Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-05 / 3. szám

4. «Ma? WPrat-MAlTTÄftÖttSZA8 ÜÜN»' -a^::«i- M l^To. JanUttf oj Újdonságok 4. 'tudományos kutatások ■$• Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban 0 A növényvédelem és a környezetvédelem kapcsolata II szakosított telepek csak szakemberekkel működhetnek jól Megyénkben Mátészalkán képezik a jövő állattenyésztőit Mint, arról lapunkban már hfrt adtunk, a közelmúlt­ban növényvédelmi tanács­kozást tartottak Nyíregyhá­zán, ahol Keresztély József, a megyei növényvédő állo­más igazgatója A növény- védelem és a környezetvé­delem kapcsolata címmel tartott előadást. Előadásá­nak fontosabb részletei! az alábbiakban közöljük: Mint ismeretes, a vegy­ipar fejlődése és ezenbelül különösen a növénvvédő- szer-ipar gyors előretörése az iparilag fejlett országokban és nálunk Magyarországon is megfigyelhető. Komplex növényvédelem Növényvédelem alatt mind jobban csak a vegyszeres növényvédelmet értjük és lassan megfeledkezünk an­nak a komplex jellegéről és olyan módszerekről, mint az agrotechnikai, mechanikai és biológiai eljárásokról. A mi esetünkben elsőbbrendű- séget tulajdonítani a vegy­szeres növényvédelemnek feltétlen indokolt, különö­sen nálunk, Szabolcs-Szat- már megyében, ahol inten­zív, magas szintű növényvé­delmet igénylő kultúrákat termelünk, mint például al­ma, burgonya, dohány, stb. Milyen tényezők indokol­ják a növényvédelem to­vábbi fejlődésének szüksé­gességét? — Specializáció és kon­centráció, amelyek poten­ciálisan megnövelik a jár­ványveszélyt és alig teszik lehetővé a hagyományos növényvédelemben jelentős, szerepet’ játszó térbeli és időbeli izolációt. — Az új technológiák es művelési módok bevezeté­se, amelyek újabb lehetősé­get biztosítanak egyes ká­rosítok elterjedésének. — Az intenzivitás növe­lése, amely a ráfordítások és a bruttó termelési ér­ték növelésével egyenes arányban követeli meg a termelési biztonságot. — A feldolgozó ipar és a mezőgazdasági termelés kapcsolata mennyiségi ala­pon,. amely nehezen tűri a kirívó termésingadozáso­kat. — , Az exportra termelés (és nem válogatás) és a nemzetközi konkurrencia nö­vekedése, amely minőségi és károsítóktól mentes áru termelését követeli meg, — és nem utolsósorban a munka termelékenységének szükségszerű növelése, amelyben igen fontos sze­repet játszik a vegyszeres gyomirtás elterjedése és a károsítok által okozott ká­rok csökkentésének szüksé­gessége. Ha ez jelenleg így van és a Jövőben is így lesz. akkor feltétlen vizsgálat tárgyát kell képezze a vegy­szeres növényvédelem, a tö­megesen alkalmazott kemi­káliák hatásából eredhető káros következmények el­hárítása, a környezet vé­delme ezektől a káros kö­vetkezményektől. amit csak megfontolt és szak­szerűen végrehajtott intéz­kedésekkel valósíthatunk meg. A növényvédő szakember szerepe Lényegében alapvető fel­adat az, hogy az ember, a fogyasztó ne kerüljön köz­vetlen kapcsolatba az őreá is veszélyes vegyi anya­gokkal. Nálunk, Magyaror­szágon egv egész intézke­dési tervét kell végrehajta­ni. melynek kidolgozása ét végrehajtása már , megke - dődött. Ehhez az intézkedé­si tervhez tartozik az 1970- től kötelezően előirt nö­vényvédő szakemberek al­kalmazása a termelőüze­mekben. Az üzemekben be­állított növényvédő szak­embereknek nagyon fontos szerepet kell játszaniuk a minőségi termelés megva­lósításában és ugyanakkor a környezetvédelem kérdé­seiben is. A növényvédő szakember környezetvédelemmel kap­csolatos feladatához kapcso­lódik a balesetelhárítás, a munka feltételeinek a meg­javítása, a peszticidek tá­rolásával, szállításával kap­csolatos feladatok ellátása, úgyszintén az egyéb véde­kezési eljárások lehetőségé­nek vizsgálata és azok al­kalmazása is. A növényvé­dőnek közgazdásznak is kell lennie, számításokat is kell végeznie az egyes eljárások gazdaságosságáról. A környezetvédelem és szerengedélyezés. Ebben a kérdésben elsőrendű köve­telmény kell legyen, hogy Magyarországon csak olyan növényvédő szer kerüljön engedélyezésre, amely egy termelési ciklus alatt teljes egészében lebomlik. Tehát a jövőben csak olyan sze­rek kerülnek engedélyezés­re, amelyek ennek a köve­telménynek megfelelnek és ezenkívül az összes eddig engedélyezett szerek ki lesznek vonva a forgalom­ból, melyek lebomlása egy év alatt nem történik meg. Másodsorban fokozato­san betiltásra kerülnek a nem kívánatos hatással rendelkező szerek, mint ahogy ez eddig is történt, például az arzén, DDT, Dieldrin, Endrin stb. Pers­pektívában szintén kivo­násra kerül a Lindán, Bir- láne, valamint a gyomirtó szerek közül az Aminóztri- azinok és egy sor más gyomirtó szer. 4 házikertes növény védelme A környezet védelmet szolgálja és szolgálta a há­zikertekben használható nö­vényvédő szerek meghatá­rozása és korlátozása is. Ezzel kapcsolatban felvető­dött az a kérdés, hogy mi­lyen szereket használjon a kistermelő, mert' a forga­lomban lévők közül nagyon kevés a megbízható hatás­sal rendelkező szer. Javasoljuk a magyar gyártmányú Szafidon, Dit- rífon és egy egész sor más hazai gyártmányú növény­védő szert, amelyek hatása kifogástalan. A VárakOíási idők meghatározása is a környezetvédelmet, vala­mint azt a célt szolgálja, hogy a termelő és a fo-. gyasztó ne kerüljön kapcso­latba a növényvédő szerek­kel. Az élelmezésügyi vára­kozási Idő régebbi fogalom, azonban a munkaegészség­ügyi várakozási időt Ma­gyarországon vezették be először. Élelmezésügyi vára­kozási idő, amely minden szerre az engedélyokiratban le van fektetve, az utolsó permetezés és a szüret köz­ti idő, amely azt jelenti, hogy ez alatt az idő alátt a szer lebomlik és nem ielent veszélyt a fogyasztóra. A munkaegészségügyi vá­rakozási idő alatt értjük azt az időt. amelynek el kell telnie a permetezéstől, hogy a kezelt területen védőfel­szerelés nélkül más irányú munkál lehessen végezni. A környezetvédelemmel kapcsolatos a rendeletben előírt permetezési naplók vezetése is, amelyből visz- szamenőleg igen sok kérdés­re kaphatunk felvilágosí­tást. Foglalkozott az előadó a növényvédő állomásokon lévő laboratóriumok mun­kájával. majd a feladatod­ról szólva a következőket mondta: A környezetvédelemmel szoros kapcsolatban állnak: — Szakemberek rendsze­res továbbképzése. — A növényvédő géppark korszerűsítése. — Hazai vegyipar fej­lesztése, és termékeinek vizsgálata. — A toxikológiai vizsgá­latok bővítése, továbbá az ember környezetvédelme, a munka végzéséhez szükséges feltételek biztosítása, nö­vényvédő szerek előírás sze­rinti tárolása. Itt megemlí­teném, hogy igen gyakori a raktáron belüli szerkevere­dés, amiből jelentős károk származnak, különösen a gyomirtó szerek tárolása követel komoly figyelmet és elmondhatjuk, hogy jelenleg ebben a tekintetben rend­kívül rossz a helyzet. A gyakorlati kivitelezés­nél csak józan életű, meg­bízható embereket szabad foglalkoztatni. A növényvé- dősnek állandóan jelen kell lennie a munka végzésénél, ellenkező esetben nem fe­lelhet a munkavégzésért. A továbbiakban maximálisan biztosítani kell a munka emberi feltételeit. Sok a balesel Országosan nagyon sok baleset származik abból, hogy nem tartják be a munkaegészségüg.yi vára­kozási időket. Jobban kell gondoskodnunk a kezelt te­rület őrzéséről, és éppen a tévedések elkerülése vé­gett a figyelmeztető táblát 1973. tavaszától az alábbiak szerint kell megváltoztatni. ..Mérgező növényvédő szer­rel kezelt terület! Idegenek­nek belépni tilos! E terü­leten az előírt védőfelsze­relés nélkül dolgozni csak például július 18-tól sza­bad.” Előadása befejez^, őszé­ben á biológiai védekezés, illetye kísérletek külföldi eredményeit- ismertette 'Ke­resztély József, amiből az alábbi következtetést von­ta le: A biológiai védekezés ta­nulmányozása, esetleges be­vezetése igen körültekintő munkát igényel és a jelen­legi körülmények között egyáltalán nem biztonságos, különösen ha figyelembe vesszük a szuperparazita szervezetek létezését is. Mindebből világosan ki­tűnik, hogy bevezetésére- és szélesebb körű elterjeszt* sere a közeljövőben nem számíthatunk. Ebben a kér­désben gazdaságosabb lesz a külföldön elért eredmé­nyek adaptálása és a már meglévő eredmények ta­nulmányozása. Megái lapi i- hatjuk, hogy továbbra is a vegyi védekezés marad elő­térben, amely az intézke­dések szigorú betartásával veszélytelenné válik, viszont feltétlen fokoznunk kell a vegyszeres védekezés haté­konyságát és technológiai szintjét. (Cs. B.) A nagyüzemek létrejöttével egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy az állatenyésztést sem lehet a kisparaszti gazdasá­gokban szerzett gyakorlattal végezni. Még fokozottabban így van ez, amióta a korsze­rű állattenyésztési telepek építése megkezdődött. Me­gyénkben a középfokú. és szakmunkás állattenyésztők képzése a Mátészalkai Ba­ross László Mezőgazdasági Szaközépiskolában történik. Az intézet igazgatójával, dr. Ligeti Bélával beszélgettünk a képzés eredményeiről, gondjairól, a soron lévő beis­kolázásról. Az intézet elődje, a Téli Gazdasági Iskola 1927-ben alakúit, ahol a felszabadulá­sig aranykalászos gazdákat képeztek. 1946—1949 között mezőgazdasági gimnázium­má lépett elő az iskola, majd 1971- ig mezőgazdasági tech­nikumként működött. Nyolc év óta — ahogy egyre égetőb­bé vált a szakmunkáshiány a termelősszövetkezetekben — állattenyésztő szakmunká­sokat is képeznek. Két éve pedig szakközépiskola és szakmunkásképző intézet­ként működnek. A két évtized alatt kétezer technikus végzett a nappali és levelező tagozaton, akik nö­vénytermesztő és állatte- nvésztő képesítést szereztek. 1972- ig kiképeztek 132 szarvasmarha-tenyésztő és 22 sertéstenyésztő szakmunkást. A gyors ütemben épülő szako­sított telepek igényét ez meg sem közelíti. Az 1973 végére felépülő szarvasmarhatele­peken mintegy 1000 szak­munkásra, a sertésteleoelcen pedig 340 szakmunkásra lenne szükség. A szakközépiskolában négyéves képzés után érett­ségiznek a fiatalok. A közis­mereti tárgyak mellett kémi­át. biológiát, növénytermesz­tést. állattenyésztést, géptant, munkaszervezést. munkavé­delmet tanulnak és gyakorla­tokon vesznek részt a tanu­lók. A szülők szociális hely­zetétől fiivgően ösztöndíjban részesülhetnek a tanulók. A szakközépiskolából bármilyen felsőfokú intézetbe jelentkez­hetnek a tanulók, de a leg­erősebb alapokat az agrórfő- istoolákhoz, egyetemihez kapják. A mezőgazdasági ter­melőüzemekben elhelyez­kedhetnek beosztott mező­gazdász. beosztott üzemgaz­dász. beosztott állati envésztő. törz3könywezető, állatorvos szaksegéd, telepvezető, bri­gádvezető, magtaros-magvizs- gáló, áruszakértő-átadó mun­kakörökben. A szakmunkásképzés há­roméves. Szintén előnyös álla­mi ösztöndijban részesülhet­nek a fiatalok, ezentúl a szerződtető gazdaság társa­dalmi ösztöndíjat is adhat. Jelenleg sertéstenyésztő és szarvasmarha-tenyésztő szak­munkásokat képeznek. A középfokú és szakmun­kástanulók részére kollégiu­mot és externátust biztosít az iskola. Gazdag sport- és kul­turális lehetőség vár a fiata­lokra. A gyakorlatokat a kor­szerűen felszerelt tangazda­ságban és a bázisgazdaságok­ban végzik a tanulók. A szakmunkások harmadévi gyakorlataikat az őket szer­ződtető gazdaságban végzik. Az intézetbe eddig közép­fokú képzésre elsősorban a szatmári részről jelentkeztek a fiatalok. A nyíregyházi, kisvárdai és vásárosnaményi járásokból kevesebben. A szakmunkástanulók jelent­kezése már kiegyenlítettebb. Voltak és vannak tanulók Ra- kamaz, Dombrád, Nyírtelek és még több felsző-tiszai köz­ségből is. Eddig a szülők, vágj’ a fia­talok is a kezdeti nehézsé­gekkel küzdő termelőszövet­kezetekben nem minden esetben látták a szakemberek A Tisza menti Tsz-ek Te­rületi Szövetsége felmérést végzett a takarmánytermelés és takarmánygazdálkodás helyzetéről. A kérdés „napirendre tű­zését” indokolja az is, hogy á területén az álláttenyész- tés szerepe a mezőgazdasá­gi produkción belül igen je­lentős. Igazolja ezt: 1971-ben a közös gazdaságok összes alaptevékenysége árbevéte­léből az állattenyésztés 33,8 százalékkal szerepelt. Indokolt követelmény — állapítja meg a felmérés ta­nulsága — hogy egységnyi takarmányterületről minél nagyobb tömegű és táp­anyagtartalmú hozamot ta­karítsanak be a gazdaságok. S természetesen ez együtt jár az intenzív termelés be­vezetésével, kialakításával. Mennyire nincs minden rend­ben e követelmény körül mutatja, 1967—71. átlagában a legfontosabb pillangós ta­karmány. a lucerna terme­lési hozama 6 százalékkal csökkent a Tisza menti te­rületen. Az állami gazdaságok szint­jét említve, nem alaptalan optimizmusra lehetne szá­mítani. Hasonló szakszerű­séggel, a tsz-ek 30—35 száza­lékkal növelhetnék — arány­lag rövid időn belül — a szálas takarmányok hoza­megíelelő jövőjét. Az utóbb! évek tapasztalata erre már cáfolat. Érdemes hát a leg­jobb általános iskolai tanu­lóknak is a mezőgazdasági középiskolába jelentkezni, váriák őket a jó munkahe­lyek, másrészt az agrármér­nökképző egyetemek és az ál­latorvosi egyetem is szívesen fogadják azokat az érettségi­zett fiatalokat, akik mezőgaz­dasági, állattenyésztési kö­zépfokú ismeretekkel rendel­keznek. A rohamosan fejlő­dő, specializálódó mezőgaz­dasági termelés minden, eddi­ginél több, jobban képzett szakembert vár. Mátészalkán a fiatalok a már említett képzés és gya­korlási lehetőség kereteiben jó szakemberekké válhatnak. Az iskola hírnevét az is öregbíti, hogy 1972-től szak- tanácsadó szervként is mű­ködik. Tanácsokat ad mező­gazdasági üzemek részére: szálas takarmányok termesz­tése, rét- és legelőgazdálko­dás, vízrendezés-öntözés, szarvasmarha- és sertéstar­tás, -tenyésztés, takarmányo­zás témákban, (cs) mát, jelenlegi területnagy­ságon. A szövetkezeti gazdaságok­nál, a takarmány-betakarítás gépesítés hiánya mutatja je­lenleg a legnagyobb lemara­dást. Oépi kaszálás aránya 57 százalék körüli. A beta­karító gépek nem elegendők; s az ilyen munkák nagyban megterhelik a gazdaságokat. Hasonlóan kevés a szállító- kapacitás. A jelenlegi szarvasmarha­tenyésztést, -tartást, a tö­megtakarmányok nagymér­vű etetése, a takarmányozás egyenetlensége jellemzi — állapítja meg a felmérés. Ez a nagy létszámú telepek ese­tében súlyos helyzetet te­remt. A mostani körülmé­nyek között, a teljes takar­mányfogyasztásnak mintegy harmada kerül tartósításra. Ezért a tartósításnak mind­inkább a műszakilag tökéle­tesebb és gazdaságosabb megoldásainak kell előtérbe kerülni. Általánossá kezd válni, hogy a kaszálás gépesítése mellett szinte mindenütt gé­pesítik a kazalrakást is. Ez így rendjén is lehetne. De a szakosított állattelepekhez megépítettek mesterséges ta­karmányszárító berendezé­seket, melyek kapacitását közel sem használják ki. Borjúnevelés tekinteté­ben általában különösebb takarmányozási probléma nincs. Annál nagyobb a ta­karmányozási gond, a neve­lőkből kikerülő üszőknél. A gyakorlat ugyanis az, hogy ezek állománya — időszako­san — a legelőre kerül. A legelők általában elhanya­goltak, hamar hasznosítha- tatlanná válnak. Az ott tar­tott jószágok kondíciója le­romlik, fejlődésben vissza­maradnak. A szakosított tehenészeti teleppel rendelkező szövet­kezeti gazdaságok múlt esz­tendőben szántóterületük 39 százalékán végeztek takar­mánytermelést. A telepek többségének abraktakar- mány-ellátását még csak vá­sárlás útján tudják biztosí­tani. Ennek hiánya 15—35 százalék közt van. Az eddiginél a lehetősé­gen belül nagyobb gépesí­tésre és még inkább a gé­pesítettség maximális ki­használására van szükség. A tsz-ek vezetőinek, szakem­bereinek és nem utolsósor­ban a tagságnak többet kell tenni a korszerűbb takar- n dny termelés és hasznosítás •dekében. A. B, \ TISZABEZDÉDI KOSSUTH TERMELŐSZÖVETKEZET 1972-ben 11 holdon ter­melt'kerti fajtájú dohányt, A dohány minősége jó. súlyban pedig nagyon is jónak mond jató az eredményük. A száraz dohány termésük 160 mázsa, ami köze] 15 mázsa átlagter­mésnek felel meg. Képünkön a csomózó asszonyok egy csoportját örökítettük meg (Hammel József felvétele) Intenzívebb

Next

/
Thumbnails
Contents