Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-18 / 14. szám

1 oMa1 «T-wxi57ÄTreftS2Äe WTS. január ». Ismét munkaülés He?srnkiben Ä bevehetetlen város Leningrádban 30 éve törték át a németek blokádját mm PÁRIZS Szerda délelőtt a francia külügyminisztériumban meg­kezdődtek a Német Demok­ratikus Köztársaság és Fran­ciaország delegációinak meg­beszélései a két ország diplo­máciai kapcsolatainak felvé­teléről. BÉCS Bécsben megállapodást ír­tak alá az osztrák kormány­nyal, amelynek értelmében az osztrák fővárosban helyezik el a nemzetközi alkalmazott rendszerelemző intézetet. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közös kezdeménye­zése alapján létesítendő inté­zet. amely júniusban kezdi meg munkáját, nemzetközi érdekű környezetkutatási, vá­rosfejlesztési. egészségügyi, kibernetikai és műszaki irá­nyítási kérdésekkel foglalko­zik majd. GENF Szerdán Bemben megnyílt a Német Demokratikus Köz­társaság nagykövetsége. Ber- ^ben pedig a svájci nagy- követség. A két ország de­cemberben vette fel egymás­sal a diplomáciai kapcsolatot. WASHINGTON Az amerikai szenátus had­ügyi bizottsága szerdán jóvá­hagyta Elliot Richardsonnak az Egyesült Államok új had­ügyminiszterévé történő ki- nevezését. A washingtoni kor­mányhoz közel álló források szerint a bizottság jóváhagy­ta továbbá William Clements hadügyminiszter-helyettessé, valamint James Schlesinger- nek a CIA igazgatójává tör­ténő kinevezését. GENOVA Kedden röviddel éjfél előtt a genovai központi posta fu­tószalagján levél robbant. A nyomában keletkezett tüzet hamarosan eloltották. A hely­színre érkezett rendőrök azok? ban gyakorlatilag semmin sem tudtak megöl lapítani, még a levél címzését sem, mivel az a robbanás okozta tűzben teljesen elégett. LAHORE Néhány másodpercig tartó erős földrengés rázta meg az indiai Lahorét és környékét szerdán hajnalban. Az oko­zott károkról még nem érke­zett jelentés. ŰJ-DELHI Az aszály körülbelül 200 millió embert sújtott Indiá­ban —- jelentette be szerdán Fakhruddin Ali Ahmed élel­mezés- és földművelésügyi miniszter. A monszunesőzé­sek elmaradása súlyos Ínsé­get okozott a 21 tagállamból álló India tizennégy ál­lamában. A kormány 4400 rúpia értékű gabonát volt kénytelen importálni az Egyesült Államokból, Kana­dából és Argentínából. Helsinkiben a sokoldalú előkészítő tanácskozáson részt, vevő 34 ország képvise­lői szerda délelőtt csaknem kétórás plenáris ülést tartot­tak a dipoli palotában. A munkaülésen részt vevők a biztonsági konferencia napi­rendjével összefüggő kérdé­seket vitattak meg. Felszólalt Ausztria, Svájc, Svédország, Spanyolország, a Vatikán,' Törökország, valamint Romá­nia képviselője. Nyugati sajtóértesülések szerint Ausztria indítványoz- ta, hogy hozzanak létre egy albizottságot, amely tanulmá­nyozná egyfajta „állandó me­Magyar idő szerint kedden éjjel a Biztonsági Tanács el­vi döntést hozott arról, hogy március 11—19 között Pana­mavárosban kihelyezett ülést tart. A döntéssel szemben a tanács egyetlen tagja sem szavazott, csupán George Bush, az Egyesült Államok ál- landó ENSZ-képviselője fe­jezte ki komoly fenntartását, úgymond az előzetes napi­rend ismeretének hiányában. A kihelyezett ülés részletes munkaprogramjának kidol­gozására a tanács egy bizott­ságot jelölt ki. A Biztonsági Tanácsot a panamai kormány hívta meg a közép-amerikai ország­ba, hogy a világszervezet te- kintélyes testületé Latin- Amerikai földjén foglalkozzék a kontinens békéjének és biztonságának kérdéseivel, s ennek keretében a Panama- csatorna problémájával. A pozsonyi Pravda szerdai száma kommentárt közöl, amely bírálja a kínai ENSZ- küldöttség tevékenységét. A kínai küldöttség az utób­bi időkben a kulisszák mö­gött élénk tevékenységet foly­tat az ENSZ-ben. Nyiltan ar­ra törekszik, hogy nyomást gyakoroljon az ázsiai orszá­gok küldöttségeire és segítsé­gükkel meghiúsítsa a leszere­lési világértekezlet összehívá­sának előkészítő munkálatait — írja a lap. A kínai küldöttség tagjai többször összehívták az ENSZ-ben képviselt ázsiai országok küldöttségeit. Ezeken a megbeszéléseken ehanizmus” létrehozásának lehetőségét a konferencia be­fejezése utáni időszakra. A továbbiakban az osztrák kül­dött javasolta azt is, hogy a majdani biztonsági értekezlet napirendjére vegyék fel a kö­zel-keleti témát. Svájc helsinki nagykövete támogatta az osztrák javas­latot, s ugyancsak támogató értelemben foglalt állást Tö­rökország küldötte is. A svéd delegátus egyes NATO-országok álláspontját támogatva megkísérelte ösz­szekapcsolni az európai biz­tonság politikai és katonai kérdéseit is. Jákob Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője a márciusi kihelyezett ülésről szóló döntéssel kapcsolatban kifejtette, hogy a Biztonsági Tanács a világ különféle „veszélygócaiban” tartott ülé­sei a „lehető legjobb megol­dási módokat” jelentik a 'problémák felszámolására. A tanács tavalyi afrikai kihe­lyezett ülésszaka egyértelmű­en bebizonyította az ilyen rendkívüli értekezletek hasz­nosságét és szükségszerűsé­gét. Hasonló hangnemben nyi­latkozott India, Jugoszlávia és a BT több afrikai tagor- szágának képviselője is. A Biztonsági Tanács idei első ülésén köszöntötték a te&jfcület új, nem állandó tagjait: Ausztráliát, Ausztriát, Indo- néziát, Kenyát és Perut. a valóság elferdítésének leg­durvább módszereivel, rágal­makkal és a befolyásolás kü­lönböző eszközeivel igyekez­nek megszerezni az ázsiai küldöttek támogatását az elő­készítési munkálatok obstruk- ciójára irányuló tevékenysé­gükhöz. Mesterkedéseik során azt próbálták elhitetni, hogy az ázsiai érdekekről való gondoskodás vágya vezéreli őket. A pozsonyi Pravda rámutat arra, hogy Peking kezdettől fogva ellenezte a leszerelési világértekezlet összehívását és azóta sem változtatott ezen a m aga tartásán. Németország hadserege 1941. június 22-én hadüzenet nélkül a Szovjetunióra tá­madt. A nyár végére a fasisz­ták Leningrád alatt jártak és szeptember 8-án bezárult az ostromgyűrű a város körül, teljesen elvágták a hátország­tól. A Leningrádra támadó „Észak” hadseregcsoport pa­rancsnokságát Hitler arra a von Leeb tábornagyra bízta, aki lovagkeresztet és előlépte­tést kapott a Maginot-vonal áttöréséért. Válogatott csapa- tokát — 725 ezer katonát és tisztet —, másfél ezer páncé­lost, több, mint ezer repülő­gépet és 13 ezer löveget küld­tek a város ellen. A német parancsnokság egy pillanatig sem kételkedett Leningrád bevételében: a díszünnepély­re és a bálra előre szétküldték a meghívókat. Majdnem három évig har­coltak a németek a város be­vételéért. Kilencszáz napon át lőtték ágyúikból, 150 ezer tü- zérségi lövedékkel árasztották el, 100 ezer bombát dobtak le rá. Minden harmadik ház sú­lyos károkat szenvedett, min- den ötödiket porig rombol­tak. Még ilyen áron sem lép­hettek be abba a városba, amelynek utcáit történelme folyamán egyszer sem tapos­ta hódító. Hitler elhatározta, hoev el­törli a föld színéről I Péter, a dekabrista forradalmárok, Lenin és a bolsevikok, a nagy orosz művészek és építészek városát. Véleménye szerint Leningrád — az orosz forra­dalom szimbóluma — eleste •> szovjetek teljes katasztrófáját okozta volna. A Führer min­dennel számolt, mindent fi­öyelembe vett. de egvet nem láthatott előre; azt, hogy kik és milyen eszme nevében fog­ják védelmezni a várost. A háború első óráiban, a mozgósítás elrendelése előtt, 100 ezer leningrád! ostromol­ta meg a kiegészítő parancs­nokságokat. -követelte, hogy a froritra küldjék Őket. A mun­kásosztály fellegvárai, a le­ningrádi nagyüzemek önkén­tes hadosztályokat és zászló­aljakat szerveztek. A városba zárva több, mint 2 és fél millió polgári lakos maradt, ebből 1,2 millió ön­ellátásra képtelen: idős és be­teg ember és mintegy 400 ezer gyerek. Már nem volt idő az evakuálásukra. Beköszöntött az éhezés. A fennmaradt dokumentumok szerint 1941. november 9-én Leningrád 7 napra va’ó liszt­tel, 8 napra elegendő daraká­sával és 14 napi zsírral ren­delkezett, utőnnótlás Dedi? nem volt. Eljött a szokatla­nul kemény tél — a hőmérő higanyszála mínusz 30 fok alá is sülh-edt — tüzelő nem vo’t, A bombázás és a tüzérségi tfiz napi lő—18 órán át fártott 4 nani fejadag 12.5 dkg blo- kádnótkenvér volt. amit egy bögre meleg vízzé’ fogva sztot- tunk el. Én akkor 12 éves voltam, az események törté­nelmi jelen tőségét még nem fogtam fel. de amit láttam kitörülhetetlenül az emléke zetembe vésődött. A békeidő ben oly vidám és zsúfol- Nyevszkij sugárúton, a váró- köznontjában laktunk. Apám a fronton, anyám otthon, be tegen. Vízért jártam. Árnyak bolvo- -tak p > utcán. hog^ férfi, vagy nő, nem lehetet! tudni. Az emberek kis szán­kókon húzták temetni éhen- halt hozzátartozóikat — ha még volt ereink. S fiának he- deszkózott ablakaikkal bá­multak ráiuk. a villamosokat és a leszakadt vezetékek szö­vevényét belepte a hó és a jég. Igv köszöntöttük az új­évet 1942-ben. Egyedül az éhség 641 ezer leningrádi la­kost ölt meg. Eszkavátorc-k ásták a tömegsírokat, de még így is maradtak temetetlen holttestek az utcákon. Hitler arra számított, hogy Leningrad felfalja önmagát. Élszámította magút; a fizikai leromlás nem hozta magával az erkölcsi bomlást. At üze­mek dolgoztak, fegyvert gyártottak, javították a pán- e^Tosokat. Külön, n kormánv határozatára hasvták rs«k el a várost Mes^sanvikov és Or- beli akadémikusok. A világhí­rű kohász. Baikov akadé- mikus csak a hetedik parancs után távozott a hátországba. A világ ötödik legnagyobb könvvtára. a Szaltikov-^sed- rln könyvtár egyetlen naora sem csukta be kapuit. Az egész város fagyoskodott. de a 16 millió kötet énen ma- radt. A maga módián a könyvtár is harcolt. Letétbe helyezett geológiai térképe­ket kerestek elő a partizánok számára, középkori gvufare- oeptek alánján tanultak meg ismét gyufát gvártani. Harcolt az Ermitázs is. A legértékesebb kéneket 52 va- gon ban szállították a hátor­szágba, de mind a 3 millió tárgyat evakuálni lehetetlen volt. A--munkatársak a város- ban maradtak, disszertáció­kat, tudományos műveket ír­tak és amikor a hidegtől és •• m mm mm m görög—torok Makariosz ciprusi elnök bejelentette, hogy folytatód­nak a ciprusi görög—török tárgyalások. Hozzáfűzte; re­méli, hogy a nehézségek el­lenére a tárgyalások jó eredményekkel zárulnák. A ciprusi görögök és tö­rökök — mondotta Makari­osz — a múltban békében éltek, s így élhetnek a jövő­ben is. A vallási és a nem­zeti különbség nem lehet ok az ellentétekre és a sziget- ország megosztására. A Ciprusi Demokratikus Ifjúsági Egységszervezet nyi­latkozatában támogatásáról a nedvességtől penészedül .ezdtek a képek, kihordták -két a szabadba szárítani — >edlg járni is alig tudtak. Az ókori bölcsei* aforizma- a ellenére, itt az ágyútű-i-en em hallgattak a múzsák Ek- :or írta meg Sosztakovics /II. — Leningrád — szimfóniáját. A leningrádi rádió mutatta be a saját és a frontról bevezé­nyelt katonai és flottazene­karral. Részlet a próbanaDló- oól:....Ma haldoklik az első­hegedűs, a dobos útközben vesztette életét, a vadászkűr- tös már soha többet nem muzsikál...” Mégis, az egAsz ország hallhatta a leningrádi koncertet. Leningrád első győzelme 1943. január 18-án, a blo­kád áttörésével követkéz tt be. A Ladoga-tó jegén ke­resztül vezető keskeny folyo­só kiharcolásával a város szárazföldi összeköttet került a hátországgal. Gépko­csikaravánok indultak be­lemmel, tüzelővel és mir^n egyébbel a város életé” k megmentésére, a harcolók tá- mosatására. A leningrádi ba­kosok a szörnyű naooV utált először lélegeztek fel. ’F!<r<r v múlva -végképp megszűnt az ostrom. A város védelmi vonása mentén ma emlékműnek átt- nak. A legnagyobb közöttük a piszkarjovi temető. A. már­ványlanok alatt félmillió har­cos: férfi, nő, gyermek, kato­na és polgár nyugszik, akik védték és megvédték Lenin városát. A háborús sebeket már ré- gén begyógyították, a város gyönyörűbb, mint valaha. A világ minden táiáról ezrek érkeznek ide minden évben. Gyakran kérdezik, milyen károkat szenvedett a város? Anyagi javakban 38 milliárd rubelt, de a blokádot átélek szenvedését, nyomorúságát számokban kifejezni nem le­het. Nincs egyetlen leningrá­di család, amely ne vesztett volna el közeli hozzátartozót. Mi sem felejtünk. tárgyalások biztosította Makariosz elnö­köt a közelgő elnökválasz­tások alkalmából, A Görögországhoz való csatlakozás mellett kardos­kodó és a szigetországban il­legálisan tartózkodó Grivasz tábornok hívei támadást in­téztek a ciprusi parlament épülete ellen. A tábornok hívei Limasz- zolban megkísérelték, hogy ■/ felgyújtsák a Ciprusi De­mokratikus Ifjúsági Egység- szervezet helyi bizottságé- i nak. valamint a ciprusi pa- / rasztszövetség székházát. Márc;us 11—19 Panamavárosban tarfia ülését a Biztonsági Tanács .* <. ... A pozsonyi Pravda cikke: Kínai mesterkedések az ENSZ-ben Ivetta Knyázeva Foktatodnak a ciprusi Szüts Dénes LISSZABON Egy személy meghalt és ki­lencen sebesültek meg Lissza­bon körzetében az óránként 130 kilométer sebességgel száguldó viharban, amely kedd óta tombol Portugália fölött. PAMPLONA Három fegyveres férfi kedd este otthonából elrabolta Fe­lipe Huarte dúsgazdag spa­nyolországi gyárost. A tette­sek. akik hírek szerint az il­legális baszk szeparatista szervezet, az ETA tagiai. ál­dozatukkal egy kocsiba ültek és a francia határ felé hajtot­tak Rendőrségi jelentések szerint a kocsit később Pamn- lonától 20 mérföldre megta­lálták. Az ETA illegális baszk szervezet szerdán fele’ősséget vállalt az emberrablásért. A szervezet által kiadott nyilat­kozat szerint a gyárost akkor envodik szabadon, ha a tu- laidori^bqn lévő ÜT^fO^k tel- o munVÄqr*1^ követelé­seit’ H7R2 szá? elbocsétot* munkást visszaveszlek állá­sukba 3ooo nezptás havi bér- emelést, betegsegélyt és évi egyhónapos fizetett szabadsá­got biztosítanak. 69. Ösztönösen detektívet ját­szott. — Nicsak. Alfred Flessburger. Hová igyekszik ilyenkor? Hirtelen támadt tü­relmetlenséggel indult a férfi itán. Flessburger a kikötő fe- ’é sietett. Nem nézett hátra, eszébe sem jutott, hogv kö­vethetik. Ennek ellenére, ha Szász a lámpák hatókörébe került, összerezzent. há^ha Flessburger észreveszi. Fless­burger letért a sétaútról. A aart köz"-tjén közelében a beton mellvédje alatt haladt. A kikötő csendes és kihalt volt, csak az őrtorony végé­ben pislogtak a piros jelző- 'ámpák. A szél a halászbár­kák vitorláit gyűrögette rlyan suhogással, mintha óri­ási lepedőket hajtogatott vol­na valaki össze. A tenger lo­csogott, verdeste a part kö­veit Flessburger még sietősebb- re fogta lépteit, és a csónak­jához vezető úton az utolsó métereket már futva tette meg. Zseblámpájának fény- csóvája ide-oda villant. Szász a móló túlsó oldalán tizenöt­húsz méterre közelítette meg a csónakban lázasan kutató Flessburgert. Igyekezett min­den mozdulatát nyomon Ijö- vetni, de csak azt látta, hogy Flessburger a motorház fe­delét leszedi és abból valamit kiemel. Utána a fedelet visz- szateszi, a csónak ponyváját felületesen visszahajtja és máris távozik. Szász először'arra gondolt, feltartóztatja. Eléje áll és megkérdezi, mi történt este. ás mi a célja a feleségével, de gyorsan rájött, hogy a fér­fi kinevetné. Szász megvárta, amíg Flessburger léptei el­haltak a betonon, aztán a motorcsónakhoz ugrott. A ponyvát nem szíjazta le a gyógyszerész, könnyen enge­dett. Szász a motorház vas­tag lemezborítóját babrálta, de kézilámpa hiányában ne­hezen boldogult vele. ötször- hatszor is felvillantotta ön­gyújtóját, mire a nyitottan hagyott vöröskeresztes do­bozt megtalálta. Átvizsgálta a doboz tartalmát. Kötözőpó­lyákat, sebhintőporokat, ke­nőcsöket, a szokásos gyógy­szereket találfa benne. És ahogyan ott matatott, hirte­len egy. a doboz aljára hul­lott, felirat nélküli ampullára bukkant. Jód lenne vagy va­lami más?... Tovább keres­gélt, és egy műanyag tasakot talált... Szóval ebből vitt va­lamit magával Flessburger de miért éjnek idején és mi­ért pont innen? Ha szokvá­nyos gyógyszerre volt szük­sége, kapott volna a szállo­da portáján is. Szász minden­esetre az ampullát a zsebébe süllyesztette. Aztán a többi berendezési tárgyat vette szemügyre. Mi­lyen hatalmas csónak ez. Négy személy nyugodtan elis alhatna benne. A bőrülésekre nézett. A huzatra ital folyha­tott, enyhe szeszszagot árasz­tott. A kormány alatt puha takarók hevertek. Szász nem talált más érdemleges dolgot, visszaindult a szállodába. A bárónő, amikor Alfred Flessburger nevét az ajtón túlról meghallotta, csaknem szívgörcsöt kapott. Korábbi víziói támadtak fel. de mos! már nem a múlt árnyaival kellett hadakoznia, hanem valóságos, élő személlyel. Az imént még Balátai Jenő arca. alakja bontakozott ki előtte a fürdőszoba párás levegőjé­ből, és rögtön utána Fless­burger hangja... Túlságosan gyors volt a gondolati össze­kapcsolódás, túl élénk, ke­gyetlen és dermesztő. Er„'ek ellenére bizonyos megköriy- nyebbülést is érzett. Balátai Jenő halott. Flessburger pe­dig él, és szerencsére ez nem fordítva van. Nagyot sóhajt­va nyitott ajtót. — Mi történt Frisch. v maga ilyenkor itt? — ck._í- tos kezével összefogta a nya­kánál fiirdököpenyét, és für- készőn figyelte a férfi sze­mét. — Nincs semmi különös, nyugodjék meg! — A kölni gyógyszerész hidegen és nem éppen barátságosan intette le a bárónőt, de aztán gyor­san észbe kapott: — A kedves kis unokájával kiránduláson voltunk, és gon­doltam, beugróm Önhöz, megnézem: javult-e már az állapota? — Óh! — a bárónő »««le ennyit mondott, s ebbei a rövid szóban csalódás v->'‘ — Csak ezért? — Eléggé tt- lan időpontot választ ía- gának. Már lefeküdni ké­szültem. (Folytatjuk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents