Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

WT2. október S. KELET- M AGY ARORSZÁO S. oldal Munkásfiatalok A VILLAMOSSZ'GETELÖ ES MŰANYAGGYÁR klsvát'dai eváregységében új csehszlovák gyártmányú tárcsacsísz >ló gépet állítottak n kába. A kuplungtárcsák gyors, pontos csiszolását Nagy József végzi az új gépen. (Elek Emii felvétele) Így élünk mi Panyolán Jegyzetek a Szikra Termelőszövetkezet é' *éből A BEREGI munkásifjú­ságról szólunk, de akár a gondokat, akár az eredmé­nyeket vizsgáljuk, egész me­gyénkre jellemzőek. A té­mát a vásárosnaményi já­rási párt-végrehajtóbizottság tűzte nemrégiben napirend­re. Milyenek a mai munkás- fiatalok? Mi jellemzi őket? Mit várnak tőlünk időseb­bektől, a vezetőktől. Mit várnak a munkahelyüktől, az élettől? Mit várnak ifjúsági szervezetüktől, a KISZ-től? Mindezekre a kérdésekre mélyreható, elemző választ adott a végrehajtó bizottság -iája. Annak alapján ösz- :egezzük az alábbiakat. A munkásfiatalok nagy re- enyekkel és örömmel ké­lülnek pályájukra, és mint linden fiatal érzékenyek, önérzetesek. Éppen ezért el­fogadhatatlan az a módszer, amely, sajnos, még néhány üzemben megtalálható, hogy a fiatalokat úgy fogadják, úgy indítják el a munkába, mint a tapasztalt, sok mun­kahelyet megjárt felnőtteket. A KEZDŐ FIATALOKAT megkülönböztetett figyelem­mel és szeretettel kell fo­gadni, úgy az üzemvezetés­nek, mint a KISZ-szervezet vezetőinek. Ne feledjék. a fiatal akkor ismerkedik a majdani második otthonával. Be kellene mutatni az egész üzemet, megmagyarázni az összefüggéseket, megismertet­ni az üzem történetével, jö­vőjével. El kell mondani őszintén a problémákat is és természetesen az eredmé­nyekről sem szabad megfe­ledkezni. A fiatalokat min­den üzemben örömmel vár­ják és fogadják, hát mutas­sák ki is ezt számukra. (Zá­rójelben, persze a felnőtt munkásoknak is jólesne az ilyesmi.) A megkülönböztetett fog­lalkozás természetesen nem „tudható le” a jó fogadtatás, sal, a velük való törődés ál­landó feladat. Annál is in­kább, hiszen minden vezető­nek, csoportvezetőnek, szak­munkásnak megtisztelő gondja az ifjak — a faluról 1942. október 9-én egy nagyszerű kommunistát kí­sértek utolsó útjára a Margit körúti fegyház bazaltkővel kirakott udvarán.1 A foglyok zárkáikban összeszorított ököllel adták meg az utolsó néma tiszteletet Schőnherz Zoltánnak, a Kommunisták Magyarországi Pártja titkárá­nak. Schőnherz elvtárs utolsó szavaival a bitófa alatt is a független, szabad, demokra­tikus Magyarországot éltette. Meggyilkolása előtt néhány nappal felemelt fejjel, és bát­ran nézett bírái szemébe és hallgatta végig halálos ítéle­tét. Bátor ember volt, elite tudta, mire számíthat, nem kért kegyelmet Horthy osz­tálybíróságától. Schőnherz Zoltán elektro­mérnök volt, már egyetemi évei alatt eljegyezte magát a kommunista párttal. A polgá­ri demokratikus Csehszlová­kiában a legálisan dolgozó Csehszlovák Kommunista Pártban vált hivatásos forra­dalmárrá. Gazdag tapasztala­tokra tesz szert a gyakorlati népfrontpolitika megvalósí­tásában. 1936—38 között meg­szervezi a szlovák és magyar szervezetek antifasiszta szö­vetségét. Az első bécsi döntés után a Magyarországhoz csa­tolt területen marad és töb- bedmagávai hozzákezd az il­legális kommunista szerveze­tek létrehozásához és a Kom­munisták Magyarországi Pártjával való kapcsolatok megteremtéséhez. 1940-ben a kommunista Intemacionálé- tól azt a megbízást kapja, több társával egyetemben, hogy hozza létre a Magyar- országon működő központi bizottságot és kezdjen hozzá a nemzeti összefogás politi­kájának gyakorlati megvalósí­tásához. A Szlovákiából jött kommunista vezető és az il­legalitás körülményei között bekerült fiúk és lányok — munkássá nevelése. Osztály­öntudatra ébresztése. Annál is inkább fontos feladat ez, hiszen a falusi fiatalok, de még a munkás­környezetből jövők is sok­féle előítéletet hoznak ma­gukkal. A szülők bizony nem mind örülnek, ha lányuk vagy fiúk munkáspályát vá­laszt. Ök emlékeznek a régi világra, a Horthy-rendszer- beli nehéz életükre, robot­munkájukra, nyomorukra. Gyerekeiket szívesen adnák más ..divatosabb”, könnyebb­nek vélt pályákra. AZ ÜZEMVEZETÉSNEK minden szinten jobban kel­lene számolni a munkásifjú- sájgal. Kikérni a véleményü­ket, támaszkodni a javasla­taikra, az ifjúsági szervezet vezetőit pedig jobban bevon­ni a vezetésbe. A munkásifjúság Beregben általában új üzemekbe ke­rül. Ezeknek még csak most alakul a légkörük, most vál­nak alkotó műhelyekké. En­nek a jó műhelylégkörnek a kialakulását lehet gyorsítani, szorgalmazni, szervezni. Az ilyen légkörben gyorsul meg az újonnan bekerült fiata­lok szakmát elsajátító kész­sége, ügyszeretete, s ezzel együtt munkásöntudata. Ér­demes a munkásifjúsággal foglalkozni, mert bebizonyo­sodott itt Beregben is — ál­lapította meg a vb — hogy ügyesek, szorgalmasak, érte­nek a munkához. Elég magas a fluktuáció a fiatalok körében is. Ennek oka lényegében a nem meg­felelő bánásmód, a bérezési igazságtalanságok, a dereka­san elvégzett munka dicsére­tének hiánya. A munkásfia­talok gondolkodásmódja más, mint a felnőtteké. Érzéke­nyebb az igazságérzetük. Ke­vésbé alkusznak meg, ha közvetlen környezetükben hi­bákat tapasztalnak. A szocialista üzemben a jó vezetés sok mindenre előre gondol. A fiatalokkal dolgozó hazaiak, így Rózsa Ferenc és Schőnherz Zoltán nagy szerepet játszptiak a népfrontpolitika megszerve­zésében. Schőnherz elvtárs felelős a Központi Bizottsá­gon belül a függetlenségi front szervezésével kapcso­latban is a feladatokért. Te­kintve, hogy járatlan az ille­gális munkában, ezért társai­tól messzemenő segítséget kap. Schőnherz Zoltán nagysze­rű emberi magatartása mégis áttöri az illegalitás vonta ha­tárokat. Nagyszerű tulajdon­ságai nemcsak a párt tagjai­ra és a vele együttműködők­re hatottak, de még börtön­őreire is. A kommunisták kérésére sok közéleti ember személye­sen, vagy levélben kért ke­gyelmet Schőnherz Zoltán­nak. Bajcsy-Zsllinszky Endre a honvédelmi miniszterhez írt levelet. Nagybaconi Nágy Vilmos felkereste a vezérkari főnököt, ugyanis a vezérkari főnökség bírósága ítélte ha­lálra. Hallatta szavát Schőn­herz Zoltán érdekében a nagynevű történész és tudós Szekfű Gyula, sőt még Serédy hercegprímás is. Mindez hiá­ba, mert Szombathelyi vezér­kari főnök október 8-án alá­írja a halálos ítéletet és ok­tóber 9-én reggel 8 óra 20 perckor Schőnherz Zoltánt a Margit körúti fegyház udva­rán kivégzik. Nem félt a haláltól, bátran vállalta azt, tudta, hogy nem kap kegyelmet. Erről beszélt harcostársának is, az októ­ber 3-án kivégzett kárpát­ukrajnai kommunista vezető­nek, Borkenyuk Alexnek, amikor azt meglátogatta a siralomházban. Tisztában volt azzal, hogy azt a munkát, azt a harcot, amelyért fiatal életét adja, elvtársai folytat­ják majd. való foglalkozást azok vá­gyaival, életterveivel együtt fogalmazza meg. Hiszen me­lyek a munkásifjú és ifjú munkáslány életcéljai? Jó munkahelyet remél, rendes keresetet, családot kíván előbb-utóbb alakítani, lakás­ra lesz szüksége és utazni is nagyon vágyódik a fiatal. Mindenben lehet és kell őket támogatni. Meg lehet es meg kell szervezni ország­járó kirándulásokat, hogy lássák, munkájával, tehetsé­gével mit halmozott fel a dolgozó magyar nép. Ezzel ismereteik is bővülnek és elmélyül a szocialista hazá­juk iránti szeretet. BIZTOSÍTANI KELL a munkásifjúságnak a tovább­képzési lehetőséget. nem szabad megengedni azt, ami sajnos egy-két helyen elő­fordul, hogy a tapasztalat­lan fia*alokkal „kitolnak”, kinevetik őket. A fordítottja kell, hogy legyen. Példát mulatni a fiataloknak mun­ka- és üzemszeretetben. A járási párt-végrehajtó­bizottság napirendjének pon­tos címe a következő volt: „A KISZ-szervezetek politi­kai, nevelő tevékenysége a munkásifjúság körében, a Központi Bizottság 1970. feb­ruári, a megyei pártbizottság 1970. májusi határozata alapján”. A vitából csak né­hány gondolatot emeltünk ki, hiszen a határozat szerint a KISZ-alapszervezetek még ez évben taggyűlésen értékelik a fiatalság jelenlegi helyze­tét és tesznek javaslatokat az ifjúmunkásokkal, mun­kásnőkkel való foglalkozás hatékonyságának növelésére. Ha a végrehajtó bizottság iránymutató tanácsait min­denhol figyelerhbe veszik és az idősebbek sem fogják sajnálni a fiatalokkal való foglalkozást, tovább javul, nak a járásban az üzemi fia­talok munka- és életkörül­ményei. O. N. Erről ír abban a levélben, amelyben elbúcsúzik szülei­től, húgától és a párttól: „tol nem cselekedhettem máskép-] pen, mint ahogy oseleked-! tem, mikor felismertem, ho^i milyen veszély fenyegeti em­bertársaimat Magyarország gon. Nem hallgathattam, meg kellett szólalnom, nem te-! hettem másképpen ... Ne aj hal meg azért mindenki, a! 4 földbe lesznek. Sokat dolgoz-' tam és abban a hitben halcJ meg, hogy munkámban ár­vább élek. Ha még egyse: születnék és újból élnék, sic kor sem tudnék másképpé: élni. Ahogy éltem, úgy is ha lók meg.” A Kommunisták'Magyaror- szági Pártját és az egész ma­gyar ellenállási mozgalmat 1942 nyarán és őszén súlyos csapás érte, de a párt nem adta fel a harcot. A belügy­miniszter bejelentése a fel­sőházban, hogy a KMP meg­semmisült, tiszavirág életű. Még október hónapban meg­jelentek Budapest utcáin a párt röpcédulái. Az egyik röpcédulán az alábbi felhí­vást olvashatjuk: „Hiába kí­sérlik meg Kállay és vérebei pártunk elsöprését, a szabad­ságharcosok kiirtását, Ma­gyarország népeinek szabad­ságvágyát nem lehet megölni. Pártunk él, harcol és harcba hív mindenkit Hitler zsarno­ki uralma, Kállayék ország­áruló politikája ellen. A párt rendkívül súlyos ál dozatok árán vitte győzelem­re a független, szabad, de­mokratikus Magyarországot amelyért pártunk és a nem­zeti felszabadító mozgalom mártírjaival együtt 30 évve! ezelőtt Schőnherz Zoltán is fiatal életét adta. Páskai László főagronómus kocsiján vadásszuk —, a szó szoros értelmében — a pa- nyolal Szikra Termelőszövet­kezet elnökét. Hétféle munka folyik a kis tsz pár ezer hpl- das, de szétszórt kertjeiben. Itt is látták, ott is. Végül egy dűlőút szélén találjuk meg a Fiat 1500-asát. De hol a gazdája? Egy traktoros úgy véli, hogy az elnök unta a gépkocsit, elkérte egy arra já­ró tag biciklijét,, azzal ment az almáskertbe. A három folyó hazájában Minden turista örülne en­nek az útnak. Átmegyünk a kis Túr-hídon — ez a legutol­só szakasza, itt ömlik bele a Tiszába a másik ága (nem az, amelyiket Petőfi látott Nagy- arnál, az is egy ág, de hatvan kilométerrel feljebb) — látjuk [balra a Szamost, amelyik az [árvízkor piszkos árjával el­öntötte a falut, a földeket. És jobbra, éppen a gyümöl­csösök mellett csaknem egy­szerre találunk rá az elnökre h a Tiszára, amely szelíden hömpölyög Panyola almás- kartjei alatt. Egy termelőszö­vetkezet földjein, amely aTi- t i—Túr—Szamos torkolatok eslcsában él és dolgozik. Bál­iról a Szamos, jobbról a Tisza, középen a Túr. Két kis piros MTZ-traktor :zánt az árterületen. Kis Mik­lóssal megmérjük a szántás mélységét: alig több 20 centi­nél. Harminc is lehet, — mondja az elnök és a két traktoros máris rákapcsol. Le­het látni a mélyebb barázdá­kat. Ez a termelőszövetkezet legjobb földje, ezt érdemes. A sok „erdő” meg „rekettyés” nevű tag közül sokat fölösle­ges volna ilyen mélyen szán­tani, úgysem volna jobb... Nésy billenty űn zongorázni Micsoda nevei vannak itt, a három folyó sarkában a „ta­goknak”. Hosszúrekettyés, Fe­kete Irtás, és a legkülönfé­lébb színű „erdők”. Ä panyo- lai termelőszövetkezetnek mindössze 80 hold almáskert­je van. de 83 hold a szilvás. Ott felibe szedik a tagok a gyümölcsöt. Illetve nem sze­dik. hanem verik. Ebből, en­nek a cefréjéből lesz r világ­hírű panyolai szilvórium. EOerfa hordóból, halványsár­gán. éretten, négyévesen, li­terjét 100 forintért adják a * ago,r. Az egész országból ide­iárnak érte. Itt láttunk az almaszüreten életünkben először olyan al­maiét. melynek a koronája fele tele volt élénksárga szí­nű gyümölccsel, a másik fele meg pirossal. A magyarázat: a fa vala­mikor az úgynevezett Simon- ffy piros fajtához tartozott. In­kább mint, hogy kivágják, — a Simonffy nem vált be — inkább átoltották. Igen ám, de átoltás közben egy ágat a fa nedvkeringáse miatt meg kellett hagyni. így lett, fe- ledékenységből eredetileg, de most már szinte múzeumi szemszögből — az egyik fele sárga ranett, a másik fele pi­ros starking. Hadd maradjon így, mondják a főkertészek, legalább lássa mindenki, mennyit kellett dolgozni a házi nemesítésért. A gyümölcstermesztésen kívül a falu népe csak még három-négy- dologgal foglal­kozik: búza, napraforgó és szarvasmarha-tenyésztés a leg­főbb gondjuk, erre koncent­rálhatják erejüket és így jut idő, amikor kell mindenre. Ahogyan tréfásan mondják, csak négy újjal zongoráznak. Szerencsés esés Juhász Imrét 6 éve vá­lasztotta meg elnöknek ez az állatszerető község, — akkor járási állattenyésztési felü­gyelő volt. Hat év alatt szép csendesen Háromszorosára nőtt a termelőszövetkezet dol­gozó tagjainak jövedelme. Itt, Panyolán, ahol jelenleg ket­tőszáz szarvasmarha él a kis falu közös istállójában, de ezerkettőszáz a háztáji udva­rok kis istállóiban, nagyon ne­héz arról beszélni, mit fejlő­dött a község az utolsó évek­ben. Elnöktől az almaszedő kislányokig mindenki szerény. „Megvagyunk, megélünk” — mondják. Ismerjük a régi fa­lurigmust, amely így szólt: „Arcunk sápadt, halovány, így élünk mi Panyolán.. Hogy van ez ma? Éneklik e még? Néhány fiatal segített — almaszedés közben. El­mondták, hogy a nóta még érvényes, csak az első sorát dalolják másként. Valahogy így: „Arcunk már nem halo­vány.” De ez csak az ev-nk változat. Egy másik, — a sok közül —, jobban tetszett. így szól: „Sárgarigó, csalogány Nemcsak jobban rímel, ha­nem megfelel a panyolai sze­rénységnek is. Amerre csak jártunk, Tóth Károly az almaszedésnél. Pé­ter Béla csapatvezető, és a nagyon szorgalmas almaszedő Baranyi Károlyné mind „sze­rencsés esést” kívántak a ter­melőszövetkezet elnökének. Búcsúzásnál megtudtuk, hogy az állatszerető faluban ha­gyományosan az elmúlt va­sárnap tartották meg a szoká­sos évi lovasnapot, ahol Ju­hász Imre elnök is verseny­zett egy hintóval. Kiborult, felállt, tovább versenyzett: második helyezett lett. Vele simogattuk meg az istállóban a két almásderest,. Babát és Babért. Aztán az elnök egy leszüretelt almafán talált vagy tizenhét gyümölcsöt. Le­szedte, berakta a kocsiba. Csak, amikor raktárba adta, mentegetőzött, mint akit raj­takaptak: „Elnézést, ez is két kiló, tíz forint.” Hát „így élünk most Pa­nyolán.” És ez tetszett. Gesztelyi Nagy Zoltán A BARÁTSÁG II. KŐOLAJVEZETÉK TIS7 * SZENT-! MÁRTONNÁL. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELE) Schőnherz Zoltán emléke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents