Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
Vasárnapi melléklet A mérce Hofi paródiáján sokat derültek, amikor az elkár- lyázott tsz-szel kapcsolatban végül is azt kérdezte: kí nyerte el? Ült a poén. Csakhogy ennek a poénnek mély gyökerei vannak. Erre akkor döbbentem rá igazán, amikor a neves előadóművészünk által talán nem is véletlenül, maró gúnnyal, élcelődve említett írhatnám életmód bizonyos vonásait-jelenségeit masam is tapasztaltam. Ö az el kártyázott tsz esetében nyitva hagyta a kérdést. Gondolom akarattal. Én egy másik hasonló eset hallatán, mely megtörtént, s paródiának is beülnék, próbálom megválaszolni. Felelős helyről és illetékes vezetőtől tudom, hogy egyik termelőszövetkezetünk elnöke — most ne keressük-kutassuk hogyan. milyen kibúvókkal — a közös gazdaság tulajdonát képező két olyan traktort selejteztetett ki. amelyek használhatóak voltak. Hogy ez valóság, bizonyítja az is, hogy —" mint Hoíi mondaná — nem ám a MÉH-nek adta el, nem is valaki idegennek, nein is ajándékozta el valamelyik tanintézetnek. Nem. Olyan „rossz” volt a két erőgép, hogy saját fiát boldogította vele. ügy bizony. És miután az adás-vétel annak törvényellenes módja szerint megtörtént, megkérte saját gyermekét, lenne szíves a két — most már saját géppel! — traktorral a termelőszövetkezet részére bérben szántani. Nem érdekes? Most mondják. Hogy egyes, magukról megfeledkezett vezetők mit merészelnek tenni! Megdöbbentő és felháborító. Sok szó esik manapság — és nem véletlenül! — a kispolgári gondolkozásról. életmódról, magatartásról. Ez nem baj, szükséges. csakhogy szűk keretek között, s itt is általában elítélve, vagy pódiumtéma csupán, amelyen derülünk. Esetenként bizonyos fórumokon említést tesznek róla, hogy milyen helytelen, s harcolni kell ellene. Ezekből úgy tűnik, nem tudjuk ezt a szocializmusunktól. társadalmi morálunktól idegen és visszavisszatérő, hol erősödő, hol gyengülő életszemléletet és magatartásmódot tetten érni. elítélni. Úgy tűnik, néha helytelen vágányon haladunk, *s azokat illetjük kispolgári gondolkodással és ítéljük el. akiket nem helyes. Teszem azt. miért kispolgár valaki azért, mert évek becsületes munkájával össze- gürcölt egy személygépkocsit, vagy víkendházat épített? Kispolgári magatartásra és gondolkodásra vall-e, ha az igazgató az irodájában fogyasztja el reggelijét? Egyáltalán nem. Kétségtelen, hogy a fejlődés, a jólét, a/, életszínvonal növekedése befolyásolja és meg is változtatja életkörülményeinket. cselekvéseinket. Gondolkozásunkat. Sőt — s ez emberektől függ — hozzásegíthet egyeseket, hogy kispolgári gondolkozásává váljék. Veszélyeket rejt magában a jobb lét, de csak akkor, ha valaki úgy jutott hozzá, hogy jóformán az ujját sem mozdította érte. Ha a dolgozó ember két kezével, erejével-tudásáVal megküzdött ezért, akkor van fedezete. Ha viszont egyesek — beosztásukat felhasználva — mások rovására az embereken átlépve, nem tisztességes úton-módon jutnak olyan javakhoz, amelyek nem illetik meg őket, ott már nemcsak a kispolgári magatartás és gondolkozás veszélye tapasztalható, hanem a kispolgárra jellemző életmód is. Nem az a lényeg, hogy az igazgató benn reggelizik, hanem^ az, hogy törődik-e az üzemmel, a munkások ellátásával, észreveszi-e a gondokat, cselekszik-e ezek megszüntetése érdekében, szenvedélyesen harcol-e a haladásért, a fejlődésért. Említettek nekem egy vállalati igazgatót, aki azért tanult meg gépkocsit vezetni, hogy ha szükségét látja, olyankor is meglátogathassa a munkahelyeket. amikor már a hivatásos gépkocsivezetőt nem veheti igénybe, mert munkaideje lejárt. Tudok viszont olyan vezetőről is, aki ugyanezt azért tette, mert, így módja nyílt fekete furikázásokra. Fontos, hogy a mércét hol húzzuk meg, csak utána ítélkezzünk. Ismerek viszont olyan igazgatót, aki gépkocsi nélkül egy lépést nem tenne meg. Mintha hozzá nőtt volna. Van aztán olyan is, aki két kezével építette fel a kis víkendházat Sóstón, vagy Császárszálláson, de akad olyan ember is, aki — bár tehette volna — összekunyerált anyagból, állami bérből fizetett munkásokkal épített „villát”, s jóformán csak akkor látta, amikor már elkészült. És ezek ellen nem csupán szóval kell harcolni és nemcsak azért, mert tudjuk, hogy ez az életfelfogás idegen tőlünk, hanem azért is, mert nem a szocialista eszmék, erkölcsi normák érvényesítését, befolyását erősítik, hanem a kispolgári tulajdonhoz való kötődést. Veszélyes, s illúziókat teremt, hatással van másokra is. különösen most szükséges odafigyelnünk e káros életjelenségekre, amikor a társadalom építése nagyobb önállóságot igényel-követel, amikor a párt helyes politikája töretlen, a légkör nyugodt, érvényesül a szocialista demokrácia elve, ugyanakkor a kispolgári gondolkodás és vezetési mód veszélyei fellelhetőek egyeseknél. Ez megnyilvánul abban, hogy a nyugalom, a hatalom ég a zavartalanság biztos tudatában egyesek szolgálat helyett uralkodni akarnak. Van olyan munkahely. ahol még mindig nem méltóságuknak megfelelő tisztelettel bánnak a nőkkel. Megszólják az ügybúzgókat, kinézik, s itt-ott stréberként kezelik a kiváló dolgozókat, szocialista brigádokat. Ez is kis- polgári szemlélet, gondolkodásmód. Ezek ellen küz- deni kell. Terjeszteni eszméink igazságát.^ érvényesíteni az élet minden területén. S egyáltalán mindenkinek az agyába vésni! a szocializmus nem egysze rűen a jólét társadalma. Ezt csak becsületes, tisztességes munkával érhetjük el, teremthetjük meg. Es ez a dolgozók műve lesz. Ök küzdenek érte szívvé'-ésszel, kitartó, mindennapos áldozattal, és nem az a csekély, kispolgári életfelfogású és gondolkodású ember, akik sokszor csak szemlélőt, vagy kísérői e harcnak, s úgy követik útján a jólétet teremtő munkást, hogy az átlala megtermelt javakból önzéssel, harácsolással. tisztességtelen módon részesülni akarnak. őket kell tetten érni. Farkas Kalma" Egyre terebélyesedik a MOM mátészalkai gyára. Az építők olyan csarnok, valamint szociális létesítmények elemeit szerelik, amely mintegy 7000 négyzetméter beépített területet jelent. Télen sem áll a munka. (Hammel József felvétele). A járási ügyészségen megjelent egy ványadt képű sovány kis ember és feltűnő türelmetlenséggel fordult az ügyeleteshez: — Megengedi, hogy bejelentést tegyek? — Természetesen — bólintott az ügyeletes. A kis ember méltóságteljesen kihúzta magát és ünnepélyesen kijelentette: — Tolvaj vagyok! Igazi tolvaj... De most végre elhatároztam, hogy abbahagyom. Elég volt. Beismerő vallomást kívánok tenni. — Ajajaj, ajajaj, — ráncolta homlokát az ügyeletes. — Ez egészen különös... Es ha szabad tudnom, milyen tolvaj... — Hogy-hogy milyen? — horkant fel a kis ember. — Már megmondtam: igazi tolvaj! — Nem, nem értjük elmést, Arra vagyok kíváncsi: /. Zolotarjev: Beismerő milyen jellegű? Zsebtolvaj, vagy betörő? — Természetesen betörő L— vágta rá büszkén a kis ember. — Besurranó! Méghozzá specialista! — Hát akkor kérem, kopogjon be a második emeleti 8>is szobába. — Tolvaj vagyok, jelentem alázatosan, — rebegte a sovány kis ember a 8-os szobában. — Beismerő vallomást akarok tenni. Rájöttem... Ez édeskevés, — szakította félbe az asztalnál ülő elvtárs. — Ilyesmi előfordul... vallomás — De én betörő vagyok. Valódi betörő. Lakásfosztogató. — Ne zavarja össze a dolgokat, — folytatta az előbbi hang. — Foglaljon helyet. — Megbántam tetteimet, — mondta a kis ember és zok^£- ní kezdett. — De drága galambocskám, nem szégyellj magát? — méltatlankodott az elvtárs. — Nyugodjon meg. így. No és most beszéljen világosan: afféle kis betörőcske, vagy igazi nagy hal? — Specialista vagyok! Rutinos tolvaj! ■— Na látja, ez egészei' más! Kérem, fáradjon fel ; harmadik emeletre. Huszo ^ hármas szoba. A sovány kis ember feleső^ szög a harmadik emeletre. — Milyen időpontban ra-J botja ki a lakásokat? — kérdezte a 23. szobában ülő elv-} társ. — Éjjel, vagy nappal? | — Természetesen éjjel! 4 — Tizenhatos szoba! \ — Betörő vagyok! — ordíú tolta a tizenhatosban. —Házi-) tolvaj! Visszaeső bűnöző! -» ordította még hangosabban! Besurranó! Azonnal tartóztasd son le! — Mit ordibál itt? — kér-} dezte egy felháborodott hang az újság mögül. — Pucoljon innen, ne zaklasson ilyen marhaságokkal. Majd ha szükségünk lesz rá — előállíttatom. Világos? Fordította: Baraté Rozalia