Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-13 / 10. szám

4. oldal KEUET-MAGYARORSZAG 1973. Január f5. Szülők fóruma FIATALOK gfj FIATALOK FIATALOK SS FIATALOK m F1ATALOI Kritizáló gyermekek Nemrég a VI. osztályban irodalom órán a Kőmíves Kelemenné című népballadát tanultuk. Elégedetlen vol­tam a tanulók versmondásával, ezért elmondtam nekik. Befejeztem a verset, igyekeztem lenyelni meghatottságo­mat, amikor néhány kéz lendül a magasba. Megkérde­zem az egyik kislányt, mit akar mondani, mire ő el­kezdi a világ legtermészetesebb hangján: „Nekem a ta­nár néni olvasása nagyon tetszett... így meg így..., de...” És végighallgattam egy szabályos bírálatot a vers­mondásomat illetően Ahogyan egymás olvasásának bí­rálatára szoktattam őket. Egy pillanatra meghökken­tem, aztán sorba szólítottam fel a magasba nyúló kezek gazdáit, figyelmesen hallgattam meg őket, és türelemre intettem azokat, akik lehurrogták a kifogást támasztó- kat. Hiba volt, mondták, hogy nem elég gőgösen szól­tam a kocsisra; Kőmíves Kelemenné gőgösebben szólha­tott, én védtem elképzelésemet, ők is kitartottak, vé­gül elfogadtam érveiket és azt mondtam, legközelebb igyekszem gőgösebben beszélni a kocsishoz. Később gondolkoztam el a szituáció érdekességén. S hogy miért hoztam példának iskolai történetet? Mert hasonló esetek otthon, a családban is lejátszód­nak, mert a gyerek otthon is mond véleményt és a bí­rálatra való reagálás módja lényeges meghatározója a felnőtt és gyerek, tanár-diák, szülő és gyermeke kap­csolatainak A legtöbbször nincs is baj a bírálattal ad­dig, amíg másokat kritizálnak előttünk, még büszkék is vagyunk gyerekeink jó meglátásaira, utánzó képességé­re. A baj akkor kezdődik, amikor észrevesszük, hogy bennünket kritizálnak, és még szemünkbe meg is mond­ják. Mert a gyerek őszinte, és hol legyen az, ha nem a családban. így aztán — különösen a serdülő korban — komoly összeütközések forrása lehet, a szülő és gyermek elidegenedéséhez vezethet, s ha nincs kellő helyére téve a bírálat, és most már ide kapcsolom az önbírálatot is, a személyiség egészségtelen eltorzulását, a beképzeltséget, vagy a kisebbrendűség tudatát; a felszínességet, a közönyt eredményezheti. A bírálat, a véleménynyilvánítás, az ítéletalkotás napjainkban és rendszerünkben természetes. (Természe­tesen a kellően megalapozott.) Ez nem könnyű bizony, meg kell tanulni mindenkinek. Még felnőtt embertől se veszik szívesen, hát még gyerektől. Pedig gyerekeinket is arra szoktatjuk óvodás ko­ruktól kezdve, hogy nyitott szemmel járjanak, figyeljék meg a dolgokat, efnberi megnyilvánulásokat, magatartá­sokat, hasonlítsák össze azokat, tudjanak különbséget tenni jó és rossz között, foglaljanak állást, véleményü­ket bátran mondják meg. Előbb merül fel bennünk az a kérdés, milyen a világ, milyen a környezetem, mi­lyenek a környezetemben élő emberek és csak azután: milyen vagyok én? Ennek következtében látják sokan ellentmondásos­nak a gyerek bírálatát és kérdőjelezik meg a bírálathoz való jogát. Ez ugyanis azt jelenti, hogy azok mondanak véleményt, akik még nem ismerik az élet bonyolultabb összefüggéseit, esetleg egy kiragadott részletből ítélnek, akik nem tudják azt a teljesítményt nyújtani, mint az, akit bírálnak- vagy meglátják másokban azt a hibát, amit önmagukban nem vesznek észre, egyetlen negatív jelenség, vagy cselekedet elfeledtet sok pozitívumot (ámbár ez felnőttekkel is sokszor megesik). Sokszor a szülők a hálátlanságot vetik a gyerek szemére valamilyen észrevételükkel kapcsolatban, a felnőttek a tekintély kiveszése miatt sóhajtoznak. Időn­ként valóban előfordulhatnak tiszteletlen megnyilvá­nulások, mint ahogy mindig voltak is, azonban mégsem lehet általános jelenségként felfogni. Bizonyos, hogy gyerekeink igényesebbek lettek. Nemcsak életszínvonal tekintetében, emberi értékek igénylésében is. Az elfogultság valóban nem jellemzője a gyermek­nek, még szüleivel szemben sem. Talán velük szemben még magasabb igényt támasztanak, mert őket értéke­lik a legnagyobbra, és őket szeretnék a legkülönb em­bereknek is látni és fölöttébb elkeserednek, ha nem ezt tapasztalják, vagy ha csak szóban tapasztalják. Visszatérve az iskolai esetre, nem hiszem, hogy mindenki egyetért velem annak helyességében, hogy meghallgattam a gyerekek bírálatát. Az emberek egyé­niségüktől függően valóban sokféleképpen reagálhatnak mások véleményére. Egyesek leintették volna őket, fen- sőbbséges leintéssel, felfoghatták volna a hatalom szemszögéből nézve, megsértődve, hogy egyáltalán bí­rálni merészelnek. Persze mint minden nevelési módszer, ez is csak következetes és egységes eljárások nyomán lesz ered­ményes, a vadhajtások lenyesegetésével. Néhány gondolatot még gyerekeink kritikájával kapcsolatban: gyerekeink keresik helyüket a világban. Mi is arra ösztönözzük őket, hogy a lehető legjobb irányban bontakoztassák ki egyéniségüket. Erre sok irányból kapnak indítékokat: családtagjaik, barátaik, nevelőik, olvasmányok, regények hősei, filmélmények, az életbő! ellesett események, erkölcsi beszélgetések, tanulmányaik Akarjuk, hogy igent mondjanak a jóra, és elutasítsák a rosszat. Ne lássunk véleményükben elsősorban rosszindula­tot, igazságkeresésének, jobbra való törekvésnek fogjuk fel. Ne kezeljük felülről őket, mert igazából ők is csak akkor fogadják el a mi véleményünket, ha mi is elfo­gadjuk az övékből azt. ami helytálló. Mennyire más lesz a kapcsolat szülő és gyermek, vagy felnőtt és gyer­mek között, ha azt mondják: Ebben igazad van, de ezt meg azt nem vetted figyelembe..., mintha azt mondják neki: Fogd be a szád. te még gyerek vagy... neked még nincs szavazati jogod... Az előbbinél látja a gyerek, hogy értékelik, adnak a szavára, ezzel ösztönzik az összefüggések mélyebb meglátására, alaposabb ismeretszerzésre, de példát mu­tatnak a kritika fogadására is. Ne engedjük viszont elhatalmasodni az egészségtelen, kritizálgató, mindenben hibát kereső szellemet. Na­gyon hamar szoktassuk őket az önbírálatra. Éreztessük meg korán azt. hogy a bírálatnak érzelmi hatásai is •annak, amelyeket figyelembe kell mindenkinek venni. Ne állítsuk be magunkat valamiféle házi istenség­ek, mert a gyerek elég hamar rájön, hogy csak embe­rek vagyunk és annál keservesebb lesz a csalódás. Gyere- nnk megértik, hogy nem vagyunk mindentudók, hogy ••’ '« tévedünk Kántor Zoltánná TÖRD A FE IED f Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Római 2. 7. Ilyen csiga is van. 8. Szovjetunió gépkocsijelzése. 9. Házelem. 11. Súrolószer. 12. összevissza hajt! 14. ...és fegyelem ikertestvérek. 16. Fed. 18. Télisport. 20. Tornaszer és favágó szer­száma. 21. Római 45. 22. Ke­reskedelmi értéke. 24. Léte­zik. 25. A műkorcsolyázó vi­lágbajnokságot zárja le mindig a ...est. 27. Pityergő. 28. Ilyen szentély van Szombathelyen a Savaria- játékok színhelyén. 29. Meg­fejtendő (a függőleges 6 folytatása). Függőleges: 1. Olasz gépkocsimárka. 2. Lötty. 3. ...lapú (gyom). 4. Római 1001. 5. Zsinegdarab!! 6. Megfejtendő (folytatása a vízszintes 29. sz. sorban). 10. Régi súlymérték. 11. Üt. 13. Szappanból lesz. 14. Pakol. 15. Énekes. 17. Kosár. 19. Szöveg. 21. öltöget. 23. Arab, török férfinév. 24. Ut, ola­szul. 26. Asztalos Sándor. 27. Néma síp! Megfejtendő: Nyíregyháza Sóstófürdőn épül e két jelentős kulturális létesítmény: vízszintes 1; függőleges 6 (folytatása a vízszintes 29). Múlt heti megfejtés: Bol­dog új esztendőt kívánunk. Könyvjutalmat nyertek­Nagy Zsuzsa Tiszavasvári, Hunyecz István Nyíregyhá­za, Harsányi Zsolt Ujdomb- rád, Kelemen Nándor Fe­hérgyarmat és Székely Edit Nyírszőlős. Béhfegfoió 1. Kj volt az első szovjet űrrepülő, Andrej akiről a Magyar Posta 1961-ben Nyikolajev 1 2 értékben bélyegsort adott ki? Jurij Gagarin x Pavel Popovics 2 2. Melyik évben adta ki a Magyar 1919. 1 Posta Marx Károly arcképét 1953. x ábrázoló első bélyegét? 1964. 2 3. Ki tervezte az 1964. évi tokiói Wertet József 1 olimpiai blokkot? Földiák György x Ciglényi Ádám 2 4>. Hol rendezték meg 1965-ben a Szombathely 1 III. Országos Ifjúsági Bélyegki- Szeged x állítást? Győr 2 5. Fáy András arcképét ábrázoló A takarékosság bélyeg 1964-ben került kiadás- megteremtője 1 ra. Ki volt ő? Békeharcos x író 2 6. Egy iskolában hány tag szüksé- 40 1 ges az ifjúsági bélyeggyűjtő *0 x szakkör megalakításához? 15 2 7. Ki volt a modern magyar fes- Szinyei tészet egyik legszínesebb egyéni- Merse Pál - 1 sége. 1919-ben halt meg. ön- Csontvári arcképét ábrázoló bélyeget adott Kosztka Tivadar x ki a posta. Csók István 2 8. A Bánk bán című dráma szer- József Attila 1 zőjének arcképét ábrázoló bé- Katona József x lyeget adott ki a Magyar Posta. Móricz Ki volt ő? Zsigmond 2 9. Várossá nyilvánításának 600 Kecskemét 1 éves évfordulójáról bélyeggel Győr * emlékezett meg a Magyar Posta. Szeged 2 Melyik városról van szó? 10. Egyik híres hadvezér halálának Esze Tamás 1 500 éves évfordulója alkalmából Dózsa György x bélyeggel emlékeztünk meg. Ki Hunyadi János 2 volt a hadvezér? 11. A közelmúltban jelent meg a 1839. Herendi Porcelángyár termékeit 1916. bemutató bélyegsor. Mikor ala- 1937. 2 pították a porcelángyárat? 12. 1972-ben a müncheni olimpiai Szeged—Győr 1 láng Magyarországon is átha- Röszke— ladt. Hol érkezett Magyaror- Hegyeshalom x szagra és hol hagyta el hazán- Sopron—Záhony kát? 13. A Magyar Tanácsköztársaság 1919. 1 évfordulójáról bélyegkiadással is 1959. x megemlékezik a Magyar Posta 1969. 2 Melyik évben adott ki a posta a sorral együtt blokkot is? 13+1. Az évszázad mérkőzéseként 2:0 1 került a labdarúgás „arany- 6:3 x könyvébe” bejegyzésre az egyik 7:1 2 angol—magyar labdarúgó­mérkőzés. Magyar szempontból mi volt a végeredmény a meccsen ? Beküldendő: A MABEOSZ kelet-magyarországi terü­leti iroda Nyíregyháza, Mártírok tere 9. sz. címre. A bo­rítékon kérjük feltűnően rögzíteni: „Rejtvénypályázat’. Ezzel öthetes pályázatunk véget ért. A nyeremények sor­olásáról jövő heti szombati lapszámunkban adunk hírt. A három szamár Három szamár legelt a sztyeppén. Estefelé odajött hozzájuk a farkas és így szólt: „— Legeljetek csak, legel­jetek, de reszkessetek, mert holnap egyikőtöket meg­eszem. Jól tenné az, aki ön­ként jelentkezne.” Az egyik szamár így szólt a másik kettőhöz: „— Tartsunk össze baráta­im, mert ha összetartunk, közös erővel legyőzhetjük a farkast, de ha nem, úgy mindannyian elpusztulunk.” Azután félrehívta a farkast és a fülébe súgta: „— Nézd farkas komám, én vagyok a legsoványabb, ezért a másik két szamár közül válasz egyet magadnak.” „— Jól van” — szólt a farkas —, „meghagyom az életedet, de holnap búj el az erdő sűrűjében.’’ A második szamár így szólt: ,,— Igen, összetariásban van az erő, különben külön- külön elpusztulunk.” Titokban pedig odasúgta a farkasnak: Én vagyok a legfiata­labb, még alig éltem, világot is alig láttam, hagyd meg az életemet, válasz a másik ké szamár közül.” „— Jól van, ha így van - súgta a farkas —, hagylak él ni, de holnap el kell bújnoc a vízmosásban.” A harmadik szamár így jaj veszékelt: * ügy bizony, ha nen tartunk össze, egyenkén pusztulunk el.” Ugyanakkor titokban ő ü odasúgta a farkasnak: „— Ne engem egyé’ meg drága farkas komám, beiéit törik a fogad, mert én va­gyok a legöregebb.” — „Jól van — szólt a far­kas —, meghagyom az életed de holnan rejtőz el az ingo­ványbán.” Reggel egy szamár sem volt a sztyeppén. A farkas mosolygott és az erdő sűrűjébe futott. Az ot! rejtőző szamárnak azt mond­ta: ,.— Másik két semmi rekelí elbújt előlem! De rólad tu­dom, hová rejtőztél el, ezért téged eszlek meg!” És három nap alatt egven- ként megette mind a három szamarat. Szlovákból fordította: Dr. Papp Sándorod Egy rab ajándéka az emberiségnek Az I. világháború utáni időben a lapok hasábjain furcsa börtönablakrácsok jelentek meg. Az emberek eleinte nem tudták, mit kezdjenek ezzel a kockás micsodával, aztán néhány nap alatt mint járvány, úgy kapta el az egész emberisé­get az új divat, a kereszt- rejtvény. Kávéházakban, vil­lamoson fejükét gondokban apróra tördelő embereket lehetett látni, kezükben ce­ruzával. Majd meg reked­ten csörrent meg a szom­széd lakás ajtaján a csengő: „Bocsánat, csak néhány percre megkaphatnám a lexikont!” — vagy az egy­szerűség okáért „Szívesked­jék megnézni a lexikonban, mi lehet az, hogy N-nel kez­dődik, N-nel végződik, nyolc betűből áll és világve­rő hadvezér neve.” Az emberiség megkapta a keresztrejtvénylázat, s köny- nyelmű volt az, aki azt jó­solta. hogy mint minden di­vat, ez is hamarosan kimú­lik. Aki ezt jövendölte, az nem számolt azzal, hogy a nyugtalan ember idegessé­gének legjobb levezetője a keresztrejtvény, amely kon­centrált figyelmet kíván és bizonyos fokú enciklopédikus tudást. Hogy az emberiség kinek köszönhette ezt az „ópiu­mot”, senki nem kutatta. Ma már tudjuk, hogy fran­cia volt, Victor Orville-nak hívták és 75 éves korában Londonban halt meg. Azt pedig, hogy a találmánya éppen rács formájú, nem a véletlen idézte elő. Orville ugyanis éveken át fegyenc volt egy börtönben gondat­lanságból okozott emberölés •miatt. Idős ember létére már nem tudták a börtön­ben foglalkoztatni, ezért ki­kezdte a börtön unalmassá­ga. Éveken át csak nézte börtönablakának rácsozatát, amíg apránként be nem né­pesültek ennek a rácsnak a kockái betűkkel, amik sza­vakká, értelmes szöveggé tolultak össze. Mihelyt ki­szabadult. első dolga egy híres napilap felkeresése lett, melynek főszerkesztőjén megnyerte az új találmány, s ezzel megindult az egé^z világra az új lavina. A bör­tönlakó megajándékozta az emberiségét, s megindult a keresztrejtvény-őrület, amelynek felbecsülhetetlen kulturális haszna is volt. Milliók tanultak szórakoz­va, a könyvkiadók pedig a rejtvényfejtők szükségle­teit kielégítendő, százezré­vel adtak ki gyorslexikono­kat, egyéb ismeretterjesztő munkákat. Orville, a volt börtöntöltelék találmánya révén kultúrigényekkel ol­totta be az emberiséget a század elején. Olyan szép hi­vatás ez egy rabtól, amit sok régi bölcselő és tudós megirigyelhetne, ha élne. Mert azok munkái már fe­ledésbe merültek, vagy új tudománnyal megdőltek, de Victor Orville börtönrácsos keresztrejtvényei ma is él­nek. Nincs lap a világon, amely legalább hetenként ne adna keresztrejtvényt, ha­zánkban a Füles, az Utitárs és több rejtvénymagazin ki­zárólagos profilja a ke­resztrejtvény. A rejtvény­fejtők tábora nyerhet is vele, de együttesen sem annyit, mint Orville, a bör­töntöltelék. Orvillet ugyanis 75 éves korában dúsgazda­gon hántolták el. Vagyoná­nak nem maradt örököse, de találmányának több milliárd ember. Mi magunk, keresztrejt­vény fej tők. Dénes G i — Ki legelteti a kecskéjét — förmedt a gyerekekre a szigorú mezőőr. Ez közterü­let, itt tilos a legeltetés. A gyerekek a félelemtől szinte megnémultak, de az egyik hirteleen feltalálta ma­gát: — Senki. Ö maga legel. ★ — Képzeld Pisti, oly sze­rencsétlenül csúsztam el a légen, hogy egy hónapig fe­küdtem. — Ezt a pechet, és nem fagytál oda? — Tanító bácsi, a szüleim azt mondták, hogy a majom­tól származom. Ez igaz? — Nem tudom, kisfián^ nem ismerem még a szüléi­dét. ★ — Péter, miért adod min­dig a kishugodnak a kisebbik cukrot, te pedig a nagyobbat eszed meg? Nézd a tyúk- anyót, ő mindig a legnagyobb gilisztát adja a kiscsibéinek! — Tudod, édesanya, gilisz­tából én is a nagyobbal ad­nám.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents