Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 238. szám

*. crteraj KELET-MAGYARÓRS2Á<5 1972. október 8. Nixon—Gromiko-tárgyalások Washington­ban. — Gierek megkezdi párizsi látogatását. KEDD: A SALT-okmányok cseréjével életbe lé­pett a két egyezmény. — A dán népszava­záson a Közös Piac mellett döntenek. SZERDA: Heves összetűzések Chile fővárosában. — A Brit Munkáspárt konferenciája Black- poolban. CSÜTÖRTÖK: Békemegállapodás Uganda és Tanzánia kö­zött. — ENSZ-jelentés a leszerelési világ­értekezlet lehetőségeiről. PÉNTEK: Súlyos harcok Saigon szomszédságában. — Egyiptomi—líbiai—Szíriái csúcsértekezlet. SZOMBAT: Határháború a két Jemen között. — Előké­születek Bahr moszkvai útjára. Elnökválasztás *72 Nem konvencionális konvenció Washingtonban megtörtént a szerződési okmányok ün­nepélyes cseréje, s ezzel ha­tályba lépett a stratégiai fegy­verzetet korlátozó SALT- megállapodás. Mindez több volt, mint egyszerű vagy megszokott diplomáciai ak­tus : a Szovjetunió és az Egye­sült Államok megtették az első gyakorlati lépéseket a fegyverkezési hajsza mérsék­lésére, pedig már-már úgy tűnt, hogy ennek a verseny­nek nincsenek határai. Az események nem okoztak meglepetést, hiszen a komp­romisszumos megegyezés még máj usban, Moszkvában, Brezsnyev és Nixon tárgyalá­sain formálódott ki. Csak­hogy az amerikai katonai­ipari komplexum képviselői erőteljes utóvédharcokat folytattak, szerették volna utólag a saját javukra fordí­tani a szerződéseket. Erre azonban, éppen az erőviszo­nyok változása következtében nem volt módjuk, s az első SALT-forduló lezárása után most már megkezdődhet Genfben a második szakasz. Nem lehetnek illúzióink a gyors sikert illetően, valószí­nűleg még az eddiginél is bo­nyolultabb megbeszélésekre kerül sor. Nem hat kedvező­en a légkörre, hogy más fegyverzetcsökkentési tár­gyalásokon az amerikai ál­láspont túlságosan is negatív, Waldheim ENSZ-főtitkár a héten közzétett jelentésében kénytelen volt megemlíteni, hogy Washington egyelőre nem mutat érdeklődést a le­szerelési világértekezlet meg­tartása iránt. A SALT-mérleg — min­den nehézség figyelembevéte­lével is — biztató, s a jelek szerint folytatódik a szovjet —amerikai párbeszéd. Gro­miko washingtoni tartózko­dása során „felborult” a pro­tokoll. a Camp David-i elnöki nyaralóban való éiszakázás eddig afféle államfő kivált­ságnak számított. A Nixon— Gromiko megbeszélések le­hetőséget adtak a kétoldalú kapcsolatok (kereskedelmi és gazdasági együttműködés !) valamint több nemzetközi probléma. így az európai biz­tonság és a közel-keleti vál­ság megtárgyalására is. Ami az európai fejlődést il­leti. Karjalainen finn külügy­miniszter, nyilván házigazda­ként is, a héten igen derűlá­tó nyilatkozatot tett. Azt hangsúlyozta, hogy november 22-én. minden valószínűség szerint megkezdődnek Helsin­kiben á sokoldalú előkészítő megbeszélések. Emellett állt ki a lengyel—francia nyilat­kozat is. amelyet Giereknek a LEMP első titkárának franciaországi látogatása és Pompidouval folytatott tanácskozásai után írtak alá az Elysée-palotában. (Közben a nyugat-európai tábor is valamennyire rendezte sora­it, a múlt heti norvég „sokk”- ot némileg helyrehozta a dá­niai népszavazás igenje. A Brit Munkáspárt Blackpool- ban megrendezett konferen­ciáján pedig egy annyira megfoghatatlan határozatot fogadtak el, hogy a vitázó fe­lek mindegyike saját állás­pontját magyarázhatja bele.) Három nappal a tervezett helsinki nyitány előtt lesznek a nyugatnémet választások, s az NSZK kampánya egyre hevesebbé válik. Magam is tanúja lehettem: az elmúlt napokat Hamburgban töltöt­tem, s lépten-nyomon azzal a véleménnyel találkoztam, hogy az ország eddigi leg­nyíltabb választása előtt áll. Talán egyszázalékos előnye lehet a jelenlegi szociálde­mokrata—szabaddemokrata koalíciónak, de még az utol­só negyvennyolc órában is döntő események történhet­nek. Egy újságíró kollégám az olimpiai úszószámra cél­zott, ahol végül az ezredmá- sodpercek alapján hirdették ki a győztest... Jellemző egyébként, hogy a keresz­ténydemokrata ellenzék ma­ga is tisztában van Brandt külpolitikájának népszerűsé­gével, ezért a kampányban a „nemzetközi ügyek befa­4. — Csodálatos kocsi, mond­ta Éva és Dániel ügyet sem vetett erre a megjegyzésre, folytatta magyarázatát a ró­mai u+akról, légiókról, aztán a crnagorácokról, akik a má­sodik világháború partizán­harcaiban a legkitűnőbb cél­lövők voltak. — Azt hiszem, azon az úton verték vissza először a néme­teket — mutatott a hegy pe­remére, a kanyargó szerpen­tinre. — A németeket? — kérdez­te dacos kis gúnnyal a felesé­ge — a németek mégis Mer­cedesszel vannak itt, — s Szász erre nem tudott mit vá­laszolni. Alfréd Flessburger — Szász hangosan kimondta a nevet és a másodszori találkozásuk iutott az eszébe. A szálló bár­jában kellemes, halk zéhe szólt, Évával táncoltak. Ö nem akart inni és szeretett gyasztását” javasolta. Ez nem történt meg: folynak a két német állam tárgyalásai, Scheel külügyminiszter New Yorkban tartózkodik, s onnan Pekingbe utazik, Bahr ál­lamtitkár, akit nyugatnémet Kissingernek is neveznek, ma Moszkvába érkezik. A héten megszólalt Nixon, s tulajdonképpen a bírála­tokra próbált válaszolni, hogy az elnökválasztási harc finisében bezárkózik a Fehér Házba. Igen diplomatikusan fogalmazott Ugyanis azt mondta, hogy a vietnami tárgyalások „érzékeny pont”- hoz jutottak. A másik érde­kelt, a vietnami fél viszont azt nyilatkozta, hogy érdem­ben! haladás egyelőre to­vábbra sem történt... Fellán­goltak azonban a harcok Dél- Vietnamban, s összeütközé­seket jelentettek Saigon köz­vetlen szomszédságából. Amerikai részről nem zárják ki, hogy a szabadságharcosok sajátos, s eddig sem kevés meglepetést hozó offenzívája ezúttal a főváros körzetében folytatódik majd. Egy határháborút talán le­írhatunk: Uganda és Tan­zánia megállapodott a békés rendezésben. Újabb fegyveres konfliktus bontakozott ki azonban az Ara-félsziget dél­nyugati csücskében, ahol Észak- és Dél-Jem’en csapatai harcolnak egymással. (Szaud- Arábia az észak-jemeniek, valamint a brit érdekeltségű Ománi Szultanátus közremű­ködésével szeretné megdönte- ni a haladó adeni rendszert, s megszerezni a Dél-Jemen határterületein újonnan fel­tárt gazdag olaj mezőket.) A két Jemen között öttagú arab békéltető bizottság közvetít, s a kairói Szadat—Asszad— Kadhafi csúcstanácskozás is foglalkozott viszályukkal. Az egyiptomi fővárosban más jellegű események is zajla­nak, mintha valamelyest hát­térbe szorult volna az el­múlt hetekben erőre kapott jobboldal. Igaz, a kérdőjelek továbbra is fennállnak, vajon a hármas csúcson milyen irányban befolyásolja Egyip­tomot Szíria, s milyen irány­ban Líbia... volna korán lefeküdni, hogy tiszta és világos aggyal tud­jon másnap az anyaggal fog­lalkozni, de a társaságnak túl jó kedve volt, nem hagyhatta ott őket. Amikor a zenekar nagyon gyors számra váltott, Évával visszatértek asztaluk­hoz. — Dédi, csak nem vagy rosszul? — Éva ijedjen kapta fel nagyanyja asztalon nyug­vó kezét és pulzusát tapogat­ta. — Nem, semmi, már elmúlt — nyögte sápadtan a bárónk, de szemét nem tudta levenni egy távoli pontról... Szász kö­vette tekintetét... Az egyik fe­kete bőrhuza*ú fotelben a Mercedes tulajdonosa ült. A férfi felemelte poharát és diszkréten meghajolt az idős hölgy felé. — Dédi. te ismered őt? — kérdezte Éva. — Valami rémlik nekem drágám, bár az emlékeimből oly sok arc merülhet föl, hogy EfJSZ-hírek Az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakának péntek esti ülé­sén felszólalt Manszur Khalid szudáni külügyminiszter. El­ítélte a terrorizmust, hang­súlyozta azonban, hogy Szu­dán véleménye szerint a terrorizmus kérdését nem kell az ENSZ-'oen megvitatni. Mint Khalid mondotta, a gyarmatosítás, a fajüldözés és az agresszió példázza leg­jobban a terrorizmust, és ez fenyegeti igazán a békét és a biztonságot a világon. * Omar El-Szakkaf, Szánd- Arábia ‘külügyi államminisz­tere felszólalásában megálla­pította: Izrael hamisan vá­dolta meg az arab kormá­nyokat azzal, hogy ösztönöz­ték a Palesztinái gerillák ak­cióit. A paiesztinai ellenállá­si szervezetek nem tartoznak egyik kormányhoz sem, és senki sem kényszerű heti őket arra, hogy feltárják titkos terveiket — mondotta a kül­ügyi államminiszter. ★ J. Hrisztofídesz ciprusi külügyminiszter beszédében sürgette, hogy állandósítsák az ENSZ békefenntartó erői­nek állomásozását Cipruson. Mint ismeretes, az ENSZ- erők ideiglenes jelleggel tar­tózkodnak a szigeten, megbí­zatásukat a Biztonsági Ta­nács hathavonként szokta meghosszabbít ani. ★ Az arab országoknak az ENSZ székhelyén tartózkodó külügyminiszterei pénteken tartott találkozójukon elhatá­rozták, hogy ellenintézkedé­sekkel válaszolnak azoknak az országoknak, amelyek a területükön élő arabokkal szemben megtorlásokhoz fo­lyamodnak. A döntés főként a Német Szövetségi Köztársa­ság és az Egyesült Államok ellen irányul. ★ Ghana képviselője pénte­ken kérte, hogy az ENSZ pénzügyi problémáinak meg­oldása érdekében szervezzen az egész világra kiterjedő lottójátékot. Felhívta Kurt Waldheim főtitkárt, hogy ta­nulmányozza ezt a lehetősé­get, és a közgyűlés szavazzon jövőre a kérdésről. MOSZKVA Nyikolaj Eajbakov, szovjet miniszterelnök-helyettes, az állami tervbizottság elnöke szombaton Moszkvában fo­gadta Párdi Imrét, az Or­szágos Tervhivatal elnökét. A meleg, baráti'légkörben meg­tartott eszmecserén megvi­tatták a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok to­vábbi erősítésének kérdéseit. már nyugodtan összekeverhe­tem őket. Éjfél felé a zenekar öreg szerszámokat vett elő, tambu- ráztak. Meleg volt, sokat ittak és a társaság a zenészekhez csatlakozva énekelni kezdett. Francia, angol, olasz, szerb szavak keveregtek a levegő­ben. Összefogóztak, egymás vállára téve kezüket, körbe­táncolják az asztalokat. Dá­nielt is befogták. A lánc rö­videsen összesodorta őket Alfréd Flessburgerrel... buj­tatva, lihegve ült le asztaluk­hoz, mélyen bókolva csókolt kezet a hölgyeknek. Kiderült, Dédi ismeri Fless- burgert. — Bajor származású va­gyok — mondta Dédi Szásznak — életem felét Németország­ban töltöttem. Holnap felele­veníthetjük emlékeinket — mondta a bárónő és a kölni gyógyszerészre nézett. Fless­burger pezsgőért szalasztotta a pincért „találkozásunkra 2. „Mintha a Hair színpadára tévedtem volna” — háborgott egy ősz szakszervezeti vezér a demokraták júliusi elnök­jelölő konvencióján. Hát va­lóban elég sok farmernadrá­got és hosszú hajat lehetett látni a miami csarnokban. Egy londoni kollegám elgon­dolkozva állapította meg: — Eddig csak egyetlen sziva­rozóval sikerült találkoz­nom. .. A demokrata párt reform­ja és McGovern sikere való­ban eléggé átalakította az el­nökjelölő konvenció „küldött­képét”. Amerikai show volt ez is, hogyne, zászlókkal, ök- lömnyi jelvényekkel, földig érő nyakkendőkkel. Uncle Sam-nek öltözött élő reklá­mokkal, és sok vérpezsdítő zenével. De meglepően sok volt a feke'ebőrű, a fiatal, a nő, s közöttük szinte elszige­teltnek tűntek azok a politi­kai profik, akik — ha nem McGovern emberei voltak — maguk elé meredve, vagy bosszús, fölényes kézlegyin­tésekkel kísérték az „amatő­rök tobzódását”. Holott a profiknak sajátos módon talán még nagyobb szereplehetőség jutott, mint a korábbi konvenciókon. Ezt a megállapítást akkor tet­tem, arpikor — a teremben járkálva — felmérhettem a mcgovernista stáb gondos irányító munkáját. Az „Ál­lítsuk meg McGovernt!” mozgalom szervezetlen volt, kedélyhullámzásai egyenesen amatörizmusra vallottak. Ezzel szemben McGovern ré­gi kennedysta emberei és néhány nagyon fiatal, de az amerikai kortesfogásokat meglepően értő „ú” ügyesen ujjára csavarta a konven­ciót. A sok elsőkonvenciós kül­dött ugyanis felületesen volt csak tisztában a „játéksza­bályokkal” — tehát objekti­ve megnőtt azok szerepe, akik viszont minden trükköt értettek és alkalmaztak is... Utólag aztán nem győzött álmélkodni az amerikai saj­tó, hogy milyen ravasz fö­lénnyel irányították a kon­venció egyes meneteit Mc­Govern emberei. Egy álerő­próba például lázas izgal­mat keltett a sajtókarzaton. Mindenki McGovern megál­lítását emlegette, s mi több: a tévébemondók világgá kürtölték, hogy fordulat tör­tént, a dakotai jelöltnek „el­úszik” a többsége. Az történt ugyanis, hogy az egyik mandátumvitában McGovcrnák elvesztették a szavazást. A vereség azonban — csel volt. McGovern em­berei úgy irányítottak né­inni kell hölgyeim!” Aztán a környék látványosságairól, az olajfákról, a teraszosan mű­velt földekről, a népek szo­kásairól beszélgettek. — A magyar konyha kitűnő — mondta Flessburger. — Úgy találja? Nézett a szemébe Szász. — Járt talán Magyarországon ? —- Igen, a háború előtt ex­port-import ügyleteket bo­ny olítoPam... Apropos... Meg van még a jó öreg Astoria? A pezsgőzést vidám cseve­gés követte. Szász agyában, karjában a szesz jótékonyan szétáradt, jó volt feloldódni a kellemes társaságban, a szó­rakozó emberek között. — Ez egy nagyon gazdag pasas — mondta neki Éva. már a szobájukban, s Szász arra gondok, Évánál újabban az élmények, érzések önma­gukban értéktelenek, ha va­lamiféle érdekkel nem kerül­hetnek kapcsolatba. (Folytatjuk) hány delegátust, hogy sza­vazzon az ellentáborral, amely akként — új erőviszo­nyokra gondolva ~ vérsze­met kapott, s i*ogy úgy mondjam idővel előtte, a ku­lisszák mögötti tárgyalásokat be nem fejezve, erőszakolta ki a sorsdöntő / svazást ar­ról : vajon Mc overrt meg­kapja-e a tőle elvitatott ka­liforniai szavazatokat. Ezt a kritikus szavazást Mankiewicz, McGovern poli­tikai koordinátora (Robert Kennedy sajtótitkára) mel­lett állva szurkoltam végig. Mankiewicz noteszában ott álltak fekete tintával azok a számok, amelyek azt jelölték, hány küldött szavaz a McGovern-táborral. A „fe­kete végeredmény” 1538 volt, tehát több az elnökjelöléshez minimálisan szükséges 1509. nél. Mankiewicz lila filctol­lával sorra jegyezte a feke­te számok mellé az elhang­zott szavazatokat; lefelé szin. te nem kellett helyesbítenie, legfeljebb — a győzelmi hangulat hatására — „felfe­lé” javult a vártnál jobbra az eredmény. Egy-egy ilyen felfele javítás után Man­kiewicz felkiáltott: „Jól van Gordon! Ez jó munka volt Jack!” — az elismerés a minden állam delegációjá­nál működő mcgovernista szervezőnek szólt, aki „jól szállított”. Persze McGovern vezérka. ra sem volt mindenható: képtelenek voltak megfékez, ni azokat a reformküldötte­ket, akik kiebrudalták a konvencióról Daley-t, a hír­hedten nagy hatalmú chicagói polgármestert, és az ő kül­dötteit. (Azóta McGovern már canossát járt a polgár- mesternél, aki a demokrata régi gárda oszlopos tagja.) McGovern taktikus profijai idegesen nézték a Daley év­tizedes önkényuralma ellen sikerrel „fellázadt” - chicagói küldöttek (négerek, fiatalok) diadaltáncát a mandátum, csata megnyerése után — pe­dig a makacs Daley az utol. só pillanatban hajlandó lett volna megalkudni a mcgo- vernistákkal* De ekkor már Mankiewiczék gépezete sem lehetett úrrá az .,új erők” szenvedélyein. Más azonban egy demok­rata konvenció „meghódítá­sa”, és megint más dolog az országos hatalom. A miami napokban már látható volt: a demokrata párt régi gár­dája alig várja McGovern elnökválasztási vereségét, hogy „revansot” vegyen. Per­sze: a konvenció az 1968-ban elfogadott reformok követ­keztében valóban új arcú lett, és minden korábbit meghaladó mértékben képvi­seltették magukat nők, fia­talok, színesek. Igaz, Csak elvétve jutottak fórumhoz Amerika igazi szegényei; ők ezúttal is a konvencióter­men kívül táboroztak, s csak kérelmeik, küldöttsé­geik révén, meg békés tün­tetéseikkel adhattak „élet­jelt” magukról. Felettébb jellemző az egy hónappal későbbi, az augusztusi mia­mi republikánus konvención elhangzott demagógia: a jobboldali kaliforniai kor­mányzó, Reagan azon évő- dött, hogy Shriver „érti a nép nyelvét: az inasától ta­nulta...” Persze Reagan se másképp. A júliusi farmernadrágok láttán sem lehet azt állítani, hogy a demokrata őrség­váltás következtében vala­miféle dolgozók pártja lett McGoverné. Az elmélked ísek az új elitről inkább más formában igazak: jelentős értelmiségi térnyerés történt az őrségváltással, hiszen McGovern fő tábora a di­ákság és értelmiség. De ez az „új gárda” mindenesetre fogékonyabbnak tűnik Ame­rika valóságos problémái _ és válságának igazi okai iránt. Aminthogy természetéből kö. vetkezik az a hajlama is, hogy most lázasan taktiká­zik, és keresi a „hidakat” a régi gárda felé. Hiszen még­iscsak ott az út a hatalom felé. Avar János Réti Ervin Szílts Dénes:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents