Kelet-Magyarország, 1972. december (32. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-15 / 295. szám

* Wff. W. w: ofart (Folytatás az 1. oldalról) daságszervező tevékenységé­nek alapja, amely megszabja az állami szervek, vállalatok és szövetkezetek munkáját. A népgazdasági terv tehát a gazdasági célok megvalósítá­sát szolgáló eszközök és mód­szerek összehangolt rendsze­rének megteremtésére is ki­terjed. A népgazdasági terv célki­tűzéseit alapvetően gazdasági módszerekkel valósítjuk meg, ezért nagy fontosságú a gazda­sági szabályozóknak, terelő és befolyásoló eszközöknek a fejlesztési célokkal összehan­golt tervezése. A népgazdasá­gi terv döntően közgazdasági Tisztelt országgyűlés! A törvényjavaslat központi állami döntés körébe utalja a népgazdaság szerkezeti fejlő­dését érzékenyen érintő és a társadalmi-politikai hatás szempontjából elsősorban fontos gazdaságfejlesztési programokat, a központi állami beruházásokat, a vál­lalati beruházások és a mű­szaki fejlesztés állami támo­gatásának, irányának és mér­tékének megállapítását, a la­kosság életszínvonalát érintő központi intézkedéseket, az állami tartalékok mértékének és összetételének megáll aortá­sát és más hasonlóan fontos kérdéseket. Ezek a döntések elsősorban országos jelentőségű gazdasá­gi feladatokra vonatkoznak, amelyeknek nagyságrendje, erőforrása, fedezetük megte­remtése, belső és külső gazda­sági kaocsolódásaik jelentősé­ge miatt mind a tervezésben, mind a megvalósításban kor­mányzati színtű elhatározást igényelnek. Mindezek alapján indokolt törvényben megerősíteni, hogy a terv — mind a közép­távú, mind az éves népgaz­dasági terv — kötelezően ál­lapítja meg a Minisztertanács, a minisztériumok és az orszá­gos hatáskörű szervek gazda­ságirányító tevékenységének egységes és összehangolt irá­nyát és felelősségét a megva­lósításban. A gazdálkodó szer­vezetek (vállalatok, szövetke­zetek) tevékenységének is összhangban kell lennie a népgazdasági tervben fog­lalt célokkal. Ennek érdekében kötelesek rendszeresen olyan terveket készíteni, hogy azokkal a nép- gazdasági terv és a szabályo­zó eszközök útján kifejezett céloknak és követelmények­nek a megvalósulását biztosít­sák területükön. A fejlődés tervszerűségét a gazdasági élet azon fő folya­matain mérjük, amelyek a népgazdaság növekedésének ütemét, egyensúlvát, a társa­dalompolitikai célok megva­lósulását meghatározzák. Fő figvelmünket a nemzeti jöve­delemnek a hatékonyságon alapuló növekedési ütemére, a nemzeti jövedelem elosztá­sának a tervben előirányzott Tisztelt országgyűlés! A tervszerűség érvényesí­téséhez különböző jellegű és különböző időtávra ható döntéseket kell összehangol­ni. E követelmények egyetlen tervben nem elégíthetők ki, hanem megfelelő módon ösz- szekapcsolt különböző idő­távra szóló (hosszú távú, kö­zéptávú, rövid távú) tervek rendszerére van szükség. A hosszú távú népgaz­dasági terv a társadgl- mi-gazdasági célokat és fel­adatokat. a termelés, a mű­szaki fejlesztés, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bőví­tése. a lakosság életkörül­ményeinek javítása és a te­rületfejlesztési politika terén irányozza elő. A hosszú távú — 15—20 évre szóló — népgazdasági terv irányt szab a középtávú tervezésnek bizonyos társa­dalmi-gazdasági feladatok te­kintetében, amelyeket hosz- szabb időszak fejlődéséhek feltété’ és követelményei alapja’- élszerű meghatá rozni. hozzásegíthet ben- aünkei ahhoz, hogy a közép­módszerekkel történő megva­lósítása új feladat; de nem kevésbé új gazdasági és poli­tikai feladat a terv megvaló­sítását szolgáló gazdasági sza­bályozók: elsősorban az árpo­litika, a pénzügyi politika — ennek keretében a költségve­tési és a vállalati jövedelem­szabályozási politika: a hitel- politika, valamint a külkeres­kedelmi politika szabályozói hatásainak előrejelzése és ter­vezése. Gazdasásnolitikánk lehető­vé teszi, hogy a gazdasági szabályozás eszközei és mód­szerei hosszabb távra érvé­nyesek legyenek és ezzel a tervszerű munkát minden szinten elősegítsék. megvalósítására, a műszaki haladás fő tendenciájának ér­vényesülésére, egész népünk és ezenbelül az egyes osztá­lyok és rétegek életviszonyá­nak alakulására, nemzetközi gazdasági kapcsolataink, s az ország nemzetközi fizetési mérlegének alakulására össz­pontosítjuk. Vagyis, nem egyedül a növekedés ütemére, hanem az arányos növekedés­re. Az összegészet nézve, gaz­daságunk tervszerűen fejlő­dik, a negyedik ötéves terv fő céljait és arányait — három­éves időszakaszt alapul véve — megvalósulónak tekintjük. A gazdasági folyamatok terv­szerű befolyásolására hatéko­nyan alkalmazzuk a gazdasá­gi szabályozás eszközeit. Szükség esetén nem riadtunk vissza — a rendelkezésre álló szabályozórendszer alkalma­zása mellett — erőteljes köz­ponti intézkedésektől sem. Gondolok itt elsősorban a be­ruházási kereslet mérséklése és az erőforrások koncentrá­lása érdekében hozott intéz­kedésekre. Gazdaságirányítási módsze­reink fejlesztésében a terv- gazdálkodás valamiféle fel­adását kereső és kutató bur- zsoá propagandisták vágyál­maira aligha válaszolhatunk megfelelőbben, mint szocialis­ta gazdaságunk eredményei­vel. Most hazánkban törvény­színtű megerősítést nyer az a követelmény, hogy a népgaz­dasági tervezésnek elő kell mozdítania a szocialista or­szágok gazdasági integrációs céljainak megvalósulását, s a tervek megalapozásánál fi­gyelembe kell venni az érvé­nyes megállapodásokat és egyezményeket — sőt, a le­hetséges, a potenciális együtt­működés kihasználásával is számolni kell. Ez hozzájárul a komolex program megvalósí­tásához, az integráció elmé­lyítéséhez. A szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunió­val folyó konzultációk és tervegyeztető tárgyalások le­hetővé teszik fejlesztési célja­ink jobb megalapozását, erő­forrásaink összpontosítását a hatékonyabb területek és te­vékenységek fejlesztésére. távú tervekben öt évre előre tekintve, pontosabban fel­mérjük a hosszabb távú cé­lok irányába mutató, ki­egyensúlyozott gazdasági fej­lődés ütemét, mértékét, fő arányait és meghatározzuk a központi irányítás feladatait. A középtávú, az ötéves terv az a tervkategória, amely a vonatkozó időszakra már teljes összefüggésében komplex módon megállapítja a népgazdaság fejlődésének ütemére, fő arányaira, a fontosabb szerkezeti válto­zásokra és a népgazdasági egyensúlyra vonatkozó gaz­daságpolitikai célokat és fel­adatokat. A gazdasági élet meneté­nek állandó figyelemmel kí­sérése, a főbb területeken be­következett változások, a je­lentkező időszerű problémák rövid távon is megkövetelnek összehangolt kormányzati in­tézkedéseket, amelyeket a népgazdaság ötéves tervének szem előtt tartásával az adott időszakban meg kell tenni. Ez a feladat az éves. operatív népgazdasági tervekre hárul. A tervek közötti szerves kapcsolat és összhang meg­teremtésének fontos feltéte­le, hogy helyesen, lehetőleg objektív ismérvek alapján válasszuk meg a különböző tervek időhorizontjának meg­felelő folyamatokat és kitűz­hető célokat. Például amíg a területfejlesztési politika, vagy az oktatáspolitika cél­jai többnyire hosszú távra irányozhatok elő, addig a nemzeti jövedelem növeke­dését, felhasználási ará­nyait, a műszaki fejlesztés fő irányait, vagy a lakosság szo­ciális, kurturális, egészség- ügyi és lakásellátásának föl­adatait középtávú, ötéves terveinkben lehet (és kell) reálisan meghatározni. Az éves, operatív népgazdasági terv — többek között — a kezdő és befejező > egyedi nagyberuházások megjelölé­sét, a termékforgalmat sza­bályozó intézkedéseket, az A~- politikai jellegű központi in­tézkedéseket, a közoon+i bér- és szociális intézkedéseket tartalmazza. A tervgazdálkodás eddigi tapasztalatait és a gazdaság- irányrtás rendszerével fenn­álló összefüggéseket figye­lembe véve, a törvényjavas­lat az elmondottak alapján állaoítja meg, hogy a nép­gazdaság tervszerű irányí­tásának fö eszköze a közép­távú népgazdasági terv. Ezt a tervet — amely az átfogó, cselekvési programot adó célokat, feladatokat, eszkö­zöket teljes összefüggésük­ben tartalmazza — a hosszú távú terv alapozza meg és készíti elő. maid az éves *erv konkretizálja és időszerűsíti rövid távra. A törvényi avaslat szerint az országgyűlés az eddigi gyakorlathoz hasonlóan a jö­vőben is törvény formájában hagyja jóvá a középtávú, ötéves tervet, új vonás vi­szont az a rendelkezés, amely szerint a hosszú távú terv irányelveit az országgyűlés a jövőben megvitatja. Úgy véljük, hogy a távlati terv irányelvjellege nem tesz-' szükségessé, hogy azt tö-v ’.yben rögzítsük. Á táv­lati terv fejlesztési koncep­ciójának az érvényesítését az ötéves tervtörvényben kell biztosítani. Tisztelt országgyűlés! Az előterjesztett törvény- javaslat a tanácsok és a gaz­dálkodó szervezetek — a vál­lalatok és szövetkezetek — tervezési kötelezettségét is szabályozza. Ez azért indo­kolt, mert a különböző szin­tű tervek készítésének köte­lezettsége és a népgazdasá­gi terv elsőbbsége alapvető jelentőségű elvi kérdés szo­cialista társadalmunkban. A gazdaságirányítás re­formja nyomán az egyik je­lentős új dolog a vállalatok ötéves terveinek készítése. A vállalatok és szövetke­zetek tervének biztosítania kell egyrészt a népgazdasági tervek tevékenységükre vo­natkozó döntésének — pél­dául az államközi szerződé­sek — megvalósítását, más­részt a szabályozórendszer által kifejezett hatékonysá­gi követelmények érvénye­sülését. Gazdaságirányítási rend­szerünkben a vállalati ter­vezőmunka sokoldalúbbá, bonyolultabbá és felelősség­teljesebbé vált. Mindenek­előtt azért, mert nem elég­séges a meglévő erőforrá­soknak az adott tervfelada­tok szerinti felosztása, ha­nem a gazdaságpolitikai cé­lok keretébe illeszkedő vál­lalati fejlesztési célokat Is jórészt a vállalatnak kell megállapítania. A vállalati tervezéssel szemben támasztott fontos követelmény, hogy a válla­latok és szövetkezetek által a tervekben foglalt fejlesz­tési politika és erőforrás- igény összhangban legyen a népgazdasági tervekben meg­fogalmazott gazdaságpoliti­kai célokkal és a rendelke­zésre álló eszközökkel. A követelményeket csak úgy lehet érvényesíteni, ha a vállalatok és szövetkeze­tek terveik elkészítéséhez számottevő segítséget kap­nak az irányító és felügyele­ti szervektől. Ezért a tör­vényjavaslat kimondja, hogy a központi tervezőszervek kötelesek rendszeresen tájé­koztatni a vállalatokat és szövetkezeteket a népgazda­ság fejlődéséről, a gazdasá­gi fejlődés előrelátható fel­tételeiről és segítséget nyúj­tani tervezőmunkájukhoz. Ez a szocialista társadalom feltételei között természetes követelmény. Népgazdaságunk tervsze­rű fejlődésében nagy szere­pük van a fővárosi és a me­gyei tanácsoknak. A tör­vényjavaslat ezért úgy ren­delkezik, hogy a népgazdasá­gi és a tanácsi terveknek és tervezéseknek szoros kap­csolatban kell lenniök. Áz eddigiekhez hasonlóan a jö­vőben is aktív szerep hárul a tanácsokra, nemcsak sa­ját tervük kialakításában és megvalósításában, hanem a népgazdasági terv megalapo­zásában is. vezés társadalmi funkciójá­nak kiteljesedésével. A tervezés demokratizmu­sának biztosítása érdekében a törvényjavaslat leszögezi, hogy a népgazdasági terve­zés során hasznosítani kell a dolgozók tapasztalatait és javaslatait. A tervezés demokratiz­musának elmélyítése és ki- szélesítése természetesen csak abban az esetben le­het gyümölcsöző, ha világo­san meghatározzuk a terv kidolgozásáért és ellenőrzé­séért felelős szerveket és azok feladatait. A népgaz­dasági tervek kidolgozása és ellenőrzése ugyanis megfe­lelően felkészült állami szervekre hárul. A tör­vényjavaslat e tekintetben néhány alapvető megállapí­tást tesz. Legjelentősebb eb­ből a szempontból az, hogy a népgazdasági tervezés ál­lami szervezete nem külö­nül el az államigazgatási szerveken belül, annak ré­szeként kell minden szerve­zetnek a népgazdasági ter­vezés feladatait ellátni. Szükséges hangsúlyozni a minisztériumoknak és az országos főhatóságoknak a tervezésben betöltött fon­tos szerepét, hatáskörét és felelősségét. Ugyanakkor a tervező­folyamat sokrétűsége, az egység és összhang követel­ménye nélkülözhetetlenné teszi, hogy legyen olyan központi tervezőszerv, amely e szétágazó munkát irányítja, összefogja és a népgazdaságfejlesztési kér­désekben az egységes nép- gazdasági érdek alapján a A központi állami döntés ervényesülése A különböző tervek összhangja tervjavaslatot kidolgozza. Ezt a szerepet tölti be meg­alakulása óta hazánkban az Országos Tervhivatal. A tervszerű központi irá­nyítás szempontjából fontoa lépés lesz az állami tervbi­zottság létrehozása, amelv a Minisztertanács szerveként fog működni. Gazdasági jogalkotásunk jelentős állomása Tisztelt országgyűlés, ked­ves képviselő elvtársak! Pártunk Központi Bizott­ságának novemberi határo­zata tartalmazza a népgaz­dasági tervezés további tö­kéletesítése terén előttünk álló feladatokat is. Mindenekelőtt terveink megalapozottságát kell ja­vítani. Terveink megalapo­zottságának javításában fontos eszköz a műszaki és gazdasági előrejelzés. Tö­rekednünk kell arra, hogy a tervezéshez szükséges elő­rejelzéseket egyidejűleg több helyen is elvégezzék, a különböző prognózisokat ütköztessük és így a lehető legkisebb teret engedjük a szubjektívizmusnak. Terveinkben a jelenlegi­nél magasabb színvonalon kell biztosítanunk a terme­lés és elosztás tervezésének szorosabb összekapcsolását a jövedelmek keletkezésének és elosztásának tervezésé­vel. Munkánk színvonalának javítására irányuló tevé­kenységünk szerves részé­nek tekintjük, hogy a KGST-országokkal együtt­működve szüntelenül javít­suk a tervezés nemzetközi összehangolását. Ez a kü­lönböző időtartamú tervek egyeztetése mellett megkö­veteli a prognosztika és a tervezés módszereinek egyes területeken alkalmazandó összehangolását is. A tervezés módszereinek továbbfejlesztése vonzó fel­adatokat ad azon tudomá­nyok művelői számára, akik valamilyen módon a terve­zés elméleti és gyakorlati kérdéseivel, a tervek meg­valósulásának feltételeivel, a tervek és a gazdasági élet kölcsönhatásával ‘ foglalkoz­nak. Különösen igényt tartunk azokra a kutatásokra, ame­lyek népgazdaságunk fejlő­désének törvényszerűségét és e fejlődés befolyásolására ható tényezőket, a fejlődés célszerűbb módszereinek kutatását tűzik ki célul. A népgazdasági tervezés­ről szóló törvényjavaslat ki­dolgozásával gazdasági jog­alkotásunk jelentős állomá­sához érkeztünk. A tör­vényjavaslat előterjesztésére abban az évben kerül sor. amikor megemlékeztünk a tervgazdálkodás hazánkban történő bevezetésének 25. évfordulójáról. Bízva abban, hogy a nép­gazdasági tervezésről sióid törvényjavaslat megfelel a vele szemben támasztott kö­vetelményeknek, kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Párdi Imre nagy tapssal fo­gadott beszéde után felszóla­lások következtek. Hozzász ílt a napirendi előterjesztéshez dr. Szabó Kálmán (Budapest), Nagypataki Imre (Fejér), Mo­csári Sándor (Hajdú-Bihar), dr. Radnóti István (Veszp­rém), dr. Szép Zoltán (Buda­pest) és Jazbinuek Vilmos (Baranya) megyei képvise’ő. Mivel több hozzászóló nem jelentkezett, az Ország->s Tervhivatal elnöke válaszolt a felvetett kérdésekre. Párdi Imre leszögezte, hogy a vitában a törvényjavaslat szükségességének hangsúlyo­zása és egyértelmű támogatá­sa nyilvánult meg. Értékes »s hasznos ismeretek hangzott-k el a tervezői és a gyakori atl munka tapasztalatai alapján. A Minisztertanács névéin köszönetét mondott a tör­vényjavaslat előkészítése so­rán va1amennyi kéoviselő ré­sziről kifeitett aktív közre­működésért és igen hasznos, alkotó segítségért. F.zután ki­emelte: a felszólalók által ki­fejezésre juttatott egyetértés bízvást találkozik az ország- gyűlés egyetértő véleményé­vel. Ismételten kérte a tör- vényi avaslat elfogadását a beter’oszt ett módosításokkal egvütt. Hata.rozathpzatal követke­zett. Az orszávgvűiés. előbb a terv- és kőtségvetésl bizott­ság szétosztott ,igleptésében a törvényjavaslathoz beterjesz­tett öt módosító — az indok­lás szövegére is vonatkozó — javaslatot egyhangúlag elfo­gadta, majd a népgazdasági tervezésről szóló törvényja­vaslatot általánosságban és a már megszavazott módosítá­sokkal részleteiben is egyhan­gúlag elfogadta. interpellációk Ezt követően Apró Antal bejelentette: az MSZMP Köz­ponti Bizottságától és a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának elnökségétől javaslat érkezett az Elnöki Tanácsban megüresedett hely betöltésére. Az átiratot, amelyet Kádár János és Kállai Gyula írt alá, dr. Pesta László jegyző ismer­tette. A javaslat alapján az országgyűlés Darvas József képviselőt egyhangúlag a Népköztársaság Elnöki Taná­csának tagjává választotta. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöksége ja­vaslatot terjesztett elő az új építési és közlekedési bizott­ság megválasztására, vala­mint a szociális és egészség- ügyi bizottságba, illetve a mentelmi és összeférhetetlen­ségi bizottságban elhalálozás folytán megüresedett tagsági hely betöltésére. Az előter­jesztést — amelyet a képvise­lők előzetesen kézhez kaptak — az országgyűlés egyhangú­lag elfogadta. Az új építési és közlekedési bizottságba a következő 17 országgyűlési képviselőt választották meg: Búza Barna, Cserna Sándor, Daradics Ferenc, Gyarmati János. Jávor József, Jeszensz­ky Gábor, Juratovics Aladár, Kalmár János. Korponai La­jos, Kovács Sándor, Nagy Istvánná, Pázsit Árpád. dr. Radnóti István. Skaliczki Ká- rolyné. Szabó Imre, Tegda Je- nőné, Záborszky Ferenc. A szociális és egészségügyi bizottságba Danes Józsefet, a mentelmi és összeférhetetlen­ségi bizottságba Szűcs János képviselőt választották meg. Ezután szünet következett. Ezt követően Apró Antal be­jelentette, hogy az új bizott­ság szünetben megtartott ala­kuló ülésén a bizottság elnö­kévé Gyarmati Jánost, titká­rává pedig Kalmár Jánost vá­lasztották meg. Bejelentette továbbá, hogy Orosz Ferenc képviselőt, a kulturális bizott­ság titkárát tartós külföldi szolgálata miatt — bizottsági tagságának meghagyása mel­lett — tisztéből a bizott­ság felmentette és helyette dr. Dömötör János bizottsági ta­got választotta meg titkárrá. Napirend szerint ezután az interpellációkra került sor. Az országgyűlés legutóbbi, októ­beri ülésszakán egy-egy in­terpelláció hangzott el a hiva­talosan távollévő Faluvégi Lajos nénzügyminiszterhez és Szurdi István belkereskedel­mi miniszterhez. Az ügyrendi előírásoknak megfelelően a két miniszter az ülésszakot követő 30 napon belül írásban válaszolt a hozzá intézett kér­désekre. Faluvégi Lajos, illet­ve Szurdi István írásban adott válaszát mind az interpelláló kéoviselők, mind az ország- gyűlés elfogadta. Ezt követően dr. Csendes Béláné budaoesti, Raffai Sa­rolta Bá^s-Kiskun megyei és Vida Miklós budaoesti kép­viselő interpellációjára ke­rült sor. Felvetett kérdéseikre dr. Dimény Imre, dr. Csa­nádi György és dr. Sze­kér Gyula miniszter válaszolt. A vá1 aszokat a képviselők el­fogadták. Ezzel befejeződött a naoi- rendi témák megtárgyalása. Apró Antal elnök berekesrtrt- te az országgyűlés téli ülés­szakát, kertemes ünnepeket és eredményekben gazdag, boldog új évet kívánt. Tudományosság és demokratizmu, Tisztelt országgyűlés! Szeretnék röviden szólni a tervezési munkát érintő két, egymáshoz szorosan kapcsolódó kérdésről: a ter­vezés tudományos megala­pozottságának javításáról és a tervezés demokratizmusá­nak elmélyítéséről. E két követelmény közötti kapcsolat lényege, úgy vé­lem az, hogy a tervezésben kerülni kell a voluntariz- must, a szubjektivizmust, a valóságtól elrugaszkodott célok kitűzését. Ebben se­gítségünkre lehet és van a tudomány, a közgazdaságtu­domány, a szociológia, a de­mográfia, a műszaki tudo­mányok, a statisztika, a szá­mítástechnika. Az elmúlt években a ter­vezés előrelépett a tudomás nyos eredmények szervezett alkalmazásában. A hosszú távú és a középtávú terve­zőmunka különböző szaka­szaiba bevontuk a kutatóin­tézeteket, az egyetemi tan­székeket, a nagyvállalatokat és nem kis számban kértünk fel közéleti személyiségeket is elgondolásaik kifejtésére. A mind sokoldalúbbá váló és gyorsuló világunkban a társadalomnak a változó feltételekhez, a társadalmi­gazdasági fejlődést meghatá­rozó törvényekhez történő alkalmazkodása, megfelelő színvonalú tervezési tevé­kenység nélkül elképzelhe­tetlen. Ezért is számolunk a jövőben a tervezés tudomá­nyos megalapozottságának és a születő, új jelenségek iránti fogékonyságnak a nö­velésével, valamint a tér­

Next

/
Thumbnails
Contents