Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-17 / 13. szám

». oMaf'

kJ&fcr-WÁGYARORSZAß — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET

ms. janwár r?

70 milliós vagyon

Úttörők

voltak

j\ EGYEDSZÁZADA lesz oktöber- BEN, hogy Nyíregyházán, Sóstóhegyen ír- szegényparaszt összefogott. A hír gyorsan terjedt, de kétféle csatornán, kétféle visszhanggal. Akiknek tetsző volt a dolog, azok az új élet kezdetéről, a felemelkedés útjáról beszéltek. Az ellenzők a csajkáról, a szabadság elvesztéséről suttogtak. A kezdeményező kommunisták: Sajben András, Vigvári János, Szabó János. Horváth Mihály, Bugyinké Imre, Szabó Gábor és Papp Miklós tudták mibe fognak, bíz’ak a párt szavában, hittek a szövetkezés erejében. Az alakuló közgyűlés után nemsokára újabb sóstóhegyi kommunisták követték a kezdeményezőket, a szövetkezet tagjai lettek: Ujj Imre. Horváth István. Fekete Bertalan. Fekete Bertalanná, idős Orbán Sándor és Kurcz János.

A fundamentumot rakok 40 hold földön,

f?v' pár lovaJ kezdték az úttörő munkát Nem is brigád, egy család volt az egész tagság. A nagy lelkesedésük mellett sem anyagi lehetőségük, sem tapasztalatuk nem volt. Igaz. segített a párt, a patronáló üzemek biztató szóval, de legtöbbször a patronálok is csak olyan tanácsot adhattak: „Termeljetek többet, mint a kisparaszti földeken" és így tovább. Nemsokára megalakultak a gépállo- H'ások, terebélyesedett az állami segítség. Rövid 2—3 év alatt elérték a sóstóhegyiek, hogy az egész megyéből tapasztalatcserére • jártak hozzájuk. Milyen is az a szövetkezet? Hogyan csinálják a Vörös Csillagban?

Az alakulástól, 1948. október 1-től nagyon váltakozó évek következtek. A nehéz beszól- gáltatások, majd az 1953-as liberalizmus, utána újabb szigorítások. Az ellenforradalmi rombolás, szétválások, egyesülések, míg végül is 1961 után, amikor az egész parasztság . a szövetkezeti utat választotta, kezdődött meg az egyenletesebb fejlődés.

gGY-EGY ROSSZABB IDŐJÁRÁS, teimészeti csapás fékezőleg hat most is, oe a bizonytalanságba már nem süllyednek

soha. Olyan vagyonnal rendelkeznek ma már, amit a leglelkesebb kezdeményezők álmodni sem mertek. A negyven hold 1750 holdra szaporodott, amiből a gyümölcsös több mint 300 hold — kétharmada termő — és 120 hold .a szőlőjük. Néhány pár ló még van, de csak olyan munkákra alkalmazzák, amit géppel nem érdemes végezni. Traktorok egész hada, tehergépkocsik segítik a termelést, a szállítást. Ma a traktoros brigádjuk nagyobb, mint az alakulás éveiben az egész szövetkezet.

Az állattenyésztést ők is úgy kezdték és folytatták, mint a legtöbb szövetkezet. Mindennel próbálkoztak. Az utóbbi években szakosított állattenyésztést létesítettek — juh, sertés, szarvasmarha nincs — csak tenyész- baromfival foglalkoznak, de azzal nagyüzemi módon. A telep 65 000 férőhelyes, hazánkban ma ismert legkorszerűbb technológiai eljárással termelik a tenyésztői ásókat. Talán két adat rávilágít, mekkora értékkel bánnak: egy naposcsibét ötven forintért vásárolnak, amiből a tojókat nevelik és 1972-ben még 8 és félmillió tojást adtak el a keltetőnek, természetesen kiemelt tenyészáron. A baromfitenyésztés nyeresége ellensúlyozta az alma közel két és fél milliós veszteségét. A tavaszi fagy miatt a tervezettnél sokkal kevesebb volt a termésük.

A múlt esztendő eredményeit még számokkal nem tudják kifejezni, most készül a zárszámadási mérleg, de annyit mernek mondani, hogy lesz olyan, mint a tavalyi. Az 1972-es év elején tartott zárszámadás adatait érdemes összehasonlítani a nyolc évvel korábbival, amióta területben és taglétszám- ban lényeges változás nem történt. 1964-ben az összes vagyon 14 millió volt, ez 1972-re ötszörösére növekedett. A tiszta vagyonuk ennél is nagyobb arányban nőtt: két és fél millióról 43 millióra. A tagok egy napra _ jutó részesedése 41 forintról 91-re, az éves átlagkereset pedig 8485 forintról 22 080 forintra.

C ÖSTÖHEGYEN NAGYOBB ÜRADA

^ LOM nem volt. Az itt éló agrárprole- táruk a városi polgárok kisebb, nagyobb szőlőiben, gyümölcsöseiben vincelléreskedtek hónaposok, summások voltak. Szétszórt településeken. borházakban, alsókonyhákban laktak. Aki már annyira vitte, hogy saját háza volt, az is csak szoba-konyhás viskócskí” tudott építeni. Sok új házat építettek a fel szabadulást követő években is, de igazi változás csak a 60-as évek közepétől állt be. Megkezdődött az összetelepülés. A szövetkezet több. mint 80 telket adott az építkezni szándékozóknak. Kövesút, villany, buszjárat var az új telepekre. A szövetkezet építőbrigádjának jócskán adnak munkát a tagok, de jut erejük külső építkezésre is. Ök építettek a I városi tanács megrendelésére a múlt évben négv darab százszemélyes óvodát és a Honvéd utcai ifjúsági házat is.

A szövetkezet 430 tagjából 104 a nyugdíjas, járadékos. Az idős emberek eddig a rendszeres nyugdíj mellé természetbeni juttatásokat kaptak; alomszalma, tüzelő, a háztáji ingyenes művelése. Most tervezik, hogy Ibben az évben már pénzbeli Sfugdö-kiKép a „tojásgyárbór

egészítést adnak az alacsony nyugdíjas és járadékos embereknek. Ma még csak a vezetőség terve, ezt majd a tervtárgyaló közgyűlésnek kell jóváhagyni.

A tagság 44 százaléka nő. A baromfitenyésztő telepen dolgozó 70 főből csak a’ gép- kezelők és a rakodómunkások férfiak. A növénytermesztésben is majdcsak ez a helyzet. Jó két évtizeddel az alakulás után a tagok maguk kérték, hogy legyen üzemi konyha, könnyítsenek az asszonyok sorsán, íme, mégis lett „csajka” és nem felülről rendelték el, a tagok kérték. Igaz nem olyan, mint amiről a rémhírterjesztők. meséltek, hogy ott a közösben mindennap csalánleves jut a csajkába. Úgy hiszem felesleges lenne egy heti menüt leírni, nem kell agitálnom az üzemi konyha mellett. Állandóan gyarapszik az igénybevevők száma, tavaly már átlagban 160-an nem főz*ek, itt ették meg, vagy innen vitték az ebédet. Még több lenne a fogyasztás, de a KÖJÁL-nak olyan szigorú szabályai vannak amit kint a mezőn, a gyümölcsöskertekben nem tudnak biztosítani. pedig szívesen vennék az ott dolgozók is, ha meleg ételt kaphatnának. Étkezési térítésekre. fizetett szabadságra, gyermek- gondozási segélyre és betegeknek félmilliónál jóval többet, fizet ki a szövetkezet évente.

A HOGY ERŐSÖDIK, FEJLŐDIK A-t*- SZÖVETKEZET, úgy változnak a tagok is. A felnövő fiatalok — túl sokan ugyan nincsenek (nagy a város elszívó ha-’ tása) — már majdnem mindnyájan szakmunkások, vagy betanított munkások, valamiben specialisták. A szövetkezet jelentői, erőfeszítéseket tesz, hogy téli tanfolyamokon gyümölcskertész, traktorvezető, növényvédő és baromfitenyésztő betanított munkásokat neveljenek. A vállalkozó fiatalokat ped: szakiskolára küldik Bák’ára, Mátészalkára.

A szövetkezeti tagok tudati fejlődését a is mutatja, hogy a különböző üzemágakba:

nyolc szocialista brigád dolgozik 120 fővel. / szövetkezet vezetősége kezdeményezésüket sr gíti, a legjobbakat anyagilag is jutalmazza. í szövetkezet évek óta részt vesz a term elősző vetkezetek országos versenyében. Két évbe: kapták már meg a kormány elismerő oklevelét a megyei tanács elismerését pedig már négv esetben.

Egy cikkben teljes keresztmetszetet adni a szövetkezet munkájáról nem lehetséges, nem is volt cél. Itt sem csak jó van, bár az a döntő, a meghatározó. Nem a legjobb a gépek kihasználása. A közös vagyon védelmé, az anyagtakarékosság is lehetne jobb. A megválasztott bizottságok nem mindegyike végzi teljes megelégedésre a reábízott munkát és így tovább.

A szövetkezetben ezekben a napokban a vezetőség és a szakapparátus nagy erővel készíti a zárszámadást.

A beszámoló még nincs készen, de feljegyzések már vannak, amivel a tagság elé ikarnak állni. Többek között javasolni fogják, hogy 1973-ban gyorsítsák meg az elavult gépek cseréjét. A baromfi’telepen két egészségügyi épületet létesítenek, hogy a nagy értékű állományt minél jobban védhessék Mivel egyre többen veszik igénybe az üzemi konyhát, ott is korszerűsítést szeretnének végrehajtani Tovább akarnak lépni a szociális "vitatásokban, segítik a családiház-építőket.

A KÉP NEM TELJES, de talán ez a kis bepillantás is mond valamit arra a kérdésre, hogy érdemes volt-e a sóstóhegyi kommunistáknak kezdeményezniük a szövetkezetét. .. ; „ ,,

Csíkos Balazs

Cselekvő egység

Közös dolgainkról

E™As UTAN érkeznek az emt-.. tHEK a kls szobába. Egyikük kitöltött papírlapokat hoz, rajta, hogy mennyi munkát vegeztek el a kerület lakói. A másik a?, ü;ánt. érdeklődik, mit segíthetne a felnőttoktatás szervezésében, ajánlja, hogy elmenne egy-ket nagyobb üzembe, vagy éppen a tsz- be, csak kezdődjön minél hamarabb a tani- tas. A harmadik járdalapokat kér, leraknák társadalmi munkában, csak az anyag kellene. Aztán egy pap javasolja, hogy a vasárnapi istentiszteleten a békéről, a vietnami háborúról kellene beszélni a híveknek. És így van éz mindennap: a legkülönbözőbb érdeklődésű, és foglalkozású emberek fordulnak kéréssel, javaslattal, adnak új ötleteket, hogy még többet hallasson magáról a népfront.

Az ötvenes évek elején jószerint csak a választások 'idején hallottunk a népfrontról, akkor is csak annyit, hogy most kisgyűlés lesz, ahol javasolják majd az új tanácstagot a környék lakóinak. Kétségtelen, hogy ma is egyik legfontosabb tevékenységeik közé tartozik a tanácsválasz^ások szervezése, lebonyolítása, egészében véve azonban korántsem olyan időszakos a munka, mint néhány évvel korábban. Természetesen nem a választásokról van szó, hiszen az most is csak négyévenként van — az ideit leszámítva — és ezek irányítása, szervezése meglehetősen rövid időre korlátozódik.

De csak a hivatalos részé. Mert ugyan melyik lakókörzet fogadná el a népfront javaslatát, ha a jelölt az előző ciklusban nem, vagy csak alig dolgozott? Vagy javasolna-e egyáltalán a népfront olyan embert,

aki nem megfelelően képviseli megbízóit, a választókat? Aligha. Elég csak a legfrissebb példákat említeni: a napokban megtartott tanácstagi beszámolókat, amelyeket a népfront aktívái szerveztek és ott voltak minden lakókörzetben. Igaz, akadt egy-két hely, a déli vagy az északi lakónegyedben, ahol kevesebben vettek részt, mint az elvárható lett volna, hiszen az itt lakók kapták a legtöbbet a várostól, mégsem ez volt a jellemző. És akik elmentek, nem bánfák meg. Tömör és tényekkel megtűzdelt beszámolót hallhattak Nyíregyházáról, arról, hogy a szűkös anyagi körülmények között is hallatlanul nagyot lép- tünk előre nagyon rövid idő, a legutóbbi választások óta.

K ÉTSÉGTELEN, MOST EGY KÉT HÓNAPRA ismét a választásokra készülődés adja majd a legtöbb munkát a népfront aktivistáinak. Most azonban azokról a ténykedésekről is szeretnénk beszámolni, amelyek kevésbé látványosak, azokról, amiket tér- mészetés'fíek veszünk és Yiém is'tadjuk,'hogy““ hány ember dolgozott érte, hányán áldozták fel estéiket, szabad szombatjukat, vagy vasárnapjukat. Mert ugyan ki tudná mérni, mit jelentett az „Olvasó népért mozgalom” ? Talán a könyvtárak statisztikái jelezték, hogy emelkedett az olvasók száma, vagy éppen nőtt a könyvesboltok forgalma. De azt már nem lehet kimutatni, hányán jutottak el — éppen e mozgalom nyomán — a klasszikusokig, hányán vettek a kezükbe Berkesi, vagy Szilvási helyett igazi irodalmat.

De éppígy ide sorolhatjuk a népfront által szervezett honismereti munkacsoport ;evekenységét, melynek az a célja, hogy minél többen megismerkedjenek megyénk, vagy •árosunk múltjával és jelenével, mert a jelen megfelelő értékeléséhez feltétlenül ismerni áll a múltat.

De az is céljai közé tartozik, hogy a mi •rténeflműnk mellett megismerhessük me- yénknek a szomszédos népekhez fűződő kap- volatát. E mozgalomban is vannak ugyan ’ámokban is kifejezhető eredmények, mint községek, illetve tanyabokrok melletti dóm- 'ik, „hegyek”, adatainak, a velük kapcsolati: néphagyományok adatainak összegyűjt :e, vagy a tirpákok életére vonatkozó írásos 's tárgyi anyagok. De lehet-e mérni, hogy jpp ezek gyűjtése közben mennyit változik bennünk a hazafias érzés, a haza iránti szeretet, vagy a szomszédos népek iránti megbecsülés?

Külön kell szólni a népfrontnak a tanyákon betöltött szerepéről, hiszen — ahogy ők fogalmaztak — a népfront a tanyák lelke. Sok helyen nincs pártszervezet, így a legkülönbözőbb előadások megszervezésétől a nagy ünnepek méltó, megünnepléséig minden a népfrontra marad. Hogy van-e foganatja?

Számtalan példát lehetne sorolni akár a rend dezvények látogatottságáról, akár társadalmi munkáról van szó. Évek óta a tanyák lakói végzik a tanyai utak karbantartását, vagy a rozsrétiek autóbuszfordulót építettek maguki nak, de végeztek parkosítást, fásítást és ki tudná felsorolni mi mindent, ha hívja őket a népfront.

J ÄRSADALMI MUNKÁT PERSZIJ

NEM CSAK a tanyákon szerveznek a népfrontbizottságok, hanem a városban isj Ilyen összefogással készült el a járda a Ságvár# telepen, Borbányán, de társadalmi összefogással épül az ifjúsági park, társadalmi munkái ban tervezték meg a tbc-szanatóriumot, as gyermekpavilont, a borbányai óvodát és társadalmi munkában készítenek játékokat a szocialista brigádok az óvodáknak, mert tud-j ják, hogy a tanácsnak sem telik 'mindenre.

De ugyanígy beszélhetünk a tisztaság# mozgalomról, amelyet a népfront a Vöröske-i reszttel együtt szervez, hogy rendezettek le-j gyenek az üzemek területén lévő szabad te-j rületek, tiszták legyenek a lakások udvarai cs ne rontsa a városképet az itfc-ott már omla-, dozó vakolat.

Ha a népfrontról beszélünk, még akkor is igen ritkán esik szó az általuk szervezett pedagógiai bizottságról, helyesebben a bizottság munkájáról. Pedig amit magukra vállaltak, tartalmas és nehéz feladat. A szülői munkaközössegek és pedagógusok összefogását tűzték! feladatukul, hogy a jobb együttműködéssel segítséget, hasznos tanácsokat adjanak a pá- lyaválasztás előtt ál'ló fiatalok eligazodásában^ De semmivel nem kisebb a feladat, amit au tanács művelődési osztályával, az iskolákkal! és az üzemekkel közösen tűztek célul: meg-t szervezni és tovább szélesíteni a felnőttokta-f ‘ást és mindezt nem a statisztika javításáért^ hanem az emberért kívánják tenni.

FELTÉTLENÜL SZÓLNUNK KELL a

népfront városi bizottsága által szeri vezeti nőklub munkájáról is, ahol a legkü- • lönbözőbb foglalkozású lányok, asszonyok tel vékenykednek saját maguk által meghatárcM zott program szerint. A- nőket legjobban 4r- deklő előadásokat szerveznek, mint a lakást kultúra, vagy éppen divat és kozmetikai ta«í nácsadás, a háztartási munka megkönnyítése^) de szerveznek egészségügyi, vagy éppen po-: litikai előadásokat is. Hasonló céllal — a szál bad idő hasznos eltöltésére — hozták létre a kertbarátok körét, hiszen sokan, és egyro többen vásárolnak maguknak a város köri nyékén üdülőtelket, ahol a pihenésen, kikap« -csoiódáson túl mindenki hasznosítani akarj# a földjét is. Be a cél nem csak ez volt. Éppé« a korszerű művelődési formák kutatása so-i rán fedezték fel az ilyen jellegű körök, klui bök jelentőségét, ahol azonos érdeklődési# emberek találják meg maguknak a művelői dés lehetőségét is.

És ezzel a felsorolással még koránt sincs vége annak a körnek, ahol a népfront ‘évé* kenykedik, szervez, agitál. Ott vannak a# aktívák, ha a cigánygyerekek tanulásáról a* ifjúságvédelemről van szó, együttműködne-; aí KISZ-bizottsággal, a KISZ-szervezetekkel, hai bármilyen az ifjúságot érintő kérdésről vám szó, felemelik szavukat, ha a város szolgálta-! tásának helyzetéről, a szakmunkásképzésről, g közéleti demokratizmus szélesítéséről, a téli politikai tanfolyamok szervezéséről, vagy ép*l pen rétegé alálkozók szervezéséről van szó. D« megtaláljuk a népfront képviselőjét, ha a gyermekek óvodai felvételéről, vagy éppeni az új lakások elosztásáról születik döntés.

CZCK FELSOROLÁSA VOLT MINDÉ«

a népfront tevékenységének, hiszen a családi problémáktól a rokkantsági segélyig^ a fiatalkorúak házasságkötésének engedélyezésétől a kályhaátrákásig minden gonddal felkeresik a város lakói a népfrontbizottsá— got. Mi ez, ha nem a bizalom jele, amely a népfrontnak, ezen keresztül pártunk szöveti ségi politikájának szól? Mert a népfrontpolii tika a párt politikájának szerves része, a népfrontmozgalom pedig a szövetségi politika fontos intézménye, amelyre mindenekelőtt azért van szükség, hogy a társadalom minden tagja, csoportja helyesen ismerhesse fel a közös érdekeket és tömörüljön cselekvő szocialista egységbe. <

Balogh József

Iszály Péter tanácstag beszámolójáé