Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-09 / 290. szám

t oldal ItiEtT-WAGYARöftSZA« 1972 december i. Szülők fóruma FIATALOK m FIATALOK m FIATALOK äß FIATALOK ü FIATALOK Az iskolások öltöztetése „Csupa szereietből teszik...” — kísérlem mentegetni az édesanyákat, amikor az iskolaorvos fejét csóválva néz rám. Nemtetszésének oka: a kis Zsuzsikáról az egyenköpeny alól még öt réteg került le. S amíg a dok­tornő a kislány nyirkosra izzadt testét vizsgálgatja, szemügyre veszem a kis alsó trikót, a nylonkombinét’ a műanyag pulóvert, a mellénykét és a kardigánt. Ezek fiillesztették be annyira a gyerek testét. A tanterem jól fűtött, s ezek bizony mind műszálból készült holmik. Magam is túlöltözöttséget figyelek meg a testneve­lésóra előtti vetkőzéseknél. Kell hát beszélni a szülők­kel a gyermekek ésszerű öltöztetéséről. A szülői értekezleten kiderül, hogy igazam volt: csupa féltésből, csupa szeretetből teszik. „Hogy meg ne hűljön!” — mondják. Nem gondolnak arra, hogy a túl- öltöztetéstől megizzadt gyermek sokkal könnyebben megfázik, ha kimegy az iskola folyosójára. A túlöltözött gyermek nyugtalan, rosszul koncentrál, izzad a keze, piszkosan, maszatosan dolgozik. Helyes lenne, ha a fűtési idény kezdetétől úgy öl­töztetnék a gyermeket, hogy a tanteremben ne íegyen több holmi rajta, mint otthon a szobában. Az egyenkö­peny alá elég, ha fiúknak egy alsó ingecskét és egy in­get, vagy ingpulóvert adunk, leányoknak sem kell alsó ing és kombiné, elég az egyik Egyszerű kis ruhák, ki­nőtt dolgok, jól elhordhatók az egyenköpeny alatt. A kardigánt, mellényt ne vegye fel a köpeny alá a gyer­mek, legfeljebb rá, hogy levehesse könnyen, ha melege van. Azt tapasztaljuk, hogy télen, a hóban, fagyban szin­te minden gyermek hosszúnadrágban és — az egyéb­ként nagyon praktikus — kiscsizmában jön iskolába, így érkeznek mínusz 8—10 fokos hidegben. Levetik a kabátot, a sapkát, a sálat, a hosszúnadrágban és csiz­mában ülnek a 21—23 fokos tanteremben. Sok iskolában — nagyon helyesen — le kell venni a csizmákat és a hosszúnadrágot. Bent tartanak az is­kolai szekrényben egy-egy pár könnyű cipőt, szandált, s abba bújnak bele. Amióta általánossá vált az egyenköpeny viselése, azóta megszűnt a „Nekem szebb ruhám van, mint ne­ked!” — versengés, ami különösen a kislányoknál vált néha-néha már divatbemutatóvá. A helyes öltözködésről szóló tanácsoknál meg kell említeni azt, hogy van néhány nap a tanévben: amikor még és amikor már nem fűtenek a tantermekben. Elő­fordul, hogy a korán érkező hűvösebb, őszi napokon, vagy az elhúzódó télutó napjain bizony 20 fokot nem éri el a tanterem hőmérséklete. Ilyenkor ennek megfe­lelően kell öltözködni, a gyermekre rétegesen felvehe­tő, vagy levehető holmikat kell adni. Mint említettem már: ne a köpeny alá, hanem a köpenyre. TÖRD A FE IEDI Vízszintes: 1. Megfejtendő. 0. Kérdő­névmás. 7. Óvoda, becézbe. 8. Gépkocsi rövidítése. 9. Vissza: több ezer éves. 11. Megyénk­ben község. 12. Pityergő. 14. Eső jelzője lehet. 16. Megfej­tendő. 18. Vízsodor. 20. Idő­egység. 21. Időhatározó. 22. Omladék. 24. Talál. 25. Visz- sza: összes. 27. Ajándékozom. 28. összevissza tart! 29. Tó­csarészlet ! Függőleges: 1. Mihályka. 2. Állóvíz (—’). 3. Esztendei. 4. Télisport. 5. Mezőgazdasági, idegen szó- összetételekben. 6. Megfej­tendő. 10. Űttörőszervezeti egység. 11. A témát egyálta­lán nem érdeklődéssel figyelő. 13. Azonos magánhangzók. 14. -tói kezdve. 15. Aratási mel­léktermék. 17. Néma sorba! 19. Pusztít. 21. Minőségellen­őrző egyén. 23. Orosz béke. 24. Római 50, 600. 26. Megyei Ta­nács. 27. AÓ. Megfejtendő: Három helység termálfür­dővel (vízszintes 1, 16, függő­leges 6). Múlt heti megfejtés: BÉ­KÉSCSABA — TATA — BU­DAPEST — SZEGED. Könyvjutalom: G»’ Imre Mátészalka, Czeglédi László Jánkmajtis, Velicskó Erzsébet Nyíregyháza, Ancsák Jolán Apagy és Sira Pál Penyige. Eddig arról szóltunk, hogy milyen legyen a gyermek öltöztetése a tanteremben. A mi eléggé változó időjárá­sunk mellett gond a korán munkába induló szülőknek a gyermek utcai öltözetének összekészítése is. Bármennyit élcelődnek is humoristáink a meteoro­lógiai jelentések tévedéseiről, nekünk mégis csak nagy segítőnk a tv, rádió esti előrejelzése és a rádió reggeli krónikájának sűrűn jelentkező legfrissebb időjárásje­lentése. A várható reggeli hőmérséklet alapján készít­hetjük össze a holmikat. Meg kell tanítani a gyermeket arra, hogy saját maga is gondoljon rá: a felmelegedett időben levegye a sapkáját, vagy kendőjét, a karján hozhatja a kabátját, az anorákját. ha a reggeli 6—8 fokból napsütéses 20—22 fok lett délre, mire hazafelé bandukol. Erre már a legkisebb iskolás is képes, ha előre figyelmeztetjük. Dr. Gergely Károlyné A MABÉOSZ rejtvénypályázata Régi szakmák nyomában A szemafor főszerelő A MABÉOSZ kelet-ma­gyarországi területi bizottsá­ga 1972. december 16-tal kez­dődően öthetes bélyeggel kapcsolatos rejtvénypályáza- tot indít' (keresztrejtvény, bé­lyegtotó, stb.) A pályázaton részt vehetnek mindazok, akik az öt- egymást követő szombaton megjelenő rejt­vényt helyesen megfejtik és a következő hét péntek 24 óráig eljuttatják a MABÉOSZ kelet-magyarországi területi iroda Nyíregyháza, Mártírok tere 9. sz. címre., A borítékon kérjük feltű­nően rögzíteni: REJT­VÉNYPÁLYÁZAT. A helyes megfejtők között vágott é fogazott bélyegsorokat, biok kokat és könyveket sorsolunk ki. Szakmák születnek és tűnnek el a technika, a tu­domány állandó fejlődése közepette. Egyes régi, a fia­talok számára ismeretlen szaőak évtizedekkel ezelőtti idők hangulatát, e kor szakmáit idézik. Ilyen a szemafor. Ma már inkább úgy mondjuk: vasúti biztosítóberendezés, vagy a legújabbra: automa­ta forgalomirányító. Van az országban még egy idős ember, akitől ha megkérde­zik régi foglalkozását, azt feleli: szemafor főszerelő. A Vas megyei Vasvár köz­ségben él a régi szakember, a 90 esztendős Szanyi Im­re. 1908-tól 1920-ig szerelte a vasútállomások biztosító­apparátusait öttagú brigád­ja élén. Ügy lett brigádve­zető, hogy már akkor értett a műszaki rajzok olvasásá­hoz, ami elengedhetetlen volt ehhez a munkához. A német Rosemann és Kühnemann cég budapesti képviseletének dolgozói vol­tak. Annak idején ez a cég szerelte fel Közép-Európa gyorsan sűrűsödő vasútháló­zatán a biztonságot szolgáló karos jelzőket, váltókat, so­rompókat, ezek bonyolult kábelrendszerét. A fővona­lak akkor már 30—40 éve­sek voltak, de gépi biztosí­tóberendezések nélkül bo­nyolódott rajtuk a /forga­lom. Egyszerű tárgyi jelzé­seket használtak, amelyek ma már mosolyra késztet­nek. Az akkori forgalomsű­rűség és „sebesség” köze­pette azonban megtették a magukét. A szemaforosok sokirányú munkát végeztek. Budapes­ten maguk készítették az al­katrészeket, majd a helyszí­nen összeszerelték azokat, ök tanították meg a beren­dezések kezelésére a vasúti személyzetet. Negyven állo­mást látott el Szanyi Imre munkacsoportja biztosító­apparátussal. Az ország min­den részén dolgoztak. Töb­bek között Vác, Budaörs, Körmend, Sárvár állomáso­kon szerelték fel a bizton­ságot szolgáló berendezése­ket. A nagyobb helyeken egy évig is eltartott a mun­ka. Amennyiben túllépték a határidőt, bírságot fizettek az államvasútnak. Illetve fizettek volna, mert erre a valóságban egyszer sem ke­rült sor. Mindig sikerült betartaniok a határidőt. Ta­nulhatnánk tőlük... Fazekas La fos: TÉLI ÉJ Fekete éjben fehér hó esett, betakarta a fázó földeket. Fekete éjben csillag egy sem gyűlt, vastag felhőkből a hó hullt, csak hullt. LÓUGRÁSBAN. Induljatok el az A-betűből és lóugrásban olvassátok össze a_ szó- tagokat. Ha helyes útvonalon haladtatok végig, Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka című ver­séből kaptok idézetet. Hogy szól ez az idézet? •yepBA SJOX3 bjijXu «ozfetaj JPA uaqsai ei?ui ‘pzssotj \n zscpsA y :sajrajSaj« Ember se vágott veszejtő éjnek, mire megvirradt, minden fehér lett. Jánosík és a pandúrok (SZLOVÁK NÉPMONDA) Egyszer a pandúrok üldö­zőbe vették Jánosikot. Jáno- sík látta, hogy igen nagy baj­ban van, ezért elhatározta, hogy lemegy a faluba és el­rejtőzik a jó embereknél. Le­rohant a hegyoldalon és a legközelebbi faluban betért egy szegény özvegyasszony házába. — öreg anyó. én vagyok Jánosík, a betyár, eljöttem magához, tudna-e adni né­kem valamilyen ruhát, amibe átöltözhetnék? Az öreg anyóka megrémült. Az ő fülébe is eljutottak már azok a rettenetes hírek Já- nosíkról — és íme, most itt van. — Ruhát kérsz? Szegény özvegyasszony vagyok, nincs senkim. A férjem immár húsz éve nyugszik a földben, a leányom után, aki gyermek- szülésben meghalt, maradt még valami ruhaféle. Egye­bem nincs. — Csak hozza azt, amije van. Jánosík ezalatt kitekint az ablakon: már hömpölyög a pandúrok sűrű tömege le a hegyekből a faluba, mint egy sötét áradat. Az anyóka elő­hozta a női ruhadarabokat. Jánosík egykettőre magára öltötte azokat. A fogasról le­kapta a fejkendőt és bekö­tötte a fejét. Megragadta a kis dézsát, vizet loccsantott a földre és egy nagy zsákkal a kezében nekilátott a padló felmosásához. — Hej, öreg, ebben a házé ban van Jánosík, a betyár! Mondd, hová rejtőzött el! — kiáltották a pandúrok. Az anyóka a félelemtől meg- némult. De az asszony, aki a padlót mosta, odaszólt nekik: — Fussatok utána a ' »t- aljára, a csűrben éppen r st öltözött át női ruhába — és közben úgy csapkodott a nedves zsákkal a pad’ón, hogy végül a pandúr attól félt, hogy a ruháját is be- mocskolja. — És ez igaz, öreg? Jaj né­ked, ha hazudsz! Az anyóka mélyet sóhaj ;t és mondta: Igaz bizony, női ruhába öl­tözött át. A pandúrok útnak eredtek és kiáltozták: — Fogjátok meg. Jánosík női ruhában menekül! Jánosík ezalatt ledobta magáról a női ruhadarabokat és ígv szólt az öreg anyókoz: — Derekasan helytálltál. Már-már elfogtak volna. Nesze, itt van emlékbe Tá­nosíktól, a betyártól — és egy marék pénzt ado*t az anyókának. Az öreg anyóka nagyon sze­gény volt, szívesen fogadta el Jánosík adományát. Amikor a zaj már elcsen­desedett, Jánosík kiugrott a szobából és elindult vissza a hegyekbe azon az úton, ame­lyen jött. Dr. Papp San dómé Z. Viszovszkij-* 'Vrtkácfó után Egy hónappal a téli vaká­ció előtt bementem a dékán­hoz és átnyújtottam az „Elekt­romos mérések jövője” című tudományos munkámat. — Nagyszerű! — mondta a dékán, erőteljesen kezet szo­rítva velem —, de ezzel csak szünidő után foglalkozom. Szünidő után, rögtön az első nap, mindent megbeszélünk... — Előbb nem lehetne? — próbálkoztam csalódottan. Hisz addig még egy jó hónap van hátra... — Csak vakáció után! Elővettem a noteszomat és bejegyeztem: „Szünidő után, első nap találkozás a dékán­nal”. Két nap múlva szóltam a szakszervezetisnek, hogv szer­vezzünk fotóúiságot „Pártat­lanul a félévi vizsgákról” címmel, de leintett: — Majd a vakáció után! Rögtön az első napon foglal­kozom az ötlettel, de most ugyebár... — De hát, ez most lenne aktuális — ellenkeztem. — Aktív srác vagy, de csak vakáció után! Este találkoztam az egyete­mi színpad vezetőjével. — Szera — szólt hozzám —, egy időre most felfüggesztjük a próbákat, de légy szíves je­gyezd meg, vakáció után — rögtön az első nap! — össze­jövünk főpróbára. Világos? — De még mennyire! — mondtam és noteszomba azon nyomban bejegyeztem a fő­próbát. 1 Másnap a tornateremben a tréner kijelentette: — Gyerekek, ma ez az utol­só játékunk. Tudjátok, nem röplabdázni való idő ez, de szünet után az első nap... — ... edzés és jelentős mér­kőzés az ötödévesekkel — egészítettem ki. — Úgy van! Honnan tudod? — Óh, hát ez csak termé­szetes! A könyvtárajtóra kifüggesz­tettek egy hirdetést: „A vizs­gákra kivett könyveket min­den diák, a vakáció utáni első napon köteles beadni”. Beír­tam ezt is a noteszomba. Ba­rátom, s egyben évfolyamtár­sam, Valka Dubinyin érté­semre adta, hogy mostanra tervezett névnapját nem most, hanem... — ... hanem a vakáció utáni első napon tartod — fejez­tem be helyette. — Igazad van, te látnok! — kiáltott fel örömmel —, hisz képtelenség vizsgaidőben ilyesmivel bajlódni! Ilyenkor mindenki százfelé megy. Majd, ha újra együtt leszünk! Tehát tartsd eszedben: első nap! Mire ezt is beírtam a note­szomba, szédülést éreztem. Ez a szédülés erőt adott ah­hoz, hogy bevalljam Verá­nak azt, amihez évek óta nem volt merszem. Este kezembe fogtam a kezét s a holddal far­kasszemet nézve így szóltam hozzá: — Drágám! Ugv gondolom mindent tudsz! Rövid leszek: házasodjunk össze! Szeretlek és kész! Vera a nyakamba ugrott és bevallotta, hogy másodéves kora óta szeret. ezért hát rögtön az első napon... — ...a téli szünet után — mondtam mechanikusan. — Igen! — kiáltott Verocs- ka ünnepélyesen. Szünetben leutazom a mamához, de az­tán, rögtön az első nap... Megcsókolt, én hazavánsso- rogtam. Fal fehér lehettem, mert anyám ijedten kérdezte: — Kisfiam, nem innál egy kis tejet? — Majd szünet után, első nap! — kiáltottam. — Akkor talán egy kis le­vest? — Nem! Majd vakáció után! — De gyermekem, mi tör­tént veled? Mi lesz vakáció után? — Ah, hát nem érted ma? Most vizsgaidősza’ n, most semmit sem lehet, de aztán?... Ha-ha-ha... — Misa, Misa! — hívta anyám kétségbeesetten apá­mat. A gyerekkel valami van! — Mi van? — kérdezte apám? — Semmi különös — vála­szoltam —, csupán most gu- bózási állapot következik, de aztán első nap a vakáció után!... Ha-ha-ha... Anvámék ágyba dugtak, meleg teát adtak. — Szünidőben a mamához utazom — dörmögtem —, de szünidő után az első napon... Elaludtam és álmomban láttam a vakáció utáni első napot: szörnyű álom volt! A Junosztyból fordította: Krecsmáryné Baraté Rozália

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents