Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-17 / 297. szám

ÜT5. ieewnSer TT SSTET-M AGYAROK«!? * » 1. (Kéé Stop! Felvétel! Vendégségben a filmgyárban Fényes jubileum Hetvenöt éves a nyíregyházi áramszolgáltatás Ki tud többet Petőíiről ? Kirándulás, mókás szilveszter, karácsony az úttörők birodalmában 1897. január 1. Nyíregyhá­zán, a régi villanytelepen nagy esemény zajlik. Bekap­csolják a berendezéseket, és a városban kigyullad a fény. A városban? Nos ez túlzás. Néhány nagyobb utcán, té­ren, egynéhány tehetősebb polgár lakásában. Az ese­mény ennek ellenére törté­nelmi. Nyíregyháza sok nagy­várost megelőzött. Pillantás a múítba Hetvenöt évvel ezelőtt Sza- bolcs-Szatmár megyében csak Mátészalkán volt áramterme­lés. Igaz, nem közhasznú. így ezt nem is jegyzik az em­lékezések. Nyíregyháza volt az első település, ahol az energia közcélok szolgálatá­ban állt. Megelőzte Szolno­kot, Debrecent, de még egy sereg más nagy, sőt európai várost is. Az ok egyszerű: a múlt század végén a gázvilá­gítás volt a sláger. A kis nyíregyházi villany­telep tehát áramot termelt, szolgáltatott. Hogy mennyit? Annyit, amennyi ma arra sem lenne elég, hogy a vá­rosban levő háztartási vil- lanyboylereket üzembe tart­sa. És a fejlődés még sokáig igen lassú maradt. Ekkor ala­kult ki az új iparág szakem­bergárdája. Magasak voltak a költségek. És — talán ép­pen emiatt — nem volt je­lentős az igény sem. A Nyír­egyházán kezdődött folyamat azonban megállíthatatlan volt. Az 1920-as években lendült fel újra a villamosítás. Fa­póznákon feszültek a kezdet­leges távvezetékek, és lassan az erőművek körvonalai is kibontakoztak. A modernizá­lódás megállíthatatlan volt. jóllehet eredményei igen szűk réteg elsőrendű érdeke­it szolgálták. A falu villamosítása A háborúban az a kevés is megrongálódott, tönkrement, ami volt. A felszabadulás után, az energiatermelés és szolgáltatás köztulajdonba vételét követően emberfeletti munka kezdődött. Az újjá­építés. És még ez be sem fe­jeződött, máris dörömbölt az új igény. A villamosenergia­szolgáltatást és a termelést az új gazdasági és társadal­mi célokkal kell összhangba hozni. A lakosság, az ipar kö­vetelései nagyok voltak. A T1TASZ, a korábbi áram- szolgáltató vállalatok, társa­ságok jogutódja nehéz fela­dat előtt állott. A fennható­Minden családnak, így a fiatal házasoknak törekvése, hogy önmaguk és gyermekük életét könnyebbé, kényelme­sebbé tegyék, kulturáltabb életkörülményeket teremtse­nek számukra. A fiatalok há­zasságkötésük előtt az élet­be induláshoz szükséges anyagi erő megteremtésére kell törekedjenek, s ezt kö­vetően gyermekük jövőjét kell megalapozni. Az Országos Takarékpénz­tár ennek elősegítésére hoz­ta létre a szülők és fiatalok között egyaránt jól ismert éé népszerű betétformát, az if­júsági takarékbetétet. Különösen az elmúlt 3 hó­napban jelentkezett nagyobb igény e betét iránt. Szeptem­ber 1-től november 30-ig 3159 fiatal kötött megállapodást rendszeres betételhelyezésre |i december első 10 napjában sága alá tartozó megyében mindössze 121 villamosított település volt. Amikor 1963- ban Aporligeten az országos akció befejezéseképpen az utolsó magyar faluban is ki­gyulladt a fény, a vállalat azt jelenthette: a három megyé­ben 274 új községbe vezették be a villanyt. A faluvillamo­sítás Szabolcsban kezdődött és itt is fejeződött be. A TITASZ, amely ma mái korszerű szocialista nagy­üzem, háromezer dolgozó­val látja el feladatát. A mun­ka, ami rájuk hárul, hatal­mas volt és maradt. Csupán jellemzésül egy adat. A fo­gyasztás a TITÁSZ területén 1931-ben 50 ezer mega­watt/óra volt. Ma, 1972-ben ez a mennyiség hússzorosára nőtt, meghaladja az egymil- liárd kilowattórát. Lyukkártya, elektronika A Tiszántúli Áramszolgál­tató Vállalat nevének meg­felelő funkciót lát el. Első­rendűnek tekinti, hogy a la­kosság részére biztosítsa az áramot, és újabban a hő't is. A feladatok bővülése jelzi, hogy a modern energiaszol- 1 gáltatás egymásba fonódó problémák megoldását veti fel. A korszerűbb technika alkalmazásával a több és ol­csóbb fényt és meleget akar­ják a fogyasztóhoz juttatni. De közben olyan munkákkal is megbirkóznak, mint a ve­zetékrendszerek átépítése, a korábban villamosított fal­vak ellátásának tökéletesíté­se, az üzemzavarok kiküszö­bölését szolgáló energiatováb­bító rendszerek kiépítése. A hetvenöt év fejlődését számokkal kifejezni alig le­hetséges. Elég talán még egy, kissé bizarr példa mindennek illusztrálására. A villanyte­lep megindulásakor az ösz- szes nyíregyházi villanyszám­lát egy ember könyvelte, szá­molta. állította ki, és egy em­ber inkasszálta. Ma ezt a munkát elektronikus beren­dezések, lyukkártyás gépek végzik, csalhatatlan pontos­sággal. J Az elektromossággal nap mint nap találkozunk. Talán észre sem vesszük, annyira természetes. Csak egy-egy ritkaságszámba menő áram­szünetkor döbbenünk rá, mit jelent a fény az utcán, az ott­honban, az áram a gyárban, üzemben. Talán érdemes egy pillanatra megállni és elgon­dolni : ami ma olyan egyér­telmű, 75 évvel ezelőtt Nyír­egyháza szenzációja volt. (bürget) ismét 500 fiatal kérte a betét­számla megnyitását. Jelen pillanatban 2500 számlára már be is érkezett az első be­fizetés. Jelenleg a takarékpénztár fiókjai 8500 fiatallal kötöttek rendszeres takarékoskodásra megállapodást és ebből 7551 betétszámlára rendszeresen érkezik havonta a 100—200— 300, illetve 400 forint össze­gű betét. E betétkonstrukcióban ed­dig összegyűjtött takarékbe­tétek összege megyénkben 15 millió forintot tesz ki. Kiemelkedik a gépjavító vállalat, ahol több mint 200 fő, a SZÁÉV-nél 150, a cipő­gyár és a Balkányi Állami Gazdaság 100—100 fiatal dol­gozója takarékoskodik rend­szeresen e betétben. (nemes) Legutóbbi ..Uttörőélet”-ünk- ben a nyíregyházi pajtások munkájáról számoltunk be. Széles Évától, a nyíregyházi járás úttörőtitkárától azt kér­deztük, mi újság a nyíregy­házi járásban? Két nagy feladatra ké­szülnek a gyerekek. Az egyik már szeptember óta foglal­koztatja az úttörőcsapatok­ban azokat a pajtásokat, akik a Petőfi-jubileum alkalmából a nagy költő életének mozza­natai, személyes élményei, verseinek keletkezési körül­ményei után kutattak, s pró­báltak közelebbről megis­merkedni költészetének mon­danivalójával. Ebből a té­mából rendeznek ugyanis 80 úttörőcsapat képviselőjének résztvételével vetélkedőt de­cember 20-án, szerdán. Nyír­egyházin az úttörőházb-m. A költő útjához kaocso’ódó irodalmi, történelmi, föld­Először télen Negyvenkilenc nap alatt 1.40 kilogramm súlyú lesz az a csibe, amely a húshibrid tojásból kel ki a Nyíregyhá­zi Baromfikeltető Válla­latnál. Ez a hibro fajtájú pecsenyecsirke Hollandiá­ból származik, és csupán a jó húsáért érdemes tenyészte­ni. A nyíregyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet és a Csengeri Állami Gazda­ság neveli a szülőpárokat, amelyektől a tojást beszerzi a baromfikeltető vállalat. Hetente körülbelül száze­zer darab ilven tojás kerül a keltetőgépbe,., ebből 80^85 százalékban ki is kell a kis- csibe. Ez az eredmény az országos szinthez viszonyít­va is jó. A háztáji baromfi kevés­bé igényes, de hosszabb idő kell neki ahhoz, hogy elér­je a levágáshoz szükséges testsúlyt. Tizenkét hét után lesz 1,20 kilogramm. Ezek­nél a csirkéknél nem döntő a hús minősége, mert a to­jáshozamuk is legalább olyan jó. December tizen- nyolcadikén kezdődik el a háztáji csirke keltetésének szezonja. A .tojást a vállaii Rákóczi, a tiborszállási Üj Élet, a gacsályi Dózsa és a tiszaeszlári Kossuth Terme­Szomszédok voltak Nyírká­rászban a 33 éves Stefán Im­re segédmunkás es Góczi Jó­zsef családja. A két férfi kö­szönő viszonyban volt, de a két asszony több, mint egv éve haragban voltak. Egyik alkalommal azon vesztek ösz- sze. hogy a Stefánék disznó­ja eszi a Gócziék csirkéjét, de amikor a disznót eladták, a csirkék továbbra is eltűn­tek. Aztán Gócziék azt mond­ták. hogy a Stefánék kutyá­ja fogja meg a csirkéket. Stefánné elmondta férjé­nek is, hogy Góczi megsér­tette és ez volt az oka a más­napi eseménynek. Stefán Bu­dapestre utazott azon a na­pon. Egész délelőtt iszogatott: saját bevallása szerint 6 de­ci bort, két korsó sört, a vo­naton pedig egyik ismerősé­vel megittak még egy üveg bort. Nyíregyházán úiabb két pohár sört hajtott le és hogy Kisvárdán ivott-e, arra már nem emlékezett. — Este hat óra után ér­tem Kisvárdára — mondta a tárgyaláson — hogy itt it­tam-e. azt már nem tudom megmondani. Azt se tudom, hogy innen milyen vonatra szálltam, meg hogy mit csi­náltam a vonaton. Csak arra emlékszem, hogy 11 óra kö­rül a rendőrök ébresztettek fel. Stefán lehet, hogy valóban rajzi jellegű kérdéseken és a szellemi totón kívül ügyes­ségi feladatok, szójátékok megfejtései szerepelnek a vetélkedő kérdései között, s többet már el sem árulha­tunk, mert „lelepleznénk” a vetélkedőt. Tehát szerdán el­dől, ki tud többet Petőfiről, ki az a három pajtás, aki majd megkapja az első he­lyezetteknek járó jutalmakat. A téli szünet a pihenés mellett feladatokkal is várja a gyerekeket. Az egyik he­lyen már a hagyományos ta­vaszi úttörő kulturális szem­lére készülnek, a másik he­lyen kirándulásra, a harma­dikon mókás szilveszteri mu­latságokra. S szinte vala­mennyi úttörőcsapatnál — sok helyen bensőségesebb rajünnepségeken — a fenyő­ünnepre, a karácsonyi út­törőrendezvényekre készül­nek. lőszövetkezet szállítja. Janu­ártól már heti 120—140 ezret keltenek ki. Az elmúlt évben először kezdtek el télen is libát kel­tetni. Ez azért jelentős, mert a libák télen nem adnak to­jást. A Hajdúnánási Micsu­rin Termelőszövetkezetben különleges körülményeket teremtettek a szárnyasok számára, s így elérték, hogy a téli időszakban is nevel­hessenek libákat. A váúalat többek között Mátészalkára az Egyesült Erő- i Termelőszövetkezetnek háromezret, Tarpára négy­ezret, Csarodára tizenkilenc- ezret, a nyíregyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet­nek tizenkétezer kiscsirkét szállított nevelésre. Szabolcs megyén kívül Borsod és Haidu-Bihar megye egy ré­szét is ellátja a nyíregyházi baromfikeltető. Megnőtt az igény a kacsa iránt, ezért Rohod mellett Székely község termelőszö­vetkezetében is tartanak te­nyészállatot. Így lehetővé válik, hogy jövőre közel egy­millió kacsát bocsássanak a vásárlók rendelkezésére. (b. k.) nem emlékezett, pedig a vo­naton történt egy s más. Vé­gigsétált az egyik kocsin és meglátta, hogy az egyik fül­kében ott ül Góczi, aki elő­ző nap rászólt a feleségére. Beszólt neki, hogy menjen ki a peronra és Góczi szó nélkül ki is ment. Semmi rosszra nem gondolt, mert — a fülkében ülő tanúk egybe­hangzó vallomása szerint — a hívásban semmilyen sér­tés vagy gorombaság nem volt. Kint aztán egyszerre min­den megváltozott. Stefán ká­romkodni, veszekedni kez­dett, majd egy nagy pofont adott szomszédjának. Góczi sem hagyta magát: vissza­ütött, aztán dulakodni kezd­tek. Egyik utas szétválasztot­ta őket, Góczi útitársai pe­dig a kalauzért rohantak, hogy akadályozza meg a ve­rekedést. A „pihenés” azon­ban nem sokáig tartott, hi­szen Góczi is törleszteni akart és ismét egymásnak estek. Mire a kalauz odaért, akkor­ra azonban már vége volt a verekedésnek, mert Stefán a bicskájával zárta le az ügyet. A szúrás Góczi nyakát ér­te és az elvágott érből sugár­ban ömlött a vér. Szerencsé­re ekkorra a vonat is beért az állomásra és az egyik utas az orvos érkezéséig a kezé­Külön világ a filmgyáraké — mondják sokan. Cáfolni kár lenne, valóban egészén más az élet a filmgyárban, ahová a közelmúltban ellá­togattunk. Mégis azzal kell kezdeni, látszólag semmi nem ötlik az ember szemébe, ami­kor belép a Lumumba utcai telepre, a filmesek birodal­mába. Hatalmas csarnokok, kisebb melléképületek válto­gatják egymást. Legfeljebb egy-egy különös KRÉSZ- tábla sejteti, hogy nem akár­milyen gyárba tévedt az em­ber. Eső, villám a teremben Stop! Felvétel! — Ilyen és hasonló táblák állítják meg a látogatót. Kíváncsian in­dulnánk a bejárathoz legkö­zelebbi nagy csarnokba, de barátságosan közlik, egy ki­csit várni kell. A mi érde­kénk, hogy ne lépjünk be... Bent ezekben a percekben kezdte meg munkáját a vil­lámfejlesztő és esőztető gép. Ilyenkor nem éppen életbiz­tosítás a közelében lábatlan- kodni. A Kakuk Marci egyik je­lenetét forgatják. Éppen egy hatalmas vihart produkálnak a modern technika segítsé­gével. Mire bebocsátást ka­punk, már csurom víz min­den, a takaros parasztház ereszéről csobog a mestersé­gesen fakasztott eső. A film­gyári segédszemélyzet gon­dosan lapátolja, meri, jókora edényekben hordja ki a film egyik főszereplőjét, a csa­padékot. Kakuk Marci, azaz Koncz Gábor már öltözőben, s ta­lán az ebédlőben költi el ebédjét. Az egyik szereplő, Tompa László maradt a helyszínen, törölgeti Vizes csizmáját. Tovább indulunk a szom­széd csarnokba, ahol egy •kar- szalagos nyilas állja útunkat. De készségesen beenged ben­nünket a „Duna-partra”, pon­tosabban egy Duna-parti ki­végzés jelenetét ide varázsoló felvételhez. A statiszták igen változatos korúak, többségük nyugdíjas, de van köztük diák és háziasszony is. Reggel óta ki tudja hányadszor próbál­ják a jelenetet, amely meg­lehet, csupán egy-két másod­percet tesz ki a filmben. Mégis több órás erőfeszítést kíván rendezőtől, operatőrtől, technikai dolgozóktól, nem kevésbé a sok lelkes statisz­tától. Néhányukat megkérdez­tük, miért jönnek a film­vei akadályozta meg a sérült elvérzését. A mentők azon­nal kórházba vitték Góczi Józsefet és a gyors operáció megmentette az életét, a szú­rás azonban maradandó testi fogyatékosságot okozott. Ste­fán — mikor leszállt a vo­natról — hazament és néhá- nyan még látták, hogy vas­villával a kezében állt a ka­puban és várta Góczi haza­térését. A megyei bíróság dr. Raj­ka Sándor tanácsa a napok­ban hozott ítéletet Stefán Im­re ügyében. Emberölési kí­sérletben mondta ki bűnös­nek és ezért két év és nyolc hónap börtönre ítélte, mel­lékbüntetésként pedig két év­re eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Az ítélet megho­zatalánál enyhítő körülmény­ként értékelték Stefán bün­tetlen előéletét, azt, hogy há­rom kiskorú gyermek eltar­tásáról kell gondoskodnia, valamint azt is, hogy Góczi támadó magatartása is hoz­zájárult ahhoz, hogy a vere­kedés idáig fajult. Az ítélet kihirdetése után az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője a minősí­tés megváltoztatásáért, illet­ve enyhítésért fellebbezett. Másodfokon a Legfelsőbb Bí­róság hoz majd ítéletet. (balogh) gyárba, s álldogálnak órákig, szívják a füstöt, melyet a ködíejlesztő masina erjeszt az élethűség kedvéért... „Nekem szórakozás, egye­dül vagyok, így eltelik a nap.” „Nekem jól jön az ösztönuí- jamhoz.” „Én véletlenül jöt­tem, egy íiaverőm mono c i, hogy jöjjek...” A válaszok sokfélék, külön figyelmet ér­demelne mind, ha lenne ilő nagyító alá venni. Hisz ezek a statiszták nem csak ját­szanak, a saját életüket is élik bent a mesterien elké­szített színfalak között... Szabó István rendező, mint egy karmester irányítja a né­pes társaságot. Üjra és újra elismételtet minden mozza­natot, hogy a legkifejezőbb képek kerüljenek szalagra. „jöhet a füst i” „Jöhet a füst! Fényt, fényt kérek. A szürke kendős hölgy jó volt! Az idősebb, kalapjs férfi forduljon kissé jobb­ra...” Készül a „Tűzoltó utca 25” című 1944-ben játszódó új magyar film, melyet jö­vőre láthat a közönség. De mennyi munkával jár, amíg az epizódok filmmé ötvöződ­nek, amíg az alkotók képze­letében megszülető és a fihn- szalagra rögzített kép ha­sonlítani kezd egymáshoz. 'Valóságos megváltás a for­gatások szusszantásnyi szü­nete, amikor a rendezők, a színészek, a statiszták kifúj­ják magukat, felsietnek a bü­fébe... Mellettünk egy „nyilas*, egy „horthysta katona” és egy ködmönös paraszt fala­tozza a filmgyár konyhájá­nak menüjét. Közben újabb arcok tűnnek fel, ismert mű­vészek, rendezők és a háttér­ben mozgó, a filmek látha­tatlan kulisszái mögött dol­gozó technikaiak, színfalépí- tők, díszletmunkásók,*/ aszta­losok, lakatosok, villanysze­relők. formakészítők, segéd­munkások, takarítónők. Az 6 nevük nincs a film sem az első, sem az utolsó kockáin, pedig ők is részesei a ma­gyar filmek születésének. An­nak az évenként 18—20 já­tékfilmnek és egy tucat kis- filmnek, szinkronizált külföl­di alkotásnak, amelyek innen indulnak útjukra, örömet — vagy csalódást okozva — • mozik közönségének. A vágóasztal mellett Meglátogattuk a vágószn- bákat is. Egyikükben Bacsó Péterrel, a Kitörés és a .Je­lenidő rendezőjével találkoz­tunk. Legújabb filmjét, A „Harmadik nekifutás”-t néz­te és hallgatta a vágóaszta­lon. „Mai témájú, társadalmi problémával foglalkozó fil­met csináltam napjaink em­beri helytállásáról” — nyi­latkozta röviden a rendező. Néhány percig tanúi vol­tunk, mennyire alkotó mun­ka következek — a filmfelvé­telek után is — a vágóasztal mellett, ahol a megkomponá- lás, a szükséges és a szükség­telen különválasztása, a fel­vételek közötti árnyalatok, tónusok megragadása és-még sok más mozzanat irányítja a rendezőnek és a munkatár­sainak figyelmét. Napok kellenének végig­járni a Lumumba utcai Ma­gyar Filmgyártó Vállalat te­lepét, de ehhez el kellene szegődni statisztának. így csak a nagyobb csarnokokat és az épülő modern zenei stú­diót, a vágószobák egy ré­szét néztük meg. Azzal az érzéssel búcsúztunk a film­gyáriaktól: nehéz és roppant kitartó — és sok-sok ember munkáját összegező — erőfe­szítések színhelye a filmgyár; Egy munkahely, ahol alkotá­sok születnek különösebb misztikum nélkül, ellenben rengeteg bravúrral, amiről a közönség keveset tud. Páli GM** Megyeszerte népszerű az ifjúsági takarékbetét Kelnek a kislibák A táraysitóteremSsőt Szssrkélás cs vonatén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents