Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-31 / 25. szám
m3. Jami’ár Sí. KSt, /T-MÄGYARORSZÄÄ 5. old* Odaítélték a megyei tanács alapítványi díjait Első ízben ítélték oda a »egyei tanács alapítványi díjait. A megyei tanács 1971- ben a tehetségek és az alkotókedv kibontakoztatását, a megye szellemi bázisának kiszélesítését elősegítő alapítványokat létesített. Az alapítvány egyes díjainak feltételeit széles körben közzétették. A beérkezett pályaművek. jelentkezések értékelése megtörtént. A díjak odaítéléséről szóló javaslatot Gyúró Imre megyei tanácselnök-helyettes kedden terjesztette jóváhagyásra a végrehajtó bizottság elé. A ..Kiválóan felkészült" díjat — és a vele járó 15 ezer forint jutalmat — a megyénkben letelepülő kezdő szakemberek közül Bartlia Enikő énektanár és karvezetőnek (Bessenyei György Tanárképző Főiskola) és dr. Princzinger Ágota orvosnak (Nyíregyháza, megyei kórház gyermekosztálya) ítélték oda. A képzőművészeti pályázatra érkezett alkotások kiválasztása az 1972. évi megyei őszi tárlat megrendezése alkalmából történt — a Képző- és Iparművészeti Lektorátus közreműködésével. A legjobbak a kiállításon részt is veitek. A bízott-, ság első díjra javasolható alkotást a pályaművek között nem talált. Ä második díjat és vele négyezer forint jutalmat Berecz Andrásnak ítélték °da „Gátvédők” című festményéért. A harmadik díjat Pál Gyula kapt„ „Betonkeverők” című alkotásáért. Az irodalmi pályázatra beküldött írásműveket a megye legjobb irodalmi szakemberei értékélték. A művek egy része.mind tartalmi mondanivalója, mind megformálása tekintetében figyelmet érdemel. Köztük több a kiemelkedő alkotás. Első díjat — és a vele járó hatezer forintot — Ratkó Józsefnek ítélték oda verseiért és műfordításaiért. Két második díjat adtak ki. ezeket Csetényi Gyöngyi nyíregyházi tanár kapta kisregényéért, valamint Varga Rudolf nyíregyházi főiskolai hallgató novelláiért. A harmadik díjat Udud István cé- génydányádi tanár kapta verseiért. Jutalomban részesítették Antal Miklós vásá- rosnaményi könyvtárigazgatót regényfordításaiért, valamint Mester Attilát, a nagykállói szövetkezeti társulás ügyvezető titkárát verseiért. Az elméleti és gyakorlati munkásság elismerésére alapított „természettudományi díj”-at később ítélik oda. Javult a bútorellátás Továbbra is s>ond: a raktározás, szállítás Ma már elképzelhetetlen új lakás modern bútor nélkül. Fejlődő megyénkben mind több lakás épül. s növekednek az igények is. Egyre keresettebb a bútor. De vajon milyen a kínálat? I A kormányhatározat nyomán A Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnak nem kis gondot jelentett az elmúlt években a nyíregyházi, a mátészalkai és a kisvárdai bútorüzletek áruellátása. A legnagyobb gondot az okozta, hogy a BÚTORÉRT a helyi kiskereskedelmi szakemberek megkérdezése nélkül szállította a garnitúrákat. Természetes, ezek nem minden esetben feleltek meg a vásárlók igényeinek, ízléseinek. Nem volt jelentős a választási lehetőség sem. Probléma volt — és meg ma is az! — az áruk raktározása. Igaz, hogy a vállalat bérelt raktárhelyiségeket Ezek vagy nem feleltek meg a követelményeknek, vagy a bemutató bolttól távol vannak. Az elmúlt évben mind a bű tor gyártása, mind a forgalomba hozása sokat változott — a vásárlók előnyére. A kormány külön határozatban foglalkozott a bútoripar fejlesztésével. 1969 ben országos versenyt indított a már működő gyárak, üzemek között, azzal a céllal hogy melyeket érdemes központi irányítással és támogatással tovább fejleszteni. A helyezettek között szerepei* a mátészalkai Szatmárvidé- ki Faipari Vállalat is. Ennek alapján 1971-ben elkészült a vállalat rekonstrukciós terve. Még ebben az évben átálltak a bútorgyártásra. 1972-ben már háromezer-ötszáz — ötvenmillió forint értékű — garnitúrát készítettek. Az országos hírű „Szatmár” és „Kraszna” szobagarnitúrákat külön a szabolcsi piacon is értékesítették a tavaly megnyílt nyíregyházi és mátészalkai mintaboltjaikban. A hét vállalat által alapított „első bútoripari egyesülés” mintaboltjaiban — a niátészalkain és a nyíregyházin kívül Budapesten is van Í-Ú mintegy tizennyolc- millió forint értékben vásároltak a mátészalkai bútorokból. A szolgáltatást bővítették azzal, ha a vásárlónak megtetszik egy garnitúra, de más színű huzattal szeretné megvenni, kérésére a vállalat megcsinálja. Az idén a tervek szerint hatvanötmillió forint értékben, több, mint négyezer darab garnitúrát fognak gyártani. Továbbra is a Szatmár garnitúrát, és a „Kraszna” egyik új változatát. Együtt a kereskedelemmel Az ipar fejlesztése mellett a legnagyobb változás a gyárak. a bútorértékesítő nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi vállalatok közötti viszonyban történt. A elmúlt évben vezették be azt a módszert, mely szerint, a bútor gyártása és forgalomba hozása előtt kikérik a kiskereskedelmi szakemberek véleményét is. A gyártó cégek által rendezett új gar- íltürák kiállításán, bemutatásán az „eladók” is megjelennek, akik az adott területen lévő vásárlók igényeit ismerve mondják el észrevételeiket. Ennek megfelelően végzik a garnitúrák sorozatgyártását, illetve rendel meg a nagykereskedelmi vállalat. A szállítás és a raktározás területén még sok a tennivaló. Nyíregyházán például a bemutató bútorbolt a Dózsa György utcán van, a raktár viszont innen három kilométerre a Guszev lakótelepen. A vásárló bár a boltban választja ki a bútort, de csak a raktárban veheti át. Csaknem fél napjába kerül, mire hazaviheti az árut. Ezt kívánja megoldani a vállalatvezetés úgy, hogy a bolt és a raktárhelyiség^ egy épületben legyen. A Bútorértékesítő Nagykereskedelmi Vállalat tervei szerint Nyíregyházán, a Guszev lakótelepen új központi bázisraktár épül. Innen látják el a tiszántúli megyék bútorüzleteit. A Szabolcs megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat vezetőinek elképzelése, hogy e mellé a közeljövőben építenek egy olyan kombinátot. ahol a raktározást, az árusítást, a javítást és a szaktanácsadást is el tudják végezni. 15 új típus Megyénk három várusána részben már felújított, részben felújításra kerülő boltjaiban az idén tizenöt féle új típusú bútor érkezik a Szovjetunióból, Lengyelországból és Csehszlovákiából. A hazai termékek között a már divatos garnitúrák mellett lehet választani a legújabb zalaegerszegi, debre ceni, miskolci, nagykanizsai gyárak garnitúrái között is. (bakonyi) Ellenőrzésen az urh-kocsival Az ügyeletes tiszt hangjft hallatszott az urh-s kocsi rádióján : „A Salamon-bokori italboltban verekedés van. intézkedjenek”. A kocsi vezetője azonnal arra vette az irányt és néhány perc múlva már az italbolt előtt állt az autó. Kívül minden csendes volt, és bent is elült a zaj az egyenruha láttán. Kérdezni sem kellett, mert a vétkesek rögtön megszólaltak: nem történt semmi, csak egy kis lökdösődés. — A bátyám nem akart hazafelé jönni — mondja a fiatalabbik fiú —, hát azért volt. Az idősebbik meglehetősen ittasan álldogál a kocsma közepén, ő is azt mondja: csak a testvérek közötti szokásoe vita volt, mert ő még inni akart egy pohár sört. Még ketten-hárman — valameny- nyien ittasak — kelnek a testvérek védelmére. Személyazonossági igazolványa egyiküknek sincs, személyi adataik azért bekerülnek a noteszba, a sok ismerős miatt nem mernek hamis adatokat bediktálni. Innen a „Kismozdonyba”, az almatároló melletti italboltba Indulunk. Itt is csend van, nyilván nem akarják felébreszteni azt a fiatalembert, aki az egyik asztalnál mélyen alszik. Olyan mélyen, hogy percekig kell rázogatni, míg felfogja mi történt. Álmosan kotorássza elő igazolványát, amire tulajdonképpen alig van szükség: nem új keletű az ismeretsége a rendőrséggel. Igaz, nemrég megszűnt a rendőri felügyelete, munkahelye azonban most sincs: fuvaros ismerőseinél keresi meg a mindennapi betevő pálinkára Valóiát. A Bocskai és Inczédi út sarkán lévő falatozóban már mozgalmasabb az élet. annak ellenére, hbgy itt is csak néhány asztalnál ülnek. Egyiknél ketten, de legalább 10—15 üveg sör vnn előttük. Míg beszélnek, egy pici gyerek — talán még 3 éves sincs — borít fel egy poharat az asztalon. Nyolc óra már elmúlt, de ez nyilván nem zavarja az apát, azt mondja: csak süteményt jöttek venni. Vajon mennyi sör lett volna az asztalon, ha mondjuk inni jönnek? Mielőtt tovább Indulnánk, ismét megszólal a rádió: egy 'érfi fekszik a bírósággal szemben lévő borkóstoló előtt. \ férfi mélyen alszik, a hőmérséklet körülbelül mínusz 8—10 fok. A mozgatásra ki sem nyitja a szemét, aztán morogni kezd. 3—4 segítségre is szükség van, mire sikerül felállni. Aztán mikor megkapaszkodik a villanyoszlopban egyszerre megjön az ereje is. — Na, gyere dzsudózni — Régi barátok adtak egymásnak találkozót a Budai Nagyszálló éttermében. Hosz- szú idő óta nem látták egymást, volt miről beszélniük. Beszámoltak családjukról, azután Bogiári új témát dobott a társalgásba: — Bejártam a fél világot és alig van hely, ahol ne találtam volna magyarokat. Legutóbb vállalatom egy szerződés lebonyolítására Casablancába küldött. Képzeljétek, bemegyek a szálló vendéglőjébe és a pincér hangos „jó estét”-tel fogad. A Gellért- ben volt régebben főpincér, onnan ismert. — Az semmi — szólalt meg Fűzfői —. én Hong Kongban voltam külkereskedelmi meg bizatással. A kikötőben eg\ cipőtisztító zsámolyára tetten a lábam. Amikor fizettem, a külföldi bankjegyek között ott kéklett egy 20 forintos. A cipőtisztító méglátta, arca felragyogott, elmondta, hogy Palásti László: Az igazi világnyelv Kovácsnak hívjak, s nem akart pénzt elfogadni tőlem, a honfitársától. Szárszói legyintett: — Miért ne lehetne Hong Kongban egy magyar cipőtisztító? Hallgassátok meg az én kalandomat. Nairobiból indultunk oroszlánvadászatra. Az egyik néger a dzsungel szélén magyarul kérdezte meg tőlem, vajon ez az első oroszlánvadászatom-e? Kitűnt, hogy apja 20 évig éli Budapesten, mint az akkori Ritz-szálló kávéfőzőié. Az én kísérőm kisgyerek korában tanult meg Pesten magyarul. Csokmányi is elmesélte kalandját: — Az én esetemet el sem fogjátok hinni. Ülök Slidney- ben egy vendéglőben. Bejön egy farmer külsejű ember. Megesküdtem volna, hogy ausztráliai bennszülött. Magyarul érdeklődött, hogy leülhet-e asztalomhoz. Másnap elmentem az állatkertbe. A kenguruk előtt az őr magyarul szólt rám. hogy ne etessem az állatokat. A madárházban megálltam a papagájok előtt. Az egyik zöld papagáj magyarul rikácsolta, hogy ..Gyurika vagyok’’. Itt görbüljek meg. ha nem igaz. Persze, érdeklődtem és a ma gyar őrtől megtudtam, hogy egy volt pesti textiles ajándékozta a papagájt az állatkertnek). Elhallgattak. A vendéglőben a szomszéd asztalnál egy gémet vendég magyar cigányzenét rendelt a bécsi valcert játszó népi zenészektől, arréb francia házaspár kérte az étlapot. Az asztaloknál angol, olasz és német szó hallatszott, a pincér pedig a kis magyar társaságtól is németül kérdezte meg, hogy mit választottak az étlapról, Bogiári erre megjegyezte: —■ Úgy látszik, hogy casa- bláncúi vendéglőbe kell menni, ha magyar szót akar hallani az ember.., Este fél kilenckor a Bocskai úti trafik „árnyékában" \z egyórás fagyoskodás után indulás a mentőkocslval. mondja a rendőrnek és hallani sem akar arról, hogy elővegye igazolványát. Aztán gondol egyet, mégis kikeresi és mikor a rendőr hangosan mondja lakcímét, felélénkülve mondja: jé, tényleg ott lakom ! Még 2—3 helyen nézünk szét. amikor ismét egy utcán fekvő emberhez irányítja az ügyeletes tiszt az urh-s kocsit. Az Uj utcában az út szélén terült el. valószínűleg hazafelé tartott a „Könvökbár- ból”. ahogy Nyíregyházán a Búza téri ABC-áruház mellett lévő italkimérést hívják. Már több, mint egy órája fekszik ott, ezt a felfedező mondja, egy asszony, aki — miután minden életrekeltési próbálkozása sikertelen volt — beszólt a rendőrségnek. Az ébresztés nekünk sem sikerül, a mozgatásra egyszerre fordul az egész test. Nincs más választás, hívni kell a mentőket. Mondják, amikor magahoz tért. minden áron men akarta verni, akik behozták, pedig talán már egy óra sem kellett volna ahhoz, hogy megfagyjon a kemény hidegben. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy másnap reggel az utcán ugyanaz a férfi alig bírt menni, olya* részeg volt.) A leírt pillanatképek péntek este történtek Nyíregyházán, egy rendőrségi ellenőrzés alkalmával. Tulajdonképpen azt is írhatjuk, hogy csendes este volt, hiszen a legtöbb szórakozóhelyen rend volt és mégis közel 400 emberrel kellett foglalkozni: figyelmeztetni, bírságolni, mentőt hívni és öt esetben volt szükség előállításra. Talált az ellenőrzés részeg kerékpárost, aki Oros és Napkor között nekiment egy teherautónak, és fuvarost, akit a Vöröshadsereg utcán ébresztettek fel, hogy le ne essen a bakról. A legsajnálatosabb dolog azonban nem ezek voltak, hanem az, hogy 40 gyermeket találtak este 8 után csavarogni. mozik, italboltok előtt ácsorogni, vagy éppen a kocsma füstös levegőjét szívni. Természetesen szülői felügyelet nélkül. Pedig a gyermek- nevelés nem a rendőrség dolga! Balogh József es Elek Emi riportja ii<!<»$■> es(e,é ]\yírt*íri Eiáxán „Csak süteményt jöttünk venni*
