Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-09 / 6. szám
.mMwmmtoim/fa fW*. fnrifr S; t: «km Az öntözési lehetőség AZ ELMÜLT ESZTENDŐT megyénk mezőgazdasága jó eredményekkel zárta. Termelése átlagosan öthat százalékkal növekedett. A részletes mérlegek, zárszámadások azonban — üzemenként — csak most készülnek. Az összefoglaló értékelésből viszont máris kiderül néhány olyan hiányosság, amelyek azt bizonyítják, hogy bőven vannak még tartalékok, ki nem használt lehetőségek, megyénk mezőgazdasági üzemeiben. Például: az öntözés. Az már egészen konkrét adat, hogy megyénk mező- gazdasági az öntözési lehetőségeket, az öntözőkapacitást X972-ben félig sem használta ki, pedig az elmúlt esztendő elején külön intézkedések is történtek — minisztériumi és megyei tanácsi szintről egyaránt — hogy az összes létező öntözőkapacitás időben üzemképes legyen és megfelelően működjön. Különösen indokolta ezt a hó és csapadék nélküli tavalyi tél, valamint a száraz tavasz. Eleinte voltak is eredmények, sok gazdaság intézkedett, de később az öntözést általában mégis elhanyagolták. így történhetett meg, hogy 1972-ben az öntöző- kapacitásnak megyénkben csak 40 százalékát használták ki. ENNEK KÁROS KÖVETKEZMÉNYEIT aligha lehet kiszámítani, hiszen az öntözés előnyeiről, fontosságáról manapság már csak az nincs meggyőződve, akinek fogalmai sincsenek a mező- gazdasági termelésről. Éppen ezért az öntözési lehetőségek ki nem használásával kapcsolatban csakis hanyagságról beszélhetünk. Nagyon jó és szükséges is lenne, ha azokban a termelőszövetkezetekben, ahol nem használták ki az öntözési lehetőségeket, a mostani zár- számadó közgyűléseken a tsz-tagság felelősségre vonná választott és alkalmazott vezetőit. Mert nem szabad e jelenség mellett csak úgy. szó nélkül elnézni. A mező- gazdasági termelés egyik legyümölcsözőbb lehetősége ■maradt kihasználatlanul' Különösen elgondolkoztató tény ez itt. Szabolcsban, ahol az országos átlagnál is kevesebb az évi csapadék, ahol az öntözésre fordított költség bőségesen visszatérül. Mert lehet-e közömbös bármely növény esetében, hogy mennyit terem? Tények sokasága bizonyítja, hogy öntözéssel meg lehet kétszerezni a szénafélék, a lucerna, a lóhere és a kertészeti növények terméshozamait. A cukorrépa szakszerű öntözéssel szintén duplán terem. Nagyon jól meghálálja az öntözést a dohány és a kukorica is. De miért soroljuk? Ezt ma már mindén mezőgazdasági vezetőnek és dolgozónak tudnia kell. És tudják is. csak — különböző okok miatt — elhanyagolják azt, ami alapvető kötelességük lenne. A TAVALYI HELYZETBŐL most mindenképpen le kell vonni a tanulságot. A tél — egyelőre — ismét csapadék nélküli, száraz. A talajok így nem telítődnek nedvességgel, nem lesz bennük tartalék, ami tavasszal károsan hat a növények fejlődésére, végső soron a tér- méshozamokra. Az idei öntözésre, az öntözőkapacitások minél teljesebb és szaksze- rűbb kihasználására máris készülni kell. Sehol sem szabad megengedni, hogy a mezőgazdasági termelés e „kin- csesbányája” — az öntözési lehetőség — az idén is olyan nagy méretekben kihaszná- Latlanul maradjon, mint tavaly. Nem szabad folytatni a legjobb lehetősségek pazarlását! Nyilvánvaló, hogy — a tavalyi helyzetből is okulva — megfelelő intézkedések születnek. De ha az üzemek vezetői — akik minden ilyesmiért fokozottan felelősek — nem vonják le a megfelelő tanulságot és ők maguk nem intézkednek, az idén se javulhat az öntözés helyzete és a mezőgazdasági üzemek ismét sok-sok terméket, s azok értékeit vesztik el. A gazdaságokban kell tehát in- tézkedni, cselekedni, mégpedig azzal a maximális tö- rekvéssel, hogy az idén. ahol és amikor szükséges, fel legyen használva minden csepp öntözővíz. Ha ez megtörténik — és minden egyéb lehetőség ki lesz használva — egészen bizonyos, hogy az esztendő végén megyénk mezőgazdasága a tavalyinál is gyorsabb, eredményesebb fejlődésről adhat számot, Szendrei József 1972-BEN ADTÄK ÄT NYÍREGYHÁZÁN a hullámpapír- és zsákgyárat a Déliipar- lepen. Képünk az automata vezérlésű huliámleinezgyártó gépsorról készült, amely napi .10 tonna lemez előállítására alkalmas. (Elek Emil felv.) Herre tart a TAEV ? Jobb, összehangoltabb együttműködés szükséges Száznál is több munkahelyen dolgozott tavaly a Nyíregyházi Tanácsi Építőipari Vállalat. S ennek csak kis hányada nyíregyházi. Ami jó a beruházónak — hogy kis munkán is kap egy vállalat —, az nem egészen előnyös a kivitelezőnek. A munkahelyek számának növelése ugyanis külön teher, mert aránytalanul növekszik vele a költséghányad. A mintegy száz vidéki munkahely tehát mindenképpen sok egy kezdő, alig 40 milliós kapacitású, kevés forgóalappal, rendelkező vállalatnak. Hogy ez mégis így történt. annak több oka van. Egyrészt az, hogy a múlt év elején tervezett 46 milliós kapacitás lekötésére még július—augusztus hónapban sem volt biztosíték. Ekkor keresték tel a helyi tanácsokat ajánlataikkal, hogy az út-híd fenntartásra vonatkozó ötéves pénzügyi és költségvetési terv alapján elvégzik ezeket a munkákat. Az előkészítő osztály eredményes munkát végzett; reményen felül sikerült a folyamatos munkát biztosítani 1972-re. Sőt, már ez évre is kötöttek szerződéseket. Mélyépítési munkákból 1972-re a vállalat 34 millió forint értéket, a magasépítésből pedig 12 milliós termelést tervezett. Annak ellenére, Amikor beléptem Hóhem Dezső, a Fregoli Értékesítő Vállalat igazgatójának egykoron messze földön híres luxusirodájába, majd hogy hanyatt nem vetettem magam attól a kietlen látványtól, mely ott fogadott. Hóhem Dezső ugyanis éppen egy kimustrált háromlábú hokked- lin egyensúlyozott, saját lábával igyekezvén pótolni a hokkedli negyedik lábát. — Mi történt? — meredtem értetlenül az egyébként népszerű vállalati igazgatóra, aki a maga fénykorában nem egy ízben képviselte hazánk színeit különböző fregoliszakemberek nemzetközi szimpozionján. Hová lett a gyönyörű garnitúrád, a perzsaszőnyeged, a köny- nyezőpálmád és a nevetős kedved? Hóhem Dezső szárnyasze- getten válaszolt: — Csökkentettük öregem a reprezentációt! — Ez rendben van, ez helyes. De ennyire? — Hogy ennyire? Ez még semmi amit itt látsz, illetve nem látsz. Mi ugyanis minden vonalon csökkentet! tűk a reprezentációt. A múltkoriban például két nap után íaképnél hagyott bennünket és az első menet- rendszerűtlen géppel hazautazott az übürkürüi küldöttség. melynek pedig három hétig kellett volna a mi fregolikereskedelmünket tanulmányoznia ... — Talán nem voltak megelégedve a hazai fregolik minőségével? — Azokkal igen. De az üzemi kosztunkkal nem. Vendégeinket ugyanis ma már nem invitáljuk munkaebédre a Szigetre, a Royalba, vagy a Citadella étterembe, mint régen. Nem öregem, ez megszűnt. Munkaebéd helyett vendégeink üzemi ebédet kapnak. Per kopf öt hatvanért. . . — De reprezentációs italotok csak van. Mit adtok a tárgyalópartnereiteknek? — Ha nem sikerül az üzlet, akkor kövidinkát... — És ha sikerül? — Akkor is kövidinkát. de akkor tokajis üvegből töltjük nekik . — Eg a kocsid, az álomszép Mercid? — Leadtam. Gyalog járok. .. — Miért nem inkább villamossal? — Hogy ne röhögjenek rajtam. Ugyanis ha gyalog megyek, azt még csak meg tudom magyarázni azzal, hogy védem az egészségem, hogy szükségem van a friss levegőre, viszont nincs szükségem a felesleges kilóimra, hogy részt veszek a kocogómozgalomban, meg minden effélével. De a villamos, azt már nem tudnám megmagyarázni. Ha villamoson közlekednék, akkor mindenki azt hinné, hogy smucig vagyok a salát kocsimat strapáim ... — Most jut eszembe. Az előszobádban egy csúnya és kellemetlen modorú jelenség ügyködik az írógépnél és fogadja az ügyfeleket. Mi van Irénkével, azzal a bűbájos. igézetes sexbombával, aki éveken keresztül azon a jogcímen kellemkedett körülötted. hogy a titkárnőd? — Mint láthatod, vállalatunk jelentős mértékben csökkentette a reprezentációt. Így le kellett mondanom Irénkéről is. Ezért Inkább elvettem feleségül. Otthon ugyanis azért még sem árt, ha néha reprezentál az ember.. Ágh Tikamét hogy a vállalat tevékenységi körét az alapító szerv „magasépítési tevékenység végzése” címen határozta meg. Konkrétabban: a vállalatot elsősorban azért alapították, hogy az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat bérleményeinél jelentkező magasépítési és egyéb, a tatarozással összefüggő munkákat elvégezze. Mi az mégis, ami a vállalatot arra inspirálta, hogy zömmel mélyépítési munkákat végezzen? Elsősorban az, hogy kicsi a forgóalap, kevés jut beruházásra, gépvásárlásra. A magasépítés akkor lenne • igazán életképes, ha a termelés volumeiie legalább az évi 40—60 millió forintot elérné. Akkor alakulna ki a törzsgárda, lenne életképes a szakipar, mert nem kellene egy bádogosnak, vagy műkövesnek egy-egy munka el- végeztével a kezébe adni a munkakönyvét. A mélyépí- lésnél kevesebb szakmunkással, gépek nélkül is gazdaságosabban, nagyobb haszonnal lehet termelni. Magyarázkodás nélkül áll - jón itt a példa a háromnegyedév statisztikájából; a magasépítésnél az egy főre jutó termelési érték 84 ezer forint, a mélyépítésnél 240 ezer. Az utóbbinál tehát négyszerié gyorsabb a pénz fprgási sebessége, s ennek egyenes következménye: a hasznot is többszörösen hozza a mélyépítési munka. S másfél év után már bizonyítani kell.' Ha nincs haszon, nincs nyereség. Más dolog az. hogy a forgóalap növelésével, több géppel az arányokon kellene változtatni; az igényeknek megfelelően lehetne növelni a magasépítési tevékenységet is. Ehhez azonban az alapító szerv és a vállalat jobb, összehangoltabb együttműködésére lenne szükség. Nem világos például a vállalat tevékenységének meghatározása. Ezt a tanács vb- ülésén készült jegyzőkönyv így rögzíti: „Magasépítési tevékenység végzése. Elsősorban Nyíregyháza város területén jelentkező mélyépítési jellegű munkák (út-, és járdaépítés, felújítás, csapadékvíz- és szennyvízcsatoma- építés) elvégzése. .Mély- és magasépítési munkák műszaki, tervezési feladatainak ellátása.” Ha akarom fekete, ha nem — fehér. Vajon kifogásolható-e ezek után a vállalat részéről elhangzotta igény, hogy néhány „vastagabb” nyíregyházi murikat — mint például á Ta- nácsköztársaság tér rendezése, a Mező és Vasgyár utcák átépítése — nekik is adhattak volna. Más dolog az, hogy gyorsaság és minőség szempontjából a városnak is előnyösebb volt ezt speciális, ezzel a munkával régebben foglalkozó vállalatnak adni. S ha ezek után a vállalat vezetői Nyíregyházán kívül kerestek kialakult profiljuknak mégtelelő munkát, azt újra csak vitatni lehetne. Végeredményben a város szempontjából sem közömbös, hogy egy általa létrehozott vállalat miként gazdálkodik. A vállalat tervezett nyeresége ! a múlt évben 7 millió 900 ezer I forint volt. (Elismerésre mél- j tó, hogy a nehézségek ellené- j re is, a háromnegyedév időarányos részét 462 ezer forinttal. túlteljesítették!) Az éves nyereségből R-alapra jut 1 millió 290 ezer, a fejlesztési alapra l millió 251 ezer, a tartalékalapra pedig 364 ezer forint. Több, mint 4 és fél millió forint ezenkívül a nyereségadó és közel félmillió forint a városi hozzájárulás. S a nyereségadó tekintélyes része is a városban marad. A tervszerű együttműködés — a célok, tennivalók és érdekek szinkronba hozása — tehát mindkét részről elengedhetetlenül szükséges. Tóth Árpád Fogjuk rövidre a szót! A manapság eléggé gyakori tanácskozásoknak, iríe- kezleteknek kétséget >- -á- róan megvan a magik .. ltja és haszna. Életünk demokratizmusának jó kifejezői ezek a megbeszélés ik, A kisebb vagy nagyobb közösségek ilyen alkalmakkor újabb és újabb információhoz jutnak, elmondhatják észrevételeiket; kritikai megjegyzéseik és javaslataik beleszólást és egyben següséget jelentenek, hogy kevesebb legyen a gond, jobb a munka, a munkahelyi légkör. Egy-egj' értekezlet hasznosságát elsősorban a témája fémjelzi. Ha a téma időszerű, a mondanivalója nem elvont, a vita polémikus, s a szükséges következtetés, tanulság nem kizárólag egv kisebb csoport érdekeit szolgálja, hanem magasabb célokhoz is kötődik — akkor ezek az együttes tanácskozások meg is hozzák aet eredményt, A téma időszerűsége és konkrétsága azonban a dolognak csak az egyik oldala. Legalább ennyire fontos, hogy lehetőleg minél több ember kapjon módot véleményének elmondására. Mi* érnek azok a tanácskozások, amelyek bár három, négy órát, olykor többet is igénybe vesznek, az órák számánál alig valamivel többe* kapnak szót? Miért? Mert akik — a jelentkezés sch*~ rendjének megfelelően —> lehetőséget kapnak a felszólalásra, túlságosan hosszá ideig beszélnek. A szószaporítás közben elsikkad a lé« nyeg, elkalandoznak a tárnától, a hallgatóság türelmetlenné válik: az egyik raj- zolgat, a másik a szomszédjával sustorog. a harmadik már-már szunyókál. Jó né- hányan meg arra gondolnak- az ördögbe is, rám m ir biztosan nem kerül sor, hosszúra nyúlt az értekezlet, pedig egy fontos dolgot el akartam mondani. . . A felszólalások tartalmasságát sohasem az adja. hogy valaki hosszadalmasan be. szél. Amiről beszél és ahogyan vélekedik — ez a lényeg! Öt, tíz perc alatt sok okos dolgot el lehet mondani. És sokkal érthetőbben, érdekfeszítőbben. A frappáns, átgondolt, lényegre törő beszéd nemcsak lebilincseli a hallgatóságot, hanem újabb és újabb gondolatok serkentője lehet, hevítheti az egészséges vitát. S nem utolsósorban — jól gazdálkodva a drága idővel — nem foszt meg másokat véleményük elmondásának lehetőségétől. Félreértés ne essék; senki sem vitatja a hosszadalmasan beszélők jó szándékát. A „sok beszédnek” ezernyi oka lehet. Például a kifejezőkészség hiánya éppúgy, mint mondjuk az öntetszel- gés, vagy az, hogy a felszólaló úgy érzi, egy szuszra ..mindent” el kell mondania. A sokféle okon sokféleképpen segíthetünk. Azon viszont, hogy a kisebb-na- gyobb kollektívák tanácskozásain minél többen szót kaphassanak, csak egyféleképpen. Fogjuk rövidre a szót* Eleinte talán nehéz le^z. De csupán szokás kérdése az egész... Csal a László Traktoralkatrészt gyárt a vasipari szövetkezet Az ártárgyalás lezajlott. A szerződést aláírták. Január egytől életbe lépett a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet, és a Magdeburg melletti Schönebeck Traktorgyár 10 évre szóló kooperációs megállapodása. A jelentős vasipari üzem olyan megállapodást kötött az NDK-beli partnerrel. amély szerint az szállít gépet, anyagot., a ktsz pedig trak toralkatrészeket gyárt. A gépi berendezések szállítása már januárban megkezdődik, azokat a hó végén és február elején saereMk ke a csarnokokba. A szerelést az NDK-beli gyár szakemberei irányítják, azok, akik ezen a technológiai soron már komoly tapasztalatokkal rendelkeznek. A vasipari négy irányító műszakija ugyanakkor Sdhönebeckbe utazik, hogy a helyszínen tanulmányozza a traktorgyártásnak azt a részét, amely- lyei kapcsolatba kerülnek. A vállalkozás a nyíregyházi szövetkezetnek igen előnyös. Jelenleg évi 15 millió forintos volumenű ez a szerződés, amely az évek során alakulhat. Nem mellékei, hogy a kisipari szövetkezei a kooperáció nyújtotta biztonság révén évtizedes távlatokra előre tervezheti fejlesztését, garantálhatja a jó munkát. A januárban éafcező berendezések a legkorszerűb* lek, amelyeket az alkatrésa? gyártásnál használni lehet. Célgépek, excenterek élhaj. Utók, hegesztőberendezéseSc érkeznek Nyíregyházára, hogy az év első negyedét® Üzemszerű termelés indul - basso« a saoweáfceast tséqpea.
