Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-19 / 273. szám
löt?, november 19. IWÄLET-M AGYAKOR SZ ÁG Í o!d»T Diákok parlamentje AKIK RÉG JÁRTAK ISKOLÁBA, valószínű nem na. gyón értik, mit takar ez aszó: diákparlament. Azok a szülők viszont, akiknek • iskolás gyermekük van az otthoni beszélgetések témájából, a sokszor „hazavitt” iskolai problémákból képet alkothatnak arról, hogy a társadalom egészét átjáró demokratizmus nem kerüli el az iskolákat sem, így van ez jól! Sokan mégis {élnek tőle, nem csak a pedagógusok, a szülők közül is. N/n kapnak-e máris több demokratizmust a fiatalok, mint kellene? Tudnak-e élni a felelősséggel, a számukra mindinkább bővülő jogokkal? Nem feledkeznek-e meg a kötelességekről...? Ilyen és hasonló kérdések, kételyek el is hangzanak az élet sok területén. Ha a diákok jogait növelik az iskolai életben, több beleszólást kapnak, ezzel csökken a pedagógus szerepe, esetleg háttérbe is szorulhat. — mondják mások. A nemrég a megyében is lezajlott iskolai — és a megyei — di- ókparlamenten is szóba kerültek ezek a problémái', amelyek valójában csak ott okoznak gondokat, ahol nem egészséges az iskolai élet szelleme, nem alakultak ki a szocialista tanár— diák viszony alapjai, s az ifjúságot beskatulyázva akarják nevelni, holott az életbe kilépve olyan szükségük lesz az egyéniségben, jellemben gyökerező önálló véleményalkotásra, közéleti érdeklődésre, cselekvésre, mint a tiszta levegőre. Mindezt már az iskolában gyakorolni kell, megtanulni élni a demokratizmus áltgl nyújtott jogokkal, kötelességekkel. .. Megtanulják-e ezt iskoláinkban a fiatalok? Egyszerű igennel vagy nemmel aligha válaszolhatunk. Az iskolák egy részében mércénkben is kialakultak a demokratizmus elemei. Természetesen ott, ahol a tantestületi élet is magán viseli a demokratizmus vonásait, s nem az autokrata, a tekintélyelv, a tanár parancsol, a diák végrehajt szemlélet az uralkodó. A huszonegyezer középiskolás és szakmunkásképző intézeti tanuló képviseletében megtartott negyedik megyei diákparlamenten is hangsúlyozták; mennyire nagy a felelősségük a pedagógusoknak abban, hoey a formális, látszatdemokratizmus helyett mindenütt a tartalmában demokratikus iskolai élet váljék jellemzővé. S a diákok képviselőjét ne alibiből hívják meg a tantestületi ülésekre, az iskola egészét érintő megbeszélésekre. Ne csak akkor gondoljanak a tanulói önállóságra, öntevékenységre, amikor már kimondták a döntést valamiben és csak végre kell hajtani... A TANTESTÜLETEK ÉGY RÉSZÉNÉL még nem mernek eléggé támaszkodni az ifjúság véleményére, a KISZ-szervezetekre, nem tartják fontosnak a tanuló- közösség tájékoztatását a legfontosabb őket is közvetlenül érintő kérdésekről. Ilyen körülmények között a fiatalokban sem ébred fel az érdeklődés. Sokan nem tartják lényegesnek, hogy ismerjék a különböző párthatározatokat, az ifjúsági törvényt, amelyek éppen a felnövekvő nemzedék érdekében láttak napvilágot. S nem nélkülük, hanem velük akarja a társadalom megvalósítani a fontos feladatokat, s elvárja, hogy a fiatalok ne passzív szemlélői legyenek szűkebb környezetüknek, az iskolai életnek a városi, kerületi, községbeli fejlődésnek, hanem tevékeny alakítói is. Ezek egyik jól bevált és az egész diákságot átfogó formái az iskolai, a megyei — majd az országos — diákparlamentnek, ahol a legfontosabb kérdéseket, véleményeket juttatják el a fiatalok az ország, a megye vezetőihez. Komolysággal, felnőttes hozzáértéssel és helyzetismerettel szóltak a szabolcsi diákok is az iskolai élet demokratizmusát és a diákság közéleti tevékenységét segítő tennivalókról. Javaslataikkal vesznek részt az országos diákparlamenten, ahol továbbítják közösen kialakított véleményüket többek között a készülő iskolai rendtartásról. Egyetértenek a módosítással. Szükséges, hogy az új rendtartás jobban szolgálja a KISZ, a tanulók aktiv cselekvési lehetőségeinek megteremtését, fogalmazza meg a KISZ helyét, szerepét az iskolai életben, jogait, kötelességeit és feladatait a tanulókat érintő valameny- nyi tanulmányi, szociális, szervezeti és szabad időre vonatkozó kérdésekben Azt várják a fiatalok az új rendtartástól, hogy tisztázza milyen kérdésekben lehetnek véleményezési, javaslattevő, egyetértési és döntési joguk. A JAVASLATOK KÖZÖTT SZEREPEL; legyen véleményezési, javaslattevő joga a KISZ-nek az iskolai költségvetés diákjóléti, kulturális és jutalmazási kereteinek . felhasználásában. A tar.:.;,, illeti értekezletekre, iskolai fórumokra — ahol a KISZ képviseletet gyakorolhat «- a témától függően a KISZ-vb, vagy a vezetőség több tagja, esetleg az egész testület kapjon meghívást. A fizikai dolgozók gyermekeinek alapított ösztöndijak odaítélésénél a szociális helyzetet, a tanulást és a közélett aktivitás4 javasolják figyelembe venni. Megfogalmazták a fiatalok azt is, hogy a közéleti- ség és a demokratizmus szélesebb körű kibontakoztatása érdekében szükséges, hogy az állami felügyelet az oktatási kérdéseken túl a jelenleginél hatékonyabban ellenőrizze az ifjúsági törvényben, a rendtartásban a fiatalok szervezeteire vonatkozó rendeletek, utasítások megvalósulását is. A diákság — hangoztatták — tevékenyebben részt kíván venni az iskolán kívüli közéleti tevékenységben, a lakóhelyi testületek, bizottságok munkájában. Jobban igénylik, hogy a helyi vezetők őket is rendszeresen tájékoztassák a legfontosabb társadalmi, gazdasági, községfejlesztési és más közérdekű tennivalókról... Úgy is mondhatnánk, a diákparlamenteken a fiatalság „feladta a leckét” a felnőtt társadalomnak, milyen problémák foglalkoztatják őket, mit szeretnének másként, jobban csinálni, amelyekhez viszont a jelenleginél több cselekvési lehetőséget kérnek. A DIÁKPARLAMENTEK GAZDAG TAPASZTALATOKKAL vértezik fel — nem csak a_ fiatalokat — a íavasiátoW,' íefaSáíok megvalósításában illetékes párt-, állami és tömegszervezeteket is. S ha igaz a megállapítás, hogy a diákparlamentek a felnőtté válás fontos állomásai, gyakorlóterei, úgy az is áll: vizsgáznak a felnőttek is. Főként a tantestületek: hogyan valósulnak meg a diákok által javasolt és a központi oktá* tási és társadalmi szervek által majd jóváhagyott tennivalók. Mert azok sikere nem csak a diákság lendületén, akaratán múlik hanem a pedagógusokon is akik közül egyre többen látnak partnert a diákban, s nem csak szóban hangozta'- ják, hogy a szocialista tanár—diák viszony merőben más minden korábbi hasonló kapcsolatnál. Annak szellemében éreznek és tesznek is, együtt a fiatalokkal. Páll Géza íz óra harmincöt perc.-* A képernyő elsötétedett. Pillanatnyi szünet után kivilágosodott és bemondták a következő műsort. Még mindig egymás kezét fogtuk. Ijedten. Pedig már biztosak voltunk abban, hogy a gyilkos a hálókocsikalauz volt. hiszen a rendőrök megbilincselve kísérték el a rossz tekintetű embert. Irén fáradtan állt fel, majd kikapcsolta a készüléket. A velőig ható sikoltozás, halál- ordítás után végre megpróbáltunk megnyugodni. — Be van zárva a kapu? — didergett a feleségem és már nyújtotta is a kapukulcsot. A küszöbről visszaléptem. — Te nem járkál palaki az udvaron? Valami zajt hallottam és mintha remegő árnyékot láttam volna. Felkattintottuk az udvari világítást. — Gyere te is! — biztattam az asszonyt. Én felkaptam a húsbirdot, a feleségem a seprűt. — Az orgona bokor mögül jött a hang. El ts bújhatott ott valaki. Annyi rossz ember van a világon. A kapu zárva volt. — Mondtam én! Nem szoktam nyitva hagyni. Csak képzelődtél. Biztonság okából alaposan körülnéztünk az udvaron. A kamrában rablónak néztünk egy odatámasztott hasábfát, Megizzadtunk, amíg megállapítottuk, hogy a mosókonyha ajtaja megett sem lapul senki. — Könnyelműség volt nyitva hagyni az előszobaajtót! — jegyeztem meg. Feleségem megállt a küszöbön. — Eredj előre! Nálad van a bárdi — Kérlek, odaadom! — készségeskedtem. de az asz- szony beérte a seprűvel. Végighasaltam a szőnyegen és csúszva kukkantottam be a rekamié alá. — Állj mellém! Kinyitom a szekrényajtót! Már az ágy szélén ültünk, amikor halk lépéseket hallót, tunk a fejünk felett. — Valaki járkál a padláson! — nézett rám riadtan az asszony. Maradj csendben! Figyelj csak! — Tényleg járkál valaki! — állapítottam meg én is. — Szörnyűség! — sóhajtott fel a feleségem. — Menj fel a padlásra. — És ha leüt? — Igazad van! Kar, hogy nincs fegyverünk. Meggyújtottunk minden lámpát a lakásban. A kre- dencfiókban találtam egy darab gyertyát. Hálóingben indultunk el, mint két kísértet. Reszkető kezemben a baltát emeltem, Irén a félméteres konyhakéssel erősítette magát. A padlásajtó keserves jajgatása valóságos halál >rdí- tásnak tűnt. Papucsaink kísértetiesen kopogtak a lépcsőn. — Ott ven! — sikitott fel rémülten feleségem és reszketve mutatott a kémény felé. Lassú, méltóságteljes lépésekkel jött felénk a macska. Auróra, Nyírbátor: Valami elkezdődött Klenik Mihályné Musuly Erzsébet Djbáczi Lajos Szűcs Ilona Udvari Mihály „Amikor betelt a pohár, rendkívüli brigádgyűlésen leváltottuk a vezetőnket” (Klenik Mihályné) „Első a termelés, de amióta a főnieiaiak feltalálták a pénzt, az sem közömbös .. (Udvari Mihály) „Sajnos, még nincs mindig egyetértés, pedig elég sok az elmaradásunk” -(Dibáczi Lajos) „Amikor kifogytam az érvekből, elkeseredésemben sírtam, és ez hatott..(Szűcs Ilona) „Az oklevél mellé 400 forint jutalmat kapott a brigádunk, ebből mentünk el közösen a Korda-estre a Kakukk étterembe” (Musuly Erzsébet) Auróra Cipőipari Vállalat. Nyírbátor. Az idézett beszélgető partnerektől arra kértük a válaszokat: milyen is legyen egy szocialista brigád az ő elképzelésük szerint? ,,/ey nem tudunk dolgozni“ Bár éppen „Kánkán” csizma fut a szalagon, stílszerűen mégis úgy mondhatnánk: egy ilyen fiatal gyárnál még sok minden gyermekcipőben jár. A dolgozók túlnyomó része betanított munkás, nehezen szokja a gyári rendet, a szalagszerű termelés fegyelmét. Itt vállalkozni a szocialista cím elnyerésére többszörösen is felelősségteljes dolog. Igaz, hogy a Vörös Október brigádban sem minden ember makulátlan, de nálunk a gond a kollektíva vezetése körül adódott. Láttuk menet közben, hogy baj van a munkával, egyre sokasodott az adósságunk s mondtuk, szervezzünk pluszműszakot, vállalkozzunk a hiány pótlására munkaidőn felül is, mert így mi sem lesz a kereset. Sajnos, a brigádvezetőnk mindezt elengedte a füle mögött. Gyűlést sem tartottunk rendszeresen, ahol kipakolhattuk volna nehézségeinket. Aztán ahogy a Dibáczi szaktársat megbízták a műszaktól, nézzen jobban Szájában jókora egér remegett. Az izgalomtól alaposan megizzadva lépegettünk le a lépcsőn. Újabb. A lakásban vaksötét. Valamennyi lámpa kialudt. — Biztosan van itt valaki! — súgta dideregve az asz- szony. — Az oltotta el a házban a világítást. — Te menj be! — Csak együtt. Negyedóráig tanakodtunk. A hálóingem gombjain számoltuk ki. hogy ki lépje át először a küszöböt. Magasra emeltem a fejszét. Feleségem szúrásra készen nyújtotta maga elé a konyhakést. Abban a pillanatban fel- gyúltak a lámpák. Felsóhajtottam: — Áramszünet volt néhány percig. v Gyorsan bebújtunk az ágyba. Elkattintottuk az éjjeliszekrény-lámpákat. Egymás kezét fogtuk. Nagy nehezen így elaludtunk. Reggel holt- fáradlan ébredtünk. Feleségem odanyúlt az éjjeliszekrényre. Kezébe vette a rádióújságot. — Papa, a második reszt estére vetítik. Idejében haza. jössz? Megnézzük? ránk egy kicsit, vele is ki akart kezdeni a volt brigádvezető. Ekkor szóltunk a párt- vezetőségnek, mi így néni tudunk tovább dolgozni, s akkor összehívtuk a rendkívüli brigádgyűlést. Minden kiderült, s új brigádvézetőnek egyhangúlag Dibáczi Lajost jelöltük, egyhónapi próbaidőre. Ez október végén volt, s ha azóta nem is müveitek csodákat a Vörös Október brigádban, nyugodtabban dolgoznak, jobb a minőség is. — Egy szalagon két brigád dolgozik. Mi vállaltuk, hogy minden nap 15 perccel hamarabb kezdjük a munkát, hiszen a busz- is korábban érkezik, s így valamit lefaragunk a 93(1 párás adósságból. De három ember ellenkezett, így fuccsba ment a szép tervünk. Ilyen is van, s erre, mondja Udvari Mihály: „A brigád becsületét elsősorban a munkájával szerezheti meg, a dolgok jórészt ott, magunk között dőlnek el. Hiába remélünk több fizetést, ha a munka meg marad. Én Martfűn is és Nyíregyházán is szocialista brigád tagja voltam, jól tudom, hogy ha jó a termelés, jó a hangulat is. akkor jobban összetart a kollektíva. Ezt kellene itt is mielőbb megvalósítanunk”. Tiszta lappal Új „főnökkel”, tiszta lappal ismét nekivág a brigád a szocialista cím megszerzésének. Jól tudják, nem lesz könnyű: szezonális termékeket gyártanak, gyakori az átállás, ami még a szakmunkásoknak is gondot okoz, hát még a betanítottaknak! „Segítjük egymást... Azt akarjuk, hogy minél több sokoldalú ember legyen a brigádban ... Még a szalagnál megfogjuk a selejtet, vállaljuk a kényelmetlen dolgokat is: egymás szemébe mondjuk, ha hibázunk. Szűcs Icáék a Tyereskova brigádban előbbre tartanak: ők már vállalásaik teljesítéséért oklevelet — s azt a bizonyos 400 forintot — kaptak az új üzemház ünnepélyes avatásakor, ez év nyarán. Tizenöten vannak, csupa fiatal, s nemcsak a munkájukat végzik jój, parkosítottak, szabad szombaton társadalmi munkát végeztek, kirándulásokat szerveztek s vetélkedőt Petőfiről a nyírgyulaji tsz fiataljaival együtt. (A gyár ezzel a szövetkezettel kötött szocialista szerződést egymás segítésére.) Olvasónk írio: Aztán „Tyereskováék” hámozták a krumplit, segítettek a főzésben, a terítésnél, amikor munkás-paraszt találkozóra vendégül látták a gyu- laji gazdákat. Tehát náluk minden a legnagyobb rendben? — Vesződünk mi is eleget, csakhogy ezeket mi magunk között intézzük el. Az egyik kislán'’ például a szalagon naponta tizenötször is abbahagyta a munkát, kiment cigarettázni, sétálgatni, alig keresett 000 forintot. A többiek meg zúgtak, mert elakadt a munka. Egyszer elbeszélgettem vele: nézd. ez egy gyár, itt így nem lehet, otthon a pénzre Is szükségetek van, gondolkozz egy kicsit. Nem változott meg máról holnapra, talán zokni is vette a dolgot, de a türelem meghozta az eredményt: ma már rendesen dolgozik 6 úgy látom, a kedve is jobb. „tájt nagyon..." — És miért sírt a brigádvezető Szűcs Ica? — Társadalmi munkát vállaltunk, örült neki a vezetőség is. s az utolsó pillanatban egy-két lány odébb akart állni. Amikor elfogyott az e,v vem. hogy csak ígérgetni tudunk. pedig nem a vi’á" a* az. egy-két óra. nem tudtam visszatartani a könnyeket. Azután már mindenki jött, mintha csak vigasztalni akarnának. Pedig én sem kanok mindezért pluszt, csakhát fájt a dolog nagyon ... Azért korántsem ilyen elér- zékenyülő lány Ica. Kevesen tudják, mennyit talpal oél- dául azért, hogy a brigádban lévő betanított munkások szakvizsgázhassanak s így többet kereshessenek. (Jövő ősztől már erre is lehetőség nyílik a gyárban.) Az Aurórában mesélték: sokan, akik a környező falvakból jöttek, az első időben még a kést és a villát sem nagyon tudták használni az üzemi ebédlőben ... Akadnak, akik az őszi betakarításkor táppénzes papírral fedezik magukat... Vannak, akik nehezen tudnak lemondani a kora reggeli „lélekmelegítő- ről”, pedig a modern gépek s a kényes termékek nagy figyelmet követelnek... Mégis elkezdődött valami: ebben az új gyárban nemcsak divatos cipőket, márkás csizmákat formálnak, — alakítják, formálgatják az embereket, a holnap igazi munkásait is. Angyal Sándor végzéséhez? Miért kell egyszerre több helyen a munkát elkezdeni, s azt félkész állapotban abbahagyni? Hasonló a helyzet a tetőantennánkkal is. Havonta fizetjük a karbantartási díjat, de az antenna még tel sincs szerelve. A Kun Béla lakásszövetkezet 58 tagja nevében kérem az illetékesek mielőbbi intézkedését — írja Vi- radi György, Homok sor 9, szám alatti olvasónk. Rosti Károlyi KRIMI UTÁN 1972. május 18-án költöztünk be a Homok sor 9—13 szám alatti szövetkezeti lakásba. Azóta már több min4 egy fél év telt el és a gázbekötés még mindig nem történt meg. Rendkívül kelle metlen mindazoknak a hely zete, akik főzés céljára mind össze egy villanyrezsóval rendelkeznek, nem beszélve u fűtési lehetőségről. Érthetetlen számunkra, hogy a kivitelezőnek egy fél év miért nem elegendő a munka elFél év is kevés?
