Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
S oldal !t«Cl!T-WX'GTARÖftSrÄÖ Sí»; iMlr *1 Az események krónikája: HÉTFŐ: Nixon elrendelte a VDK területe elleni amerikai katonai akciók megszűntetését — Helsinkiben folytatta munkáját az európai biztonsági értekezlet nagyköveti színtű előkészítő tanácskozása KEDD: Moszkvában véget ért a szocialista országok külügyminisztereinek értekezlete — ■ {Iáig tábornok, Kissinger helyettese Saigonban tárgyalt .. SZERDA: Diplomáciai, jogi, nyelvi szakértők tanácskozása Párizs mellett a vietnami—amerikai fegyverszüneti megállapodás előkészítésére — Norvégia és az NDK között diplomáciai kapcsolat létesült. CSÜTÖRTÖK: Olaszország és az NDK kozott létrejött a diplomáciai kapcsolat — Willy Brandt kormánynyilatkozata a Bundestagban PÉNTEK: Nyilvánosságra hozták a szocialista országok állásfoglalását a haderőcsökkentési tárgyalásokról — Pompidou francia elnök befejezte etiópiai látogatását ' , SZOMBAT: Beiktatták Richard Nixont, aki íjabb 4 évre az USA elnöke — Hír arról, hogy Husz- szein jordániai király Kairóba készül Az amerikai elnök beikta- tatása, az elnöki megbízatás teljesítésének ünnepélyes kezdete tulajdonképpen csak formaság akkor, amikor az új elnök egyben a régi. Mégis Richard M. Nixon nagy súlyt helyezett arra, hogy újabb négyesztendős megbízatásának kezdete szintén bevonuljon a történelembe, mint a vietnami háború történetének fordulója. Érdekes elgondolkozni azon, hogy bármennyire is a társadalmi, gazdasági, kato- nia erők irányítják a történelem menetét, a személyiséget nem lehet teljesen kihagyni belőle. Egy-egy államférfi törekvése a hírnév megszerzésére, gondja arra, hogy miként is szerepel majd a későbbi korok történelemkönyvének lapjain, nos, mindez közrejátszik a politika alakulásában. Egy példa a közelmúltból: a francia elnök. De Gaulle tábornok már serdülő korában azon ábrándozott, hogy neve Ott legyen Franciaország aranykönyvében. Személyes ambíciója gyakran olyan cselekvésre késztette, amelynek nem volt mindig társadalmianyagi alapja. És egyszeregyszer sikerült is nekil Richard Nixon magatartásában is fel lehet fedezni azt az elemet, hogy elnökségének kétszer négy esztendeje alatt szeretne gondoskodni „halhatatlanságáról.” Néhány idézet, a jövő évtizedek amerikai történelemkönyveiből: Nixon volt az első elnök, aki elment Pe- kingbe és Moszkvába ... Nixon volt az az elnök, aki befejezte a vietnami háborút... Nixon volt az az elnök, aki tartalmat adott az »merikai stratégiának, a „reális elrettentés” elvének ... És így tovább. Bármennyire is manipuláltnak vehetjük az 1912 novemberi amerikai elnökválasztást, bármennyire is formaságnak tekinthető az 1973 januári beiktatási ceremónia, tulajdonképpen a vietnami válságból való kibontakozás egy-egy eleme kötődik hozzájuk. Nixon pedig most egy olyan négyéves elnökséget kezd, amely további emlékezetes dátumokat rejteget. Még egy-két fontos nemzetközi megegyezést akar elérni, mielőtt eljön az Egyesült Államok „alapító atyái” függetlenségi nyilatkozatának 200. évfordulója. Az lesz csak az ünnep Amerikában! Nixon nevéhez fűződik majd — így remélik a Fehér Házban — a világra szóló ünnepségsorozat. (S ha már az ..alapító atyák” szóba kerültek, adjunk némi _ magyarázatot, miért csak most kezdi új elnöki megbízatásának teljesítését Nixon. November 7-én tulajdonképpen csak elektorokat. azaz ún. ..nagvválasz- tókat” jelöltek ki az amerikai szavazók. Az elektorok valójában csupán decemberben választották meg Nixont. A rendszer közel 200 esztendős: abból az időből való. amikor még postakocsin, ekhós szekéren vagy lóháton közlekedtek Amerikában: az idó tájt lehetetlen lett volna teljes és általános választást rendezni, az elektorok olyan „bölcs és becsületes polgárok” voltak, akikre rá lehetett bízni, hogy a végén ők szemeljék ki, ki való elnöknek. Decemberben Washingtonban döntöttek, az új elnöknek esetleg még haza kellett mennie a birtokára. fel kellett pakolnia háza népével^ Világos, hogy ez hosszabb időt igényelt. Ezért a későbbi beiktatás ...) Említettük, hogy még egykét fontos nemzetközi megegyezés rajzolódik ki a következő évek politikai-diplomáciai horizontján. Az egyik az európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentését eredményezheti, Természetesen még igen-igen sokszor lesz szó erről a problémáról, amíg valamilyen megállapodásra jutnak Kelet és Nyugat, a Varsói Szerződés és a NATO államai, továbbá a*ok az országok, amelyek e katonai tömbökön kívül is érdekeltek a haderők és a fegyverzet csökkentésében. A Varsói Szerződés országainak külügyminiszterei a hét elején Moszkvában találkoztak. hogy megvitatták az európai biztonság kérdéseit. Értekezletükön kidolgozták a szocialista országok álláspontját a helsinki nagyköveti szintű konferenciára és összeegyeztették véleményüket az előbbiekben érintett haderő- és fegyverzetcsökkentési problémakörben. Ezt követően juttattak él jegyzéket a NATO-orszá- gokhoz. A magyar állásfoglalást az a jegyzék ismertette, amelyet a kormány január 18-án juttatott el az USA, Belgium, Dánia, Görögország, Hollandia, Kanada, Nagy-Britannia, Norvégia, az NSZK, Olaszország és Törökország kormányaihoz. A jegyzék válasz ezeknek az országoknak 1972. novemberében Budapestre eljuttatott jegyzékére, amelyben bizonyos konzultációt javasoltak, megfogalmazásuk szerint „a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentést” célzó tárgyalások megindulása előtt. 1973. január 31-ét és Géniét javasolták e konzultatív eszmecserére, a magyar kormány az időpontot elfogadta. A jegyzékben nincs utalás az első megbeszélés helyére, ügy tűnik, hogy Genf nem lenne alkalmas hely az eszmecserére. hiszen az amúgy is sok nemzetközi .tanácskozás színhelye, például a nagy fontosságú. szovjet—amerikai SALT-tárgyalásnak. Bécs sokkal alkalmasabb lenne... A nyugati sajtóban négybetűs rövidítéssel írják „a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentés” fogalmát: MBFR-nek mondják a kifejezés angol neve szerint. A „kiegyensúlyozott” jelző azt jelentené, hogy a nyugatiak elképzelésének ' megfelelően nem 1:1 arányban vonnák vissza az európai országok területén állomásozó külföldi csapatokat. hanem úgy. hogy — mondjuk — egy amerikai katonáért cserébe két szovjet katona térjen haza... Azon az alapon fogalmazzák meg így a javaslatukat, hogy a Varsói Szerződés egyesített fegyveres ereje fölényben van Európában a NATO erőivel szemben, az egyforma meny nviségű haderőcsökkentés a NATO minőségi hátra nyát eredményezné. A magyar kormány jegyzékéből idézhetünk: „Az európai nemzeti és külföldi fegyve rés erő és fegyverzet csökkentésének kérdését úgy kell megoldani, hogy ez ne okozzon kárt egyik fél biztonságának sem”. A héten folytatódott az NDK nemzetközi jogi elismerésének „hulláma”: többek között két NATO-ország lépett diplomáciai kapcsolatra az első német munkás- paraszt állammal. Norvégia és Olaszország. A francia fővárosban is elkezdődtek az előkészítő tárgyalások. Ezek eredményeként nemsokára megjelenik Berlinben az első francia ügyvivő. A francia nagvkövetség épületét még nem jelölték Ki, a régi palota megsemmisült 1945-ben. Ott volt az Unter den Linden-en. a telek ma üres, gyeppázsit borítja. Szemben a Magyar Népköz- társaság modern nagykövetségi épülete emelkedik. A nyugati nagyhatalmak korábban nem voltak hajlandók Berlint az NDK területén lévőnek elismerni, most a nagykövetségek berlini felállítása ennek a régi, merev magatartásnak a feladását jelentheti. Pompidou elnök minap saüőkonferen- ciáján értésre adta: „Nem lehetetlen”, hogy a francia nagykövetség Berlinben épül meg. Pálfy József Beiktatták Nixon elnököt Nixon amerikai elnök szombaton délben 12 órakor, közép-európai idő szerint 18 órakor felesküdött az amerikai alkotmányra, s ezzel beiktatták az elnöki tisztségbe. A Capitolium előtt ebből az alkalomból több tízezer ember gyűlt össze. Nixon elnök beiktatása alkalmával beszédet mondott. Az amerikai elnök egyetlen egyszer sem ejtette ki Vietnam nevét, közvetett utalásaival azonban csaknem kész tényként kezelte a háború közeli befejezését. Ebben az értelemben vázolta fel második mandátumának vezérgondolataként azt, amit bevezetőben így fogalmazott meg: „Amikor 4 évvel ezelőtt ugyanitt találkoztunk, Amerika hangulata nyomott és letört volt egy látszólag végeláthatatlan külföldi háború és romboló hazai konfliktus sivár kilátásai miatt. Amikor most ismét találkozunk, a világban új békekorszak küszöbén állunk.” Hangoztatta, hogy ennek a korszaknak különböznie keil majd „a többi háború utáni időszaktól.” Majd így folytatta : „Hagyományos barátainkkal való kapcsolataink új életre keltésével, valamint pekingi és moszkvai missziónkkal lefektettük az alapokat arra, hogy a kapcsolatok új. tartósabb rendszere jöjjön létre a világ nemzetei Hétfőn öt miniszter és számos államtitkár kíséretében Párizsba érkezik Brandt kancellár, hogy a Párizs és Bonn közötti együttműködési szerződés keretében Pompidou elnökkel tanácskozzék. A mostani csúcstalálkozó különösen ünnepélyes keretek között megy végbe, mert megemlékeznek ä még De Gaulle és Adenauer által létrehozott együttműködési szerződés megkötésének 10. évfordulójáról. A 10 éves együttműködés mérlegét megvonó ünnepi beszédeken kívül sor kerül aktuális kérdések megvitatására is. Az. előzetes információk szerint a kétoldalú kapcsolaPham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke fogadta a Béke-világtanács küldöttségét, amely Romes Csandró- nak, a szervezet főtitkárának vezetésével tartózkodik Hanoiban. A Béke-világtanács nevében Romes Csandra kijelentette, hogy a világ békeszerető erői elítélik az amerikai imperialistáknak a vietnami nép ellen elkövetett bűncselekményeit. HangsúAz amerikai légierő négy tagja tagadta meg az utóbbi hónapokban a részvétéit a Vietnam elleni bombatáma- dásokban. Két pilóta van köztük, aki nem volt hajlandó részt venni a demokratikus Vietnam sűrűn lakott területeinek bombázásában. Mint annak idején jelentettük, Michael Heck százados, egy B—52-es típusú amerikai óriás bombázó pilótája, aki előzőleg 275 bevetésben vett részt, kijelentette: többé nem hajlandó vezetni bombavető repülőgépét, mert „a bombatámadások okozta károk, a tömeges között. 1972-ről sokáig olyan esztendőként fognak, megemlékezni. mint amely a második világháború óta a legnagyobb haladást hozta a tartós világbéke irányában” — jelentette ki az elnök. A továbbiakban Nixon arról beszélt, hogy lé kell bontani a világot mesterségesen megosztó ellenségeskedések falait, s „ezek helyére a megértés hídjait kell építeni, hogy a kormányzati rendszerek mély különbözőségei ellenére a világ népei barátokká válhassanak”. Az USA megalapításának közelgő 200. évfordulójára, utalva Nixon hangoztatta,’ hogy „csak abban az esetben maradhat nemzetünk nagy- nemzet, ha nagyságához méltóan cselekszik külföldi kötelezettségei teljesítését tekintve”. A beiktatási beszéd befejező részében Nixon elnök Vietnam név szerinti említése nélkül kijelentette: „Most, hogy Amerika leghosszabb és legnehezebb háborúja véget ér, meg kell tanulnunk udvariasan és tisztességesen megvitatni nézeteltéréseinket...” Ehhez kapcsolva szavait, felszólította az amerikaiakat, legyenek büszkék rá, hogy „mind a 4 háborúban, amelyben harcoltunk — beleértve azt is, amelyet most befejezünk — nem önző érdekért küzdöttünk”, majd hangsúlyozta, hogy az USA „el fogja érni a tisztességes tok kérdésein kívül elsősorban a következő témák szerepelnek a kétnapos tanácskozás napirendjén: 1. A Közös Piac kérdései, elsősorban a gazdasági és pénzügyi unión belül létrehozandó pénzügyi együttműködési alap megszervezésének problémái; 2. a kelét—nyugati kapcsolatok, különösen az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, s az európai haderőcsökkentésre irányuló tárgyalások problémái; 3. a Közös Piac és a keleteurópai államok közötti kapcsolatok kérdései; 4. a Közös Piac és az Egyesült Államok viszonya. lyozta, hogy a vietnami nép hősies harca nagy lelkesedést kelt. Pham Van Dong miniszter- elnök válaszában kérte a küldöttség tagjait, tolmácsolják a világ népeinek őszinte köszönetét a vietnami nép igazságos harcának nyújtott támogatásukért. A küldöttség a VDK-ban tett látogatás során felkereste azokat a helyeket, ahol különösen nagy károk keletkeztek az amerikaiak bombázásai miatt. pusztítás, az áldozatok száma nem áll arányban a légitámadások céljaival”. Az amerikai légierő pénteki közlése szerint 1972. december 18-án Dwight Evans pilóta százados is megtagadta a VDK elleni légitámadásokban való részvételt. Mindkét pilótát letartóztatták. A „parancs végrehajtása megtagadásának” ürügyén várhatóan hadbíróság elé állítják őket. Heck és Evans pilóta századoson kivül amerikai repülőgépek személyzetének két további tagja is megtagadta az indokínai bevetési parancsok teljesítését. KOMMENTÁR: Izrael és Afrika Az utóbbi időben egymás után hat afrikai ország: Guinea. Uganda, Csádföld, a Kongói Népi Köztársaság, Niger és Mali szakította meg diplomáciai kapcsolatait Izraellel. Ez kétségkívül meggyengítette Izrael pozícióit Fekete-Afrikában és fokozta nemzetközi elszigeteltségét. Az említett afrikai államok lépésének több oka van. Alighanem az a legfontosabb közöttük: az afrikai országok maguk is tapasztalhatták, hogy amikor a közvetítést megkísérlő négy afrikai államfő — a világsajtó a „négy bölcsnek” nevezte őket — a békés megoldás útjait akarta egyengetni, kiderült, hogy Izrael inkább arab területek meghódítására törekszik. Az Afrikai Egységszervezet maga is egész sor határozatban foglalt állást a közel-keleti politikai rendezés, az izraeli megszállás megszüntetése mellett. Izrael tehát nemcsak az ENSZ, a Biztonsági Tanács határozatait vetette el, hanem az afrikai földrész nagy regionális testületé, az egységszervezet határozatait is. A szolidaritás tényezői közt lehet megemlíteni a mohamedánokat, az iszlám vallás hatását is. Az iszlám nagyon elterjedt Fekete-Af- rikának a Szaharától délre elterülő országaiban és a mohamedán szent helyeken esett sérelem ugyancsak Izrael ellen hangolta az említett országok közvéleményét. Különösen rossz néven veszik Afrikában azokat a módszereket, amelyeket az izraeliek a Palesztinái menekültekkel, a megszállt területek palesztinai lakosságával és általában a palesztinai nemzeti felszabadító mozgalommal szemben alkalmaznak. Izrael az 1967-es háború után mozgósította diplomatáit és persze pénzét, befolyását is, hogy minél jobban behatoljon Fekete-Afrikába, minél erősebb pozíciókat szerezzen az arabok hátában. Ezen a téren is érzékeny csapás érte Izraelt, különösen amikor Líbia több afrikai országnak olyan támogatást ajánlott fel, amely lehetővé tette számukra, hogy lemondjanak az izraeli kölcsönökről és szakértőkről. Az afrikai kontinens országainak többsége kapcsolatban áll Izraellel. E 27 állam közt olyanok is vannak, amelyeket különösen szoros gazdasági kapcsolatok fűznek ehhez az országhoz: ilyen például Etiópia, Elefántcsontpart, Zaire. Éppen ezekre a szoros kapcsolatokra hivatkozva igyekszik az izraeli diplomácia elbagatellizálni a hat afrikai ország lépését. De még az afrikai „baráti államok” sem merték nyiltan vállalni a barátságot Izraellel, amikor az ENSZ- ben számon kérték tőle az agressziót, a békés rendezés konok elutasítását. Izraelt eddig példátlan arányban — 86 szavazatnyi többséggel — bélyegezték meg a közgyűlésben. Nem akadt egyetlen afrikai ország sem, amely hyíltan kiállt volna mellette. A hat ellenszavazat közül egy Izraelé Volt, a többi öt pedig latin-amerikai banánköztársaságoké... Fekete-Afrika egyre nagyobb mértékben fordul szembe az izraeli agresz- szióval és támogatja az arab országok igazságos ügyét. Ezt a tendenciát mélyíti ej az említett hat afrikai ország döntése, amely feltehetően újabb követőkre talál majd a Fekete Földrészen. «. t békét”. ....... ....... ■■■■1 - ■ ■ ■ HÉTFŐ Brandt Párizsba látogat Pham Van Bong fogadta Homes Csandrát Parancsmegtagadó amerikai pilóták ~i k \ >t*i p B I vt 1 v i ■ I 1 k T á 1 A A
