Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-11 / 8. szám

1973. Január 11. KELET MAGYARGRSZÄO 5. olclal NYÍRBOGDÁNY - HÉTKÖZNAP Nagyot csúszik a kocsi, mikor a 4 “-es útról a köz­ségbe fordulunk. Csak a gyérekeket, nem zavarja ez a síkosság, bátran nekifut­nak a sima útnak és nagyot nevetnek, ha valaki elesik. Egy férfi a kerékpárját tol­ja maga mellett, felülni nem mer, mert előző nap egy súlyos baleset történt: egy idős férfi alatt megcsúszott a bicikli, kórházba kellett szállítani. — Le kéne a tanácsnak sózatni legalább ezt a fő­utcát, itt a legnagyobb a forgalom — mondja — de hát erre már nincs pénz. Meg még ennél fontosabb dolgokra sincs. Reggelenkint kékre-zöldre fagynak az em­berek. míg jön a busz, mert nincs hová behúzódni, akár esik. akár fúj. Pedig hány­szor kértük a tanácsot... A tanácson nagy.,,a. forga-... lom. Egyik szobában rend­őrségi kihallgatás folyik, ha a kint várakozó gyanúsítot­tak beszédéből jól lestük el, valami tyúklopásról van szó. A titkárnak nincs egy sza­bad perce, az elnökre is négyen várnak. Míg ránk kerül a sor, hallgatjuk a beszélgetést. — Tényleg olcsóbb lett az ebéd a szövetkezetnél, de csökkentették a mennyiséget Is — számol be egy asszony az elnöknek, aztán későbbi halljuk, hogy eddig sem le­hetett éppen hízókúrának tartani. amit egy adagban adtak. — Nyirbogdánynak nincs szövetkezete, Kemecséhez tartozunk — mondja Albert István tanácselnök. — Es bizony nem a legrózsásabb a helyzet. Hat italmérés van. de csak egy elfogadható, meg esetleg a cukrászda. És ami ebből következik: nagy az italfogyasztás. Most vett a szövetkezet egy épületet, ha abból kimegy a lakó, akkor talán javül majd va­lamit a helyzet. Közben egy jegyzőkönyv kerül a kezünkbe, amelyi­ket a legutóbbi falugyűlés­ről készítettek. Még lapozni sem kell, mindjárt az első oldalon egy kérés: Juhász Sándor a községi napközi bővítését kéri, sürgeti, mert még az igények felét sem tudják így kielégíteni. Meg­oldásként azt javasolja, hogy költöztessék ki a lakót és a bővítés megoldaná a helyzetet. Az elnök mind­járt válaszol is: sajnos nincs lakás, de ha lenne, az átalakítás akkor is jóval többe kerülne. mint amennyiért egy toldalék- épületet felhúzhatnak. Az­tán egymás alatt sorakoz­nak a buszközlekedést ki­fogásoló felszólalások: hogy '•eggel minden busz meg­tömve érkezik, hogy a dél­előtti és kora délutáni vo­natokhoz van busz a köz­iégből. csak éppen reggel, meg este. amikor a legtöb­ben utaznak, akkor nincs. Pedig közel kétszázan utaz­nak naponta vonattal. az illomásra 4 kilométert kell gyalosolni. vagv biciklizni. — Sokat fái emiatt a fe­lünk — mondja a tanácsel­nök, mért ez a legrégibb probléma. Ha elővesszük a két évvel ezelőtti falugyű­lésről szóló jegyzőkönyvet, ugyanúgy megtalálhatók a busz miatti felvetések. Vol­tunk mi már ezzel a mi­nisztériumhoz is, semmi nem változik. Pedig, akik ezt kérték, azok választ és nem is csak választ, hanem in­tézkedést is várnak. Hint mások, akiknek megoldódott a kívánsága. Az elnök a beszámolót tnutatja, amelyikben hűen tükröződik Nyírboedány fejlődése. Mert mennyivel másképp hangzik, hogy Bőgős Gáborné és özv. Ju­hász Andrásné — akik a Kossuth utca lakói nevében beszéltek — kérésére új kutat fúrtak, vagy — sokak kérésére — már elkészült a község belvízelvezető rend­szerének terve és az ötéves terv végére üzembe helye­zik, ._y$gy fpinden gyereket fel tudnak venni óvodába, és ennek a hónapnak a vé­gén már azt is elmondhat­ják. hogy bölcsödegondia sincs a községnek. A 102 ezerért vásárolt épületet most alakítják át a Keme- csei Állami Gazdaság dol­gozói és azt ígérték, hogy a hónap végére elfoglalhat­ják a község legfiatalabb lakói. Persze mindenre nincs a községnek pénze, sokmin­denhez kérik a lakosság se­gítségét. társadalmi mun­káját. Mit teszhek az em­berek? Tavaly 300 ezer fo­rint jutalmat kapott _ a község, mert az előző évi versenyben másodikok vol­tak kategóriájukban: 514 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munkavég­zés értéke. A múlt évben pedig 1 millió háromszáz- ezret végeztek. Albert Ist­ván heveket sorol, aztán a gyárat, a termelőszövetke­zetet, akik nagyon sokat tettek és tesznek a közsé­gért. A Kőolajipari Vállalat például évente 102 ezer fo­rintot ad az' óvoda fejlesz Az új fúrott kutat a jó társadalmi munkáért, a szép virágos iIcáért kapták a Kossuth utca lakói. Képen: Sinka Janosné. tésére, de tavaly még meg is duplázták, így sikerült a gyári óvodát új bútorokkal ellátni. Két név különösen felkelti érdeklődésünket: a Lukács Józsefé és a le­gény Béláé. Ök 12 ezer fo­rint értékű munkát végez­tek: 100 méterről Vezették be a vizet az óvodába, ők szerelték be a kotiyhét, a mosókonyhát és a fürdőszo­bát is. Olajős mühkásruhában jön Ki a gyárból Lukács Jó­zsef, aki ismeri a község minden gondját, mert mint tanácstaghoz, vagy mint a népfront elnökéhez sókan fordulnak gondokkal, prob­lémákkal. Aztán ugyanilyen minőségben ismeri meg a „másik oldalt1* is, hiszen ott van a tanácsüléseken, a végrehajtó bizottság ülésein, mindenütt, ahol emberek gondjával, bájával, a község sorsát, fejlődését eldöntő kérdésekkel foglalkoznak. — Ami azt illeti, van mit magyaráznunk, mert jóval több a jogos igény, mint amennyire erőnkből telik. Ott van például a járda. Eddig a község fejlesztési alapjából építettük és oda, ahol a tanácsülés szerint a legsürgősebb volt. Mi van most? Ha valahová építünk, akkor aki előtt járda van, annak kell hatvan százalé­kát fizetni közműfejlesztési hozzájárulás címén. Hogy magyarázzam én meg, hogy hiába járnak itt a szemben lévő oldal lakói is, a hozzá­járulás csak őket terheli. Mondják is, hogy ahol ko­rábban épült, azok ingyen kapták, most meg mindenki „Vegye meg magának”? Pető Károly csúcstitkár, legalább olyan jól ismer minden gondot, mint Lukács József. Elmondja, hogy 3 ta­nyaépület kivételével meg­oldották a villanyhálózat kibővítését, de a Váci utcai­aknak már családonként 2000 forintot kellett befizet­Népes gyermeksereg ni, hogy ők is villanyt kap­janak. Aztán az együttmű­ködésről beszél, hogy éven­te kétszer összeülnek a gaz­dasági, párt- és állami ve­zetők és ott ki-ki anyagi erejéhez mérten hozzájárul a közös gondok megoldásá­hoz. — Ott volt a kenyérkér­dés. Sokszor kevés volt, sokszor száraz volt a ke­nyér, amit kaptunk. A tsz és a kemecsei szövetkezet összefogott, most egy olyan üzemünk van. hogy 10 köz­ségbe innen viszik a friss kenyeret és péksüteményt. Vagy most épül a gyár mellett egy korszerű ABC- árúház: a gyár felépíti, a szövetkezet pedig gondosko­dik az ellátásról. Az egész lakótelep kívánsága volt ez, most megoldódik. A sütőüzemben nagy munka folyik: hat kemencét kell kielégítem a lányok­nak, asszonyoknak. Seres Miklósné, az üzem vezetője mondja; arra a legbüszkéb­bek, hogy még minőségi ki­fogás nem érkezett. De most már ez megvan, a községé, jó lenne megépíteni a törpe vízmüvet. Kellene a laká­sokba a fürdőszoba. Az úton két asszonyt állí­tunk meg: tudják-e. mire költi a tanács a község pénzét? — Tudjuk — mondják szinte egyszerre. Elmondták a gyűlésen, hogy épül a ra­vatalozó, meg készül a ren­dezési terv. Még azt is tud­juk, hogy a ravatalozónak már kész kellett volna lenni, de közben sokan kér­ték az óvodát, hát az meg­előzte. És azt tudják-e, miért nincs buszváró a fagyosko­dóknak ? — Mert még nem tudják, merre jelölik ki a helyét. Ne is dobjanak ki húszez­ret potyára. Balogh József és Hammel József riportja a gyári óvodában. Pető Károly párttitkár: „Ott volt a kenyérkérdés...” Az új óvoda belső munkáit végzik: hamarosan sor kerül az átadásra is. Albert István tanácselnök: «...dem csak választ várnak!” Márton Mihály: „Ez a ml kenyerünk.” Seres Antalné: „Még nem volt kifogás...” Lukács József: „Van mii , magyaráznunk...”

Next

/
Thumbnails
Contents