Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-17 / 13. szám

1 o!<!a1 Együtt az emberekkel ALKALMUNK VOLT RÉSZT VENNI egy nevelő- testületi megbeszélésen a Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium és Szakközépis­kolában, ahol az 'egyik hozzá­szóló megjegyezte: „Vajon nem lenne-e itt a helye a fia­talok képviselőjének is...? A Központi Bizottság oktatáspo­litikai határozatát és a helyi tennivalókat vitatták meg a nevelők, a nevelés ezernyi gondját, a „mit” és a „ho­gyan” nevelési-oktatási kér­déséit.. Nem kifejezetten ifjúság- politikai, nem kizárólag a fia­talokra vonatkozó problémá­kat.' Mégis elhangzott az in­dokolt felismerés, a fiatalok dolgát aligha lehet előbbre mozdítani a fiatalok részvéte­le nélkül. Talán tartanak a fiatalok­kal folytatandó párbeszédek­től? Meghallgatni őket és vá­laszolni kérdéseikre, komo­lyan venni javaslataikat, kri­tikai véleményüket — jogos igény, de nem mindenütt va­lósul meg. Miért? Nem egy esetben a fiatalokkal szem­ben kialakult hamis szemlélet az oka. Unalomig ismételt meg­állapítás; a felnőttek egy része hajlamos arra, hogy csak a rossz tulajdonságait, a szélső­séges megnyilvánulásait ve­gye észre a fiatal korosztály­nak. Nem az öncélú kíváncsiság, tudálékosság igényével, ha­nem a tisztánlátás, a valósá­gos helyzet megismerése mi­att. Ezért is tartjuk jónak azokat az üzemi, vállalati, in­tézményi, iskolai és falusi be­szélgetéseket, amelyeken folytatódott a párbeszéd, a vita, a közös véleményalko­tás az ifjúsági parlamenteken elhangzottakról és újabb kér­désekről. MÉG INKÁBB BECSÜLEN­DÖK azok a törekvések, amelyek tényleges lépéseket is jeleznek. Többek között az utóbbi hetekben vetettek számot a fiatalság helyzeté­vel az ipari szövetkezetek­ben, az ÁFÉSZ-ekben, de foglalkoztak a témával a két főiskola vezetői, társadalmi szervezetei is. A probléma igen széles, hisz az anyagi és erkölcsi elismeréstől az üdür lőjegyek, a lakásépítés támo­gatása, vagy éppen a közösen végzett társadalmi munka éppúgy beletartozik, mint a fiatalok vezetésben, közélet­ben elfoglalt helye és szere­pe. Ezért csak néhányat em­lítünk a sok közül. Hogy a fiatal szakmunkások megállják a helyüket a mun­kában, ne érje őket kudarc, sikertelenség a pályakezdés­kor, alaposan el kell sajátíta­niuk a szakmát. De kevés idő áll rendelkezésre a szakma el­sajátítására, nem elegendő a gyakorlathoz szükséges idő. Az iskolák a kirándulást, a társadalmi munkát a gyakor­lati idő rovására szervezik, mert őket is szorítják a tan­tervek. Külön nehézség, hogy a dolgozók szabad szombatjai is a fiatalok gyakorlati kép­zését csorbítják. Ezeken a na­pokon is gyakorlati foglalko­zások szerepelnek, viszont a szabad szombatok miatt erre nincs lehetőség. Ezen együtte­sen kell változtatni az üze­meknek, ktsz-eknek és a tanintézeteknek. Olyan gond is akad, hogy a szakmunkás­jelölteket nem mindig a szakmájuk elsajátítására ne­velik, mellékes tennivalókkal is ellátják őket, aminek sem­mi köze a szakmához. A MEGYEI IFJÚSÁGI BI­ZOTTSÁG tervében fontos helyet kapott az ifjúság élet- és munkakörülményei to­Bemutalkozás Moszkvában, Prásában Jól rajtolt a nyíregyházi papírgyár Közel ötvenezer tonna ter­mék gyártását vették tervbe az 1973-as évre a Nyíregy­házi Hullámdoboz- és Zsák­gyárban. De nemcsak ez, a tavalyinál csaknem 70 szá­zalékkal több mennyiségi növekedés várható ettől az évtől, bővül a választék is. Az első negyedévben nyolcezer tonna normál hul­lámlemez, ezer tonna mikro­hullámlemez, hatszáz tonna kétrétegű hullámtekercs, ezer tonna redős, talpas zsák és kilencszáz tonna papír-polie­tilén kombinációs anyag ke­rül ki előreláthatólag a gyárból. E terv teljesítése nagy erőkifejtést, a munka jó szervezését követeli meg. Az elmúlt évben normál hul­lámlemezből havonta 1500 tonna volt a teljesítmény, ebben ,az évben a terv tel­jesítése érdekében havonta 3000 tonna hullámlemezt ' kell termelniük. E mennyisé­get úgy tudják legyártani, hogy például „általános” ok­tatást kap a gépmester. Egy­formán megtanul bánni va­lamennyi gépen, s így min­dig a termelés megkövetelte gép mellett dolgozhat. így biztosítani tudják a termelés egyenletességét. A munka megkönnyítése volt a cél, amikor tervbe vették két kötözőgép beszerzését. Jelen­leg ugyanis a különböző re­keszek. betétek, rögzítőele­mek kötözését kézzel végzik. Az 1972-es évben a Papír­ipari Vállalat a LIGNIMPEX Külkereskedelmi Vállalattal együttműködve árubemuta­tót tartott Moszkvában és Prágában. A kiállításon a nyíregyházi vállalat külön­böző mikrohullámlemezből készült csomagolódobozait, a hullámlemezek minőségé­nek széles skáláját, s az ezeken alkalmazható több­színnyomású grafikákat te­kinthették meg az érdeklő­dők. Mind a két fővárosban elnyerték ezek a termékek a vásárlók tetszését. Ezek után került sor arra. hogy a csehszlovák partner 1300 ton­na csomagolóanyagot ren­delt meg, s a szovjet féllel is folytatnak tárgyalásokat. Az eddigi hazai és külföldi megrendelések azt mutatják, hogy az idén több munká­val, jobban ki tudják majd használni a gépeket. A mindennapok gondjai között szerepel a munkások megtartása, s mivel az itt dolgozók többsége nő, első­sorban őket kell a gyárhoz kötni. Erre egy megoldás, hogy száz gyermeket befo­gadó óvodát létesítenek a gyár mellett a városi ta­náccsal közösen. Az óvodát — melybe ötven százalékban papiripari dolgozók gyerme­ke jár majd — az első fél évben átadják rendeltetésé­nek. (b. k.) vábbi javításának szorgal­mazása, a szabad idő jobb kihasználása, az üdülőjegyek arányosabb elosztása a fiatal házasok javára, a lakásépítés támogatása. Az ipari szövet­kezetek arról számolhattak be, hogy Rakamazon, a Tisza partján 11 üdülőt létesítet­tek, melyeket elsősorban a fiatalok vesznek igénybe hét­végi-napokon, egy-két hétre. Ezenkívül Gergelyiugornyán is hasonlóan megoldották a megyén belüli üdültetést, hétvégi pihenést. És az örök problémán is igyekeznek enyhíteni, a nagyobb nyere- ségi alappal rendelkező szö­vetkezetek a Részesedési alapból kamatmentes kölcsönt adnak a fiataloknak, többek között a Nyíregyházi Vas- és Fémipari, az ELEKTERFÉM, a Tempó Általános Szolgál­tatóipari Szövetkezetnél. Említhetnénk még a fiata­lok számára alapított külön­féle ösztöndíjakat, a tanulás­ban kitűnt fiataloknak adott jutalmakat, a kiváló dolgozó kitüntetéseket és más anyagi és erkölcsi, vagy éppen kul­turális intézkedéseket, ame­lyek a szavakon túl a lépés­ről lénésre haladó tetteket mutatják. A fiatalokkal való törődés egyre több munkahe­lyen már nem egy-egy idő­szaki feladat, nem kampány. De az is igaz, hogy az előre­lépés ellenére még rengeteg a tennivaló. Elsősorban a fiatalok megítélésében gyak­ran általánosító, nem tárgyi­lagos légkört kell átalakítani, megváltoztatni. Rátermett fia­talok egész serege kénytelen még képességein, tehetségén aluli munkát végezni, mert egyes helyeken a 35 éves em­ber is tinédzsernek számít, Másutt akadályozzák a to­vábbtanulásukat, mert a munkahelynek jelenleg nincs szüksége olyan képzettségű szakemberre, amit a fiatal választott tanulása céljául. Előfordul, hogy csupán a statisztika szépítése miatt vá­lasztanak be fiatalokat ve­zető testületükbe. EGYIK ÜZEMÜNKBEN KÉRDŐÍVET adtak minden 30 éven aluli dolgozónak, hogy képet alkossanak jöve­delmükről, lakásviszonyaik­ról, tanulásukról, sőt még ar­ról is, van-e barát.iuk, mivel töltik a szabad időt. Ez is hasznos módja lehet annak, hogy a vezetők, a változtatás­ra illetékesek megismerjék a fiatalok valóságos helyzetét. De akkor lesz eredményes, ha nem azt próbálják kiolvas­ni a kérdőívekről, hogy me­lyik választ vajon ki írhatta, hanem a láthatóan szélsősé­ges, hangulati alapon írt vá­laszokon túl, a valóságos problémákat kutatják, amin lehet és kell is változtatni Akár a fizetési besorolások felülvizsgálatával, akár egy­szerűen néhány emberséges szóval, dicsérettel, amely a fiatalok egyik legnagyobb serkentője. És pénzbe sem kerül. Páll Géza „Egész élben osztunk? szorzunk...éé Zárszámadás előtt a fehérgyarmati Győzhetetlen Brigád Tsz-hen — A zárszámadást mi a múlt évben végigcsináltuk, most már csak szentesíteni kell. Ez volt Dányádi László­nak, a fehérgyarmati Győz­hetetlen Brigád Termelőszö­vetkezet elnökének válasza arra a kérdésre, hogy „hol tartanak az 1972. év zár­számadásának készítésében” ? Ijabb és újabb tervek — Jól néznénk most ki, ha nem azt tesszük, hogy mindennap összegezünk, egész évben osztunk, szer­zünk. Csak két példát hadd említsek. Már áprilisban csináltunk egy átfogó érté­kelést. Indokolta, hogy 360 hold búzát ki kellett szán­tani. Uj tervet készítettünk. Akkor úgy határoztunk, hogy a búza helyett napra­forgót termesztünk, és nö­veljük az állattenyésztés ho­zamát. Augusztusban ezt a tervet is felül kellett bírál­ni. Akkor már 950 ezer fo­rint termelési érték hiány mutatkozott. Hogyan teremt­sük elő, az volt a kérdés. Újabb tervet készítettünk. Abban az áll, hogy az állat- tenyésztés 400 ezer forinttal adjon többet, a kertészet 200 ezerrel, a növénytermesztés 200 ezerrel és a segédüzem­ág 150 ezer forinttal. — Az állattenyésztés rész­ben teljesítette azt, amit vártunk tőle, de közbeszólt a száj- és körömfájás, ötven­két hízott marha maradt vissza. A gyümölcskertészet megállta a helyét. ötven hold termő almásunk van, és ott a pluszt az adhatta, ha megóvjuk a minőséget. Az exportarány 70—80 százalék között volt, és öt forint érté­kesítési átlagárat értünk el. A legjobban a növényter­mesztés lendített, előre ben- bünket. Jól sikerült a nap­raforgó-. a lucemamag-ter- mesztés. A segédüzemág vi­szont felmondta a szolgálatot. Létrehoztunk mi egy kis la­katosüzemet, de nem kaptunk bérmunkát. Nem is terme­lőszövetkezetnek való az ilyesmi. Ki mutatások tárháza Az elnök szavait hallgatva megelevenedik a,/- elmúlt esztendő minden gondja, ba­ja, de nem lenne helyes el­hallgatni a sikereket. Köny- nyíti az ezzel kapcsolatos számvetést, hogy a termelő­szövetkezeti iroda folyosója a különböző statisztikai kimu­tatások valóságos tárháza. Az egyik grafikonról pél­dául leolvasható: 1965-ben a közös vagyon 11 millió 400 ezer forint volt, 1969-ben már 23 millió, 1970-ben 28 millió, 1971-ben 37 millió, (s az elnök mondja) 1972 vé­gével 40 millió. A termelési érték a fent idézett évek szerint a következőképpen emelkedett: 5,5 millió, 13,8 millió, 16 millió, 15,5 millió, és 1972-ben 18 millió. Még egy lényeges viszonyítási számsor, hogy 1955-ben egy tízórás munkanapra eső ke­reset 34 forint volt, 1969-ben 71 forint, és 1972-ben meg­haladta a 90 forintot. — Ha a statisztikát néz­zük, az nem rossz, de az el­múlt ev mégis csak közepes volt — mondta az elnök a számok említésekor. 1973 több gondot okozott, mint örömöt. Mert igaz, hogy a tervtől 2 millió forinttal ma­gasabb a termelési érték, de sajnos a költségek is ezzel vannak egy szinten. Nagyon magas a közvetett költség, drága az alkatrész, a növény­védő szer, és minden, ami a mezőgazdasági termeléshez kell. Mi 2700 holdon gazdál­kodunk, van 18 erőgépünk, 4 gabona- és silókombájnunk, ezekhez rengeteg alkatrész kell. A génműhely költsége tavaly 642 ezer forint volt. Költséget csökkenteni — Legnagyobb gondunk volt az elmúlt esztendőben, — sürgősen meg kell oldani — hogy 1 liter tej termelési költsége 6 forint 80 fillérre emelkedett. Hízómarhánál a tervezett 4 és fél kiló abrak­takarmány helyett 5 kiló 67 deka abrakkal értünk el 1 kiló súlygyarapodást. Aztán olyan itt a föld, hogy bor­zasztó nagy gépi munkát kíván. Ha jó magágyat aka­runk készíteni, akkor az egy szántóra eső normélhold-rá- fordítás 8 és' fél normálhold. Ilyen vonatkozásban a ter­vezett költségeket mindenütt túlléptük. A termelési költségek csökkentése jórészt az em­bereken múlik. A traktoros, a kombájnos, a kertész, á növénytermesztő, az állat- tenyésztési szakember sokat tehet azért, hogy a kenyér- gabonát, húst, gyümölcsöt Amikor megkaptam a já­rási pártbizottság megbíza­tását — mondja Balogh Fe­renc, — hogy alakítsam meg a munkásőrséget, szavak­ban ma sem tudom kifejez­ni azt az érzést. Mit gondol, kik voltak az első jelent­kezők, akik segítettek? A Tancsköztársaság három ve­teránja, Móricz István, id. Széplaki József és Hegedűs Mihály. Sajnos közülük már csak Hegedűs elvtárs él. Ha látta volna, amikor még mi mindnyájan civil ruhában gyakorlatoztunk... A megalakulás utáni na­pokban sok volt a jelentke­ző, szinte várták az embe­rek. Szemünknek nem hit­tünk, amikor megérkezett teherautóval áz első szállít­mány fegyverzet, csak úgy simogattuk a zsíros régi ka­rabélyokat. Talán sohasem hangzott el annyiszor: „na végre”! Április 4-én öltötte fel el­sőnek egy szakasz az egyen­ruhát a felszabadulási ün­nepségre. Tudja milyen ne­hezen mondtam ki az első vezényszót? De utána dob­bant az aszfalt és mi fesze­sen, fiatalosan, énekelve me­neteltünk. Nagy tömeg vett részt az ünnepségen. Munkásőrök Nagykállóban Balázs József kapcsoló­dott a beszélgetésbe: — Először ketten, majd később hárman ültünk ösz- sze párttagok, a i Balkányi Állami Gazdaságban. A kér­dés az volt: mit is tegyünk. Először a pártszervezetet ala­kítottuk meg. Az első tag­gyűlésen nyolcán jelentkez­tünk munkásőrnek. Ma már egy szakasz munkásőrrel büszkélkedhetünk. Az igaz­gató, Bojtor Miklós, Kos- suth-díjas országgyűlési kép­viselőnk volt a szakaszpa­rancsnokunk. Most 'tartalék- állományban van. De nincs olyan szakaszgyűlés, hogy ő ott ne legyen. Akikkel beszélgettünk az alapító tagok egy részét kép­viselik, másfél évtizedes emlékeket idéznek. Mégis furcsának tűnik, hogy >egy egészen fiatal ember is ott ÜL Mellén több kitüntetés, most lesz 33 éves. Győző István szinte kitalálja gon­dolatom, kételkedésem. — Tizennyolc éves voltam, én is a dohánygyárban doigoa­tam. Amikor jelentkeztem a parancsnok elvtárs azt kérdezte: „Nem lesz ez még korai? — Nem ám! — vá­laszoltam, hiszen ez nincs korhoz kötve, de még azt is engedje meg, ha felvesznek, hogy alapítsam meg a KISZ- szervezetet is a gyárban. Meg is alapítottam, igaz, hogy az első gyűlésen csak öten voltunk, de lett KISZ- szervezet is. Kasarik Sándor, Nagy- kálló község pártbizottságá­nak titkára egvben a mun­kásőrség parancsnokhelyet­tese is. — Tudom, kissé össze­egyeztethetetlen, hiszen mint pártbizottsági titkárnak, ne­kem kell foglalkozni a mun­kásőrökkel, de külön enge­délyt kértem, hogy ez év januárjában én is együtt ünnepeljek a többiekkel, akikkel együtt kezdtük. Igaz, hogy utána sem fogok meg­válni a munkásőrségtől, még sok segítséget tudok majd nyújtani, hfsz némileg szak­ember is lettem. kevesebb pénzért állítsa elő. Az önköltség csökkentésében! nagy szerepe van a munka­versenynek, a brigádmozga­lomnak. Miként éltek ezzel a lehetőséggel a Győzhetet­len Brigád Termelőszövet­kezetben ? Kedve?« leltételek — Még egy dolgot meg kell említenem. Ezt a jó kollektív szellemet. A társa­dalmi összefogás nagy erő. És itt ebből sincs hiány. Itt él ma is Nagykállóban egy özvegyasszony, Fazekasné, kilenc gyermeke van. Sem ő, sem a férje nem volt munkásőr. Az egység ön­ként vállalta, hogy a kilenc gyermek részére felépít egy lakást. Pedig itt árvíz sem volt. De ugyanezt tették, amikor Forró Jánost, a Zöld Mező Tsz traktorosát bal­eset érte, halála után m1 fejeztük be a félbehagyott lakás építését, ugyancsak se­gítettünk volt parancsno­kunk, Gáspár András özve­gyének is. A beszélgetésen részt vett Csepelyi Tamás elvtárs is, a megyei pártbizottság _ tag­ja, a járási pártbizottság el­ső titkára. — Én ezelőtt 15 évvel a fehérgyarmati járás párttit­kára voltam. Ott voltam az ottani Zalka Máté egység eskütételénél, ami ágy zaj­— A versenymozgalom, M szocialista brigádmozgaloi.'* nem hozta a kívánt ered­ményt, mert mi sem foglal­koztunk vele eléggé. Mind­össze 3 szocialista brigádunl? van, 32 taggal. Tudjuk, hogy valamennyi versenymozga­lom úgy ér valamit, ha ax eredményeket értékelik. AJ értékelésről mi megfeled­keztünk. Ezen már csak eb­ben az évben tudunk vál­toztatni. Kijelöltük a ver­senyfelelősi a főagronómus . személyében, s a verseny rendszeres értékelését az üzemgazdászra bíztuk. Mind’ azt, amiről az elnök beszélt decemberben már szélesebb körben tárgyalták a termelőszövetkezetben. A február 9-én sorra kerülő zárszámadási közgyűlés va­lóban csak „szentesítése” lesz az erdményeket sűrítő szá­moknak. Több szó esik vi­szont majd az új esztendő feladatairól. — Az induláshoz. — an­nak ellenére, hogy a terve­zett őszi szántást nem tud- tud teljes egészében elvé­gezni, — kedvezőek n felté­telek. 18 millió forintos ter­melési érték elérését ter­veztük. Hogy meglegyen, so­kat várunk az állattenyész­téstől. Elkészült és decem­berben átadták a 12 millió forintos költséggel épült szarvasmarhatelppei.. A telep 342 férőhelyes tehenészetből, 144 férőhelyes borjúnevelő- ből és egyéb járulékos épü­letekből áll. A tejház 3000 liter kapacitású. Nos. az ál­lattenyésztésre 2 millióval több árbevételt tervezőink, mint amennyit az elmúlt évben. Lendít majd valamit az is rajtunk. hogy őszre megépül az 5800 hízó kibo­csátására tervezett sertéste­lep. amelyet 7 másik terme­lőszövetkezettel közösen épí­tettek. — Egyszóval kilátásaink jók, a terveink megfelelőek, most már csáváz kellene, hogy az idő is kedvezzen. Nem szeretnénk, olyan pót­terveket készíteni, mint az elmúlt esztendőben. Mert ha minden jól megy, akkor sem lesz könnyű dolgunk. Seres Ernő lőtt le múlt itt: hatalmas tömeg, öröm és felejthetet­len élmény. Most januárban is ott leszek az ünnepségen, hogy kifejezzem azt a tár­sadalmi megbecsülést, amit ez az egység kivívott járá­sunkban. Mi a munkásőrök tevékenységét kiemelt párt- munkának tekintjük. Felbe­csülhetetlen az az érté*, amit az üzemekben, a tsz- ekben, a munkahelyükön, a munkásőrök a politika1 mun­kában és a termelésben pél­damutatásukon keresztül végeznek. A kettőt nem le­het elválasztani. Kiss Barna új parancsnok: — Nem volt könnyű a dolgom, hisz a parancsnok, egyben nevelő is kell le­gyen, és jó pszichológus. Meg kellett ismernem min­den munkásőrt személyesen, eredményeivel és problémái­val együtt. Nagy segítséget adtak a szakaszparancsno­kok. Lelkesedést jelentett egységünknek, hogy a gép­pisztolylövészeten elsők lettünk a megyében. Egysé­günk megalakulása 15. évfordulójának esztendejé­ben még jobb eredményeket szeretnénk elérni. Kecskovszki Jozsoi

Next

/
Thumbnails
Contents