Kelet-Magyarország, 1973. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-19 / 15. szám
im. rrrm-wjasvimtmfm BESZELIK, HOGY... ...azért lett öngyilkos A szabálytalanul szép színésznő öngyilkossága voltaképpen közügy lett. Legalábbis abban az értelemben, hogy városon és falun egyaránt beszédtéma volt. És bár halála óta már hetek teltek el, a szomorú eset olykor-olykor még mindig szóba kerül. Sokan nem tudnak napirendre térni afölött, hogy miért tette, hiszen sikeres, országosan ismert ember volt, kifejezetten jó anyagi körülmények között élt, ahogyan mondani szokás, megvolt mindene. Mások tudni vélik, hogy bár a népszerűség reflektorfényében élt, a színház, a rádió és a televízió révén milliók személyes ismerősévé vált, magánéletében mégis egyedül volt* És a magányt nem tudta elviselni, végül is ezért lett öngyilkos. A nekrológokból is valami ilyesmit lehetett kiolvasni. Volt, amelyikből önvádat is, hogy egyikünknek sem jutott eszébe karácsonykor föltárcsázni, elbeszélgetni vele, talán visszatartottuk vol- na a jóvátehetetlen cselekedettől. Talán, hátha. Ezt már utólag nem lehet megállapítani, tekintve, hogy nem történt meg, elmaradt a telefonálás. Ellenben erről az esetről más vonatkozásban eszembe jut a telefon. Magyarország évek óta listavezető az ön- gyilkosság világstatisztikájában. A lakosság számához viszonyítva nálunk választják legtöbben az önkéntes halált. Évente több, mint háromezren halnak meg így. És ehhez még hozzá kell számítani húsz-huszonkét- ezer öngyilkossági kísérletet. Ez az igazi közügy, amelyről azonban alig beszélünk és főleg keveset a lehetséges megelőzésért. Az orvosok, s főként a -pszichiáterek a megmondhatói, hogy az öngyilkosságok és kísérletek jó részében több ok játszik közre, de ezek között az egyik majdnem mindig megtalálható. Ez a magányosság, az egyedüllét, az emberi kapcsolatok elvesztése. Ha ez így van, akkor nyilvánvaló, hogy az öngyilkosságok megelőzéséért a közvetlen környezetben élők tehetnek a legtöbbet. A család, az iskola — mert különben aggasztó a i 5— 19 évesek öngyilkossági arányszáma — a munkahely, a baráti kör, ha van, egyszóval a szőkébb közösség. Hogy miképpen, arról lehetne vitatkozni. Illetőleg legalább vitatkozni kellene, de jobbára még azt sem tesszük. Legfeljebb utólag, amikor már késő, és akkor már csak az marad, hogy megtárgyaljuk: a szerencsétlen miért tette azt, amit tett. Pedig — és ez szintén orvosok, pszichiáterek véleménye — az öngyilkosjelöltek az esetek többségében valamilyen formában rendszerint elárulják ismerőseiknek, barátaiknak, hogy mire készülnek, ha nem is nevén nevezve a dolgot. Eszerint nem figyelünk eléggé egymásra, többet kellene törődnünk mások sorsával? Feltehetőleg ez a helyzet, de hogy mekkora ez a közöny és milyen tényezőknek tulajdonítható, az olyan oknyomozást igényelne, amely sokszorosan túlhaladja egy ilyen jegyzet kereteit. Annyi azonban bizonyos, hogy bár az öngyilkosság lényegét tekintve egyéni tragédia, aggasztó gyakorisága miatt mégis társadalmi jelenség, amelynek visszaszorításáért intézményesen is küzdeni kell. A lehetséges és szükséges módszerek közül maradjunk ezúttal a telefonnál. Gergely Mihály, a „Röpirat az ön- gyilkosságról” című felkavaró tanulmánykötet szerzője a sajnálatosan alacsony példányszámban kiadott művében egyebek között idéz az Egészségügyi Minisztérium egyik tervezetéből, amelyben ez áll: „Egyelőre kísérletként a fővárosban, esetleg az ideggondozó intézetek központjában helyes volna megszervezni a 24 órás állandó psychiatriai s/.akügyeletet, melyet két psychiater szakorvos látna el a rendelkezésükre álló gépkocsival, elsősorban orvosi hívásra helyszínre is kiszállnának és ezzel a psychiatriai betegek sürgősségi ellátása lényegesen javulna. Az öngyilkossági pre- ventio érdekében — melynek hazánkban sajnos igen nagy a jelentősége — a psyehiaterek mellé beosztva klinikai psychplógust is be lehetne vonni az öngyilkosjelöltek „forró drót” telefon- szolgálatába, amint ezt több országban megteszik. Ezt a szolgáltatást természetesen megfelelő mentalhygienes szemléletű, széles körű fel- világosító munkának kell megelőznie.” Az idézett tervezet több, mint három éve készült. Azóta legalább hetvenezren követtek el öngyilkossági kísérletet, s legalább tízezren bele is haltak. Nem tudom, hogy közülük hányat sikerült volna egy-egy telefon- beszélgetéssel, vagy annak nyomán személyes kiszállással megmenteni az életnek. Ezt csak találgatni lehet, mert tudomásom szerint ma sincs nálunk ilyen lelki segélyszolgálat, amely pedig sok európai nagyvárosban, egyebek közt Prágában és Varsóban is eredményesen működik. Lehetséges, hogy ezt a különleges szolgáltatást csakugyan széles körű fölvilágosító munkának kell megelőznie, ez azonban meglehetősen titokban folyhat, mert én például észre sem vettem. A múltkor beszélgettem valakivel, aki aggodalmas megjegyzésemre csak legyintett, I mondván, hogy az öngyilkos- sági világstatisztikában az első három helyen Magyar- ország, Ausztria és Csehszlovákia áll. Átkos hagyomány, amely száz éve benne van a levegőben, nehéz ellene bármit is tenni. Bizonyára nehéz, hallatta nul nehéz, de magyarázga- tással, legyintgetéssel semmire sem jutunk. Kevésbé aggasztó társadalmi jelenségek ellen fel tudjuk venni és fel is vesszük a harcot. Éppen az öngyilkossággal szemben volnánk tehetetlenek? Nem hiszem, hogy nincs más választásunk, mint a beletörődés. Arkus József Kezembe került a ma már technikussá „felcseperedett” kislányomról tíz évvel ezelőtt vezetett naplóm, mely szépen mutatja az akkor még 12 éves gyermek fejlődését. Ilyen kijelentéseivel lepett meg bennünket: — Apu, amikor még kicsi voltál, fiú voltál, vagy kislány? — Szeretem a fokhagymát, mert kolbászszaga van! — Anyu, miért tesznek minden cseresznyébe magot, úgyis ki kell köpni! — 4 fiúkat iß a mamák szülik? Akkor minek van a papa? Hej, tudom én!! — Anyu, vedd le a cipőmet, a jobb lábamon viszket a tenyerem! — Juj, apu, megjöttek a tűzoltók, nemsokára tűz lesz! — Légy szíves zárd rám az ajtót, nehogy véletlenül kiszökjek! — A kakas el tudja felejteni, hogy ő kakas és tud tojást tojni? — Biztosan te szültél engem Anyu, mert ha apu szült volna, akkor lenne bajuszom Is. A tizenhárom éves korában történt eset aranybe- tűkkel került be a naplómba: Édesanyja elutazott műfogsort csináltatni. A délHa elromlik a vízcsap Hatezer lakás gazdája Az idei célkitűzés: a tisztább Nyíregyháza Az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat munkáját a legritkább esetben dicsérik. Hiszen szolgáltatásuk közvetlenül az otthonunkkal — a lakással, a fűtéssel, a tisztasággal — kapcsolatosak. Erre pedig nagyon kényesek a lakók. Elromlik például a vízcsap, kit tárcsázunk, ha nem a Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalatot? milliók korszerűsítésre A vállalat a város területén közel hatezer bérlemény „gondját” viseli. Ezeken a részben állami, részben vegyes, részben személyi tulajdonban lévő lakásokon az elmúlt évben 5500 ‘karbantartó- munkát végeztek el, 5 és fél millió forint értékben. Negyvenhét lakóépület felújítására 10 millió forintot fizettek ki. Korszerűsítésre — gőz lógépet és négy járdatisztító kézi seprőgépet akarnak vásárolni. A szemétszállítás gondját sikerült 2—3 évre megoldani. December 29-én kaptak három új kukáskocsit és ezzel a város mintegy 400 kukásedényét rendszeresen kitudják üríteni. Még mindig nagy gondot jelent a fazekakban tárolt szemét, valamint a kerti hulladékok elhordása. Igaz, van 7 billenő szemétszállító kocsi, de ezek korszerűtlenek és körülményes a szemét be- és kirakása. A szolgáltatóvállalat feladatai közül — ma talán Sokaknak legégetőbb — a fűtés. A TITÁSZ tulajdonában lévő hőközpontban termelt gőzért a vállalat bért fizet. Ezzel fűti többek között az északi lakónegyed, a Jósavá- ros lakásait, az új posta, a városi tanács, a megyei tanács, a tanárképző, az új irodaház, a KÖJÁL-székház épületét. összesen 2500 lakást fűtenek távfűtéssel. t Ij melék kellene Sokan feltették már azt a kérdést, hogy ez a távfűtési rendszer, ami Nyíregyházán van, jó és kifizetődő-e? A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem. Mivel egyetlen hálózatról van szó, ha a ve- zeték elején műszaki hiba keletkezik, az egész hálózat nem kap meleget. Erre példa az elmúlt évben négy esetben volt. Októberben egy napig nem volt meleg, mert az új vezetéket kötötték át. Decemberben szelepet cseréltek, majd két esetben áramszünet volt, ezért 2—2 napig egyáltalán nem, vagy alig volt fűtés. A lakosság kényelmét biztosítaná az ingatlankezelő szakembereinek az az elképzelése, hogy még egy vezetéket kellene építeni. (bakonyi) Múzeumi tanácskozás A megyei múzeumi hálózat idei terveiről, feladatairól, problémáiról tanácskoztak csütörtökön Nyíregyházán a Művelődésügyi Minisztérium, az országos múzeumok, hasonló megyei intézmények szakemberei, • a megyei tanács képviselői. Az értekezletet Horváth Miklós, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg, majd dr. Dienes István, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója ismertette a múzeumi hálózat idei programját, problémáit. Az idei év legfontosabb eseményét kétségtelenül a nyíregyházi intézmény új épületbe való költözése jelenti. Az átköltözés mellett természetesen az őszi hónapokban már kiállítások rendezésével is számolnak. A megye többi múzeuma pedig — az elmúlt évekhez hasonlóan — ez évben is gazdag és változatos programmal várja a közönséget. A rendezvények között első helyen a tárlatok szerepelnek. Egyes múzeumok pedig már most megkezdik az előkészületeket fontosabb évfordulók alkalmából rendezendő kiállításokra. Sor kerül a megyében országos jelentőségű és helyi vonatkozású ásatásokra. és távhő bekötésére — 5 milliót költöttek. Ezeket a mun- kákát többségükben idegen kivitelezők végezték. A vezetők ezzel kapcsolatos terve, hogy a karbantartó és a fel- újító szolgáltatásaikat a jövőben teljes egészében a Hegcsapolták a bevételt ítélet a tiszalöki bűnszövetkezet ügyében vállalat dolgozói lássák el. Munkájuk megkönnyítéséért — és így a több munkavállalás érdekében — mintegy 3 millió forint értékben vásárolnak ez évben építőipari gépeket. Az ingatlankezelő idén 7000 hibaelhárítást tud elvégezni a kezelésében lévő lakásokban. Több seprőgép A lakások karbantartása mellett a város egészét érintő munkájuk a közutak takarítása, locsolása. A köztisztaság régi problémája Nyíregyházának. Ugyanis nem mindegyik utca pormentes. Még ma is található a belvárosban földes út. Ezeket a vállalat nem tudja és nem is kpteles takarítani. Ahol viszont szilárd burkolat van, ott nincsen csapadékvíz-lefolyó. így gépekkel csak a Kossuth utcát és az Északi körutat tudják tisztítani. A többieket félig kézzel, félig gépekkel takarítják. A város tisztán tartására az elmúlt évben a városi tanács 5 és fél millió forintot fordított. Az idén közel 6 milliót, ötvenhat dolgozó takarítja reggelente az összesen 120 kilométernyi utcát, valamint a középületek előtti járdákat. Itt is fokozott gépesítést tervezett be a vállalat vezetése. A meglévő négy seprő- és három loesológép mellé ebben az évben egy locsoutáni vonattal meg is érkezett, szájában az új fogsorral. Elébünk lép, s hogy kipróbálja a hatást, csillogó szemekkel kérdi: — Nos, mit láttok rajtam valami újat? Valami különöset? Kislányom csak les. Én tudom, hogy a műfogsorára céloz. — Ejnye, nincs rajtam semmi furcsa? — Miért,, mit kellene látni. mama? kérdi a gyerek. — Szóval semmit nem veszel észre rajtam? Kislányom erre nagyot néz, elpirul, odaszal d, s zokogva borul az anyja nyakába: — Nem baj, anyu, rá se ránts! Majd felneveljük azt is! Dénes Géza Hatan álltak vádlottképp kedden délelőtt a megyei Bíróság előtt, hogy pontot tegyenek ügyük végére. Az első fokú ítéletet nem vették tudomásul, mert volt közöttük, aki teljesen ártatlannak érezte magát, volt, aki a tényeket ugyan elismerte, csak azt nem, hogy az bűncselekmény volt, de olyan is akadt, aki azt állította, hogy bosszúból jelentették fel, mert őt üldözi valaki. De mit is csinált ez a hat ember, akik egyébként a Tiszalöki ÁFÉSZ dolgozói és vezetői voltak? Sorozatosan sikkasztottak, a közösség pénzét saját zsebükbe rakták, becsapták a vásárlókat és hamisítottak. Szántó Zoltán például — aki 23 éves korában már a tiszalöki szövetkezeti étterem vezetője volt — az italbeszerzéssel, feladással, a csaposok és a felszolgálók elszámoltatásával volt megbízva, Hogyán Sándor 24 éves szakács, a helyettese pedig a konyhai nyersanyagok beszerzését és ezek papírmunkáit végezte. Persze csak papiron. A gyakorlatban mindenki azt csinált, amit akart, csak egyben egyeztek meg. Mégpedig abban, hogy a többletbevételt „leakasztják”. Zsebre vágták a napi bevétel egy részét, természetesen úgy, hogy a másik ne tudjon róla. Sorozatos sikkasztás, visszaélés Annál nagyobb volt azonban a meglepetés, amikor a leltár 7153 forint áruhiányt, 1868 forint göngyölegtöbbletet és 2745 forint értékű nyersanyagtöbbletet talált. Aztán amikor megnyugodtak, hogy letudták a leltárt, néhány nap múlva ismét meglepték őket. Akkor 5222 forint áruhiányt, 947 forint göngyöleghiányt és 6691 forint értékű étkezési nyersanyaghiányt találtak. Fölösleges részletezni, hogy mit mutatott a harmadik leltár, a lényeg az, hogy három hónap alatt az étterem forgalma közel 300 ezer forint volt. de a két vezető csak 266 ezret fizetett be a postára és 4 ezer forint körüli összeget tett ki amit vásároltak. Ezzel persze fcorántsincs vége Hogyán és Szántó magánalakításainak. Szántó például a kőbányai világos sört sorozatosan pilseni áron adta, a kommersz konyakért pedig kabinet árat számolt Csak ezess a két tételen 2440 forint hasznot húzott. De o}yan is előfordult, hogy a vegyes gyümölcspálinkát szatmári szilva áron adták ki a csaposok a vendégeknek. Tehették, mert tudtak a főnökök néhány húzásáról és ők is többet megengedtek maguknak. Mind nagyobb hiány Szántó attól sem rettent vissza, hogy amikor egy esküvőre megrendeltek tőle 500 üveg sört, akkor az éttermi III. osztályú áron elszámolt sört kiadatta egy italboltvezetővel, természetesen IV. osztálynak megfelelő áron és az 1500 forint különbség Szántó zsebébe vándorolt. Igaz, felét Hogyannak adta, de megfelezte vele azt az ezer forintot is, amit egy lakodalomra előlegként vett fel egy tiszalöki fiatal pártól. Szántó, mint étteremvezető gyakran meghívta barátait, egy kis ivászatra és sokszor hajnalig tartott a mulatozás. Hyenkor előkerült a kártya is és amit elbukott, azt a napi forgalomból tette az asztalra. A számlát pedig — amit fogyasztottak, vagy éppen a család ott megevett — megkapta, csakhogy ezért nem fizetett, a felszolgálóknak pedig ezzel a pénzzel nem kellett elszámolni. Hogyán, a helyettese az ételeket rendesen kalkulálta, csak éppen nem adta ki a megfelelő mennyiségű nyersanyagot. A bizonylatokat pedig úgy vezette, mintha többet használtak volna fel a kalkulált meny- nyiségnél. A kettő közti különbség így az övé maradt. Es bár a nyersanyag-fel-- használási lapokat csak hébe-hóba vezette, mégis kimutatható. hogy szeptember 20-tól október 12-ig 2745 forint értékű nyersanyagtöbblete volt, december 8-ra pedig már 6691 forint hiányt találtak a leltározók. Az akció nem sikerült Pedig mindent megtettek, hogy lopásaikat ne sikerüljön felfedni. A leltározás előtt 10 liter hubertuszt kértek „kölcsön” a 4-es italbolttól, a 16-os vegyesboltból pedig lisztet vittek, a második leltárnál pedig cigarettával próbálták enyhíteni hiányukat. Az akció azon ban nem sikerült. Belekeveredett ebbe az ügybe Kakócz László, a szövetkezet elnöke is. Az egyik augusztusi napon bement az étterembe és kért Szántétól tm forintot Szántó new akart adni, mondván, nine* pénze. Kakócz erre azt java. solla, hogy vegyen ki any- nyit a forgalomból és adj* azt odg. Szántó megtette ezt a szívességet, sőt még 20 üveg sört is adott, amiért Kakócz szintén nem fizette ki a 118 forintot. De volt más is. A szeptemberi küldöttgyűlésre 3600 forint költséget számoltak el az elnöki reprezentációbóL Az összeget azonban nem használták fel. Mi legyen akkor a megmaradt pénzzel? Szántó levonta belőle a 100 forintod meg a sör árát, aztán a maradékot — 673 forintot — odaadta az elnöknek. 4z elnök hűtőgépe Kakócz még 1970-ben vásárolt egy hűtőszekrényt * tiszalöki iparcikk-áruházban, a garancialevelet azonban úgy vitte haza, hogy nem állították ki. Csaknem két év telt el, amikor elromlott a hűtőgép és Kakócz visszavitte Szebenszki Gyulának, * bolt helyettes vezetőjének. Szebenszki rögtön egy új hűtőszekrényt adott érte. Pásztor Ferenc eladó pedig kiállította a garancialevelet. Csak éppen nem a vásárlás időpontjára, hanem 1971. november 24-re, mintha akkor történt volna a vásárlás. A papírt visszaküldték a hűtőgépgyárnak, a gyár pedig kicserélte egy újra. Ezt az „újítást” azonban felfedezte a belső ellenőrzés és visszavitették a hűtőszekrényt *■ elnökkel a boltba. Az ügy tovább: szereplőiről — Dancsiskó Jánosról, a tiszaeszlári boltvezetőrőt éa Szebenszki Gyuláról csak annyit, hogy ők is megtalálták a módját az egyéni haszonszerzésnek. Szebenszki 17 ezer forint értékű műszaki cikket küldött ki Dan- csiskónak. aki — miután eladta az árut — 12 ezret visszaadott Szebe nszki nek. S ezret pedig megtartott magának. A kár azonban megtérült, mert a leltár közeledtével Szebenszki két ismerősével befizettetett 18 ezer forintot, hogy a csalás ki ne derüljön. A megyei bíróság Szántó Zoltán étteremvezetőt 1 év, Hogyán* Sándor helyettes vezetőt egy év, Kakócz László elnököt 4 hónap, Szebenszki Gyulát 10 hónapu Dancsiskó Jánost 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, Kakócz büntetését azonban 2 év próbaidőre felfüggesztette. Pásztor Ferenc eladót 5 hónap javító-nevelő munkára ítélték. Az ítélet jo&-
