Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-04 / 2. szám

ftRS. január 4. PW MASYAR0R«l7áe f. oMa! MEGYEI II. OSZTÁLY, SZATMAR CSOPORT ATLÉTIKAI VILÁGRANGLISTA LAPSZÉLEN Ki lesz az első? Lapunk január 3-i számá­ban értékelőt adtunk a me­gyei II. osztályú labdarúgó­bajnokság Szabolcs csoport­jának 16 együtteséről. Ezúttal a Szatmár csoport csapatai­nak teljesítményéről szólunk, bár igaz, itt nem fejeződött be az őszi szezon, hiszen az elmaradt Csenger—Tornyos­pálca mérkőzést tavasszal, márciusban rendezik meg. A listavezető baktaiakról A csoport első h.elyét a megyei I. osztályból kiesett Baktalórántházi MEDOSZ szerezte meg. A baktai együttes hétről hétre jó telje­sítményt nyújtott, már az el- ső fordulóban az élre került, s végig ott is maradt. Mind­össze 6 pontot vesztettek — két döntetlennel és két vere­séggel. A 24 pontos teljesít­ménnyel nemcsak a Szatmár csoport, hanem a megyei II. osztály „abszolút bajnokai” lettek, hiszen a Szabolcs cso­port őszi bajnoka, a Vencsel- lői Tsz SE 3 ponttal keve­sebbet, 21 pontot szerzett. A baktaiak hazai pályán veretlenek voltak az őszi idényben, mindössze a nyír- bogáti együttesnek sikerült egy pontot szerezni ellenük. Idegenben a két vereséget a Mátészalkai Vörös Meteortól és a Jékei Tsz SE-től szen­vedték el, 3:0, illetve 2:0 arányban. Tavaszi sorsolásuk kedve­zőnek mutatkozik. Baktán fo­gadják a második helyezett Jékét, a negyedik helyezett Mándokot és a hatodik he­lyezett Tornyospálcát. Ha to­vábbra is az őszi egyenletes teljesítményt nyújtják, ak­kor szinte biztosra vehető a bajnoki címük. Egy év után újra visszakerülhetnek a me­gyei I. osztályba! A második helytől a hato­dikig a „meglepetések csa­patai” következnek, a Jékei Tsz SE. a Nagy varsányi Tsz SE, a Mándoki Tsz SE, a Kis- létai Tsz SE és a Tornyospál- cai Tsz SE. Mándok kivételé­vel Valamennyien „kezdők” a megyei II. osztályban, egy, vagy két éve jutottak fel a járási bajnokságokból. A jé- keiek 7 győzelmet arattak hazai környezetben, míg egy­szer 3:2-re kikaptak Nagy- varsánytól. 22 gólt rúgtak, s csak 6-ot kaptak, azt viszont három csapattól. BaktalÖ- rántházának, Csengernek, Kislétának, Ököritófülpösnek és Sfzamossályinak nem sike­rült gólt rúgni Jékén! Ez a teljesítmény jobb idegenbeli­vel párosulva dobogós helyet jelenthet tavasszal! Nagyvarsány második évét tölti a II. osztályban. Tavaly, A labdarúgópályák üresen ásítpznak. A nézők csalódott moraja helyeit kósza téli szél fütyül a két tizenhatos között. A szurkolók elfo­gyasztják a vasárnapi ebé­det, melyet véget nem érő unalmas délután követ. De mit csinál egy futballbiró a szünidőben? Erre kerestem választ Nyúl Jenő neves játékveze­tőnk lakásán. A kopogtatás­ra egy erélyes sípszó volt a válasz, majd maga a mester jött ajtót nyitni, és bekala­uzolt a szobába. Elnézést kért, — mint mondta — a sípok téli kar­bantartását végzi. Három különböző fütyülő feküdt az asztalon, — ugyanis mint utólag megtudtam — a mester más-más síppal diri­gál esős, szeles és napos időben. — Mikor kezdődött a kap­csolat a labdarúgással? — kérdeztem. — Éppen 20 éve fújom a sípot, mondta meghatódva majd egy félig megsárguli oklevelet mutatott. Tud jc ezt ki írta alá, kérdezte in­kább csak magától. A vizs oabizottság elnöke, a játék vezetők atyja, Les Elek bá esi. Hogy vittem valamire neki köszönhetem. Intelmei egyetlen percre sem té­vesztettem szem elpl. Min­iig jülembe csengenek sza­mint újonc a kiesés ellen har­colva a 11. helyen végzett. Ezek után „joggal vártak” gyengébb teljesítményt. A játékosok alaposan rácáfol­tak erre, lelke \\ fegyelme­zetten küzdő' :'x, teljesen megérdemelték a harmadik helyet. Idegenben van még mit javítaniuk, hiszen mindr össze egyszer győztek, 3:2-re Jékén. A Mándoki Tsz SE csapata már megjárta a me­gyei I. osztályt is. Aztán az utóbbi évben a kiesés ellen harcolt, s éppen, hogy csak bentmaradt, ősszel kitűnően kezdtek, 3:0-ra legyőzték Nyírbogától - :Ü-ra Aranyos­apátit, Jékét Ököriíó­fülpöst pedig 3:0-ra. Ezt kö­vetően viszont két kellemet­len vereséget szenvedtek — hazai pályán. A kislétai és a tomyospál- cai együttes újoncként szere­pel a Szatmár csoportban. Az utóbbiak kitűnő Csatársoruk­nak köszönhetik jó szereplé­süket, Mándok után ők rúg­ták a legtöbb gólt, szám sze­rint 34-et. Otthon 24 gólt sze­reztek, többek között 6:0-ra megverték Szamossályit, Síi­re a Mátészalkai Vörös Mete- őrt és 8:0-ra Aranyosapátit. Idegenben 50 százalékos tel­jesítményt nyújtottak. Kislé- táról ez már nem mondható el, hiszen csak 4 pontot tu­dott szerezni vendégként, a hazai veretlenség mellé. Ne­kik tehát van még mit javí­tani. Őszi ötödik helyük azon- ban minden dicséretet megér­demel. * Mi leaf veled, Csenger ? A hetedik helyezett Hodá- szi Tsz SE csapatát mindösz- sze 3 pont választja el a 14. Szamossályitól. A hodásziak meglepő, nagyarányú győzel­meik után váratlan veresége­ket szenvedtek. Aranyosaputi ellen 10:0-ra (!) nyertek, 5:0- ra Szamossal}'! eílert, 3:l-re Nagyvarsány ellen és szintén 5:l-re ököritófülpösön. Vere­séget szenvedtek viszont Tor­nyospálcán, Nyírbogáton, Nábrádon, Kocsordon és Csengerben. Ha a meglehe­tősen hullámzó teljesítmé­nyüket sikerül megváltoztat­ni, akkor előrébb is végez­hetnek a táblázaton, hiszen jó játékosgárdával rendelkez­nek. Nábrád és Kocsord szerep­lése némi meglepetésnek szá­mít, hiszen az előző évben éppen, hogy csak megmene­kültek a kieséstől. Most ki­egyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, s jobb idegenbeli szereplésük esetén tavasszal nem lehetnek kiesési gondja­vai: hogy jó bíró legyen va­lakiből Jencikém, két dolog szükségeltetik: jó legyen a szeme, és jól tudjon futni! Látja, erre külön büszke va­gyok, engem még szurkolók soha nem értek utói. — A legemlékezetesebb? — A Kuglizók SC játszott a Festő KFS-vel. Tudja, a rajt után, — akarom mon­dani — a meccs végét jelző sípszó után azonnal neki­vágtam a távnak. A ver­seny útvonala 8 km hosszú volt. Ennyire van a futball- pálya az állomáshoz. A bak- ter amikor meglátott, csak a fejét csóválta, és ennyit mondott: szinte hihetetlen. Ennyi idő alatt még soha senki nem ért ki. — Melyik volt a legizgal masabb mérkőzése? — Ahogy így visszaemlék- szern — rögtön az első. Tud nillik én labdarúgó voltam. :sak később lettem bíró Ezért az első időkben a já­ték hevében gyakran össze­tévesztettem, hogy milyen linőségben vagyok a zöld •yepen. Ilyen dolgokból idódott aztán az első prob- émám. Az egyik mérkőzés 88. percében kedvenc he­lyemen, a balhátvéd poszt­ján tanyáztam, mikor a ka­ik. A nyírbogáti és a máté­szalkai csapattól többet vár­tunk. Hosszú ideje szerepel­nek már a megyei II. osz­tályban, s előző évben a táb­lázat .első felében végeztek. A nvírbogátiaknak tavasszal nemigen jelentett előnyt a hazai környezet. Háromszor vereséget szenvedtek, egy­szer döntetlent játszottak, háromszor pedig győztek, egy-egy „kicsike” góllal. Ho- dász ellen 2:l-re, Mátészalka ellen l:0-ra és Nábrád ellen 3:2-re. Ettől hazai pályán többre képes a nyírbogáti együttes! A mátészalkaiak szereplése merőben mást mu­tat. Ők idegenben szerepeltek gyengén. Hazai pályán pedig kitűnően, legyőzték az első három helyezettet, Baktaló- rántházát 3:0-ra, Jékét 2:0- ra, Nagy varsányi ‘pedig 4:2- re. Érdemes tehát megvizs­gálni a szakvezetőknek a gyenge idegenbeli szereplés okát. A két „szomszédvár”, Porcsalma és Csenger szur­kolói nem sok örömet leltek csapatuk szereplésében. Mon­danunk sem kell, hogy mind­két együttestől többet vártak és tegyük hozzá, joggal. Kü­lönösen a csengeriek okoztak nagy csalódást. A megyei I. osztálytól való búcsú után évről évre a visszajutásért küzdöttek, de mindig leszo­rultak a második helyre. Ősszel is valamelyik dobogós helyet tűzték ki célul. Ebből nem lett semmi, elszomorító idegenbeli mérlegük miatt. Hét találkozón hétszer szen­vedtek vereséget vendég­ként! Búcmzik « három újonc? Az őszi táblázat utolsó há­rom helyét újonc együttesek foglalják el, a szamossályi. az aranyosapúti és'az ökÖritő- fülpösi csapat. A számössá- lyiak és áz aranyosapáiiak idegenben megilletődötten játszottak, elsősorban ezért kerültek a kiesőjelöltek kö­zé. Helyzetük azonban nem reménytelen. Mint ahogyan nem reménytelen ököritófül- pösé sem. Egy szezon hátra van. minden lehetséges még. A kiesés elkerüléséhez azon­ban fegyelmezett játékra van szükség és arra, hogy ne legyenek lámpalázasak a já­tékosok! Meg lehet a legjob­bakat is verni. A tavasz érdekesnek ígérke­zik a Szatmár csoportban. A bajnoki címre legjobban esé­lyes Baktalórántházi ME­DOSZ pontelőnyeit még öt csapat is behozhatja. S nem dőlt el még a kiesés kérdése sem... Bagoly Dániel zai jobbösszekötő üresen kapta a labdát és kapura tört. A tizenegyes pont kö­rül járt, lőni készült — a közönség gólt kiáltott, de én becsúszva szereltem. Előbb a labdát rúgtam el. és csak utána a támadó lábát. Nagy­szerű alakítás volt, még a csatár is beismerte. A ta­lálkozó lefújása után odajött 'iQZzám és vállon veregetett. \kkor tört el a kulcscson­tom. Hát így kezdődött! — Melyik volt. a legkemé­nyebb mérkőzése? — Azt hiszem, a 250. Itt két olyan csapat találkozott, akik a kemény játék hívei, a labdát nem dajkálták fe­leslegesen egy pillanatig sem. A találkozó esemény­számba ment, mert egymás­sal még nem játszottak so­ha. Egyikük ugyanis most került fel alsóbb osztályból, a másik viszont ez évben esett ki a magasabb osz­tályból. Nagyon meghaló volt, amikor kivonuláskor a két csapatkapitány a régi zászlócserék mintájára aján­dékokat nyújtott át egymás­nak. Az újonc csapat kapi­tánya egy komplett mentő ládát adott át kollégájának. A felsőbb osztályt megjárt csapat kapitánya vedig egy Európában a Szovjetunió vezet Magyarország „mínuszban** Alaposan elhibázták 1972-ben a formaidőzítést az ameri­kai atléták, az óesztendőben ugyan csúcsot csúcsra halmoz­tak, csak éppen a legnagyobb erőpróbán, a müncheni olimpi­ai játékokoP vallottak kudarcot. Ezt bizonyítja „kegyetlen” pontossággal a világhírű fr&ncja spörtszaftlap, a L'Équipe nagyszerű atlétikai paporáínája, amelybői kiderül, hogy az amerikaiak az egégz évi eredményeket alapul véve elnyerték az 1972Í évi ranglista ejső hely,ét, annak ellenére, bogy a XX. nyári játékokon eigy sor ,.pr.e$ztizg.y,eréség£t” szenvedtek. (Vágtaszámbk, rúdú^pxs, j£Jjrtóké$, stb.) A francia sportújság 'táblázatán a világranglista első húsz helyezettje érdemelt ki pontot, az olimpiai vex-gény#zámok legjobbjai húszat, a másodikak tizenkilencet és így tovább csökkenő számtani sorban. Ä váltószámokban megduplázták a pontokat, míg 'holtverseny esetén' a íélezes szabályát kö­vették. Ezzel a számítással a világ legjobbja gz Egyesült Államok 1344 ponttal. Az európai táblázaton szoros a verseny, a konti­nenseidé Szovjetunió előnye a második helyre szorult NDK- yal szembe1* 357,8 pont. IWa^yax-orsjíég világszinten a tizenhar­madik jielyet pite pl, Európában eipj,él kettővel feljebb vég­zett. A táblázatban a zárójelben feltűntetett számok azt jel­zik, hogy az előző évi ranglistához kép,est a pjsppzejsek mennyi­vel több, vagy kevesebb pontot értek el. Külön táblázat ké­szült a gyaloglószámok értékelésére. FÉRFI VILÁGRANGLISTA: 1 Egyesült Államok 1344 pont (-(-163 p). 2. Szovjetunió 624 pont (—2 p). 3. NDK 396,5 p (—39,5 p). 4. NSZK 360 p (+1,5 p). 5. Nagy-Britannia 271 p (+35 p), 6. Finnország 265 p (+98 p). 7- Lengyelország 225,5 p (-(-21,5 p). 8. Kenya 180,5 p (+97,5 p). 9. Franciaország 122 p (—51 p). 10. Olaszország 118 p (-—2,5 p). .13. Magyarország 83 p (—64 p). EURÓPAI SORREND: 1. Szovjetunió 880,5 p (—59,5 p). 2. NSZK 623 p (+24 pj. 3. NDK 599,5 p (—84 p). 4. Nagy-Britannia 433,5 p (+66,5 p). 5. Lengyelország 425 p (+16,5 p). 6. Finnország 398 p (+101,5 p). 7. Franciaország 293,5 p (+2 p). 8. Csehszlovákia 241 p (+86 p ). 9. Olaszország 201,5 p (—4 p). 10. Svédország 178 p (—2,5 p). Magyarország 122 p (—84,5 p). GYALOGLÁSI VILÁGRANGLISTA: Jégpályát a gyerekeknek! A modem élet — különö­sen, ha ráadásul még a leg­hidegebb évszak is a nya­kába telepszik — gyermeke­ink számira megrövidíti a testedzésre szánt időt. A gyermeknek így hát nem ritkán még percek sem jut­nak a szabadban való já­tékos mozgásra. A zord tél rátelepszik a gyermek játszóhelyeire... Ha hagyjuk! Mert a tél maga egyszersmind új lehetősége­ket kínál, az egészségét óv­ni vágyó, fejlődő gyermek­nek. A „korizás” — ez a szép télisport — amelyet , már több száz éve űznek, a je- lenlegi körülmények között Nyíregyházán félúton van a, valóság és az illúzió között. A városban élő több, mint tízezer gyermek egyetlen le­hetősége a stadionban léte­sített korcsolyapálya, ahol 400 fő esetén már „megtelt” táblát lehet kitenni. Hol korizzQn akkor # kinnrekedt töbty ezer gyer­mek? Sajnps csak arra gondolhatok, hogy elérkez­tünk egy olyan időszakhoz, amikor a koi-csolyázás egy bizonyos értelemben, idejét­múlt jelenséggé vált ná­lunk. De miért csak ná­lunk? Mert például a szom. szédos Csehszlovákiában és Szovjetunióban, a tél han­gulatához éppúgy hozzátar­tozik a gyermekek lábán £ korcsolya, mint a fehérei» ► j. Szovjetunió 137 p (—64 p). 2. NDK 130 p (+25 p ). 3. NSZK 84 p (+5Ű p). 4. Nagy-Britannia 24 p (—12 P). 5. Magyarország 18 p (—3 p). 6. Egyesült Államok 16 p (+16 p). szállingózó: hőpelyJYek.„' Nincs jég? Nincs. De ten­ni lehetne valamit-érte. - i Tudom, hogy azok a ked­ves pedellus bácsik, aki régen szivüketrlelküket ad­tuk, hogy a kisdiákokon se­Az átigazolások hírei Az elmúlt év december elsejétől tartó — a labdarú­gás és a téli spoi-tágak ki­vételével — sportolók ked­vezményes átigazolási idő­szaka január 15-én fejező­dik be. Megyénkben eddig csak valamivel több, mint egy tucatra való játékos je­lezte szándékát, hogy egye­sületet kíván változtatni. A korábbi évek gyakorlataihoz hasonlóan, úgy látszik az idén is az utolsó napok hoz­vadonatúj ' hordággyal ked­veskedett. — Vérpezsdítőén férfias küzdelem folyt a játéktéren. Gól ugyan nem esett az egész mérkőzés alatt, de játékos annál több. Az első félidő a hazai védők 2ti­es győzelmét hozta. Már­mint hogy ők két csatárt < rúgtak Iß, míg az ellenfél | védelmének erejéből csak egyre tellett. A második fél-} időben változatlanul nagy j volt az iram. A nézők lát- j hattak egy pár nagyszerűen j kivitelezett térden rúgást is. J A két edző a mérkőzés vé-. gén elismerte, hogy játéko- j saik technikai tudása még j nem tökéletes. Hiszen vala- J mirevaló derékon felüli rú-1 gást alig-alig lehetett látni... | — Az eltelt 20 év alatt nagyon sok jó barátot sze­reztem síppal a kezemben. De még legalább tíz évig szeretném folytatni. S ezért is nem értem mi lehet az oka, hogy az utóbbi időben egyre többen kérnek, hogy a jövőben, ha egy mód van rá, inkább szamarat vezes­sek, ne meccset. — És hogy döntött? nak majd nagy „forgalmat”. Január 3-án délig újabb kilenc átigazolási kérelmet nyújtottak be az MTS Sza- bolcs-Szatmár megyei Ta­nácsához. Atlétikában Vajda Gábor és Nagy Imre egy­aránt a Nyíregyházi 107-es ITSK-ból a Nyíregyházi VSC-be, Orosi János pedig a Nyíregyházi Krúdy Gimná­ziumból tart az NYVSC-be. Kézilabda sportágban két átigazolási lap érkezett. Darkó Erzsébet a Nyíregy­házi Petőfiből a Nyíregy­házi Volánba, Fátyol Erzsé­bet pedig a Hodászi Tsz-től a Mátészalkai MEDOSZ-ba kíván átigazolni. A kosárlabdázóknál Gás­pár Endre a Nagy kallói Bu­dai Nagy Antal Gimnázium­ból a Nagykállói Virágzó Föld Tsz-be, míg Kramár László a Nyíregyházi Spar- tacusból a Budapesti Köz- gazdasági Egyetem csapatá­hoz tart. A röplabda és sakk sportágakban egy-egy átigazolási kérelmet adtak be, Hanusi Ildikó a máté­szalkai gimnázium röplab- dázója a Mátészalkai ME- DOSZ-hoz, Klebán Sándor az Asztalos SE sakkozója pedig a sátoraljaújhelyi MÁV Vasashoz kérte átiga­zolását. gítsenek a téli hónapokban, a természetes jéggel — már nyugdíjasok. Mások, akik tehetnének, szívesebben ül­nek este a téyé képernyője elé, mintsem hogy a gyerekek érdekében szorgoskodjanak, filléres bevételekért és bosszankodjanak a sok ra­koncátlan gyerekkel. Pedig gyermekeink ellen elkövetett bűn az, ha elfelejtünk ilyen szép régi szenvedélyeket. Ha nem emlékszünk visz- sza aira a felszabadult örömre, amellyel mi ma­gunk cikáztunk a jégen, akár öreg, odaszíjazott, fel­csavarozott korcsolyákkal is. Ha nem tudjuk felidézni saját szüléink örömét, ami­vel annak idején rózsás arcú gyerekeik hazatérését fogadták, akik farkasét­vággyal ültek a vacsora mellé, egészséges fáradtság­gal zuhantak az ágyba, pi­henten ébredtek, nyugodtan ültek az iskolapadban és várták a délutáni folytatást — a jégen... Sok mindenre ad fel­mentést a percre kiszámí­tott élet, a rohanó tempó, az időhiány, de arra sem­miképpen nem, hogy egy mozdulattal elintézzük a mai gyerekek természetes téli mozgásigényét! Nincs jég? Nincs. De ten­ni kell valamit érte. Nem egy, hanem több szülőnek, összefogva a szülői munkar közösségekben azért, hogy legyen. Hol? Éppen ott, ahol a leginkább hiányoljuk. El­érhető közelségben: az is­kolaudvarokon. Kovács György Gyakorlattal rendelkező villanyszerelőt — Nincs kedvem ezekhez a csökönyös jószágokhoz. Ezeknek beszélhet az em­ber. A futballpálya az mégis más... keresünk tmk-munkára, továbbá felveszünk ÉPÍTÉSZTECHNIKUST építésvezetőnek. Gínj: 9 nyíregyházi Hirdetőben, (232418) Kulimat János FuibalSbíró szünidőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents