Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-06 / 263. szám

KELET-MAOVaroRSZAO — ÜNNEPI MELLÉKLET 9. oMa! Í97i november R )­-----.-----------------­Szuiunbáj Eraliev: MÉG EGYSZER A mezőket, hol lövészárkot ástunk, az utakat, hol vízzel telt a rög, A dünéket Kelet-. Dél-Európa s Oroszország síkjai között, a nagy és kis folyókat, a Dnyepr és a Sztri fényvölgyeit, hol sík és táv a láthatárra dőlve a horizonttól felénk közelít, ba.átaimat. üvegszép-szemekkel az öröklét háromszögébe zárva látnom kell, látnom még az egyszer, szívemmel ismét megérinteni, emlékül újra valamit kiásni, látni, morzsolni, és megérteni! Ott mentünk egyszer feladatra — az ég ezer darabra csattant, s mert' irgalmas volt az az akna, vér és sár közt én megmaradtam. Maradtam én. de e pokolban a kis noteszom elveszett, benne a versek kusza sorban, egyszóval: sorsok, emberek. Azóta rám törnek az esték, a próba kínja testemen: sikerülne e füzetecskét meglelni ott? Igen, vagy nem? Vlagyimir Cibin: HÖZÁPOR Ahol a szarvasagancsok cári koronák, ahol elsisterég a hó, amikor az izzó szántalp belevág, és a megolvadt hóban szélviharok csukáfarka csobban — kicsiny koromban ott a förgeteg-anyácska ringatott, medve volt másik anyám, i szelíd nyálát csurgatta rám, fölöttem a kékség körh i n ta -szédületében ezüst-tobozok: csillagok csüggtek az égen, és éjjel olyan fagvok ropogtak, hogy jégcsapokból nagy harcsabajsza nőtt a holdnak. Arasznyi koromban télen fürdettek patak jegébe vágott pipáló lékben, életre vert a nyírfaseprű, aztán a gőz! — Ettől, kölyök. ha megélsz, nagyra nősz! Ha nagyra nŐ3z. a fagy pőrén se bir veled, a nvírfaseprő vágtára fogja véredet! — Muromec lesz belőle! S a hátam csattogott. Az ablaktábla résén unatkozó kis téli csillagok, és szúrós fehér prémbe bújt a hold, a szél-csiszolt havon kék hasú förgeteg loholt. Erdőszéli fürdőházak füstié göndörül, porhavat csap fel a szél Szántaibak mögül szánta'pak csikorognak, kasban lányok zsinatainak, ágaskodnak, hegyre érnek, fehér csillagokat tépnek. Megégetik ujjúkat, juj! — fujdogálják. csillagtépő kezüket nekem szánják. A megye legnagyobb és legmodernebb könyvtárában Nőm kis büszkeséggel mu­tatják meg a megyebe érkező hazai és külföldi vendégek­nek a Nyíregyházi Bessenyei Gvör tv Tanárképző Főiskola idén átadott modern könyv­tárát, amely egy óriás hen­gerre hasonlít. A könyv‘ár a hét tantermes előadói tömb földszintjár. helyezkedik el, azzal egy építészeti egységet képez. Az épület függőfalas szerkezetű, —, ahogyan a szakemberek nevezik. Köze­pén végig a — könyvtár szint­jén is — egy 15 mé'eres át­mérőjű henger áll. melynek tartószerepe van. Ezen belül még egy 1 ( méteres átmé­rőjű üreges henger, részben nyitott belső henger is talál­ható. Ez a hengeres megoldás határozza meg a könyvtári terek, helyiségek funkcioná­lis elhelyezését, azon túl is, hogy a henger belsejében ka­pott helyet a háromszintes, egyenként 115 négyzetméter alapterületű könyvraktár, mindhárom szintjén Dexion— Salgó rendszerű könyváll­ványokkal, térigényes elhe­lyezésben. Két és fél ezer olvasó igénye A nyíregyházi az ország egyelőre egyetlen olyan pe­dagogy ’ző felsőoktatási intézménye, amelyben az óvónő, tanító- és tanárieiöl- tek képáésa egységesen va­lósul meg. Ez a könyvtár szerepét is megnöveli. Egye­lőre 150—200 oktatóra, 1600 nappali és 1400, levelező hall­gatóra szánjBanak, s a. könyvtár pedagógiai szak­könyvtár jellegéből adódóan több száz gyakorló pedagó­gus is • ‘ .'hatóan igénvbe ve­szi a könyvtárak összesen — távlatban — 2500 olvasó igényei' ez méretezik a szol­gáltatás-.kát. Ez mennviségi- leg és összetételében, s a könyvtári szolgáltatások színvonalában, nvitvatar'ásá- ban naav feladatokat ró a fiätäl könyvtárra. Hogvan tud megfelelni a követelmé­nyeknek? A szabad nolcokon elhelye­zett 15 ezer kötettel pgyütt jelenleg 120 ezer kötet befo­gadására képes, azonban a legalsó, közvetlenül a talajon nyugvó raktárszint 3—4 év múlva bizonyosan sorra kerü­lő tömör rendszerű átalakí*á­sával a tárolóképesség 250 000 kötetre növelhető. A volt ta­nítóképző intézet könyvtá­rával egyesítet* mostani könyv- és folyóiratállomány több mint 100 ezer kötet, de ebből mintegy 10 ezer kötetet a 19 tanszéken letétként he­lyeztek el. Ol vasóterem este 9 ig A könyvtár egy kisebb la­birintus az idegen számára, ahol a szabadpolcos kölcsön- zöhelyiségek, a folyóiratol­vasó, a szabadpolcos olvasó­terem, a tanszéki csoportok munkaszobái, a kutatószobák, a könyvkötészet, a ruha*ár. a dohányzó s egvéb helyiségek váltogatják evvfnást. Nem hiányzik természetesen a sze­mélyzeti nihehő és zuhanyozó sem, hiszen „nagyüzemi’' m fűszerrel, a kapacitás ki­használása érdekében az ol­vasóterem este 9 óráig tart nyitva. Külön érdekessége — egy­ben kényszermegoldás —, hogy egyirányú közlekedés szabályozza a benti olvasó­forgalmat. Az építészeti adott-' ságok miatt az olvasótermi forgalom a szabadpolcos köl­csönzés bevezetésével. oda- vissza áramlik. A rend ked­véért kötelező a ruhatár, ahol úgynevezett „őrieeyeket” ad­nak ki. s könyvtári egyirányú KRESZ-t vezettek be. A legkeresettebb szép- és szakirodalmi, a gyermek- és ifiúsáei műveket, a kötelező olvasmányokat — mintegy 8 ez«"- kötelet — szabad polcon találhatják meg az érdeklő­dők. Ezeknél teljes a szabad böngészés. az önkiszolgálás, bár a könyvtárosok is szíve­sen segítenek az eligazodás ban. A folyóiratokat is sza­bad polcon helyezték el, az olvasóteremben 40 hely van. i ro a a i m i. művészeti receoziós katalógus, betűrendes cikk-ki- vánatok segítik itt az alapo­sabb tájékozódást. A könyvtár talán légforgal­mi -sbh pontja a nagv olvasó­terem. ahol aZ egves isfneret- ágak legfontosabb kéziköny­vei, alap- és összefoglaló mű­vek. tankönyvek, jegyzetek mintegy 8000 szakosított el­rendezésű mű közvétlenül az állványokról használható^ Az általános tájékoztató szolgálat mellett pedagógiai szaktájékoztató és bibliográ­fiai szolgáltatással is az olva­sók rendelkezésére állnak — summázta a könyvtár vezető je. Az olvasóteremben egy szerre 96-an dolgozhatnak munkaasztaloknál tovább: 24-en pedig fotelekkel köti’’ vett alacsonyabb asztálbkné1 Az innen nyíló kutatószobá ka‘ nem hosszabb időre, sze mélvre szólóan foglalhatlak e' az érdekeltek, hanem az ép pen szabad hely alapján. ír géppel való felszerelésük mé a jövő feladata... További terveik között sze repel a könyvkötészet gépesí­tése, egy reprográfiai részleg létrehozása, nagy teljesítmé­nyű másoló- és sokszorosító berendezéssel, fotólaboratóri­ummal. A megye legnagyobb b'-'n- gadógépességű, kötetszámú, legtovább nyitva tartő legkor­szerűbb könyvtára még nem teljes — mondják a szakem­berek. Menet közben tovább építik, fejlesztik, hogy könyv- állományával. szolgáltatásai­val az elmélyülő tanulás fel­tételeit minél jobba í megte­kernek orsók. egvben a főisko­lai oktató-nevelő és tudomá­nyos kutatómunka műhelyévé tegyék. Ehhez csak annyit te­hetünk: jó lenne, ha a „legek könvvtára” a megye egyik szellemi otthona lenne rr •>.- csak a f iiskola „polgá a“’, hanem rigvon sok művelődő ember számára is. r*. KÉPZŐMŰVÉSZEINK VÁZLATKÖNYVÉBŐL. KRUTILLA JÓZSEF: PORTRÉ. kaplarft volna egész kom- t" «melót, így hál napszámba jártám, porc! ' -t. El lettem k'HVe. mint a felnőtt borjú £ elindultam. Zseb°mh"n egy garas se, csak egv nikkel­ón, amit nyolcéves korom­ban kaptam Ts'ván-dánkor a'i'-m utótól. Magyari Kossá Pál királyi kamarástól. Ez ez óra beutazta az egész or- Skígot. Arattunk Jászságban Kongómban. Baranyában. S voltunk Ózdon, Pesten. Meg marosnál is. meg gyárban is. Hol itt, hol ott. Ahol megfi­7-ttek. Mindenütt voltam de sehol se voltam otthon. Ö mit mesélhetnék, hogy mi­iven szaguk van az istállók­nak, ahol háltam, milyen il­latuk van a szalmáknak ami­ken feküdtem. Nagy utazás ez, 'szagtól szagig, ké­rem. — Nem vágyott otthonra, állandó lakhelyre? Vr1 tam. Még a kutya is vágyik, ho?v egy helyen lé­pvén, ahol már jól befész­kelte magái -i t-onsvok kö­zé. 5 ívtam És sokszor el­terveztem, m’kor lefeküdtem hocv esvsz°r házam lesz. Es­te én nem imádkoztam, csak azt tervez* em. hogv egyszer házam lesz. Ez volt az én imádságom. — H-ízrqr. képzelte, ho­gyan lesz? _ Úgy, hogy megnősülök. És kettő ember többre megy, Bánt egy. — Megnősült? — Meg. 1929-ben nősültem meg. Tizenöt évi kóborlás ulán hazajöttem a tanyára. Huszonöt éves voltam, már koros legény, és meguntam már az ide feküdj, oda fe­küdj életet, a kocsmáidat is meguntam már, inkább csak tanyázni mentem esténként, kicsi* beszélgetni, és ott lát­tam meg a feleségemet. Me­gyek egvszer az>egyik tanyá­ra, látok ott egy szép lánj-t. Mindjárt jól megnéztem, ő meg mindjárt lekapta a fe­jét. “ie én meg nem vettem el a tekinte‘emet. M indtám maiamban, várok én egv órát is. ha kell, majd csak felnézel te, aztán meglátom a szemedet. Meg is láttam, és ő is meglátta az enyémet. Hát így volt. ZseUérlánv vol*. összeházasodtunk, beállt mellém napszámba az ura­dalomba, nagyon dolgoztunk, és tér ..Tűk, hogy házat ve­szünk. — És meglett a ház? — Nem. Sohasem... Tudja az úgy volt, hogy • megvolt nekünk engedve a tehéntar­tás, meg a malactartás, a cse­lédháznál. hizlaltunk is. gon- fjoR-'V eladjuk; aztán ve­szünk egy házat. Már el is -diuk már meg is volt a pénz. de a házból mégse lett semmi. — Miért? — Már amikor megvettük volna a házat, akkor meg­halt a feleségem. Két gve­rek marad* utána. Amikor a harmadik gyerek jött vol­na, egvszer csak na-on fosz- • szül lett itt a tanyán az én feleségem, hívtam is az ura­dalomból az orvost, az még eret vázolt n«kl. nem tudta a vérzést elállítani, csak folyt, folyt a vér, nem volt itt autó, szalmával béleltem egv kocsit, nem tudtam mit *enni, kocsiderékban vittem negyvenöt kilométerre Szol­nokra, kórházba, ment is a ló, hajtottam, de már hiába, az asszony már nem kérdezte tőlem többé: jó volt-e -te. amit főztem? Elvérzet*, meg­halt. és vele halt a ház is... Mohón kap a cigaretta után. A Éecske füstszűrös ré­szét most nem gyömöszöli a szipka hüvelyébe, csak be­kapja hirtelen. 4. — Hogvhogv meghalt a ház ; Hát már együtt volt a pénz is? — Hát, hogy mindent meg­értsen... Az egyik gyerek, aki maradt utána, két és fél éves volt. a másik gyerek m»sré1 éves volt, ott sírtak körülöt­tem, min* a szopós borjak. Nem kellett nekem már a ház. nem kellett nekem már semmi. — Mit tett a pénzzel? — Szégyen talán, de egy paraszt itt a tanyán, hogy tompítsa, ami fáj? Megittam. Kocsmáról kocsmára- mentem, és vége lett. — Mi lett a gyerekekkel? — Egyik, a nagyobbik, kendőben a hátamon volt. Másik a karomon. így jártarq én a kocsmába, és így jár*- tam én a munkába. — Nem gondolt arra, hogy meg kellene nősülnie? — Gondoltam. Tetszett is egy asszony, meghalt a fér+ je, háza is volt, és mondta, ha elveszem feleségül, még vesz nekem egy bőrkabátot is, és rám íratja a házát is. Házam lett volna. De nem vettem el ez1 az asszonyt, már neki is volt gyereke, mi meg még fiatalok voltunk. gondoPam, még nekünk is lesznek gyerekeink, és akkor, ho^v lesz az, hogy háromféle gyerekünk lesz? Nem vettem el. A házzal se vettem el. Egy szolgálólányt vettem el. Itt az uradalomban. 36-ban. Most is ő a feleségem. — Vele nem gyűjtöttek házra? — De. Gondoltuk, megin* l-óne gyűjteni egy házra, de sosem jutottunk hozzá, csak gondoltunk rá. Jöttek sorra a gyerekek, tíz élő everekem van, hét fiú. három lány. és így sose jutott házra, enni kellett mindegyiknek. Meg­ettük a házat. 5. Megint egy cigaretta — mint a beszéd szakaszai. — Sose le't háza? Egyszer. Ez a kicsi, piros tetős. De ez az államé. Negy­venhatban, amikor jött a földosztás, akkor kaptam ki­lenc hold földet, itt, ezt, ami körülöttünk van, s ezen a kilenc holdon volt egy nagy uradalmi Istálló, ott lak­tunk az istállóban, tizenket- ten, mind a család, azt kap­tuk, hogy építsünk belőle há­zat. — És így épült fel ez a ki­csi ház. — Egy év múlva, negyven­hétben. Addig nem volt hoz­zá tehetségünk. Kaptam föl­det, nem volt hozzá igavonó állat, fuvarossal szántottam pénzért, meg munkáért, és az első az kellett legyen, hogy enni legyen, és csak aztán jöhe'eR a másik, hogy lakó­hely legyen. 1947-ben fogad­tam egy kőművest, úgy ter­veztem, kiszámítottam, hogy ha a nagy istállót lebontja, annak anyagából harminc méter hosszú lesz a ház. De csak nyolc méter let4. Csak egy szoba és egy kicsi kony­ha lett, a bontásból lett fele anyagot oda kellett adni a kőművesnek, nem tudtam ne­ki mást fizetni, ez leU a fi­zetség, .. Azóta áll ez a ház. Negyvenkét karácsonyán köl­töztünk bele, és csillagszórót gyújtottunk. — Azóta sem vett saját há­zat? Téesz-tag lett, keresett, a gyerekek is megnőttek, ke­restek ők is. Vehetett volna. — Kerestem ám, vehettem volna ám. De ázó* a meg ép­pen azért, mert a gyerekek megnőttek, megnősültek, férj­hez mentek, segítenem kellelt őket, mindegyiknek kellett valami hely, ahová behúzód­jon, lakás vagy ház, és hát mi meg csak maradtunk, öregek. — Azért lottózik, hogy egyszer nagy nyereményt kap, akkor végre vesz egy saját házat? — Azért. * — A lottó tárgynyeremény­sorsoláson Balti-tengeri tár- sasutazásra jogosító utal­ványt nyert. Mi lett volna az útvonal? — A tengerre szólt volna. Hajóállomásra kellett volna menni, ... de kaptunk Pesten az utalványért száz forint hí­ján tízezer forintot. — Tízezer forintból akar házat venni? — Nem. Tudom én, hogy ennyiből nem lehet. De vet­tem ér4e négy hasas disznót. — A négy hasas disznó mi­nek? — Mindegyik sokszor meg­ellik. És abból lesz a ház. ★ Csend. A táj mozr 'atlan. A vályogistállóbar meg- megmordul az egyik asa» disznó.

Next

/
Thumbnails
Contents