Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

^!&Ef-MAéYARÖft55AG — VäSARNAPT WPLL#ÍCl,ff I. as* 1®Í2. áecemEer fö. 1 elevízióból értesültek... A várossá válás gondjai A MINAP a nyírbátori já­rás és Nyírbátor község veze­tőivel beszélgettünk. A járási pártbizottság első titkárával, Kovács Ferenccel, Kultsár Mihállyal, a nagyközségi párt- titkárral és Kaliba Lajos ta­nácselnökkel. A hírt, hogy Nyírbátort várossá fejlesztik, a televízióból tudták meg. ök is és a nyírbátoriak is. A ve­zetők örültek a hírnek, hiszen ezért sokat dolgoztak és végre másodszori „nekifutásnak” si­került. (1969-ben pályázták meg először.) Az örömük iga­zi forrása azonban az, amit a hír után tapasztaltak. A la­kosok elégedett büszkeségét, tapintható aktivitását, hogy segítenek Nyírbátort várossá tenni. — Ilyen hangulatban, ilyen jó hozzáállással sok mindent még tudunk majd oldani — mondják —, ami még kell majd áh hoz. hogy a város va­lóban város legyen. A jól szervezett új ipari tizeinek mellett már van egy objektuma Nyírbátornak, amelv városi színvonalú és ez a Rátöri István Múzeum, amelv 1955-ben nvílt meg. Évről évre gyaranodó kiállí­tási tárgyait — dr. Szalontai Barnabás elvitathatatlan szor­galma és érdemeként — kül­földről is figyelemmel kísé­rik. a zenei napok pedig való­ban városi ranqot adó rendez­vényei a községnek, illetve a múzeumnak. AZ EGYIK LEGIZGAL­MASABB és szinte mindenkit mozgósító téma a Széna tér mellett 1971 tavaszán feljött 52 fokos kiváló gyógyhatású forrás fürdővé hasznosítása. (Egyébként most fúrták meg S hideg kutat 330 méter mély- ságben, hogv majdan a förró és a hideg víz keverhető le­gyen ) Máris jönnek a javas­latok. hogv téglajegvvásárlás- sat. társadalmi munkával se­gítik a fürdőépítést. Ugyancsak az egész lakos­ságot forfia]j^o7ta.tó terv a vá­rosiasodás kfdső iegveinek megteremtése. A füvesítés, á virágülfetéS. a parkok rend­be hozása. Utt van a szép és hangulatos R-qhadcáv tér. al- földies jellegével méltó főte­re lesz maid a városnak.) Sürgős intézkedést kíván az £7TK-rendelő énftésének a tervezettnél előbbre hozása. Faluavű'éseken. tanácstagi beszámolókon beszélik majd meg ezeket a terveket, gon­dokat Nyírbátor lakosságával és kérik ki javaslataikat és segítségüket. A oárttitkár asz­talán a község hatalmas tér­kéné. azon mutatják hol lesz­nek az új lakások. úi utcák. t.aoozgatunk a dokumentu­mokban. a községi párf-vég- rchai tóbizottság. a tanács jo<*vzökönvveiben, hpgvan rögzítették a telenii'és törté­netét. Nyírbátor, mint lakott helvnék múllia a csiszolt kó- fcorstakra nyúlik vissza. A ré­gészeti leletek szerint már a bronzkorszakban jelentős ke­reskedelmi útvonal haladt a községen keresztül. A hon­foglalás ideién a nyírvizek­ből kiemelkedő halmokra te­lepültek a téli szállások. s ezek váltak később faluvá. Ennek során lett Nyírbátor is 1060—1069 között település. A következő században Bá­tort, vagyis a mai Nyírbátort az okleveles adat már királyi földnek mutatta, melyet a királynak tett szolgálatai ju­talmául a gutkeled nemzet­ség kapta meg. 1927-TÖL BÄTOR már vá­sártartási és árumegállító jo­got kapott, melyet a későbbi századokban többször is meg­újítanak. Ez a várossá fejlő­dés alapjait rakja le. Hűséges szolgálatai jutalmazásaként Károly Róbert 1330-ban a Bátoriak birtokait kivette a megyei és királyi igazgatása és igazságszolgáltatása alól és az akkori idők szavaival élve ,kardjogot” és ..pallosjogot” adományozott neki, ami azt jelentette, hogy a földesúr minden birtokán élő népesség felett legfelső fokon- ítélkez­hetett. Ugyanakkor teljes vá­rosi kiváltságot is kapott adó­mentességgel Nyírbátor, és ezzel szabad királyi városnak megfelelő joggal rendelkezett. Nyírbátornak ez a jogállása az 1886. XXII. tv. megjelené­séig, vagyis az új. közigazga­tási jog bevezetéséig meg is maradt. A kiváltságok, a városia­sabb életforma vonzereje, va­lamint a gazdák telepítő gondja a környékhez képest aránytalanul felszaporította a Város lakosságát. A MESTEREMBEREK már 1581-ben céhbe állottak ösz- sze. A céh jogosító okirata szerint a városban akkor a szabó, szűrszabó, szűcs, csiz­madia, varga, borbély, laka­tos és kovácsmesterséget gya­korolták. A XVII. század kö­zepéről megmaradt az össze­írás, amely részletesen tájé­koztat a város akkori állapo­táról. 1648-ban ugyanis I. Rákóczi György erdélyi feje­delem név szerint is össze- iratta birtokai jobbágyait, azok földjeit, és várható jöve­delmeit. Ebből tudjuk, hogy ebben az évben 227 jobbágy és 15 nemes család élt a vá­rosban. mintegv 950—970 lé­lek. Sokkal jellemzőbb adat, hogy a lakosok között 70 csa­lád. a lakosságnak majdnem egyharmada mesterséggel foglalkozott. A városnak saját iskolája volt. Az Összeírásból az is kitűnik, hogv a lakosok aránylag jó anyagi körülmé­nyek között éltek. A sok és bosszú tiáborűskó- dás. majd az azt követő pes­tisjárvány miatt hallatlanul megfogyott a lakosság száma. 1715-ben már cs&k 85 családot írtak össze, ami nem jelentett töhhet, mint 340 lelket. Az 1770 évi országos összeírás is még csak 116 szabados csalá­dot talált. A XVIII. században a város erdeje 3720 holdat telt ki, a 2898 hold legelő a földesúr­ral közös használatban ma­radt. A város lakóinak száma ebben az időben: 375 család, tehát mintegy 1500 fő. De eb­ből mintegy 300 lélek már házas és házfalán zsellér, ami azt mutatja, hogy a jobbágy­ság rétegeződése mór meg­kezdődött. A XIX. század ele­je a társadalom fejlődését Nyírbátorban alig mozdította elő. Az ipar megmaradt a céhszerű keretekben, amely ekkor már inkább hátrálta­tója, mint előmozdítója volt a fejlődésnek. A céhrendszer a század 80- as éveiben szűnt meg. A XIX. század második fe­lében Nyírbátor közepes lé­lekszámú településsé nőtte ki magát. Az 1848—49-es sza­badságharc idején a lélek- szám 3000 fő volt. 1869-ben 4723, 1900-ban 5939 lakost em­lít a népszámlálás, 1910-ben már 7777 lelket találtak. A lakosságból 3367 volt a kere­sőképes. A lakosság foglalko­zása szerinti megoszlása a kö­vetkező: mezőgazdasági 1415 fő, iparból 1028, kereskede­lemből 186, közlekedési alkal­mazott 45, közszolgálati és magánalkalmazott 346. nan- számos 76, házi cseléd 157, il egyéb 114 fő volt. *' BÖNGÉSSZÜK a nyírbáto­riak hivatalos kérelmét, amelyben tömören megfogal­mazták, hogy miért kérik, il­letve kérhetik a község város­sá való szervezését. 1. A nagyközség 1330-tól 1886-ig „szabad királyi vá­ros” jogaival rendelkezett. 2. A kormány által jóváha­gyott településhálózat-fejlesz­tési koncepció Nyírbátort kö­zépfokú központnak jelöli ki. 3. A nagyközség népesség­száma 1965-től évi 2,07 száza­lékos fejlődést ért eh 4. A -nagyközség vonzott te­lepüléseinek népességszáma 44 070 fő. 5. A nagyközség helybeli te­lephelyein dolgozó összes ke­resők közül az ipar, építőipar, valamint az ellátás, szolgálta­tás és javítóipar területén dolgozók aránya 71.5 száza­lék, az ellátás, szolgáltatás és a javítóiparban dolgozók ará­nya pedig az összkeresők 18,9 százaléka. 6. A nagyközség középfokú intézményei közül — a rende­lőintézetekben a rendelési órák száma ' napi 29 óra. a gimnázium tanulóinak 34,3 százaléka a környék települé­seiről jár be, művelődési háza és 300 férőhelyes mozlterme van, mely színházi előadásra is alkalmas. 7. A nagyközség egy lakos­ra jutó kiskereskedelmi for­galma már 1969-ben megkö­zelítette az ország többi rész­leges középfokú központjának — melyek már városok — mutatóját. A TIP per T-\o7f<PTÍÍ1 lakásainak 47,8 százaléka bur­kolt úttal kiszolgált. 27.6 szá­zaléka vezetékes vízzel el’á- tott. A szennyvízcsatorna 5,7 kilométeres gerincvezetéké­nek építése 1972-ben befeje­ződik és ez lehetővé teszi a belterületi lakások 24 száza­lékos bekötését. A fenR«k és különösen c •'többi öt év naivarányú fej­lődése alánján kérjük, testvé­nek előterjesztést Nyírbátor várossá szervezése érdekében a forradalmi munkás-paraszt kormányhoz. MEGTÖRTÉNT! Most már elsősorban a nyírbátoriakon a sor... Egy baráti kör krónikája Vajától a francia Vie,neuxiet Ritka életképességről tett bizonyságot az öt évé alakult vajai Vay Ádám Múzeum ba­ráti köre, amelynek 761 tagja van. A tagok zöme Vaján és a megyében él, dé a baráti kör tagságának 8 százaléka a fő­városból, Baranya, Borsod, Komárom, Nógrád, Pest, 'tol­na és Zala megyékből tobor- zódott. A körnek vafi kilenc Egy cselekvő közösség lét­külföldi tagja is. rehozása volt á cél, amely részt vesz a múzeumi gyűjte­mény gyarapításában, a ki­állítások és népművelési elő­adások közönségének szerve­zésében. Néhányan idegen nyelvű levelek és szakcikkek fordítását vállalták, többen saját gépkocsijukkal ki- és visszaszállították az előadó­kat. a művészvéndégéket. A tagdíjak és felülfizetésék anyagi alapot adták a külön­böző kiadványok költségeinek fedezésére. Ezek mellett a baráti kör gyümölcsöző kap­csolatot épített ki a hazai és külföldi rokonintézmények­kel. Elsősorban a néprajzi tár­gyak gyűjtésével végzett szá­mottevő munkát a kör tag­sága. összesen 151 néprajzi tárgyát gyűjtöttek és adomá­nyoztak a múzeumnak. A fo­tótárat Karabin Istvánnak, a baráti kör eperjesi tagjának a felvidék kuruc- és Rákóczi- emlékhelyekről készített fel­vételei gazdagították. Ugyan­Sajátosan egyedi vállalko­zás öltött formát Barotá Mi­hály nyíregyházi középiskolái tanár „Bölcső és katedra” cí­mű, nemrég megjelent köny­vében. Szépirodalmi, nevelés- történeti és korraizélémek különös ötvözete rajzolódik ki az olvasó előtt, nagy-nagy hivatásszeretet, a szülőföld és lakóhely iránti elkötelezettség színeivel. Mint a cím is sej­teti, az emberi élet egy átfo­gó ívét — a bölcsőtől a kated­ráig — szándékozik nyomon követni a szerző. „Tetten érni a változó-változatlan időt...” — írja előszavában. A műfajilag nehezen kate­gorizálható — novella, riport, szociográfia, sőt helytörténeti, néprajzi elemekét is tartal­mazó — kötet legnagyobb ér­téke a mély és mindig konk­rét tartalmat nyerő ember- központúság, amely a műfa­ji keveredés ellenére is élte­tője a gondolatoknak. Egybe- fűzője és melengető tüze a két világháború közötti idő­szak nyírségi világában gyö­kerező írásnak, amelynek végső összegezéséről azt mondja a szerző: ha túl a csak ő ajándékozta a vajai múzeumnak II. Rákóczi Fe­renc vadászimájának díszes, kéziratos másolatát. A fran­ciaországi magyarság Rókó- czi-hagyományápolásáról, a minden év szeptemberében megrendezett yerresi Rákóczi- emlékünnepségről küld rend­szeresen tudósítást és totó­anyagot a vigneuxi A. Zilber, aki a nagy távolság ellenére is lelkes barátja és támogató­ja a Vay Ádám Múzeumnak. Az adattárat a kör taglalnak témagyűjtései gvarapí tolták. Értékes és bőséges anyagot gyűjtöttek a Tanácsköztársa­ság helyi és járási emlékéiről, s a felszabadulás csfeméPvei­ről. A néprajzi térftagyűjtés során lejegyezték a helyi la­kodalmas szokásokat. a kü­lönféle néni gyógymódokat, babonás Hiedelmeket. A mú­zeum könyvállományát bőví­tette dr. Köneczi Béla 509 kötet könyv ajándékozásával. A gyűjtemény gyarapításán kívül a kör tagjai részt vet­tek kiál KM Sok és előadások lebonyolításába", a közönség szervezésében. fit éV aint.t a 8 állandó kiállításon kívül 47 időszaki és Vándorki állítási mutatott be a múzeum. * lá­togatók száma megközelíti a 25 ezret. Ot év alatt 83 elő­adást rendezőit a múzeum. A rokonintézményekkel Is szénen alakultak a kan-sala­tok. Kiadványokat cseréltek a részigazságokón sikerült va­lamit felmutatni az egészből, az általános érvényű igazság­ból is, akkor nem volt meddő a fáradozás... Baróta Mihály könyvének értéke a szubjektív látásmód, az élmények társadalmi, szo­ciális hátterének gazdag ki­vetítése. a szabolcsi táj és a nyírségi emberek karakteres rajzának bemutatása. Gyen­géje a műfaji bizonytalanság­gal függ össze. Szépirodalmi alkotásnak nem teljes, doku- méntumirödalomnak viszont hiányos. Jócskán találhatunk túlzottan részletező leírásokat — egy-egy iskolái ünnepség műsora, stb. —, amely tömö­rebb szerkesztéssel, feszesebb, lényegre törőbb olvasmányél­ményt nyújtott volna a kötet olvasóinak. Barota Mihály könyve a Magyar Pedagógiai Társaság Szabolcs-Szatmár megyei ta­gozata és a városi tanács vb művelődési osztályának gon­dozásában jelent meg, a fe­dőlapot és az iilüsztráeiókat Margittal Jenő készítette. a könyv a Nyírségi Nyomdában látott napvilágot. P. G. keleméri Tompa Mihály-em­lékSzobával, a gyulai Erkel Eéréne múzeumi baráti kör­rel, a Kisújszállási Móricz Zsigmohd Gimnázium és Szakközépiskola honismereti szakkörével és még több ha­zai múzeummal, intézmény­nyel. A határon túli intézmé­nyek közül a nagyszőllősi helytörténeti gyűjteménnyel a legszorosabb az együttmű­ködés A szovjet múzeológu- sok 135 mikrofilmet küldtek a Nagyszőllős helytörténetére vonatkozó levéltári anyagok­ról. A kassai Batsányi-körrel is jó a kapcsolat: a Dóm fa­lában elhelyezett Rákóczi- dombormű fényképét hozta ajándékba vaiai látogatásakor a Batsányl-kör titkára. Gör­csös Mihály. Több kiadványt is mellelentét á vajai baráti kör. köztük két isniertetőfü- zefet. egy helytörténeti össze­állítást és az 1969 évi Var Adém-em’%ünnenség tudo­mányos ülésszakának anya­gát. A Vay Adam Múzeum ipá­ban az Esze Tsmás-haeyáták átadása alkalmából tudomá­nyos ü'ásí rendez. melynek anyagát köfetbp" *s megjelen­tetik. A baráti kör, további erősödése l“bgtösse*t pályázat kiírására is. amely a múzéum munkáját kívánja segíteni, egyben a megyei honismereti munkához kíván ösztönzést adni. Könyvtár a konzervgyáriad A Nyíregyházi Konzerv­gyárban 1967 óta van üzemi könyvtár. Az egyre növekvő olvasói lé'számnak és a könyveknek a helyiség kicsi­nek bizonyult. Az idén újat kapott — olvasóteremmel együtt. Októberben volt az ünnepélyes átadás. Közel százezer forintba került, melyből 50 ezret a gyár, 42 ezret az SZMT központi könyvtára adott. A kétezer-hatszáz dolgezó- ból — szezonban többen dol­goznak — 500 beiratkozott olvasója van a könyvtárnak. A beiratkozottak melléit töb­ben látogatják a könyvtárat Ügyanis a gyakori vérsenyek, szakdolgozatok forrása az üzemi könyvtár, ötezer kötet között váló- garatnak. A széoirodalmi polcon a klasszikus írók mel­lett a mai szovjet és ma ivar írók könyvei is megtalálha­tók. A szakkönyvek általában a filmezéssel, a zenével, a barkácsolással és a különböző hobbykkal foglalkoznak. Leg­keresettebbek a műszaki könyvek A gyár profiljával — az élelmiszeriparral, ve­gyészeitek gépészettel kap­csolatosak. Az itt dolgozók humán és szakmai művelt­ségüknek nélkülözhetetlen kellékei” ezek a könyvek. Novemberben — egy hónap alatt — több mint négyszáz könyvet kölcsönöztek. (b. I.) Üj megvet kiadvány Barota Mihály: Bölcső és katedra Akácz Lász'ó: Ugye, mi soha... Lassan bealkonyodott. és a so*ótipi ogvütt nagyra nőttek s fák. Lágvabb lett a föld. a levegő meg olyan sűrű. hogy majdnem meglehetett simo­gatni. A fiú meg a lány a sarkon búcsúzkodtak. — Már nem fáj annyira a fejem — mondta a lány —, kiszel'őzött az úton — Sokat tanultál ma? — Sokat' — mondta, és a fiú vállára haitotta a fejét — Elkészülsz vele?* —- va" nata három napom.. Hosszú, barna ház állt mö­göttük; sötét volt minden ab­laka Csak a túlsó végén, va (ami iizlet'-"'viségből szűrő dött ki egy kis sápad* fény — A verseket ÍS bozzáol vas tad? — Csak a telét! — Pedig mindet kellett volna... Akkor hirtelen kinyílt az üzletajtó. Egy Öregasszony lé­pett ki rajta. Kezében teli vödröt tartott. — A verseket okvetlenül ol- vásd el: azokat mindig kér­dezni szokták! — Elolvasom — bólintott lehunyt szemmel a lány Az öregasszony nagy, bille­gő mozdulattal az -okba ön­tötte a vizet, aztán visszain­dult. A fiú simogani kezdte a lány haját. Amikor az öregasszony az ajtóhoz ért. felkiáltott. — Tört volna él annak a keze. aki először ifim addtl magának! így kell hazajönni, minden este? A fiú keze megállt, aztán lehanyatlott. Az öregasszony nem csukta be az ajtót. Valami morgás hallatszott odabentről, majd újra az ő hangja. — így leinni magát? Szá radjon el a kezem, ha még- egyszer pénzt adok neki! Csend következett: nem hallatszott más, csak a seprő suhogása. — Ha az öregnél vizsgázol — mondta a fiú —, ne félj. Ő igazán jóságos bácsi. — Nem félek — mondta a lány. — Vizsgáztam már ná­la. Az öregasszony újra kezd­te. — Nincs még egy ilyen em­ber! Dolgozni már nem akar. még a fát is én vágom, de inhi, azt igen... Szavaira tompa nyögés te­lelt. — Mindig a szemét nézd. és nyugodtan beszélj. Akkor nem lesz baj most sem. — Szép szürke szemei van­nak. Mindig azokat szoktam nézni! A szobában megcsörrent valami, aztán zuhanás hal­latszott. — Már menni sem tud! —. kiabálta áz öregasszony. — Úgy leitta magét, hogy min­denbe belebotlik! De rettene­tes! — Biztosan segíteni fog! — mondta a fiú. — O minden­kinek segít. — Máskor is segített — mondta a lány, és lehajtotta a fejét. Az öregasszony újra fel­csattant. — Menjen arrébb! Nem lát­ja, hogv útban van 7 — Titeket nagyon szeret Azt mondta, régen volt ilyen jó évfolyam... Néhány percig csend volt odabent, csak áz öregasszony dohogása hallatszott. Aztán hirelen nagy csörömpölés, meg a kiömlő víz zuhogó hangja. — Az átkozott! — Jajdult fel az öregasszony. — Kiön­tötte a vizet. Ezért dolgozom? Ezért gyötröm a beteg dere* kam? A víz lassan sűrűsödő pa­takokban csurgóit át a kü­szöbön. — Mindig ezt kell csinál­nom! Mások után takarítani! Én aztán jól megkaptam az élettől! — De a verseket — mondta lassan a fiú —, azokat fel­tétlenül nézd meg. — Megnézem. Feltétlenül megnézem — mondta a lány — Maga mellett csak ilyen sors jutott. Csak a kínlódás, a veszekedés! Agyondolgoz­tam magam, aztán ezt kap­tam vénségemre. Jobb lenne inkább meghalni! A fiú szólna akart, de nem jött ki hang a torkán. Csak álltak egymás mellett, és néz­ték a földet. Odabent újra megzörrent valami, aztán megint csö­römpölés hallatszott. — Még ezt » összetöri? — kiáltott az öregasszony. — Menjen innen! Menjen innen, maga átkozott! A lány megrázkódott; ar­cát a fiú vállához szorította. Aztán az öregember meg­jelent az ajtóban. A sárga fényben megvillantak torz vonásai. Az öregasszony ütött még egyet, majd lehanyatlott a keze. Nehézkes léptekkel indult vissza a szobába. Az öreg az ajtófélfának tá­maszkodva állt egy ideig; amikor már nem bírta to­vább, szép lassan lecsúszott a küszöbre. A fiú mind a ké* karjával átölelte a lányt. Táskája a földre esett. Aztán az öregasszony ki­jött, fölráncigálta az öreget, és behúzta a szobába. Az si­ló nagyot esörrent utánuk. Odakint erősebben fúlt a szél; megemelte a lány hajat, — Sanyikám! Ugye, mi so­ha? Ugye, soha, dé soha... — Soha — mondta a fiú, és megszorította a lány ke­zét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents