Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
IWX JWiCUtrtlel Ä ICBTaBT-ltÄCfTAllOHSÄÄO l «AM A mikroszkóptól a fazékig Mi lesz veled, rózsa ? Kisvárdai kutatók a korszerű termesztésért Gülbaba karrierje negyven éve kezdődött. A kisvárdai rózsáé alig egy évtizede. Sikerük elsöprő volt. Olyany- nyira, hogy Magyarországon más burgonyát alig ismer a háziasszony. De nem is nagyon akar ismerni. Ez az igény a termelést is meghatározta. Ha ez kell, ezt vetik a gazdaságok. Közösek és háztájiak egyaránt. Pedig Európában negyven bejegyzett és elfogadott fajta létezik. Hazánkban ezzel szemben hat. Vajon mi az oka? Fogyasztási szokások A krumplinak legyen szép alakja, fehér húsa, teremjen bőven, íze legyen kellemes, művelése lehetőleg egyszerű. Nos, a gülbaba és a kisvárdai rózsa mindennek megfelelt. A termelő és a fogyasztó érdeke messzemenően találkozott. Ezért aztán ella, epoca, aranyalma, majd minden sárga fajta háttérbe szorult, a piacokon nem jegyezték, a boltokban igen kevesen keresték. Egy jellemző szám: a hazánkban termő 150 ezer vagon burgonya 80 százaléka a két kurrens fajtából tevődik össze. A Nyírségi Agrotechnikai Intézet kisvárdai Teichmann- telepén a kutatók fő feladata a fajták fenntartása. Vagyis az, hogy a gazdaságok számára olyan vetőgumó álljon rendelkezésre, amely a jó tulajdonságokat hordozza, megőrzi, rendelkezik azokkal a jellemzőkkel, amelyek a termelő és a fogyasztó érdekét egyaránt szolgálják. Itt született a népszerű rózsa, de itt gondozzák a gülbabát is. Az intézet melegházai, termőföldjei, laboratóriumai ugyanakkor ma egy burgonyadráma színhelyévé is váltak. A burgonyadráma Gülbaba az elmúlt negyven év alatt átélt egy-két válságot. Legutóbb 1953 és 57 között. Akkor úgy tűnt, pályafutásának vége. De megmentették. Erősnek, életképesnek bizonyult. A másik nehéz időszaka most zajlik. Úgy tűnik, most is túléli a támadásokat, amelyek a földeken érik. Nem így a kisvárdai rózsa. A levéltet- vek, a különböző vírusok koncentrált, egyre növekvő támadása megkondította felette a lélekharangot. Vágó Mihály, a kisvárdai telep tudományos osztály- vezetője: „A levélsodró tetű mérhetetlenül elszaporodott ezen a tájon is. A vírusokat, amelyek a fajtát lerontják, igen gyorsan terjesztik. Ezek a tetvek növényre telepedé- sétől számított 3—15 nap leforgása alatt nagy tömegben mutathatók ki a gumókban. Az évek óta tartó kártétel eredménye a termés mennyiségének csökkenése, a fajta leromlása, és végül az. hogy termesztése értelmetlenné válik. A kisvárdai telepen nagy küzdelem folyik azért, hogy a fajtát fenntartsák. Csak azt javallják termesztésre, ami nem fertőzött, azt a gumót, amely a sokszoros szelekció után kiállja a bírálatot. De a helyzet így se bíztató. Vajon miért ilyen kilátástalan a mentőakció? Katicabogár és burgonya A levélsodró tetűt, a kór, a vírus hordozóját igen jól ismerik a tudósok. A termelők is. Félreismerhetetlen jelek mutatják jelenlétét. Irtható volt vegyszerrel. De ezt úgy látszik megszerette, ma már szinte fürdik benne. Pusztítható úgy, hogy zúzzák a burgonya szárát, és egyidejűleg vegyszerezik. Ez a módszer még sikert is ígér. A baj csupán az. hogy a kisvárdai rózsa gumója a rajzás idején még nincs annyira fejlett, hogy szárától megfosszák. így ennél a növénynél ez nem alkalmazható. (Gülbaba szerencséje: hamarabb érik, korai fajta, így a szárzúzás jó módszer). A' jogos kérdés: nincs természetes ellensége a levélte- tűnek? Van, illetve volt. A fürkészdarázs és a katicabogár. A megyében azonban sok a gyümölcs, a kert, intenzív a vegyszerezés, így ezek olyan mértékben kipusztultak, hogy alig, csak elvétve találhatók. Éppen ezért egy megoldáson gondolkodnak: a vetőgumó-termelést olyan területekre csoportosítják át, ahol a természeti feltételek jobbak. De ehhez idő kell, nehézkes, csak részleges megoldást hozhat. Nem jelent biztos sikert a csapdázás sem. Pedig ez okos dolog, csak éppen nehezen kivitelezhető. Ha a burgonyatáblák mellé sárga virágú növényt ültetnének, a rajzó tetvek itt lecsapódnának. (Szeretik ezt a színt). De lehetőség lenne az is, hogy 60—70 centis sövénynyel ültetik körül a krumpliföldet, tudván azt, hogy a bogár 50 centi magasan repül, és itt fennakadnak. Talán mondani sem kell, mindez elmélet, a gyakorlatban nem valósítható meg, főleg tömegméretben. Mint ahogy a katica-, vagy .darázsimport se járható út. Uj fajták — ízlésváltás Sárvári István kutató adatai szeri qt az országban termesztett burgonya összmeny- nyiségének 60 százalékát a háztáji gazdaságok adják. Ez azt jelenti, hogy a megrögzött szokások eredményeként még jó ideig folytatják a rózsa termesztését. Akkor is, ha hozama csökken, ha minősége romlik. Sok nagyüzemi gazdaság sem keres más megoldást. A piaci igény meghatározó. Ez azonban nem gátolja meg azt a folyamatot, amely megindult: az aranyalma és a kisvárdai rózsa 5—6 éven. belül elenyésző mennyiségben fordul majd elő. Egyszerűen nem érdemes termeszteni. A gül- baba még marad, bár aránya csökkenni fog. A jelenlegi megoldások közül kettő jelent járható utat. Az egyik a vetőgumóimport, a másik az új fajták kitenyésztése. Az idén is nagy tömegben vásároltunk igen jó holland fajtát, ez meny- nyiségi növekedést is jelent. Ugyanakkor a hazánkban uralkodó klímaviszonyok olyanok, hogy egy-két éven belül ezek is leromlanak. (Sok a meleg nap, kevesebb a csapadék, nincs természetes parazitája a kártevőnek). Tegyük hozzá: ez az import ugyancsak drága mulatság. A másik megoldás jobb: új fajta máris van. Ilyen az úgynevezett szabolcsi rózsa, a nyírségi korai sárga, a Somogy gyöngye. Mint látható, egyre több a sárga, de étkezésre kitűnően alkalmas fajta. Egy azonban tény: meg kell alkudni azzal, hogy a küllemük nem olyan szép, mint a klasszikus rózsáé, és bizonyos fokig más ízt is meg kell majd szokni. A kutatón kívül a kereskedelemre is hárul egy nagy feladat: az új krumplit úgy kell kínálnia, hogy fajtánként. külön legyen a többféle sárga, nevét ismertté tegye, a piaci árfolyamon külön jegyezze. Nem kiemelt növény Annak ellenére, hogy a legfontosabb népélelmezési cikkek egyike, a kisvárdai burgonya mostohagyerek. Szemben a cukorrépával és a dohánnyal, nincsen senki, aki különösebben „patronálná.” Pedig időszerű lenne. A burgonya körüli millió gond ugyanis rontja a termelői kedvet, a leromló fajták csökkentik a termés meny- nyiségét. Ez pedig együttvéve azt jelenti, hogy pár év múlva olyan helyzet állhat elő, míniumost a zöldséggel. A tudomány most minden erővel azon buzgólkodik, hogy a maga eszközeivel mentse a menthetőt. Vagyis össztüzet nyit az alacsony szintű termelés ellen. Vágó Mihály és Sárvári István szavai nyomán a következő kép alakul ki: Kisvárdán ma az első feladat a fajta fenntartása. Ezzel párhuzamosan folyik a legkorszerűbb növényvédelem kikísérletezése.. Külön helyet kap a kutatásokban a talaj tápanyag-utánpóltásának megszervezése. Egyre nagyobb jelentőséget nyer az öntözéses termesztés módjának pontos kidolgozása. Uj területként, de döntő részként foglalkoznak a teljes, tökéletes, korszerű gépesítéssel. Lényegében egyik feladat feltételezi a másik megoldását. Csak együttes jelentkezésük eredményezheti a hozamok emelkedését, a fajták fennmaradását. És végül a korona az egészeh: itt oldják meg a modern tárolás problémáit is. Ez eredményezte, hogy a kisvárdai telep tudományos programja bővült, még szorosabb munkakapcsolat alakult ki a társintézetekkel Szarvason és Gödöllőn, és ami döntő: sokkal erőteljesebben keresik a kapcsolatot a termelő nagyüzemmel. Tanácsadásuk révén eredményeik termelőerővé válnak, bár korántsem olyan mértékben, mint ahogy szeretnék. Pedig érdemes keresni a Téichmann-telep kutatóit. Korszerűségükre jellemző, hogy a termelési tanácsokon kívül olyan dologban is jártasak, ami ugyancsak a jövő. Burgonyapor a dobozban Sárvári Istvánná, aki férjével együtt itt kutat, a tárolás gondja után felvillant valamit, ami asszonyi és tudósi szemlélet egyidőben. A burgonya feldolgozásának jö • vőjéről van szó. A kutató ugyanis nemcsak mennyiséget és fajtát lát. Látja az alakot, érzékeli az ízt. És ez lényeg. Meri a fogyasztó erre kíváncsi De ehhez jön még valam manapság: hogyan lehet a legkevesebb munkával asz talra keríteni a krumplit? Az időzavar előre megmunkált burgonyát tételez fel. így született meg az előre hámozott, a hasábban előre csomagolt, és újabban a vízelvonásos technológiával készülő burgonyapüré-por. A vevő a boltban keresi az előre zsákba csomagolt árut, azt, ami tiszta, gyorsan felhasználható. Nos, mindez nemcsak ipari, nemcsak Kereskedelmi probléma. Voltaképpen a termesztés eredményének célba juttatása a megtermelt növénytől is függ. Ehhez pedig olcsó, nagy tömegben termő, a lakosság óhajaival egyező fajta szükséges, amely a további feldolgozás technológiáját is tűri. A csendes telep Kisvárda határában nagy dolgokkal, problémákkal viaskodik tehát. A tudomány és a gyakorlat naponkénti randevúja látható itt. A sok tégelyben a föld, a sok gumó, kihajtott növényke, laboratóriumi kísérlet voltaképpen egy ország burgonyatermesztésének jövőjét befolyásolja. Vagyis a kutató elme és a fogyasztó gyomra egyaránt jelen van. De milyen rögös a burgonya útja a mikroszkóptól a fazékig! Bürget Lajos Kérem a panaszkonyvet! Tanulságos körút a megyeszékhelyen A vendég, aki barátjával érkezett a nyíregyházi „Anna” presszóba, colát rendelt. Az ital elfogyasztása után, fizetés nélkül távozott. Barátja azonban az asztalnál maradt. így a pincér nem tehetett mást, tőle kérte, hogy fizesse ki a cehet. A cserbenhagyott barát „fizetett” is volna, csak hát pénz nem volt nála. Viía a fizetés körül A pincér ekkor igazoltatásra szólította fel. Furcsa módon nemcsak a pénztárca, de a személyi igazolvány sem volt a vendégnél. Katonakönyvét mutatta. Mivel a fizetőpincér tapasztalt a szakmában, egy elegáns mozdulattal elkapta a katonakönyvet. s közölte: — Addig nem adom oda, amíg meg nem fizeti az ital árát. így kezdődött a vita a presszó dolgozói és néhány leveleki fiatalember között. A colát rendelő vendég* aki újból visszatért az „Annába”, felháborodva kérte a panaszkönyvet. Sz. J. — mert ő volt a barátját cserbenhagyó ember — a következőket írta a könyvbe: „A presszóba betérve colát rendeltem, majd átmentem a Szabolcs-szállóba, ahol megszálltam. Barátom azonban továbbra is maradt, de pénz nem volt nála, hogy kifizesse az ital árát. Katonakönyvét mutatta a pincérnek, aki elvette tőle. Milyen jogon veszik el a katonakönyvet a vendégtől?” — tette fel a kérdést A fiatalember a vele szembeni jogokat kitűnően tudta. De az ő kötelességeiről már megfeledkezett. A szórakozóhelyeken találkozni olyan „összetűzéssel” a pincér és a vendégek között, amikor nehéz eldönteni, hogy kinek van igaza. Legalábbis ezt mutatták a panaszkönyvek, amikor néhányat megtekintettünk a megyeszékhelyen. Pro és kontra A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 194/1951 (XI. 10)-es számú rendelele a panaszkönyvek elhelyezéséről így rendelkezik. „Könnyen hozzáférhető helyen kell tartani...” Az „Annában” ezt csak részben valósították meg. A bár helyiségében ugyanis a panaszkönyv a presszósnőnél van elzárva. Az indok: — Csak este teszi ki, mert napközben bárki „elemelhetné.” Tovább lapozva a panaszkönyvet, if j. Sz. J. Holló utcai lakos azért írt bele 1972. július 31-én, mert ittas állapota miatt bem szolgálták ki. Augusztus 22- én B. L. Nyíregyháza Gu- szev tér 8. szám alatti lakos pedig ,megkontrázta” az egyik vendég észrevételét, ö ugyanis nem értett vele egyet, mert szerinte a kiszolgálás gyors és udvarias volt, s nem a pincér, hanem a vendégek, M. E. és S. K. nyíregyházi lakosok viselkedtek minősíthetetlenül. Ugyancsak pro és kontra található a szomszédos Tisza étteremben is. Ott az egyik asztaltársaság beírta, hogy a pincér udvariatlan volt velük szemben. A panaszkönyv a másik asztalhoz „vándorolt”, ahol I. J. és P. L. Kossuth utcai lakosok megcáfoltál«: ezt. Szerintük a kiszolgálás udvarias, ők szidták a kiszolgálót. S, hogy kinek van igaza, azt nehéz lenne és nem is a mi feladatunk eldönteni. A pro és kontrá azonban árt a panaszkönyv „komolyságának”... Mert mi van akkor, ha tegyük fel, igaza volt a vendégnek? A vásárlók észrevétele Kőrútunk harmadik állomásán a Szabolcs étterem III. osztályos helyiségében a panaszkönyv az italkimérő helyiségben volt elhelyezve, a kézmosó felett. Itt aligha fér hozzá könnyen a vendég. Belelapozva a könyvbe, több dicsérettel találkoztunk. Persze bírálat is akadt. K. I. nyírteleki lakos panaszát azonban olvashatatlan írása miatt nem tüd- tuk elolvasni. ♦ — Ha kéri a vendég a panaszkönyvet, mindig odaadjuk — mondta Donka János üzletvezető-helyettes. — Ak. kor is, ha ittas. Ezt egyébként az írás mutatja. Lám K. I. esetében is így volt. A 125-ös számú csemegeboltban több vásárló szóvá tette a panaszkönyvben, hogy kevés a pénztár, sok időt rabol el a sorban állás. Aztán olyan esetek is voltak, amikor a vásárlók sorba álltak, de közben jött a pénztárelszámolás, így újabb pénztárnál kellett próbálkozni. — A pénztárosoknál munkaerőgondjaink is voltak — mondta érdeklődésünkre Madai Géza, boltigazgató. — Sajnos az elszámolást el kell végezni, hiszen ha lejár a munkaideje a pénztárosnak, jön a váltás. Az élelmiszerboltokban, így az 1-es számú csemegeboltban, a 42-es számú és as 50-es számú üzletekben kevésszer kerül le helyéről a panaszköpyv. A vásárlók inkább dicsérő szavakért kérték leginkább az utóbbi időben. A hibák feltárásában fontos szerepük van a vásárlóknak és vendégeknek. Ezért rendszeresítették a panaszkönyvet. Bárki leírhatja észrevételét, javaslatát. Bagoly Dániel Száztizenhárman — egyért Történet egy emberről, aki újra él Él egy ember. így találtam ki az első mondatot, s közben rájöttem, hogy a szavak sorrendjét meg kell változtatni. így: Egy ember éL Hozzátenni nem sokat lehet, legfeljebb annyit, hogy: újra. ★ A vasárnapokra készülődő péntek délutánok hangulata most már a régi Nyíregyházán, a Széchenyi út 1. szám magasföldszintjén, a Horváth lakásban. A papa msz-vesz, elfoglalja magát, a mama kávét főz, időnként rágyújt, a nagyfiú a vasárnapi ebédhez bevásárol, s Judit, mintha mi sem történt volna, mesél, mosolyog, ragyog, él. Kétszer is elmentem a lépcsőforduló barátságtalan ajtajánál, nem hittem, hogy ott lakás lehet. Pedig az ablakból már akkor néztek, ki az újabb látogató, barátnő, munkatárs, régi ismerős, vagy egyszerűen csak valaki, aki a csodát hallotta, nem hisz benne, s látni akarja. ★ A mama: Az, hogy Judit él, tényleg csoda. Még a nyáron észrevettem, hogy nem olyan, mint azelőtt. Fáradtnak látszott, szürkének. Mindegy hova ült le, egy másodpercen belül elaludt. Először csak kimerültségre gyanakodtunk, de egyre gyengébb lett, orvoshoz mentünk. Vírusos fertőző májgyulladást állapítottak > meg, s Judit augusztus elején beköltözött a kórházba. Három hónapig ingajáratban voltunk. Azon a néhány héten át pedig, amikor a vércserék miatt a legkritikusabb volt az állapota, tényleg csak aludni jártunk haza. Este 11-kor még ott voltunk, hajnalban fél négykor már újra mentünk ki. Volt egy időszak, amikor teljesen hiába, mert mindent elfelejtett, pedig beszélt hozzánk, válaszolt. Harminchárom kilóra fogyott le. Most sokkal jobban néz ki, mint bármikor a betegség előtt. Ha valakinek köszönhetünk valamit, akkor annak, áld megmentette, minden nehézség 1 ellenére.: Antal Aranka doktornőnek, meg a véradóknak, akik közül senkit sem ismerünk. Úgy tudom, még a katonaságot is mozgósították. ★ Judit: Én nem érzek semmi változást. Azelőtt sosem láttam orvosi szaklapot, azóta már olvastam tanulmányokat hasonló esetekről. Miskolcon végeztek ilyen vércserét három emberen, kettő megmaradt Eleinte, amikor eszmélni kezdtem, neveket, eseményeket idéztem magam elé, arcokat, hogy mindről tudom-e ki és mi. Hogy nem veszítettem-e el az emlékezőtehetségemet? Mert azt mondták, lehet, hogy az agy károsodni fog. Hallottam, hogy a kórtermet elnevezték vágóhídnak, mert a vércserét olyan sebtiben kellett csinálni, hogy attól is tartottak, nem bénult-e meg a lábam. A memóriapróba után mozdulatokat próbáltam. Kezemmeb lábammal. Sikerült. Az infúziókra nem nagyon emlékszem, ugyanis még egy szájfertőzést is kaptam, s több mint két hétig nem tudtam enni. Aztán az első korty tea, az első kanál befőttlé. Mint a csípős paprika, úgy égetett. Arra gondoltam, ha voltak akik megmentettek, akkor most már rajtam m sor. A család jutott az eszembe, a barátaim, a munkám, meg a terveim. Hogy dolgozni akarok, továbbtanulni, sokat olvasni, németből nyelvvizsgát tenni. Arra gondoltam, hogy élni akarok. ★ Telefoninformácíő a nyíregyházi véradóállomás főorvosától: Csernyus Judit 20 éves betegünket egy Magyarországon — felnőtteken teljesen új — de világviszonylatban is igen ritkán alkalmazott vércserével mentettünk meg. Univerzális vért kapott. A beteg vére: Á Rh-pozitív, a kapott vér, amit kétszer cseréltünk les O Rh-pozitív és ÁB Rh-pozitív keveréke. A küzdelem különösen azért volt nehéz, mert száz emberből 14—15- nek van ÁB-s vére, s ezek nem miqd véradók. Több mint 80 literből állítottuk össze a teljes mennyiséget, tizenegy liter univerzális vért, másfél liter saját vércsoportot és négy és fél liter saját vérplazmát. Csak az ő érdekében 113 véradó véréből került ki ez a merínyiség. ★ — Judit, mily«« érzés száztizenhárom ember vérével élni? Jók, rosszak, fiatalok, idősek, boldogok, szerencsétlenek? — Én nem is tudtam, hogy ilyen sok. Nyolcvan— kilencven emberről tudtunk. Milyen? Ha így rágondolok szorongató, de inkább csak azért, hogy ennyien tettek értem. Egyébként — éppen olyan, mint azelőtt BaraJkaó Er»4M
