Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-19 / 273. szám
Vasárnapi melléklet A jó munkahely Illik, nem illik, oda kellett fülelnem két fiatalember beszélgetésére. Íme a lényege: — Nos, mizujs? Hogy ízlik az új munkahely? — Te állati klasszul érzem magam. Nyugi van. Hajtás óné. Érted. Szóval nem szakadok meg a melóba, annyi biztos. Képzeld, tegnap, egész nap öt lyukat kellett kifúrnom egy vaslemezen. Ennyi volt a munkám. Hát nem röhejes, most mondd? Álmomban se legyen jobb főnököm. Említette, hogy órabér van, s jóformán egész nap csak lógott. Szerencsés fickónak nevezte a másik és elkezdett panaszkodni. Bezzeg az 6 főnöke szigorú ember, megköveteli a munkát, s nem tűri a lazsálást. Ha valami hézag van, állandóan papol, példálódzik, hogy bizony az ő idejében még a pofon is járta. Mit képzel, hol élünk? Unja már, s ha egy „jobb” munkahelyet talál, meglép. Beszélgetésükből néhány, a munkát sértő, a munkát valami furcsa módon felfogó megjegyzés ejtett gondolkodóba. Ezek: Hajtás nincs. Nem szakadok bele a meló. ba. A főnököm, mit képzel, hol élünk? Valójában melyik a jó munkahely? Az, ahol lehet lógni-lazsálni, ahol a főnök nem követeli meg a munkát, vagy már eleve olyan megbízatásokat ad beosztottjának, amely nem készteti ereje-'udása kifejtésére? Vagy az, ahol rend, fegyelem uralkodik, megkövetelik a munkát, olyan köv. élményeket állítanak a felnövekvő új munkásnemzedék elé, amelyek megoldásával duzzad a mellük, önbizalmat szereznek, próbálják önbecsülésre nevelni őket? Megítélni könnyű. Nyilván az utóbbi az ideális. Az olyan munkahely, amelynek levegője, atmoszférája munkára serkentő, azt tisztelő Ez adhat igazán örömet, önbecsülést, s válthat ki másokban elismerést és tiszteletet. Értik, érzik-e azok a fiatal ma és holnap munkába álló, életed kezdő fiatalok, akik tegnap még azt sem tudták, mi az az üzemi légkör, mit jelent munkásnak lenni? Sajnos sokszor nem. Vajon ők tehetnek erről elsősorban? Aligha. Kétségtelen, hogy sokat tettünk és teszünk a munkára nevelés érdekében az iskolákban, de ahhoz, hogy valakiből munkás legyen, azzá váljon, legtöbb mégis azokra hárul, akik közvetlenül foglalkoznak ezekkel az ifjú emberekkel, az új munkásokkal. Egy gyár igazgatójával beszélgettem a napokban a munkafegyelemről. Ö újságolta, nem akar általánosítani, de aggasztóan sok a fiatal, kezdő munkások között a könnyelmű, a teljesítményeket félvállról kezelő. Kutatta, mi lehet ezeknek az oka. Egv kimutatást tett elém. Rajta nevek, s mellettük a teljesítmények. Feltűntek nekem a nevek utáni piros és kék oontocskák, jelzések. Hónapról hónapra rendszeresen figyelemmel kíséri, kik azok, akiknek különben minden adottságuk, képességük megvan, mégsem teljesítik a normákat. Sőt sokan alig érnek el 50.—60 százalékot. Vizsgálták élet- és munkakörülményeiket, családi viszonyaikat. Legtöbbjüknél rendezett, sőt szép számmal vannak közöttük olyanok is. akiknek motorkerékpárjuk, személygépkocsijuk van. Ajándékba kaDták szü. leiktől. Mindenük megvan otthon. Nem kellett kinyújtani érte a kezüket, kinyitni a szájukat. Egyik fiatal esztergályost munkaidő alatt például a labdarúgóoályán találtak. Művezetője korholta, próbálta jobb belátásra bírni. Mire a fiú így válaszolt: amit itt keresek, csak zsebpénzre elég. De hogy mennyit kereshetne, ha tisztességesen dolgozna, arról hallgatott. Lehet-e. szabad-e az autóbuszon hallott két fiatal beszélgetéséből általános következtetéseket levonni? Helyes-e megítélni e munkásnemzedéket úgy, hogy ők csak az élet naoosabb, és a munka könnyebbik oldalát keresik? Kétségtelen, hogy nem. Sok szén és nemes példáját ismerjük megyénkben is helytállásuknak, a fiatal mérnökök, technikusok, szakmunkások országos vetélkedőn elért eredményeik, pályadíjaik fémjelzik tehetségüket. Csakhogy ezeket a képességeket, kitartást, de főleg a munka szefetetét fel kellett ébreszteni bennük. Törődni velük, segíteni őket minden probléma megoldásában. Követelményeket állítani eléjük. így rádöbbenteni őket a munka szépségére, a siker örömeire. Egyáltalán megszerettetni velük a munkát. S úgy érzem, ott, ahol baj van e munkásifjúsággal, itt van a legnagyobb mulasztás. Ma már elavult az a felfogás, hogy „vagy megszokik, vagy megszökik.” Igaz. hogy a jó munkahely elsősorban azt jelenti, hogy szigorúan megkövetelik a munkát, fegyelmet, rendet tartanak a gazdasági és társadalmi vezetők, a műhelyfőnökök, üzem- és munkavezetők, de egyúttal nevelik, formálják is az új munkásokat. Üzemeink többségében még nem foglalkoznak mun. kaoszichológiával. Hiányosak a munkássá nevelésünk módszerei is. Kevés helyen törődnek azzal. kedvvel csinálja-e azt a munkát a fiatal, amivel megbízták. Szüksége van-e segítségre, szakmai támogatásra. Nem kutatják, mihez lenne kedve, hol lehetne a legtöbbet „kihozni” belőle. Pedig ahhoz, hogv a munkát élvezze is, megszeresse, az ilyenfajta emberelemzésre nagy szükség van. Sok fiatal úgy kezdi az életet, hogv jóformán nem is ismeri a gyárat, ahová belép azt a kollektívát, amelynek évtizedekig tagja lesz. Odaállítják a munkaoad mellé, megmondják mit csináljon, és kész. Ha közömbösséget lát. ha azt tapasztalja, hogy nem törődnek vele, s megelégszenek annyival, hogv tessék-l^cs^k elvégzi a munkáját, maga is inéni/telenné és közönyössé vélik. És akkor csodálkozunk, hogv olvan k°o alakul ki benne a jó munkahelyről, a klassz főnökről, mint említettük. Minden embert végigkísér élete útján a munkája. De csak sok év múlva alakul ki benne az igény, hogv —érleget készítsen. Hogy szembenézzen magával, s érékelje. mit. mennyit is tett a salát ma«a önbecsüléséért a közjó érdekében. Számvetést készít Megméri, értékek -aiát munkáiét. S ha eljutott ódái® hogv ú°v érzi: elégedetlen saját magával, akkor valóban megszerette a munkát. . Valőiában az ilven munkahelyi lévkön a jó. a mnn- '•ásnevelő. Ilven belven alakulhat, form^’údhat munka* verető, önmagát becsülő munkásnemze^ék. Farkas Kálmán A csillagász Nyugdíjazása után Kovács bácsi már az első napokban sem találta helyét. Mindig tevékeny, rohanó típus volt, aki még szabadságideje alatt sem tudott nyugodtan pihenni. Amikor — egy éve éppen — kéthetes mátrai beutalást kapott, már a kilencedik napon visszatért Pestre. Mint újdonsült nyugdíjas, elhatározta, hogy tanulmányozni fogja a csillagokat. Már eddig is sokat olvasott róluk. Legalább ezzel is telik az időm — gondolta. Vásárolt egy Zeiss-látcsö- vet. Kitűnő lencsével ellátott látcső volt ez, sokba is került volna, ha Kovács bácsi nem ószerestől veszi. így aránylag olcsón jutott hozzá és a Kovács család csakhamar megállapította, hogy Béla bácsinak a látcső a bogara. Esténként kiment az erkélyre, és órákig nézte a csillagokat. A lexikon csillagászati címszavait is böngészni kezdte, és néha hosszú előadást tartott általános iskolás unokájának a csillagok egyirányú mozgásáról, vagy a Perseus csillagképről. Beszélt volna az égitestekről a család többi tagjainak is, de azok sok dolgukra hivatkozva, rendszerint kitértek az ismeretterjesztő előadás elől. Kovács bácsi napjait megédesítette az esti látcsövezés. Hozzátartozói megértőn mosolyogtak az öreg kedvtelésén. Megtörtént, hogy amikor egyszer a gyermeknevelésről beszélgettek, és ő is véleményt mondott, sógornője. Anna, aki látogatóban volt náluk, epésen leintette őt: — Béla, te ezt biztosan a csillagokból tudod ... Kovács bácsi mélyen megsértődött. Már eddig is bántotta, hogy nem veszik komolyan csillagászati tevékenységét, és most két elhatározás született benne. Fejébe vette, hogy látcsövével tekintélyt szerez magának, és azt is megfogadta, hogy nem bocsátja meg sógornője kaján megjegyzését. Egyszer azután ezzel a kijelentéssel lepte meg családját: — Most érkeztek meg a kimosott ruhák a Patyolathoz. Már lerakták, lemehettek a gyorsmosásért. Lánya érdeklődve kérdezte: — Honnan tudja, apa? — A látcsővel figyeltem meg. Az öregnek igaza volt, a család tagjai már kétszer hiába mentek le a Patyolathoz de most megkapták a ruhát Lassan nélkülözhetetlenné vált 'Kovács bácsi látcsöve Mindig tudta, hogy mikor érkezik friss főzelék, sör vagy tejtermék a boltokba. Egyszer izgatottan sietett be az erkélyről: I — A Röltexnél sorbaállnafc a nők. Nézzétek meg, mi az, amit úgy kapkodnak! Kitűnt, hogy pompás külföldi kombinék érkeztek. Idővel megbízást is kapott — Apa, virslit szeretnék venni. Tessék látcsövezni! Ilyenkor érkezik... Az Öreg el is csípte á szállítást. így szerzett tekintélyt Kovács bácsi — amióta nappal is használta a látcsövet. Egyik este lánya kiszólt a» erkélyre: — Tessék meglesni, apa, a Közért ajtaját. Friss kenyér kellene. Ha lát valakit kenyérrel kijönni, szóljon. — Nem tehetem — hangt zott a válasz —, sétálni megyek, nem akarok Annával találkozni, a múltkor megsértett. Láttam, hogy r. sógor*- nőm most szállt le a villamosról. Nagyon sietek, szer-; vusztok... Palás« Láealj Telelőbe rakják a halakat a fehérgyarmati halastavakból. (Hammel József felvétele)
