Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-30 / 306. szám
?972. SééémSér W 9. ám Nincsenek egyedül Hasznos javaslatok — az őregek érdekében MEGYÉNKBEN TÖBB EZER MAGÁNYOS ÖREG ÉL. Helyzetüket súlyosbítja az a körülmény, hogy nyugdíjazásuk után attól a közösségtől is elszakadnak, amelyben addig éltek. Helyzetükön csak fokozott társadalmi gondoskodással lehet és kell segíteni. Lehet és kell — ezt hangsúlyozták azon a tudományos tanácskozáson is, amelyet az elmúlt napokban tartottak Debrecenben, az Egészség- ügyi Minisztérium szervezésében. A tanácskozás résztvevői elmondták tapasztalataikat, s hasznos javaslatokat is tettek az öregek helyzetének javítása érdekében. A megyei tanács szociálpolitikai csoportvezetője a többi között' elmondta, hogy a szabolcsi tapasztalatok szerint is jobb, ha a magukra maradt idős embereket a régi, megszokott környezetükben hagyják. Ez pedig csak a nyugdíjjáradék kiegészítésével, a házi szociális gondozás megszervezésével, vagy több öregek napközi otthonának létrehozásával lehetséges. A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács a lehetőségeken belül minden segítséget megad az öregek támogatásához. 1968. JANUÁR ELSEJÉTŐL a megyei tanács segítségével megyénkben megszervezték a házi szociális gondozást. Szabolcsban jelenleg 32 hivatásos, 164 társadalmi tiszteletdíjas és 6 termelőszövetkezeti gondozónő segíti a magukra maradt idős embereket. A tapasztalatok jók: a gondozónők nemcsak a gondoskodó, hanem a hiányzó családtag szerepét is betöltik. A tanyákon azonban továbbra is kedvezőtlen a magányos öregek helj'zete, mivel a szétszórt tanyákra nehéz megszervezni a házi szociális gondozást, a tanyán élő öregeknek egyelőre nem is tudnak jelentős segítséget nyújtani a tanácsok. Jelentős azonban a megyei tanácsnak az az intézkedése, amelvnek nyomán 1972 vécén és 1973- ban a tervezettnél 2 millió forinttal többet osztanak szét megyénk öregei között, szociális segély, vagy járadék- kipgészítés címén. Gaáls Ibolya felszólalásának végén javasolta: hasznos lenne létrehozni az idős áHamnolcárok társadalmi és érdekvédelmi szervezetét — a vakok és csökkentlátók érdekvédelmi szervezetéhez hasonlóan. A VÁSÁROSNAMÉNYI JÁRÁS főorvosa egyebek között elmondta, hogy az idős emberek gondjait nem oldja meg az évenkénti egyszeri segélyezés, a vöröskeresztes aktívák egyszeri látogatása, sem az öregek napjának megrendezése. A napközi otthonok szervezése jónak bizonyult, de újabbak szervezésére és a meglévők fejlesztésére van szükség. A járási tapasztalatok is bizonyítják: az öregekről való gondoskodás nem merülhet ki az anyagi támogatásban. Nem szabad az öregekkel éreztetni, hogy fölöslegessé váltak, hanem gondoskodni kell foglalkoztatásukról. (A csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának példájára.) A magányos öregek közül nagyon sokan dolgozni akarnak, hasznossá kívánják tenni magukat a társadalom számára sokszor anyagi szempontoktól függetlenül is. A főorvos javaslata szerint a szociálpolitikai előadóknak nemcsak adminisztratív munkát kell végezni, irányítaniuk kellene a házi szociális gondozást is. A tapasztalatok szerint a túlzott adminisztráció és a szakmai ismeretek hiánya miatt sokszor késedelmes, vagy hiányos a szociálpolitikai ügyek intézése. A főorvos ezért javasolta: szerkesszenek olyan útmutatót, amely tartalmazza a szociális gondozással összefüggő paragrafusokat, rendeleteket. A fehérgyarmati járási hivatal főelőadója a tanácskozáson arra panaszkodott, hogy az öregek napközi otthonát a legtöbb községben azért nem tudják létrehozni, mert nincs arra alkalmas épület. A napközi otthonok építéséhez a főelőadó állami hitel engedélyezését javasolja. A járásban a meglévő otthonokat sem volt könnyű benépesíteni a káros híresztelések és a maradi szemlélet miatt. Pedig a járás területén 134 gondozott, idős embernek 400 forinton aluli a jövedelme. Sok idős embernek gondot okoz a téli tüzelő beszerzése, a ház renoválása, a kerítés megjavítása... AZ UTÓBB FELSOROLT PROBLÉMÁKAT pedig anyagi befektetés nélkül, társadalmi munkával is meg lehetne oldani. A KISZ-esek, az úttörők többet segíthetnének az öregeknek. És a tanácskozáson elhangzott hasznos javaslatok megvalósítása is sokat javíthat a magányos öregek helyzetén, akiknek e tanácskozás is bizonvította, hogy nincsenek egyedül. hí. L. Búcsúztassa az oevet a vendéglátónál! December 31 én kedvezményes ita'vásár a szálloda és vendéglátó vállalat üzemegységeiben Nagyon helyes kezdeményezés és bizonyára örömmel fogadják a vásárlók, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei Sz' Mod a és Vendéglátó Vállalat lehetővé tette, hogy december 31-én, vasárnap, szilveszter napján — amikor a kiskereskedelmi vállalat legtöbb boltja zárva tart — mindenki megvásárolhatja a számára, családjárak szükséges szilveszteri italokat. A vendéglátóipari vállalat előzékenységével, az ünnepi italvásárlással lehetővé tette, hogy vasárnap bort, pálinkát, sört és hűsítő italokat bolti áron vásárolhasson mindenki, akinek arra szüksége van. Arról is gondoskodtak, hogy a szilveszteri vásárlásra teljes választék álljon a vásárlók rendelkezésére. Felsoroljuk azokat a vendéglátóegységeket, ahol a legkülönbözőbb italokat kedvezményes áron lehet megvásárolni: ANNA CUKRÁSZDA LUTHER-HÁZ. HANGULAT PRESSZÓ, TOLDI U. BISZTRÓ, RÁKÓCZI U. 4. BORKÓSTOLÓ, BOCSKAI U. A fentieken kívül valamennyi italból árusí* szilveszter napján reggel 7 órától este 9 óráig italféleségeket, hűsítőt, pezsgőt és más különlegességeket. Az italvásár mellett említésre méltó az a törekvés is, amellyel a vendéglátóipari vállalat üzemegységei készülnek a szilveszter éjszakai vendégfogadásra. A nagyobb éttermekben műsoros est, különleges ételek, sorsolás és különböző szórakozási lehetőségek várják a közönséget. A vendéglátóipari vállalat valamennyi étterme felkészült szilveszter éjszakájára. A malacsülttől kezdve a hajnali „kor- helylevesig” minden kapható lesz, amit ilyen ünnepi hangulatra a'á”’ atnav A zenés és táncos helyeken különös gondot fordítanak arra, hogy a szilveszteri hangulat olyan legyen, amely megfelelő kereteket teremt az óesztendő vidám búcsúztatásához. A vendéglátó vállalat, amikor ünnepi ajánlatát átnyújtja, egyben boldog és eredményekben gazdag új évet kíván minden kedves vendégének. (—) Falugyűlés Szatniárcsekézi A szatmárcsekei falugyűlést egy kissé az tette ünnepélyessé, hogy egy hónap múlva lesz 150 éves a Himnusz és a nagy falu népe az emlékünnepségekre, az iskola tavaszi névadójára és a nyárra tervezett szoboravatásra igen lelkesen készül: úgy fogadják majd az ide érkező vendégeket — mondták Varga Erzsébet népfronttitkárnak. — hogy lássák: megbecsülik emlékeiket. Aztán mindjárt megkérdezték tőle, a gyűlésre gyülekezőben: mit tárgyait Simon István költővel, aki a gyűlés napján délelőtt járt Csekén, szintén részben az ünnepségek részleteinek a megbeszélése miatt. „Házasságban ” Istvándival A tanácselnök betegsége miatt Ferencz János elnök- helyettes iskolaigazgató tartotta meg a beszámolót Emlékeztetett rá, hogy az új tanácstörvény kötelezővé tette a falugyűlés legalább kétévenkénti megtartását. A művelődési ház nagytermét csaknem megtöltő résztvevőket figyelmeztette: bár minden tanácstag megtartotta beszámolóját, a falugyűlésen is lehet észrevételeket és javaslatokat tenni, hozzászólni a község ügyeihez. Ezután beszámolt a közérdekű javaslatok intézéséről, az út- és járdaépítésről, a község pénzének hová fordításáról. Bár hangsúlyozta, hogy a községgel közös tanácsban lévő Turistvándival együtt nagyon ügyelnek arra, hogy a turistvándiak pénze Ist- vándira fordítódjék, a szat- márcsekeieké pedig Cseké- re, mint érdeklődésre számot tartható dolgokat. ismertette nagy vonásokban a testvérfalu helyzetét is, az új óvodai férőhelyeket, a vízimalom környékének parkosítását. A « Ut, kút és egyéb A felszólalások váratlan élénkséget adtak a csskei gyűlésnek. Mindjárt az első felszólaló, Omeodi Balázs szóvá tette az autóbusz-váróterem ügyét, ahová a kisÉrtékes antológiát bocsátott közre Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára a Kossuth Könyvkiadó és a Zrínyi Katonai Kiadó. A kötet Petőfi Sándor születésének évfordulója alkalmából összegyűjtött tanulmányokat tartalmaz. melyek a költő életművének a magyar történelemben és szellemi életben, a forradalmi gondolkodásban betöltött szerepét elemzi. A Petőfi személyéről és költészetéről szóló szakirodalom, amely a korabeli, a költő tevékenységét támadó és védelmező kritikai állásfoglalásokkal polémiákkal vette kezdetét az elmúlt több, mint 100 esztendő alatt hatalmas terjedelművé növekedett. Ám, e kimeríthetetlen gazdagságú költészetnek minden titkát korántsem fejtette meg. A szaporodó tanulmányok és könyvek új szempontokkal és adatokkal gyarapították a költő tevékenységével kapcsolatos ismereteket, de az örökséget fent kell tartani, olvasni, ápolni kell. s a legkorszerűbb tudományosság szintjén úgy értelmezni hogy az változatlan igazságok hatékony tényezőként mindenkor beilleszkedjenek a folyton gyarapodó műveltséganyagba, a szélesedő értékrendbe. A kötetben szereplő ta milmányok a filológiai pon tosgágű hiteles oknyomozás tudományos eredmenyrt mellett azt a törekvést is ki fejezik, hogy a fontos rész eredményeket a költői életmű egészébe, illetőleg a kor történelmi — szellem- mozgás irányainak tágabb perspektíváiban helyezzék el. Érdemes felsorolni a tegye rekek és az idősebbek bevonulhatnának a hideg és az eső elől és amire — hang. súlyozta — már egyszer megszavaztak harmincezer forintot, de másra költötték. Nincs. Fecske József az utcák állapotáról és a jó ivóvízellátásról beszélt. Egy kút kellene a Kis utcához, mert ötszáz méterrel közelebb volna. „És a „Terményforgalmi Vállalatot” kötelezni kellene rá. hogy az út karbantartásában, amit használ, vegyen részt.” A vitában részt vett egy rendőr törzsőrmester és egy nyugdíjas határőrtiszt is. Seres János arról vitázott, hogy ha egy rendelkezést kiad a tanács, gondoskodjék annak betartatásáról is, ha keil büntetéssel, hiszen van hozzá joga. Az állatokért, melyek az új telepítésű fákat lerágják, már régen szabálysértést kellett volna kiróni. A termelőszövetkezet, az ipari szövetkezet és az állami gazdaság segítsen az utak elegyengetésében az ünnepségekre. Teljen többre A hozzászólóknak kiterjedt a figyelme a bolti ellátásra: füge van az ünnepekre, de narancs nincs. A helyi ipari szövetkezet mindenütt épít a megyében, csak a saját székhelyén nem. Nagy derültséget keltett az a felszólalás, amelyben a kecskék ügyét tette szóvá egy választó: száz kecske van a faluban, de mind meddő, mert nincs hozzájuk egyetlen balt sem. Csernyi Ferenc szavai: legyen a tanács előrelátóbb, mint eddig. Kanyeczki András: tegyék járhatóvá Nagyar felé az utat, mert az rövidebb. A sok kisebb és nagyobb problémából teljesen egyértelműen kitűnt: jó lenne egy kicsit több községfejlesztési hozzájárulást meg- "Skavazni, akkor Jöbbre telne. Hiszen a felvetett problémák megoldásához pénz kell és kapni is csak úgy lehet „felülről”, ha itt, a község lakói is adnak, A jó és tartalmas falugyűlés ennek a gondolatnak a hangulatában oszlott szét. (gesztelyi) nulmányok, illetve a szerzők nevét: Kiss József: A Versek (1842—1844) kiadásának története, Martinkó András: Váltás a stafétában: Vörösmarty és Petőfi, Nacsády József: A közép- és keleteurópai népies irányzatok és Petőfi népiessége, Wáber Antal: A népdaltól a plebejus demokráciáig, Kerényi Ferenc: A Tízek Társasága, Kulin Ferenc: Petőfi és a reformkori Dózsa-kép. Tamás Anna: Petőfi és a magyar | történet lapjai, Lukácsy Sándor: Petőfi forradalmi világnézetének fő vonásai. Fekete Sándor: Petőfi jakobinusai, Kovács Magda: „Csattogjatok, csattogjatok, gondolataink szárnyat” (Petőfi küzdelme a cenzúrával). Mezei Márta: Petőfi szerelmes levele: „Válasz kedvesem levelére”, Németh G. Béla: Az ódához emelt dal. Szi- gethy Gábor: A drámaíró Petőfi, Sőtér István: Petőfi és a világlíra, Mádl Antal: Petőfi és a Vormärz, Spira György: Petőfi kardja Urban Aladár: Petőfi 1848 augusztusában, Szalai Anna: A polgár vallomásai (Jegyzetek Babits Mihály Petőfi- képéről), József Farkas: Adalékok az 1918—1919, évi 'arrada'mak Pető";-képében. Jordáky Lajos: ' z erdélyi ! munkásmozgalmi s Petői'. Pándi Pál: Révai József Pe ‘öfi-képéhez, D. Zöldhelyi Zsuzsa—Radó György: Petőfi a Szovjetunió népeinél, .fi. Törő Györgyi: Petőfi-iro- dalom 1847—1971 (Válogatott bibliográfia). Az értékes tanulmánykötetet Tamás Anna és Wéber Antal szerkesztette. Balta: már csak gallyazáshoz Hordó, papír akácból Bányafa, parkettaléc, faragott fa a szabolcsi erdőkből Van olyan ipari termelőüzem, ahol a termelési tervet nem szabad túlteljesíteni. Tilos, mert ez „rabló- gazdálkodás” lenne. Márpedig erdőben szegény országunk, s ezen belül különösen a mi megyénk is, ezt nem engedheti meg magának. E néhány mondatból sejti is az olvasó, hogy az erdőgazdálkodással kapcsolatos az az üzem. ahol nincs tervtúlteljesítés — s ez a fa- kitermelés. 220 ezer köbméter Persze, ez nem azt jelenti, hogy az erdőgazdálkodás egy helyen áll, nem fejlődik, mert éppen ez az évtizedre szóló üzemterv évente átlag két és fél százalékos növekedést irányoz elő az élőfakészletre és a kitermelésre. A kitermelt területek állományát a legkorszerűbb módon újítják fel és az erdőnevelés is belterjesebb, így lehetséges csak a kitermelés fokozása. A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdeiben például ebben az ötéves tervben —■ e tervezett fokozatossággal — évente átlagosan 220—240 ezer köbméter vastag fát termelnek ki. Ennek a mennyiségnek a durván számított fele tűzifa. A másik fele viszont úgynevezett ipari fa, s ennek egy része, hozzávetőleg 40 százaléka helyben kerül feldolgozásra. A többi rönk, bánya- és szőlő- támanyagként, valamint papírfaként (!) kerül értékesítésre. Mi legyen az akáccal? Az értékesítés egyre nagyobb gond a felső-tiszai gazdaságban. Ennek oka pé-_ dig erdőink. így a kitermel-'* hető fafajták összetételében keresendő. Mert ugyan van nekünk a legértékesebb fafajunkból, a nemes és a hazai nyárból is, csakhogy az említett 200 ezer köbmétert meghaladó kitermelhető famennyiségnek mindössze 8 százalékát teszi ki. És csak valamivel több a tölgy. Ezek a sokoldalúan hasznosítható fafajták a két megyében a talajviszonyok miatt csak kis területen élnek meg. Viszont az összkitermelésnek 70 százaléka akác. Az országban a mi gazdaságunk termeli ki a legtöbb akácot. Ez viszont közismerten vékony fa, fűrészüzemi feldolgozásra csak kis részben alkalmas. Felhasználása mindinkább leszűkült, vagy más anyagokkal helyettesítették. Mi legyen tehát akácer- lőinkkel? A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban sok energiát, pénzt költenek egyre inkább arra, hogy az akác iránti kereslet csökkenése ellenében újra megkeressék ennek a számos jó tulajdonsággal rendelkező fafajtánk hasznosításának lehetőségeit. Készítenek belőle kerítésoszlopot, szőlőtámot. Sőt papírfaként is exportálják — csak egyelőre kis mennyiségben. Újabban pedig nemcsak tölgyből, hanem nagyobb részt akácból is gyártanak hordódongát a gazdaság fafeldolgozó üzemei. Az ebből készült hordó ugyanis kiválóan alkalmas — ha nem is a bor érlelésére, hosszabb idejű tárolására, de borexportunk „csomagolóanyagaként”. Az akáchasznosítás érdekében mindenekelőtt a fafeldolgozó kapacitást kell növelni, mégpedig technikával, mert a munkaerőgondok az erdőgazdaságot és feldolgozó üzemeit is szorongatják. A feldolgozás korszerűsítése most néhány évig háttérbe szorítja a kitermelő munka ilyen irányú íejlesztesét, pedig ott is lenne tenni-, beruházni való, annak ellenére, hogy a favágók ma már legfeljebb gallyazáshoz használják a baltát. Ebben az ötéves tervben azonban sürgősebb a hajdúhadházi fe- nyőgömb.fatelep további fejlesztése. Szakosított telepek Az 1970 második felében üzembe helyezett fafeldolgozó telepen — ahol már kiépült a két iparvágány, a térvilágítás — és dolgozik egy tíztonnás nagy daru — december közepén adták át az 500 négyzetméter alapterületű fűrészcsarnokot, amelyben a jövő év második felében kezdik meg a termelést. A tervidőszak végéig parkettaüzem és szárító is épül. Ez a többlépcsős kivitelezésben megvalósuló fa- feldolgozó’ bázis 20 millió forint körüli összegbe kerül. Ezzel négyre növekszik a gazdaság önálló fafeldolgozó üzemeinek száma. Jelenleg Tiszalökön, Nyírbátorban és Vásárosnaményban van ilyen. Ezekben nem csupán a saját kitermelésű, hanem import faanyagot is feldolgoznak. A 16 erdészet közül a legtöbbnél végeznek ki- sebb-nagyobb mennyiségben elsődleges fafeldolgozást, amely bányadeszka-, parkettléc-, hordódonga- és szőlőkarógyártást jelent. E gyártmányok készülnek az önálló üzemekben Is, de például a vásárosnaményi és a tisza- löki üzemnek a láda és a rakodólap a fő profilja. A nyírbátoriban pedig főként kész parkettát és hordódongát gyártanak, ez utóbbi termelését jövőre megkétszerezik. A baktalórántházi erdészet fűrészüzemének speciális terméke a zárléc és a faragott fa, mindkettő építőanyag-ipari alapanyag. Kádár Edit A 25. AB-bébit várják 20000 forintos életbiztosítási kötvény az új esztendő első 2 újszülöttjének Az Állami Biztosító több mint egy évtizedes hagyománya szerint ismét megajándékozza az újév első két legfiatalabb magyar állampolgárát, 20—20 ezer forintos életbiztosítási kötvényt kap a főváros, és a vidék első szerencsés újszülöttje. Ezúttal várják a jubileumi, 25. ÁB-bébit Budapes ten és a 26-at vidéken akiket január 1-én ünnepé Ívesen köszöntenek. Átadjál. 1 biztosító 20 ezer forintos életbiztosítási kötvényét, amelyet a szerencsés bébi! nagykorúsitásuk alkalmából 18 éves korukban készpénzben kapnak kézhez. Az első ÁB-bébinek — M undok Nándinak —már csak 7 esztendőt kell várnia ahhoz, hogy felvehesse felnőtt élete megkezdéséhez a biztosító ajándékát. A két szerencsés újszülöttet — akárcsak tavaly, közjegyző jelenlétében — az új esztendő második órájában az Állami Biztosító központjában sorsolással jelölik ki. Korábban ugyanis a feltételek ismeretében, a jelzések nyomán szinte századmásodpercnyi különbséggel sem lehetett már megállapítani az igazi elsőt, a jutalomra ;zámot tartható újszülöttet. A kedves eseménnyel kapcsolatban egyébként az Állami Biztosító kéri az érdekelteket : az ország valamennyi kórhazát, klinikáját, szülőotthonát, hogy az Egészségügyi Minisztérium által megadott telefonszámon közöljék az Állami Biztosító országos központjával az év első órájában született csecsemők nevét, mert ezt a hivatalos tájékoztatást veszik alapul a sorsolásnál. Ul KÖNYV * Petőfi tüze
