Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-17 / 271. szám

ffffi. ifWSJhSer Wi' Közlemény az MSZMP Központi Bizottsága üléséről (Pofytatás m L «M»MQ és egyéni érdekek összhangjá­nak megteremtéséért A so­ron lévő ideológiai, politikai és gazdasági feladatok meg­oldásával, az ellentmondások­ból keletkező feszültségeket leküzdve erősíteni ’ és fej­leszteni kell a munkás-pa­raszt szövetséget és a szocia­lista nemzeti egységet Belpolitikai életünk • legfőbb jellemzője né­pünk mindennapos alkotó te­vékenysége, helytállása az építőmunkában. A X. kong­resszus határozata, negyedik ötéves tervünk a munkásosz­tály, a parasztság, az értelmi­ség mindennapi munkájában valósul meg, s ez jövő fejlő­désünk legfontosabb záloga. A munkásosztály magatartása, munkája, fegyelme, szemléle­te, a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom példája kihat az egész társadalomra, városban és falun egyaránt. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozói a nehéz időjárási viszonyok közepette is jó termést takarí­tanak be. Értelmiségünk alko­tó munkája szocialista fejlő­désünk szerves részévé vált. A kongresszus a tár­• sadalom fontos kérdé­sei során külön foglalkozott a nők. az ifjúság helyzetével és a népesedés kérdésével. — A kongresszus határoza­tainak megfelelően nagy erő­feszítések történtek a nők helyzetének könnyítésére. Két év alatt számos központi in­tézkedés, állami rendelkezés és az üzemek, vállalatok, in­tézmények helyi akciói vitték előbbre a dolgozó nők helyze­tének könnyítését célzó párt- határozat végrehajtását. Vál­tozatlanul elsőrendű fontos­ságú feladata egész társadal­munknak a nők egyenjogúsá­gának mind teljesebb megva­lósítása az élet minden terü­letén. — Az országgyűlés megal­kotta az ifjúsági törvényt, a kormányzat, a társadalmi erők széles körű programot dolgoztak ki, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, s a fiata­lok más érdekvédelmi szerve­zetei is megmozdultak annak érdekében, hogy az ifjúság problémái gyorsabban és a korábbinál jobban megoldód­janak. — A párt, a népfront, a Magyar Nők Országos Taná­csa és a kormány napirenden tartják a népesedés alakulá­sának nagy fontosságú kérdé­sét Számos részintézkedés történt a népszaporulat ked­vezőbb alakulása érdekében. A kedvezőtlen jelenségek okainak mélyreható feltárása és fokozatos megszüntetése azonban — tekintve a kérdés szerteágazó és bonyolult tár­sadalmi, gazdasági és köz­egészségügyi vonatkozásait — körültekintő vizsgálatot kí­ván; ez folyamatban van. zalékkal szemben évi 4,6 szá­zalékkal növekedett. Mező- gazdaságunk most már évek óta rendszeresen kielégíti az ország kenyérgabona-szük­ségletét, s nagy eredmény, hogy megoldottnak tekinthető a korszerű kukoricatermesz­tés, a baromfi- és újabban a sertéstenyésztés. Most mezőgazdaságunkban — az eddigi eredmények meg­őrzése és továbbfejlesztése mellett — a növénytermesz­tésben a cukorrépa-, a do­hány- és a zöldségtermesztés, az állattenyésztésben a szarvasmarha-tenyésztés, a hús- és tejtermelés erőteljes fejlesztése és gazdaságosabbá tétele a fő feladat. Az ismert és még meg- • levő hiányosságok elle­nére a kereskedelem sokat fejlődött. Ezt meggyőzően bizonyítja a viszonylag egyen­letes és kielégítő közellátás olyan körülmények között, amikor az országban, több éves átlagot összehasonlítva, az egy főre eső fogyasztás a régebbi évi 3,6 százalékkal szemben az utóbbi időben évi 5,5 százalékkal növekedett. A feladat most az, hogy az ipar és a kereskedelem között jobb együttműködés alakuljon ki; a kereskedelem átgondol­tabban adja meg rendeléseit az iparnak; az Ipar gyorsan, jó minőségben és a kívánt mértékben elégítse ki a kereskedelem megrendeléseit, s feleslegesen ne halmozza­nak fel készleteket. III, A gazdasági építőmunka A X. kongresszus határo­zatainak jelentős része a szocialista társadalom alap­jait érintő gazdasági építő­munka kérdéseivel foglal­kozik, amelyeknek pártunk tevékenységében is döntő szerepük vari. A Közjjöntf Bizottság megállapítja, hogy a kongresszus által jóváha­gyott gazdaságpolitikai Irányelvek érvényesülnek, az elhatározott gazdasági fel­adatok megoldása folyamat­ban van. 1 A népgazdaság az el- múlt két évben a kongresszus irányvonalának megfelelően és a IV. öt­éves terv előírásaival össz­hangban fejlődött. A nemzeti jövedelem — az 1961—67. közötti idő­szak évi 5,3 százalékos át­lagával szemben — 1968— 71-ben évi átlagban 6,1 szá­zalékkal növekedett. A IV. ötéves terv első két évében a termelés össznövekedése — lényegében azonos dolgozói létszámmal — teljes egészé­ben a munka termelékenysé­gének emelkedéséből adó­dik. Ugyanezen években a társadalmi összfogyasztás a nemzeti jövedelemmel közel azonos mértékben emelke. dett. Problémát okozott, hogy a nemzeti jövedelem felhasz­nálásában 1971—72-ben a tervezettnél nagyobb rész­arányú a felhalmozás. Biz­tosítani kell, hogy a követ­kező három évben a nem­zeti jövedelemből a felhal­mozás aránya az ötéves terv előírásainak megfelelően 23—25 százalék legyen. 2 2 Az ipar általános növe- kedési üteme a korábbi­akhoz képest valamelyest — évi 6,8 százalékról 5,7 szá­zalékra — csökkent. Kedve­ző. hogy az ipari termelésen belül a kiemelt iparágak — vegyipar, energiaipar, építő, ipar, — az átlagosnál na­gyobb mértékben növeked­tek. Viszont a tervszerűen visszafogott szénbányászat mellett. a ruházati ipar termelése a tervezettnél lassabban, csak évi 4,3 szá­zalékkal nőtt Nem a terve­zettnek és nem a szükség­letnek megfelelően növeke­dett az építőanyag-ipar ter­melése. —■ Az iparban a termelés strulri ills változásának Irán’ megfelelő, bár an­nak mértéke még nem ki­elégítő. A központi fejlesz­tési programok teljesítését — a közúti járműgyártást, a könnyűipari rekonstrukciót, az alumíniumipari fejlesz­tést, a könnyűszerkezetes építési módot, a földgázfel­használást, a kőolajtermékek vegyipari feldolgozását, a számítástechnika alkalma­zását — továbbra is kiemelt feladatként* kell kezelni. A feladat most az ipar progresszív ágazataiban a termelés növekedési ütemé­nek emeléséhez szükséges rendszabályok kidolgozása, a gazdaságos cikkek terme­lésének növelése és a nem gazdaságos cikkek termelé­sének további, gyorsabb ütemű csökkentése. — A gazdasági irányító szervek külön vizsgálják meg és kísérjék figyelemmel az or­szág ipari termelésének jelen­tős részét előállító legnagyobb 40—50 állami vállalat tevé­kenységét és amelyiknél az szükséges, külön intézkedéssel biztosítsák a megfelelő mun­kához szükséges feltételeket. Az általánostól eltérő megol­dást kell kidolgozni és alkal­mazni annak a több ezer dol­gozót foglalkoztató 8—1G nagyvállalatnak a korszerű­sítésére, amelyeknél a ter­melési struktúra szükséges átalakításához saját erőből nem biztosíthatók az anyagi eszközök.-— A kongresszus határoza­tának megfelelően az ipari szövetkezetek az állami nagy­ipart hasznosan kiegészítve főleg a lakosság közvetlen szükségleteire termeljenek, a növekvő Igényeknek megfele lően szolgáltatásokat végezze­nek. Az Ipari termelés struktúrá­jának korszerűsítésére irá­nyuló munka érdekében a fej­lődés szempontjából jelentős állami nagyüzemek számára biztosítani kell a szükséges munkaerőt, mert még gyako­ri, hogy munkaerő hiányában nagy értékű termelőberende­zések kihasználatlanok. A mi­nisztériumok a termelési fel­tételek korszerűsítésével együtt dolgozzák ki a belső munkaerő-tartalékok felsza­badítására. átképzésére és át­csoportosítására vonatkozó terveket, ideértve a megfelelő kereseti viszonyok és munka- feltételek megteremtését is a fejlesztendő területeken. ‘í c. mezőgazdaság össze termelése az elmúlt két évben a tervezett évi 3,6 #zá­(S A közlekedés és áru- szállítás kielégítően megoldja a népgazdaság év­ről évre növekvő szállí­tási feladatait. A vasúti szállítás korszerűsítése, a je­lentős méretű útépítés, a gép­kocsi teherszállítás, az autó­busz-hálózat, a személygép­kocsi-állomány növekedése lendületesen folytatódik. A továbbiakban nagyobb erőt és figyelmet kell fordíta­ni a még nem kielégítő tö­megközlekedés fejlesztésére, elsősorban az egyesítés száza­dik évfordulóját ünneplő fővárosunkban, Budapesten. fi Az 1968. január elsején életbe lépte­tett gazdaságirányítási rend­szer alkalmas és ha­tékony eszközként szolgálja a szocialista tervgazdálkodást, a szocialista építés céljait. A gazdasági irányítás fejleszté­se azonban továbbra is fel­adat, hasznosítani kell az el­múlt évek tapasztalatait és szem előtt kell tartani, hogy a fejlődés folyamatában vál­toznak a feltételek, új tech­nika lép be és új szervezés bontakozik ki, növekednek a követelmények az irányítás­sal szemben. Legfőbb tenni­valónk a következők: — A Központi Bizottság kezdeményezésére, a párt­szervek irányításával elké­szült a gazdaságirányítás mai helyzetének és problémáinak átfogó elemzése. A kormány szerveinek, erre építve, ki kell dolgozni ok a népgazda­ság tervszerű fejlődését biz­tosító közgazdasági szabályo­zók módosítását úgy, hogy azok 1975-ben, az új ötéves terv indításának időpontjára bevezethetők legyenek. — 1973-tól kezdve meg kell szüntetni a vállalati nye­reség és a bérek alakulásá­nak szoros kapcsolatát a szén- bányászatban és a villamos- energia-iparban, központilag szabályozva a. bérfeilesztési. Kísérletképpen néhány ipari és építőipari vállalatnál be kell vezetni az átlagbér-sza­bályozás helyett a létszám- megtakarításra jobban ösz­tönző bértömeg szabályozás rendszerét *7 Az új irányítási rend­* * szer bevezetése óta el­telt négy év alatt a népgaz­daságban a termelés és a fejlődés tervszerűsége a ko­rábbinál nagyobb mértékben érvényesült. A tervezőmunka is fejlődött, növekedett a kö­zéptávú ötéves tervek meg­alapozottsága és szerepe. Eb­ben a ciklusban van először az üzemeknek és a tanácsok­nak is önállóan kidolgozott Ötéves tervük. Megkezdődött a tudományosan megalapozott országos 15 éves távlati terv és annál hosszabb időre szóló fejlesztési programok kidol­gozása. Feladataink: A gazdaság tervszerű fej­lődésének erősítése érdekében javítani kell a népgazdasági tervek megalapozottságát, fej­leszteni kell a tervezőszervek közötti együttműködést és munkamegosztást, fokozni kell a tervek végrehajtásának ellenőrzését. A tervek meg­alapozottságának javítása a központi fejlesztési progra­mok és a beruházások jobb műszaki, gazdasági elő­készítését, á naturális célok és a pénzügyi fedezet ponto­sabb összehangolását, vala­mint az ár- és értéktervezés fejlesztését teszi szükségessé. — A népgazdasági terve­zésről törvényt kell alkotni, amelyben biztosítani kell az Országos Tervhivatal na­gyobb hatáskörét is. Növelni kell az ágazati minisztériumok felelősségét tervjavaslataik realitásáért, a műszaki fej­lesztés irányáért és a terve­zési struktúra korszerűsítésé­ért. Megfelelő előkészítés után létre kell hozni a Mi­nisztertanács szerveként az Állami Tervbizottságot, amely jobban összehangolja a mi­nisztériumok és főhatóságok tervezőmunkáját, javaslatokat tesz a kormánynak a nép- gazdasági tervre és a gazdasá­gi szabályozásra, s ellenőrzi a végrehajtást. O A beruházások több éven át meghaladták a népgazdaság lehetőségeit, túl­méretezetté váltak, szétszórt­ságuk növekedett és a befe­jezetlen beruházások állomá­nya magas szintre emelkedett. 1970—71-ben a beruházások és a fogyasztás együttes ösz- szege érezhető mértékben meghaladta a megtermelt nemzeti jövedelmet; növeke­dett te költségvetési híány-és* az ország külföldi adóssága. « A Központi' Bizottság és a kormány 1971 végén az 1972 évi beruházások fő összegét lényegében az 1971. év szintjén állapította meg. Ez megfelel a IV. ötéves terv tényleges beruházási előírá­sainak. Az intézkedések ha­tására 1972-ben a megfelelő szintre korlátozódtak mind a központi, mind a vállalati beruházások. A kérdés nagy népgazdasági horderejét számba véve a beruházásokat a továbbiakban is szorosan kézben kell tartani, hogy azok külön-külön bármeny­nyire is indokoltak volnának — összességükben ne halad­hassák meg a népgazdaság tényleges lehetőségeit. Jelenlegi gazdaságirá- * nyitási rendszerünkben az árrendszer fontos szabá­lyozó szerepet tölt be a nép- gazdasági tervek megvalósítá­sában, a gazdasági munka ha­tékonyságában, a termelés és a fogyasztás alakulásában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fix, a limitált és a szabad árak rendszere alap­vetően betölti rendeltetését. Ugyanakkor az áraknál még számos megoldatlan kérdés van, ami a gazdasá­gi fejlődést is zavarja. Az építőiparban az 1968-ban központilag elhatározott 13 százalékos áremelésen túl a termelői árak túlzott, évi 4 százalékos emelkedése, a ki­vitelezés költségeinek növe­kedése esetenként lehetet­lenné teszi a tervek végre­hajtását és súlyosan ter­heli a költségvetést. Fix áru végterméket kibocsátó szá­mos nagyüzemnél a szabad arakkal dolgozó kooperáló vállalatok által felemelt ter­melői árak hatása nehé- problémákat okoz a gazdál­kodásban. A rögzített fogyasztói árait egy részénél a rendkívül magas állami ártámogatás a költségvetésben fokozódó fe­szültséget okoz. Ugyanakkor a szabadáras fogyasztási cikkek áremelkedéseinek egy része indokolatlanul terheli a fogyasztót. A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy gazda­ságpolitikai céljaink elérése érdekében folytatni kell a jelenlegi árpolitikát. Tovább, ra is az értékarányos árak­ra kell törekedni, de köz­ben maximálisan biztosítani kell az árak stabilitását. A felismert hibákat ki kell küszöbölni. Ennek érdeké­ben: — Mind a termelői, mind a fogyasztói áraknál javíta­ni, szélesíteni és szigorítani kell az árellenőrzést. Ki kell terjeszteni az árváltoztatás bejelentési kötelezettségét, s a megalapozatlan áremelése­ket nem lehet engedélyezni. — A termelői áraknál a rögzített, a limitált és a szabad árak mellett széles­körűen be kell vezetni a megrendelőt z és a szállítót egyaránt kötelező szerződé­ses árak rendszerét. — A kötött építőipari árak arányát a jelenlegi 60 százalékról 90 százalékra kell növelni. Az építőipari költségeket kötelező norma­tívák alapján kell felszámol, ni és maximálni kell a ha­szonkulcsot. — A Központi Bizottság, mérlegelve a helyzetet és megvizsgálva az illetékes állami gazdasági szervek ide vonatkozó javaslatait, el­fogadta, hogy néhány fo­gyasztási cikknél — külön­böző okoknál fogva — most áremelést kell végrehajtani. Ezek a következők: A ráfordítási költségek megközelítése és az állami ártámogatás csökkentése céljából a tej- és tejtermé­kek fogyasztói árát átlago­san 30 százalékkal kell fel­emelni. Az utalványra adott csecsemőtej ára nem emel­hető. Az élelmezési normák felemelésével,“ a költségvetés ■^terhére a gyermekgondozó intézmények, a kórházak és hasonló intézmények tejel­látásának eddigi szintjét fenn kell tartani. A tej- és tejtermékek fo. gyasztói ára emelkedésének részbeni ellensúlyozásául, az áremeléssel egyidejűleg a nyugdíjakat, a járadékokat, a családi pótlékot, a gyer­mekgondozási segélyt és az össztöndíjakat egységesen havi 50 Ft-tal fel kell emel­ni. A költségvetési bevételek növelése céljából fel kell emelni az égetett szeszes ita­lok és a cigaretta árát. A költségvetés bevételei­nek növelése céljából, vala­mint a gépjármű-közlekedés nagyarányú növekedése mi­att szükséges járulékos be­ruházások (útépítés stb.) költségeinek részbeni fede­zésére fel kell emelni a személyi tulajdonban lévő gépkocsik adóját — a gép­kocsik nagyságától függően differenciálva — átlag ha­vi 100 Ft-tal, a motorke­rékpárokét havi 20 Ft-tal. A Központi Bizottság megvizsgálta a nagy állami hozzájárulást igénylő fo­gyasztói húsárakat is. Úgy foglalt állást, hogy a hús fogyasztói árának indokolt és szükséges felemelésére 1976-ban, a következő öt­éves terv elején kerüljön sor. Akkor is úgy, hogy a hús árának felemelését ez­zel egyidejűleg és annál na­gyobb mértékben bér- és szociálpolitikai intézkedé­sekkel, valamint a textil-, ruházati és egyéb iparcikkek árának csökkentésével kell ellensúlyozni. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a most elha­tározott áremelések után az alapvető élelmiszerek ára: í az ötéves terv hátralévő ré szében maximálisan stabili zálni kelll A IV. ötéves ter v- végéig az alapvető fogyás:/ tási cikkek hatóságilag rög zített árai nem változhatnak A szabadáras cikkek körét nem lehet bővíteni. Irt Országunk adottsága * — különösen nyers anyag-szegénységünk — kö vetkeztében népgazdaságán, s annak fejlődése nagv mértékben függ a nemzri- itözi gazdasági tevékenység­től. Nemzeti Jövedelműn! mintegy 40 százaléka a kül­kereskedelmi forgalomban realizálódik és ma már • nemzeti jövedelem 1 száza­lékos növelése a külkeres­kedelmi forgalom 2 százalé­kos növelését igényli. Mindennek következtében Magyarország széles körű gazdasági kapcsolatokat épí­tett ki, s azokat növelni kí­vánja a jövőben is elsősor­ban a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal. Gazdasági kapcsolatainkat bővítjük a fejlődő orszá­gokkal és a fejlett kapitális, ta országikkal is. Külkereskedelmünk az el­múlt négy év alatt is len­dületesen fejlődött,. 1968— 69-ben a tervezett irányban, 1970—71-ben azonban nem a tervezettnek megfelelően, összességében az import négy év átlagában évi 15 százalékkal, az export osals évi 12 százalékkal növeke­dett. Mivel ez az arány tar­tósan egészségtelen, az ille­tékes párt- és állami szer­vek 1971. decemberében határozott intézkedéseket hoztak és ennek eredménye, ként 1972. első 9 hónapja alatt az import 4 százalékkal csökkent, az export viszont 23 százalékkal növekedett. Ez azonban csak átmeneti és részeredmény. A népgaz­daság megfelelő fejlődését^ az ország nemzetközi fizeté­si mérlegének kívánatos alakulását az export és a* import egészséges arányának tartós megteremtésével lehet csak biztosítani. 11 Nemzetközi , gazdasági ■*"“*• kapcsolataink különle­ges fontosságú eleme a KGST-országok közötti sza­kosítás és kooperáció gazdag lehetősége, amellyel ez ideig még csak kis mértékben tudtunk élni. Az együttmű­ködés új, magasabb formá­ját nyitja meg az önálló nemzetgazdaságokon ala­puló szocialista gazdasági Integráció közösen kidolgo­zott komplex programja, amelynek .megvalósítását a Magyar Népköztársaság min. den tőle telhető módon elő­mozdítja. 12 A x- kongresszus gaz­* daságpolitikai határo­zatainak végrehajtása folya­matban van, de ez még sok­irányú és lendületes munkát kíván az illetékes párt-, ál­lami, gazdasági szervektől^ a társadalmi szervezetektől, a dolgozó tömegektől egy­aránt. E határozatok végre­hajtásától függ népgazdasá­gunk erősödése, az életszín­vonal további emelkedése^ szocialista társadalmunk fej­lődése. A tennivalók gazda­ságirányítási rendszerünk to­vábbfejlesztése érdekében 1975-ig: — A népgazdaság irányító^ inak meg kell vizsgálniok a gazdasági fejlődést eddig ha­tékonyan segítő, de a nagy állami vállalatok műszaki, gazdasági fejlődését ma már inkább fékező eszközlekötési járulék csökkentésének, eset­leg megszüntetésének lehető­ségét — 1975-ig a közszolgáltató vállalatok - gazdálkodási rendjét újból átfogóan felül kell vizsgálni és tovább kell fejleszteni az V. ötéves terv feladatainak megfelelően. "I A feladatok megoldá­sa érdekében a gazda­sági vezetőknek intenzíven kell dolgozniok a Központi Bizottság és a kormány üzem- és munkaszervezésről szóló határozatának végre­hajtásán. El kell érni, hogy valamennyi gazdasági egy- •»égben lényegesen korszerű- ódjön a szervezettség. En- íek során gátat kell vetni aa adminisztratív létszám egész­ségtelen felduzzadásának is. E folyamatot * párt- és szak- szervezeti szervek fokozott uértékben ösztönözze; segít­ek és ellenőrizzék. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents