Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-05 / 262. szám

*. dMtá KELET-MAGYARORSZAÖ 1972. november S. Nagygyűlések Budapesten HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: Több jugoszláv pártvezetőt felmentettek tisztségéből — Az izraeli légierő szíriai te­rület ellen intézett légitámadásokat Az Egyesült Államok az eredetileg kitűzött napon nem írta alá a vietnami megállapo­dást — Kanadai választáson Trudeau libe­rális pártja még viszonylagos többséget sem szerzett Lemondott a chilei kormány — Budapestre érkezett Henryk Jablonski lengyel államfő CSÜTÖRTÖK: Douglas-Home brit külügyminiszter befe­jezte pekingi tárgyalásait — Párizsban megtartották a Vietnam-konferencia 165. ülését PÉNTEK: Megalakult az új chilei kormány — Kohl— Bahr találkozó Berlinben SZOMBAT: Találgatások Henry Kissinger újabb utazá­sairól és tárgyalásairól — Az amerikai el­nökválasztási kampány vége A hét azzal kezdődött, hogy a világnak mind a négy sarkán azt kérdezték az emberek: aláírják? Nem írják alá? Az előző hét közepén ugyanis megtudta az egész világ, hogy a pári­zsi bizalmas amerikai—viet­nami tárgyalásokon már megszületett a megegyezés a vietnami fegyverszünetről és a politikai kérdések rende­zésének mikéntjéről is. Csu­pán a megállapodás alá­írása volt hátra. Az aláírási aktus eredeti dátuma szin­tén ismertté vált: az elvi megegyezés értelmében ok­tóber 31-én, kedden kellett volna az amerikai külügy­miniszternek és a VDK kül­ügyminiszterének aláírnia a történelmi jelentőségű ok­mányt. Amikor Hanoiban közzé­tették a megegyezés részle­teit, nyilvánvalóan az is volt a VDK kormányának a szándéka, hogy biztosítsa az október 31-i aláírást. Joggal gyaníthatták Hanoiban, hogy a washingtoni vezetők nem fognak sietni az aláírással, hanem, mint már annyiszor, újabb időhúzásba kezdenek. Sajnos, ez történt. Nixon elnök olyan ürügyekkel, hogy „még további részleteket kell tisztázni az aláírás előtt”, meg hogy „Thieu saigoni el­nök kifogást emelt az aláírás ellen”, kitért az elől, hogy létrejöjjön a megállapodás, és ennek következtében el­hallgassanak a fegyverek. Világos, hogy az elnök, aki egyben elnökjelölt is, a no­vember 7-re kitűzött válasz­tás napja előtt politikai bű­vészmutatvány segítségével akarta maga mellé állítani mind a vietnami agresszió helyeslőit, mind a háború amerikai ellenségeit. Az előbbieket meg akarta nyug­tatni azzal. hogy az USA nem fogad el „akármilyen” békét és nem bocsátkozik bele „meggondolatlanul” a végső tárgyalásokba, az utóbbiaknak viszont azt mondhatta: „Valójában már kész a megállapodás, előbb- utóbb meg is lesz, de termé­szetesen nem viselheti el, ha az elnökválasztás köze­ledtével akarnak rá nyo­mást gyakorolni...” Az aláírás elmaradt. Az ellenségeskedések tovább tartanak. Az amerikai légi­erő gépei folytatják a ter­rorbombázást. A dél-vietna­mi szabadságharcosok újabb hadműveletekbe kezdenek, hogy biztosítsák a már fel­szabadított területen ural­mukat a nép uralmát Ért­hető niszen a közeljövő­ben mégiscsak szükségsze­rűen mee‘ '-emtendő fegy- ■srszünet rögzíteni fogja Dél-Vietnam megoszlását a felszabadított területek és a saigoni rezsim kezén ma­radt rész között. Ami magát az elnökvá­lasztási küzdelmet illeti, a kampány végén olyan képet festenek politikusok és pub­licisták, közvéleménykutató intézetek és hírügynökségek Amerikáról, hogy Richard Nixon újraválasztása 99 szá­zalékig bizonyosra vehető... A demokrata párti McGo­vern „outsider”-nak, esélyte­len versenyzőnek minősül e helyzetképben — szerdán délben már többet fog tudni a világ... Észak-Amerika másik nagy országában e hét ele­jén voltak parlamenti vá­lasztások és — ami meg­gondolásra késztethet azért az USA választási harcának kimenetelét illetően is — meglepetést hoztak. Pierre Elliot Trudeau, az eddigi miniszterelnök, aki liberális pártjának abszolút többsége birtokában éveken át hábo­rítatlanul kormányozhatott, előbbre hozta a választások _ esedékes időpontját, úgy" hitte, hogy ez a maga és a pártja érdekeit szolgálja, abban reménykedett, hogy az eddigi abszolút többséget megtarthatja és további öt évig megmaradhat az otta­wai kormánypalotában. Nem így lett. Trudeau pártja több, mint 30 mandátumot vesz­tett és elvesztette még az egyszerű többséget is. Az ellenzéki, ún. „haladó kon­zervatív” párttal, egyformán 109—109 képviselői helyet szerezve, holtversenybe ke­rült. A liberális párt kudar­cát minden bizonnyal az okozta, hogy az utóbbi évek­ben Kanadában megnöveke­dett a munkanélküliség, fel­lépett az infláció is, a Que­bec tartományban lakó fran­cia ajkú kanadaiak szepa- -atista szándéka szintén szi­lárdult, az USA gazdasági és oénzügyi nyomása pedig mindinkább ránehezedett az országra. A hét elején ismét fe­szültté /ált a közel-keleti helyzet annak a látványos akciónak a nyomán, amelyet a „Feket< szeptember” fe­dőnevű szélsőséges arab szervezet emberei hajtottak végre, eltérítették a Luft­hansa nyugatnémét légitár­saság egyik menetrendszerű □ ‘isszállító repülőgépét, majd közölték, hogy a gépet és az utasokat, meg a legénységet mszoknak tekintik. Csak tkkor szolgáltatják vissza a épülőt és csupán akkor lyerik vissza szabad gukat i pilóták és az utasok, ha a nyugatnémet hatóságok sza­badon bocsátják, méghozzá az eltérített gépre tétetik fel a müncheni merénylet három életben maradt pa-. lesztin terroristáját. A bon­ni kormány rövid tárgvalás után úgy döntött, hogy ele­get tesz a „Fekete Szeptem­ber” követelésének: Mün­chenből különgép vitte az időközben Zágrábban le­szállt Lufthansa-gépig a három kiszabadult arabot. A Boeing utána meg sem állt egy líbiai repülőtérig. Itt — ismerve a líbiai kormány élesen Izrael-ellenes maga­tartását „hősökként” fo­gadták az eltérítőket és a kiszabadítottakat. Az eset várható következ­ményei nem maradtak el. Izrael — mintegy megtor­lásul — újabb légitámadá­sokat intézett palesztin me­nekülttáborokban sejtett ge­rillacsoportok ellen. Ezúttal szíriai területen bombáztak az izraeli felségjeles repülő­gépek. Tel Avivban felve­tették, hogy még Líbia el­leni megtorló akciót is terv­be vehetnek. Ugyanakkor a bonni kormány magatartása ellen is tiltakoztak az iz­raeli vezetők, a Tel Aviv-i nyugatnémet nagykövetség előtt pedig egymást érték a tüntetések. Természetesen Bonn és Tripoli viszonya is feszültté vált. A nyugatnémet kormány azonban nem kér­te az arab terroristák ki­adatását, mondván, hogy nincs kiadatási egyezmény a két ország között. Chiléről annak nyomán kell még szót ejtenünk, hogy a hónapok óta folyó belpoli­tikai küzdelemben messt új fordulat állt be: lemondott a népi egység kormánya, hogy lehetővé tegye Allende el­nöknek a kabinet új össze­tételében való megalakítását három magas rangú katona­tisztnek a kormányba való bevonásával. A hadsereg tá­mogatását biztosíthatja ez­által magának és a népi egység politikájának Allende elnök. A hadsereg lojalitá­sára pedig változatlanul szükség van a reakció meg­újuló támadásainak vissza­verésére. A népi hatalom kérdése a jövő év tavaszán — az akkor esedékes vá­lasztásokon — kerülhet el­döntésre. Pálfy József (Folytatás az 1. oldalról) és a gyakorlatban bevált po­litikánkat folytatva és to­vábbfejlesztve, végre fogjuk hajtani a X. kongresszus ha­tározatait. el fogjuk érni tör­ténelmi célunkat, felépítjük hazánkban a szocialista társa­dalmat — hangsúlyozta Óvári Miklós. ★ A Budapesti Műszaki Egye­temen tartott nagygyűlésen a kormány elnökhelyettese elöljáróban méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom jelentőségét, a Szovjet­uniónak a történelmi sors­forduló óta eltelt 55 eszten­dő alatt megtett útját, majd a magvar—szovjet kapcsola­tokról beszélve leszögezte; elért eredményeink elválaszt­hatatlanok a Szovjetunió tá­mogatásától, önzetlen és mindenre kiterjedő testvéri segítségétől. A nagy jelentő­ségű magyar—szovjet gazda­sági kapcsolatokat taglalta a továbbiakban dr. Ajtai Mik­lós, majd részletesen szólt a szocialista országok gazdasá­gi együttműködéséről. _ — A termelés tervszerű nemzetközi szakosítása és kooperációja — mondotta — a műszaki és tudományos együttműködés, a közös be­ruházások, a kölcsönös köz­reműködés a természeti kin­csek kiaknázásában, és a gazdasági együttműködés más formái olyan hatékony eszközei a munkatermelé­kenység emelésének, ame­lyet nem nélkülözhet egyet­len szocialista ország sem. — A szocialista gazdálko­dási rendszer ereje elsősor­ban abban áll, hogy a ter­melőeszközök tulajdonosa maga a dolgozó nép, a ter­vezőmunka legfőbb felada­ta pedig az, hogy helyesen felmérje a szükségleteket és gondoskodjon a holnap szükségleteinek magasabb szinten történő kielégítéséről. A termelés korszerű szerve­zése egyrészt azt jelenti, hogy nemcsak saját orszá­gunk igényeit mérjük fel. hanem figyelembe vesszük a baráti országok szükségleteit is, másrészt pedig a hazai szükségletek kielégítésénél nem szorítkozunk kizárólag itthoni forrásokra. Jobban elégíthetjük ki a szükségle­teket, gyorsabban emelked­het életszínvonalunk, ha a tervezés átlépi az ország ha­tárait, figyelembe veszi a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit, közösen alakí­tunk ki távlati gazdaságpoli­tikai koncepciókat és közösen egyeztetjük a közeli jövő tennivalóit. Ezért népgazda­sági terveinket folyamatosan egyeztetjük a baráti orszá­gokéval. Célunk: kevesebb termék, hozzáértésünknek és tradícióinknak megfelelő gazdaságos, nagy sorozatú gyártás, a nemzetközi koo­peráció lehetőségeinek foko­zottabb kihasználása. — Magyarország számára létkérdés a nemzetközi mun­kamegosztásban való nagy­arányú részvétel, mindenek­előtt a szocialista országokkal folytatott gazdasági kap­csolatok fejlesztése. Ezért is tartjuk rendkívül fontosnak a szocialista gazdasági integ­ráció komplex programjának végrehajtását. — A termelési együttmű­ködéssel párhuzamosan kö­zös erőfeszítéseket tettünk a tudományos-műszaki együtt­működés széles körű kibon­takoztatására. Lépések tör­téntek az integráció közgaz­dasági feltételeinek fejlesz­tésére is. A KGST-országok nemzetközi beruházási bank­ja megkezdte hitelnyúj­tását. Az elsők között kapott hitelt Magyarország is pél­dául a hazánkon átmenő nagy volumenű tranzitszál­lítások biztosítására, a Diesel- és a villamosvontatás fej­lesztéséhez. — Már a szocialista gaz­dasági integráció kezdeti eredményei is nagy nemzet­közi érdeklődést vál.ottak ki, a KGST vonzereje megnőtt, örömmel üdvözöltük a közel­múltban Kuba belépését. Az integrációs program élénkí- tően hatott hazánknak a szo­cialista országokkal fenntar­tott kétoldalú gazdasági kap­csolataira is: meggyorsult az együttműködés új lehetősé­geinek feltárása — hang­súlyozta a kormány elnök- helyettese, majd végezetül hazánk gazdasági fejlődését értékelte. Ünnepi beszédét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulóié­nak, a szovjet és a mag ar nép megbonthatatlan barát­ságának éltetésével zárta. Tartsák tiszteletben a chilei nép törvényes akaratát! Az Országos Béketanács állásfoglalása Az Országos-Békatanács el­nöksége szombaton állásfog­lalást tett közzé, amely rá­mutat: a magyar békemozga­lom aggodalommal figyeli, hogy a chilei és a nemzetközi reakció válságba akarja so­dorni Chilét. A reakció fél a vereségtől, ezért jogsértő provokációkkal a haladó erők elleni nyílt és burkolt támadásokkal pró­bálja megvalósítani népelle­nes szándékait. Népünk együttérez a társa­dalmi felemelkedésért, a függetlenségért, a gazdasági önállóságért elszántan harco­ló chilei haladó erőkkel Követeljük, hogy az észak-amerikai monopóliu­mok és a belső reakciós kö­rök tartsák tiszteletben a chi­lei nép törvényes jogait, szüntessék meg a zavarkel­tést, a gazdasági zsarolást és hagyjanak fel minden provo­kációval. Az Országos Béketanács a magyar békemozgalom hevé­ben szolidaritásáról biztosítja a külső és belső reakció tá­madás ellen küzdő népi egy­séget, amely mindenkor szá­míthat őszinte, határozott tá­mogatásunkra. Gus Hall az elnökválasztásról Gus Hall, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjá­nak főtitkára, az amerikai kommunisták elnökjelöltje választási beszédet mondott New Yorkban. Kijelentette: „A november 7-i szavazás ki­menetelétől függetlenül már most el lehet mondani, hogy a kommunista párt jelentős sikereket ért el a választási kampány során. A történe­lemben első ízben kerültek fel kommunisták a szavazó- listára 13 államban és a fő­városban, Washingtonban. Annak ellenére, hogy a helyi reakciósok a kommunisták ellen igénybe vették a McCarthy-féle antikommu- nista törvényeket, a kommu­nista párt az Egyesült Álla­mokban sikeres választási kampányt folytai it” Sziits Dénesi ■a 0 Hwithúdiíá# ? a utcáim 25 Férje újságíró, bármikor ki­jöhetnek. Kölnben is rendel­kezésükre áll... Később kö- nyörgőre fogta a dolgot, s azt magyarázta, hogy Éva a* ő számára valamiféle szemé lyes szükségszerűség alapjár minden vágyának a csúcsa ielenti. Ravasz fordulatokká teletűzdelt beszédét azonba: az asszony nem értette meg csak érezte a mondanivaló lényegét, hogy ő jobb és szebb életre született, ragvq- gásra, fényűzésre, nem pedig arra, hogy Szász mellett nyo morogjon. — Mit képzel? — érvelt az asszony. — Fel fogok kötni a karomra egy aranyórát és felteszek még egy-két ék­szert? Bár a férjem sze­gény eléggé sajátos modor szórakozott és nagyvonalú, de annyira nem buta, hogy ne ‘udná rögtön, mi van közöt tünk. — Felssburger erre is tu 1ott magyarázatot, módjá ban van Pestre is eljuttatni amit kíván, sőt szerinte Éve innen is magával viheti, ha nagyanyjával megbeszéli a dolgot. Múltak a pillanatok, Fless- burger várt, de sem az asz- szony hangjából, sem moz­dulatából nem kapott jelt beleegyezést. Ez az ellenke- ■.és, amire a többszöri együtt- ’ét, s a túlságosan barátságos közeledés után egyáltalár \em számított, felingerelte ■legnyomta az önindító' capcsolt, s a kocsi szila tempóban nekilendült Flessburger fagyos arccal mereven az úttestet nézve hajtott tovább. Arra gondolt mi lenne, ha közölné vele hogy már 1934-ben kapcso­latba került Ehrenburgi Bayer Olga bárónővel, a nagyanyjával'’ És ha a to­vábbiakban közölné vele ennek a kapcsolatnak a lé ayegét, sőt eredményét?. Mindjár* nem lenne ilyen fö ényes, nyugodt és pökhend ez a taknyos. Boldog lenne ha drága nagyanyját kiment hetné a pácból és tisztárr moshatná Szász előtt. Nerr 'itás, az a férfi a bolsevik endszer híve. Talán mér communista párttag is ráadá ml... Szép malőr lenne. A namlasz állandóan a tera­szon üldögél és ócska irato­kat böngészget, olvas, járkál, mint egy megszállott. Talán ízért a felesége hajlana a jó szóra, talán sikerülne pén­zért megkapnia, de több idő kellene hozzá. Az kellene, hogy mellette még jobban be­leszokjon ebbe az életbe, hi­ányozzon neki. De erre nincs dő... Kockáztasson? Kétsze­resen kockáztasson? Hát nem >lég neki, hogy ez az öreg nő, agyból felismerte?... — Nagyon szótlan lett Flessburger úr!? — mondta Éva gúnyos mosollyal. — Azt hiszem, kissé bele­fáradtam a beszédbe, ennyi az egész — válaszolta a fér­fi és fordított egyet a kor­mányon. — Nemsokára elér­jük azt a kis vendéglőt, amit neg akartam mulatni magá­rak. Majdnem olyan, mint P -ni Gasthausaink az Alpok­ban. Az úton tábla. Flessburge: >gy pillanatra megállt és az ■tjelzőt vizsgálta. A tábla nellett kis márványtömb Ilit, raj*a felírás, szöveg és sok név. Éva tanult oroszul, betűzni kezdte a szöveget: Innen indult ki a nagy par­tizántámadás... Nem kis él­lel mutatta Flessburgernek a táblát és magyarázta a szö­veget. Alfred Flessburger meg­döbbenve nézte az asszonyt. Csak nem utálja ő is a néme­teket? Gázt adott és közben a gondolatai messze jártak. A támadás... a támadások mindig kockázattal járnak és a kockázatok támadást igényelnek. Hogyan is mond­ta Mussolini? Veszélyesen él­ni. Ez a lényeg. Ö tíz évig élt permanens veszélyben hozzászokott és életelemévé vált. 1933. január 30-án re­ménydús fiata’emberkém ő is ott masírozott az SA- különítménnyel Berlin utcáin. Már kora reggeltől kezdve hóvihar készült, a felhőket vad iramban kergette a szél. Aoró száraz hó esett, olyan éles szemű, akár a gramofott- *ű. A szél mind erősebben tombolt. Éjjel jött a bizalmas parancs, világoskor ki az utcára. Horogkeresztes zász­lókat cipeltek, énekeltek. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents