Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-02 / 259. szám
% oMal KELET-M AGY ARORSZÄG 1972. november 1 KOMMENTÁR: Kanadai kérdőjelek A közvéleménykutató intésetek előrejelzéseinek tévedése okozta-e csupán a meglepetést? Mert azok mindvégig Trudeau miniszterelnök és pártja, a liberális párt győzelmét jósolták. Ezúttal — nem először korunk történetében — melléfogtak. Ám az is igaz: a nemzetközi közvélemény, a politikai megfigyelők világszerte meglepődtek, mert általános volt a hit, hogy Pierre Trudeau megnyeri a kanadai választásokat. Ezzel szemben pártja eggyel kevesebb mandátumot szerzett, mint az ellenzéki konzervatív párt. Aligha valószínű, hogy ennek az az oka: a kanadai lakosság konzervatívabbá lett. A külpolitikában sem keressük az okot: Trudeau itt kétségtelenül balra nyitott, az első kanadai kormányfő volt, aki Moszkvába látogatott, s miközben javította kapcsolatait a szocialista országokkal, igyekezett nagyobb politikai és gazdasági függetlenséget kiverekedni az USA-val Washington nyomásával szemben. Ám minden jel arra vall, hogy ezzel elégedettek voltak a kanadaiak. Trudeau vereségét döntően a belpolitikai helyzet idézte elő. Elsősorban is a munkanélküliség amely idén már elérte a 7,1 százalékot. A burzsoá államokban erre mindig érzékenyen reagálnak a választók, s adott esetben a két nagy párt közül a baloldalibbat szavazzák le, ha az van éppen hatalmon, nem gondolva arra, hogy a jobboldalibb párt vezetése alatt sem lenne más a helyzet, sőt romlana. A másik ok a francia—kanadaiak, s az angol—kanadaiak közti konfliktus. Trudeau minden elődjénél többet tett a francia kisebbség helyzetének javításáért, jogos sérelmeik legalább egy részének orvoslásáért. Csakhogy ez láthatóan nem tetszett az angol—kanadai többség jó részének. azok korábbi kiváltságaik elvesztését féltik, s így éppen ezeknek a szavázóknak jelentős hányada fordult el Trudeautól. Amidőn kommentárunkat nyomdába adjuk, még nem dőlt el, mit tesz Trudeau. Három alternatívája van. Vagy marad és megpróbál kisebbségben tovább kormányozni, vagy sikerül koalíciót kötnie a tőle balra álló új demokrata párttal, s így többségre szert tenni, vagy átadja a hatalmat a tőle jobbra álló, de nála egy mandátummal többet szerzett konzervatív pártnak. Akármelyik lehetőség következik is be: feszültté vált a belpolitikai helyzet Kanadában és általában az a vélemény, hogy mindenképpen nemsokára újabb választásokat írnak ki. Megnyílt az SZVSZ ülésszaka Bukarestben szerdán délelőtt megkezdte munkáját a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsa 22. ülésszaka. Ezen 56 ország szakszervezeti delegációja és 11 nemzetközi szakszervezeti küldöttség vesz részt. A magyar delegációt Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára vezeti. Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkára megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok vietnami agressziója kudarcot vallott. Végérvényesen bebizonyosodott, hogy Nixon elnök viet- namizálási politikája nem más, mint illúzió. Most, nagyobb mértékben mint bármikor, arra van szükség, hogy a nemzetközi közvélemény és a dolgozó tömegek a vietnami konfliktus igazságos rendezése végett fokozzák nyomásukat az Egyesült Államokra. Rámutatott, hogy a közel- keleti feszültség nemcsak a térség, hanem az egész világ békéjét veszélyezteti. A békés rendezés érdekében Izraelnek ki kell vonulnia a megszállt területekről. Kijélentette, hogy Chilében a reakciós erők fokozzák támadásaikat az egységfront s az Allende vezette kormány ellen és véres polgárháború kiprovokálá- sára törekednek. A chilei nép ebben a helyzetben méltán számíthat a haladó erők és így az SZVSZ erőteljes támogatására a reakciós mesterkedésekkel szemben. A főtitkár bevezető beszéde után a főtitkárság zárt ajtók mögött folytatta munkáját. A 22. ülésszak munkája pénteken határozatok elfogadásával ér véget. Kohl—Bahr megbeszélései Dr. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, az NSZK kancellári hivatalának államtitkára csütörtökön az NDK fővárosában tovább folytatja megbeszélését az NDK és az NSZK közötti alapvető kérdések rendezéséről. Ezzel kapcsolatban említésre méltó Egon Bahr két nyilatkozata. Amíg Bahr néhány nappal ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a megbeszélések még e héten döntő szakaszukba lépnek, addig kedd este Nyugat-Berlinbe érkezése alkalmával a tempelhofi repülőtéren kijelentette, hogy a tárgyalások ezen a héten még semmiképpen sem fognak befejeződni. Dr. Michael Kohl államtit- ' kár egy berlini előadásán hangsúlyozta, hogy az NDK részéről minden jóakarat megvan a megbeszélések mielőbbi sikeres lezárására. Az USA tűzszünet után sem akar kivonulni az indokínai vizekről Laird amerikai hadügyminiszter kedden sajtóértekezleten foglalkozott az indokínai katonai helyzet kilátásaival és a NATO nyugateurópai szárnyának terveivel. A vietnami tűzszünet megkötéséig terjedő időszakot elemezve annak a véleményének adott hangot, hogy katonai téren nem várható lényeges változás és a felszabadító erők nem fogják nagyobb mértékben növelni az ellenőrzésük alatt álló területeket. A tűzszünetet követő amerikai katonai lépésekről szólva Laird közölte, hogy az Egyesült Államok továbbra is használja majd thaiföldi légitámaszpontjait és az amerikai 7. flotta indokínai vizeken marad, bár valószínűleg néhány hajóegységet „időről időre” kivonnak a térségből. A „türelmen alapuló össze- békülés” mellett foglalt állást szerdán, a Diem-rend- szer megdöntésének 9. évfordulója alkalmából kiadott nyilatkozatában Duong Van Minh volt dél-vietnami elnök, aki annak idején a hatalmat átvevő tábornoki csoport egyik vezetője volt és jelenleg a Thieu-rezsim úgynevezett „semleges” ellenzékének vezéreként tartják számon. Minh támadta Thieut, amiért annak személyi hatalomvágya „megnyitotta az utat más hatalmak beavatkozása és a háború előtt”. Ha burkolt formában is, de felajánlotta szolgálatait egy tűzszünet után megalakítandó koalíciós kormány vezetésében, majd vázolta a rendezés általa üdvösnek tartott módját. Nguyen Van Thieu, a sai- goni bábrendszer elnöke, elődjének, Diem rendszerének megdöntése évfordulóján rádióbeszédben támadta a VDK és az Egyesült Államok tervezett tűzszüneti megállapodását. Azt mondotta, hogy a VDK kormánya által nyilvánosságra hozott tervezet Dél-Vietnam „kiárusítását” jelenti és rendszerére nézve feltétlen megadással egyenértékű. Ugyanakkor — sajátos logikával — javaslatot tett a VDK és a DIFK képviselőinek arra, hogy „Párizsban vagy bárhol másutt” találkozzanak Saigon megbízottjaival egy — az utóbbiak ál- j tál igazságosnak és garan- 1 táltnak tartott — tűzszüneti egyezmény kidolgozására. Mintegy negyedórás beszédében Thieu élesen szembeszállt a három politikai erőből alakítandó koalíciós kormány gondolatával, „diktatórikusnak és alkotmányéi- ■ lenesnek” minősítve azt. A palesztin gerillák és az amerikai választás Egyiptom kedden hivatalos formában is szemére hányta az Egyesült Államoknak, hogy a palesztin gerillakérdésből akar magának választási tőkét kovácsolni. Egy kairói kormányszóvivő furcsának találta, hogy a Nixon-kormányzat Líbiát az oda menekült müncheni merénylők megbüntetésére, vagy kiszolgáltatására szólította fel, de ugyanakkor nem kérte föl Izraelt, hogy ürítse ki a megszállt arab területeket. „A Nixon-kormány — közölte a szóvivő — az emberi jogok figyelmen kívül hagyásával, a palesztin gerillák problémáját propagandacélokra használva próbál magának zsidó szavazatokat szerezni a küszöbönálló elnökválasztásra.” A nyilatkozat fölidézte még, hogy Amerika nem ítélte el Izrael Szíria elleni légitámadásait, s nemrég A két Korea tárgyalásai Szöulban szerdán bejelentették, hogy a két Korea magas rangú képviselői csütörtökön Phenjanban újabb tárgyalásra ülnek össze. Dél- Korea képviseletében Li Hu Rak, a hírszerző szolgálat megvétózott a Biztonsági Tanácsban egy Izraellel szemben elítélően állást foglaló határozati javaslatot. Eközben Szíria állandó ENSZ-képviselője levélben tiltakozott a Biztonsági Tanács elnökénél a Damaszkusz környéki falvak bombázása miatt. Noha a diplomata nem kérte a BT ösz- szehíyását, rámutatott, hogy az országát ért izraeli támadások hevessége minden alkalommal tovább fokozódik. Kedden az izraeli parlament is foglalkozott a müncheni merénylők meg- szöktetésével, s olyan állás- foglalást tett, hogy a „terroristákkal szembeni kapituláció valamennyi országnak a terrorizmus elleni harcát sodorja veszélybe”. Ugyanakkor Eban külügyminiszter óvta a képviselőket Bonn és Jeruzsálem konfliktusának „túlfeszí fősétől”. vezetője utazik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosába. Ez lesz a két ország koordinációs bizottságának második ülésszaka. Fock Jenő beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Fock Jenő messzemenően egyetértett az építészeknek azokkal a javaslataival, hogy a tervezőintézetek szellemi kapacitását a gazdasági döntések meghozatala előtti, feltáró jellegű alternatív tanulmányok kidolgozásával hasznosítsák. Hoz- Zátétté azonban, hogy ilyen gondos előkészítő munkára akkor is szükség lesz, ha lényegesen több megrendelést kapnak majd az intézetek. A következő ötéves tervidőszak kezdete előtt másfélkét évvel már ismeretessé válnék a népgazdaság legfontosabb beruházási igényei. Elsősorban ezekre az igényekre alapozva kell majd több alternatívában tanulmányterveket kidolgozni a végleges döntések előkészítéséhez. A Minisztertanács elnöke helyeselte a tervezőknek azt a javaslatát is, hogy az építési beruházási költségelőirányzat bizonyos részét kötelező alternatív tanulmánytervek elkészítésére fordítsák, s indítványozta: az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az érdekelt tárcákkal egyeztetve dolgozza ki részleteiben is ezt a javaslatot. Válaszolva azoknak a felszólalóknak, akik a műszaki tervezés szellemi exportjának növelési lehetőségeire hívták fel a figyelmet. Fock Jenő elmondotta, hogy erről már tárgyalt az illetékes miniszterekkel, akik örömmel fogadták a javaslatot. Korábban már volt hasonló törekvés, de a szellemi exportot rendszerint összekötötték különféle gépipari termékek, objektumok exportjával is. Kétségtelen, hogy hasznos jez a párosítás, de nem lehet arra ok. hogy ha a gépeket, vagy egyéb termékeket nem kívánja megvásárolni a külföldi megrendelő, akkor a szellemi exportot se vállalják részükre. A Külkereskedelmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank a korábbinál több segítséget nyújt, hogy az eddiginél rugalmasabban élhessenek a tervezők a szellemi export lehetőségeivel. Mányoki László építész javaslatára válaszolva Fock Jenő elmondotta: támogatja javaslatát, hogy kísérleti jelleggel két-három évre szellemi exportjoggal ruházzanak fel egy tervezővállalatot, azt, amelyik erre a célra a legmegfelelőbb. Fock Jenő kifejtette, hogy a műszaki tervezővállalatok szellemi exportja jelentősen hozzájárul a nemzetközi munkamegosztás kiszélesítéséhez, a KGST-országok közötti integráció fei'esz'"5séhez, és a nyugati ■ országok és magyar vállalatok terme, lési kooperációjának bővítéséhez is. A vitában felvetődött, hogy a tervezési jogosultság szabályozásához hasonlóan szükség , lenne a beruházási jogosultság rendezésére is. Fock Jenő elmondotta, hogy ez a munka már megkezdődött. az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumon a sor. hogy gondosan kidolgozott előterjesztésben tegyen javaslatot a kormány, nak. A tervezők munkájának megjavításáról szólva a kormány elnöke hangsúlyozta: az építészek érezzenek több felelősséget terveikért, s a kivitelezőkkel, beruházókkal folytatott vitákban következetesen védjék meg a gazdaságos és célszerű műszaki megoldásokat. Fontos feladatuk, hogy terveik megvalósítását kísérjék figyelemmel az építés teljes befejezéséig. Az építőművészek járuljanak hozzá, hogy a korszerű házgyári alagútzsa- luzási és egyéb modern építési technológiával megváló, suló lakótelepek változatosabbak, szebbek legyenek anélkül, hogy az esztétikum a gazdaságosság rovására menne. A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetőségi ülése dr. Szendrői Jenő elnök zárszavával fejeződött be. (MTI) Egy rakétával nyolc Kozmosz-szpuinyik Egyetlen hordozó rakétával nyolc Kozmosz jelzésű mesterséges holdat juttatlak szerdán Föld körüli pályára a Szovjetunióban. A Kozmosz—528, a' Kozmosz—529, a Kozmosz 530, a Kozmosz—531, a Kozmosz—532, a Kozmosz— 533, a Kozmosz—534 és a Kozmosz—535 tudományos berendezései folytatják a világűr kutatását. A mesterséges holdak csaknem a kijelölttel azonos pályán haladnak. A szputnyikok keringési ideje 114 perc, legnagyobb eltávolodásuk a Föld felszínétől 1495, legkisebb pedig 1375 kilométer, a pálya síkjának az Egyenlítő síkjával bezárt szöge 74 fok. A mesterséges holdak berendezései kifogástalanul működnek. A koordinációs számítóközpontban folyik a beérkező adatok feldolgozása. Sztít: Oénes: hf Ritkáddá^ ? a K&dímí utcáim 23 Az idős bárónő, a Dédi egyik naplórészlete erről így vallott: — „Fritz Opeléknél találkoztam össze Schrőder- rel. Nagyon szimpatikus úr. A társalgás németül folyt, és nem is tudtam, hogy ő magyar. Éppen arról meséltem — a férfiak még jobban szeretik a csiklandós dolgokat, mint mi —, hogy 1930-ban Münchenben találkoztam a, Führerrel. Vagy húszán lehettünk ott, a Festhaus zum Grossen Stern nevű fogadó különtermében. (Azok a szép agancsok és zergotrófeák!...) Hitler politikai célkitűzéseiről tartott expozét. Szenvedélyesen és hosszan beszélt, s von Krunze, aki egy porosz arisztokrata volt, azt súgta nekem: micsoda közönséges alak! Erről meséltem nevetve, hogy von Krunze vajon most is ki merné jelenteni ezeket. Schröder közbevágott: Méltóságos asszonyom, néha az erő és a pénz arisztokráciájának össze kell házasodni a teljes siker érdekében. Schröder nyilván arra a kapcsolatra célzott, ami Adolf Hitler és Krupp meg Thyssen között kifejlődött... A kis szalonban, amikor Opelné egyedül hagyott bennünket, kicsit tréfásan közölte velem: önnek is tudnék egy ilyen jó házasságot ajánlani. — No, no, kedves Schröder?™ A pocakjára, vastag óraláncára és nikotintól sárga bajuszára néztem. Alice, a lányom nem valószínű, hogy hajlandó lenne ekkora áldozatra. Schröder nevetett, s megszorította a karomat: — Mit szólna bárónő, egy felfedezőhöz?... És én csodálkoztam, hogy honnan van ennyire jól tájékoztatva, honnan tudja, hogy eladó lányom van. hiszen Alice-t még nem is ismeri...” Alfred Flessburger előtt szabadon, fényesen nyújtózott az út, de most nem sietett. A nap már alacsonyan járt, nyugat felől éles sugárkévék csaptak a fák közé. A tenger, ahol a sziklákkal találkozott, lilás ködben derengett, beljebb egyre kékült, majd a távolban ismét világos színben ragyogott. — Velem teljes biztonságban érezheti rnagát — mondta az asszonynak, lassan tagolva a német szavakat, hogy Éva jobban megértse. Kesztyűjével magasra akart mutatni, de egy szállítókocsi feltartóztatta, kerülnie kellett. Kapcsolt, gázt adott. A három nap alatt, amióta Éva a bárónő nélkül is eljött vele kocsikázni, az autóval végrehajtható összes trükköt bemutatta neki. Elvitte Cetin- jélg, és a szerpentinen, amelynek szélessége nem haladta meg egy bajor paraszt magánútjáét, a hajtűkanyarokban a sírhűvös szakadék és a kocsi gumija között alig fért volna el egy skatulya gyufa. Évának imponált a férfi biztos kezű merészsége. Ezeken a kirándulásokon beszélni csak egészen egyszerű dolgokról tudtak, de a háromnapi együttlétük alatt valamiféle jelképrendszer is kifejlődött közöttük, aminek segítségével könnyen megértették egymást. — Olaszországban lehet igazán szép — sóhajtott az asz- szony. — Milánó—Genova— Firenze—Perugia—Róma— Nápoly. — Helységneveket sorolt fel, a valóságos úttól független útvonalat, ahol képzeletében végighajtott ezzel a kocsival. — Jawohl — nevetett a ferde szájával a férfi —, Róma, Nápoly kitűnő... Cuore- dolore-amore. — Most élhetne még igazán jól — gondolta Hatvanéves, és bár tíz évet letagadhatna, mert szerencsére vigyázott az alakjára, mégis már csak a fiatal nők tudták izgalomba hozni. Például gz a Szászné. Nem szép ez a nő, a feje túlságosan keleties, nagy barna szemével, erős arccsontjaival, tüske hajával, magas és széles homlokával, de az alakja tökéletes. Amikor először meglátta a - bői kijönni... amíg a hói . •- kos parton megtette azt a húsz—harminc métert, minden lépésénél egyre jobban erősödött benne a vágy. Pár napja voltak itt, és már csokoládészínűre bámulták azok a kicsit vastag és mégis formás, hosszú combjai. — Döntésre kell már vinnie a kettőjük ügyét. Ezzel a típussal különben is a hatalmat kell érzékeltetni. Ultimátumot intéz hozzá. Az idő rohan... Még két nap és elutaznak. Ö ugyan maradhatna még, de elege van ebből az országból. Nem fog tétovázni, megmondja neki: Kell! Fizet érte. (Folytatjuk)
