Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-17 / 297. szám

1973. december 17. ««LBT-MAGYAÄÖRSZAÖ — VASA RN API MELLÉKLET • oMmt „Legyen a zene mindenkié” Emlékezés Kodály Zoltánra, „Legyen a zene mindenkié” — ez a fó gondolat vezette egész éledében, és ezt hagyta ránk megvalósítandó feladatként, a lenélő Magyarország nagyszerű tervét. A zeneszerző, zenetudós és pedagógus december 16-án Kecskeméten szüle­tett. Gyermekéveit Galántán töPötte. közép­iskoláit már Nagyszombatban végzi. Gyer­mekkori játszópajtásai körében ismerkedik meg először a népdallal. Ez. valamint az otthoni kamarazenélési alkalmak, a nagy­szombat! évek zenei benyomásai egy életre szóló ösztönzést jelenfenek számára. Az egyetemen magyar—német szakos tanári ok­levelet. majd bölcsészdoktori diplomát sze­rez. Érdeklődése a zene irányába fordul. Zenei tanulmányokat végez. Felismeri egy új. megteremtésbe váró magyar zenekultúra megvalósításának szükségességét, amelynek alapja, forrása a magyar népzenében talál­ható. 1905-ben népdalgyüjtő körútra in­dul. Bartókkal együtt táriák fel a magyar híd ieazi zenei kincsei*. Első közös népsze­rűsítő munkájuk a ..Húsz magyar népdal" 1907-ben kezdi meg Kodály fél évszázados tanári működését a Zeneakadémián. Mint a zeneszerzés professzora szigorú igénvesség- [ gél neveli fel az új zeneszerző-generációt. Művészetének gyökerei egyik ágon a reneszánsz. zenéig, másik ágon az ősi ma­gvar népdalig nyúlik vissza. Zenei nyelve­zete néozenénk talaján Debussv és a fran­ci impresszionizmus hatása alatt bontako­zik ki. . Első nagv zeneszerzői sikere a Psal- 1 mos Hungahcus bemu*atása volt (1923). tn^ltó pária ennek a műnek a Buda vára v sszafoglalásának 250. évfordulójára kom- P'nált Te Decim (1936). Háry János és Szé­ke’'fonó című daljátékaiban először hang­zó’t fel operaszínpadon az igazi magvar ítéodnl. ameh-et később a Felszállott a pá­va variációkban a zenekar sokszínű norrt- P'!ával bontakozott ki. A népi muzsikához 1 hasonló nyersanyag nála a verbunkosze­ne is. (Marosszéki táncok. Galán*ai táncok) A haívománvos forma és egyéni nyelvezet i>‘"ü7Ődik a Concerto és az élete vége felé ír* Szimfónia zenéiében. Rendkívül ielentő- \ *?k kórusművei: velük a magyar kórusiro­dalomnak olyan újjászületését indította el. amelvre más nemzeteknél nincs oélda. (Vil­ié Katalinka Lengve! László. Mo’nár An- i na. Öregek Huszt Karádi nóták. Felszállott a oáva, Mátrai képek, Székely keserves. Stt>) Kiemelkedő zenetudománvi munkássá­ga során számos. írásmű született. Néhány m" ebekből: A magyar népdal strófaszerke- “ ötfokú hangsor a magvar népzenében F ’ tók Béláról. A magyarság a zenében, A Magvar Népzene tára köteteit. A legnagyobb érdeme Kodálynak az., hogv elindította hazánkban a szó'ns néptö- me«ek zenei nevelésének gondolatát és gyakorlati megvalósí*ésát. A Zenei Szemlé­ben 1929-ben ígv ír: ..Mit kellene tenni? Az iskolában úgv tanítani az éneket és a zenét, hogv ne gyöt- re’em. har n gyönyörűség legyen a 'anuló- nak. s egész életére beleoltsa a nem°se’v- z»ne szomját. Nem a fogalmi, racionális ol­datáról kell megközelíteni. Nem algebra: je'ek rendszerét, titkos írását egy. a gyer­mekre közömbös nyelvnek kell benne lát­tatni. A közvetlen megérzés ü*ját kell er engetni. Ha a legfogékonyabb korban, a 6 *6 éve közt egvszer sémi járja át a gyer­meket a nagv zene éltető árama: akkor már később alig fog rajta. Sokszor egyetlen él- Tn >nv egész életre megnyitja a fiatal lelket — Hát ismerte talán? — nyitottam na­gyobbra a szememet. Akár ha szerelmes kérdezte volna a párjától, hogv szeretsz-é, úgy válaszolt az öreg. mondván: — Ismertem, igen! Pillantottam ámuldozva néhányat, mer’ abban a hitben voltam, hogy a faluna' minden dolgát tudom: de lám, azt sem hallottam még soha. hogv Hadnagy Lőrinc bácsi ismerte volna Petőfi Sándort. — Látta?! — kérdeztem. Az öreg a messzeségbe nézett, majd só ha'tott egyet, mint aki messze-messze száll Olvan messzire, ahol a valóság és a képze­let már eggyé is válnak. Aztán hanvat* ereszkedett a lekaszált fű tövén és a ké’ tenverét a feje alá tette. S miközben esií- lémló szemekkel a tölgyfa lombjai közöl pillangózott, így folytatta a szót. — Negyvenkilencben, mikor sírt a ha zn. hát én elszöktem hazulról, hogv megyek kr mának. Java nyár volt éppen, de pezs gi lek az emberek is; s mint a futkosó szél dalok jártak hegveken-völgyeken. — Hány esztendős volt akkor? — kér­deztem. Oe már met? is bántam, hogv beleszól tam a beszédbe, mert az öreg felém réz­zé He a szemét s hirtelen megrovássá csak annyit mondott, hogy az anyakönyvei otthon felejtette. — S aztán hogy volt? — igyekeztem tovább. ■— Ugv volt. hogy kérdezősködvén szor­gosan. hamar megtudtam, miszerint Bem fővezér Segesvár tájékán van. No. elindul­tam én is arrafelé s helybe érkezvén, oda is eresztettek engem a nagy vezér színe elé, születésének 90. évfordulóján a zenének. Ezt az élményt nem lehet a vé­letlenre bízni: ezt megszerezni az iskola feladata.” Kodály Zoltán céltudatos nevelői prog­ramjának eredményeképpen kialakult az. ének-zenei általános iskolák hálózata. Je­lenleg körülbelül 120 ilyen iskolában na­ponta énekelnek a tanulók és ismerkednek a zenével. Kialakult az a módszer is, amely szerint az iskolákban az ének-zenét tanít­ják. s ez ma az egész világon „Kodály- módszer” néven ismeretes. Ezeket az iskola­típusokat. rreíújul* zenepedagógiánkat m^r a távoli föld -székén Is követendő példá­nak tekintik. Ezer és ezer kis és nagy mu­zsikus, értő és lelkes közönség tanúsítja or­szág-világ előtt, hogy az egész nép művelé­sét célul tűző rendszerünk évszázadok adósságát rótta le az elmúlt negyedszázad során. De — sok még a tennivaló. Kodály Zoltán születésének 90. évfor­dulóját ünnepeljük. Tudjuk, érezzük, hogy művészete, határtalan terjedelmű életműve az újabb nemzedékre hatalmas felelősséget és kötele7.ettséget is ró. Életműve biztatás, előremuíatás számunkra. Kovács László Róbert Rozsgye<ziven$zkii: Az én fővárosom, az én Moszkvám... i Ilyen lendülettel dicsekedhet a világ! Építő vagyok. A kéken csillogó égbolton megmutatom munkánk végtelen határát, Moszkva városát. A munka átlépi idő és álmok korlátját. Győzedelmeskedik lövészárkokon és drótakadályokon át. Ma már majdnem ezek vonaláig terjesztettük az építkezések határát. Ezzel is a dicsőség fényét növeljük. Emelkedett pillanatokban életünk delén is igyekezve építünk. s gondolkodunk holnapokban. Építünk: házat, sugárutakat, parkokat, és: éDítjük saját magunkat. Hiszek az életben. Lélegzünk teljes tüdőben. Állunk viharok dübörgő kereszttüzében. Mindez — igazi emlékmű az elesetteknek. Fs méltó, foglalatosság — az élőknek. Fordítót** S:-r ?* ** ? m >■ (A szerző a verset a nemrég elkészült azonos című szélesvásznú filmhez írta.) aki el is rendelte mindjárt, hog- ott har­colhassak. ahol legjobban nekem kedvem tartja. Mivel pedig én az első vonalba kí­vánkoztam. hát más önkéntesekkel együtt oda haladéktalanul kimentem. Vagyis a fe- 5éregyházi határba, mert ott húzódott az első vonal az országúton keresztül. Én an- ak a tájéknak a dombos részére kerültem, ihol termőföldek és kaszálók feküdtek. No őrködve ott táboroztunk, tisztek és legényei mind együtt. Hanem az énekszó és nagyobb mozgolódás tilos volt. nehogy az ellenség amelyik igen közel volt, neszünket vegye. Hát mi nem is mozgolódtunk, hanem in­kább a nagyra nőtt törökbúzával takartattuk magunkat. Csupán egy ember volt közöt- ünk. aki sohasem tudott megülni a helvén. őanem ide ment s majd oda ment. Még a lovát is oHhagyta. jól megkötve a hátunk negett, a piros lovát. Különben sovány és csontos Kjú volt. s valamely oknál fogva nem egészen katonának öltözve, mert pél­dának okáért a kardja sem volt ott az olda­lán. Hacsak ránéztem, nekem olyannak tét szett örökké, mint egy parázs, akit fólyto* ú a szél. Nekem a szívem már igen dobogott. — Az volt Petőfi, úgy-é?! - kérdeztem Lőrincz bácsi nem is felelt, hanem to­•ább költötte a valót, folytatván tovább a szót: — Néha egy-két sor verset mondott, s néha nagyot nevetett. S tudván is már. hogv kicsoda, folyton szemmel tartottam csakhogy láthassam őt. á csakugvan. mint­ha ma is látnám: ot* ült egy vén körtefa alatt, nekivetve a hátát az öreg fának. Irt valamit sebtiben a **•*>•*<*« * wt»her>-kftz­Engels felismerése ma A munka és az i EGY TUDOMÁNYOS TÉTEL IGAZA és életképessége soha nem függött attól, hogy hányán és kik értenek vele egyet, mennyire helyeslik, és fogadják el a benne kifeje­zett érveket, megállapításokat. Egy elmélet tartalma kizárólag attól időtálló és azért igaz, mert úgy ábrázolja és fogalmazza meg a valóságosat, ahogy az a maga önálló ter­mészetében, emberektől független állapotá­ban van. A tények rendjét, összefüggéseit, minden körülményt számba véve értelmezi, és tükrözi vissza. A vélemények, az érdekek, a változatos szintű emberi gondolkodás kételkedhetnek, benne, tekintélyek és politikai erők elvet­hetik. lehetetlennek nyilváníthatják, a ha­talmasok megölhetik megfogalmazóit, azon­ban mindez soha nem változtatott vagy vál­toztat a helyesen, a bizonyosságon, a tények szigorát kifejező nézelek valóságtartalmán, az* objektív világ mivoltát megragadó gon­dolat igazának hitelességén. Ez a szabály különösen sokoldalúan ér­vényesül Engels 1876-ban közzétett —, az ember lényegéről és a munka emberterem- tő szerepéről kifejtett nézetének sorsában. Engels álláspontjának fölényes tudomá­nyos értékét a műit század végén még nem értették meg, félelmetesen merész., szokatlan állításnak. megbotránkoztatónak, „az em­beri méltóság kikonyolásának” hatott, az évezredeken át dajkált és megtévesztésig logikussá formált hiedelmek sémájához szokott gondolkodás számára. Engels nézete azonban százszorosán iga- zabb, tudományosabb és a lényeget kifeje­zőbb volt, mint szellemi környezetének, sőt a megelőző koroknak észjárása, véleménye az ember keletkezéséről annak ellenére, hogy a közvetlen és sokoldalú, minden tu- . dományág alátámasztó igazolását még nél­külözte. Az emberről szóló egyetemes tudás volt, már születése pillanatában is, meg­botránkoztató, hipotézis mivoltában, a pol­gári intellektualitás elnéző mosolya ellenére is éppen úgy, ahogy annak idején Kepler, Kopernikus és Gordans felismerései helye­sek voltak a csillagvilágot vezérlő törvények­ről, a világ teremtéséről pedig a meg nem értés és a hivatalos világ és a közgondolko­dás felháborodása, kiátkozása, sőt máglyái ellen csak ,.egy szál maguk” meggyőződését állíthatták szembe. ENGELSNEK AZ EMBERFEJ LÖDÉS TÖRVÉNYSZERŰSÉGEIT kifejező gondo­latainak igazsága az idő múlásával, a tu­dományok gazdagodásával egyre kézzelfog­hatóbbá, ellenőrizhetőbbé vált. napjainkban pedig már minden tekintetben igazolást nyert,-nem egyfajta kifejezése az emberré válás folyamatának, hanem egyetlen, való­ságnak megfelelő,, ami minden más nézetet kiszorított, értéktelenitett. Az ember szár­mazásának korszerű tudományos elmélete lényegében és részleteiben vitathatatlanul az engeisi álláspont az egész világon. A közelmúltban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent: A munka és az emberré válás című gyűjteményes munka Bencze György és Kiss János szerkesztésé­ben. — az engeisi felfogás útját egy merész gondolat állapotától a tudományos ténnyé érés, a teljes elismerés állapotáig kö­veti nyomon. A könyvben szereplő 14 tanulmány az embertan legjobb szovjet, amerikai, magyar, angol és francia értőinek tollából hiánytalan áttekintést ad a tudo­mány engeisi alapve ésű képéről. A tanulmányok olvasása közben az ér­deklődő. de a nem szakember olvasó előtt is kikerekedik az a folyamat. Engels meg­fogalmazásának — a történelmi materializ­mus tételének — bebizonvosodása az utób­bi 100 év régészeti, néprajzi, embertani fel­fedezéseinek igazolásával együtt. ben lobogó szemmel gondolkozott. S ahogy o‘t ült a vén fa tövén, hát egyszer a szemben lévő jegenyefán megszólalt egy madár. De olyan szépen szólott, mintha a róld bánatával az ég örömébe akart volna mdulni. S ahogy hallgattuk azt a madarat, 'iát egyszer a költő, mintha a dal egészen megbabonáz'a volna ót, felállt a fa tövéről s úgy nézett fel ámulattal a jegenyefára. Ezt látván, mi is közelebb húzódtunk, hogy lás­suk azt a csodás madarat; s amikor meg- 'áttuk, még jobban ámuldoztunk rajta, mer* annak a madárnak piros volt a szíve té* ’ehér a szárnya és zöld a lába. S nézv u nagy ámulattal a csodát, egyszer a költő fel­kiáltott,' szólván* „Szabadságunk madarai” Itt egy kicsit elhallgatott az öreg Lőrinc Kicsi, majd így folytatta: — így kiáltván a költő, lassan megin­dult, hogy felmen.jen a fára, mert meg karta fogni a csodás madarat. De ahogy eljebb s feljebb ment a jegenyefán, az ellenség eszrevehette. mert az egész ármá dia megindult felénk. S nekünk parancs han­gozván. hogy húzódjunk alkalmasabb had- llásba rögvest, valaki felkiáltott a költő­iek is a jegenyefára, hogy jön az ellenség' Hanem a költő csak annyit felélt vissza hogy „pököm az ellenségre!” Ennyit mondván, hirtelen felült Lőrinc bácsi és reám tekintett. — S aztán mi lett Petőfivel? — kér­deztem — Gondolom, onnét elrepült — mondL az öreg. S aboan a pillantásban a tölgyfáról le hullott egy makk és pontot tett a fűidre. emberré válás Különösen értékesek és eligazitóak azok a fejezetek, amik az ember lényegét tár­gyalják: Az embernek nincs természetfeletti tartalma, ..többlete', olyan tudata „szelle­me". ami önállóan létezne és a való éle’en kívülitől egyesülve az emberrel, tenné „em­berré” az embert. Az embert a többi élő­lénytől annyira megkülönböztető tudat, az anyagi élettevékenység része, természetes következménye és semmi több. Az emb t kizárólag a murika. a szerszámkészítés, a ter­melőtevékenység ragadta ki az élőlények: világából, a környezetéből, lényege nem titokzatos. Az ember tartalma, érze'mi, ér­telmi akarati „specialitásai”, intellektualitá- sa, „lelki élete”, a természet és az ember között érvényeseid s * ; cl rum, mi-d gazdagabb anyagcsere terméke, így az em­ber saját munkaélményének produkciója. A SZÜKSÉGLETEK KIELÉGÍTÉSÉÉRT végzett tevékenység, az. eszközök készítése és kiválogatása nemcsak fenntart és ellátja az embert, de új képességeket fejleszt ben­ne. A munka közben maga is csiszolódva Új tulajdonságot, készségeket, felismeréseket sajátít el. Funkciókápesebo. biológiai adottságot alakít ki, gyökeresen magváltoz­tatja a környezethez való viszonyát. A munka és szerteágazó hatása litte naggvá és többé az embert az élőlényektől. „Az egész világtörténelem nem más, mini az emberriek az emberi munka által való létre­hozása”, — foglalta össze ezt a folyamatot 1876-ban Engels. Engels minden tekintetben nyilvánvaló­vá lett igazának jelentősége abban van, hogy a modern embertan alapjának lerakásán tűi először adott választ — további a jlesztve és kijavítva Darwint —, hogy mitől ember az ember, és mivel őrizheti meg, gazdagíthatja magát az ember? Fényt vetett a valóságos embaralakítő tényezőkre, arra a törvényszerűségre, hogy az ember maga tette értelmes lénnyé ma­gát. 'A munkában megnyilvánuló külvilág alakítása önmaga alakítása is. Magas rendű, az állatvilágra már nem hasonlító összetett szellemi nagyságát és az állatvilágban fel nem lelhető társadalmi viselkedést a munka fejlesztette ki. őrizte meg, nevelte fel. Az alkotó munka az ember igazi értékmérője, „status szimbóluma” az ember mivoltának, emberi tartalmának záloga, minden eddig elért anyagi és eszmei értéknek megtartója, hasznosítója, gyarapítója. A munka nem büntetés, az ember a munkától, a munka miatt lett és lesz ember. A társadalmi élet és a nyelv is a munka szükségszerű termé­ke, a munkavégzés bizonyos munkamegosz­tás és a rendszeres együttműködés nélkül nem mehet végbe, a gyakran időben és tér­ben elkülönült cselekedetek összehangolá­sának szükségessége kialakítja a nyelvet, olyan jelrendszert, aminek segítségével in­formációt lehet továbbítani. Ebből következik, hogy a munka tartal­mának, szervezeti formájának, termele- kenységének változása és különösen a ki­zsákmányolástól mentes munkakörülmé­nyeknek uralkodóvá válása tovább neveli az embert, újabb lehetőségeket nyújt szá­mára a sokoldalúsága, lényege, morális ereje, személyisége tökéletesedéséhez. AZ EGYÉN MUNKÁHOZ VALÓ VI­SZONYA, a munkáról vallott véleménye, a munkavégző képességének gondozása, ami­vel megőrzi és fejleszti alkotó adottságait a személyiség fő jegye, az emberség legvslo- ságosabb értékmérője, az ember belső tar- •aimának, gazdagságának., fejlettségének mu­tatója. Az ember azáltal ember, hogy alkot, nem vallhatja magát embernek anélkül, hogy alkotó tevékenységet ne végezne. Az emberi nem mindig erősödő integrá­lódását is a munka biztosítja, az egyenlőt­len teljesítményeket, emberi tartalmakat kezdettől fogva azonos szintre emelte, összemberi jellegzetességgé erősít mindent, ami bennük ismeret, tudás, belátás, tapasz­talat és emberi képesség. Ezért_ egyenrangú, egyenlő jövőjű, egyenlő értékű az emberi faj. A munka vezet el az anyagi javak ter­melésében, a munkaszervezésben, az em­berek egymás közötti kapcsolataiban meg­lévő fojtó, tompító kényszerűségek, ellent­mondások, elidegenedett folyamatok felszá­molásában is. felismerve, megértetve az em­berrel a nem emberi, felszámolásához szük­séges tényezők mindegyikét. Ebben az összefüggésben alapvető je­lentőségű Engelsnek és Marxnak az a gon­dolata, hogy a kizsákmányoló társadalmik­ban az. emberiség előtörténetét kell látni. Az ember igaz története akkor kezdődik, amikor a szocialista forradalom a munkát felszabadítja. A kizsákmányolás a munkát idegenné teszi, az emberi-lényegtől elszakít­ja. akadályozza a munka alkotó mivoltának érvényesülését és ez lehetetlenné teszi, hogy az ember emberként éljen. lényegétek alapja a munka legyen, értékét, rangját^ a munka adja, és a munkában önmagát jut­assa kifejezésre. A szocialista forradalom előtti történelem tehát tulajdonképpen nem s az emberiség igaz története, csupán elő­története. amit a felszabadult munka, er­kölccsé, életszükségletté. alkotássá vált * munka kora követ. A MUNKA ÉS AZ EMBERRÉ VÁLÁS c. kötet érveivel, logikájával, tudományos igazságával, nagv segítségünkre lehet a va­lóságban betöltött helyük, mivoltuk és ki- táruíkozó lehetőségek reális megértésében, ? érdekeink!ől vallott nézeteink felismerésének gazdagításában, az ember nagy lehetőségei­nek ésszerű felismerésében. Simkovka Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents