Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-11 / 8. szám
1973. Január 11. KELET MAGYARGRSZÄO 5. olclal NYÍRBOGDÁNY - HÉTKÖZNAP Nagyot csúszik a kocsi, mikor a 4 “-es útról a községbe fordulunk. Csak a gyérekeket, nem zavarja ez a síkosság, bátran nekifutnak a sima útnak és nagyot nevetnek, ha valaki elesik. Egy férfi a kerékpárját tolja maga mellett, felülni nem mer, mert előző nap egy súlyos baleset történt: egy idős férfi alatt megcsúszott a bicikli, kórházba kellett szállítani. — Le kéne a tanácsnak sózatni legalább ezt a főutcát, itt a legnagyobb a forgalom — mondja — de hát erre már nincs pénz. Meg még ennél fontosabb dolgokra sincs. Reggelenkint kékre-zöldre fagynak az emberek. míg jön a busz, mert nincs hová behúzódni, akár esik. akár fúj. Pedig hányszor kértük a tanácsot... A tanácson nagy.,,a. forga-... lom. Egyik szobában rendőrségi kihallgatás folyik, ha a kint várakozó gyanúsítottak beszédéből jól lestük el, valami tyúklopásról van szó. A titkárnak nincs egy szabad perce, az elnökre is négyen várnak. Míg ránk kerül a sor, hallgatjuk a beszélgetést. — Tényleg olcsóbb lett az ebéd a szövetkezetnél, de csökkentették a mennyiséget Is — számol be egy asszony az elnöknek, aztán későbbi halljuk, hogy eddig sem lehetett éppen hízókúrának tartani. amit egy adagban adtak. — Nyirbogdánynak nincs szövetkezete, Kemecséhez tartozunk — mondja Albert István tanácselnök. — Es bizony nem a legrózsásabb a helyzet. Hat italmérés van. de csak egy elfogadható, meg esetleg a cukrászda. És ami ebből következik: nagy az italfogyasztás. Most vett a szövetkezet egy épületet, ha abból kimegy a lakó, akkor talán javül majd valamit a helyzet. Közben egy jegyzőkönyv kerül a kezünkbe, amelyiket a legutóbbi falugyűlésről készítettek. Még lapozni sem kell, mindjárt az első oldalon egy kérés: Juhász Sándor a községi napközi bővítését kéri, sürgeti, mert még az igények felét sem tudják így kielégíteni. Megoldásként azt javasolja, hogy költöztessék ki a lakót és a bővítés megoldaná a helyzetet. Az elnök mindjárt válaszol is: sajnos nincs lakás, de ha lenne, az átalakítás akkor is jóval többe kerülne. mint amennyiért egy toldalék- épületet felhúzhatnak. Aztán egymás alatt sorakoznak a buszközlekedést kifogásoló felszólalások: hogy '•eggel minden busz megtömve érkezik, hogy a délelőtti és kora délutáni vonatokhoz van busz a köziégből. csak éppen reggel, meg este. amikor a legtöbben utaznak, akkor nincs. Pedig közel kétszázan utaznak naponta vonattal. az illomásra 4 kilométert kell gyalosolni. vagv biciklizni. — Sokat fái emiatt a felünk — mondja a tanácselnök, mért ez a legrégibb probléma. Ha elővesszük a két évvel ezelőtti falugyűlésről szóló jegyzőkönyvet, ugyanúgy megtalálhatók a busz miatti felvetések. Voltunk mi már ezzel a minisztériumhoz is, semmi nem változik. Pedig, akik ezt kérték, azok választ és nem is csak választ, hanem intézkedést is várnak. Hint mások, akiknek megoldódott a kívánsága. Az elnök a beszámolót tnutatja, amelyikben hűen tükröződik Nyírboedány fejlődése. Mert mennyivel másképp hangzik, hogy Bőgős Gáborné és özv. Juhász Andrásné — akik a Kossuth utca lakói nevében beszéltek — kérésére új kutat fúrtak, vagy — sokak kérésére — már elkészült a község belvízelvezető rendszerének terve és az ötéves terv végére üzembe helyezik, ._y$gy fpinden gyereket fel tudnak venni óvodába, és ennek a hónapnak a végén már azt is elmondhatják. hogy bölcsödegondia sincs a községnek. A 102 ezerért vásárolt épületet most alakítják át a Keme- csei Állami Gazdaság dolgozói és azt ígérték, hogy a hónap végére elfoglalhatják a község legfiatalabb lakói. Persze mindenre nincs a községnek pénze, sokmindenhez kérik a lakosság segítségét. társadalmi munkáját. Mit teszhek az emberek? Tavaly 300 ezer forint jutalmat kapott _ a község, mert az előző évi versenyben másodikok voltak kategóriájukban: 514 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munkavégzés értéke. A múlt évben pedig 1 millió háromszáz- ezret végeztek. Albert István heveket sorol, aztán a gyárat, a termelőszövetkezetet, akik nagyon sokat tettek és tesznek a községért. A Kőolajipari Vállalat például évente 102 ezer forintot ad az' óvoda fejlesz Az új fúrott kutat a jó társadalmi munkáért, a szép virágos iIcáért kapták a Kossuth utca lakói. Képen: Sinka Janosné. tésére, de tavaly még meg is duplázták, így sikerült a gyári óvodát új bútorokkal ellátni. Két név különösen felkelti érdeklődésünket: a Lukács Józsefé és a legény Béláé. Ök 12 ezer forint értékű munkát végeztek: 100 méterről Vezették be a vizet az óvodába, ők szerelték be a kotiyhét, a mosókonyhát és a fürdőszobát is. Olajős mühkásruhában jön Ki a gyárból Lukács József, aki ismeri a község minden gondját, mert mint tanácstaghoz, vagy mint a népfront elnökéhez sókan fordulnak gondokkal, problémákkal. Aztán ugyanilyen minőségben ismeri meg a „másik oldalt1* is, hiszen ott van a tanácsüléseken, a végrehajtó bizottság ülésein, mindenütt, ahol emberek gondjával, bájával, a község sorsát, fejlődését eldöntő kérdésekkel foglalkoznak. — Ami azt illeti, van mit magyaráznunk, mert jóval több a jogos igény, mint amennyire erőnkből telik. Ott van például a járda. Eddig a község fejlesztési alapjából építettük és oda, ahol a tanácsülés szerint a legsürgősebb volt. Mi van most? Ha valahová építünk, akkor aki előtt járda van, annak kell hatvan százalékát fizetni közműfejlesztési hozzájárulás címén. Hogy magyarázzam én meg, hogy hiába járnak itt a szemben lévő oldal lakói is, a hozzájárulás csak őket terheli. Mondják is, hogy ahol korábban épült, azok ingyen kapták, most meg mindenki „Vegye meg magának”? Pető Károly csúcstitkár, legalább olyan jól ismer minden gondot, mint Lukács József. Elmondja, hogy 3 tanyaépület kivételével megoldották a villanyhálózat kibővítését, de a Váci utcaiaknak már családonként 2000 forintot kellett befizetNépes gyermeksereg ni, hogy ők is villanyt kapjanak. Aztán az együttműködésről beszél, hogy évente kétszer összeülnek a gazdasági, párt- és állami vezetők és ott ki-ki anyagi erejéhez mérten hozzájárul a közös gondok megoldásához. — Ott volt a kenyérkérdés. Sokszor kevés volt, sokszor száraz volt a kenyér, amit kaptunk. A tsz és a kemecsei szövetkezet összefogott, most egy olyan üzemünk van. hogy 10 községbe innen viszik a friss kenyeret és péksüteményt. Vagy most épül a gyár mellett egy korszerű ABC- árúház: a gyár felépíti, a szövetkezet pedig gondoskodik az ellátásról. Az egész lakótelep kívánsága volt ez, most megoldódik. A sütőüzemben nagy munka folyik: hat kemencét kell kielégítem a lányoknak, asszonyoknak. Seres Miklósné, az üzem vezetője mondja; arra a legbüszkébbek, hogy még minőségi kifogás nem érkezett. De most már ez megvan, a községé, jó lenne megépíteni a törpe vízmüvet. Kellene a lakásokba a fürdőszoba. Az úton két asszonyt állítunk meg: tudják-e. mire költi a tanács a község pénzét? — Tudjuk — mondják szinte egyszerre. Elmondták a gyűlésen, hogy épül a ravatalozó, meg készül a rendezési terv. Még azt is tudjuk, hogy a ravatalozónak már kész kellett volna lenni, de közben sokan kérték az óvodát, hát az megelőzte. És azt tudják-e, miért nincs buszváró a fagyoskodóknak ? — Mert még nem tudják, merre jelölik ki a helyét. Ne is dobjanak ki húszezret potyára. Balogh József és Hammel József riportja a gyári óvodában. Pető Károly párttitkár: „Ott volt a kenyérkérdés...” Az új óvoda belső munkáit végzik: hamarosan sor kerül az átadásra is. Albert István tanácselnök: «...dem csak választ várnak!” Márton Mihály: „Ez a ml kenyerünk.” Seres Antalné: „Még nem volt kifogás...” Lukács József: „Van mii , magyaráznunk...”