Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-12 / 292. szám

!CBG»r-MAGYA«ORSiÄÖ & <*M „ WTÍ: Äeeemfrer tV Közéletiség Szabolcsban VOLT IDŐSZAK, AMI­KOR KICSIT IRONIKUSAN azt mondták a népfrontgyű­lésekről; azokban az a jó, mindent el lehet mondani. Mindenkit meghallgatnak, a legkülönbözőbb kérdések kerülhetnek terítékre, min­den sirám egészen az utó­piába hajló • javaslatokig. „Megkönnyebbül az ember, ha elmondja a saját vagy közvetlen lakóhelyének, környezetének dolgait, s a többi már nem rá tarto­zik.” A megvalósulás sorsa nem a népfrontgyűléseken dől el. hanem a legkülön­bözőbb párt, tanácsi és ál­lami szervek asztalánál. Az egyfajta „lelkiismeret- könnyítő” szerep azonban mindjobban háttérbe szorul a népfronttestületek össze­jövetelein. Vannak még, akik tényleg csak azért szólnak, hogy hallják a sa­ját hangjukat, vagy hogy „bedobjanak” egy-egy tet­szetős témát, s vajmi keve­set törődnek a folytatással. De ők vannak kevesebben. A népfronttestületek kü­lönböző fórumain meghono­sodó termékeny, ésszerű, lé­nyegre törő légkör nem kedvez a szócséplő, a csak aggódó közéleti emberek­nek. akik az aggódással él is használják maradék ener­giájukat. A 278 népfrontbi- zottsag napi munkájára, fá­radozására az a jellemző, hogy az okos és megalapo­zott javaslatok, tervek, vé­lemények gondos összegyűj­tője, továbbítója, a megva­lósításukra illetékes szer­veknek mind több helyen egyenrangú partnere. Külö­nösen így van ez az év vé­ge felé, áípikor egy kis számvetés készül minde­nütt. Legutóbb a népfront me­gyei bizottsága is bizonyí­totta. mennyire a napi éle­tünk örömei, gondjai, el­lentmondásai, a jövőformá- lás felelőssége a forrás, amelyből a testületi ülésen és közben is merítenek a népfrontban dolgozó tár­sadalmi munkások. Jól tük­röznék a felszólalások, a ja­vaslatok a már korábbi felismerést, hogy „ráolva­sással”, a feladatok, prob­lémák leltárba vételével nem lehet előbbrejutni. A lehetőségek és szükségletek összhangjával lehet csak előbbrejutni, legyen szó a tanyai iskolák mostoha kö­rülményeinek javításáról vagy a bejáró tanulók sor­sáról, vagy éppen a nőtlen, hajadon pedagógusok ne­héz albérleti viszonyairól. CSAK CÍMSZAVAKBAN IDÉZÜNK néhányat a ja­vaslatokból, észrevételekből. Egy orvos — dr. Váradi Je­nő Záhonyból — arra hívta fel a figyelmet, vajon kellő komolysággal foglalkozik-e a társadalom azzal a szám­arányban elenyésző, még­sem elhanyagolható kisebb­séggel, akik még ma is analfabéták. Ugyancsak ő ajánlotta, hogy a délelőtt és délután használatban lé­vő iskolai tantermekben oldják meg a szellőztetést, vásároljanak levegőfertőt­lenítő germicidlámpákat, mint az orvosi rendelőkben. Tegyünk többet az iskola­egészségügyért. Scholt Béla mérnök, az MTESZ megyei titkára a szakközépiskolák és az üzemek kapcsolatát nem tartja megfelelőnek. A nép­front programjában helyet is kapott az „egy üzem egy iskola” elnevezésű mozga­lom, amelynek célkitűzései nem maradhatnak papíron. A mezőgazdasági főiskola igazgatója, dr. Vétek János a sok irányú képzés és az egyes területeken elmaradó feltételek ellentmondásait tette szóvá, őrömmel közöl­te viszont, hogy rövidesen megkezdik a főiskolán az üzemmérnöki képzést. Tíz év alatt 1050-en végeztek a korábbi középfokú iskolá­ban, s öt év alatt mintegy nyolcszáz szakembert sze­retnének üzemmérnökké ké­pezni. De nem minden gazdasági vezető érti. mit jelentenek ezek a lehetősé­gek... A népfronttestületek javas­latként fogalmazták meg a megyeszékhelyen élő nőt­len és hajadon pedagógu­sok igényét is. az illetékes állami, tanácsi szervek fog­lalkozzanak, amint, erre pénzügyi lehetőség kínálko­zik, egy pedagógusszálló építésével. Később a megye többi városában és távla­tokban a nagyközségek egy részében is épülhetnének garzonszerű kis szállók, hogy a fiatal pedagógusok szíve­sebben maradjanak Sza- bolcs-Szatmárban. Vincze Sándor, az újfehértói műve­lődési ház igazgatója egy újszerű népművelési forma sikeréről számolt be, mely­nek lényege: klubszerű, kö­tetlen formában felkészí­teni a felnőtteket az osztá­lyozó vizsgákra. Húsz al­kalommal nyolcvan órában. Eddig hatvanan jelentkez­tek. NEM KÍVÁNJUK FEL­SOROLNI a megvalósítható javaslatokat, amelyek a munkaprogramban is helyet kaptak. Széles a skála, a fiatalok pályaválasztásától a felnőttek képzéséig terjed, hisz legutóbb a közoktatás helyzetével foglalkozott a népfront megyei bizottsága. Egyetlen egy sem volt köz­tük, amely ne a sza bölcs- szatmári, beregi helyzetből, a sürgető problémákból in­dult volna ki­Hozzátehetjük: a megvaló­sításhoz a legtöbb esetben pénz is szükséges, s ezt a népfront közvetlenül nem tud adni egyetlen község­nek sem. De a tanácsokkal és más szervekkel kötött együttműködési szerződé­sek. az állandósuló és köl­csönös tájékoztatás, a leg­fontosabb feladatok közös megközelítése révén napon­ta szorgalmazni tudja a megoldásra érett javaslatok sorsát. S egy nagyon nagy lehe­tősége van a népfrontmoz­galomnak, ez pedig: a la­kosság különböző rétegei­nek, a legváltozatosabb ér­deklődésű tagjainak ösztön­zése szellemi munkára, tár­sadalmi erőfeszítésekre, kö­zös gondolkodásra. S a gondolkodásban rejlő ké­pességnek a kialakítására is képes a népfrontmozgalom, hogy az emberek ne csak j közvetítői, elmondói legye- j nek a közö6 gondoknak, örömöknek, hanem formálói is. S csak akkor legyen nyugodt a lelkiismeret, ha a közösen megtervezett épületek, utak, iskolák, stb. tető alá is kerülnek. S nem csak a szavakban röppennek fel... EZ A MEGVALÓSÍTÓ, ALKOTÓ ÖSZTÖNZÉS ad értelmet a népfrontmoz­galomban dolgozó több ezer szabolcsinak, így érezhetik a hétköznapok történelem­formáló örömeit. Páll Géza Kevesebb ingázó ipartelepeink tervezése — Arányos fejlesztés — Minél több munkaalkalmat helyben Statisztikai adatok: „A fontosabb ágazatokban fog­lalkoztatott munkások és alkalmazottak létszáma öt év alatt (nem teljes körű adatok alapján számolva) összesen 27 ezer fővel, kö­zel ötven százalékkal emel­kedett”. (A KSH megyei igazgatóságának jelentésé­ből.) Öt év: 18 ezer ipari munkahely A jelentős arány azt jel­zi: a párt politikai bizottsá­gának megyénk fejlesztésé­re vonatkozó határozata után megélénkülés követ­kezett be az iparfejlesz­tésben. Az új gyárak, gyár­egységek, új munkahelyek többsége a korábbiaknál jobb munkafeltételeket ia te­remtett. Az 1975-ig tartó ötéves terv időszakában 58 ezer fiatal lépd át a munkaképes kor alsó határát. Egy ré­szük az iparban helyezke­dik el a már meglévő é6 a további új munkahelyeken. A tervek szerint az ipari munkahelyek száma öt év alatt újabb 18 ezerrel nö­vekszik. Ennek kisebb ré­sze a már működő vállala­tok tevékenységének bőví­téséből, nagyobb részben az iparfejlesztési és iparki tele­pítési alapok által támoga­tott fejlesztésből adódik. A tervek körültekintő, jó megvalósítása azt is igényli, hogy a várhatóan munkát keresők körének felmérése mellett jó előre azokat a helyeket is ismerjék, ahová lehet, érdemes ipart telepí­teni. Sok minden szükséges ehhez: jó megközelítés, közművek, hagyományok — hogy csak néhányat em­lítsünk. Az is fóntos. hogy az ilyen tervezés beillesz­kedjék a megye' település- hálózatának tervébe: a na­gyobb központok mellett arányosan fejlődjön a me­gye. Mindezek figyelembevé­telével gondos elemzőmun­ka zajlott megyénkben az elmúlt hónapokban az ipar- telepítés szempontjából szá­mításba jövő városokban és településeken. A munka eredményeiről a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága a napokban tárgyalt. Ötvenhat ajánlat A helyi tanácsok nagy érdeklődéssel foglalkoztak az ipartelepítési lehető­séggel — még akkor is, ha csak távoli terveik lehetnék nagyobb támogatásra. Ezt bizonyítja, hogy a tanácsok 56 olyan telephelyajánlatot nyújtottak be, amelyek va­lamennyien figyelemre mél­tóak voltak. Több olyan — már meglévő — épületre is felhívták a figyelmet, ame­lyek ipari célra igénybe ve­hetők lennének. Az ajánlatok között húsz olyan volt, amely kedvező helyénél, lehetőségénél fog­va alkalmas, hogy a beru­házások tervezésénél előny­ben részesüljön. Természe­tesen a többi alkalmas te­rület nem szenved hát­rányt, sőt valamennyire el is készítik a részletes ter­veket, felsorolják azokat a lehetőségeket, amelyek alap­ján számításba vehetők egy esetleges ipartelepítésnél, az ipari munkahelyek kialakí­tásánál. Ezért is jelezte a sorrend kialakításánál a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága: a sorrend feltételes, változ­hat, mert egy terület egé­szét figyelembe véve nem lehet a mostani helyzetet rögzíteni, és több év múl­va is az 1972-es állapot sze­rint dönteni. Előnyös besorolás A sorrend kialakításánál érvényesítették azt a köve­telményt is, amely a telepü­léshálózat, a területfejlesz­tés során adódik: az ará­nyos területi fejlesztés megalapozása érdekében például szükségesnek tart­ják, hogy Fehérgyarmat, Vásárosnamény és Ujfehér- tó telephelyajánlatait olyan besorolási előnyben része­sítsék, amely viszonylag rö­vid időn belüli (Nyíregyhá­za, Mátészalka, Kisvárda és Nyírbátor legjobbnak minő­síthető telephelyeit követő) beépítését tenné lehetővé. Ennek megfelelően ez a hét település indul legjobb alappal az ipar további fej­lesztésénél. Érdemes átte­kinteni néhány kiszemelt területet. Ezek közé tartozik Nyíregyháza déli iparnegye­de, amely az elmúlt évek­ben kezdett kiépülni. Hat­vanöt hektáros területével az egyik legnagyobb egybe­függő iparterület megyénk­ben, amely már a későbbi igényeknek is megfelelően fejleszthető. A nyugati iparterület a gumiipar ter­vezett feljesztése révén épülhet ki. Az újnak szá­mító keleti iparterület (ahol a tejporgyár épült), 63 hek­táros területével szintén to­vábbi fejlesztést tesz lehe­tővé. Itt is a már kiépült víz-, gáz-, szennyvíz-, elektro­mos hálózat jelenti a leg­nagyobb előnyt, továbbá: a városban még felhasznál­ható további gázmennyisé­get itt lehetne legelőnyö­sebben hasznosítani. t elkészülni a telepítésre Már eddig is érezhető volt Mátészalkán a 34 hek­táros előközművesített ipar­terület — amely mintegy modellként mutatta a gon­dos előkészítés hatását: nera az ipartelepítési tárgyalá­sok idején kell felmérni a lehetőségeket, foglalkozni a közműellátással, iparvágá­nyokkal, hanem már tár­gyalási alapként lehet fel­ajánlani. így a kínálkozó legkedvezőbb ipartelepítés kiválasztásához járulhat hozzá. A felmérések bizonyos kedvező és hátrányos hatásokra is mutattak. így könnyebb a kiutat megta­lálni. Mert Nyírbátor 30 hektáros iparterülete közel fekszik ugyan a bővítés alatt lévő közművekhez, iparvágánnyal azonban nem látható el — ezért eleve a nem anyagigényes iparágai telepítésével kell foglalkoz­ni. Vagy például Kisvárda 4,5 hektáros ipari területe — közvetlenül az Öntödei Vállalat gyáregysége mellett — kis területe ellenére is rendkívül kedvező lehet: ki. válóan alkalmas olyan vál­lalati beruházás fogadására, amely öntödei kapacitás igénybevételét követemé meg. Vásárosnamény, Fe- hérgyarmat és Ujfehéttó esetében — a meglévő és jód hasznosítható iparte­rületek mellett — a hely­, beli munkaerő is hozzájá­rul az ipartelepítési re­ményekhez. • Nagy gonddal kezei k Mindezek azt jelzik: a megye vezető testületéi nagy gondot fordítanak Szabolcs-Szatmár távlati fejlesztési lehetőségeire. a rendelkezésre állő adatok lehetővé teszik, hogy a be­ruházásoktól függően, meg­felelő sorrendben, arányo­san fejlődhessen a megye, hogy mind kevesebb ember­nek kelljen naponta ingáz­Fekete Sándor: Petőfi élete „Katonának szám­űzött bal végzetem../ 2. A kitagadott fiú 183Ö feb­ruár közepén hagyta el Sel- mecet. V patt köpenyében, gyalogosan vágott neki az u nak: Pest felé tartott. „Hat esztendeig voltam is­tentől, embertől elhagyott földönfutó; — írta később — hat esztendeig volt két sötét árnyékom: a nyomor és a lel­ki fájdiiom... és mikor? If­júságom kezdetében, az élet legszebb szakában, mely csu­pán az örömökre van te­remtve, tizenhatodik eszten­dőmtől a huszonkettedikig.” (Utt ItAelek) A hat esztendei nélkülözés megaláztatás más embert ta­lán összetört yolna. de az ő erős jellemét nem tudta ki­kezdeni, sőt megedzette. E hat év tapasztalatai beépül­nek maid verseibe és a való ség ezer színével gazdagíts azokat Pestre érve - Petőfinek sike­rült bejutnia a pesti magyar színházhoz. Nem színészként, ilyen feladatra a tizenhat éves kóbor diák nem is lett volna még alkalmas. Ne kerülges­sük a szót — színházi szolga lett. Korát meghaladó értel­mével felfogta, hogy az any- nyira vágyott színészi dicső­séghez a statisztál ásón át ve­zet az út, s korához illő me~ részsá-"’eí vállalta is az ez­zel járó színházi szolgai te­endőket. Abban az időben nem volt színművészeti fő­iskola. Aki színésznél: akart állni, valamelyik társulattal jelentkezett — a legalacso- nyabbrendű feladatokra. Az ország első számú ma­gyar színháza nem volt olyan előkelő intézmény, mint a pesti német teáttum. Ha es­ni kezdett, a környéket elbo­rította a sár. Petőfi esténként lámpással kísérhette haza a sötéttől és a sártól félő szí­nésznőket — egy tízesért. S néha, ha olyan darabot adtak amelyben a „néma személy zet” népes volt, ő is felléphe tett a színpadra, nemcsak mint „székek és pamlagok hordozója, hanem mint szőj lanságra kárhoztatott vadász vagy paraszt, katona vagy nemesúr. Petőfi színészi pályája tehát fordítva indult, mint majdani színésztársaié, akikkel később össze fogja hozni a sors. Azok falvakban, vidéki kisvárosok­ban kezdték pályájukat, egy rég divatjamúlt színészi is­kola tanítványai voltak, ma­gyarán ripacskodtak. Petőfi viszont tizenhat éves, nyitott szemű, koraérett: kamaszként az ország legjobb művészeit láthatta játszani, naponta testközelből figyelhette ala­kításaikat, tanúja lett annak a küzdelemnek, amely ekkor már javában dúlt a régi, „sí­ró és éneklő” iskola, és az új, a természetesebb játékfelfo­gás hívei között. S ha társai­val sokszor összeütközésbe fog kerülni, ennek egyik oka é"o az, hogy ő már indulás­kor az új iskola tanítványa lehetett. Mintegy három hó­nap után elhagyta Pestet. Ta­lán apja vitte el, vagy vala­melyik rokona szánta meg a kitagadott fiúf, tény, hogy 1839 május második felében már Ostffyasszonyfán volt, egy földmémök házában. A jó­módú rokon gyereke mel­lé fogadta be Petőfit házita­nítónak. A rakoncátlan kis kölyök tanttgatása mellett Petőfinek az irodában is dol­goznia kellett, szép írását és -ajztudását a mérnök Szíve­sen hasznosította. Szegény rokonként, de minden jel szerint kellemes nyarat tolult Petőfi Ostffy­asszonyfán. Volt tisztes mun­kája, mindennap ehetett, a nélkülözések hónapjai eltűnj! emlékké váltak. Ráadásul a környék legszebb leánya is közelében élt, bizonyos Róza, persze, hogy a kamasz fiú sürgősen beleszeretett, s per­sze, hogy a szerelemnek ez­úttal is, mint Aszódon, versek lettek a következményei. Csakhogy Róza kisasszony nem csupán szépség volt, ha­nem helybeli előkelőség is. Amikor a szerelemnek és a szerelmes költeményekre': pletykás híre lett, a mérnök megharagudott és — mivel éppen távol volt — levélben utasította a feleségét, adja ki az ifjú költő útját. A kido­bott fiú Sopronba ment és felcsapott katonának. „Katonának száműzött bal­végzetem...” Egyetlen katona­pajtásához írt, későbbi ver­sében magyarázta így sorsá­nak e rossz változását. Mit érttünk balvégzeten? Csak a kitagadásig súlyosbodó apai szigort? A kilátástalan nyo­mort? Okunk van azt hinni, hogy döntésében az anyagi sanyarúság, a kitagadottság és a kamasznál oly természe­tes kaland- és világlátási vágy mellett a katonai dicső­ség kísértése is szerepet ját­szott. Az önkéntes újonc felvéte­lére ' 839. szeptember 6-án került sor. Mint a katonai fő- törzskonwből megállapítha­tó, egy kis jámbor csalásra is szükség volt a soroztát» ér­dekében: a rekruta 1821-ben születettnek vallotta magát, nyilván azért, mertr az alsó korhatár 18 esztendő'volt A soproni laktanyában fa- priccseken, kettesével alud­tak az újoncok, Petőfi ágy- társa egy cigányfiú volt. A tisztikar jórészt osztrákok­ból, horvátokból állt, a ve­zényleti nyelv a német volt, amelyet a magyar altisztek természetesen éktelenül ke­rék be törtek. A költő nem igyekezett túl okosnak mutatni magát. De ezek az egyenruhába bujta­tott szerencsétlen fajankók így sem tudták megbocsátani „a világfutó tintanyalónák” (mert csak így hívták), hogy barátaival levelez, azaz ír és olvas. A betűvel szemben ér­zett ellenszenvük levezeté­sére épp kapóra jött ez a vándordeák — ahol csak le­hetett, ártottak neki. A leg- megalázóbb és legpiszkosabb munkákat rá bízták, a leg­kisebb vétségért kurtavasra verték vagy megbotozták. (Kurtavas lett a vége annak is, hogy^ a Sopronba látogató Liszt Ferenc hangversenyére el mert menni.) Minél mélyebbre alázta a végzet, annál fényesebb elég­tételeket várt a sorstól. „Ér­zem, barátom, magamban, — mondta egy diákbarátjának — hogy nem mindennapi embernek születtem.” Egyre többször gondolt szökésre is. Ha majd a nsesaae Tárai »hó környékezte bércei” alá ke­rül, az ezred — remény itt — onnan már könnyű lesz megszökni Teli Vilmos hazá­jába... De reményei ismét megcsal­ták. A félévi kiképzés után csakugyan elindultak Sop­ronból, ám csak Grácig ju­tottak. itt „rostokoltak” több mint egy hónapon át, 1840 március végétől május elejé­ig. Innen indult tovább a költő zászlóalja — de nem Tirolba, hanem lefelé, gya­logmenetben, Zágrábnak. Petőfi azonban nem tartott velük. A piszkos laktanyák népe közt akkoriban oly gya- kari tífusz ágynak döntötte. Kórházba vitték. Meg sem gyógyult tisztességesen, beosz­tották egy transzportba és mennie kellett a társai után. Ősszel hadgyakorlat követ­kezett. Ez már sok volt. A szüntelen nélkülözéstől, bán- talmaktól, tífusztól sújtott, agyonhajszolt szervezet nem bírta tovább — ismét katona­kórházba került. E szerencsétlenségből fakadt katonaéletének legnagyobb szerencséje. Az ezredorvos- nak feltűnt a vézna baka, aki olvasnivalót kért tőle — nera szokták ilyen kéréssel zaklat­ni. A derék orvos szolgálat­képtelennek minősítette az olvasgató közlegényt, majd felülvizsgáló bizottság elé küldte. (Folytatjuk}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents