Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-06 / 263. szám
IRT?. november ff. KFT FT yt A (T V ABrmc7 f i*» 8. oMal A MEM a szabolcsi mezőgazdaság fejlesztéséért l)r. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miiüszler valasza a Keíet-Magyarországnak rossz körülmények között gazdálkodó tsz-ek törekedjenek arra, hogy minél előbb alakuljón ki a helyi körülményekhez legjobban igazodó termelési szerkezet, amelynek nyomán nagyobb árbevételhez és árkiegészítéshez is juthatnak. KELET-MAGY ARORS7ÁG: Nemrégiben a helyszínen vitatták meg a minisztérium vezetői a Szamosköz komplex fejlesztési célkitűzéseit. Miben foglalhatná össze ezzel kapcsolatos véleményét? DK. DIMÉNY IMRE: A Szamos- és Tiszaköz ke / ■>- lex fejlesztési . elképzeléseit vitató tárgyalások ytán megszületett döntéseink megítélésem szerint alkalmasak a problémák megoldására. Az előbbi kérdéshez is kapcsolódva hangsúlyozom, hogy itt is nélkülözhetetlenek a hosz- szú távú üzemfejlesztési tervek. Ezeket a Debreceni Agrártudományi Egyetem elkészíti. Hozzáteszem, hogy a terület fejlesztését a minisztérium kiemelt feladatának tekintő E kérdésről rendszeres táiékoztatást igénylünk a jövőben is. Az ötödik I ötéves tervünk kidolgozásában is helyet kap e területnek az átlagosnál nagyobb támogatása. KELET-MAGVARORSTAG: Mostanában sok szó esik a szabolcsi almatermesztés jövőjéről. Hocvan ítéli meg e kérdést miniszter elvtárs? I DR. DIMÉNY IMRE: Kívánatosnak tartom, hogy az almntermesztést telies körűen tekintsük át. Most készülnek az ezzel kapcsolatos felmérések. Ezek ismeretének birtokában lehet kidolgozni az elképzeléseket, majd megtenni a megoldáshoz szükséges intézkedéseket. KELET MAGYARORS7AG: A megyében is probléma az öntözőkanacitás kihasználatlansága. Több közös gazdaság arra hivatkozik, how drága az öntözőt díi. Mi orról a minisztérium véleménye? "DR. DIMÉNY IMRE: Lehet, hogy erre is hivatkoznak egyes helyeken^ de meg kell mondanom, hogy az öntözési díj jóvaj alatta van az, önköltségnek. Az is tény, hogy ahol kidolgozták az öntözéses gazdálkodás rendszerét, ott már nem vetődik fel, hogy az öntözés gazdaságtalan. Jobban ki kell használni az öntözőberendezéseket is. Ma már mind nagyobb azoknak a gazdaságoknak a köre, ahol rájöttek,' hogy luxus nem használni a vizet. ‘ Biztos vagyok benne, hogy a Tisza II- nél már nem lehet olyan vízhasznosítási gondunk, mint mondjuk a Keleti-főcsatorna esetében volt. KELET-M AGYARORSZ iG: Az októberben Szabolcs-Szat- már megyébe is átterjedt száj- és körömfájás már eddig is jó néhány gazdaságnak okozott anyagi károkat. E gazdaságokban kérdezik, hogy kapnak-e az állatok pótlására megfelelő állami támogatást? DR D’MÉNY IMRE: Mindjárt elöljáróban hadd mondiam el, hogy a továbbterjedés megakadályozására olyan nagv jelentőségű intézkedéseket hoztunk amelyektől a siker várható. Eddigi tájékozódásunk szerint a konkrét elhullás mértéke sem nagy. A kialakult károk nagy részét természetesen az államnak kell fedeznie — ennek tudatában vagyunk. De csak később, a megfelelő helyzetkép láttán dönthetünk arról, hogy konkrétan hová, milyen mér lékű segítséget adjunk. KF.LFT-M \GYAROR«Z AG Elég régen húzódik a kisvár- dai baromfifeldolgozó létesítésének ügye. Az is elterjedi hogy nem épül meg. Mi itt a helyzet ? DR. DIMÉNY IMRE: Tudjuk, hogy megyéjüknek ez fontos kérdés. A‘ beruházás kezdete késett, mert — mivel a közös vállalkozás nem tőkeerős tsz-ekből áll— nem lát tűk biztosítottnak az ezer va- gonos üzem létesítését. Lég- utóbb úgy határoztunk, hogy 500 vagonos* feldolgozó építc sét kezdjék meg már a jóim évben. Jó barátok Az elmúlt héten a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban találkozott a megyei lapok vezető munkatársaival dr. Dimény Imre miniszter. A beszélgetésen a magyar élelmiszer-gazdaság helyzete, feladatai kerültek szóba. Szerkesztőségünk élt az alkalommal és megkérte Dimény Imre elvtársat, válaszoljon néhány, a megyénkkel kapcsolatos kérdésre. A miniszter szívesen tett eleget kérésünknek. Válaszait az alábbiakban ismertetjük, KELET-MAGYARORSZAG: Szabolcs-Szatmár megyében több, mint 30 termelőszövetkezet küzd jelentős pénzügyi gondokkal az állattenyésztő telepek beruházása következtében. Sor kerül a szanálásukra? ÜR. DIMÉNY IMRE: A probléma ismert előttünk. Még a zárszámadás előtt ki akarjuk szűrni az objektív eredetű problémákat (hogy például a még nem is üzemelő telepek esetében is meg kell kezdeni a hitelek törlesztését). Nem akarjuk, hogy emiatt kerüljenek kö^ös gazdaságok a szigorú szanálás sorsára. Legutóbb a szabolcsi párt- és állami vezetőkkel meg is állaDodtunk az intézkedések körében. A problémák zömét már most. tizen- ' két szövetkezetnél pedig később oldjuk meg. — Itt. kell kitérnem arra is, hogy a problémák másik részét a gyenge tsz-ek okozzák. A mostoha körülmények között gazdálkodó szövetkezeti üzemek nem képesek állóeszközt fejleszteni. Ugv látjuk. hogy ebben a helyzetben segítenünk kell, s állóeszközeik fejlesztésében nagyobb részt akarunk kérni a jövőben. Már 1973-ban nagyobb állóeszköz-fejlesztési kiegészítést, ezenkívül is jelentős összegeket fordítunk az ilyen szövetkezetek" gépesítésére, annak támogatására. Ezekből az összegekből természetesen a szabolcsi szövetkezetek fejlesztéseit is segítjük. Egyedi elbírálás alapján és azzal a feltétellel, hogy elkészült az üzemfejlesztési tervük. Reális követelmény: a Kenyér, só, víz. Szimbólumok. „ízleld kenyerünket, oltsd szomjadat.” ősi szokás szerint így fogadják az idegent, akit barátnak tekintenek. Amióta a határtaiálko- zók. kölcsönös üzemlátogatások útján egészen a családi fészkek melegéig jutott és személyes barátságok kialakulásáig terebélyesedett itt Szatmárban, főleg Fehér, gyarníiaton a kapcsolat. a szovjet Kárpátontúi sok-sok családját nemzeti eledelekkel fogadjak. Okroskát, borscsot, piroskit főznek tiszteletükre. Kárpátontúlon pedig töltött káposzta, csirkepaprikás ke. rüi az asztalra a vendégnek. Fehérgyarmaton, az állami gazdaság impozánsan szép ebédlőjének előterében egyáltalán nem feltűnő a cirill betűs felirat: „Éljen a szovjet—magyar barátság.” Kinn a tablón a kölcsönös látogatásokról készült fényképek, vidáih epizódok. Sok sok, apró, színes mozzanata a barátkozásnak. Ihletője a gazdaság igazgatója, Csor- vási Sándor, aki kinn végzett a Szovjetunióban. Ott is nősült. Felesége Gyarmaton tanítja orosz nyelvre a fiatalokat a gimnáziumban. Havonta több tucatnyi levél, sok-sok apró ajándékokat tartalmazó csomag ér. kezik Fehérgyarmatra a Szovte'unióból, s innen a távoli barátoknak. Úttörők, egész osztályok tanulnak pionírtársaiktól oroszul, cserélitek bélyegeket. Nyaranta családok látogatják meg egy. mást. ' Egy apa figyelmeztet a diszkrécióra. „Nem szeretném, ha kellemetlenség- lenne belőle a fiatalok között. Fiam nemrég kapott levelet a Szovjetunióból egy ukrán kislánytól. Egy kint járt közös ismerőstől , ajándékba egy népi faragású sast is küldött. Őrzi a fiam. Most katona.” Egy hátig volt yen. dégségben az ukrán kislány Fehérgyarmaton. Akkor ismerkedett össze a két fiatal.” Egyik alkalommal szólnak a postáról, hogy telefonon keresnek bennünket. En a gazdaságra gondoltam. Rohanok az igazgatóért. Éppen vasárnap volt. Ágyból ugrasztottam ki. Jön, felveszi a kagylót, beszél, magyaráz és felkacag. „Nem engem keresnek, hanem a fiad” — mondja. Ekkor értette meg. miről van szó. Élmény marad Harbula István, Ur László. Bgnda István, Badar József és Kiss Bertalan gyerekeinek a névadó ünnepsége is. Éppen 1971. április 4-re esett. Másnap alakult m,eg a gazdaságban az MSÉBT-taecso- port. Itt voltak látogatóban a Szovjetunióból. Egy ^Ötágú kulturális és sportküldöttség jött tapasztalatcserére a Nagybocskói Erdőkémiai Gyárból. Ők is megünnepelték: az alakulást is, a névadót is. a felszabadulási évfordulót is. Műsort adtak tiszteletére. Máthé Józsefné adminisztrátor egy három evvel ezelőtti találkozóra emlékezik. Ekkor ismerkedett meg az ukrán Kuzmik Szilviával. „Azóta is tart a barátság a két család között. Levelezünk, ajándékokat küldünk egymásnak. Jóska, a férjem nem régen látogatta meg őket. Elragadtatással beszél róluk. Úgy volt,. hogy ~z év nyarán eljönnek hozzánk, de Szilviának kisbabája született. így későbbre marad a látoga‘ás.” A Máthé család ezúton is gratulál. Jó egészséget kíván a mamának, újszülöttjének és a papának. i Végh János. a gazdaság gondnoka, - s főínyencmestere derűvel meséli, hogyan . is tanították-oktatták a különböző ukrán ételek elkészítésére. „Azóta már a legkedveltebb ételeikkel tudjuk fogadni őket, ha jönnek. Olt ismerkedtünk meg feleségemmel a rahói kartongyár főmérnökével, felségével. az egész családdal. Fe- ’.eségeink és lányaink neve Éva. Egy-egy fiúnk van. s mindkettőt Jánosnak hívják. Szóval szépen összejött a két család. Idén nyáron négy A NYÍREGYHÁZI LAKÁSSZÖVETKEZET SZERVEZÉSÉBEN 6 LAKÁSOS CSAT HÁZAK ÉPÜLNEK A XVII-ES LAKÓKÖRZETBEN. (ELEK E..L : FELVÉTELE) Mert példaképem...' fül ér a jó iiiiiaika ? Válaszol: Szloklász Gyula, a vasasszakma velerán mestere napot töltöttek nálunk. Meg- í mutattuk Szatmár neveze- I tességeit. Kirándultunk Mó. * ricz szülőfalujába, jártunk Kölesén, megnéztük Kölcsey síremlékét, a Petőfi-fát, az árvízkatasztrófa emlékére állított szovjet emlékművet. Elvittük őket moziba, színházba.” Jövőre a Végh család készül a viszontlátogatásra. Levelek mennek és jönnek. Jól megérti egymást a két egyetemista fiú, s a két Éva. Oroszul leveleznek, tanulják egymás nyelvét, s a szaktudományokat. Csobai József, a gazdaság igazgatója azt említi, hogy a nagypaládi Bolsevik Kolhozzal immár tízéves kapcsolatuk van. Ez főleg gazdasági jellegű. És gyümölcsözik is mindkét fél részére. Sok apró. maradandó élmény és emlék. Mind, mind a barátság jele. Úgy vannak egymással ezek a magyar és ukrán családok, mintha testvérek lennének. Tavaly az MSZBT-tagcsoport megalakulásakor a Fehérgyarmati Állami Gazdaság KISZ- csúcsszervezele és a nagy- bocskői gyár Kom.szőrről- szervezete között megállapodás jött létre. Kölcsönösen segítik egymást. Szakkörei együttműködnek. Filmek, fotók cserélnek gazdát. • S mindez ma már természetes. Hiszen a barátság nem ismer országhatárokat. Farkas Kálmán — Nem. Gimnáziumba jártam, amikor nem bírtak taníttatni tovább, s egy évvel érettségi előtt munkát kellett keresnem. Itthon összesen nem volt száz munkahely lakatosnak, vasasnak. El kellett mennem Pestre. Felvettek inasnak a Danuviába. Három évig tanultam, harmincötben lettem segéd. Sok választani valóm akkor nem volt. S ha már ezt választottam, itt. akartam adni a tudásom legjavát. Élethivatásnak tekintettem. — Meddig volt abban a gyárban? — A felszabadulásig. A háború előtt nagyon nagy szó volt a munka, milliók maradtak anélkül. Én a szerencsés emberek közé tartoztam, nekem jutott. Az előírt qaun- kaidőm napi tizenkét óra volt, de nem egyszer tizennégy. De én a felszabadulás előtt soha nem dolgoztam csak nyolc órát. Negyvenötben ha. zajöttem Nyíregyházára, hogy itt is lesz már munka. Repül as időt rövid a nap — Volt? — Előbb kisiparosnál dolgoztam. De nem a szakmámban — szerszámlakatos és idomszerész itt nem kellett — hanem ami jött. Ajtó, ablak. Alig vártam, hogy állami vállalat alakuljon. így mentem el az építőkhöz a lakatosüzembe. Jöttek a kirakatteljesítmények. a sztálini műszakok, amit én nem szerettem. Aztán megalakult az iparitanuló-intézet, oda helyeztek át oktató/iak, majd főoktatónak. Itt voltam elég sokáig, innen helyeztek a megalakult VAGÉP-hez. A gyakorlati szakmába cseppentem újra. Azóta itt vagyok. A vállalat feléből alakult a Hajtómű- és Felvonógyár nyíregyházi gyáregysége. Itt azután minden voltam már. Művezető, üzemvezető, kooperátor, diszpécser, gyártásvezető, még külföldi szerelő is. Szereltem Szíriában és Csehszlovákiában. Ha munkával foglalkozom, repül az idő, rövid a nap. Rossz lehet annak, aki nem így van ezzel. Hosy lehet bizonyítani? — Nem érték csalódások? — Természetesen igen. Negyven év nagy idő. De igyekeztem mindig bizonyítani. A munkámon keresztül Ég utólag mindig megkap tam az elégtételt. — Tehát elégedett? — Ötször tüntettek ki Kiváló dolgozó jelvénnyel, ebből egy az ipar kiválója. D én — s ezt sem győzöm ele get mondani a szaktársakna’ — a felszabadulás előtt is kaptam egy kitüntetést. Azt, hogy amikor harmincötben nagy leépítés volt a pesti gyárban, én maradhattam. Nem lettem munkanélküli. Akkor ilyen volt az elismerés. Eddig terjedt. Gondolom, ~iZ anyagiakra is kíváncsi. Erről annyit: soha nem kértem béremelést. Mindig másokra bíztam eldönteni, mennyit érek. * — Jól döntöttek? — Hosszú évek átlagában igen. Ezért is vallom, hogy csak megfelelő szorgalommá" és kitartással, s nem vándor, lássál, fegyelmezetlenségbe' lehet előre jutni J 4 munkás rann ja — ■ Hogy juthat ma elő egy munkás? — Csak rajta múlik. L? hét minden. Művezető, üze.r vezető, igazgató is. Munka f tanulás — ez a titka. Persi az is egy rang, ha valal munkás. Ha jó munkás. — .ön rangnak tartja? — Feltétel nélkül. Legaláb annyira, mint mondjuk hivf talnoknak, vagy katonatisz nek lenni. Mert hogy is f< jezzem ki magam? Bárm lyen szakmában alkotEal "^ laki nagyot, szépet. A r kás még inkább, mint irodai alkalmazott. — Érzik ezt a fiatal : társak is? — Egy részük igen. egy másik rész kisebbség zéssel küzd, . amiért „c munkás. Pedig semmi erre. Az igaz, hogy a mi n kánk olajos, koszosabb, i az íróasztal melletti. De > - fürdő. Bejöhetünk kémén tett nyakú fékonpressz ir ben, elegánsan. S munka ut ugyanígy mehetünk haza. E nek az igénylése még soka bői hiányzik. Jönnek olaj san, munkaruhában az utcá És olykor éppen emiatt re telkednek. Én soha nem k. restem sokat, de mindig úg jártam be és haza, mintl_ irodába mennék. Ha odáig e. jutunk, hogy ennek a jelen tőségét is mindenki megértse sokat haladtunk. „Soha nem késtem..?' — Mit mondhatna még róluk és nekik? — Hogy nagyok a lehetőségeik. A jövő ma is az. övék, nemcsak húsz évvel ezelőtt, az akkoriaké volt. S lehet bennük bízni. De azért kicsit könnyebben vesznek sokan fontos dolgokat. Van, aki elkésik, elfelejt bejönni. És nem tartja furcsának. Én soha nem késtem negyven év alatt. Megnyomtam a pedált, vagy volt, hogy taxit kértem, üt perc miatt. Mire a mun- aidő kezdődött, álltam a nunkapadnál. Mindig. Pon. tosan. Kopka Jánost A gyár t avatásakor — mikor a miniszter kezéből átvette a Kiváló dolgozó kitüntetést — dübörgőit a taps, az éljenzés. Utána kérdeztem a munkások közül hármat, hogy miért örüllek annyira Sztoklász Gyula kitüntetésének? Az első válasz: „Mert Gyula bácsi a szakma veteránja...” A másik: „Sokat tanultam tőle. Igényt és emberséget...” És végül: „így képzeltem el a- példaképemet. Ilyennek, mint ő...” É ethivatása lett... Most itt - feszeng a főmérnök szobájában, a műbőr hu. zatú garnitúrán. Fehér a haja, szemüveges arca vékony, ötvennyolc éves. — Mióta van a szakmában? — Pontosan most negyven éve. — Ez idő alatt hány munkahelyen dolgozott? — Sajnos négy helyen. Sajnos, mert ha rajtam múlik, az első helyen megragadtam volna. De jött a háború. — Hol kezdte? — Nyíregyházi volt minden ősöm. A nagyapám is vasas ember, apám is. Ketten voltunk fiúk, mind a ketten lakatosok lettünk. — Annak is ■ készült?
