Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
1 S. oldal ff- WK&f « *m. wswif HÉTFŐ: Kissinger a VDK vezetőivel tárgyal Hanoiban. — Vietnamban megkezdődik a fogolycsere. — Az uruguayi elnök elfogadja a hadsereg követeléseit. KEDD: Tíz százalékkal leértékelik a dollárt; lebegtetik a japán yent. — A Béke-világta- nács elnökségi ülése Kairóban. SZERDA: Miniszterelnökünk, Fock Jenő megkezdi prágai tárgyalásait. — A királyi kormány és a hazafias erők a laoszi tűzszünetről tanácskoznak. , CSÜTÖRTÖK: Kubai—amerikai megállapodás a repülőgép-eltérítések megakadályozásáról. — A nyugatnémet parlament előtt az NDK— NSZK alapszerződés ügye. PÉNTEK: Hírek új nyugati javaslatról a bécsi EKHT előkonzultáción. — Kissinger pekingi megbeszélései. SZOMBAT: Éleződik a belpolitikai küzdelem a francia választások közeledtével. Nyugat-Berlin peremvidékén, a hét elején, a rendőrség akkor ütött rajta egy pénzhamisító bandán, amikor az árfolyam egyharma- dán kínálták a dollár bankjegyeket. Jó volt a fogás, kétmillió dollár értékű hamis pénzt koboztak el. A sikeres nyomozás egyik résztvevője, a saj tótudósítók derültségére kijelentette: „Tudtuk, hogy rohamosan romlik a dollár, de ez a kurzus már feltűnően alacsony volt...” Ez a kis bűnügyi hír. a fonákjáról ugyan, de jól tükrözi a tőkésviiág közérzetét. miután döntötték a dollárválság hullámai. Tizennégy hónappal azután, hogy 1971. decemberében Nixen elnök „a történelem legfontosabb pénzügyi lépésének” nevezte az új valutaárfolyamok megállapítását, az Egyesült Államok ismét kénytelen volt tíz százalékkal leértékelni a dollárt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a vietnami háború 140 milliárd dolláros kiadásai, az inflációs folyamatok, az amerikai fizetési és kereskedelmi mérleg hiányai módszeresen aláásták a dollár szilárdságát. ^ A leértékelés azonban olyan operáció volt, amely legfeljebb átmeneti időszakra javíthatott a beteg állapotán. A szakértők egyöntetűen úgy vélekednek, hogy az igazi pénzügyi háború most kezdődik majd. A létrehozott kompromisszummal ugyanis csaknem mindenki elégedetlen. Washington kifogásolja, hogy nem történt meg a nyugatnémet márka és a japán ven fel- értékelése, mivel akkor jórészt az NSZK-ra és Japán ra háríthatták volna a dollár elértéktelenedésének terheit. Bonn tart attól, hogy a soron következő kereskede! mi tárgyalásokon engedményeket kell tennie, különben az Egyesült Államok védővámok és importadók bevezetésével élhet. Tokióban azt fájlalják, hogy rákényszerültek a yen lebegtetésére, a dollár így legalább 15—10 százalékot csúszott máris a japán valutához ké pest. A presztízst tekintve ez nem megvetendő de dru gítja és nehezíti a japán kivitelt, olcsóbbá teszi a behozatalt, vagyis gyengíti a hazai áruk versenyképességét. A kulisszák mögött tehát mindenki készülődik a második felvonásra. Vietnamban a tűzszünet, harmadik hetébe léptünk, s a hét legfontosabb eseménye a fogolycsere megkezdése volt. A jelentések arra is felhívták a figyelmet, hogy hosszú távú politikai küzdelem folyik: sajnos, a két délvietnami fél tanácskozásain a saigoni rendszer hibájából, eddig vajmi kevés haladás történt. Közben provokációk híre is érkezett, feltüzelt huligán elemekkel Thieuék lényegében akadályozzák a VDK és a DIFK képviselőinek tevékenységét. nehezítik a párizsi megállapodások válóra váltását. Hanoi Gia Lám repülőterére. amelyet decemberben még a B—52-esek bombáztak. megérkezett Kissinger különrepülőgépe. A tárgyalások főként a két ország kapcsolatainak jövőbeni alakulásáról folytak. Amerikai sajtójelentések tudni vélték. hogy az amerikaiak részéről kártalanítási összegeket folyósítanak majd — az Indokínának szánt 7,6 milliárd dollár egyharma- dáról lenne állítólag szó — de ezek a hírek hivatalos megerősítést még nem nyertek. Rendhagyó egyezmény-aláírás történt a héten, amikor Kuba és az USA megállapodott a repülőgép-éltérítések. hajórablások és más bűnesetek elleni harcról. Mivel a két, egyébként szomszédos ország nincs „beszélő viszonyban”, Havannában a kubai külügyminiszterrel egy svájci, Washingtonban Ro- gerssel egy csehszlovák diplomata volt az aláíró. Kuba, amely a korábbi blokádot részben áttörve, az elmúlt hónapokban hat latin-amerikai országgal vette fel. vagy állította helyre a dip- lomáciai kapcsolatokat és többekkel tárgyal, hajlandó tehát ésszerű lépésekre az Egyesült Államok irányában is. Most. már az amerikai magatartáson múlik, hogy vajon csupán egyszeri kivétel történt-e, vagy lehetőség nyílt bizonyos kapcsolat- felvételre. Latin-Amerikából egy másik érdekes hírcsokor is érkezett: jobban megvilágosodott az uruguayi események háttere. Kiderült, hogy a formájában katonai pucc-- előkészületeire emlékeztető történések mögött ezúttal pozitív irányzatok húzódnak meg, a hadsereg hazafias tábornokai és tisztjei viszonylag haladó követeléseket terjesztettek az elnök elé. aki hosszas huzavona után beadta derekát. Több sajtóvélemény máris a öeruj és panamai példát emleget; Uruguayról szólva... Kicsit mostohán bántunk Európával, pedig kontinensünk sem volt eseménytelen. A bécsi EKHT előkonzultáción kevésbé merev, új nyugati javaslatról tudósítanak a nem hivatalos híresztelések — ilyesmire valóban szükség lenne a továbblépés érdekében. Párizst és Bonnt saját ügyei foglalkoztatják: a választás közeledtével éleződik a francia belpolitikai harc, a nyugatnémet parlamentben pedig a két német állam alapszerződése kínálja az alkalmat a koalíció és a jobboldali ellenzék összecsapására. S a diplomáciai pezsgésben hazánk is szerepelt: a prágai. miniszterelnöki szintű magyar—csehszlovák eszme- cserén a kétoldalú kapcsolatok mellett az európai biztonság szükségességéről is hangsúlyosan szó esett. Réti Ervin Magyar államférfiak üdvözlő távirata X. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége, elnökének Moszkva Kedves Podgornij elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió kiemelkedő vezetőjének 70. születésnapja alkalmából. Mindannyiunk számára ismeretes az ön kimagasló tevékenysége, amelyet párt- és állami területen végzett munkája során a Szovjetunió népei, a nemzetközi együttműködés, a béke, s a magyar—szovjet barátság elmélyítése érdekében Ívtizedeken ót kifejtett. Kívánunk önnek sok boldogságot, erőt és egészséget, további eredményeket felelősségteljes munkájában. Elvtársi üdvözlettel KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Magyar és szovfet vezetők táviratváltása L. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa' elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének, Moszkva Kedves elvtársak! A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, az egész magyar nép és a magunk nevében szívélyes üdvözletünket küldjük önöknek és a testvéri szovjet népnek. Visszatekintve az elmúlt 25 év nagyszerű eredményeire, immár történelmi tényként állapíthatjuk meg, hogy népünk az egyedüli helyes utat választotta, amikor a proletár nemzetköziség alapján nyugvó barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés szellemében, az élet minden területén fejlesztette és megerősítette kapcsolatait a Szovjetunió testvéri népeivel. A szerződés elősegítette országainkban a szocializmus és a KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, FOCK JENŐ elvtársnak, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének, Budapest Kedves elvtársak! A szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége, minisztertanácsa és népünk nevében szívélyes üdvözletünket küldjük önöknek és az önök személyében a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, Minisztertanácsának, és a testvéri Magyarország minden dolgozójának. Ez az egyezmény kiemelkedő szerepet töltött be az államaink közötti barátság megteremtésében és sokoldalú erősítésében. Szilárd alapot teremtett a Szovjetunió és a Magyar- ország közötti új típusú kapcsolatok fejlődé- sáhez és a széles körű. együttműködéshez. A proletár internacionalizmus, a teljes egyen-’ jogúság, az önzetlen, kölcsönös segítség és J. á- mogatás, a megbonthatatlan barátság elveire épülő történelmi okmányban a szovjet és a magyar nép, az eg&z szocialista közösség ér- dekeit juttatták kifejezésre és hatékony hozzájárulást jelentett a kommunizmus és a szocializmus építéséhez, a Varsói Szerződésben részt vevő államok védelmi képességének megerősítéséhez. F.uróna és a világ biztonságának megszilárdításához. kommunizmus építését, a szocialista közösség országainak erősödését. Népeink testvéri barátságának, széles körű együttműködésének az élet által igazolt elveit továbbfejleszti a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között 1967. szeptember 7-én megkötött új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. A baráti együttműködés elvein alapuló szerződés békénk, biztonságunk záloga, s jól szolgálja a szocialista közösség ügyét, Európa biztonságát, a világbékét. Történelmi jelentőségű barátsági szerződésünk aláírásának 25. évfordulóján további sikereket kívánunk önöknek, kedves elvtársak és az egész szovjet népnek, hazájuk felvirágoztatására, a kommunizmus építésére irányuló felelősségteljes tevékenységükben. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkár ay LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság , Minisztertanácsának elnök' ★ Az 1948-ban megkötött szerződésnek a szovjet—magyar kapcsolatok fejlődése által igazolt legfontosabb elveit és tételeit fejlesz- ti tovább a Szovjetunió és a Magyar Népköz-' társaság között az 1967 szeptember 7-én megkötött új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Az elmúlt negyedszázad alatt pártjaink és országaink kapcsolataiban a marxizmus—le- ninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei iránti megingathatatlan hűség alapján a teljes bizalom és egyetértés, nézetazonosság és cselekvési • egység alakult ki. A megbonthatatlan szovjet—magyar barátság újult erővel nyilvánult meg a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének közelmúltban tett magyarországi látogatása ide- j_én. A Szovjetunió dolgozói a jövőben is mindent megtesznek népeink, pártjaink és államaink szövetségének további erősítése érdekében. Kívánunk a testvéri magyar népnek újabb nagy sikereket a szocializmus építésének minden területén az. MSZMP X. kongresszusa által megjelölt fontos feladatok megvalósításában, a szocializmus és a kommunizmus ügyének győzelméért folytatott harcban. Erősödjék és virágozzék népeink örök és megbonthatatlan barátsága és együttműködése. L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, N. V. PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. Szendrei józief: A Tiszáié!űz Amurig 6. Negyvenezer ember és 19 ezer különböző gép építette. Alkotói közül több, mint kétezer ember kapott kitür^- tést, közülük heten a Szoci- alista munka hősei lettek. Ott, ahol most a 4900 méter hosszú duzzasztógát és a vízerőmű 80 méter magas, hárommillió köbméter térfogatú betontömbje állja útját az óránként 70 kilométer gyorsasággal hömpölygő Volgának, pontosan abban a térségben, a folyó jobb partján Gorohov ezredes egysége küzdött a fasiszták ellen. A turbinákon másodpercenként 61 ezer köbméter víz zúdul át. Egyetlen turbina annyi energiát termel, hogy az két Volgog- rádnak is elegendő lenne. Pedig a város nagy. Lakóiak száma közeledik az egymillióhoz. Több. mint 160 nagyüzemében, vállalatában 200 ezer ember dolgozik. A várost azonban az 1930-ban, a GO- ERLO-terv első korszakában épült, gázzal üzemelő hőerőmű látja el energiával. A XXII. Pártkongresszus Volgái Vízerőmű energiáját kettős távvezetéken Moszkva és a Donbasz iparvidék kapja meg. A moszkvai ikervezeték ezer kilométer hosszú és félmillió volt feszültséggel viszi a Volga vizének energiáját. A Donbasz 800 ezer voltos feszültségen kapja az energiát. Ez is a „világcsodák” közé tartozik. Ez az első villamos távvezeték a világon, amely nagy távolságra ilyen fantasztikus terheléssel szállítja az energiát. Hogy mennyi rubelben, vagy forintban kiszámítható hasznot ad a Volga naponta, vagy évente a szovjet hazának, a szovjet népnek —nem tudom, mert ezt még az illetékes minisztériumban se tudták megmondani. Próbáltam megtudakolni Nyikoláj Arto- movics Sztyepanyintól, a Volga és Volgograd egykori védőjétől is, hátha ő, az egyszerű volgai munkásember jobban tudja. De csak nevetett. — Egyszerű a számadás, akár egy pofon — mondta. Tudom, hogy vannak a világon nagy folyók, nagyobbak is a Volgánál. Még itt, a mi szovjet hazánkban is vannak. Gondoljon csak Szibériára... Meg van a földön Nilus is, Mississipi és miegymás... De egyet szíveskedjék elhinni nekem. Azt, hogy egészen bizonyosan ő a föld legszorgalmasabb és leghasznosabb folyója. — És ekkor kissé görbe, vastag, barna ujjaival a szélesen hömpölygő, szőke vizű Volgára mutatott.. Negyvenezer kilométer annyi, mintha az Egyenlítő vonalán körbejárnánk a földet. No, nem gyalog, mert az nagyon sokáig tartana, és a folyók, tavak, tengerek, óceánok miatt lehetetlen is. Aránylag rövid idő alatt nagy utazásokat tenni, sok földet, egymástól messze lévő tájakat bejárni csak gyors, korszerű közlekedési eszközökkel lehet. Ez a gyors és korszerű közlekedési eszköz manapság a repülőgép. összesen — három alkalommal — legalább negyven-: ezer kilométert utaztam a Szovjetunióban s ennek azúrnak nagyobb részét, 30 ezernyi kilométert magam is repülőgéppel tettem meg. A többit vonaton és gépkocsin. A városokon belüli utazásokat nem számítom. Rendszerint Moszkvából indultam el a szélrózsa minden irányába, így jutottam el Szibériába, Távol-Keletre. Ukrajnába, a Krimbe, Közép-Ázsiába, északra a Fehér-tengerhez és a Ladoga-tóhoz — magas hegyekre és síkságokra, nagy folyókra és tengerekre. Hajóztam a Volgán, jártam az ősi orosz városokban, kétszer is Volgográdban, ahol meglehetősen sokat időztem. A legtöbb időt azonban Szibériában töltöttem el. Az élmény, amelyet egész testemmel és teljes értelmemmel szívtam magamba, a maga valóságában és az átélés feszültségével leírhatatlan. És ez nem mentegetődzés, nem kibúvókeresés a hitelesség kötelezettsége alól, hanem őszinte újságírói vallomás. (Folytatjuk)
