Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-18 / 272. szám
1. dUlc/l KEKST-KIAGYäROBSZÄÖ WT8. «w««Sfr fi. Szülők fóruma * i Őszinteségre csak őszinteséggel... Hányszor halljuk a kétségbeesett panaszt szülőktől, hogy fiúk, lányuk valósággal elzárkózik előttük, nem beszél, alig mond el valamit otthon az iskolai dolgairól, úgymond, teljesen „elvadult”. Az egykor aranyos, kedves kisgyerek jóformán csak enni és aludni jár haza, előkelő ide énként él a házban — mondják —, s már csak akkor vált szót velük, hasfaggatják, Hogyan lehet ezt elkerülni, hogyan érhetjük el, hogy a gyerekünk őszinte legyen és az is maradjon hozzánk? Erre csak egy recept van: őszinteségre csak őszinteséggel nevelhetünk. Minden szülő vágyik arra, hogy gyermekének bizalmasa, barátja, első számú tanácsadója lehessen, csakhogy ezt nem minden szülő éri el. A nyíltságot ugyanis nem lehet a gyermektől megkövetelni, arra a szülőnek érdemessé kell válni. Hogyan?! Nyíltsággal és őszinteséggel. A „kettős nevelésnek” ugyanis létezik olyan tartalma is, hogy mást beszél és mást cselekszik a szülő, s ezt a gyermek igazságkutató röntgenszeme becsaphatatlanul és mindig felismeri. Ha azt mondjuk: kisfiam, ne hazudj, akkor magunk sem eshetünk ebbe a hibába. Ha sajnáljuk, hogy nem ér rá eljönni egy nagynéni látogatóba hozzánk, s ezt megmondjuk neki a telefonbeszélgetéskor, s aztán a hallgatót letéve örvendezünk az elmaradt vendégeskedésnek. A gyermek fennakad ezen a kis hazugságon is, zavarba jön, csökken szülei iránti bizalma és megbecsülése, és esetleg maga is könnyűszerrel válik füllentővé. Nemrég a tűzoltókat kellett éjszaka kihívniuk az egyik háztömb lakóinak, miután az egyik hatodik emeleti erkélyen két pizsamás kisgyerek sírt és jajgatott az éjszakában a szülei után. Hogy mi történt? A szülők este lefektették a kicsiket, úgy tettek, mintha maguk is nyugovóra térnének, aztán elmentek hazulról. A gyerekek valamire felébredtek, a papának, mamának csak hült helyét találták, s ettől kitört a pánik. Hogy ezek után hisznek-e szüleik őszinteségében ezek a gyerekek, az kérdéses, mint ahogy kérdéses az is, hogy az életükbe ily módon bekerülő őszintétlenség következmények nélkül marad-e. Közhely, hogy a gyermek sok tekintetben olyan felnőtté válik, amilyenné a család formálja, hiszen élet- reszóló emlékei, a jellemét formáló példákat elsősorban a szülői házból, a szülei életéből és magatartásából meríti. Sok szülő hajlamos arra, hogy ezt elfelejtse, mint ahogy azt is, hogy ő is volt egyszer gyermek, s benne ugyanolyan folyamatok mentek végbe. A szülők nevelési balfogásai és túlzásai különösen elősegítik tehát azt, hogy a gyermek lassanként elszakadjon otthonról, örömeinek és gondjainak megosztását máshol keresse. Eléggé elterjedt szülői gyakorlat, a próbára tevés. A délelőtt otthon tartózkodó délqtános gyerekeknek többnyire megtiltják, hogy bekapcsolja a televíziót, s kiszabják számára a tanulnivalót. Ezek után egy kis jelet is helyeznek a kapcsolóra, s ha a gyerek megszegi a tilalmat, megszégyenítik, kikiáltják hazugnak. Ezzel eltúlozzák. felnagyítják benne a csekély vétséget, nem hagynak szinte visszautat arra, hogy őszintévé váljon. Gyerekeket J nevelni csak végletek nélkül lehet; a gyerekkel szinte együtt élve, gondolkodva' és érezve lehet, és csak a gyermek „teherbírásához” mért követelményekkel. Ahol a szülő ezt megérti és maga sem „játssza” a csalhatatlant, ott jó marad a kapcsolat közte és gyermeke kpzött. De ehhez tudni kell beismerni azt is, ha valamit felnőtt fejjel elvét az ember és a hibát a gyermeknek nyíltan meg is kell tudni mondani, még a szégyenérzetet sem titkolva emiatt. A szülő és a gyermek jó kapcsolata tehát sokszor azon áll. vagy bukik, hogy a szülő mennyire válik alkalmassá szülői szerepére, mennyire tud és mer frázisok és nagyptmondások nélkül, hibáivá} és erényeivel .együtt őszinte emberként megnyilatkozni gyermeke előtt. A szülő őszintesége mindig meghozza az eredményt, s a legfontosabbal, a gyermeki őszinteséggel kamatozik. Kocsis Éva Kedvezmény Megírta az 'újság és bemondta a rádió. Mégis az első néhány hét tapasztalata alapján úgy tűnik, kevesen tudnak arról, hogy a Művelődésügyi Minisztérium minden eddiginél nagyobb kedvezménnyel segíti a színház iránt érdeklődő fiatalokat. Példamutató következetességgel szűrték le az érdekeltek a néhány évvel ezelőtti 5 forintos tutalvány- akció kudarcának tanulságait. Ez a kedvezmény nem volt eléggé jelentékeny ahhoz, hogy sokak ' ' számára érdemes lett volna utánajárni. Éppen ezért most valamennyi KISZ korosztályú fiátal és a szocialista brigádok tagjai részére 50 %tOS kedvezményt biztosító utalványok kibocsátására kerül sor. — Ezek az utalványok — tájékoztatott felőlük a Művelődésügyi Minisztérium il. letékes főelőadója, Pápista Lászlóné, — függetlenül átvételük helyitől az ország összes színházában érvényesek. Tehát kedvezményt biztosítanak a vidékiek számára a fővárosi színházakba is... Ezúttal lehetővé tettük, hogy beválthassák őket a kedvezménybe bevont daraboknak a színház székhelyén lévő bármelyik előadására- vagyis nemcsak a külön ifjúsági előadásokra, hanem a mindennapos esti előadásokra is. Igénybevételüket nem kötöttük meghatározott létszámhoz, tehát egyénileg is felhasználhatja bárki, sőt a kedvezményre jogosultak egyszerre akár két személy részére is kérhetnek és válthatnak be utalványt. Ezt az akciót a Művelődésügyi Minisztérium kezdeményezte és ő is fedezi költségeit, lebonyolítását .viszont magára vállalta a KISZ és a SZOT. Egyelőre a SZOT-nák 18 ezer utalványt adtunk át. Ugyanennyi ál} rendelkezésére a KISZ KB-nek is, míg a budapesti KISZ-bizottságnak 12 ezer darab, hogy eljuttassák az üzemi szervezetekhez, ahol' lebélyegzik őket és kiadják az érdeklődőknek. Ezzel a kedvezménnyel elsősorban a kis keresetű üzemi fiatalok számára akartunk színházba járási lehetőséget teremteni, hiszen a diákságnak már eddig is nyújtottunk különböző kedvezményeket. Természetesen a KISZ-szel és a SZOT-tal egyetértésben ezt a lehetőséget is fel akarjuk használni a fiatalok ízlésszínvonalának eihelésére és eszmei- művészi igényességének fokozására. FIATALOK gi FIATALOK 35 FIATALOK ■ FIATALOK S FIATALOK TÖRD A FE IED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Személyes névmás. 7. Ilona beceneve. 8. Kétjegyű mássalhangzó. 9. Van, németül. 11. Kálium, lítium vegyjele. 12. Érzékszerv. 14. Zászló, oroszul. 16. Ajándékoztam. 18. Kangfoko- zatot jelöl. 20. Megfejtendő. 21. Tetejére. 22. Ház, épület, oroszul. 24. Üt. 25. Tojásdad, ismert idegen szóval. 27. Gége, népiesen. 28. Hóhér. 29. Esztendők. Függőleges: 1. Vásárol. 2. Télisport. 3. Talpon van. 4. Bőg. 5. Burgonyaféleség. 6. Megfejtendő. 10. Frissítő főzet. 11. Nyugati légitársaság betűjele. 13. Magyar Dolgozók Pártja. 14. Épületalkotó elem. 15. Üzemek. 17. Nyit. 19. Háziállata. 21. Monda. 23. Bájglitöltelék. 24. Karddal csatároz. 26. Háziállat. 27. Kiejtett mássalhangzó. Megfejtendő: ... vízszintes 1., 20. ... emlékműve ... függőleges 6. .. . község határában hirdeti a Tisza-szabályozás nagy tettét Múlt heti megfejtés: Nyíregyházán. A VÁROSHÁZA falán található MÓRICZ ZSIGMOND emléktáblája. Könyvjutalomban részesülnek: Nagy Nándorka Ököritófülpös, Lipták Tibor Napkor, Szabolcsi . Erzsébet Apagy. Bódi Ferenc Levelek, Hidi Klára Nyíregyháza. SZEGED Ebben a rejtvényünkben Szeged városáról teszünk fél kérdéseket. Megfejtésül a vízszintes 1., 12., és függőleges 9. és 28. sorokat küldjétek be. VÍZSZINTES: 1. Minder nyáron megrendezik Szegeder (a nyíl irányában folytatva) 9. Francia pénz. 10. Verssoro! végződései. 11. Oö. 12. Sze ged egyik folyója. 14. Tél csapadék. 15. GMV."17. Szovjet folyó. 18. Sütőiparos. 19 Osztrák és magyar gépkocsik jelzése. 21. Vonat közlekedik rajta. 22. Festő, illegális kommunista (Huber István 1895— 1944). 24. Kötőszó. 26. Romá niai város a Maros partján. 27. Nótázó közepe. 29. Szeled- egyik fele. 30. Kinek a tulajdona? 33. Menyasszony. 34. Minisztertanács. 35. Lengyel filmszínésznő, amerikai sztár (Pola). 37. Római 45. 38. Ezen a helyen lakik (két szó). 40. Szóba hoz. 42. A mondat réFÜGGÖLEGES: 1. Nincsen öröm ... nélkül. 2. A nátrium vegyjele. 3. NNM. 4. Deka betűi keverve. 5. Ceruza. 6. Japán, olasz és svéd gépkocsik jelzése. 7. Félig ámul. 8. Házi állat. 9. Szeged egyik nevezetessége. 13. Róma egyik fele. 16. Pest megyei község. 18. Becézett István. 20. A folyó két partját köti össze. 21. Dunántúli csatorna. 23. 0 érte. 25. Artistamutatvány. 28. 1879-ben Szeged nagy részét ■ómba döntötte. 30. Szükség /an rá. 31. IG. 32. Jelvény, Makett. 35. Nemzet. 36. Igazságügyi Minisztérium. 39. Tompa Mihály. 41. Alsó közepe. •ziAjy uioiduia} iui[Bpö3oj -sojéj^ Rónánál tdauuQ ;sajfa/eay\; Balázs Éva: Miről dalol a madár? „Csivit, csivit, száll a fecske. Csivit, csivit, mindent lát és mindent hall. Csivit, csivit, most leszáll egy kopár hegyoldalra. Csivit, csivit, körös-kö.rül minden csupasz, csak homok és kő van erre. Csivit, csivit, mást nem lát a kíváncsi fecske, de azért tovább mondja a maga mon- dókáját. Csivit, csivit.” . „De mintha arra messze, valami mozogna a földön. Lássuk csak, mi az. Csivit, . csivit.” , „Hiszen ez egy kis virág! Alig lehet észrevenni, oly fiatalka még és oly félénk. Egészen a földhöz tapad. Nézzük hát meg közelebbről. Csivit, csivit.” Repül a fecske, köröz a vi- * rág felett, csodálkozva. A kis virág a gyenge szellőtől is remeg, oly ijedt szegényke. S az enyhe napsugártól is majd elég. Az apró harmatcsepp- től pedig, mely kelyhén csillog, szinte lerogy, oly töré- . kény. „Ejnye, csivit, csivit.’’ — Napot, esőt, friss szelet kívánok, csivit, csivit! — köszönt a fecske. — Jaj, ne is emlegesd őket, még nem látták meg, de ha meglátnak, elpusztítanak! — sápadozott a kis virág. — övék ez a hegyoldal, s nem tűrnének meg itt. Miért is bújtam elő a földből, ó, én szerencsétlen ? — kesergett ,bánatosan. — Csivit, csivit, nem tudod, mit beszólsz. En már világot látott madár vagyok, hallgass rám, csivit, csivit. Mindenkire szükség van, aki él/ terád is. Ne panaszkodj hát, .csivit, csivit, az ég kék és az ’ élet ;vidám. — Mit mondasz? — ámult él a kis virág. — Kinek is lenne rám szüksége, gyönge, semmi kis virágra? Nem jár erre még a madár sem, te vagy az első, aki idetévedt. — Csivit, csivit, i éppen azért vagy itt te, virágocska. Ha egyszer-egyszer vándor jár majd erre, elfárad, elcsügged a kopár hegyoldalon. Csivit, csivit, érted-e? Leül, sóhajt, nincs ereje továbbmenni. S akkor észrevesz téged. Te rámosolyogsz és máris derűs szívvel ballag tovább, s eljut, ahová mennie kell. Csivit, csivit. — Gondolod? — kezdett reménykedni a kis virág. — Csivit, csivit, hihetsz nekem. Ha te nem derítenéd fel, ki tudja, a vándor talán sohasem érne céljához. Csivit, csivit. Viríts, kis virág, s meglátod, jönni fog a vándor! Csivit, csivit. A kis virág kihúzta magát, magasra tartotta fejét, rózsaszínű szirmait szétterítette. Szép volt, kis színfolt a kopár. lejtőn. Mindjárt észrevette mindenki. A nap, a szél és a felhő. — Mi uralkodunk itt a hegyen, ez a lejtő a mi ta‘ nyánk! — zúgolódtak. — Eredj innen kis virág, ha nem akarsz minket megharagítani ! De a kis virág csak ott maradt. Virított és vári- Majd csak jön a vándor, a kis fecske megmondta. A nap forrón rásütött: — Elégetlek, eltikkasztlak! — susogta lángolva. A kis virág meg sem rez- dült. A felhő locsogva duzzogott: — Eláztatlak, megfullaszt- lak! — és rázúdította kemény esőcseppjeit. A virágocska rendíthetetlenül virult. — Letörlek, széttéplek' — suhogta a szél és vadul ráfújt. Meg sem rebbentek az apró szirmok. A nap, a felhő és a szél csodálkozva adták fel a harcot: Miből vagy te, kis virág, hogy ilyen erős vagy? Talán vasból? A kis virág nem felelt. Várt a vándorra, akinek S ad majd enyhet és derűt. „Csivit, csivit, fák és bokrok, figyeljetek. Csivit, csivit, kis bogarak, gyíkok, lepkék, nagy madarak, halljátok. Csivit, csivit, száll a fecske. Csivit, csivit, mindent lát és mindent h /. Tudjátok-e, csivit, csivit, arra messze, fenn a kopár hegyek köves, homokos lejtőjén, hol élőlény meg nem élhet, él arra egy kis virág. Csivit, csivit, úgy szólítják: vasvirág. Pedig nem vasból van ... Csivit, csivit!” Honza és a gazda CSEH NÉPMESE Élt egyszer egy özvegyasz- szony a fiával. Olyan szegények voltak, mint a templom egere, sose ettek eleget. Mikor Honza felnőtt, így szólt hozzá az anyja: — No fiam, most már nagy lettél, eredj nézz szét a világban. Próbálj szerencsét, s ha sikerül, ne feledkezz meg szegény anyádról. Honza útnak indalt. Ment faluról, falura, míg végül egy gazdag paraszthoz elszegődött napszámosnak. Heggel így szólt Honzához a gazda: — Gyere, szelj magadnak egy szelet kenyeret. Ma kimégy a búzaföldemre markot szedni. Honza fogta a kést, odaillesztette a kenyérhez, de még bele sem vágott, mikor a gazda rákiáltott: Kreesmáry László: Konyhabál • A konyhában áll a bál, a sok táncos járja már — csárdást táncol a Fedő. keringőt a Habverő. A Nyújtófa derekát a Seprűnyél kapja át. S ropják-rakják sokáig — a Villa is bokázil^ Hejje-hajja, ihajja — ezt a nótát, ki hallja? Tapsol a Tepsi, ta-ta-ta, csaesa-csacsa-csacsa-csa. énekel a Fakanál — áll a vidám konyhabál! / — Holló, hohó, ez kissé vastag lesz! — Honza feljebb húzta a kést, hogy vékonyabb szeletet vágjon, de a gazda újra rászólt: — Hohó. hohó, ez még mindig sok!... Vágj ennél is kevesebbet! Ellenben, ha azt akarod, hogy nagyobb legyen, tedd a patak vizébe, ott majd jól megdagad, vastagabb lesz. Honza kiment a mezőre. Megette a vékonyka szeletet, aztán leheveredett egy bokor alá pihenni. Elaludt. Mire felébredt, már esteledett. Felállt, megkötött egy kévét, I mire besötétedett, hazatért. — No, remélem rendbe tetted az egész mezőt — mondta Honzának a gazda. — Hohó. hohó, az egy kicsit sok lett volna! válaszolt* Honza. — Ej, ej — elégedetlenkedett a gazda —, a felével azért csak kész lettél? . —■ Hohó, hohó, még az is sok lenne! — Micsoda?! Csak nem azt akarod mondani, hogy reggeltől estig csupán egy kévét kötöttél össze? — De azt bíz én! És azt az egyet is beletettem a patakba! Hadd dagadjon ott! így nagyobb lesz! Fordította: Karait kazalig