Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-14 / 37. szám

* oldal ^’PTr'T-MÄGVARORSZÄÖ — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET «73. február ff Segítsünk nekik Érdemes, nem érdemes? A kék-fehér gépkocsi „Daru hívja Fecskét...!” A KIRAKATÜVEG CSÖRÖMPÖLVE " HULLOTT LE a földre. A fiatalember nem számított ilyen zajra, de aztán meg­nyugodott, mert senki nem mozdult a kör­nyéken. Bemászott, összeszedett néhány használható dolgot, jól kitömte vele a tás­káját és elindult hazafelé. Kis idő múlva egy kocsi fékezett mögötte. Mikor a kék színt meglátta, benne a fehér csíkot, hirte­len' megfordult agyában, hogy futásnak ered. Aztán mégis letett róla, úgyis meg­fognák, így viszont, ha nyugodtan viselke­dik, semmi nem történhet. Legfeljebb meg­kérdezik, hol járt ilyen későn, meg elkérik az igazolványát. Éppen eddtg jutott el gondolataiban, amikor megszólalt a rendőr: köszönöm és nyújtotta is az igazplványt. Indulni akart, de az előbbi hang megállította. „Mit cipel abban a táskában?” A folytatást már nem kell leírni: a tet­tes kézre került, a bolt kára megtérült, a bíróság pedig kiszabta az érte járó bünte­tést. Ez az eset nem a cselekmény kedvéért került ide. hanem valami másért. Az előz­ményekhez ugyanis hozzátartozik, hogy az igazoltató rendőrök nem látták a betörést, sőt a kitört üvegeket sem és bejelentés sem érkezett. Hát akkor honnan tudták? Vagy vajóban mindenkit igazoltatnának? Nem, szó sincs róla. Azt mondják, ál­talában azokat igazoltatják, akiknek van valami gyanús a viselkedésében. De hát en­nél a fiatalembernél sem volt semmi, csak ment az utcán. Es mégis... A rendőrök sók mindent észrevesznek, ami másoknak nem tűnik fel. Nagyon friss példa: a napokban egy közrend, közbiztonsági ellenőrzésen vet­tünk részt a városban és az utcán egy fér­fit szólítottak fel. hogy igazolja magát. Az ő viselkedésében sem volt semmi gyanús — legalábbis nekünk — csak az ellenőrzés be­fejezése után tudtuk meg. mivel is hívta fel magára a figyelmet. Azzal, hogy amikor beléptünk egy italboltba, ő gyorsan távozott és el is tűnt mindjárt egy mellékutcában. A gyanú itt is igazolódott: néhány szerszám volt nála, amit a munkahelyéről vitt ma­gával. A RENDŐRI MUNKA PERSZE nem ** csak ebből, nem csak ilyen beigazoló­dott, vagy nagy ritkán téves gyanúsítások­ból áll, hiszen a városiasodás a rendőrség­től is nagyobb erőfeszítéseket kíván. Világ- jelenség —r és ezt statisztikai adatok is bi­zonyítják — hogy a városokban lényegesen magasabb a bűncselekmények száma, mint a vidéki településeken, mert városokban több a lehetőség, többen élnek, az emberek kevésbé ismerik egymást, mint mondjuk egy kis faluban. De ott szerepel az adatok kö­zött -r és tegyük hozzá, mindjárt az első sorban —, hogy növekszik az alkohol- fogyasztás. Mert hány esetben fordul elő, hogy munkatársak szeme láttára vándorolnak szerszámok a táskába, hányszor nem figye­lünk oda, ha „csak” a közösség tulajdonát éri jelentős kár és hogy fel tudunk hábo­rodni. ha az öltözőben eltűnik valaki zsebé­ből 20 forint. Nemrégen történt egyik vál­lalatunknál. hogy az igazgató bejelentést tett a rendőrségen: eltűnt egy ötezer forintot érő villanymotor. Á rendőrség megkezdte a nyomozást és a megtalált motor azonosítá­sa végett a motor számát is megkérdezték íi vállalat vezetőitől. Senki nem tudta meg- m .ndani és árrá hivatkoztak, hogy ők iga­zan nem gondolhatták, hogy még ezt is el­lopja valaki. Meg aztán a nyomozás a rend­őrség dolga... Való igaz. azért is szoktuk úgy emle­getni a rendőrséget, hogy: nyomozó hato­sig. De vajon csak nekik van tennivalójuk a vagyonvédelemben? Csak az ő feladatuk lenne a megelőzés? Az előbb azt írtuk: a városokban ma­gasabb a bűncselekmények száma. Vonat­kozik ez vajon Nyíregyházára is? Igen. vo­natkozik. de ennek ellenére nyugodtan leír­hatjuk: Nyíregyháza közrendjére. közbiz­tonságára a rend és a nyugalom a jellem zó. Rend és nyugalom. még akkor is. ha egyes bűncselekmények nagyobb számban fordultait elő tavaly, mint. egy évvel koráb­ban. összefügg ez a Büntető Törvénykönyv módosításával, mert például míg az áruházi lopások korábban szabálysértésnek minősül­tek, addig a múlt évben már bűncselek­ményként, illetve vétségként kellett érté­kelni ezeket, önmagában ez a tény ront a statisztikán és ha csak a számot- nézzük hajlamosak vagyunk mindjárt a közrend, közbiztonság romlásáról beszélni. \ AN PERSZE MAS, OLYAN JELEN­SÉG, ami valóban többször fordul elő. Például a garázdaság, testi sértés, ame­lyek előidéző okai között, szinte mindig meg­található az alkohol. Hasonlóképpen van a szomszédok, családok egymás közötti ve­szekedése, botrányokozása, ami idegesít, nyugtalanít minden jó érzésű embert. Elég csak egy számot leírni: a Nyíregyházán gép­kocsizó járőröket tavaly közel 2500 esetben hívták helyszíni intézkedésre és ennek 60 százaléka családon belüli rendzavarás volt. Nyíregyháza területére leginkább a va­gyon elleni bűncselekmények a legjellem­zőbbek’ gyakoriak a kerékpárlopások, vagy más alkalmi lopások. És ezeket mi okozza? Talán az. hogy kevés a rendőr? Nem, ha­nem az, hogy kevés gondot fordítunk érté­keink megvédésére. Hányszor lehet látni áruházban bevásárló asszonyokat, akik a megrakott kosár tetejére teszik pénztárcá­jukat, vagy férfiakat: akik „csak egy pohár sörre” ugranak be egy vendéglőbe, de a kerékpárt elfelejtik lelakatolni. A RENDŐRSÉGNEK jö és kiala- KULT kapcsolatai vannak a munkás­őrökkel, az önkéntes rendőrökkel és az if­júgárdistákkal, tőlük komoly segítséget kap­nak a bűncselekmények leleplezésében, a oűnözők elfogásában, de a megelőzésben is. De vajon elég-e mindez? Elég-e az igazság­szolgáltatás, ha a környezet, a társadalom nem ítéli el megfelelően a közös vagyon herdálóit? Elég-e ha a részegen utcán fek­vő embert csak a rendőrségi kocsi találja meg, holott már nagyon sokan elmentek mellette? Nem elég. Igaz, sok olyan példát lehet felsorolni, amikor megvan a szükséges se­gítség. Nemrég a Búza térről értesítették a rendőrséget. hogy egy részeg mindenkibe beleköt, mert már nem akarják kiszolgálni. És amikor a rendőrök megérkeztek, az iga­zolvány helyett mindjárt ütött is. Aztán mégis jobbnak látta elmenekülni, de ebben az ott-tartózkodó emberek akadályozták meg. Van másfajta segítség is. A napokba:- például egy levél érkezett a városi-járási kapitányságra, amelyben egy ismeretlen le­vélíró bejelentette, hogy tudja hol van az a motor, amit két nappal azelőtt elloptak. Amikor elmentek, a két tettes — két fiatal fiú volt — lakására, rögtön beismerték a lopást. Sőt. mindjárt ők is elmondtak egyet, mégpedig arra, aki szerintük bejelentette őket. Vannak persze másfajta bejelentések is. Nemrég egy férfi jelentette. hogy ellopták előző nap a fizetését. A rendőrség megindí­totta a nyomozást, aztán mikor már min­den gyanúsítható tisztázta magát, egyre ayanusabb lett a férfi viselkedése, Végül beismerte: elitta az egész fizetését, csak ott­hon nem merte megmondani. Ezért jelentett valótlant. Nem egyedüli eset. ezért írtuk le. Van ugyanis éppen elég valódi bejelentés, van amúgy is elég dolga a rendőrségnek Ha pedig valaki fölösleges munkát ad. ke­vesebb idő marad, a valóban fontos dolgok­ra. (Ilyenkor persze a hatóság félrevezeté­séért felelősségre vonják az ilyen embere­ket.) Y an még valami, amit e témá­” RÓL szólva el kell mondani. Éspe­dig az, hogy sokan azt hiszik, hogy a nyo­mozóhatóságnak és az igazságszolgáltatásnak első és egyetlen feladata a büntetés, holott minden a rendőrségnél, vagy igazságszolgál­tatásban dolgozónak legfontosabb teendője a megelőzés. így alkották meg törvényeinket, így végzik munkájukat a rendőrök. Figyel­meztetnek. magyaráznak és csak abban az esetben büntetnek, ha már nincs más kiút. De hogy még hatásosabb legyen munkájuk hogy még jobb legyen városunk közbizton­sága. nekünk is többet kell érte tenni! Balogh József Helyzetkép a szolgáltatásról Mi mindent kívánunk a szolgáltatástól! .egyen olcsó, legyen gyors, lehetőleg ne kell­jen messzire menni és akivel kapcsolatba ke­rülünk, legyen udvarias velünk. Mindez tulajdonképpen természetes, nem terülne pénzbe sem — ha már a szolgáltató-' .lázak, szervizek megvannak. Ezek sora azori- oan korántsem teljes — ha kétszer ennyi volna, az is kevés lenne, nem beszélve, hogy néhány évenként megkettőződnek az igények. Van-e szakember? Nemcsak létesítmények kérdése a szolgák .atás, hanem szakemberkérdés is. Vajon szí­vesen megy-e egy jól képzett szakember a szolgáltatóhálózatba? A keresetek ezekben az ágazatokban nem nyaldossák a plafont. Aki magas szinten ért például az elektroakuszti­kai gépekhez vagy speciálisan ismeri a gép­kocsimárkánként előforduló követelményeket — hogy csak e két közismertet említsük a divatosabbak közül — aligha elégedhet meg azzal, hogy örökösen használt, esetenként el­rontott gépeket tartson karban, hozzon rend­be. Tehát szakmai továbbképzés, kereset, szo­ciális ellátás és más területen érdekeltté kell tenni, hogy a szakembereknek egy jól kép­zett része dolgozzon a szolgáltatóhálózatban, s biztonságosan elégítse ki a sokszor zsémbes ügyfél néha túlzott igényeit. a központi telepen, új szalonokat nyitnak, fel készülnek a reális követelmények teljesítésé re, s legkésőbb a mostani tervidőszak végéi már valós igényeket támaszthat a város la kossága a Patyolattal szemben. Egy másik nagy terület a. gépjárműjaví tás, -karbantartás, öt év alatt — 1970—75 kö­zött — minimum meg kell kétszerezni a szol­gáltatás mennyiségét. Ezért célszerűnek lát­szik az egyetlen AFIT-szerviz bővítése — amelyhez meglehetősen mostoha adottságot vannak — de nagyon indokolt az úja bt szervizállomás is, amelynek létesítésére t VAGÉP vállalkozik. Erre 1973—74-ben kerül sor és hozzá az állam nyolcmillió, a megyei tanács négymillió forint támogatást helyezeti kilátásba. Még e két jelentős nagy szerviz is aligha lesz képes ellátni az összes autóst. Némileg segíteni látszik a gondokon, hogy az elmúlt időszakban a tanács tíz szakember­nek adott iparjogqsílványt gépjárműjavításra, négynek karosszériajavításra, kettőnek gép­járműfényezésre, egynek pedig gépjárműmo­sásra, -zsírozásra. A kisiparosok rugalmasan igyekeznek együttműködni a tanács és a KIOSZ közbenjárásával: május 1-től október 1-ig ügy eletet szerveznek, melynek beosztásá­ról a két nagy forgalmú benzinkút — a S?zé- na téri és a Martinovics téri üzemanyagtöltő állomás — kezelőinél informálódhatnak az autósok. Mert ismerjük el, ez is gyakran fennáll, hogy jobban értünk a gépkocsihoz, televízió­hoz, mint a szerviz szakembere, hogy a tiszta ruhán is látunk árnyalati eltéréseket — nem is beszélve arról az esetről, ha tényleg vala­mi probléma adódik a minőség körül. A bökkenőt az is jelenti: ha valami el­romlik, ahhoz alkatrész kell. És ha abból egy­szerre sok romlik el, nincs az a raktár, amely kielégítené a szolgáltatóipar igényeit — azaz kezdődik a bosszankodás. Elégedettek lehetünk? Ezzel már újra itt is vagyunk a szolgál­tatás lényegénél, mert ekkor nem olcsó, nem gyors, és még ha csak a közeibe is kell men­ni, hamarabb összeszólalkozunk a szolgáltató cég emberével. Ezek után tulajdonképpen rá is lehetne tárni, vajon mi nyíregyháziak, elégedettek le­hetünk-e a szolgáltatással? Amely városunk­ban nemcsak az itt lakók igényeit, hanem a környékbeliekét is ki kell elégítse — a lehető­ségek szerint megelégedésre. A megelégedéssel azonban — mint a ta­nács legutóbbi ülése is hangsúlyozta — baj van. Mert itt van például a textiltisztítás, mint klasszikus szolgáltatás. Azt mondjuk, ezzel megkönnyíthető a modern nő, a háziasszony munkája, általa több lesz a szabad idő, köny- nyebb lesz a családok házi munkája. Itt, Nyíregyházán is rohamosan növekszik az igény: a szakemberek szerint 1970—75 között megháromszorozódik a lakossági igény — 7,7- ről 21,6 millióra. Ezért is kapja a Patyolat a szolgáltatásfejlesztési alapból a legtöbbet: 14 milliót, hogy a huszonhárommillió forintos fejlesztést — amelytől az alapvető gondok megoldását remélik — megvalósíthassa. Je­lenleg a Patyolat, sajnos csak elméletileg jó cég. Szolgáltatásai nem mondhatók drágá­nak és akik igénybe veszik, részben elégedet­tek is vele, mert határidőre, s jó minőségben elkészítik a munkát. Aki azonban „kifogja”, minden rosszat elmondhat: jócskán megtol- dották a határidőt, ráadásul előre kérték a pénzt, nem lett patyolattiszta a ruha, ágy­nemű, mint ahogy reméltük, elcserélték a darabokat — és így tovább. Aki így véleke­dik — sajnos az esetek többségében igaza van, s ez nem véletlen. A vállalat központi ! ciepe és kisebb üzemei is korszerűtlenek és r-: évek során nem tudtak lépést tartani a követelményekkel. Mégis türelemre kell kérni >.i ügyfeleket. Teljes rekonstrukciót végeznek Mennyiség helyett — minőség A gépjárműjavítás, -karbantartás iránti igényt talán meg is előzi az elektroakusztikai cikkeké. Itt annyiban különböző a helyzet, hogy a nagy felfutás a korábbi években meg- történt: viszonylag kevesebb család vásárolja az első rádiót, televíziót vagy más háztartási gépet. Tehát inkább a szolgáltatási igények gyorsabb, jobb minőségű kielégítésére kell felkészülni, mint a nagy mennyiségi növeke­désre. Itt már felvetődik az a gond is, hogy a peremkerületeken, tanyai településeken kü­lönösen rossz a helyzet. Mert a város köz­ponti részein lakók hamarabb fogják a rádiót, a tévét, porszívót és beviszik a közeli szer­vizbe, mint a négy-öt kilométerre lakók. S könnyebb telefonon megkérdezni, vagy éppen arra járnak, benézni: vajon kész-e a javítása, mint a ta-nyabokorból, vagy Sóstóhegyről, Nyírszőlősről beutazni, buszozni, vonatozni. Itt is nagy gond az alkatrész — amely a szol­gáltatás egyik fő alapjaként jelentkezik. Vita helyett, megoldást Érdemes szólni egy nyitott témáról isC Évek óta napirenden van, hogy a kisiparosok szolgáltatóházat rendeznek be a tanács és a KIOSZ közreműködésével. Ebben azonban konkrét eredmény még nincs. A kisiparosok ragaszkodnak a városközponthoz, itt azonban már nincs olyan hely, ahol elfogadható áron meg lehetne építeni a szolgáltatóházat — sok a szanálási költség. Ahol a tanács ajánl tel­ket — a kisiparosoknak nem megfelelő. Vé­gül is mindenki rosszul jár: a kisiparos azért, mert nincs egy jó szolgőltatóház, ahová nyu­godtan mehet az ember, ráadásul többségük ütött-kopott butikokból másik hasonlóba köl­tözik, ahogy szorulnak ki a belvárosból. Ugyanakkor rosszul jár a szolgáltatást igény­be vevő városlakó is, mert ezeket a kis üzle­teket — ha nincs ismerős mester — sokszor hiábavalóan keresheti. Jó lenne mielőbb dű­lőre vinni az ügyet. A körkép korántsem teljes. Nem is lehet, hiszen az f970-ben teljesített százmilliós szol­gáltatási érték — amelyet Nyíregyházán a vállalatok és a szövetkezetek végeztek — 1975-re már megközelíti a százhetven milliót; Ez pedig nagy pénz, s nagyon összetett, sok­oldalú munkát kell végezni azért, hogy az emberek ezt nyugodt szívvel fizessék oda, s a szolgáltatást végzők pedig nyugodtan ve­hessék fel, megszerezve vele a tisztességes hasznot is. Marik Sándor Fodrászat az új szolgáltatóházban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents