Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-10 / 265. szám

*. OMSK« keíget-magyarorszAo 1972. november ML A 166. párizsi Vietnam-konferencia A Vietnamról folyó párizsi konferencia csütörtöki 166. ülésén mind Binh asszony, a DIFK külügyminisztere, mind Nguyen Minh Vy, a VDK küldöttségének helyettes ve­zetője, felszólalásaikban nyo­matékosan sürgették a viet­nami kérdésről létrejött megállapodás késedelem nél­küli aláírását. Mindketten rámutattak arra. hogy az amerikai kormány az utóbbi időben ismét nagy mennyi­ségű hadianyagot szállított Dél-Vietnamba, s ez arra mutat, hogy a megállapodás aláírásának különböző, ürü­gyekkel való halogatása, csak a háború meghosszab­bításának célját szolgálja. Porter amerikai nagykö­vet, az amerikai delegáció vezetője felszólalásában el­ismerte, hogy a VDK „ko­moly jóakaratról” tett tanú­Leogyel küldöttség Szófiában A BKP Központi Bizottsá­gának és Bulgária kormá­nyának meghívására csütör­tökön lengyel párt- és kor­mányküldöttség érkezett Szó­fiába hivatalos baráti látoga­tásra. A delegációt Edward Gierek, a LEMF Központi Bizottságának első titkára és Piotr Jaroszewicz, Lengyelor­szág miniszterelnöke vezeti. A vendégek fogadására megjelent Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke, Sztanko Todorov mi­niszterelnök, valamint számos más hivatalos személyiség, a bolgár párt Politikai Bizott­ságának és az ország kormá­nyának tagjai, a, külföldi diplomáciai képviseletek ve­zetői és mások. Jelen volt a repülőtéren több ezer szófiai dolgozó is, hogy köszöntse a vendégeket. Giereket és Jaroszewiczet a legmagasabb ra.ngú vendége­ket megillető külsőségek kö­zött — díszszázaddal, ágyuk dísztüzével — igen szívélye­sen üdvözölték vendéglátói. Szófia utcáin mindenütt bol­gár, lengyel és vörös zászlók lengtek, s a szófiaiak tízezrei köszöntötték a testvéri len­gyel nép vezetőit. A lengyel párt- és kor­mányküldöttség csütörtökön megkoszorúzta Georgi Dimit­rov mauzóleumát és ugyan csak még a nap folyamán megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. ságot az elmúlt hónapban folytatott bizalmas megbe­szélések során, ugyanakkor szemrehányást tett a VDK és DIFK küldöttségeinek, hogy legutóbbi nyilatkoza­taiban „türelmetlenséget” tanúsítottak, sürgetve a megállapodás aláírását. Nguyen Xuan Phong, a saigoni küldöttség helyettes vezetője közvetlen tárgyalást javasolt Hanoi és Saigon, valamint a DIFK és Saigon között. Binh asszony válaszában rámutatott: miközben a sai­goni kormányzat képviselője Párizsban tárgyalásokat java­sol, odahaza Thieu továbbra is ezerszámra tartóztatja le mindazokat, akik szembesze­gülnek vele és a békét köve­telik és a börtönökben és koncentrációs táborokban is véres kegyetlenséggel kí­„Két ellenséges légikötelék csütörtökön a frontvonal kö­zelében bombázott két szíriai katonai előőrsöt” — jelen­tette be a damaszkuszi rá­dióban a szíriai hadseregpa­rancsnokság. A közlemény szerint a bombázások követ­keztében egy katona életét vesztette, két másik megse besült. Az izraeli—szíriai tűzszüne- ti vonal közelében lévő ka­tonai előőrsök bombázásá­nak hírét megerősítette a Tel Aviv-i katonai szóvivő is, azt állítva, hogy a táma­dás két, — szerdán este és csütörtökön reggel Szí­E\SZ-közeyülP9 Marokkói, román, egyipto­mi. finn, jugoszláv, török, brazil és számos más küldött gyarapította az ENSZ-köz- gyűlés 1. számú bizottságában a leszerelés kérdéseire vonat kozó állásfoglalásokat. A küldöttek helyeselték a leszerelési világkonferencia összehívását indítványozó szovjet kezdeményezést. A szónokok több ízber hangsúlyozták, hogy minél ha marabb meg kell egvezni a vegyifegyverek fejlesztésének, gyártásának és felhalmozásá­nak tilalmában, valamint megsemmisítésük elrendelé­sében. A felszólalók többször utaltak a szocialista országok nozzák és gyilkolják le a hazafiakat. Mindazonáltal a DIFK kész tárgyalni a sai­goni kormányzattal, mihelyt a vietnami kérdés békés rendezését biztosító és már kidolgozott megállapodást aláírják. A DIFK-küldöttség szóvi­vője a konferencia után ki­jelentette: e tárgyalásra, bárhol sor kerülhet, akár Párizsban is, arra a kérdés­re vajon ez nem ellentétes-e a DIFK-nek Thieu távozá­sára vonatkozó követelésé­vel, a szóvivő kijelentette: azért követelik Thieu távo­zását. mert ő a béke legfőbb akadálya. Ha azonban meg­változtatja ezt a magatartá­sát és nem akadályozza to­vább a megállapodás azon­nali aláírását, ebben az eset. ben új helyzet állna elő. riából végrehajtott — pa­lesztin gerillaakció megtör, lása volt. A palesztinaiak szerdai támadása — amely­ről ezúttal először tettek említést — a szóvivő közlé­se szerint nem követelt ál­dozatokat. A közel-keleti tűzszünet 27 hónappal ezelőtt történt életbelépése óta másodszor bombázták izraeli repülőgé­pek a szíriai hadsereg állá­sait, legutóbb október 30-án. „Izraeli recept szerint” ed­dig ugyanis mindig palesz­tin menekülttáborok vagy gerillatámaszpontok voltak a támadó gépek célpontjai. által ez ügyben kidolgozott és a közgyűlés 1. számú bi­zottsága elé terjesztett kon­venciótervezetre. A nukleáris kísérletek ma­radéktalan beszüntetésének szükségességéről szólott a marokkói, a jugoszláv, a tö­rök küldött. Marokkó képvi­selője felszólította a nukleáris hatalmakat, hogy szüntessék meg mindenfajta atomkísérle- eiket. A küldött hangoztatta, nogy a kérdés megoldásával kapcsolatos problémák merő­ben politikai jellegűek, mivel a technikai nroblémák, min' például a 'iapodás be tartásának íőrzése, egyál talán nem megoldhatatlanok. Izraeli légitámadás A leszerelési világkonferencia vitája Szüts Dénes: ■ ■ ? A utcát&H 26 „Die Fahne hoch, die Reihen fest geschlossen” — mellette Heinznek megfeszültek a nyakizmai. Es Heinz azóta hol van? Ott porladnak a csontjai Olaszországban, in­nen talán nem több mint 400 kilométerre. — „Sa mars­chiert in ruhig festem Schritt...” Adolf Hitler birodalmi kancellár lett. Helyettesévé von Papent nevezték ki. Alfred Flessburger négy évet járt a közgazdasági egyetemre, de nem tudta be­fejezni, mert állandóan fon­tos külön feladatokat ka­pott. Dr. Werner Daitz az NSDAP külkereskedelmi osztálvára hívta be őket, le­hettek vagy húszán. — A Führer intenciói szermt szer­vezzük meg a munkát — mondta dr. Daitz —. akár­csak a külügyben, itt is össze kell majd állítani a kartotékokat a világ vala­mennyi befolyásos pénzem­beréről. bankárokról, gyáro­sokról. felfedezőkről. Ez és ez vajon pénzért megkap-' ható-e? Meg lehet-e és mivel vásárolni? Vajon büszke-e? Milyen erotikus hajlamai vannak? Milyen típusú nő­ket kedvel? Nem homo- szexuális-e?... Erre különös gondot kell fordítani! — mondta dr. Daitz —, mert ezeket könnyű megvásá­rolni, megzsarolni. Eltitkol-e valamit a múltjából? Az uralkodó osztályokat korrum- nálni kell. Aki a pénzt sze­reti, azt nem nehéz felhasz nálni. Flessburger megszorította a kormányt, s úti'ársáról szin­te tudomást sem véve veze­tett a kanyargós úton. A he­gyek — gondolta — a hegyek mindig jó rejtekhelyek. Nyersanyag, nyersanyag és nyersanyag! Dr. Werner Daitz szeme *űzben égett, amikor ezeket mondta: — az kell az egész világról. Amit lehet, most beszerezni, uraim, tartalékolni. Acélt Svédor­szágból, vasércet Franciaor­szágból, ónt, rezet Jugoszlá­viából. — Flessburgerbő' halk nevetést csalt ki az em­lékezet... Egy év múlva csak őt hi­vatta dr. Werner Daitz: — Magyar wszágra kell mennie. A Ruhr vidéki gyáraknak alumíniumra van szükségük méghozzá óriási mennyiség­re. A repülőipar és a hajó­építés fej lesz lésén t-'-- sikere múlik ezen. Gőring Hjal- mar Schacht figyel ánk 0 még Daitz íróaszta a élőt állt, s elgondolkozva szívti cigarettáját. Arra gondol- hogy nem 'fogja ezt a megbí zást, s annak ‘erhét csak meg vőződésből cipelni Itt az alkalom, hogy megcsinálja a szerencséjét. Dr. Daitz közben beszélt, beszélt. — Franciaországból már nem sokáig kapunk bauxitot. Fel kell készülnünk, hogy Ma­gyarországról szerezzük be... Flessburger átnézte a ren­delkezésére álló anyago*. Az­tán Budapestre utazott. In­formációkkal gazdagon ér­kezett vissza. Magyarorszá­gon feltehetően sok, több százezer tonna bauxit van. Kezdetben alakult egy Alu­míniumérc Bánya és Ipar részvénytársaság, s a bauxi­tot a Laute Werke-cég vásá­rolta meg a Gánt. Utána az „Kereskedelmet és nem segélyt“ A fejlődő országok gondjai és reményei „Ördögi körbe kerültünk. Nem tudunk többet termel­ni, mert nincs pénzünk, s nincs pénzünk, mert nem tudunk többet termelni” — így jellemezte országának gazdasági helyzetét és ne­hézségeit Casillo kolumbiai közgazdász. Ilyen és hasonló nehézségekkel küzdenek a többi fejlődő országok is. Aki napjainkban ellátogat ezeknek az országoknak a távolabbi vidékeire, szinte úgy érzi, valami különös időgéppel ősrégi időkbe csöp­pen. Ugyanakkor az is tény, hogy Brazília például sok fejlett országot megelőzve a gépkocsi termelésben a vilá­gon a 9. helyre lépett elő. Az úgynevezett fejlődő or­szágok egyre növelik része­sedésüket az egész világgaz­daságban, s a világpiacon az utóbbi öt év alatt 20-ról 25 százalékra emelkedett a for­galmuk. Figyelemre méltó, hogy a független népgazdaság meg­teremtését legkövetkezete­sebben a nem kapitalista fej­lődési utat választó országok­ban valósítják meg. Ezek­nek az országoknak a kor­mányai aktívan elősegítik rz állami szektor fejlődését, -ikeresen oldják meg a föld- eformot, a monopóliumokat korlátozó törvényeket fo­gadnak el, s ezzel együtt in­tézkedéseket tesznek a kül­földi tőke kiszorítására. Miben rejlenek ma a fej­lődő országok nehézségei? Ismeretes, hogy az elma­radottság felszámolásának legfőbb tényezője, az ipari bázis megteremtése, megfele­lő tőkefelhalmozást igényel. Sok ország éppen itt kerül olyan nehéz helyzetbe, amelyről a cikk elején idé­zett kolumbiai közgazdász oly világosan beszélt. Gon­dolatait folytatva meg kell legyeznünk, hogy a fejlődő írszágok a magánszektor orlátozott pénzösszegei niatt az új építkezéseket ál- imi erőből finanszírozzák, 5z pedig az állami költség- /etés krónikus deficitjéhez vezet, inflációt és drágasá­got von maga után. A nemzetközi valutaalap az állami kiadásokkal járó pénz-elértéktelenedést fi­gyelembe véve az infláció visszaszorítására azt java­RT megszűnt, és megalakul* svájci tőkével a Bauxit Tröszt, a svájci Blancart jankház bevonásával. Hans Grechter urat, a Laute Wer­ke igazgatóját azzal az átlát­szó trükkel rázták le a nya­kukról, hogy teljesen gyenge minőségű alumíniumércet artalmazó kőzetmintákat tüldtek ki. „A bauxit kifo­lyóban van.” Grechter be­tette a cselt, beleegyezett a szerződés felmondásába. Mi­lyen csodálkozó képet vágott, amikor a Birodalmi Kancel­lária gazdasági főcsoport- főnökségére rendelték, szí­vélyes, baráti beszélgetés­re... A piros Mercedes mere­dek oldalú völgyben rohan- A magas fák eltakarták a kő­bányát, ahonnan hirtelen robbanás szakította meg az egyhangú csendet. Szászné : lövésszerű zajra összerezzent Egyedül nem volt képes a vi lággal, sőt saját életéve szemben érzett fásultsága szétzúzni. Alfred Flessburger mint férfi nem gyakorolt rá különösebb hatást, nem volt ellenszenves, de rokonszen­solja a fejlődő államoknak, hogy lassítsák a gazdasági fejlesztés ütemét. A valuta­alap intézkedéseit eleve nem bíráló nyugati közgazdászok­nak is feltűnt az ilyen aján­lások egyoldalúsága, mivel az ipar fejlesztése az egyet­len út, amely a gazdasági és társadalmi fejlődéshez vezet. A fejlődő országok gond­jait csak tetézi gazdaságuk fő ágának, a mezőgazdaság­nak a stagnálása. Az agrár- szektor legfőbb problémája a monokultúra (alapvetően egy mezőgazdasági ág fej­lesztése), a jelentéktelen ho­zam, a gyenge gépesítés és a munka végtelenül alacsony termelékenysége. A polgári sajtó ennek alapján arra a malthuziánus következtetés­re jut, hogy a mezőgazdasá­gi kultúrák termelésének folytatódó válsága a lakos­ság szaporodásának követ­kezménye. A valódi ok azon­ban az agrárreform befeje- zetlenségében rejlik, abban, hogy a falvakban továbbra is óriási földbirtokok van­nak, félfeudális viszonyok uralkodnak. E népgazdasági ág egyoldalú fejlesztése ve­zet részint az exportcikkek túltermeléséhez, másrészt az élelmiszer-termelés hiányá­hoz és ez kiélezi az élelmi­szer-ellátási gondokat. Ez a belső gazdasági prob­léma. Ezenkívül számos külső tényező is kedvezőtlenül hat a fejlődő országokban. Ezek közül is első helyen a fej­lődő országok nemzetközi gazdasági kapcsolatait kell említenünk. Az export fő tételét ezek­ben az orzságokban ma is a különféle nyersanyagok te­szik ki. Ugyanakkor a vi­lágpiacon olyan „árolló” ér­vényesül, mely a nyers­anyag értékének rendszeres csökkenéséből és a készter­mékek árának emelkedésé­ből adódik. Ezzel egyidőben a legnagyobb tőkésállamok a fejlődő országokból beho­zott késztermékekre 5—20- szor magasa'-*' vámot vetnek ki, mint feldolgozatlan nyersany. . •». Ezzel a fejlődő országokat a nyersanyagszállítók szere­pére kárhoztatják. Ezek az államok viszont világkeres­kedelmi reformot követel­nek „Kereskedelem és nem segély” — ez a jelszó mind népszerűbbé válik Ázsia, Af­rika és Latin-Amerika or­szágaiban. A belső pénzalapok szűkös volta miatt a fejlődő orszá­gok kénytelenek külföldi esz­közöket igénybe venni. 1971- ben például ezek összege 60 milliárd dollár volt A nyu­gati országoktól kapott hite­lek a trójai faló szerepét töltik be, segítségükkel a monopóliumok behatolnak a fejlődő nemzetgazdaságok­ba. A Nationalist című kam­bodzsai lap például így írt: „Az Egyesült Államok segít­ségét és együttműködését el­fogadni annyit jelent, mint kitöltetlen, bemutatóra szóló váltót aláírni. Esztelenség volna abban bízni, hogy egy szép napon el lehet ke­rülni a meggondolatlan lé­pés következményeit.? A fej­lődő országok többségének külföldi adóssága gyorsab­ban növekszik, mint az áruk exportja. így az újabb hite­leket és kölcsönöket elsősor­ban a régi adósságok tör­lesztésére fordítják, s ezzel bezárul a problémák meg­oldásának bűvös köre. Más távlatokat nyit a fej­lődő országok előtt a Szov­jetunióval és más szocialista országokkal folytatott gaz­dasági együttműködés. Az egyenjogúságon alapuló gaz­dasági kapcsolatok segítik a fiatal államokat, hogy a nemzetgazdaság fejlesztésé­hez szükséges gépeket és be­rendezéseket beszerezhessék. Közismert tény,- hogyan segíti a Szovjetunió a nem­zetgazdaság számára fontos objektumok létesítését. Ezt példázza az indiai bhilai és bokorói vasmű, az egyipto­mi asszuáni gát, a szíriai nagy hidroenergetikai léte­sítmény az Eufrátesz folyón, az Iránban és Algériában épülő vegyipari és gépgyá­rak, a pakisztáni atomreak­tor és így tovább. A Szov­jetunió segítségével 490 ipa­ri és más objektum épült, s a mostani ötéves tervidő­szakban mintegy 500 újabb létesül. Ezek mind a fejlődő országok nemzeti tulajdonát képezik. V. Zsolobov (APN) x vés sem. Éva előtt nem raj­zolódtak ki még az elérhető eredmények. Szerette Dáni­elt, de sokszor már unalmas­nak találta, hogy a siker idő­pontját kitolja, mentséget keres az életükre, arra, hogy nincs rendes lakásuk, búto­ruk, szerényen és beosztóan élnek. Ez a német megcsil­lantott előtte valamit, de Évának esze ágába se jutott volna tartós kapcsolatot kez­deni vele. Petit liaison — szabta meg az engedékenység határát. Ha ugyan nem fe­dezi fel előbb Dániel az ő boldogtalanságának okát, és nem rabolja őt vissza. Közben megérkeztek a he­gyi vendéglőhöz, ahol há­rom-négy szobát is kiadtak a rászoruló vendégeknek. Szászné és Flessburger tölgy­fákból hasított asztalok mel­lé, tömzsi faszékekre telepe­dett. A fogadós rákiját és meleg szendvicset hozott ne­kik, Vacsorára halat ajánlót* Kora délután hozták fel — hajlongott —, friss. Ha a ked vés vendégek kívánják, ké’ szép darabot megsüt roston. — Maga miatt megszegerr a fogadalmamat, és vissza ;zorítom utála*omat — nondta édeskésen Flessbur ;er, és lehajtott egy nyelés nyi italt. — Proszit... Látom naga jól bírja. Férfiasai iszik. — Flessburger közber arra gondolt, micsoda pikan téria, hogy Balátai Jenő Iá nyával hozta össze a sorsa. Elszánt erőfeszítéssel kény­szerítette magát, hogy meg­feledkezzék erről. Megvacsoráztak. Elsétál­tak a kilátóig, ahonnan jól lehetett látni a tengert és a hajókat, amelyek kicsi, fehér vonalaknak látszottak a tá­volban. Beszélgettek, és té­máik minduntalan az eredeti gondolataikhoz tértek vissza. Flessburger megkísérelte le­venni lábáról az asszonyt, az asszony megkísérelte a lehető legkedvezőbb feltételeket ki­csikarni, ha már beleegyezé­sét adja. A fogadó felé ha­ladtukban, Flessburger el­vesztette türelmét, megra­gadta az asszony karját, és magához húzta. — őrülten kívánom, ké­•em, akarom .. Szászné nem lökte e' n- cább gyengéden eltolta és tagadólag rázta a fejét — Nem, ne nyúljon íoz­;ám — kérte, mert nem mondhatta meg neki, hogy /iszolyog tőle, és meg: lere­pedő ‘este szenvedélyese" til­akozik. — Most nem Min­dent elrontana. Hogy mi­árt?... Nem is tudom niért, de most nem. Még nem — ez nenekülés volt, de ugyan­kkor ígéret is. — Menjünk — mondta a árfinak —, még a férjen ás i nagyanyám félreértik tá- •olmaradásunkat. — Hangja ‘ ározott és kemény volt 'Folytatj uW

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents