Kelet-Magyarország, 1972. november (32. évfolyam, 258-281. szám)

1972-11-16 / 270. szám

KWlft mmTKmttxrXB f9T2. november 1® i m«ff Le Duc Tho Moszkvába érkezett Az alapszerződés és Európa KOMMtNTÁR: Százharminc kiférő Megérkeaett Buenos Aires- ből Rómába az a 130 em­berből álló csoport, amely pénteken hazakíséri Argen­tína volt diktátorát, a 77 éves Juan Perónt, aki 16 évi száműzetés után lép most ismét hazai földre. Egyelőre, úgymond nem véglegesen. Csupán néhány napos, vagy hetes „felderí­tő” útra megy, hogy kide­rítse, „tehet-e valamit Ar­gentína békéjéért?” Több, mint másfél évtizedes mad­ridi száműzetés után a Lanusse-kormány most en­gedélyezte Perón látogatá­sát, oly sokan kívánták. A justicialista párt bejelentet­te: egymillió embert vonul­tat ki pénteken fogadására, a Buenos Aires-i repülőtér­re. Erre a kormány közölte: lezárja a repülőtér felé ve­zető egyetlen gyorsforgalmi utat. Az Argentin Általános Munkásszövetség viszont ál­talános sztrájkot hirdetett péntekre, ám Lanusseéknek erre is volt válasza: hivata­los ünnepnapnak nevezték ki november 17-ét, tehát amúgy sem kell senkinek dolgozni. Hosszú idő után Lanusse kormánya az első Argentí­nában, amely viszonylagos stabilitást teremtett. Vajon miért állnak mégis tömegek a mögött a követelés mögött, hogy Perón térjen vissza? Kik és mit várnak még egy 77 éves embertől? Perón diktatúrája végig ellentmondásos volt, amíg csak tartott. Sokan soha sem bocsátották meg neki, hogy nemcsak a náci Németor­szágban tanulta a katonai tudományokat, de végig — illetve amíg csak lehetett — rokonszenvezett a ten­gelyhatalmakkal, miként Hitler és Mussolini is szim­patizáltak vele. Ugyanakkor sokan el akarják temetni Perón múltjának ezt az — enyhén szólva — szép­séghibáját s arra teszik a hangsúlyt, hogy a diktátor a harmadik világ önállósu­lásának egyik élharcosa volt, ami egyet jelentett a Latin-Amerikára rátelepedő USA-imperializmussal való szembefordulással. Korai lenne még jóslá­sokba bocsátkozni Argentí­na jövője felől. Annyi tény: Lanusse a stabilitás, az ál­talános nemzeti kiegyezés és megbékülés jegyében en­gedélyezte Perón hazatéré­sét, de nem valószínű, hogy Perón újbóli hatalomra jutá­sát is harc nélkül venné tu­domásul. Maga Perón sem nyilatkozott eddig egyértel­műen: elnöke akar-e lenni újra Argentínának, vagy csakugyan, pusztán tájéko­zódás miatt tér most haza? Az sem mellékes a dolog­ban, hogy végül is élete al­konyán lévő, 77 éves poli­tikusról van szó, akinek emberi számítás szerint túl sok ideje nem lehet már hátra. (KS.) 30. Csókolom a kezüket! — állt meg mellettük a kölni gyógyszerész. Szász a logikai sorban már csak egyetlen figurát kere­sett, Frischt, a Gestapo meg­bízottját, bár ugyanilyen erővel lehetett a keresett sze­mély Carl von Clodius, a né­met birodalmi külügyminisz­térium gazdaságpolitikai osz­tályának helyettes vezetője is. A német követelések téte­lei Szász előtt feküdtek, s elő sem kellett vennie gyűj­teményéből, már fejből tud­ta: „...A németek követelik egymillió tonna bauxit ki­szállítását... A németek kö­vetelik 400 ezer ton- ■B bauxit kiszáll! tá­Le Duc Tho, a VDK Pá­rizsban tárgyaló küldöttsé­gének különleges tanácsadó­ja szerdán — úton a fran­cia fővárosba — Pekingből Moszkvába utazott. A kínai főváros repülőterén Lish Dél-Vietnam egymástól tá­vol eső területein a szabad­ságharcosok tüzérségi táma­dásokat intéztek a saigoni rendszer csapatainak állásai ellen. A Mekong folyó del­tavidékén öt, a Da Nangtól délre fekvő területeken hat alkalommal léptek műkö­désbe a népi erők ágyúi és gránátvetői. A VDK ellen bevetett B— 52-es repülőerődök három bevetésben támadták a Ha­noitól mintegy 130 kilométer­rel délre fekvő Tanh Hoa környékét és további nyolc alkalommal bombázták a demilitarizált övezettől köz­vetlenül északra lévő terüle­A dolgozó ifjúság világta­lálkozója — amelyen 115 or­szág fiataljai képviseltették magukat — szerdán befejez­te munkáját. A nyilatkozat üdvözli a szocialista országok új társa­dalom építésében részt vevő ifjúságát, résztvevők tá­mogatásukról L' jtosítják a kapitalista országok dolgozó ifjúságát, amely harcol a munkához való jog biztosí­tásáért, a béremelésért, a köz­oktatás demokratizálásáért és szolidaritást vállalnak a fejlődő országok ifjúságával, amely küzd a belügyekbe való imperialista beavatko­zás ellen, a független nem­zetgazdaság megteremtéséért. A nép érdekeit szolgáló ra­dikális reformokért. A találkozó résztvevői tá­mogatásukról biztosítják a kapitalista országok dolgozó ifjúságát, amely harcol a munkához való jog biztosítá­sáért, a béremelésért, a köz­A nyugatnémet választá­si küzdelem fokozódásával mindennapossá váltak a gya­lázkodó kifejezések. A jobboldal például kam­pányt indított ilyen módsze­rekkel Willy Brandt kancel. lár ellen. A kampányban a bajor CSU elnöke, Franz Josef Straus jár élen. Ked­den este például Regens- burgban védelmébe vette a „háztulajdonosokat és vál­lalkozókat”, akiket szerinte sát... A németek követe­lik 50 ezer hízósertés kiszál­lítását...” És így tovább. A tételek egyre nőttek, s velük arányban a német fél fokoza­tosan megszüntette a fizeté­seket. A szállító vállalatokat a Magyar Nemzeti Bank kár­talanította, kliringhitel alap­ján, s a német adósság egy­re jobban növekedett. Horthy kabinetirodáján talált fel­jegyzés tanúsága szerint Né­metország tartozása 1943-ra már 640 millió márka volt, ami az akkori pengő—márka értéket véve alapul, egymil- liárd pengőnek felelt meg. Ezt a folyamatot indította el Gömbös, az akkori Bauxit Trösztnél pedig Clodius vagy dr. Werner Daitz. Ha ebből indulok ki — gondolta Szász, — akkor Szien-nien kínai miniszter­elnök-helyettes búcsúztatta. Jelen volt Vaszilij Tolsztyi- kov szovjet nagykövet is. Mint jelentettük, a Pá­rizsba készülő Le Dúc Tho kedden megbeszélést foly­teket. Dél-Vietnamban 18 bevetésben intéztek táma­dást a népi erők feltételezett állásai ellen. Mint a VNA hírügynökség hírül adja, tovább romlott a saigoni rendszer katonáinak harci szelleme; október fo­lyamán összesen 1640 tiszt és katona dezertált a saigo­ni egységekből, egy részük átállt a felszabadító erőkhöz, a többiek hazatértek csa­ládjukhoz. A saigoni amerikai katonai parancsnokság közleménye arról számol be, hogy a VDK területe ellen intézett amerikai légitámadásoknak a múlt hónapban, tehát az oktatás demokratizálásáért. A küldöttek szolidaritási vállalnak a fejlődő országok ifjúságával, amely küzd a belügyekbe való imperialista beavatkozás ellen, a függet­len nemzetgazdaság megte­remtéséért, a nép érdekeit szolgáló radikális refor­mokért. A találkozó résztvevői kö­vetelik, hogy mielőbb való­sítsák meg Indokínában és a Közel-Keleten az igazságos békés rendezést és szűnjék meg az imperialista agresz- szió a világ más térségeiben. Üdvözlik az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet előkészítésében bekövetkezett pozitív válto­zásokat, azt a kezdeménye­zést, hogy 1973-ban Moszk­vában rendezzék meg a bé­keszerető erők világkong­resszusát. A nyilatkozatot egyhangú­lag elfogadták. a „kommunistákkal cimbo­ráié” szociáldemokraták ér­demtelenül támadnak. A jobboldali lapokban anonim megbízóktól — úgy­nevezett választási közössé­gektől — egész oldalas fi­zetett hirdetések jelentek meg, amelyek a kancellárt az anarchista Baader—Mein- hof csoporttal hozzák esz­mei közelségbe. Az egyik hirdetés szerint a kancellár szinte lényegtelen a bizonyí­tási eljárásomban, hogy meg­tudjam, Frisch maga járt-e el, vagy parancsnoka, fel­jebbvalója, dr. Werner Daitz. Ki támadhatta meg a Bauxit Trösztöt?... Nem a személy fontos, hanem a szándék. Va­lószínűnek látszik azonban, hogy Daitz körülnézett előbb Magyarországon, Berlinben megtárgyalta a dolgokat Hu- genberggel, a Gestapo gaz­dasági osztálya délkeleti cso- n-••‘jának vezetőjével, s az­tán Hugenberg szemelte ki Frischt, a rátermett embert. Mert a végrehajtás — ha sze­mélyekről volt szó — min­denképpen a Gestapo hatás­körébe tartozott. Frischnek gazdasági képzettséggel kellett rendelkeznie, mint bizonyos vonat­tatott Csou En-laj kínai miniszterelnökkel. Párizsi tárgyalópartnere, Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó szerdán este, vagy csütörtökön reggel uta­zik Washingtonból a fran­cia fővárosba. kozásban a téma szakértőjé­nek. Nyilván több hetes útra küldték Budapestre, tanul­mányozza a bauxitügyet. Talán Svájcba is elment, s megkereste azt a személyt aki tudott egyet s mást a hí­res Blancart bankházról. Hogy a németek miért ha­tározták el a Bauxit Tröszt megtámadását? Nannál vi­lágosabb. Schröder elnö­kön kívül a legtöbb ve­zető inkább angolszász beál­lítottságú, a nyugati tőkés viszonyokat kedvelő ember volt, akiknek ragyogóan meg­felelt a svájci tőke megbíz­hatósága, soha el nem apadó forrásként való bugyogása, a részvénvek '•'"ödes és állan­dó emelkedése. (Folytatjuk) Nyilatkozatok és kommen­tárok özöne üdvözölte és ér­tékelte már, az ellenzék, a bonni uniópártok oldaláról támadások sora kísérte a két német állam alapszerző­désének parafálását. A meg- jegyzésözönben, az értékelő szavak százezrei között volt egy rendkívül tárgyilagos, nyílt mondat. A bonni tár­gyalóküldöttség vezetője, Egon Bahr, a kancellári hi­vatal államtitkára mondta — miután leszögezte, hogy a két német állam párbeszéde néhány nap híján két év alatt vezetett el az alapszer­ződés ratifikálásáig: — „A szerződés nem azért jött lét­re, mert a két állam kor­mánya ezt így akarta, ha­nem azért, mert szükségük van rá a két államban élő embereknek.” Másként is ki lehet ezt fejezni — úgy, hogy azt mondjuk: a törté­nelmi szükségszerűség vitte el az eredményig a tárgya­lásokat, az európai realitá­sok, közöttük a két német ál­lam fejlődési útjának reali­tása vezetett az alapszerző­déshez. Persze igaz az is, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ságban, évtizedeken át fenn lehetett tartani a hideghábo­rús légkört. Keresztényde­mokrata kormányok és hoz- zájuK húzó jobboldali sajtó­szervek hosszú esztendőkön keresztül egyszerűen nem vettek tudomást a szocialista német állam létéről és fejlő­déséről, később meg, a lebe­csülés öntelt mozdulatával, idézőjelbe tették a Német Demokratikus Köztársaság nevét. Évtizedek' teltek, a szocialista német állam belső ereje és nemzetközi tekinté­lye szüntelenül nőtt, de a szövetségi köztársaság köz­életében — ha egyre elszige­teltebben is — konokul han­goztatták egyesek tagadó ál­láspontjukat. S ha lassan- lassan csak történelemköny­vekben találkozni Walter Hallstein nevével, még egy éve is volt olyan nyugatné­met politikus, aki a maga jobboldali álláspontját az­zal is aláhúzta, hogy újra felemlegette az egyedüli kép­viselet jogát hangoztató, kép­telen Hallstein-doktrinát... Most pedig, az alapszerző­dés aláírásának másnapján, a bonni kancellár sajtóérte­kezletén azt mondta: az alapszerződés megszületése után arra számít, hogy a vi­lág államainak többsége ha­marosan rendezi kapcsola­tait a Német Demokratikus Köztársasággal. Amikor pe­dig a négy nagyhatalomnak a két német állam ENSZ- felvételét támogató nyilat­kozata nyilvánosságra került, a New York-i ENSZ-palotá- ban már felkészültek a VDK-kiildirtiség utazik több szocialista országba Hanoi (MTI): Több szocialista ország pártjainak és kormányának meghívására szerdán réggel gazdasági kormányküldöttség utazott el Hanoiból. A de­legációt Le Thanh Nghi, a VDK Politikai Bizottságá­nak tagja, miniszterelnök­helyettes vezeti. A küldött­ség utazásának célja a VDK. nak nyújtott gazdasági és katonai segítség 1973. évi programjának megtárgyalá­sa a meghívó országok ille­tékes vezetőivel. A küldött­séget Nguyen Duy Trinh mi­niszterelnök-helyettes. kül­ügyminiszter és a VDK ^or­mányának több más tagja búcsúztatta. Jelen voltak a meghívó országok hanoi képviseletének vezetői is. nagyterem új ülésrendjét-® — hiszen a két német ál­lam küldöttségének érkezése idején új ülésrend szerint ülnek majd a tagállamok küldöttei... Megkezdődött a találgatás arról is, vajon mikor kerül sor a parafálás után az aláírásra ... Erre a kérdésre még hoz­závetőlegesen pontos választ is csak november 19-én le­het adni — akkor, amikor a Bundestag-választás ered­ményét ismeri már az ENSZ és a világ. Mert ha a jelen­legi szociáldemokrata—sza­bad demokrata koalíció akár­csak egyfönyi többséggel is rendelkezik a bonni pafa­mentben, még ebben az évt ben sor kerülhet az aláírás­ra, esetleg úgy, hogy az ün­nepi aktusnak az NDK mi­niszterelnöke és az NSZK kancellárja lesz a főszereplő­je. Ám ha november 19-én az uniópártok, a CDU—CSlj szerzi meg a többséget, új helyzet áll elő. Az ellenzéki vezetők nyilatkozatai nem világosak ugyan (egyel rte csak a bajor CSU utasítót a el egészében az alanszerző- dést, Barzel, az ellenzék kancellárjelöltje csak a vá­lasztás után mond végleges véleményt), de a jobboldali sajtó és a Springer-konszern hangja sejtetni engedi a CDU—CSU-taktika fő voná­sait. Az ellenzéki álláspont első tétele: az alapszerződés és a hamarosan bekövetke/.p ENSZ-felvétel ,.a német meg­osztottság jog szerinti meg­erősítése.” Mintha az elmúlt huszonhárom év, a két né­met állam párhuzamos, elr lentétes irányú fejlődése, azaz a valóság bármiféle megerősítésre szorulna. A taktikai elképzelés másik té­tele: esetleges győzelme ese­tén az ellenzék „megkísérel javítani a jelenlegi szerző­désszövegen.” Mintha elkép­zelhető lenne, hogy a két esztendeig tartó kemény tár­gyalásokon a kompromisszu­mok lehetséges , határáig el­ment Német Demokratikus Köztársaságra ilyen fenyege­téssel' hatást lehetne gyako­rolni! Egyébként, ami a kompromisszumokat illeti, az NSZK által tett megfele­lő engedményeknél többet más kormánytól sem kívánt volna az NDK; az alapszer­ződésnek éppen az az egyik jellemzője, hogy nem kí­ván egyik féltől sem elvi; ideológiai, meggyőződésbeli álláspontról való lemondást, A két német állam alao- szerződése — együtt a szov­jet—NSZK és a lengyel— NSZK szerződéssel — a bé­kés egymás mellett élés szo­cialista politikájának ér­vényre jutását és a szövetsé­gi köztársaság kormányának valóságérzékét fejezi ki. Két független, szuverén és kü­lönböző társadalmi rendben élő állam kötött megállapor dást; az NDK és az NSZK huszonhárom hidegháborús év után jószomszédként élhet együtt. Ugyanabban a hó­napban, amikor az alapszer­ződésre odakerült a két tár­gyalóküldöttség vezetőjé­nek kézjegye, Helsinkiben megkezdődik az európai biz­tonsági értekezletet előkészí­tő tanácskozás. A földrész negyedszázadnál hosszabb idő óta megoldatlan problé­mája volt az egykori, az ép­pen száz éve, Bismarck által megteremtett német biroda­lom helyén létrejött két né­met állam egymáshoz való viszonya. Az alapszerződés­sel végleg a megvalósíthatat­lan ábrándok közé kell so­rolni azt az elképzelést, hogy a bismarcki konstruk­ció — amelyet a történelem, a második világháború ered­ményeként széttört — vala­ha is újra összeilleszthető. A földrész békéje a realitások ‘[ismerésén, tiszteletben tar­tásán is alapszik. A realitást, a történelmi fejlődést fog- alta megállapodás-paragra­fusokba a két német állam alapszerződése, tehát Euróna békéjének szolgálatában szü- 'etelt Gárdo- Miktől Szüts Dénes: ■ ■ ^ ú'úrty? (t U>tGŰ/&&lb Tüzérséggel támadnak a népi erők Tömeges dezertálások a saigoni hadseregből Végei ért Moszkvában a dorgozó ifjúság vüáglalálkozóia A választási harc finise az NSZK-han amerikai elnökválasztás előtt elrendelt csökkentése óta a B—52-es óriás bombá­zók szerdán hajtották végre a legtöbb akciót az említett térségben. Bunker, az Egyesült Álla­mok saigoni nagykövete, a nap folyamán csaknem fél­órás megbeszélést folytatott Thieu dél-vietnami elnökkel az indokínai konfliktus ren­dezési tervéről. Bár a meg­beszélésről az amerikai nagykövetség részleteket nem közölt, megfigyelők sze­rint minden bizonnyal a pá­rizsi bizalmas tárgyalások újrakezdésének lehetősége szerepelt a napirenden. Magyar—szoviel töriénisz- lanácskozás Szerdán a Magyar Tudo­mányos Akadémián meg­kezdődött a magyar—szov­jet történész vegyes bizott­ság háromnapos tudományos tanácskozása. Mátrai László akadémikus, az Akadémia filozófiai és történettudomá­nyok osztályának elnöke üd. vözlő szavaiban kiemelte, hogy az 1969-ben alakult vegyes bizottság figyelemre méltó eredményeket ért el a. két ország történészeinek együttműködésében, és szá­mos tudományos' tanácsko­záson vitatta .meg a magyar és a szovjet történetírás fontos kérdéseit. Ezután Pach Zsigmond Pál akadémikus, a magyar és A. P. Okladnyikov aka­démikus a szovjet tagozat elnöke mondott megnyitó szavakat, majd három mun­kacsoportban megkezdődött a tudományos tanácskozás. fiát, Peter Pgilly Brandtot 1968-ban a májusi nyugat­berlini diákzavargásokban való részvételért bíróság elé állították. Az ifjú Brandtot a jelenlegi kancellár „felké­résére” Horst Mahler ügy­véd a „bankrabló és poli­tikai bandafőnök” védel mezte. (Ismeretes, hog. Mahler perét most tárgyal ják — a Baader—Meinho csoporthoz tartozása miatt '

Next

/
Thumbnails
Contents