Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)
1972-11-16 / 270. szám
KWlft mmTKmttxrXB f9T2. november 1® i m«ff Le Duc Tho Moszkvába érkezett Az alapszerződés és Európa KOMMtNTÁR: Százharminc kiférő Megérkeaett Buenos Aires- ből Rómába az a 130 emberből álló csoport, amely pénteken hazakíséri Argentína volt diktátorát, a 77 éves Juan Perónt, aki 16 évi száműzetés után lép most ismét hazai földre. Egyelőre, úgymond nem véglegesen. Csupán néhány napos, vagy hetes „felderítő” útra megy, hogy kiderítse, „tehet-e valamit Argentína békéjéért?” Több, mint másfél évtizedes madridi száműzetés után a Lanusse-kormány most engedélyezte Perón látogatását, oly sokan kívánták. A justicialista párt bejelentette: egymillió embert vonultat ki pénteken fogadására, a Buenos Aires-i repülőtérre. Erre a kormány közölte: lezárja a repülőtér felé vezető egyetlen gyorsforgalmi utat. Az Argentin Általános Munkásszövetség viszont általános sztrájkot hirdetett péntekre, ám Lanusseéknek erre is volt válasza: hivatalos ünnepnapnak nevezték ki november 17-ét, tehát amúgy sem kell senkinek dolgozni. Hosszú idő után Lanusse kormánya az első Argentínában, amely viszonylagos stabilitást teremtett. Vajon miért állnak mégis tömegek a mögött a követelés mögött, hogy Perón térjen vissza? Kik és mit várnak még egy 77 éves embertől? Perón diktatúrája végig ellentmondásos volt, amíg csak tartott. Sokan soha sem bocsátották meg neki, hogy nemcsak a náci Németországban tanulta a katonai tudományokat, de végig — illetve amíg csak lehetett — rokonszenvezett a tengelyhatalmakkal, miként Hitler és Mussolini is szimpatizáltak vele. Ugyanakkor sokan el akarják temetni Perón múltjának ezt az — enyhén szólva — szépséghibáját s arra teszik a hangsúlyt, hogy a diktátor a harmadik világ önállósulásának egyik élharcosa volt, ami egyet jelentett a Latin-Amerikára rátelepedő USA-imperializmussal való szembefordulással. Korai lenne még jóslásokba bocsátkozni Argentína jövője felől. Annyi tény: Lanusse a stabilitás, az általános nemzeti kiegyezés és megbékülés jegyében engedélyezte Perón hazatérését, de nem valószínű, hogy Perón újbóli hatalomra jutását is harc nélkül venné tudomásul. Maga Perón sem nyilatkozott eddig egyértelműen: elnöke akar-e lenni újra Argentínának, vagy csakugyan, pusztán tájékozódás miatt tér most haza? Az sem mellékes a dologban, hogy végül is élete alkonyán lévő, 77 éves politikusról van szó, akinek emberi számítás szerint túl sok ideje nem lehet már hátra. (KS.) 30. Csókolom a kezüket! — állt meg mellettük a kölni gyógyszerész. Szász a logikai sorban már csak egyetlen figurát keresett, Frischt, a Gestapo megbízottját, bár ugyanilyen erővel lehetett a keresett személy Carl von Clodius, a német birodalmi külügyminisztérium gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője is. A német követelések tételei Szász előtt feküdtek, s elő sem kellett vennie gyűjteményéből, már fejből tudta: „...A németek követelik egymillió tonna bauxit kiszállítását... A németek követelik 400 ezer ton- ■B bauxit kiszáll! táLe Duc Tho, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének különleges tanácsadója szerdán — úton a francia fővárosba — Pekingből Moszkvába utazott. A kínai főváros repülőterén Lish Dél-Vietnam egymástól távol eső területein a szabadságharcosok tüzérségi támadásokat intéztek a saigoni rendszer csapatainak állásai ellen. A Mekong folyó deltavidékén öt, a Da Nangtól délre fekvő területeken hat alkalommal léptek működésbe a népi erők ágyúi és gránátvetői. A VDK ellen bevetett B— 52-es repülőerődök három bevetésben támadták a Hanoitól mintegy 130 kilométerrel délre fekvő Tanh Hoa környékét és további nyolc alkalommal bombázták a demilitarizált övezettől közvetlenül északra lévő terüleA dolgozó ifjúság világtalálkozója — amelyen 115 ország fiataljai képviseltették magukat — szerdán befejezte munkáját. A nyilatkozat üdvözli a szocialista országok új társadalom építésében részt vevő ifjúságát, résztvevők támogatásukról L' jtosítják a kapitalista országok dolgozó ifjúságát, amely harcol a munkához való jog biztosításáért, a béremelésért, a közoktatás demokratizálásáért és szolidaritást vállalnak a fejlődő országok ifjúságával, amely küzd a belügyekbe való imperialista beavatkozás ellen, a független nemzetgazdaság megteremtéséért. A nép érdekeit szolgáló radikális reformokért. A találkozó résztvevői támogatásukról biztosítják a kapitalista országok dolgozó ifjúságát, amely harcol a munkához való jog biztosításáért, a béremelésért, a közA nyugatnémet választási küzdelem fokozódásával mindennapossá váltak a gyalázkodó kifejezések. A jobboldal például kampányt indított ilyen módszerekkel Willy Brandt kancel. lár ellen. A kampányban a bajor CSU elnöke, Franz Josef Straus jár élen. Kedden este például Regens- burgban védelmébe vette a „háztulajdonosokat és vállalkozókat”, akiket szerinte sát... A németek követelik 50 ezer hízósertés kiszállítását...” És így tovább. A tételek egyre nőttek, s velük arányban a német fél fokozatosan megszüntette a fizetéseket. A szállító vállalatokat a Magyar Nemzeti Bank kártalanította, kliringhitel alapján, s a német adósság egyre jobban növekedett. Horthy kabinetirodáján talált feljegyzés tanúsága szerint Németország tartozása 1943-ra már 640 millió márka volt, ami az akkori pengő—márka értéket véve alapul, egymil- liárd pengőnek felelt meg. Ezt a folyamatot indította el Gömbös, az akkori Bauxit Trösztnél pedig Clodius vagy dr. Werner Daitz. Ha ebből indulok ki — gondolta Szász, — akkor Szien-nien kínai miniszterelnök-helyettes búcsúztatta. Jelen volt Vaszilij Tolsztyi- kov szovjet nagykövet is. Mint jelentettük, a Párizsba készülő Le Dúc Tho kedden megbeszélést folyteket. Dél-Vietnamban 18 bevetésben intéztek támadást a népi erők feltételezett állásai ellen. Mint a VNA hírügynökség hírül adja, tovább romlott a saigoni rendszer katonáinak harci szelleme; október folyamán összesen 1640 tiszt és katona dezertált a saigoni egységekből, egy részük átállt a felszabadító erőkhöz, a többiek hazatértek családjukhoz. A saigoni amerikai katonai parancsnokság közleménye arról számol be, hogy a VDK területe ellen intézett amerikai légitámadásoknak a múlt hónapban, tehát az oktatás demokratizálásáért. A küldöttek szolidaritási vállalnak a fejlődő országok ifjúságával, amely küzd a belügyekbe való imperialista beavatkozás ellen, a független nemzetgazdaság megteremtéséért, a nép érdekeit szolgáló radikális reformokért. A találkozó résztvevői követelik, hogy mielőbb valósítsák meg Indokínában és a Közel-Keleten az igazságos békés rendezést és szűnjék meg az imperialista agresz- szió a világ más térségeiben. Üdvözlik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésében bekövetkezett pozitív változásokat, azt a kezdeményezést, hogy 1973-ban Moszkvában rendezzék meg a békeszerető erők világkongresszusát. A nyilatkozatot egyhangúlag elfogadták. a „kommunistákkal cimboráié” szociáldemokraták érdemtelenül támadnak. A jobboldali lapokban anonim megbízóktól — úgynevezett választási közösségektől — egész oldalas fizetett hirdetések jelentek meg, amelyek a kancellárt az anarchista Baader—Mein- hof csoporttal hozzák eszmei közelségbe. Az egyik hirdetés szerint a kancellár szinte lényegtelen a bizonyítási eljárásomban, hogy megtudjam, Frisch maga járt-e el, vagy parancsnoka, feljebbvalója, dr. Werner Daitz. Ki támadhatta meg a Bauxit Trösztöt?... Nem a személy fontos, hanem a szándék. Valószínűnek látszik azonban, hogy Daitz körülnézett előbb Magyarországon, Berlinben megtárgyalta a dolgokat Hu- genberggel, a Gestapo gazdasági osztálya délkeleti cso- n-••‘jának vezetőjével, s aztán Hugenberg szemelte ki Frischt, a rátermett embert. Mert a végrehajtás — ha személyekről volt szó — mindenképpen a Gestapo hatáskörébe tartozott. Frischnek gazdasági képzettséggel kellett rendelkeznie, mint bizonyos vonattatott Csou En-laj kínai miniszterelnökkel. Párizsi tárgyalópartnere, Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó szerdán este, vagy csütörtökön reggel utazik Washingtonból a francia fővárosba. kozásban a téma szakértőjének. Nyilván több hetes útra küldték Budapestre, tanulmányozza a bauxitügyet. Talán Svájcba is elment, s megkereste azt a személyt aki tudott egyet s mást a híres Blancart bankházról. Hogy a németek miért határozták el a Bauxit Tröszt megtámadását? Nannál világosabb. Schröder elnökön kívül a legtöbb vezető inkább angolszász beállítottságú, a nyugati tőkés viszonyokat kedvelő ember volt, akiknek ragyogóan megfelelt a svájci tőke megbízhatósága, soha el nem apadó forrásként való bugyogása, a részvénvek '•'"ödes és állandó emelkedése. (Folytatjuk) Nyilatkozatok és kommentárok özöne üdvözölte és értékelte már, az ellenzék, a bonni uniópártok oldaláról támadások sora kísérte a két német állam alapszerződésének parafálását. A meg- jegyzésözönben, az értékelő szavak százezrei között volt egy rendkívül tárgyilagos, nyílt mondat. A bonni tárgyalóküldöttség vezetője, Egon Bahr, a kancellári hivatal államtitkára mondta — miután leszögezte, hogy a két német állam párbeszéde néhány nap híján két év alatt vezetett el az alapszerződés ratifikálásáig: — „A szerződés nem azért jött létre, mert a két állam kormánya ezt így akarta, hanem azért, mert szükségük van rá a két államban élő embereknek.” Másként is ki lehet ezt fejezni — úgy, hogy azt mondjuk: a történelmi szükségszerűség vitte el az eredményig a tárgyalásokat, az európai realitások, közöttük a két német állam fejlődési útjának realitása vezetett az alapszerződéshez. Persze igaz az is, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban, évtizedeken át fenn lehetett tartani a hidegháborús légkört. Kereszténydemokrata kormányok és hoz- zájuK húzó jobboldali sajtószervek hosszú esztendőkön keresztül egyszerűen nem vettek tudomást a szocialista német állam létéről és fejlődéséről, később meg, a lebecsülés öntelt mozdulatával, idézőjelbe tették a Német Demokratikus Köztársaság nevét. Évtizedek' teltek, a szocialista német állam belső ereje és nemzetközi tekintélye szüntelenül nőtt, de a szövetségi köztársaság közéletében — ha egyre elszigeteltebben is — konokul hangoztatták egyesek tagadó álláspontjukat. S ha lassan- lassan csak történelemkönyvekben találkozni Walter Hallstein nevével, még egy éve is volt olyan nyugatnémet politikus, aki a maga jobboldali álláspontját azzal is aláhúzta, hogy újra felemlegette az egyedüli képviselet jogát hangoztató, képtelen Hallstein-doktrinát... Most pedig, az alapszerződés aláírásának másnapján, a bonni kancellár sajtóértekezletén azt mondta: az alapszerződés megszületése után arra számít, hogy a világ államainak többsége hamarosan rendezi kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal. Amikor pedig a négy nagyhatalomnak a két német állam ENSZ- felvételét támogató nyilatkozata nyilvánosságra került, a New York-i ENSZ-palotá- ban már felkészültek a VDK-kiildirtiség utazik több szocialista országba Hanoi (MTI): Több szocialista ország pártjainak és kormányának meghívására szerdán réggel gazdasági kormányküldöttség utazott el Hanoiból. A delegációt Le Thanh Nghi, a VDK Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnökhelyettes vezeti. A küldöttség utazásának célja a VDK. nak nyújtott gazdasági és katonai segítség 1973. évi programjának megtárgyalása a meghívó országok illetékes vezetőivel. A küldöttséget Nguyen Duy Trinh miniszterelnök-helyettes. külügyminiszter és a VDK ^ormányának több más tagja búcsúztatta. Jelen voltak a meghívó országok hanoi képviseletének vezetői is. nagyterem új ülésrendjét-® — hiszen a két német állam küldöttségének érkezése idején új ülésrend szerint ülnek majd a tagállamok küldöttei... Megkezdődött a találgatás arról is, vajon mikor kerül sor a parafálás után az aláírásra ... Erre a kérdésre még hozzávetőlegesen pontos választ is csak november 19-én lehet adni — akkor, amikor a Bundestag-választás eredményét ismeri már az ENSZ és a világ. Mert ha a jelenlegi szociáldemokrata—szabad demokrata koalíció akárcsak egyfönyi többséggel is rendelkezik a bonni pafamentben, még ebben az évt ben sor kerülhet az aláírásra, esetleg úgy, hogy az ünnepi aktusnak az NDK miniszterelnöke és az NSZK kancellárja lesz a főszereplője. Ám ha november 19-én az uniópártok, a CDU—CSlj szerzi meg a többséget, új helyzet áll elő. Az ellenzéki vezetők nyilatkozatai nem világosak ugyan (egyel rte csak a bajor CSU utasítót a el egészében az alanszerző- dést, Barzel, az ellenzék kancellárjelöltje csak a választás után mond végleges véleményt), de a jobboldali sajtó és a Springer-konszern hangja sejtetni engedi a CDU—CSU-taktika fő vonásait. Az ellenzéki álláspont első tétele: az alapszerződés és a hamarosan bekövetke/.p ENSZ-felvétel ,.a német megosztottság jog szerinti megerősítése.” Mintha az elmúlt huszonhárom év, a két német állam párhuzamos, elr lentétes irányú fejlődése, azaz a valóság bármiféle megerősítésre szorulna. A taktikai elképzelés másik tétele: esetleges győzelme esetén az ellenzék „megkísérel javítani a jelenlegi szerződésszövegen.” Mintha elképzelhető lenne, hogy a két esztendeig tartó kemény tárgyalásokon a kompromisszumok lehetséges , határáig elment Német Demokratikus Köztársaságra ilyen fenyegetéssel' hatást lehetne gyakorolni! Egyébként, ami a kompromisszumokat illeti, az NSZK által tett megfelelő engedményeknél többet más kormánytól sem kívánt volna az NDK; az alapszerződésnek éppen az az egyik jellemzője, hogy nem kíván egyik féltől sem elvi; ideológiai, meggyőződésbeli álláspontról való lemondást, A két német állam alao- szerződése — együtt a szovjet—NSZK és a lengyel— NSZK szerződéssel — a békés egymás mellett élés szocialista politikájának érvényre jutását és a szövetségi köztársaság kormányának valóságérzékét fejezi ki. Két független, szuverén és különböző társadalmi rendben élő állam kötött megállapor dást; az NDK és az NSZK huszonhárom hidegháborús év után jószomszédként élhet együtt. Ugyanabban a hónapban, amikor az alapszerződésre odakerült a két tárgyalóküldöttség vezetőjének kézjegye, Helsinkiben megkezdődik az európai biztonsági értekezletet előkészítő tanácskozás. A földrész negyedszázadnál hosszabb idő óta megoldatlan problémája volt az egykori, az éppen száz éve, Bismarck által megteremtett német birodalom helyén létrejött két német állam egymáshoz való viszonya. Az alapszerződéssel végleg a megvalósíthatatlan ábrándok közé kell sorolni azt az elképzelést, hogy a bismarcki konstrukció — amelyet a történelem, a második világháború eredményeként széttört — valaha is újra összeilleszthető. A földrész békéje a realitások ‘[ismerésén, tiszteletben tartásán is alapszik. A realitást, a történelmi fejlődést fog- alta megállapodás-paragrafusokba a két német állam alapszerződése, tehát Euróna békéjének szolgálatában szü- 'etelt Gárdo- Miktől Szüts Dénes: ■ ■ ^ ú'úrty? (t U>tGŰ/&&lb Tüzérséggel támadnak a népi erők Tömeges dezertálások a saigoni hadseregből Végei ért Moszkvában a dorgozó ifjúság vüáglalálkozóia A választási harc finise az NSZK-han amerikai elnökválasztás előtt elrendelt csökkentése óta a B—52-es óriás bombázók szerdán hajtották végre a legtöbb akciót az említett térségben. Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete, a nap folyamán csaknem félórás megbeszélést folytatott Thieu dél-vietnami elnökkel az indokínai konfliktus rendezési tervéről. Bár a megbeszélésről az amerikai nagykövetség részleteket nem közölt, megfigyelők szerint minden bizonnyal a párizsi bizalmas tárgyalások újrakezdésének lehetősége szerepelt a napirenden. Magyar—szoviel töriénisz- lanácskozás Szerdán a Magyar Tudományos Akadémián megkezdődött a magyar—szovjet történész vegyes bizottság háromnapos tudományos tanácskozása. Mátrai László akadémikus, az Akadémia filozófiai és történettudományok osztályának elnöke üd. vözlő szavaiban kiemelte, hogy az 1969-ben alakult vegyes bizottság figyelemre méltó eredményeket ért el a. két ország történészeinek együttműködésében, és számos tudományos' tanácskozáson vitatta .meg a magyar és a szovjet történetírás fontos kérdéseit. Ezután Pach Zsigmond Pál akadémikus, a magyar és A. P. Okladnyikov akadémikus a szovjet tagozat elnöke mondott megnyitó szavakat, majd három munkacsoportban megkezdődött a tudományos tanácskozás. fiát, Peter Pgilly Brandtot 1968-ban a májusi nyugatberlini diákzavargásokban való részvételért bíróság elé állították. Az ifjú Brandtot a jelenlegi kancellár „felkérésére” Horst Mahler ügyvéd a „bankrabló és politikai bandafőnök” védel mezte. (Ismeretes, hog. Mahler perét most tárgyal ják — a Baader—Meinho csoporthoz tartozása miatt '
