Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-16 / 296. szám

1972. lecwiTwr TW. f. oMM • • ünnepi tudományos ülés a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, az MSZMP KB Po­litikai Főiskolája és a Magyar Tudományos Akadémia pénte­ken ünnepi tudományos ülést rendezett a Szovjetunió megala­kulásának fél évszázados évfordulója tiszteletére a Tudományos Akadémia nagytermében. Az elnökségben foglalt helyet Ne­mes Dezső akadémikus, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Politikai Főiskola rektora. Nagy Miklós, az MSZMP KB tudományos és kulturális osztályának vezetője, Erdey- Gruz Tibor akadémikus, az MTA elnöke, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára Katona Imre, a budapesti pártbizottság tit­kára, továbbá V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykö­vete és J. V. Bromlej, az SZMBT hazánkban tartózkodó dele­gációjának vezetője. Jelen voltak az ünnepségen az MSZBT országos elnökségének tagjai, a tagcsoportok képviselői, a párt-, a társadalmi és tömegszervezetek budapesti és megyei képviselői. Az ünnepi ülésen Nemes Dezső mondott elnöki megnyitó beszédet. Ezt követően Erdey-Gruz Tibor lépett a mikrofon­hoz és a Szovjetunió tudományos fejlődéséről tartott előadást. Ezután J. V. Bromlej, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja, a szovjet—magyar történész bizottság elnökhelyettese mondott beszédet „Jelenkori nemzeti folyamatok a Szovjetunióban” címmel. Szabó József kandidátus, az MSZMP KB Politikai Főisko­lájának rektorhelyettese a Szovjetunió gazdasági fejlődésének nemzetközi jelentőségét méltatta, majd Berecz János kandidá­tus, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője tartott előadást a magyar és a szovjet nép kapcsolatainak fej­lődéséről. NEMES DEZSŐ: 'A Szovjetunió a nemzetek közösségének példája SZABÓ /ÓZ SÉF: fejlett ipari nagyhatalom Nemes Dezső, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság, a Magyar Tudománvos Akadé­mia és az MSZMP Politikai Főiskolája nevében köszön­tötte a tudományos és egy­ben ünnepi ülésszak részve­vőit. Külön üdvözölte a szovjet vendégeket a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság küldötteit, akik — mint mon­dotta — személyükben an­nak a népnek képviselői, amely a bolsevik párt veze­tésével megalkotta a szov­jet köztársaságok egységes szövetségi, államát, a fennál­lásának 50. évfordulóját ün­neplő Szovjetuniót. — Most a Szovjetunió lét­rejöttének fél évszázados év­fordulójához érkeztünk — mondotta — e kierpelkedő történelmi évforduló termé­szetesen ismét elválasztha­tatlanul egybeforr Lenin ne­vével. Ö vezette a szovjet hatalmat teremtő népek küz­delmét. melynek során meg­érlelődtek a politikai és mo­rális .feltételei annak, hogy 192? decemberében megala­kuljon a szovjet köztársa­ságok egységes szövetségi állama, ö vértezte fel esz­meileg és irányította a bol­sevik párt szívós felvilágo­sító munkáját, amit minden szovjet köztársaságban foly­tatott, s más nagy feladatok­kal együtt, a szovjet köz­társaságok összefogásának feilesztéséért, magasabb szintre emeléséért, a Szov­jetunió megalakulásáért. Hangsúlyozta továbbá: — A Szovjetunió fennállásá­nak első negyedszázada alatt a kapitalista világ által kö­rülzárva. az imperialist tá­madás állandó veszélyével fa-'--^szemet nézve, s a bé­kéért lankadatlan küzdelmet folytatva érte el nagy vív­mányait. A Szovjetunió első és má­sodik negyedszázadának for­dulópontja egybeesett a szo­cializmus világrendszerré válásával. Széthullott a ka­pitalista államok gyűrűje, amely a szovjet hatalom or­szágait három évtizedig kö­rülfogta. így ért véget az imperialista hatalmaknak az a lehetetlen kísérlete, hogy a szovjet államot, ha már elpusztítani nem tud­ták. akkor legalább holmi karantén kordonnal zárják el a világ többi népétől. A második világháborút köve­tő küzdelmei során a né­pi demokratikus országok kiszabadultak az imperializ­A Szovjetunió megalaku­lásakor az ott élő népek és nemzetiségek a fejlődés na­gyon különböző fokán állot­tad Elég arra utalni, hogy mus hatalmi köréből, felszá­molták a kapitalista rend­szert és a szocializmus útjá­ra léptek. S a Szovjetunió, melynek felszabadító hadse­rege kitűzte a győzelmi vö­rös lobogóját Berlinben és Port Artúrban, Szófiában és Phenjanban, s elhozta a szabadságot a mi orszá­gunk, a mi népünk számára is, döntő segítséget nyújtott a szocializmus világrendszer­ré válásához. A Szovjetunió második negyedszázada te­hát egyben a szocialista vi­lágrendszer fejlődésének el­ső negyedszázada. — A nemzetközi erőviszo­nyok pozitív változásaiban azonban a legfőbb tényező a Szovjetunió ereie és fejlődé­se, s az a következetes harc, amelyet szövetségeseivel együtt a nemzetközi béke megszilárdításáért folytat. Utalok itt arra a változásra is, amely a Német Demok­ratikus Köztársaság nemzet­közi helyzetében bekövetke­zett. Utalok egyben arra is, hogy ez a lenini békepoliti­ka vitte előbbre az európai biztonsági értekezlet összehí­vásáért indított akciónkat. Ennek során immár jelentős akadályokat sikerült elhárí­tani. s a további küzdelem kiszélesedett fronton folyta­tódhat, hogy még nagyon is hatékony szemben álló erők szabotálása véglegesen meg­hiúsuljon, az európai népek békéjét megnyugtatón szava­toló biztonsági rendszer lét­rejöjjön. — Bonyolult helyzetben, sok áldozattal és erőfeszítés­sel érte el a Szovjetunió "fennállásának első két ne­gyedszázadában hatalmas sikereit és ma gyors lép­tekkel halad a kommuniz­mus felépítésének útján, a mi pártunk, a mi népünk, a szocializmus felépítésén munkálkodva ugyanazt az utat követi. Ezért is áll hoz­zánk oly közel a szovjet nép munkája, annak sokirányú tapasztalata, amelyből már eddig is sok felbecsülhetetlen értékes tanulságot tudtunk levonni saját munkánk szá­mára. — A Szovjetunió fennállá­sának harmadik negyedszá­zada kezdődik. Mit hoz a következő negyedszázad ? — kérdezhetjük. Bizonyos, hogy a két világrendszer közötti verseny további kibontako­zását, s a kommunizmus új nagy győzelmeit — fejezte be beszédét Nemes Dezső. Oroszország északi főváro­sában. Leningrádban akkor már két évszázada műkö­dött nagy tekintélyű tudo­mányos akadémia, voltak viszont népek, amelyeknél az írástudatlanok aránya meghaladta a 90 százalékot. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom után már az első években megindult a tudomány állami szerve­zése, a kutatások fő vona­lainak a tervezése. Követ­kezésképpen nemcsak a tudomány számára alakult ki kedvező helyzet, hanem a kutatási eredmények gya­korlati felhasználásának meggyorsulásával a műsza­ki és a gazdasági fejlődés számára is. Az azóta is tö­retlen fejlődés eredménye­képpen jelenleg mintegy öt­ezer tudományos és felsőok­tatási intézmény van a Szovjetunióban és bennük több. mint egymülió tudo­mányos dolgozó működik. Erdey-Grúz Tibor a to­vábbiakban utalt egyes sző­kébb tudományokban létre­hozott akadémiák, mint a mezőgazdasági és az orvos- tudományi akadémia mun­kásságára, majd kiemelte, hogy az össz-szövetségi és a köztársasági akadémiák, va­lamint a szakakadémiák nemcsak a tudomány fejlő­désében játszanak vezető szerepet, hanem a szovjet állam, az ipar, a mezőgaz­daság, a közegészségügy, a honvédelem és a kultúra továbbépítésének is fontos pillérei. -Különösen a 60-as évek óta egyre növekszik az ipari kutatóintézetek, vala­mint a tanszéki kutatások jelentősége. A tudomány és technika állami bizottsága a műszaki-tudományos prob­/. V. BROMLE/: Az előadó bevezetőben el­mondotta, hogy a Szovjetunió a világ egyik legtarkább nem­zetiségi összetételű országa: száznál több nemzet és nem­zetiség lakja. Némelyikük sok évszázados történelemre te­kinthet vissza, némelyikük pedig tulajdonképpen a szov­jet hatalom idején alakult ki. A nemzetiség szerinti összeté­tel sokrétűsége különös je­lentőséget adott a nemzetiségi kérdésnek a cári Oroszország­ban Ezért nem véletlen, hogy Lenin sokoldalú tevékenysé­gében oly kimágasló helyet foglalt el ez a kérdés. Lenin nagy történelmi érdeme ab­ban állott, hogy az új törté­nelmi feltételeknek, az impe­rializmus és a oroletárforra- dalmak korszakának megfele­lően — alkotó módon tovább­fejlesztve a marxizmust — logikus egésszé énítette ki a nemzeti kérdésről és a nem­zeti felszabadulásról szóló tant, és kidolgozta pártunk programtételeit a nemzetiségi politikával kapcsolatban — hangsúlyozta J. V. Bromlej. — A lenini nemzetiségi po­litika a szoviet hatalom évei alatt biztosította országunk­ban a szocialista nemzetek ál­talános gazdasági felemelke­dését. A Bzovietunió megala­kítása után azonnal megin­dult a harc a cári Oroszország olvan súlvos örökségének fel­számolásáért. mint a nének gaariasági feiiettségéBen mu­tatkozó óriási egyenlőtlenség. Az inarosítás és a kollektivi­zálás. valamint ama segítség eredményeként, amelvet a fejlettebb nének a fejlődésben elmaradott népeknek nyúj­tottak. ezt az egyenlőtlensé­get ténvlegesen már a háború végére megszüntettük. — Lényeges változások mentek végbe a szovjet ha­talom évei folyamán a nem­zetek és nemzetiségek szo­ciális összetételében. Kezdet­ben ezek a változások főkép­pen a kizsákmányoló osztá­lyok felszámolásában jutottak kifejezésre. A népek szociális összetételének egymáshoz va­ló közel kerülése szempontjá­ból óriási jelentőségű volt, hogy mindegyik köztársaság­ban kialakult a nemzeti mun­kásosztály. így például tatár­lémák megoldására irá­nyuló munkákat koordinálja. Az utóbbi években számos új tudományos centrum jött létre, illetőleg erősödött meg a Szovjetunióban, mint a szilárd testek fizikájának' és kémiájának kutatásával foglalkozó noginszki. a pah- rai fizikai, a puscsinói bio­lógiai centrum, a Leningrad alatti magfizikai intézet. Előadása befejező részé­ben Erdey-Grúz Tibor meg­állapította : a tudományos kutatásnak a Szovjetunióban érvényesülő szemlélete, az ott kidolgozott módszerek és elért vívmányok nagy ha­tással voltak a magyar tu­dományos életre. A felsza­badulás óta eltelt több, mint negyed évszázad alatt tudományos kapcsolataink mind szorosabbá váltak. Nagy szerepe van ebben azoknak az egyezmények­nek, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia kö­tött a Szovjet Tudományos Akadémiával és más szovjet akadémiákkal. Egyezmé­nyeinkben mindinkább arra törekedtünk, hogy szerve­zetten is elősegítsük a kuta­tóintézetek é* a tudósok közvetlen kapcsolatait, szo­rosabbá tegyük konkrét együttműködésüket közös témákban. Mindez arra irá­nyul, hogy abból a hatalmas hatásból, amelyet a tudo­mányok szovjetunióbeli mű. velése az egész világra ki­fejtett, minél többet érté­kesíthessünk ha7.ánk fejlő­dése, népünk jóléte érdeké­ben. földön a munkások száma csupán az első ötéves terv ide­jén (1928—1932) ötszörösére nőtt. Jelenleg minden köztár­saságban az őslakos nemzeti­ség alkotja a munkásosztály többségét. A szovjet hata­lom idején minden köztár­saságnak saját nemzeti értel­misége alakult ki. Kezdetben ezek túlnyomóan a társada­lom életének olyan területein tevékenykedő szakemberek voltak, amely területekre kü­lönösen jellemzőek a nemzeti sajátosságok, a nemzeti nyelv használata (tanítók, művé­szek, írók, stb.) és ez teljesen érthető. Hiszen a népek kul­turális színvonalát csak a nemzeti nyelvek -használata révén lehetett felemelni. — Soknemzetiségű álla­munk tapasztalatai egészében véve szemléltetően tanúskod­nak arról — amint az egész szocialista közösség tapaszta­latai is —, hogy a szocia­lizmus minden szükséges fél­tőiéit biztosít a nemzeti kér­désben megnvilvánulö két tendencia harmonikus feilő- désőbez. F tenden-iék meeie- lenése a kapitalista világban eikeríi’b etpfi°nül antaeónisz- tikus ielleeű. TTgvanezek a ta­pasztalatok azonban azt is mutatták, hogy a nemzetközi és a nemzeti egvs^g a szocia­lizmusban sem jön létre ön­magától. hogy ennek érdeké­ben a kommunista és mun­káspártok követk°zetes mar­xista—leninista iránvyonalára van szükség. Az S’ZB'p ezért fordít olvan naev figyelmet a nemzetek feiiődő^Zeek. s egvmásboz való közeledésé­nek fnivamatoira. amelyek tervszerű irányításával kedve­ző feltételeket teremt vala­mennyi nemaet számára az internacionalizmus elmélyíté­séhez. A nemzeti folyamatok mindennapos nártiránvftása a Bzovictimiö nagyszámú né­peinek eddig nem ismert egvsé«érp ás szilárd barátsá­gára vezetett A 740 milliós szoviet nép összeforrva. bi­zalommal és réltndatnsan ha­lad az C-ZTTTS vezetésével a párt vvtv kongyessausáp vüelfilt útop. fgv készül a Bzoviebipiö megalakulásának -n ávfordutétára — felezte be előadását 3. V. Bromlej. Szabó József kandidátus, az MSZMP KB Politikai Fő­iskolájának rektorhelyette­se, a Szovjetunió társadal­mi-gazdasági fejlődéséről, illetve annak tanulságairól tartott előadást. Elöljáróban leszögezte, hogy a szovjet nép, a soknemzetiségű szo­cialista állam a világtörténe­lemben úttörőként kísérletez­te ki a szocialista építés módszereit és eszközeit. A szocialista társadalom fel­építésére irányuló program kidolgozásában kiemelkedő szerepet játszott Vlagyimir Iljics Lenin. A Szovjetunió tapasztala­tai meggyőzően tanúsítják, hogy a fejlett szocialista társadalomi felépítése vi­szonylag hosszú időt igé­nyel, egész történelmi idő­szakra terjed. A fejlett szo­cializmus megvalósításával összefüggő feladatok megha­tározásában nagy sze*epet játszott az SZKP 20. kong­resszusa, amely tovább gaz­dagította a szocializmusra vonatkozó marxista elméle­tet. 1967-ben a Szovjetunió fél évszázados fejlődése, s a megtett útnak objektív sok­oldalú elemzése alapján az SZKP megállapította, hogy az országban felépült a fej­lett szocialista társadalom. Ezt a következtetést az SZKP 24. kongresszusa is meg­erősítette. A szovjet emberek Jog­gal büszkélkedhetnek azzal, amit kivívtak, elértek, öt­ven esztendő alatt a szovjet állam fejlett ipari nagyhata­lommá és technikailag fej­lett országgá vált. A Szov­jetunió ma vezető helyet foglal el a világ legfejlet­tebb ipari hatalmai között. Nemzeti vagyonának értéke 1972-ben meghaladta a for­radalom előttinek 15-szörö­BERECZ IÁNOS: Bevezetőben rámutatott arra, hogy a magyar nép és a Szovjetunió népeinek ba­rátsága történelmet formáló napok eseményeiben, közös forradalmi csaták tüzében született — Az októberi forradalom eszméje hazánkban is a dolgozók tömegeit ragadta meg és vonzotta magához — mondotta ezután. A hábo­rúba kergetett magyar munkások és nincsetelen parasztok közül sokan fel­ismerték, hogy ez a forra­dalom nemzetközi jelentő­ségű, s a nép igazi érdekeit valósítja meg. A magyar hadifoglyok tömegesen csat­lakoztak a forradalom ügyé­hez. Mintegy százezer ma­gyar internacionalista raga­dott fegyvert a szovjet ha­talom védelmében a fehé­rekkel, az ellenforradalmá­rokkal. az intervenciósokkal vívott küzdelemben. A Magyar Tanácsköztár­saság dicsőséges eseményei­ről szólva az előadó rámu­tatott arra, hogy Tanács- Magyarország kormányzó- tanácsa első megnyilatko­zásában „kijelentette teljes eszmei és lelki közösségét az orosz—szovjet kormány­nyal és fegyveres szövetsé­get ajánlott Oroszország proletárjainak”. Az oroszor­szági kommunista (bolsevik) párt VIII. kongresszusa azonnal válaszolt: „Orosz­ország munkásosztálya min­den erejével segítségükre siet”. — így született a magyar és a szovjet nép barátsága: nem véletlenül, hanem megalapozottan, tudatosan — hangsúlyozta az előadó. A szónok ezután részlete­sén ismertette hazánk törté­nelmének felszabadulás utá­ni éveit, a magyar haladás erőinek harcát a reakció, az elnyomók, a kizsákmányolok ellem. Hozzáfűzte, a ment­sél A Szovjetunió gazdasági, tudományos-technikai ered­ményei és társadalompoliti­kai fejlődésének tapasztala­tai nemzetközi jelentőségűek. A Szovjetunió alapvető vív­mányai a szocializmus vív­mányai. S a tapasztalatai nagy jelentőségű hazánk számára is. A Szovjetunió megalakulá­sa a nemzetiségi kérdés megoldásában kifejezte az új szocialista állam interna­cionalista jellegét. A Magyar Népköztársaságban ugyan nincs nagyszámú nemzetiség, de az első szocialista állam internacionalizmusa mégis nagy jelentőségű tanulság a ml számunkra is. Nagy je­lentőségű a nemzeti kérdés olyan elrendezésében, hogy annak megoldása ne gyen­gítse, hanem erősítse a szom­szédos szocialista országok­kal való barátságunkat és együttműködésünket. — A szocialista közösség országainak internacionalis­ta kapcsolatai a két rendszer ideológiai és politikai harca közepette fejlődnek — zárta előadását Szabó József kandidátus. — Ez a harc al­kotó része a nemzetközi osz­tályharcnak, amelynek arc­vonala Magyarországon is keresztülhúzódik. — Azok a sikerek, amelye­ket Magyarország a szocialis­ta építésben elért, elérhetet­lenek lettek volna a Szov­jetunióhoz fűződő barátság nélkül. E barátság alapja az érdekek mélységes egysége. Mindig büszkén mondtuk és mondjuk: mi és a Szovjet­unió szoros, megbonthatat­lan politikai és gazdasági szövetséget alkotunk, amely a magyar és a szovjet nép­nek, a szocialista országok valamennyi testvérnépének javát szolgálja. zetközi imperializmus min­den lehetőséget kihasznált magyar politikai szövetsége­seinek támogatására. Ilyen körülmények között rend­kívüli fontosságú volt a magyar haladó erők számá­ra, hogy maguk mellett tud­ták a Szovjetuniót, és erő­teljes támogatást kaptak tőle az imperialista beavat­kozás elhárításához. A Szovjetunió jelentős mér­tékben hozzájárult a magyar népi demokrácia győzelmé­hez és megerősítéséhez — mondotta. — A magyar—szovjet kapcsolatoknak, a két nép igaz barátságának nemzet­közi jelentőségéről beszélt ezután a szónok. Hangoz­tatta: a Szovjetunió a ha­ladó erők előtt mindenkor példája volt az azonos cé­lokért küzdő kis és nagy or­szágok testvéri összefogásá­nak, egyenjogú együttmű­ködésének. Ez az összefogás hozzájárul a mi nemzetközi szerepünk és jelentőségünk növeléséhez. Végezetül hivatkozott a szónok a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség leg­utóbbi magyarországi láto­gatására, amely — mint mondotta — szintén meg­győző erővel igazolta a magyar—szovjet barátság megbízhatóságát. Megmu­tatta ez a látogatás, hogy az MSZMP és az SZKP vi­szonya őszinte együttműkö­dés, s mindkét párt szilár­dan a marxizmus—leniniz- mus alapján áll. A magvar —szovjet barátság nálurk nemcsak a kommunisták ügye, hanem egész népünk, a szocialista Magysrorszég nemzeti érdeke is. Nemzeti és nemzetközi érdekeinket követve a jövőben is állha­tatosan törekszünk a ma­gyar—szovjet barátság erő­sítésére, fejlesztésére — mondotta befejezésül. ERDEY-GRUZ TIBOR: A nép felemelkedését szolgáló tudomány A lenini nemzetiségi politika A magyar—szovjet baráti kapcsolatok

Next

/
Thumbnails
Contents