Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-10 / 7. szám

.ton. jtaM&r Ä, Jegyzetek: „Okos gyülekezetek" ~AZ ELMÜLT HETEN VÉGET ÉRTEK me­gyénkben a falugyűlések. Rendszerint a ta­nácstagi beszámolók után zajlottak le és mint­egy összegezték azok tapasztalatait, hangsúlyt adtak olyan kérdéseknek, amelyek az „alvé­get” és a „felvéget” egyaránt érdeklik. Mint kr ismert, megtartásuk közvetlen előzménye az idén tavasszal soron következő tanácsvá­lasztásnak. i Jó néhány estét töltöttünk a szabolcsi, szat- márj falugyűléseken és aggódva figyeltük, m .a’iyire válnak — mint jó néhány beszámoló nagyon találóan megjegyezte — „a dolgozó nép okos gyülekezetévé ?” Mennyire értették meg, hogy egyre nagyobb önállósággal — és felelős­séggel — intézhetik saját szűkebb környeze­tük boldogulását? Nem csalódtunk. Egyetlenegyszer sem talól- k vtunk demagógiával, túlzott, vagy ok nél­küli követelésekkel. A választók, akik — az ü népi előkészületek és a disznóölések, csalá­di összejövetelek idején is — majdnem min­denütt megtöltötték a művelődési termeket, mozikat, tanácstermeket, egymásra hatottak abban, hogy csak a legfontosabb dolgokról be­széljenek. így is elég sok volt, ami egy-egy fa inak fontos. Tulajdonképpen kár statisztikát készíteni a járdák, óvodák, egészségházak és más falusi intézmények, az autóbusz-várótermek, legelők és más közös dolgok hosszú soráról, amit fel­említettek. Van egy szerencsés kifejezés, ami­vel össze tudjuk foglalni mindezt: a falu és a város közötti különbség eltüntetése. Érdekes, hogy egy évtized alatt a televízió falusi je­lenléte, egyrészt esti szórakoztatásával, más­részt azzal, hogy megmutatja a nagyvilágot a falusi, tanyai embernek, mennyire közel hozta ennek a kérdésnek a megoldását a vidékhez. Nem kevés alkalommal élénk vitát is hozott. Például Kótajban Dobránszki Sándor és dr. Pethő Ferenc országgyűlési képviselő között. A válasz csak akkor volt kielégítő, amikor a biztosítási díjak közötti különbségek mellé oda­került a háztáji fogalma is, nemcsak, mint jö­vedelem-kiegészítő tényező, hanem, mint az élelmiszeripari termékekhez, az élelmezési cikkekhez való közelség előnye is. Más kérdés — és egyben másik megfigyelé­sünk —, hogy az önálló falusi községfejlesztési alapok és az azokhoz való hozzájárulás nem mindenütt eléggé világos. Sokan még mindig adónak érzik. A beszámolók többsége is úgy kerülgette ezt a témát, mint a forró kását. VANNAK SZERENCSÉS KIVÉTELEK IS, melyek egyre inkább jellemzővé válnak, in­kább csak terjedésüket szeretnénk siettetni. Ahol így érvelnek: „Józsi bácsi, megéri magá­nak napi három Kossuth cigaretta árát, hogy Mari néninek itt legyen a vízcsap a konyhá­ban, ne kelljen kútra járni?” — ott rendszerint az a válasz: „add ide fiam, hadd írjam alá”. Ahol viszont milliókról beszélnek, ott nem ép­pen így történik. Tegyük a kezünket a szí­vünkre: nem mozogna-e az állampolgári pénz­tárca a zsebünkben, ha egy gyűlésen szemé­lyes részvételünket kérnék egy több millió fo­rintos vállalkozáshoz. („Sok az, fiam”.) Az új, önállóbb gazdálkodásban van még hely, ahol a vezetőknek meg kell tanulniok felfelé összegez­ni, lefelé pedig bontani, egészen az egy családfő­re vagy állampolgárra eső költségekig, ha nem is kerek összeg jön így ki, hanem mondjuk 28 forint 60 fillér. Tulajdonképpen pontosan az ilyen osztással lehetne számolásra — és szám­vetésre — serkenteni az állampolgárt. Több ilyen helyet ismerünk, hogy csak Kótaj és Nyírmeggyes nevét idézzük a sok jó közül. EGYBEN PEDIG ELÉRKEZNÉNK a legfon­tosabbhoz: hogy a választó is megtanuljon rangsorolni. Ahogyan a megvalósulás küszö­bére érnek az ügyek, úgy válik időszerűvé az, hogy mit előbb? Ezt vagy amazt? És ilyen légkörben, ilyen gondolatok felvetésével va­lóban kivétel nélkül mindenütt azzá válnak a falusi gyűlések, aminek szánták őket: a dolgo­zó nép okos gyülekezeteivé. Gesztelyi Nagy Zoltán Tsz-béiletek MÁR Jö PÁR ÉVE, hogy elterjedt a tsz-ek színház- és mozibérlettartási módszere. Alig akad olyan gazdaság, ahol a kulturális alap felhasználása során szóba ne kerülne. Szín­házlátogatásokat általában a járási székhe­lyek, vagy nagyobb községek művelődési há­zaiban, a Déryné Színház vendégelőadásaira szerveznek. A nyíregyházi színháztól egész sor, távoli tsz tart bérletet. Mozi pedig, a leg­kisebb faluban is van már. Miért terjedt el ez a módszer? Felületes vá­lasz szerint: mert a tsz-ek tagságának, a fal­vak népének is joga van a művelődéshez. S ■egy-két emberért — akik maguk gondoskod­nának jegyváltásról — nem éri meg távoli út­ra szállítójárművet biztosítani. A közös gaz­daságot pedig „nem teszi sírba” 30—50 bérlet­jegy tartása, sem az esetenkénti közös jármű- használat. Akármilyen furcsán hangzik, a gyakorlati tapasztalatok szerint nem ilyen egyszerű a magyarázat. De arra gondolni is tévedés, ha már van kulturális alap, használni kell. A MÓDSZER SIKERÉNEK helyesebb ma­gyarázata alighanem az, amit a nyírjákói Kossuth Tsz elnökétől, Bíró Jánostól hallot­tam. — Egy 20 forintos színházjegy mennyit ér? — tette így fel a kérdést önmagának és válasszal folytatta: többszörösét! Csak nem le­het pontosan összegezni. Ha csak azt nézzük, ez a kis külön törődés nagyobb kedvet ad a közös munkához, erősebb bizalmat egymáshoz és a vezetőséghez — már megvan a többszörös érték. Hát ha úgy tetszik, ez a felismerés a dolog lényege. S ez döntő jelentőségű amellett, hogy a „tömeges” színház- és mozilátogatás való­ban hozzájárul a vidék kulturális fejlődéséhez. Ám a nyírjákói tsz-elnök idézésével még nem merül ki a kérdés lényege. Többé-kevésbé közismertek a vidék kom­munális fejlesztésének nehézségei. Mind több Példa. van arra: összefog a tanács, a tsz né­mely ) fontosabb létesítmény megvalósítása ér­dekében. (Ez idő szerintt- —■„ konjqly szükség­szerűség alapján — előtérben az oVoda- és böl­csődehálózat fejlesztése.) Legtöbb helyen úgy tervezik az ilyesmit, önkéntes társadalmi munkára is számítanak. A tsz vezetősége mind több helyen bizalommal kérheti ilyen esetben a {tagság segítségét. Anélkül, hogy rendezvény­bérletekre, kirándultatásokra, üdültetésekre sző szerint hivatkoznának. S KINEK A BECSÜLETE, HASZNA EZ? A tsz-é. tagságáé, a falué. Valahogy így kerül körbe a színházjegy 20 forint értéke, de ezen az oldalán már valóban a többszöröse lehet. Természetesen nem mindenütt jár egyforma eredménnyel a tsz-bérletek módszere. Nem is mindenütt ilyen világos a hatása. De akkor sem eldobott forintokról van szó. Már maga az jelentős erkölcsi hatást eredményezhet, ahogyan a „bérletes gazdaságokban” differen­ciálhatják a tagok munkaviszonyát. Hogy fo- 'yamatosan a legjobbakat ajándékozzák meg Asztalos Bálint A KISVÄRDAI KÓRHÁZBAN az elkövetkező három évben nagyarányú felújítási nunkát hajtanak végre. A kórház területén új pavilont is építenek, s így a közel 150 millió forintos beruházás során négyszázhúszra nő az ágyak száma. (Elek Emil felvétele) f Uj termékek, jobb minősig Előtérben a gyártás- és gyártmányfejlesztés a Nyíregyházi Gumigyárban Bár a „nagy profilok” in- lításának időszaka egyelőre lezárult a Nyíregyházi Gumi­gyárban, néhány új cikkel még mindig gyarapodik a terméklista. Lényegében <íj profil a nyíregyházi gyárban a kerékpár gumiköpeny. Ezt a terméket már módosított és korszerű technológiával kapták jneg a vállalattól. Az elmúlt év végén befejeződött próbaüzem után ez évben már egy hárommillió darabos kapacitással lehet számolni. Ez lényegesen több, mjrtt a korábban gyártott,- mennyi­ség. KerélipárlömW> négy színben A piac mennyiségi köve­telményeinek eleget téve. ez­után kerül sor a divat igé­nyeinek figyelembevételé­re. Többek között a kerékpár gumiköpeny több színben va­ló gyártására. A jelenlegi el­gondolás szerint négy szín­változat lesz. A továbbra is uralkodó fekete mellett meg­jelenik a piros, szürke és a krémszínű kerékpár gumi­köpeny is a boltokban az igé­nyesebb vevők részére. A már korábban is gyár­tott kerékpár gumiabroncs Az apát a pályaudvar kö­zelében csíptem el. Az arca valósággal ragyogott a bol­dogságtól. Táncos léptekkel, fütyörészve jött szembe és meg sem várva a kérdést, már kezdte is mondani boldogsága okát: — Képzeld, egy hónapja kínáltam egy plusz százast a fiamnak, ha levágatja rendes, emberi formájú fri­zurára azt a rettenetes haj­tornyát, amit visel, ápol. növeszt és bodorít már egy éve. — Na és levágta? — Nem. Szépen vissza­dugta a pénzt és azt mond­ta. hogy inkább a hári marad. — Akkor minek örülsz? A jelleme erejének? — Dehogyis. Ez már egy hónapja volt. De most le­vágták. — Kik? — Bevonult a gyerek. Most kísértem ki az állo­másra őket. Soha nem fo­gom elfelejteni, ahogyan a vonatablakból integetett. Még csak szomorú sem volt. Tudta, hogy katonáéknál ez így lesz. Semmi bánat. Ké szült rá, nem érte váratla mil. — Hát akkor annak örülsz, hogy mégis a te ál­láspontod győzött? Ilyen *&deg aj?a vagy? Hétköznapok — Még csak erről sincs szó. Annak örülök, hogy visszakaptam a fiamat. Tu­dod milyen aranyos, jóképű gyerek? Még én sem gon­doltam volna. Kicsit hosszú­kás, ovális koponyája van, derűs, fiatal, jóképű, üde gyerek. Lesz ebből valami még... ★ Az út ezúttal elég hosszú volt Miskolcig. Pedig ko­rán indultunk. De útitársam minden lehetséges alkalmat felhasznált a megállásra. Főleg eszpresszók körül. Már Rakamazon elkezdte. Hogy ő nem szeret az országút szélén műszaki pihenőt tar­tani, korán van. egy kávé jó lenne. Amikor visszajött, elége- letten hátravetette magát az ülésen és idegesen ke­resni kezdte a kesztyűjét. A iobb kézre valót nem talál­ta. Amikor már kínossá kezdett válni a dolog, a )ilóta udvariasan megje­gyezte. hogy még nem va­gyunk messze, visszamehe- lünk, hátha ott hagyta. Utitársam nemet intett. Lehúz* a az ablakot, kihají­totta a fél pár kesztyűt a Tiszába és így szólt: — Mit, kezdjek én egy fél pár kesztyűvel? Amikor a tokaji presszó előtt kiszállt, a gépkocsive­zető rámutatott az ülésre. — Ott van a másik fél pár kesztyű. Egész idő alatt rajta tetszett ülni. Utitársunk rámeredt a jobbkezes félkesztyűre. — Mit kezdjek én egy fél pár kesztyűvel? — ismételte magát és benyúlt, kivette, megrázta, aztán nagy ívben elhajította az árok felé. Szerencsen vett egy új pár kesztyűt. Egyébként még idejében odaértünk a tanácskozásra. Visszafelé beszálláskor gon­dosan felhúzta mind a ket­tőt, mielőtt beszállt. Nem is veszett el a jobb­kezes, csak Tarcalon, amikor kiszállt a presszó előtt. il­letve, amikor visszajött. Nagy ívben kihajította a balkezes kesztyűjét. A sofőr mondta helyette a szöveget: — Mit kezdjünk ugye, egy tél párral? Persze, csak emlékeztetni akarta utasát, hogy nézz» meg, nem ül-e rajta Nem Olt. Mint Tokajban kiderült, ezúttal a zsebében felej­tette. De akkor már az is fél pár volt. Árokba vele. A gépkocsivezető megje­gyezte : — Még ott lehet a másik is. Utitársunk legyintett: — Az szürke volt. Kü­lönben is mindkettő jobb­kezes. Hazáig nőtörténeteivel szórakoztatott bennünket. Miskolcról jött a megyébe, egy nő miatt, de aztán, mi­re elvált és elvette az itte­nit, már volt egy harmadik, ezúttal Budapesten. Ufána- ment, válás, késés, mire azt elvehette, már volt egy új, ismét Miskolcon. Jót mu­lattunk akasztófahumorral elmondott történetein, mely­nek végén ismét valami bot­rány fenyegeti a nehezen megszerzett családi békét. Közben hazaérkeztünk. Amikor felismerte a lakását, gúnyosan vállat vont és ez­zel a kijelentéssel készült a kiszálláshoz: — Én nem tudom miért, áe képtelen vagyok megtar­tani a nőket. A gépkocsi irányítója, aki udvariasan nyitotta is már neki az ajtót, megjegyezte: — Éppen, úgy, mint a kesztyűket? tömlőnél jelenleg is fontos a kapacitás növelése. Hiszen a termék egy része exportra készül, s a kereslet ott is nö­vekszik. Figyelembe kell ven­ni azonban, hogy a világpia­con már megjelent a mű- Uaucsuk alapanyagú tömlő, amely jobb légtartású, mint a természetes nyersgumiból készült. A fejlesztést itt tehát már a korszerűbb alapanya­gok beszerzése, illetve an­nak a feldolgozása irányában is figyelembe kell venni. Mini ás palmatep Uj több iráfcyú igény jeleni- , kezik a palmatep szőnyegfé­leségeknél. Éppen ezért a ka­pacitás növelésével párhuAi- mosan gondot fordítanak a választék bővítésére is. Ege­re jobban érdeklődnek pél­dául mintás szőnyegek iránt. Hogy ezt ki tudja a gyár elé­gíteni. új gépet vásárolnak. Az ajánlott géptípus kivá­lasztása és beépítése után megkezdődik majd a mintás faltól falig szőnyegpadló gyártása is. Ez tetszetős, új színfolt lesz majd a lakások­ban, feloldja az eddigi egy­hangú színeket. Igen felkapott kárpitosipari párnázóanyag lett a palma- frik, közismertebb néven gumiszőr. Előnye, hogy köny- nyebb vele bánni, tartóssága is kiváló. Mivel itt a kapaci­tás a növekvő igények kielé­gítésére elegendő, a fejlesztés iránya ennél a terméknél a gyártmányfejlesztés. Ennek keretében fokozzák a torma­cikkek készítését, vagyis pon­tosan meghatározott méretű és alakú, kész üléspárnákat gyártanak. Eztél egyszerűbbé, gyorsabbá válik a kárpitos-, ipari szerelés. Fel fújható tarolószín A gyártmányfejlesztés ke­retében folynak az előkészü­letek könnyen szállítható, a .Helyszínén felfújható, mező­gazdasági tárolóegységek ké­szítésére;1 Ezek a raktárak 25 —125 vagon termés befoga­dására alkalmasan több méret­típusban készülnek niajd. Légmentesen, záró kivitelük lehetővé teszi a szemes ter­mények különleges körű fé­nyek közötti tárolását és ke­zelését. Például a védőgázos tárolás segítségéve] meggátol­ható a tápérték csökkenése, vagy a nedves termés romlá­sa. A vertikális gyártmányfej­lesztés elvének megfelelően ez évben jelentősen fejlődik az ibrányi üzem. A tavalyi 6 millió forinttal szemben az idén a tervezett termelési ér­ték 33 millió. Az ibrányi üzemben a nyíregyházi v;ar termékeit konfekcionál **-k magasabb készültségi fokra. Többek között a méteráru­ként előállított, tűnemezeit szőnyegből komplett gépkocsi szőnyeggarnitúrát készíteni*:. Ezen kívül autóüléshuzatot és esőkabátot is gyártanak 1b- rányban a gyárban készült alapanyagból. W Uj óvodák, iskolák ­megyei segítséggel Mint arról mar hírt ad­tunk, a megyei tanács 1971- ben az eredetileg tervezett összegen felül 20 millió fo­rintot szavazott meg óvoda­építésre, 9 millió forintot pe­dig iskolaépítésre. Az emll- *ett összegből pályázat útján részesülhetnek megyénk városi és községi tanácsai 1975-ig. A pályázatokat ta­valy bírálta el a megyei ta­nács. A döntés értelmében az idén a megyei tanács 4 millió forinttal támogatja az óvoda­építési akciót. A mérkvállaj' tanács 800 ezer, a pócspetri tanács 600 ezer, a tiszavasvá- t i tanács 1 millió 600 ezer, a besztercei tanács 200 ezer, az ilki tanács 600 ezer, a tiszate- leki tanács pedig 200 ezer fo­rintot kap a megyei tanácstól óvodaépitéisne. ▲ íaszaieietei tanács Kétérközön épít óvo­dát a megyei tanács segítsé­gével. A 9 millió forintos megyef támogatásból megyénk több községében épül általános is­kola. A terv szerint az új tanév kezdetére átadják ren­deltetésének a baktalóránt- házi 7 tantermes iskolát, a nyírszőlősi 8 tantermes is­kolát és a piricsei 5 tantér- mes iskolát. Mindhárom is-' kola korszerű és emeletes lesz. Ebben az évben Nyír­egyházán Is átadásra kerül 2 — úgynevezett lakásjárulékos — általános iskola. Az egyik a Jósavárosban, a másik a *Tomok téren épül. Valamennyi óvoda építését a helyi termelőszövetkezet és a helyi lakosság is segíti tár­sadalmi munkával

Next

/
Thumbnails
Contents