Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-02 / 284. szám
Nem kampányfeladat! GONDOLATOK AZ ALKOHOLIZMUS ELLENI KÜZDELEMRŐL AZ EMBERISÉG ŐSIDŐK ÓTA fogyaszt különböző élvezeti cikkeket. Az okot a bóditó hatásban, az italfogyasztás körül kialakult téves nézetekben és a szenvedély rabságában keresi. Igen jelentős számú élvezeti cikk terjedt el az emberiség történelme folyamán. Ezek közül az alkoholfogyasztás és a dohányzás vetette meg a legerősebben a lábát. Az alkoholfogyasztás egyik titka, hogy a páciens hangulatát, közérzetét az alkohol fogyasztását követő első időkben kedvezően befolyásolja. Sokan vannak még ma is, akik úgy vélik, hogy az ital varázsos gondolatokat, ötleteket támaszt, hogv előnyösen ösztönöz, hogy jó benyomásokat kelt. Ezért is foglalja el az alkoholfogyasztás az első helyet az élvezeti cikkek használatában. Csatlakozva az alkoholizmus elleni országos bizottság programjához megyénkben ez évben is októberben rendezték az alkoholizmus elleni hónapot. E hónap munkájába bekapcsolódott valamennyi társadalmi és tömegszervezet, meg mozgalom is. A szervezés és végrehajtás munkáinak zöme a megyei Vöröskereszt és a megyei tanács egészségügyi osztályára hárult. Különös feladatot ka- . pott az alkoholizmus elleni küzdelemben a megyei tanács kereskedelmi osztálya. Feladata az volt, hogy az irányítása és ellenőrzése alá tartozó egységeknél különféle szabályozókkal. rendelkezésekkel igyekezzék pozitívan befolyásolni az alkoholizmus elleni küzdelmet. AM AZ ALKOHOLIZMUS ELLENI küzdelmet nem lehet itt megyénkben sem leszűkíteni néhány szervezet, intézmény, vállalat tevékenységére. Itt társadé’ n összefogásra van szükség. Társadalmi összefogásra különösen akkor, ha néhány megyei számadatot is megnézünk az alkoholizmussal és káros hatásával kapcsolatban: 1970-ben 2234 alkoholistát kezeltek gondozóintézeteinkben. 1971-ben 2844-re nőtt a számuk. 1972 első felében pedig 2809 kezelt betegről tudunk. Ez évben a megyei alkoholgondozó intézetben 56 szakigazgatási szerv által elrendelt kényszerelvonó kúrás beteget gyógykezeltek. önként 74-en választották a gyógyulás ilyenfajta módját. Ezenkívül vannak olyan betegek, akiket az Országos Büntetésvégrehajtási Intézetben részesítettek elvonókezelésben. Másoknál a bíróság mellékbüntetésként rendelte el az elvonókezelést. Számos esetben rendel el a tanács közveszélyességi okokból, illetve családi kérésre gondozásba vételt. Az alkoholizmus betegség. Az alkoholizmust is, mint általában a többi betegségeket, könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. És éop a megelőzésben lehet őrié«' szerepe a társadalmi méretű ösz- szefogásnak. Az alkoholizmus elleni küzdelem egyik legfontosabb színtere az egészséges életmódra való nevelés. Legtöbbet az iskola tehet, de csakis társadalmi támogatással. Itt aztán az ismeretterjesztő előadásoktól, a személyes példa mutatásig mindennek helye van. • Mivel az alkoholt különféle szeszes italok formájában — az alkoholtermelés és értéke sites monopóliuma mellett — árusítják, a kereskedelemre többszörös súllyal nehezedik az alkoholizmus elleni küzdelem gondia. Ha itt említjük a szabad idő növekedését, akkor még szélesebb körben jelentkezik az alkoholizmus elleni küzdelem problémaköre. NEMCSAK AZ ITALBOLTOKBAN, talponállókban kell kuturáltabb kőiül mény eket teremteni, étkezési lehetőségeket biztosítani: de gátat kell szabni a munkahelyi poharaz- gatásoknak. nótázásba torkolló névnapozásoknak, mindenféle szesszel körített munkaértekezleteknek. Megyénk speciális helvzete: a munkaerő-vándorlás, az alacsonyabb jövedelmek és a kultúrában tapasztalható némi elmaradás, na meg a direkt termő borok burjánzása a gyermek- és ifjúságvédelmi területen is sok feladatot ró állami és társadalmi szerveinkre. Az életszínvonalunk emelkedik. Nő a szabad idő. Egyet azonban nem feledhetünk: az alkoholizmus épp olyan betegség, mint a többi. Megelőzni könnyebb, mint gyógyítani. A megelőzés pedig társadalmi ügy. Az alkoholizmus elleni hónap elmúlt, de a harc az alkoholizmus ellen folyik. löbbe keriil-e a gyermek? IJ név — drágább áru Népi ellenőrök vizsgálata a gyermekellátás költségeiről 1973. január 1-től újabb kpflvezmpnyek a nyugdíjasoknak Hárommillió lakost érintenek a társadalombiztosítási intézkedések Az utóbbi 2 évben 23 százalékkal nőtt a társadalombiztosítási juttatások összege — tűnik ki a SZOT legújabb adataiból. A juttatások összetételének alakulása arra is utal, hogy a szociálpolitika elvei a X. párt- kongresszus határozatának megfelelően valósulnak meg. A kongresszus állásfoglalása szerint a munka szerinti elosztás elveinek érvényesülése mellett szociálpolitikai intézkedésekkel csökkenteni kell a családi jövedelmek közötti különbségeket. A kongresszus óta eltelt két évben egész sor új társadalombiztosítási jogszabály jelent meg, lépett érvénybe, amely körülbelül az ország hárommillió lakosának helyzetét javítja. 1971. január 1. óta minden naptári évben két százalékkal emelik a nyugdíjasok, baleseti járadékosok, hadigondozottak, szociális segélyben részesülők ellátását. ami 1,6 millió embert érint, s csupán az idén 320 millió forint többletbevételt jelent számukra. Ugyancsak 1971. január 1-én lépett életbe 50 000 mezőgazdasági szakszövetkezeti tag nyugdíjbiztosítása. Igen népszerűeknek bizonyultak az 1972. január elseje óta érvényes új lehetőségek, amelyek a nyugdíjas korúak, illetve nyugdíjasok számára az eddiginél több módot nyújtanak a tovább- dol gozásra. A nyugdíjasokat érintő néhány rendelkezés 1973. január 1-én lép életbe. Ettől az időponttól fejlesztik a mezőgazdasági tsz-tagok nyugdíjrendszerét. A tsz-tagok öregségi, munkaképtelenségi járadéka havi 100. az özvegyi járadék és háztartási pótlék havi 60 forinttal emelkedik. Az 1973. január 1-én életbe lépő rendelkezések közé tartozik az az intézkedés is. amely lehetővé teszi, hogy a nyugdíjba vonulók az Utolsó négy évben elért jövedelmük helyett az utolsó öt éven belül a három legkedvezőbb esztendőben elért jövedelmük alapján kapják nyugdíjukat. Ez a nyugdíjasok számára kb. 27 millió forint többletbevételt jelent egy év alatt. Ugyancsak 1973. január 1-től bővül a korkedvezményesek köre, vagyis az eddigieknél nagyobb területekről, s bizonyos esetekben rövidebb szolgálati idő esetén is nyugdíjba vonulhatnak a korhatár elérése előtt. Az elmúlt két évben intézkedések láttak napvilágot a társadalombiztosítás bővítéséről, s nem utolsósorban a többgyermekes családok és az egyedülálló anyák fokozott támogatásáról. 1972. január 1. óta gyermekenként 100 forinttal nagyobb családi pótlékot kapnak a három és több- gyermekes családok, valamint az egyedülállók. Családi pótlékot kapnak azok a többgyermekesek is, ahol már csak egy kiskorú gyermek van. E rendelkezés 280 000 családot, 700 000 gyermeket érint, s évente 860 millió forint többletbevételt jelent számukra. 1972. április elsején a kötelező betegségi biztosítást — a táppénzes és terhességi' gyermekágyi segély kivételével — újabb három- százezer emberre, s ezzel az ország csaknem teljes lakosságára kiterjesztették. Az . említett intézkedések, ezenkívül a magasabb bérekkel járó táppénz- és nyugdíjemelkedések lemér, hetők a társadalombiztosító, si juttatások alakulásán. 1970-ben 24,7, 1971-ben 27,3 milliárdot fizetek ki társadalombiztosítási célokra, ez az összeg az idén várhatóan 30,4, jövőre pedig 35,6 milliárd forintra emelkedik. Az 1973-ra tervezett összeg magában foglalja azokat a havi ötven forintokat is. amelyeket a Központi Bizottság legutóbbi határozata alapján a tej- és tejtermékek fogyasztói ára emelkedésének részbeni ellensúlyozására a nyugdíjasok, járadékosok, a családi pótlékban és gyermekgondozási segélyben részesülők kapnak majd. (MTI) — Már megint drágább lett a gyermeknadrág! Az ember már nem is tudja figyelemmel kísérni, hogyan változik a gyermekcipő ára! Az ilyen és ezekhez hasonló kijelentések nem csak otthon, a családi költségvetés készítésénél hangzanak el szinte naponta, hanem a boltokban is. És nem csak ezeknél a cikkeknél, hanem a többinél is: lánykaruha, harisnyanadrág. bébipiskóta, sorolhatnánk tucatszámra. Ennek is, annak is magasabb az ára, mint volt tavalyelőtt, tavaly, vagy az idén tavasszal. Mi van a kalkuláció mögött ? Egyetlen család, vagy éppen a szűk ismerősi kör véleménye azonban általánosságban nem lehet mérvadó, hiszen nincs az a drága gyermekruha, amelynél ne lehetne szebbet, jobb anyagból, díszesebben hímzettet készíteni. És a szülők legtöbbje saját gyermekének mindig a legszebbet, legjobbat akarja venni. Mégis, mi van a kalkulációk mögött? Erre keresett választ a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság munka- csoportja, amikor alapos elemzés alá vett néhány terméket. Itt van ■ mindjárt az egyik legszükségesebb gyermek- ruházati cikk, a nadrág. Neve: Gabi. A kettes—hármas nagyság ára öt éve még 76—127 forint között volt. Egy évvel később már 86—140, újabb egy év múlva 88—140. tavaly pedig SWa&í fftíhtébí Vásárolhattuk. A régi számlákból az is kiderül, hogy az 1969- es magasabb árban jelentős szerepet játszik, hogy a korábbi árkiegészítést, amely akkor már 38 százalék volt, 25 százalékra csökkentették. Ez azt jelenti, hogy minden gyermeknadrág árának negyedrészét így is az állami ártámogatásból fizetik. Külön téma az alapanyag. Négy—öt évvel ezelőtt elsősorban a Trilógia. Lajka, Trafalgár alapanyagokat használták. A korszerűbb, elsősorban szintetikus szövetek később teljesen kiszorították a kártolt anyagokat. Amíg a két típusú anyag együtt futott, utóbbiból öt—tíz százalékra csökkent a kereslet, ilyen kis tételt pedig már az ipar nem vállal. Az igények növekedésére utal, hogy például a Gabi nadrágból nem csak a szintetikus alapanyagból készülteket keresték, hanem a kereskedelemtől érkezett kérések alapján hímzett kivitelben is gyártani kezdték. Mindez költségnövelő hatással is járt. A népi ellenőrök minden részletre kiterjedő vizsgálat után a következő megállapítást tették: „Figyelembe véve a felhasználásban jelentkező alapanyag-változást. valamint a kikészítés igényességét, az áremelkedések arányosak és elfogadhatóak voltak.” Drágább, de korszerűbb Ezzel együtt a probléma mégis bonyolult. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy a korszerűbb termékek könv- nyebben kezelhetők, egyszerűbb a mosásuk, vasalást nem, vagy csak alig igényelnek, divatosak, az árak emelkedése elfogadható. Ezt a körülményt a cikkek iránt megnyilvánuló kereslet is igazolja, ugyanis a vásárlók többsége ragaszkodik ezekhez, annak ellenére, hogy árban többet kell értük fizetni. Néhány példa más területről. Bébiételeknél, tápszereknél a vizsgált időszak alatt árváltozás nem volt. A babaszappanok ára több mint harminc százalékkal csökkent, a gyermek, fogkrém ára 14,2 százalékkal lett alacsonyabb, 1971. szeptemberétől — a forgalmi adókulcsok változása miatt — a gyermekharisnyák, zoknik fogyasztói ára kb. 26 százalékkal csökkent. Ezek a cikkek is jelentősek a gyermekellátás költségeiben. Egy másik téma a baba- olaj. A 100 grammos babaolaj hiányának pótlására 1971-ben kezdték meg árusítani a 85 .grammos Gabi babaolajat 11,20 forintom egységáron, egyenként dobozolva, formaüvegben. Az ipari kalkulációt a kereskedelemben nem ismerik, de megállapítható, hogy a minőségkülönbözet nem arányos a fogyasztói ár emelésével, okául kizárólag a csomagolás megváltoztatását nem lehet felhozni. (A 100 grammos babaolaj 5,20 volt.) A MB következtetései Lehetne tovább sorolni a példákat, azonban inkább a következtetésekről néhány mondatot. A népi ellenőrök megállapították hogy az árváltozások nagyon eltérőek: az indokolttól a már szinte megengedhetetlenig. Sok gondot okoznak a hiányzó cikkek, mert ilyen esetben a pótlásként ajánlott import, vagy kis mennyiségben készülő cikk szinte mindig jóval drágább, mégis meg kell venni — mert nincs más. Árváltozásokat okoz a különböző helyről történő beszerzés is. Ez körülbelül három—öt százalék esetében nem okoz gondot, mert előfordul, hogy a különböző gyárak más feltételekkel termelnek. A tapasztalható nagyobb eltérés — főleg ha az ár magasabb — már elgondolkoztató. Szakmai okok is közrejátszanak. Kevés a kizárólag gyermekárut értékesítő bolt, ahol a vezetőnek, dolgozóknak személyes érdeke is fűződik a nagyobb forga-, lomhoz, jobb választékhoz — amelyet csak gyermekárukból érhetnek el — nem ellensúlyozhatják más cikkek forgalmával. Jó példa erre Nyíregyháza gyermek- ruházati kisáruháza, vagy a fehérgyarmati áruház gyermekruházati osztálya. Sok helyen tapasztalták a termelő vállalatokkal való kapcsolatot. a választékbővítést, ez azonban még nem fejlődött ki kellően. Határozottan I ellépni! Kevés kon kiéi intézkedés történt az olcsóbb és mégis korszerű cikkek kínálatának megteremtéséré. Az iparcikk kiskereskedelmi vállalat tavaly intézkedett: körlevélben ismertette ax olcsó cikkek listáját és kötelező végrehajtást írt elő. Hasonló intézkedés ezen kívül csak néhány ÁFÉSZ-nél volt. Összegezve: célszerű volna tisztázni az ipar és kereskedelem feladatát az ellátásért,^. a hiányzó cikkek megszűnté léséért. A kereskedelem jelenleg változatlanul nem tud az iparra hatni, mert ezek a cikkek a termelésnek csak kis hányadát teszik ki. A kereskedel-1 mi munkát korlátozza a lakosságra nézve kedvezőtlen készletezési politika Is. Gondokat okoz az is, hogy a kereskedelem nem ütemesen kapja az árut. Esetenként számos cikkből jóval több van, mint amennyi kellene, . máskor ugyanez a cikk hiányzik. Az elemzés arra ! utalt: a gyermekellátási I cikkek költségnövekedése döntően az iparból indul el. a kereskedelem annak csak ' részben okozója. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az árváltozásokon belül jelentős részt képviselnek az árcsökkentések és az alapanyag minőségi javítása miatt indokolt árnövekedések. Az indokolatlan áremelések ellen azonban (még ha kevés számban is jelentkeznek) határozottabban kellene fellépni. M. S. A kalauznő meg a zöldséges foghegyről adott válaszaiban, gyanakvó tekintetében ott a kimondatlan gondolat, amikor mondják, mutatják, merre a legközelebb a sóstói szociális otthon. Végigmérik az érdeklődőt, ismeretlenül is szánva azt, akit a „szeretetotthonban” meglátogat. A kicsit kórház, kicsit gyógyfürdő levegőjű meleg folyosón minden lehetséges helyen sötétzöld filodendro- nok, a szobák falai világoszöldek. Csend, nyugalom. Messziről mutatja a nővér a nénit. Hófehér hajával, átható tekintetével ahogy ül a folyosón abban a nagy nyugalomban; — maga a kiegyensúlyozottság. — Igen — helyesel a szobatársa, szintén fehér hajú néni — nyugodtan, kiegyensúlyozottan élünk. Mindenünk megvan. Takarítani nem kell, az ennivaló bőséges é6 választékos, mindennap jön az orvos, könyvtárunk van, előadásokat tartanak, tudunk minden belA vasdiplomás óvónő földi, külföldi eseményről, tévét nézhetünk a társalgóban, a rádiónk a szobában van. A szoba mint egy családé, apró személyes tárgyak a polcon, hangulatlámpa. Csak a négy fehér ágy jelzi, hogy sok ember közös otthona ez a ház. Kántor Jánosné ágya felett múlt századi ovális képek. — A szüleim — mutatja. — Meghaltak. Mindenki meghalt, egyedül maradtam. A férjem a fronton esett el. — Alig éltek egy pár hónapig együtt — egészíti ki ismét a szobatársnő — nekem már elmondta. Sokat mesél a régi időkről, s meglepő, hogy mekkora era, lékezőtehetsége van. A jelen dolgokat sokkal hamarabb elfelejti, de a régieket valahogy megőrizte. Tudja, olyanok vagyunk, mint a barátnők. Megértjük egymást. vannak közös ismerőseink. Én jegyzőné' volta Hetvenöt éves vagyok. Te hány éves is vagy? — fordul Kántor Jánosnéhoz. — 1887-ben születtem. Megmutatok minden papírt. Itt van a házasságlevél. Itt meg a meghívó arra az ünnepségre. Olvassa el. Meghívó a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola hajdú- böszörményi óvónőképzőjének évnyitó ünnepségére. 1972. szeptember. * — Kocsival jöttek értem. Milyen szépek is voltak a gyerekek, ahogy jöttek köszönteni, meg pogácsával kínáltak. De a legszebbek a kicsik voltak. A kicsik. Akik most is olyanok, mint 67 évvel ezelőtt. mert az óvó néni most is olyannak látja őket. — Most már kevesebbet járok ki, fáj a lábam. De azelőtt, amikor mentem az utcán és rám köszönt valaki, s megkérdeztem, honnan ismer, azt mondja; hát nem tetszik megismerni, én vagyok a Eaci. Igen. a Laci — mondom neki. Már azok is nagymamák, nagyapák, akik így köszönnek rá az óvó nénire. 1905- ben pályázta az óvónői állást Bujon, s ott is maradt azon az egy helyen 1945-ig. Negyven év egy községben, egy óvodában, egy szobában. Nemzedékeket nevelt, s amikor kellett. átrendezte az óvodát szükségkórháznak. Sebesülteket kötözött, katonákat ápolt. Aztán újrakezdett mindent. Hetven, nyolcvan, száz gyerek, szegények, nyáron a nagy munkák idején még száznegyven gyerek is járt egyszerre hozzá. Milyen lehetett akkor, 1905- ben egy óvoda? — Szép volt, nagyon szép. Papírruhákat varrtunk a kislányokkal, menyasszonyt játszottunk. A fiúknak meg a nafyobb gazdák adtak napraforgóbugát, az volt a* autó. Nem is olyan régen még a szocialista otthonba is bejött két kislány Bujról, el akarták vinni az óvó nénit. Hívták, hogy édesapjuk üzeni, náluk jó helye lesz a családnál. Nem ment. Nem készül elmenni karácsonyra sem a rokonokhoz, pedig jöttek érte. Jól érzi magát, egészséges, jól alszik, délután is lepihen, kiegyensúlyozott, Jókai-regé- nyeket olvas, meg minden délelőtt újságokat, mindene megvan, nem akar senkinek a terhére lenni. Néha meglátogatják az óvónőképzőből, különösen azóta, hogy Hajdúböszörményben átvette a vasdiplomáját. Vörös doboz, benne az oklevél. „Kántor Jánosné, Lyachovits Ilona okleveles óvónőnek, aki az országos kisdedóvó egyesület intézetében 1905. június 15-én óvónői oklevelet szerzett, a 65 év után járó vasdiplomát adományozzuk.” (barahMt !Í. cAbD
