Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

t973. január 3. KÉLET-MAGYARORS8AÖ 5. oldal Összefogás Mátészalkán Cél • a lakosiság; jobb elkUáfna Vágóhíd és húsfeldolgozó üzem 1974-re Mátészalkán egy korszerű vágóhíd és húsfeldolgozó üzemet építenek. A- szerve­zésben feladatának megíe- lelően dolgozott a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi bsztálya. va- lamint a Szatmár beregi Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetsége és a MÉ­SZÖV is. A megyei tanács az iparfejlesztési alapból felajánlt ötmillió forintot. A Szövetkezetek Országos Szövetsége (SZÖVOSZ) ugyanennyi támogatást biz­tosít abban az esetbén. ha a társulásban megfelelő arányban lesznek képvisel­ve a köirzet általános éís fo­gyasztási szőve tkezetéi. A SZÖVOSZ — a támogatáson túl — másfél millió forint beruházási hitelt is biztosit a társuló ÁÉÉSZ-ekfiek. Áz állami dotáció — ártámoga­tás — egy Ilyen társulásos létesítmény . esetében leg­alább 20 rrtillió fbrint. Ta­lán még a MÉM is tud se­gíteni, hiszen a műszaki-1 fejlesztési alapból támogatni szokta az ilyen beruházáso­kat. Annál inkább is re­mélhető ez, mivel a MÉM il­letékes vezetői már közöl­ték, hogy a mátészalkai vá­góhíd és húsfeldolgozó üzem létesítését az 1973. évi fel­adattervben a minisztérium kiemeltén kezeli. Társulás as építésre A témával és feladattal kapcsolatban szükséges idézni a MÉM-értesítő 1971. Októberi, 40. számát, amely­ben Tájékoztató a mezőgaz­dasági üzemek ártámogatás­ban részesíthető sertésvágó­híd és húsfeldolgozó üzemei­nek létesítéséről cím alatt a következőket olvashatjuk: „Előnyben részesülnek azok á beruházások, amelyeket olyan területeken kívánnak létesíteni, ahol jelenleg ninés elegendő vágó- és feldolgozó kapacitás és na­gyobb létszámú sertéshízlaló telepek üzemelnek.” Ä MEM- tájékoztató négy ilyen terü­letet említ, köztük „Sza- bolcs-Szatmár megye keleti részét". A megyei tanács il­letékes szakemberei ezzel kapcsolatban még azt is hahgsúlybzzák, hogy a hús­termelés és a húsfeldolgo­zás az egész megyében el­szakadt egymástól. Jelenleg lényegében csak a megyei állatforgalmi és húsipari Vállalat foglalkozik vágással és húsfeldolgozással, de ka­pacitása kicsi. feldolgozó üzemének bővítése és re­konstrukciója még riém fe­jeződött be. S ha befejező­dik se lesz kielégítő a kapa- fcitás. Éppfen ezért a megyei lllatforgaltni és húsipari Vállalat vezetői örömmel Vesznek részt a mátészalkai társulásban, a korszerű vá­góhíd és húsfeldolgozó üzem létesítésében. Az öSz- szes beruházásból a mfegyfei húsipar 25 százalékot vállalt magára. Évi 50 ezer hízott sertés Mátészalkán régebben már volt egy tanácskozás, amikor az érdekeltek az alapelvekben, és abban, hcigy előzetes térvét kell készíteni — már megegyez­tek. A gesztor szerepét a Mátészalkai Állami Tangaz­daság vállalta, amely 16 szá­zalékkal kíván betársulni Három termelőszövetkezet — a mátészalkai, nagydobosi és nyírcsaholyi — eredetilee összesen 35 százalékot vál laít a beruházásból. A to­vábbi 24 százalékbt 10 ÁFÉS2 vállalti Áz előzetes terv elkészült és azt az érdekeltek nem- fŐg megvitatták Ektcőr »«ínban további két terme­lőszövetkezet — a vállaji és a fábiánházi — jelentkezett, högy périzük van, szívesen részt vennének a társulás­ban és a vállalkozásban. Valamennyi érdekeit üzem képviselője örömmel üdvö­zölte az új társakat és úgy határoztak, hogy őket is alapító tagoknak tekintik, hiszen a társulat, mint jogi személy éppen ezen az utóbbi értekezleten jött lét­re. A cél: évi 25 000 hízott sertés és 3000 szarvasmarha levágása és feldolgozása a felépítendő üzemben. Ennek minden feltétele adott Má­tészalkán és körzetében. Va­lamennyi társuló termelő­szövetkezét és az állami tangazdaság is foglalkozik sertéshizlalással, illetve sza rvasma rh a - tenyésztéssel és hizlalással is. A körzet­ben hat szakosított sertés­tenyésztő és hízlalótelep épüt, közülük három már termel. A hat telep — meg­felelő beüzemelés után — összesen évi 50 ezer hízott sertés kibocsátására képes, de a tsz-ek kisebb hizlaldái is termelnek. Az értékesítés­sel gondok, s főleg problé­mák vannak. (Elsősorban átvételi, minősítési és szállí- tási problémák.) A nagy te­lepek tulajdonosai joggal remélik, högy a mátészalkai vágóhíd és húsfeldolgozó üzem felépülése és terme­lésének megkezdése után ezek a problémák megszűn­nek, vagy lényegesen csök­kennek. Van ugyanis olyan cél is, hogy az üzém bein­dulása után az átvételt pontosítják, gyorsítják, a minősítést tovább tökélete­sítik, és ami szintén fbntos: nem kell a 25 ezer hízott sertést nagy távolságokra, az ország más területeire szál­lítani. így a szállítási súly­veszteség is léhyegesen csökken. Összhangban a nép- gazdasági érdekkel Á társulatot öt tsz, tíz ÁFÉSZ, csy állami vállalat és egy állami gazdaság hoz­ta létre. Nem volt könnyű a véleményeket és az érde­keket azonosítani. Végül azonban minden tisztázó­dott és sikerült. Abban is valamennyien megegyez­tek, hogy az új vágóhíd es húsfeldolgozó üzem feladata elsősorban Szabolcs-Szat- már megye lakosságának jobb ellátása hússal és hús készítményekkel. Különösen hangsúlyozták ezt az ÁFÉSZ-ek képviselői. Ez azonban nem mond ellent az exportlehetőségek kihasz­nálásának, a népgazdasági érdeket is figyelembe véve Persze, a nagyobb haszon se utolsó szempont, hiszen sertéshizlalás haszna egye­lőre minimális (sőt, gyakori a veszteség), és a tsz-ek nem titkolják: a feldolgo­zásból nyert haszonnal sze­retnék a hizlaldák rentábi- litását biztosítani. A vállalkozás egyszerű gazdasági társaság néven megalakult. Az erről szóló egyezményt az alapító üze- rpek képviselői aláírták. A A MEZÖBER Vállalatot azonnal meg is bízták a tervek elkészítésével, a be­ruházás bonyolításával, a szükséges építő- és szerelő- kapacitás lekötésével. A ki­vitelezés — a Mátészalkai Állami Tangazdaság által biztosított területen, Máté szalka város szélén, közel a közművekhez — előrelátha­tóan. I.973 második leiében elkezdődik. A terv: .1974 végére felépíteni á korszerű vágóhidat és húsfeldolgozó üzemet. <u j.) CSAPOLÁS A KISVÁRDAI ÖNTÖDÉBEN. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) Nyugalomba vonult dr. Csallány Dezső kandidátus A megyei múzeumi szervezet üj igazgatója: dr. Dienes István Negyvenhét évi múzeumi munkásság után január 2- án délelőtt 11 órakor kö­szöntötték nyugdíjba vonu­lása alkalmából dr. Csallány Dezsőt, a megyei múzeumi szervezet igazgatóját- Gyúró Imre, a megyéi tanács el­nökhelyettese méltatta dr. Csallány Dezső majdnem Őt évtizedes munkásságát, melyből 18 évet Szabolcs- Szatmár megyében töltött, mint a Jósa András Múze­um igazgatója, 1954-ben vette át a nyír­egyházi Jósa András Múze­um irányítását. Ez idő alatt jelentősen bővült a megye múzeumi hálózata, az intéz­mények műtárgyállománya, megoldódott szakmai rend­szerezése, feldolgozása. Á múzeumok megyénkben széles körű tevékenységet fejtenek ki, főleg a megye régészeti, néprajzi értékei­nek feltárásában, tudomá­nyos igényű feldolgozásá­ban, publikálásában. Számos bel- és külföldi folyóirat­ban, kiadványban láttak napvilágot a múzeumi ta­nulmányok, ezek nyomán több külföldi intézménnyel, szakemberrel jött létre kap­csolat, kiadványcsere. A szabolcsi múzeumok szervezésében, Irányításában dr. Csallány Dezső értékes munkásságot fejtett ki, tu­dományos munkássága ki­emelkedő. Különösen jelen­tős ebben az avarok és gé­pidák népvándorlás koriem. lékanyagának féldolgozása. Emellett számos más tárgyú tudományos szakcikke, köny ve jelent meg magyar és idegen nyelven. 1960-ban megszerezte a történett.udo- mányok kandidátusa tudo­mányos minősítő fokozatot. Jelenleg a tudományos dok­tori cím elnyerésé érdeké­ben tett tépéseket. Múzeumi és tudományos munkája el­ismeréseként megkapta i Szocialista Kultúráért kitün­tetést, a Römer Flöris em­lékérmet, a Munka érdem­rend ezüst fokozatát és a Mó­ra Ferenc emlékérmet 1965-ben a „Römisch—Ger­manisches Kdmission” léve lező tagjává választották. A nyugalomba vonult dr. Csallány Dezsőnek Gyúró Imre elnökhelyettes átadta a megyei tanács elnökének dicsérő oklevélét és jutal­mát. Szűcs Imre, a megyéi pártbizottság osztályvezető- helyettese, Horváth Miklós művelődési osztályvezető dr. Papp Ágoston, ä megy«! tanács művelődési főelőadó­ja 6zólt meleg hangon a éves korában nyugdíjba vo­nult dr. Csallány Dezsőről. Ezután került sor az új múzeumigazgató, dr. Dienes István köszöntésére, aki ed­dig a Magyar Nemzeti Mú­zeum középkori osztályának helyettes vezetőjeként dol­gozott, 5 két évtizede fejt ki a íriúzeumokban vezetőd tevékenységet. A TÉVEBEN LÁTTUKi í/átfífíikoz ás Költözik e?y ipari szövetkezet Szolgáltatás 46 községnek Folytatódott a Gérard Philipe filmművész) pályá­ját bemutató sorozat, a tévé­ben. Szombaton a Vágyako­zás című, 1953-ban készült filmét láthattuk. Ehtiék is YVes Allegr'et a rendezője és egyik társszerzője, akinek egy filmje (Szép kis fürdő­hely) már szerepelt ebben a sorozatban. Ez a Hím is elsősorban mint a színészi játék doku­mentuma és mirtt filmtörté­neti errilék tarthat érdeklő- désre számót, mert meséje, végkifejlete giccáes, párbe­szédei közhely színvonalúak, mondandója sem tartalmaz újat. A legtöbb ető a két fő- szereplő, Gérard Philipe és Michéle Morgan játékával és a képi megfogalmazás né­hány igen kifejező megoldá­sa (Alex Phillips) révén ke­rült a filmbe. A történet a szerelemről, a szerelem ha­talmáról szól. Arról. hogy a szerelem jót is tehet az emberrel, jellemét, magatar­tását jó irányba fordíthatja, visszafordíthatja, a rossz út­ról, vagyis, hogy nem csak rontó, szenvedélyű szerelem létezik (ami ugyancsak szo­kásos filmtéma). Adva van egy alapjában véve nemes lelkű férfi (ez elengedhetet- len tulajdonság), aki egyszer nagyon rosszat tett, s azóta „önsanyargató penitenciázás*’ az .élete (egyfolytában ré­szeg) és adva van egy asz- szony, aki — állítólag — na­gyon szerette a férjét, s mégis megmagyárázhatatla- nul hamar vigasztalódik egy új szerelemben, amely el­len (természetesen) nem tud védekezni. Az asszony egy válságos helyzetben felfedezi a lezüllött orvos nemes lel­két és menten szerelmes lesz belé, s a férfi megjavul, ennek hatására. Nem érde­mes tovább folytatni sem a boncólgatást, sem az irohi* zálást, mert sok világirodal­mi rangú műnek van ehhez hasonló vagy ellenkező elő­jelű története, de azokbaH a szereplők cselekedetei és gondolatai lélektani és +dr- sadalmi motíváltságúák, mindenkor hitelesek, igazik. S azért sem érdemes a me- sén tovább élcelődni, mert ezt a filmet sem egyedül a történet milyensége teszi végül is édeskéssé, giccsessé, hanem az, hogy fő alakjai­nak cselekedetei a legfonto- sabb pontokon nem hitele­sen indokoltak, illetve bizo­nyos sablonok szerint követ- keznek be és gondolataik is közhelyek. Ez utóbbiban a szerzők sem jeleskedtek. Gérard Philipe és Műbele Morgan játéka tette mégis élvezhetővé a filmet, A le- züllött férfi alakja áltálában hálás szerep, a nézőkben éb­redő szánalom elfedheti a színészi munka hiányossá- gait, a szerep hibáit. Itt áz írott szerep hiányosságait csaknem teljesen eltüntette Gérard Philipe látványossá- goktól, felszínes eszközöktől, minden túlzástól mentes ala­kítása. Hihetővé tette Georges kiégettségét, de in­dokolni ő sem tudta, és csak sejtetni volt képes a válto­zás kezdeteit. Michele Mor­gan játékában inkább a rész­letek voltak kidolgozva, a szerep ívét kevésbé tudta megmutatni, ez azonban el­sősorban hem rajtaj hanem a forgatókönyvön múlott. Seregi István Csak nálunk kapható! Szilveszter 1972. December 22-én megtör­tént a Fehérgyarmati Asz­talos- és Vasipari Szövetke­zet új üzemépületének mű­szaki átvétele. Az új évet költözködéssel tölti, illetve kezdi a szövetkezet százfő­nyi kollektívája. Az új te­lepen, az állomás melletti iparnegyedben, már sokkal kényelmesebben dolgozhat­nak. Ez azért is fontos, mert alapjában véve a nagy sza- mosközi építkezések ajtói­nak, ablakainak készítésén kívül 46 község szolgáltatá­sairól is ők gondoskodnak. Az új csarnok építésére 1,7 milliót kapott a nágv ár­vízkárt szenvedett szövet­kezet, az új gépekre pedig 1,1 milliót a megyéi tanács­tól. Ezenkívül hatszázézret a szolgáltatások fejlesztésére. Mivel viszonozzák fezt a jelentős segítséget? Amivel szinte megújul a korszerűbb termékekre és szolgáltntá- sokra berendezkedő közös­ség? Jellemző, hogy alig nö­velik létszámukat, de az ár­víz előtti nyolcmilliós ter­melési értékről szeretnének tizennégy millió fölé feljut­ni. Sok minden változik ezen­kívül is. A régebben nagy sorozatokban gyártott Erzsé­bet hálószobabútor talán bé sem férné már az új; mo­dern lakásokba. Helyette egyedi stílbútorokra vállal­koznak és nagy mennyiség­ben ajtók, ablakok előállí­tására az üj házakhoz, ami­ből még mindig sok épül a Szamosközön. Á szolgáltatás terén is ú; terveik vannak. Szeretnék a kiterjedt területet három gócpoht köré csopor'os vinl Ezért a következő két év- bén a szolgáltatási alapjuk felhasználásával három szol- gáltátóház építésére készül­nek Kölesén, Szatmárcsekén, és Jánkmajtison. Itt elsősor­ban a rádió, televízió és a háztartási gépek javítását, illetve átvételét intéznék. Sok figyelmeztetést kap­tunk az elmúlt években ar­ra, hogy a televízió szilvesz-, téri műsora ne legyén szinte nemzeti ügy, mert a túlzot­tan fölfokozott várakozás a kelleténél jobban rejti magá­ban a csalódás veszélyét. Ezért tompított az előzetes hírverés, ezért óvatosak a prognózisok. Mindezek elle­nére sem hagy alább csöp­pet sem a rendkívüli érdek­lődés egy rendkívülien vi­dám, „na mbst aztán min­dent bele!”, módon szóra­koztató szilveszteri műsor iránt, melynek jellege, mi­nősege azután több millió néző (vita)-témájává válik. Összecsapnak körülötte a nem egyszer szenvedélyes vélemények, mert hiszen a szilveszteri műsorról min­den nézőnek többé-kevésbé határozott véleménye van. Szóval, hiába igyekszik a tévé hűteni előzetes lelkese­désünket, pedig olykor „si­kerrel" teszi. Például a mos­tani szilveszteri műsorral, melyből — egészét tekintve, kevés szám kivételével — el­sősorban a felszabadult jó­kedv hiányzott. A tévé­butik naív keretén, a su- tácska verses prológon és összekötő szövegen még a kedves, szép Takács Marika sem tudott segíteni. A villa­násnyi képeket a londoni művészkocsmából, valamint a párizsi Folies Bergeres- ből még szívesen láttuk, itt az arányokat helyénvalóknak éreztük. Antal Imre zenés paródiája is jó nyitánynak bizonyult. Az igazán szelle­mes humort azonban csak Komiós János kitűnő nyitó konfér&nsZa képviselte. Ezután három nagyobb blokk: á hosszúra és megle­hetősen szürkére sikeredett gálaest (persze nem Gin» Lőllobrigida dekoratív szép­ségére és fellépésére gondo-" lünk!), a kissé erőlletetten — és valljuk be; unálniasah — aktualizáló 10Ö év előtti budapesti kabaré és a szo­kásosnál többet semmivel sem nyújtó Humoristák Klubja következett. Végül as egész műsorból a Komlós- konferanszhoz hasonlóan ki­emelkedő Hofi Géza eredeti tehetséggel előadott, nagy­szerű paródiájával zárult az est. Pérsze világsztárokat mindig Szívesed látunk, de kérdéses, hogy kevés saját produkciójukat az ismerke­dés, a velük való műsorközé lői-riportéri csevegés — ép­pen szilveszterkor -— pótol­hatja-e? Még valamit: a műsorlap­ban kétszer (ráadásul az újé évi számban frissen!) kö­zöltnél a program majd fél órával hamarabb kezdődött jóllehet konzeryblokkokból állt. Nem lehetett élőre tud­ni az időtartamot? Ugyan­csak a műsorlapban feltün­tetett népes szereplőgárdát sok tagja — természetesen elsősorban a „nagyágyúkra^ figyeltünk — egyszerűen nem is szerepelt az adásban. Ez furcsa reminiszcenciákat kelt az egykori reklám­hírverésekről ... Végezetülj nem hihetjük, hogy szilvesz­terkor nálunk, a tévé butik­jában csak ilyen műsor kap­ható. i Merkovszky Pál A Kortárs Petőti-emlékszáma A Kortárs, a Magyar írók Szövetsége folyóirata újévi első számában köszönti Pe­tőfi Sándor születésének 150. évfordulóját. A szerkesztő­ség a jubileumi számot Pe­tőfi „világszabadság” gon­dolata jegyében állitotfa ösz- sze. Az emberiség történelmi perspektíváját jövendölő költő emléke előtt a szám szerzői a népek barátságá­nak szocialista eszméjét hir­detve tisztelegnek. A folyóirat közli Petőfi Sándor; Egy gondolat bánt engemet című verse ásó közlésének hasonmását. A jubileumi szám szerzői: Nagy László, Király Istvárí, Szécsl Margit, Fekete Sándor, Somlyó György, Csanádi Imre, Benjámin László, Dér Zoltán, Weöres Sándor, Szemlér Ferenc, Lászlófíy Aladár, Fodor András. Ron­csol László, Szilágyi Domo­kos, Szász János, Faragó József, Sziklay László, Nie- derhanser Emil; Tóth Gyu­la, Köpeczi Béla, Szabolcsi Miklós, Illyés Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents