Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-05 / 3. szám
2. oldal <tfT:ffT-wAGYAnrmwía WW. Janulr 1. Előkészületek a párizsi tárgyalás folytatására Fidel Castro a szovjet—kubai kapcsolatokról Államok kormánya, állításaival ellentétben, továbbra sem hajlandó komolyan tárgyalni. Nguyen Minh a továbbiakban rámutatott: a VDK és a DIFK küldöttségei a konferencia eddigi során messzemenő jóindulatról és kezdeményezőkészségről, tettek tanúságot, az amerikai fél is elismerte, hogy az októberben létrejött megállapodás ennek a kezdeményezőkészségnek volt köszönhető. Egyedül Washingtonon múlik, vajon az új esztendő meghozza-e végre a várva várt békét, vagy pedig a háború tovább folytatódik. Dinh Ba Thi, a DIFK küldöttségének helyettes vezetője kijelentette: az amerikaiak ismét meggyőződhettek arról, hogy fegyveres erővel nem kényszeríthetik térdre a vietnami népet. Á béke útját az októberi megállapodás aláírása nyitná meg, mely igazságos és méltányos megoldást jelent valamennyi fél számára. Dinh Ba Thi ezután rá- y mutatott: Thieu — Washington bíztatására — továbbra is követeli, hogy Az ÉNSZ-közgyűlés hivatalos dokumentumaként szétosztották a küldöttségek között annak a levélnek szövegét, amelyet Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője intézett Kurt Waldheimhez, a világszervezet főtitkárához. A levél rámutat arra, hogy az ENSZ tájékoztatási irodába nem tárgyilagosan, hanem irányzatosan világította meg a közgyűlés 27. ülésszakának munkáját. Az iroda által kibocsátott beszámolók aránytalandl kevés figyelmet Szenteltek a napirend nagy fontosságú kérdéseinek, elsősbrban a leszeréA chilei reakció isméi fokozza aknamunkáját, amely az ország politikai helyzeté- nék kiélezésére, a népi egység kormánya munkájának megnehezítésére irányul. Az ország különböző részeiből érkező jelentések szerint a jobboldali ellenzék irányítása alatt álló kereskedői egyesülések a kiskereskedelem megbénítását tervezik februárra. A törvénytelen sztrájkot a márciusi parlamenti választások előtti hetekre akarják időzíteni. Ez alkalommal a reakció azt tervezi, hogy „kollektív szabadságolás” keretében a kereskedelmi dolgozók otthon kormányzata számára teljes „szuverenitást” biztosítsanak Dél-Vietnamban és hogy a 17. szélességi tok mentén húzódó ideiglenes demarkációs vonalat olyan végleges határrá alakítsák át, amely egyet jelentene Vietnam kettéosztottságának megpecsételésével. Ezek a képtelen követelések ellentétben állnak a vietnami nép alapvető nemzeti jogaival. Porter nagykövet, az amerikai delegáció vezetője felszólalásában azt a reményét hangoztatta, hogy ebben az évben remélhetőleg véget ér „e hosszúra nyúlt konfliktus utolsó szakasza is” és „teljesen új kapcsolatok kora fog bekövetkezni” egész Indokínában. Az amerikai delegáció vezetője ugyanakkor támogatta a saigoni kormány képviselőinek álláspontját, amely — mint a VDK és a DIFK képviselői korábban már ismételten rámutattak — a konferencia teljes zsákutcába juttatására irányul. Pham Dán Lant nagykövet, a saigoni küldöttség vezetője felszólalásában ugyanis megismételté korábbi követeléseit. lés. a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása kérdésének. Ugyanakkor aránytalanul bőségesén foglalkoztak a beszámolók másodrangú kérdésekkel. Számos esetben a torzítások és elhallgatások szándékosák voltak. így például a beszámolók elhallgatták, milyen széles körű támogatásban részesültek az államok többsége részéről a béke és a biztonság megszilárdítására vonatkozó szovjet javaslatok. Malik felszólította a főtitkárt, vessen véget ennek a rendellenes és megengedhetetlen jelenségnek. marasztalásával valósítja meg a sztrájkot. A rádióból és a tévéből származó értesülések szerint a kereskedői egyesülések képviselői nagyobb köruta- kat tesznek az országban, s ezek Során igyekeznek rábeszélni az üzlettulajdonosokat, hogy alkalmazottaik nák nagyobb jutalmaka' ígérjenek, ha beleegyeznek •> februári „szabadságba”. Rafael Cumsildé, a kereskedők reakciós vezére a kormányszerveket „á kiskereskedők elnyomásával” vádolta, s az ár és éllátás éllenőrzésére alakult bizottságokra próbálta hárítani a felelősséget a feketepiac tevékenységéért. Fidél Castro, a kubai forradalmi kormány miniszterelnöke szerda este rádió- és tv-beszédben méltatta a Szovjetunió és Kuba között 1972. december 23-án aláírt együttműködési Okmányok jelentőségét. A világ első szocialista állama a Kubához fűződő kapcsolataival az igazán internacionalista és, önzetlen segítség példáját nyújtja. A Moszkvában kötött öt megállapodás egy vezető ipari hatalom és egy gyengén fejlett kis ország kapcsolatának kimagasló példaképe — mondotta Castro. Az első megállapodás értelmében Kuba 1985-ig haladékot kap a Szovjetuniótól az 1973. január 1-én esedékes hitelvisszafizetésekre. A második azokról a hitelekről szól, amelyeket Kuba a következő három évben kap és csupán 25 év múlva kell törlesztenie, a harmadik dokumentum az 1973—75. közötti hosszú lejáratú árucsere-forgalomról, a negyedbe az ez idő alatti gazdasági és műszaki együttműködésről rendelkezik. Az ötödik megállapodás a szovjet cukor- és nikkelvásárlásokkal foglalkozik az 1973—80-ig terjedő időszakban. A Kubai Kommunista Párt első titkára a szigetország történelmében páratlannak nevezte a megállapodásokat és hangsúlyozta, hogy ezek szilárd alapot jelentenek a kubai gazdaság további fejlesztéséhez. Castro rám" » tott: a segítségnek arra ke,) serkenteni a kubai dolgozókat. hogy kettőzött erővel dolgozzanak tovább és emeljék munkájuk termelékenységét és hatékonyságát. KOMMENTÁR: Má*ía és a Mediíerráneum Amióta Dom Mintoff került. a máltai kormány élére, konfliktusgócponttá vált a sziget. Emlékezetes még talán sok olvasó számára az a hosszú, szívós és kemény küzdelem, amely Valetta és London között folyt. Nyolc- hónapi torzsalkodás után, a múlt év márciusában egyezség jött létre: a máltai kikötő és támaszpontok használatáért Nagy-Britannla a korábbi 5 millió helyett 14 millió fontot fizet évenként. Ez kevesebb volt kifltoff eredeti követelésénél, de jóval több a korábbi összegnél. Ismeretes áz is, hogy a kérdés megoldásában Rómának és Tripolinak is szerepe volt. Itália Számára is fontos Málta, ezért áz olasz kormány mindén erővel rábeszélte Londont, ne zárkózzék el Mintoff követelései elől. Líbia viszont komoly kölcsönt nyújtott Máltának azért, hogy meg ne hátráljon, s kitartson Angliával szemben. Most, az új esztendőben viszont Mintoff újabb követeléssel állt elő: a font 1972. évi értékcsökkenésére hivatkozva — ami egyébként igaz — azt kívánja Angliától, hogy emelje fel tíz százalékkal a valettai kikötőkért és támaszpontokért fizetett összeget. A font lebegtetése miatt ugyanis hétszázezer fonttal kevesebb jutott Lá Valettának, mint amennyit kialkudtak. S most megismétlődik a 71—72-es kötélhúzás: ismét közbelépett Róma is, Tripoli is. Az Andreotti-kormány megint csak arra akarja rábeszélni Londont, hogy fizessen. sőt, maga is hozzájárulást ajánl fel. Kadhafi pedig csütörtökön ismét fogadta az odarepült Mintoff miniszterelnököt, s nyilván újra arra akarja — anyagi áldozatok árán is — rábeszélni, hogy ismét tartson ki Londonnal szemben. A Heath-kormány persze ugyanígy reagált, mint legutóbb: hallani sem akar a bérleti díj felemeléséről. Most még kevésbé, mint legutóbb, hiszen ezúttal attól tart, ha megint enged, akkor esetleg évről évre ismétlődő precedenst teremt. Viszont Málta nemcsak London s nem is csak Róma problémája, hanem a NATO egész katonai szervezetéé, tehát az USÁ-é is. S Washington, amely hatalmas flottát tart a Földközi-tengeren, amelynek hadibázisai át- meg átszövik a Mediterrán medencét, nyilván nem óhajt lemondani közvetett (Anglián keresztüli) jelenlétéről Málta szigetén sem holmi pénzkérdés miatt. Már csak azért is valószínű, hogy Málta újabb siker elé néz, követelését, ha talán megkésve és nem is teljes egészében, valószínűleg ismét teljesítik. A kairói egyetemeken felfüggesztették a tanítást Mivel a politikai próbálkozások után a rendőrségi beavatkozások sem tudtak véget vetni a kairói és az alexandriai egyetemeken folytatódó zavargásoknak, az egyiptomi felsőoktatási miniszter szerdán az összes egyetemeken és felsőoktatási intézményekben felfüggesztette az óktatást a félévi tanítási szünet végéig. A felsőoktatási miniszter döntéséhez az a szerdai fejlemény adta meg a végső lökést, hogy a kairói egyetem ülősztrájkot folytató hallgatói elhagyták az egyetem épületét és utcai tüntetést kezdeményeztek. amelynek során összecsaptak a tüntetés szétosztására kivezényelt rendőri és katonai erőkkel. A legfrissebb jelentés szerint összesen 54 személyt, vettek őrizetbe, ezek közül 13 nem egyetemi hallgató. Az alexandriai letartóztatottak ellen ugyancsak KairóT Koreai tiltakozás A koreai katonai fegyverszüneti bizottság titkárai újabb ülést tartottak Pan- mindzsonbán. Á Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselője felszólalásában határozottan elítélte az amerikai imperialisták provokációs akcióit, amelyek során az elmúlt év decemberében több ízben katonai személyzetét és fegyvereket dobtak át a demilitarizált övezetbe és hadgyakorlatokat tartottak ebben a térségben. A képviselő rámutatott az ilyen akciók megén- gedhetetlenségére és követelte ezek haladéktalan beszüntetését. ban folytatják le az ügyészi vizsgálatot és a bírósági eljárást. A hivatalos közlések szerint egyetemen kívüli, gyanús politikai csoportosulásokhoz tartozó elemek is szerepet játszottak a kairói és alexandriai diákmegmozdulásokban. Ezek a belső front aláásására, sztrájkok, tüntetések szervezésére uszították a diákokat. A lefoglalt röplapok kétségeket próbáltak kelteni az ország biztonságával szemben, továbbá illegális szervezetek alakítására szólítottak fel. A főügyész közlése szerint egyes értelmiségiek. munkások, írók is kapcsolatba léptek a diákokkal azzal a céllal, hogy befolyásuk alá vonják őket. A főügyész egyébként bejelentette, hogy a letartóztatottak közül szabadon bocsátja azokat, akik ellen nem találnak terhelő bizonyítékokat, míg a többieket bíróság elé állítják. A Mexikói KP küldöttsége Moszkvában Borisz Ponomarjov, az SZKP Politikai Bizottí nak póttagja, a Központi bizottság titkára csütörtököd fogadta a Mexikói Kommunista Párt küldöttségét. A két párt képviselői a megbeszélés során hangsúlyozták, hogy sürgető szükség van a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak további tömörítésére, minden haladó erő egységének és szolidaritásának megszilárdítására a munkásosztály érdekeiért, a nemzeti függetlenségért, és a népek szabadságáért, az imperializmus mesterkedései ellen vívott közös harcban. Malik levele Waldheimhez Reakciós készülődés Chilében 60. — Igen, tettek. — Milyen összegről volt szó, és ki tette név szerint az ajánlatot? — Nem tudom. Én Éva édesapjától hallottam bizonyos összegről... — Mikor Volt ez? — Nagyon nehezen jegyzem meg a dátumokat. Az Utcaneveket, telefonszámokat is gyorsan elfelejtem. Ezért készítek mindenről feljegyzést. Drága kis Évám, hogy nevetett, akiikor megtalálta a szekrényemben Pesten a hén- tesszámlákat, — A Baíátainák szánt ősz- szegről mégsem készített feljegyzés*? Hogyan lehet ez? — Lehet, hogy készítettem, áe tudnod kellene, az én házamat bombát alálat érte 1944-ben. Mindenünk ott veszett. Én a pincében voltam Évával. Képzelheted, mi mindenen mentünk keresztül. Ügy ástak ki bennünket. Olyan nagy megrázkódtatás ért, néha elfelejtek dolgokat. Kihagy az emlékezetem. — Valószínű a lelőhelyek értékét figyelembe véve több millió pengőről lehetett szó. — Igen, de ez engem nem nagyon érdekelt — a bárónő nyugalma alól feltört az erőszak. Hangja legalábbis ezt sejtette. — Az okkultizmus kérdéseit tanulmányoztam, österreichernél jártam is Béesben. Helen Schmidt a legjobb médium... Szász félbeszakította felesége nagyanyját. — Elképzelhetetlen, hogy ön, akinek Balátai tetemes összeggel tartozott, ne érdeklődjék vejé anyagi viszonyairól. — Ez az ő magánügye vOlt. Különben is, tudtam én már hogy fütyültek a pénzemnek — Szóval tartozott önnek Balátai. — Igen. Adtam neki bizonyos összeget. — Mit kezdett ő ezzel? — Nem emlékszem. — Vásárolt ön bauxitrész- vényeket a tőzsdén? — Én nem. A titkárom. — Hogyan hívták a titkárát. Dédi ? — Wemer, Ótto Werner. — Német ember volt? — Hát nem egészen. Idevalósi ember volt, de német származású. — Meddig volt a szolgálatában? — Nem emléltMém pontosan. Azt hiszem 1944-ig. A vegyigyáramat is lebombázták, és már nem volt miből tartanom, össze kellett húznunk magunkat, szegén’ lettünk. — Értem. Szóval azt sgm tudja, ki tette az ajánlatot és mennyiről szólt? ■ — Nem. Én csak arról tudok. az amerikaiak ki akarták vinni az USA-ba, legalább azt elfogadhatta volna. — ön ellenezte a német ajánlat elfogadását, vagy mellette volt? Szász emlékezett, ennél a kérdésnél a bárónő nagyon izgatott lett. Élpirult. — Őrültség nem elfogadni. Ezt mondtam Jenőnek. Alice is bizonygatta: egyetlen lehetőség. A németek tisztességes összeget kínáltak. — Hogyan került oda a lánya? Hiszen már évek óta különváltan éltek. Nem? A bárónő észrevette, hogy elszólta magát. Sietett a hibát helyrehozni. — Véletlenül találkoztunk a Gell értben, és Balátai dicsekedett, ha akarná, rengeteg pénze lehetne. Álice- zal voltunk. Később együtt is mentek ők el. Alice későn vitt haza. Nagyon megviselte férjének a makacssága. Szeme kisírva, arca beesett, sápadt volt, egész testében reszketett... Az a csökönyös szamár apósod akkora csalódás* okozott a pártfogóinak (értsd a nácibarát trösztvezetők- neki. hogy rám is neheztelni kezdtek. Ezt anyagilag is súlyosan megéreztem. Szász a homlokára csapott. Pont o fölött a nagyon fontos , megjegyzés fölött akart Ő elsiklani. Hiszen éz annyit jelent, hogy Éhreribuf- gi Bayer Olgá* bízták meg az ajánlat megtételével. Me: voltait győződve arról, hogy az anyagilag gyenge lábon álló, kiéheztetett mérnök kapva kap a 3 millió pengőn. Szósz Balátai helyébe képzelte magát. Milyen nagvfb- kú önuralomra volt szüksége apósának, hogy nemet mondjon! Ha elfogadja a pénzt, nem árverezik el zártkutat- mányait. Felesége a mellére borulva kér bocsánatot, és újra a szerelmi kapcsolat néma és sötét, de boldog mennyországában élhetnek. Az üj tröszt állandó munkát, elnökségi tagságot kínál neki. Mindenbe beleegyeznek, csak ruházza rájuk a lelőhelyek kiaknázás^ értékesítési jogát. Bizonyára szerette a pénzt is, hiszen feléségének a már- ványvilla-ajánlatát és a többi ígéret azt bizonyítja, hogy Balátai Jenő gazdag ember akart lenni. De Balátai emellett hazafi is volt. Inkább szakított az asszonnyal, inkább elment albérlétbe, inkább vállalta az újabb adósságokat, csak ne kelljen átadnia a németeknek a baijxit- ‘elepeket. Ám, amire Balá’ái ilztosan ném számított, áz áz árverezés volt. (Folytatja* Le Dúc Tho Pekingböl Moszkvába utazóit Le Dúc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadója csütörtökön reggel Pekingböl folytatta útját a francia fővárosba, ahol január 8-án találkozik Kissinger .amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadóval. Le Dúc Tho ezúttal is Peking és Moszkva érintésével utazik Párizsba. Kedden érkezett a kínai fővárosba, ahol többek között megbeszélést tartott Csou En-lajjal, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnökével. Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tárgyaló delegációjának különleges tanácsadója csütörtökön Moszkvába érkezett. Le Dúc Tho Moszkvából Párizsba utazik, hogy január 8-án találkozzon Henry Kis&inger- rel, az Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági főtanácsadójával. Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, a Le Dúc Thóval január 8-án Párizsban tartandó újabb bizalmas megbeszélésének előkészítésére" szerda délután két nap alatt már harmadik alkalommal találkozott Nixon elnökkel Washingtonban. A megbeszélés körülbelül egy óra hosszat tartott. Thieu saigoni elnök két megbízottja csütörtökön Washingtonba utazott, hogy — mint az AP írja — ^kifejtse az amerikai közvéleménynek a párizsi béketárgyalásokkal kapcsolatos dél-vietnami álláspontot”. A megbízottak egyike, Tran Van Do volt külügyminiszter elutazása előtt nyilatkozott az amerikai hírügynökségnek. Azt hangoztatta, hogy Thieu elnök továbbra is követeli: a demarkációs vonalat Észak- és Dél-Vi- etnam között ismerjék ' el államhatárnak. Tran Van Do kíséretében van Bui Diem, a saigoni rezsim volt washingtoni nagykövete. A párizsi Vietnam-konfe- rencia 172. ülésén Nguyen Minh, a vietrtami küldöttség helyettes vezetője hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok — miután az ag- ressziós háború legvadabb bombatámadásaival sein tudta megtörni a vietnami népet — hajlandó volt visz- szatémi az 1972. december 18-a előtti helyzethez, így a VDK is hozzájárult a konferencia munkájának folytatásához. Az Egyesült Államok azonban továbbra is bombázza a VDK területét a 20. szélességi körtől délre, a Saigon) kof+nányzat pedig tovább folytatja terrorját a lakossággal szemben és képtelen igényeivel lép fel. hogy megtorpedózza a tárgyalásokat. Mindez arra mutat, hogy az Egyesült Szüts Dénes
