Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-13 / 242. szám

4. oMal / Kélét-magyarorszaö 1972. október ft Újdonságok Tudományos kutatások *$• Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban fl gépi cukorrépa-betakarítás tapasztalatai a vásárosuaményi Vörös Csillag Tsz-ben MŰKÖDÉSBEN A SZOVJET KOCSIBUKTATÓ ÉS PRIZMÁZÖ Takarmányélesztő cellulózból OMf B-koncepció a szintetikus fehér letermelésről A vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezet­ben 1960. óta termesztenek cukorrépát. Hat evvel ezelőtt a megyeben elsőként kezdték meg a cukorrépa-betakarítás gépesítését. Mint gazdag ta­pasztalattal rendelkező ter­melőszövetkezetet kerestük fel, ahol Zentai Gyula főme- zógazdásszal beszélgettünk. A termelőszövetkezet adott­ságai jók: középkötött talaj, nagyüzemi táblák, jó útvi­szonyok, a vasútállomás kö­zelsége és a magas taglét­szám együttesen mind amel­lett szól. hogy cukorrépával foglalkozzanak. A gazdaság­nak azonban mindössze 900 katasztrális hold közös szán­tója van, 180 hold a legelő és 200 hold az almásgyü- molcsósuk, A szarvasmarha átlagletszámuk 432 darab, ebből 102 a tehén, évi 3400 li-. teres tejhozammal és évente 250—270 darab hízómarhát adnak el. Ütvén darab kocá­juk van. A dolgozótagok szá­ma 340, az egy tagra jutó munkanap 207, a tízórás napi kereset 137 forint volt 1971-ben. A nagy taglétszám ugyan megmaradt a 60-as évek kö­zepére is, de a nehéz mun­kából sokan kiöregedtek. Másrészt a termőre forduló almások a cukorrépaszedés­sel egyidőben kívánták a mind több kézi munkát. Ügy látszott, hogy a cukorrépa termesztése veszélybe kerül. Tavasszal jó volt, hogy mun­kát tudtak adni a cukorrépa- egyeseléssel, kapálással azok­nak a tagoknak, akikre ősz­szel almaszedésnél számítot­tak. A vezetőség válaszút elé került. Végül a cukorrépa­betakarítás gépesítése mellett döntöttek. Megmaradt a ta­vaszi foglalkoztatottság, ősz­szel pedig a tagok nagyobbik hányada, idősebb emberek és nők mehettek at almáskert­be dolgozni. A cukorrépára azért is szükség van a gazdaságban, mert a kevés szántóról, az egy egységnyi területről így magasabb termelési értékhez jutnak. Ugyanakkor a cukor­répa-termesztés segíti a ta­karmányellátást is, a leve­les répafej és a gyári mellék- termékek visszajuttatásával. Az első esztendő 1967. volt, amikor a szövetkezet meg­kezdte a gépesítést. Csehszlo­vák OCZ fejelő és VCZ ki­szedő gépeket vásároltak. Ez­zel csak részben gépesítették a répa-betakarítást, de a leg­nehezebb két munkát, a ki­emelést és a fejelést megol­dották A korábbi területet nemcsak megtartották, ha­nem növelték is. az 1966-os hatvan holdról 1969-re 100 holdra gyarapították a cu­korrépa vetését. 1970-ben újabb gépet vásároltak, egy E—773 NDK-gyártmányú fe- jelőt. Igazi fordulatot 1971. ho­zott, amikor megvásároltak egy francia BARRAULT- LÉPINE kiszedő és felszedő­rakodót. A francia gépsor harmadik tagját, a fejelőt két darab E—773-as NDK-gép helyettesíti. Azért döntöttek az NDK-gép mellett, mert a leveles répafejet teljes egé­szében betakarítja, azt ösz- szezúzva vontatóba rakja. A betakarítási gépsor utolsó tagja a szovjet gyártmányú BUM—U—4M járműbuktató és prizmázó, amit a vásáros­naményi vasútállomáson épí­tettek be a Szerencsi Cukor­gyárral kooperálva. Ugyanis a nagy teljesítményű gépet a termelőszövetkezet egyedül nem tudta volna kihasználni, a hiányzó kapacitásra a gyár szervez szállítást. A hatvanas évek közepén a hagyományos termesztési móddal hatvan hold volt a szövetkezet répaterülete, a gépesítés megkezdése óta fo­kozatosan növelik a termő- területet, 1972-ban már 120 holdról takarítanak be ter­mést. Növekedett a termés­hozam is: 1965-ben 203 má­zsa, 1967-ben 230, 1971-ben 255 mázsa, 1972-ben pedig 300 mázsa körül lesz a hol- dankénti termésátlag. Milyen előnyöket hozott a betakarítás gépesítése Vásá- rosnaményban ? Egy mondat­ban úgy is lehetne felelni: elérték, hogy egyáltalán tud. nak cukorrépát termelni, mert kézi erővel ez lehetet­len volna. Előny, hogy az idős tagok, de a nők nagy része is a betakarítás idején a még értékesebb almasze­désben tevékenykedhet. Itt könnyebb munkát jobb kö­rülmények között végezhet­nek, (például válogatás fedél alatt). Azt is elérték, hogy a szövetkezetben ugyanannyi munkaerővel nagyobb érté­ket tudnak előállítani. A gépesítés vonzza a fia­talokat. A cukorrépa-beta­karításban dolgozók átlag- életkora jelentősen csökkent: a szakmunkásoké 39-ről har­mincnégy évre, a gépkiszol­gáló segédmunkásoké pedig a korábbi kézi cukorrépasze­dők 53 évéről 22-re. Ez azt bizonyítja, hogy a gép mel­letti segédmunka a fiatalok számára is „elviselhető”. A gépesítés előtt a cukorrépá­ban foglalkoztatottak 11,4 százaléka volt szakmunkás, most 61 százalék. A gép ilyen minőségű változás mel­lett a munkaszervezést is magasabb fokon igényli, ami nemcsak a cukorrépa-beta­karításra, hanem más mun­kák szervezésére is kihat. A betakarítás termelé­kenységét az alábbi adatok jól példázzák. Egy fő egy napi 10 órás kézi munkájára a hagyományos termesztés­sel 12 mázsa répa és 6 mázsa leveles répafej felszedése ju­tott, jelenleg 76 mázsa répa és 32 mázsa leveles répafej. Kézi betakarításnál holdan­ként 20—22 munkanapot használtak fel, most amikor a termésátlagok is emelked­tek 3,1 munkanapot. Az egy munkanapra jutó termelési érték akkor 369 forint volt, a pettójövedelem 85 forint, 1971-ben ez 762 forint, illetve 173 forint (50 Ft-os átvételi árral). A Vörös Csillag Tsz-ben a kevés szántó és a nagy állat­sűrűség ellentmondásának feloldásában is segít a cu­korrépa-termesztés. Hagyo­mányos módszerrel képtele­nek voltak a leveles répafej 30—35 százalékánál többet betakarítani, ez is rossz mi­nőségű, földes volt. többször megbetegedést is okozott a szarvasmarháknál. 1971-ben a teljes gépesítés évében 113 mázsa leveles répafejet nyertek holdanként, ami biz- I tosítja, -a szarvasmarha siló- I takarmányát. így a gépesí­tés óta nincs szükség főveté. sű silóra. A cukorgyári mel­léktermékek, a répaszelel, melasz, karbonoddal dúsítva a hizómarhák alaptakarmá­nyát jelentik. Az ismertetett NDK és francia gépsor kombinálá­sával az idén 10 órás mű­szakban 200Q mázsa cukor­répát tudnak átlagosan be­takarítani. Az NDK-gépnek a takarmánynyerésben van nagy előnye, a francia gé­pek pedig egyszerűek, üzem­biztosak. Ez a három mene­tes betakarítási forma olyan előnnyel is jár, hogy osztva végezhetik a munkát, vagyis nem kell egyszerre működ­tetni az egész gépsort. A zavartalan szállítás érdeké­ben a fejeléssel és kiemelés­sel egy-két nappal megelőz­hetik a felszedést. Egyéb előnyök mellett, egy esetle­ges géphibásodás miatt nem kell a munkában részt vevő egész gépsornak leállnia. A szovjet buktató-prizmázópak nemcsak a kéz; munka fel­mentésében van előnye, ha­nem a nagy teljesítménye miatt is. A szállítógépeknek nem kell várakozni, gyorsab­ban fordulhatnak, kevesebb géppel megoldható a szállí­tás. A Vörös Csillag Tsz-ben 1971- ben 1 mázsa cukorrépa önköltsége 37,5 forintba ke­rült. 1972-ben a termésát­lag emelkedett, de növeked­tek az általános költségek is. A hetvenszázalékos állami támogatással BARRAULT—L felszedő, rakodó 64 ezer fo­rint, viszont az alkatrész­árak erősen emelkedtek eh­hez a géphez: a nagy felhor­dólánc 70 ezer forintba ke­rül, amit elég gyakran kell cserélni. így az idei önkölt­ség magasabb lesz a tavalyi­nál, de 42, 45 forint fölé az előzetes kalkuláció szerint így sem emelkedik. Vásá- rosnaményban a gépesítés­sel és egyéb agrotechnikai feltételek biztosításával a ré­gi áron sem volt veszteséges a cukorrépa-termesztés. Most pedig a felemelt 65 forintos árral jelentős jövedelmet hoz a szövetkezetnek. A termelőszövetkezet ez évben egyesül a szomszédos olcsvai Uj Élet Tsz-szel. 1972- ben a két termelőszö­vetkezet 200 holdon termelt cukorrépát. Jövőre a gépek jobb kihasználása végett 250 holdat fognak termelni. Vá- sárosnamény példája azt igazolja, a cukorrépa-ter­mesztés lehet jövedelmező, megoldható az ország gond­ja : saját erőből megtermel­hetjük a szükséges cukrot. Csikós Balázs Az állati ergdetű fehérjék fogyasztása egyre nő hazánk­ban. A lakosság mind több húst, tojást és tejterméket igényel, ezek előállításához pedig egyre több fehérjedús takarmányra van szükség. A hiányok pótlására, a fehérje­takarmány-importra évente több, mint 60 millió dollárt fordítunk. A hazai takar- mánybázis azonban még ezzel a jelentős importtal sem biz­tosítja az állatállomány fe­hérjeszükségletét, jelenleg 23—24 százalékkal kevesebb a takarmányfehérje a kelleté­nél. A számítások szerint 1985-ben már félmillió tonna takarmányfehérje hiányzik az ellátásból — ha sürgős in­tézkedésekkel nem fejlesztik a fehérjetartalmú, vagy fe­hérjepótló anyagok előállítá­sát. Ebben kulcsszerepe van a vegyiparnak, azoknak az eljárásoknak, technológiáknak, amelyekkel szintetikus úton pótolhatják a fehérjeszükség­letet. A vegyipar feladatát, az új eljárások megvalósításának lehetőségeit elemzi az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság koncepciója, amelyet már elfogadott az OMFB plé­numa, s így egyre inkább fi­gyelembe veszik a kutatásnál, termelésnél is. A koncepció összefoglalja azokat a fő területeket, amelyektől a fe­hérjepótlás várható. Foglal­kozik a takarmányélesztők előállításával, a kőolaj és földgáz alapú szintetikus fe­hérje-előállítással, valamint a sok nitrogént tartalmazó ve- gyületek, például a karbamid és az ammónia alkalmazásá­val is. A koncepció megállapítja: a különböző takarmányélesz­A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola a Bulgáriában lévő russei mezőgazdasági technikummal tart kapcsola­tot. A két intézet oktatói cse­relátogatáson szoktak részt venni. A közelmúltban a nyíregyházi főiskoláról egy 20 fős csoporttal jártam kint ta­nulmányúton. Sok egyéb ér­tékes tapasztalat mellett igen gazdag élményt szereztünk az egyik gombatermesztő üzem­ben. Russétől néhány kilométer­re csodálatos környezetben egy kis falucska húzódik meg. A falu neve Kraszen, ahová vendéglátóink elvittek minket. Mi kevésbé ismerjük, de a német, francia, svájci, osztrák, angol gombakedvelő emberek igen. A falucska messze földön híres, gomba­gyára nyáron 24 óra alatt 24 tonna árut ad. Több, mint 20 áruféleségből válogathat a megrendelő. A kraszeni parasztoknak jó megélhetést biztosít a gyár egész évben. Télen, amikor a termelőhely kevesebb, csir­két dolgoznak fel. így állan­dóan foglalkoztatni tudnak, három műszakban 450 em­bert. A gyár maga igen modern, szép. Itt csak a feldolgozás történik. A hozzá tartozó ki­lenc pince tulajdonképpen a termelőhely. Hegyoldalba vágott óriás labirintusokról van szó. Összesen 22 ezer négyzetméteren 18—19 Cel­tők jelenleg a takarmányfel­használás 1—3 százalékát ad­ják, ajánlatos azonban ezt az arányt 6—8 százalékra növel­ni, hiszen ez az értékes anyag 40—45 százalékos fehérjét tartalmaz és vitaminokban is gazdag. Az élesztők előállítha­tok melaszból, szulfitlugból (a papíripar mellékterméke) és cellulóztartalmú hulla­dékból, tejsavóból. A szakem­berek igen nagy jövőt jósol­nak a tejsavóbázis taker- mányélesztő-termelésnek, hi­szen hazánkban évente mint­egy 300 ezer tonna tejs^vó keletkezik, s 1980-ban már több, min1 380 ezer tonnára lehet számítani. A nyers­anyagellátást figyelembe vé­ve a Központi Élelmiszeripa­ri Kutató Intézet szerint két, napi 100 ezer köbméteres és hat, napi 50 köbméteres élesztőgyár létesíthető. A szulfitlug hasznosítására évi 1600 tonna kapacitású ta­karmányélesztő üzem létesí­tését javasolja a tanulmány. A szénhidrogén bázisú ta­karmányélesztő és más fehér­jetartalmú anyag előállítása még külföldön is elsősorban laboratóriumi méretekben történik- Az iparilag fejlett országok azonban fokozatosan felkészülnek a földgáz- és a kőolajalapú szintetikus fehér­jegyártásra; az ezzel kapcso­latos kísérletek nálunk is igen jó úton haladnak. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság koncepciója hangsúlyozza: a vegyiparnak fontos feladata, hogy a fehér­jebázis megteremtésére feltár­ja a nemzetközi kooperációs lehetőségeket, kialakítja az együttműködést a Szovjet­unióval. (MTI) sius-fokon 85—95 százalé­kos páratartalom biztosításá­val, légkondicionáló berende­zések védelme alatt fejlődik a csiperkegomba. A táptalaj lótrágya. Hőkezelés, 22 napi érlelés után polcokra terítve, vagy ládákba kerül — mi­előtt pétisóval, szuperfosz­fáttal, szervetlen anyagokkal keverik. A 18—22 centiméter vastag táptalajt oltják be mycellium- mal. 2—3 nap múlva beta­karják tőzeggel. A beoltást követő 22—25 nap múlva kez­dődik a csírázás, s 60—70 nap múlva szedhetik a termést. Igv évente háromszor, négy­szer állíthatják be a pincé­ket. A leszedés után a tápta­lajt fertőtlenítik, s a mező­gazdaságban hasznosítják. Négy éve dolgozik a gyár. Je­lenleg négyzetméterenként 7—8 kiló gombát nyernek. Ezt a termésmennyiséget fo­kozni kívánják. Nyáron nemcsak pincék­ben, fólia alatt is termeszte­nek gombát. Megkóstoltuk késztermé­keiket. Nyersen savanyítva, csirkével, vagy hallal krém­mé dolgozva egyaránt finom. Nem véletlenül szólok bol­gár élményeink közül éppen erről. Városunk piacán na­gyon keresett cikk a gomba, mindig kevés van belőle. Lukácskó Zsolt mezőgazdasági főiskola MUNKÁBAN A FRANCIA FELSZEDÖGÉP. (HAMMEL JÖZSEF FELVÉTELEI) BULGÁRIÁBAN LÁTTUKt Gombatermesztés nagyüzemben

Next

/
Thumbnails
Contents