Kelet-Magyarország, 1973. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-14 / 37. szám

A flttta! «CLOT MAGYARORSZÁG fYTS. fefcruir ff. KOMMENTÁR: Fellendülő gazdasági kapcsolatok Világszerte rengetegen ül­tek az elmúlt napokban a televízió előtt, hiszen min­denfelé temérdek híve van a jégsportnak, a jégtáncnak S a világ különböző részeibe sugárzott kölni közvetítések nemcsak a műkorcsolyázás és a jégtánc élvezetében része­sítették a nézők millióit. Bi­zonyára azt is örömmel álla­pította meg mindenki: mi­lyen sportszerűen viselkedett Kölnben a nyugatnémet kö­zönség, milyen lelkesen for­ró tapsban részesítette, őszinte szeretettel ünnepelte a műkorcsolya és a jégtánc fe­lülmúlhatatlan szovjet mű­vészeit. Magukban pedig so­kan hozzátették: azért is nagyszerű ez a látvány, mert nem is olyan régen még nem egymást tapsolták, hanem egymásra lőttek. A kitartó és következetes szovjet békepolitika egyik döntó eredménye — és a Brandt-kormánynak a reali­tásokat felismerő, a helyzétet jól értékelő, ugyancsak kö­vetkezetes külpolitikájának is sikere — a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság megváltozott viszonya. Nemcsak a műkorcsolyázás­ban és a jégtáncban nyilvá­nul ez meg (hiszen éppen a sport az a terület, ahol a nemzetek közötti érintkezés még hidegháborús viszonyok között is müjcödik valahogy), hanem sok más, fontos terü­leten, például a gazdasági és tudományos-műszaki téren. Épp a hét elején kezdődtek meg Moszkvában a szovjet- nyugatnémet gazdasági és tu­dományos-műszaki együtt­működési bizottság tárgyalá­sai. Freidrichs bonni gazda­sági miniszter vezeti a nyu­gatnémet delegációt, Novi­kov, a szovjet kormány tagja a partnere. Az eredmények már eddig is kedvezőek, és mint a szovjet sajtó rámutat, a távlatok igen »nagyok. Ma már talán egyetlen olyan nagyvállalat sincs az NSZK- ban, amely ne exportálna a Szovjetunióba, vagy ne im­portálna a Szovjetunióból. S egyre újabb üzletek kötőd­nek, a kölcsönös előnyök el­vének betartásával. Például most kapott két nagy nyugat­német cég megrendelést a Káma mellett épülő szovjet teherautógyár felszerelésé­nek szállítására, a Rotokraft Flug nevű NSZK-cég viszont most vásárol JAK—10 típu­sú utasszállító gépeket a Szovjetuniótól. Seregestő! sorolhatnánk fel a példákat. Az európai béke és bizton­ság. a légkör enyhülése nem­csak politikai síkon érezteti hatását, hanem természetesen gazdaságilag is. Fellendíti az ipart, a kereskedelmet, és ezen keresztül közelebb hozza egymáshoz Európa — külön­böző rendszerekben bár, de békés egymás mellett élésben létező — népeit. Újra leértékelték a dollárt Nixon elnök hétfőn éj­szaka pénzügyminisztere út­ján bejelentette, hogy a dol­lárt 10 százalékkal leérté­kelték. Viszonylag rövid időn belül másodszor Került sor a dollár devalválására Az 1971 decemberi és a most bejelentett leértékelés követ­keztében a tőkés világ veze­tő valutája összesen mintegy 17 százalékot vesztett érté­kéből. George Schultz pénzügy­miniszter washingtoni idő szerint este 10,30 órára ösz- szehfvott rendkívüli sajtóér­tekezletén közölte, hogy Ni­xon elnök formálisan felkéri a kongresszust az arany hivatalos dollárárának fel­emelésére az eddigi egy un­cia—38 dollárról egy uncia— 42,22 dollárra. A kongresszus formális jó­váhagyása ugyan még he­tekbe telhet, de az elnök szándékának hivatalos beje­lentése gyakorlatilag azonna­li hatályú de facto leértéke­léssel egyértelmű a nemzet­közi pénzpiacokon. Schultz közölte, hogy a dollár leér­tékelésével egyidejűleg a ja­pán kormány „lebegő” árfo­lyamra helyezi a jent. Mint ismeretes, az újahb dollár­leértékelést kikényszerítő valutaválság közvetlen ki­váltó oka az USA 1972. évi rekordnagyságú, 6,4 milliárd dolláros külkereskedelmi mérlegdeficitje volt. A doüárdevalválás ered­ményeként az amerikai ex­portáruk más pénznemek­ben kifejezve olcsóbbá vál­nak, az amerikai piacra be­hozott külföldi áruk viszont drágábbakká. Ily módon egyfelől az amerikai ver­senyképesség viszonylagos javulására, másfelől a kon- kurrens országok amerikai versenyképességének vi­szonylagos gyengülésére szá­mítanak, s ezek együttható­jaként remélik az amerikai külkereskedelmi mérleg egyensúlyának helyreállítá­sát. Ugyanezt remélték az 1971 decemberi dollár-leér­tékeléstől is, de az újabb válság mindennél meggyő­zőbben bizonyította a remé­nyek meghiúsulását. Nixon elnök, aki tízna­posra tervezett kaliforniai munkaüdülését megszakítva hétfőn váratlanul visszare­pült a fővárosba, pénzügy- minisztere útján egyéb in­tézkedéseket is kilátásba he­lyezett. A pénzügyminiszter közölte, hogy Nixon elnök 1974 végéig fokozatosan meg kívánja szüntetni az ameri­kai tőkekivitel korlátozására érvényben lévő előírásokat. Ezek az utalások arra enged­nek következtetni, hogy a Nixon-kormány maximális nyomást kíván gyakorolni a Közös Piac országaira egy­oldalú kereskedelmi és vám­tarifa-egyezmények kikény­szerítése céljából. Angolai küldöttség magyarországi látogatása A Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására feb­ruár 10—13. között hazánk­ban tartózkodott, az Angolai Népi Felszabadítási Mozga­lom (MPLA) küldöttsége, dr. Agostinho Neto elnök ve­zetésével. A delegáció talál­kozott a Magyar Szolidari- tási_. BjjíQttsíjig. a SZOT, a KISZ, a Magyar Nők Országos Tanácsa 'vezető képviselői­vel, és - látogatást tett a DJVSZ-nél is. Dr. Netót fo­gadta Komócsin Zoltán, az MSZMP PB tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Ba­ráti hangú megbeszélésükön dr. Neto tájékoztatást adott az angolai nép nemzeti fel­szabadítási küzdelmének helyzetéről, eredményeiről. Komócsin Zoltán pártunk, a magyar nép szolidaritásáról biztosította a nemzetközi im­perializmus és a NATO ál­tal támogatott portugál gyar­matosítók ellen küzdő an­golai népet. Dr. Agostinho Neto elnök — a küldöttség elutazása előtt — sajtótájékoztatót tar­tott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának szék­házában. ahol dr. Harmati Sándor, a Magyar Szolidari­tási Bizottság elnöke köszön­tötte a vendégeket. Dr. Agostinho Neto el­mondotta. hogy mozgalmuk számára érzékeny veszteség a meggyilkolt Amilcar Cab­ral halála, aki az angolai fel­szabadítási harcoknak is az egyik fő mozgatója volt. Az elmúlt évben az afrikai or­szág haladó erőj újabb győ­zelmeket arattak, mind dip­lomáciai, mind katonai té­ren. Különösen jelentős, hogy 1972-től a felszabadító mozgalmak képviselői meg­figyelőként részt .vehetnek az ENSZ’!thurilájábáh.r> Ez riemcsak a ml személyes di­adalunk, . hanoin a minket támogató népeké is emel­te ki dr. Agostinho Neto. Je­lenleg Angolának körülbelül egyharmad részét tartja el­lenőrzése alatt a Népi Fel­szabadító Mozgalom, jelentős eredmény a portugál gyar­matosítók elleni küzdelem­ben a MPLA és az FNLA között megkötött egyezség is. A portugál hatóságok gyengülő erejét bizonyítja az is, hogy egyre nagyobb szerepet kap az ország gaz­dasági, nem utolsósorban pedig katonai életében a fajüldöző Dél-afrikai Köztár­saság Is. Befejezésül dr. Agostinh Neto nyomatékosan ki jelen tette; folytatják harcukat a” igazi függetlenség elnyeré séért Végül kösaönete* mondott mindazoknak az országoknak, köztük ha­zánknak is, amelyek támo­gatják az angolai nép poli­tikai. diplomáciai, katonai erőfeszítését függetlensége, szuverenitása kivíváséért. Tizenöt év a barátságért Irtps Fjodor Oszkolkov, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Központi Vezetőséginek felelős titkára A szovjet és a magyar nép testvéri barátságának alapját a marxista—leninista ideoló­gia azonossága, a szocializ­mus és a kommunizmus fel­építéséért folytatott harp kö­zös célkitűzései, a két kom­munista párt eszmei egysége képezi. Ez a barátság kiállta az idők próbáját és mélyen be­írta magát a két ország éle­tébe. E barátság jegyében ala­kult meg 1950. február 14-én a Szovjet—Magyar Baráti Társaság (SZMBT). Az elmúlt tizenöt év alatt a társaság valóságos tömeg­szervezetté fejlődött. A tár­saságnak jelenleg több mint ezer tagcsoportja van: ipád üzemek, tudományos és ku­tatóintézmények, kolhozok, állami gazdaságok, főiskolai intézmények és iskolák. A társaság főképp a tag­csoportok, a köztársasági, megyei és városi tagozatok révén tevékenykedik, s mű­ködésében a párt-, az állami és társadalmi szervezetekre, támaszkodik. A szovjet—ma­gyar barátság nagyszerű megnyilvánulása minden olyan szovjetunióbeli meg­emlékezés, amelyet a magyar nép nemzeti ünnepei — a felszabadulás, a barátsági szerződés évfordulója, a Ta- nácsköztársaság, vagy az al­kotmány napja alkalmával rendeznek. A Szovjetunióban úgy ün­nepeltük meg például Ma­gyarország felszabadulásának 25. évfordulóját, mint saját ünnepünket. Csak Moszkvá­ban több mint 50 rendez­vényt szenteltek ennek a ju­bileumnak, országszerte pe­dig több mint ezer gyűlést és nagygvűlést rendeztek, körülbelül kétszáz előadást tartottak, a rádió és a tv is sokat foglalkozott az ese­ménnyel. Ide sorolhatnánk még.,a tudományos .üléssza­kokat, a szovjet—magyar ba­rátság napjait, a magyar köhyvnappkat, a magyar ki­állításokat, amely utóbbiak­nak több mint egymillió lá­togatója volt. Ezenkívül a Kárpátontúli terület és Sza- bolcs-Szatmár meeye dolgo­zói is megtartották hagyo­mányos baráti találkozójukat a szovjet—magyar országha­táron. Az utóbbi időben kifejlőd­tek a közvetlen baráti kap­csolatok a magyar megyék, | városok és a Szovjetunió egyes köztársaságai, terüle­tei és városai között, A sze­mélyes érintkezések fejlődé­sében jelentékeny szerepet tölt be a turisták kölcsönös látogatása, amiben, bár azok I javarészt az INTURISZT és asf IBUSZ rendezésében bo­nyolódnak le, részt vesznek 3 társaság tagozatai is. Társaságunk munkájába bekapcsolódnak az ipari munkások, a kolhoztagok, a tudósok és művészek, a ta­nulók, a háború veteránjai, akik annak idején harcoltak Magyarország felszabadítá­sáért, s azok a szovjet szak­emberek, akik közvetlenül részt vesznek a szovjet—ma­gyar gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés­ben, valamint a párt-, a szakmai szervezetek, a Kom- szomol és más társadalmi szervezetek képviselői. Szólnunk kell a társaság legifjabb aktivistáiról, az iskolásokról. A tagcsoport­iskolákban az úttörők min­den nevezetesebb magyar eseményről megemlékeznek. Leveleznek magyar gyere­kekkel. A nyomoi vasók sok érdekes anyagot gyűjtöttek arról, hogy a szovjet hata­lomért folytatott harcban hogyan vettek részt a ma­gyar internacionalisták, sok- adatot gyűjtöttek Kun Béla, Zalka Máté, Ligeti Károly szovjetunióbeli életéről, a szovjet—magyar barátság há­ború utáni fejlődéséről. A tizenöt éves működést összegezve megállapíthat­juk, hogy társaságunk tekin­(Foíytatás at 1. oldalról) arcátlan provokálásának ne­vezte az ország felszabadí­tott területei ellen intézett amerikai bombatámadáspkat. A dél-vietnami népi felsza­badító erők ellenőrzése alatt álló Loc Ninh városában kedden zavartalanul folyt, a vietnami felek közötti fo­golycsere. Saigont közlés szerint a felszabadító érők az akció kezdetétől kedd délutánig a Thieu-rezsim több. mint 600 katonáját bo­csátották szabadon. Ugyan­ezen idő alatt a saigoni ha­tóságok több, mint 500 dél- vietnami hazafit adtak át Loc Ninh-ben a DIFK szer­veinek- A fogolycsere tovább tart. Az akció lebonyolítására kijelölt másik kéf. övezetben; — a központi fennsíkon lé­vő Pleikuban és a fegyver- mentes Övezettől délre fekvő Quang Triben — egyelőre elhalasztották a fogolycsere megkezdését. A két dél-vietnami fél kö­zötti fogolycsere február 16- ig fog tartani — jelentette be kedden reggel a saigoni had­vezetés egyik szóvivője. Ad­digra bonyolítják le a. viet­nami béke-megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyviben elő­írt fogolycsere „első szaka­szát”. A szóvivő közölte, hogy hétfőn Loc Ninh-ben a népi felszabadító erők össze­sen 140'saigoni foglyot boesá: tottak szabadon. Ezek még ugyanaznap megérkeztek a dél-vietnami főváros közelé­ben lévő Bien Hoa-i támasz­pontra. A szóvivő közlése szerint a saigoni hatóságok hétfőn ugyancsak Loc Ninh- ben 150 dél-vietnami hazafit adtak át a DIFK szerveinek. Kedden nem tartottak ülést sem a négyoldalú katonai ve­gyes bizottság, sem pedig a nemzetközi ellenőrző és fel­télye igen megnövekedett. Ha bárhol, bármilyen ma­gyar vonatkozású rendez­vényre kerül sor, azon feltét­lenül részt vesz a Szovjet- Magyar Baráti Táraság, A baráti magyar nép'éle­tének és sikereinek ismerte­tését a szovjet—magyar ba­rátság propagálását társasá­gunk szoros összhangban végzi a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társasággal. Testvéri társaságunkat a lehető leg­nagyobb segítségben része­sítjük. Tudjuk, hogy az MSZBT szervezetei felvilágo­sító és kulturális tömegmun­kájukkal elősegítik a két or­szág közöttj kapcsolatok fej­lődését. a tudományos és kulturális cserét, segítséget nyújtanak a magyaroknak a? orosz nyelv tanulásához. Társaságunk központi ve­zetősége és minden aktivis­tája arra törekszik, hogy munkájával előmozdítsa a szovjet és a magyar nép ba­rátságának erősödését. ■..... ——■1 1 '■» ügyelő bizottság küldöttség- vezetői — közölték Saigon­ban a két testülethez kö­zel álló körökben. A NEFB- nek a korábbi tervek szerint kedden délután kellett vol­na összeülnie. A kanadai de­legáció szóvivője azonban közölte, hogy a napirenden egyetlen olyan jelentős prob­léma sem szerepel, amply in- dokolná a küldöttségvezetőis ülésének megtartását. Nyugati hírügynökségi je­lentések szerint kedden csak a három vietnami és az Egyesült Államok képviselőit magában foglaló — négyol­dalú katonai vegyes bizottság " katonai és ügyrendi albi­zottsága fog ülést tartani. A VDK delegációjának egyik tagja azt mondotta, hogy az albiznttsági üléseken egye­bek kfiíött ’á Ban Me Thuot-i i n c. i dsp srúlgm,amelynek so­rán saigoni provokátorok brutálisan megtámadták és megsebesítették a VDK-kül- döttség tagjait —, valamint a a vietnami béke-megállapo­dásban és a csatolt jegyző­könyvekben a bizottsági kéo- viselők számára biztosított jo­gokról és előjogokról les* szó. A Vietnami Demokratikus Köztársaság felségvizein tar­tózkodó és Brian McCaulley ellentengernagy parancs­noksága alatt álló 13 ameri­kai hajó állítólag még nem kezdte meg az észak-vietna­mi kikötők és belföldi vízi- utak aknamentesítését, de a VDK műszerészeivel együtt-, működve megtisztította az amerikaiak által telepített aknáktól azt a helyet, ahol a tulajdonképoeni aknasze- dó hajók már eddig is hor­gonyt vetettek, illetve a jö­vőben le fognak horgonyoz­ni. Folyamatban van egy to­vábbi aknamentes kikötő­hely létesítése is. — Frisch! — ordította Szász, hogy túlharsogja a motor ugató zaját. — Álljon meg! Úgyis vége mindennek! — Szásznak sikerült jobban megkapaszkodnia a motorcsó­nak belső peremének az ülé­sek télé eső részeén, de a teste még mindig félig feküdt csak a csónakon. Arra gon­dolt, mi lesz itt vele? így fog órákon át repülni? A kar je elfárad, s előbb-utóbb lelju kik a vízbe Olyan messzin lesz már a parttól, hogy nerr tud kiúszni. És ha a menekü­lőnél fegyver van ? Lelövi, és f belefordul a tengerbe. Sojyi senki meg nem tudja, hogyat ért csúfos véget Szász Dániel Újságíró. — Most meghalsz, nyomorult! — Frisch teljesen hátrafor­dult, és a szeme közé neve­tett. — Minek ártod magad az én dolgaimba? Te senkii Az álpatikus nagyon meg akart szabadulni fölösleges terhétől. Az egymáson álló aprócska házakra és a közeli szigetekre nézett. Úgy látszik, a távolságot megfelelőnek találta, levette a gázt, hagyta a csónakot egy darabig saját sebességétől futni, aztán be­rántotta balra a kormányt. A motor felbőgött. Frisch hátra­nézett. Szász teste zászlóként 'engett a tenger fölött, de tarjával kétségbeesetten ka- >aszkodott a csónak szélébe. — Na most jobbra — gon­lolta Frisch. Mennyire blőd iolog. hogy a pisztolyát a gép­kocsiban hagyta. Most könnyű dolga lenne, egyszerűen szét­lőné ennek a rohadt dögnek a fejét Belelőne oda, a két su­nyi szeme közé. Aztán a hul­láját a halak me‘‘■’abálnák. Frisch ugyanazt a fordulást megcsinálta jobbra is, majd még kétszer balra. Szász nem esett le. Igaz, felhúzni nem tudta magát, csak mindig egy kis időre, de mint egy ho­rogra akadt óriás harcsa ló­gott a motorcsónak végén. Frisch átkozódott. Hát örökre összeláncolta a sors ezze’ az emberrel? Olyan vézna, be­teges külsejű volt, és milyen szívós. A fene enné meg' Minden vágya, hogy szétrom­bolja az életét. Szász fél óra múlva úgy érezte, nem bírja tovább. Szája kiszáradt, tüdeje alig kapott levegőt, pedig mennyi levegő volt körülötte és mi­lyen éles. Mintha apró tűket lélegzett volna. Tenyere vér­zett™ Teste csuromvizes volt, egyik cipője leesett a lábáról. — Nem bírom. Most már iga­zán nem bírom tovább. Frisch is erre gondolt. Mit kezdjen ezzel az őrülttel? Nem esik le. Ha leállítaná a motort és fejbe csapná hirte­len valamivel? De mivel?... A szigetet, ameiy csupa éles és hatalmas szikiéból állt, csak később vette észre. De amikor észrevette, terve már készen volt. Teljes sebesség­gel olyan közel rohan el a szik­la mellett, hogy az lesodorja majd a potyautast. Csak az a fontos, hogy pontosan vezesse a csónakot. Frisch boldogan állapította meg. éjjel, sötét- ben, egy olyan átjárón is el vezetné ezt a nagyszerű mo tort, ahol egy-egy ujjnyi tá­volság van csak a két part és a csónak pereme között. Szása észrevette, hogy Frisch * csónakot a sziget felé kor­mányozza. Abból a szögből, ahogyan a sziklák felé fordult, Dániel újabb fortélyt sejtett... A sziklák rohamosan közeled­tek. Olyan érzése volt, mintha ők egy helyben állnának és a sziklák rohannának feléjük. Alig harmine méterre lehet­tek, amikor Szász rájött Frisch tervére. „Jaj. végem!” Döbbent agyába a felismerés. Nincs más megoldás, le kell szakadnia a csónakról. Min­den erejét összeszedve, lábá­val óriásit lökött a jármű hát­só felén, és elengedte a csónak peremét. A szédítő sebesség valóság­gal belebombázta a tengerbe. Fuldokolva, vizet nyelve jött fel a felszínre, és amikor fel­ért, hallotta a semmihez sem fogható zajt, a robbanás iszo­nyatos dörrenését, amely megremegtette a levegőt. Sze­me előtt a szikla lángba bo­rulva égett, füst, pernye úszott a levegőben. A csónakot Szász taszítása kibillentette eredeti irányá­ból, és a kormánnyal Frisch ezt már nem tudta kiigazíts ni. A csónak a sziklának üt­között és felrobbant. A csórtak orr-részé­ben levő benzintartályok szinte atomjaira vágták széjr jel a motort. Szász a sziget egy távolabbi pontjáig úszott, és kimászott a vízből. Nem menj: a szerencsétlenség szín­helyére. Leült az egyik. a tengervíztől ovális alakúvá nyaldosott kőre, és hosszú ideig nem gondolt senkire és semmire. A távolból motoro­sok közeledték, Dániel nyu­godtan nézett feléjük. — Hogy mi történt? Baleset. Szász hanyatt feküdt és hu­nyorogva nézte a napot, az eget, a fehér felhőid tok a' Op tenyeret szeme elé emelte, s ujjal közül engedte he lassan magához a fényt Szelleme vé­gigjárta életének labirintu­sait, még egyszer vé*i»siklott az éveken, s azokon a titok­zatos utakon amelyek idáig vezették. Egész lénye a távol­ság után sóvárgott. S ezért ré­gi emlékeket idézett fel. hogy betakarja magában á tüzet, a lecsillapítsa szívét. Vét«. 87

Next

/
Thumbnails
Contents