Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

1972 oJrfÁtvar V. pf*r*T ** a r*v APAf^ 3. o!<5a! » Gazdasági /er yzefek .Az őszi terv és a háztáji Nem ajándékra várnak Híradás Rozsályhól A termelőszövetkezetek többsége a nyári munkák befejeztével a légtöbb gépi és emberi erőt kívánó őszi csúcs teendőire kampányter­vet készített. Egyre több sző. vetkezeti vezető látja ennek előnyét, fontosságát. Sajnos azt is el kell mondani, hogy jócskán vannak még, akik bürokratizmusnak. felesle­ges papírmunkának ítélik meg az ilyen tervkészítést Mondják, két-három hónapra nem lehet előre látni, bele­szól az időjárás és így to­vább. De nem is ilyen ter­vekről van szó. Napokra a heti megbeszéléseken, vagy hol hogyan szokás, lehet meghatározni a teendőket. A kampányterv egy átfogó felmérést jelent, amelyben számba veszik az elvégzendő munkát gépi és gyalog na­pokban, a munkaterületet hektárban, az elszállítandó termést mázsában, az utat kilométerben és ezt összegez­ve a mérleg másik oldalán felvetítik a rendelkezésre álló gépi és kézi erőt. A ket­tő összevetéséből derül ki hogy megvan-e az egyensúly időben elvégezhetők-e a fel­adatok. Ennek alapján lehet dönteni a nagyobb munkák ütemezéséről, a gépek nyúj­A múlt héten, amikor me­gyénkben járt Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhe lyettese, a beszélgetések so­rán többször is szóba került a mezőgazdaságban az ipar. szerű termelés gyorsabb el­terjesztése. A kormány ■ el­nökhelyettese elismeréssel szólt a búzatermesztésben elért sikerekről. Megoldott, nak tekinthető a baromfi nagyüzemi tenyésztése. A sertés- és a szarvasmarha- tenyésztésben nagy erőfeszí­tések árán — sok helyen kezdeti nehézségekkel — most alapozzuk a szakosított telepek létrehozásával a kor­szerű tenyésztési eljárásokat. Bizonyos előrehaladás ta. pasztaiható a kapástermé. nyék. ipari növények ter­mesztésében is, de itt a lehe­tőségeket figyelembe véve gyorsabban haladhatnánk előre. Javasolta a kormány el­nökhelyettese. hogy más országrészekhez hasonlóan itt is hasznos lenne egy-egy növény térmesztésére bázis­gazdaságokat létesíteni. Jó lenne például, ha az állami gazdaságok elkezdenék a nagy hozamú burgonyafaj­tott vagy kettős műszakban való használatáról, az esetle­ges vasárnapi munkákról, idegen fuvar és kézi erő igénybevételéről. Ennek a vázlatos felsoro­lásnak természetesen nem célja. hogy kampányterv mintát adjon (nem is lehet), hiszen ahány termelőszövet, kezet, annyi lehetőség, any- nyi szokás. Egyetlen dolgot említenénk, ami most, mun­ka közben bukkant fel, sok helyen nem került be a tervbe a háztáji termények betakarításának pontos meg­határozása. Általában tesz­nek említést, hogy a háztáji betakarításához is kell gép vagy fogat, de ez legtöbb tervben sem időben sem mennyiségben nincs elhatá­rolva a közös tevékenység­től. Különösen az időbeli el- határolatlanságból szármáz, hat sok bonyodalom. A na. pókban az egyik szatmári termelőszövetkezet elnöke panaszkodott, hogy kétszáz ember helyett az almaválo­gatáshoz és a krumplisze­déshez mintegy 150 fő állt ki, a többiek a háztájiba men­tek dolgozni. Bizony az ilyen esetek nagyon sok nehézsé­get okolhatnak. Ha elfogadjak azt a meg­határozást, hogy a háztáji ták üzemi termesztését. A kukoricaprogramban Sza­bolcs megyében is célul le­hetne tűzni a hektáronkénti 30 mázsás szemes termés el­érését. Ilyen kukoricater. mesztő bázisgazdaság az or­szágban néhány már műkö­dik, azok tapasztalatait le­hetne is hasznosítani. A cu­korgyár és a dohányipai megyénkben is próbálkozik p gépesítés, a kemizálás leg­újabb módszereinek a terme­lésben való bemutatásával segítséget nyújtani. Szabolcs­nak nagyobb szerepe lehetne a zöldségtermesztésben is. Két konzervgyár, a nyíregy­házi és a debreceni, vala­mint a borsodi iparvidék ezt meg is kívánja. Kis területeken a modern gépsorok nem kifizetők. A magas fokú kemizálás, a bel­terjes hibridek felhasználá­sa, specialistákat, jó szakem­bereket és precíz üzemszer­vezést kíván. Ilyen felké­szültséget termelőszövetkeze­tektől általában még nem le­het elvárni. Ezért van szük­ség az állami gazdaságok és néhány erős termelőszövet­kezet kezdeményezésére. Ez nem elkülönült egység a kö­zöstől, hanem azzal szoros kapcsolatban lévő rész, egyik üzemága a szövetkezetnek, akkor ezzel a tervben az ed­diginél konkrétabban kell foglalkozni. Sokféle gyakor­lat van. Vásárosnaményban például a tagság beleegyezé­sével először a közös terület­ről takarítják be a burgo­nyát és a kukoricát, s majd utána következik a háztáji. Máshol előre meghatározott szombatokon végzik ezt a munkát. Ahol nagyon sok a kézimunkaigénye a közös gazdaságnak, ott vasárna­ponként végzik a háztáji munkát. Különösen jellemző ez azokra a Szövetkezetekre, ahol sok az alma a háztáji­ban is. Az almaszedést nem lehet október végére, nö- vember elejére halasztani, mint a kukorica törését. Bármilyen módon szabá­lyozzák — közös megegyezés alapján — a háztáji betaka­rítási munkát a lényeg az, hogy tervezett legyen, mert különben a közös és a ház­táji egyaránt kárát vallja. Ha valahol közös az érdek, itt igazán az. Ugyanannak a tagnak a jövedelméről van szó a közös területen és a háztájiban is. — Voltak itt olyan kuli­pintyók, hogy egy udvarban harminc család is lakott ösz- szeszorulva — magyarázza Gere István. — Mind rozoga, kőfalas, vi­zes házak voltak. Talán vidé­ken nem is lehet ilyet talál­ni — teszi hozzá Takács Jó­zsef. Szabolcsi épftőmunkások* akik Budapestről beszélnek, ök azok. akik újjávarázsol­ják a várost, akik most, az óbudai új lakótelep építésé­nél, a régi házacskák bontá­sánál össze tudják hasonlí­tani a 100 évvel ezelőtti kis­várost — mert Óbuda ez volt 1872-ben — a mai, épülő vi­lágvárossal. Fiatalemberek, akik Domb- rádról indultak útnak, hogy a 43. számú Állami Építőipari Vállalatnál szakmát tanulja­nak, aztán pedig dolgozzanak a nagy építkezéseken. — Annyi lakást építünk Budapesten, mint az összes többi építőipari vállalat együttvéve — ismerteti a vál­lalat munkáját Kercsmár György műszaki vezérigazga­tó-helyettes. — Az idén már nyolc és fél ezer fölött lesz az elkészült lakások száma, de mi építjük meg a hozzá­Dél múltával megelevene­dik a rozsályi főutca, amit itt Kossuthról neveztek el. Kék köpenyes kisiskolások csoportokba verődve igye­keznek a tanításra. A 14-es számú ház kapujában fiatal­asszony, Nagy Jenőné igazit még egyet a két kislány ru. házatán indulás előtt. A na­gyobbik Évike, másodikos Húga Ildi, az idén került is­kolába. Beszélgetés közben alaposan zavarba hozza édesanyját, kedves, őszinte válaszával, a határozott nem­mel a kérdésre: szeret-e is­kolába járni? Aztán kiderül, a kis Ildinek nem a tanulás ellen van kifogása. Az új. a most épülő iskolába szíve­sen járna. Hát arra bizony még várnia kell néhány esz. tendeig... Példás összefogás Félreértés ne essék, az épület előbb kész lesz. Erre biztosíték a kivitelező, a tyukodi termelőszövetkezet építőbrigádjának pontos munkája. De a nagy iskola a felső tagozatosoké lesz jövő szeptembertől. Azoké a gye­rekeké, akik most Rozsály- ban és a csatolt szomszédos községekben osztatlan isko­lákban tanulnak, és hátrá­nyos helyzetben készülnek felsőbb iskolákba. A kétszin­tes, nyolctantermes, központi fűtéscs. tornacsarnokos, sportpályás, modern iskola 14 millió forintos beruházással készül, az árvizes alapból Négy tanterem — az építési költségek fele — a Pest Me­gyei Tanács ajándéka, az ár. vízkárt szenvedett község­nek. Amíg körbejárjuk a már második szintjén épülő is­kola jókora tömbjét, Papp Árpád vb-titkár mondataiból összeáll a közös tanácsú köz­ségek, Rozsály, Tisztaberek és Zajta lakói, közös gazda­ságai példás összefogásának története. Bizonyítva, nem várnak az ajándékokra, a készre, legfeliebb segítséget kérnek terveik megvalósítá­sához. Az egyesülés évében, 1969- ben készült el a 250 szemé­lyes művelődési ház. amit minden támogatás nélkül, házilagos kivitelezésben épí­tett a község. Szó szerint tessék érteni, mert minden felnőtt lakos két-három nap társadalmi munkát végzett az építkezésen. így elég volt a rendelkezésre álló 600 ezer forint. A következő évben a községi óvoda következett sorra. A tsz tagsága lemon­dott évi jövedelmének két százalékáról, ezenkívül két nap társadalmi munkát is vállalt. Azóta persze már szűk lett az egycsoportos óvoda. Jelenleg is huszon­nyolc gyermeket gondoznak huszonöt helyett, ezért kérte most a községi tanács az en­gedélyt egy újabb csoport­juk tartozó kommunális épít­ményeket is, az óvodákat, is­kolákat, üzleteket. Egy főépítésvezetőség — egy házgyár. Ez a vállalat szervezeti felépítése. Az óbu­dai lakótelepet például az el­ső budapesti házgyár elemei­ből építik fel. — És főleg vidékiekkel. Az ország majd minden részéből vannak nálunk — mondja a munkásokról Farkas György, a főépítésvezetőség műhely­bizottsági titkára. Vele járjuk az épülő háza­kat. Alig van olyan műveze­tő, akinek a keze alatt ne len­ne szabolcsi munkás. Hogy miér* itt találtak helyet, arról mindenki más, és más választ ad. — Kifizetődő — mondta Tóth József Zajtáról. — Há­rom éve jöttem el. Itt nem irigylik tőlem, hogy sokat ke­resek. Egy másik építkezésen Kuklis Péter, brigádvezető mondja: — Jó nálunk a kereset, azért is jönnek hozzánk. hoz. A helyiségproblémát megoldják, az alkalmazotti pluszlétszámot azonban ma­gukban már nem képesek. „Falugyűlésen kértük...* Az árvíz súlyosan meg­rongálta Rozsályt is. ötven­hat házat kellett újjáépíteni. Nagy teher szakadt az em­berek vállára. A termelő- szövetkezet is veszteséggel zárta az 1970. esztendőt. — Ennek ellenére, amikor a falugyűlésen azt kértük a lakosságtól, hogy járuljanak hozzá egy gyógyszertár épí­téséhez, az emberek vállal­ták. A tsz-tagok ismét le­mondtak jövedelmük két százalékáról, ezzel együtt a tsz 270 ezer forintot adhatott az építkezéshez — mondja Papp Árpád, miközben visz- szasétálunk a főutcán a fa­luközpontba, hogy megnéz­zük a tanácsházzal szemben felépült szép gyógyszertárat, a szolgálati lakással. Az épü- let kész, egy-két hónapon belül lehet már gyógyszerért menni. Egyébként ennek a létesítménynek a története egy kicsit már a jövőbe mu­tat. A beruházási költségek nagyobb részét, egymillió fo. rintot a gyógyszertár vállalat fedezte, de a 700 ezer fo­rintos helyi hozzájárulást a járási hivatal, a rozsályi kö­zös tanács és a közös gazda­ság. valamint — és ez a jö­vő! — Méhtelek, Garbolc, Nagyhódos és Kishódos tér. melőszövetkezetei adták ösz- sze — hozományként. Ugyan­is ez utóbbi, Méhtelekkel közös tanácsú községek Ro- zsállyal egyesítését közigaz. gatásilag a falugyűléseken már eldöntötték. Az Elnöki Tanács jóváhagyása kell, hogy jövőre nagyközségi rangot kapjon Rozsály. az egyesült hét község 4200 lel­kes községe. A nagyközségi ranghoz illő centrum már alakul a ta­nácsháza körül. Szemben a gyógyszertárral, a tanácshá­za mellett a művelődés há­za, azon túl egy olyan szol­gáltatóház, amit egy járási székhely is megirigyelhetne. Ezt is a termelőszövetkezet építette, több mint 3 millió forintos költséggel, amely­hez csupán félmilliós állami támogatást kapott. Az épü­letben autószerviz —műsze­rész, karosszéria és gumija- vító — általános lakáskar­bantartó, háztartási kisgép, javító és cipészrészleg, vala­Ingázók Pesten — Volnék én otthon, de ná­lunk nincs ilyen kereset — kezdi rögtön' Bódi Sándor Kékről. Kettős élet az ingázóké, öt kemény nap az építkezésen, távol a családtól, az otthon­tól. Aztán fél nap utazás ha­za, s otthon sem a pihenés várja őket, hanem a ház kö­rüli munka, segítenek az asszonynak a háztáji műve­lésében. Nem véletlen, hogy egy ember sem bírja túl so­káig ezt a munkát, és változ­tat valahogy a során. Az egyik — főleg a családos, idősebb ember — megpróbál otthoná­hoz közelebb keresni mun­kát, s mint a tények igazol­ják egyre többen t"lálnak a megyén belül is jó kereseti lehetőséggel, kedvező légkör­rel fogadó üzemet, termelő­szövetkezetet. A másik rész, a fiatalabbja, aki szakmát ta­nult Budapesten, megpróbál ott letelepedni, kevés köti a szülőföldhöz, ahonnan már 14—15 éves korában elkerült. mint férfi-, női fodrászat működik. A rádió-, tévéjaví­tó részleg helyisége még üres, egyelőre nem futotta a drága műszerekre. A szolgál­tatóházon túl rangos italbolt (bisztró is lehetne!), mellet­te már alapozzák a tsz presszóját. S ugyancsak eb­ben a sorban nyitnak hús­boltot is még az idén. Laci bácsi protekciója* Az utcán találkozunk Pin. tér János tanárral, a Haza­fias Népfront községi bi­zottságának elnökével. Ve­lünk tart, hogy bemutassa a legújabb létesítményt, a napokban megnyitott öregek napközi otthonát. Igazi ott­hon ez, a szó szoros értel­mében, mert közös erő, sok szeretet, jó szándék teremtet­te. Ismét a tsz adott: ezút­tal egy épületet, szépen ta­tarozva. A tanács bebúto­rozta, de dolgozott, takarí­tott, rendezgetett itt a falu apraja, nagyja, a társadalmi szervek, a KISZ-esek, az út­törők. Halász Hilda, az ott­hon húszéves vezetője és Ádám Pálné szociális gondo­zónő sürög, forog az aszta­loknál, ebéd után még üldö­gélő idős emberek körül. Elég meleg van-e? Elég volt-e az ebéd? Kéznél van-e a társasjáték? Milyen számok kerüljenek a közös lottószelvényre? A kérdések bői, a mosolyból egy község szeretete árad. A hófehér hajú Laci bácsi, aki jó kedé­lyét, frissességét nyolcvan éven felül is megőrizte, fél­rehívja Papp Árpád tanács- titkárt a szomszéd szobába. Mondandója nyílt titok itt; .,protekciót” kért valaki szá­mára, aki szeretne az ott­honba járni. Szorítanánk ne. ki helyet — mondják az idős emberek. Ök már meg­beszélték. Tervek •— holnapra Az udvaron, a fákkal öve­zett kis ház előtt még meg­állunk. Járda is kell még ide, mert nagy lesz a sár, meg nyugágyak tavaszra... Szóba kerül az orvos, aki hetenként egyszer rendel a tanácsház épületében lévő rendelőben. Most kérelmez­ték az önálló orvosi körzetet. Egészségházat kell építeni. Ebben az ötéves tervben 350 ezer forintjuk lesz erre a célra. Elég lesz? Meglesz, ahogy a többi létesítmény is Állami segítséggel, meg a maguk erejéből. Nagy erő ez. Mert igaz, hogy a község fejlesztési alapja 120 ezer forint évente. De a múlt esztendőben is 400 ezer fo­rint volt a teljesített társa­dalmi munka értéke. Kádár Edit — Ha sikerül valami lakást szerezni, akkor idejövök — fejezi ki ezt az álláspontot Cserese Miklós, aki nősülés előtt áll. — Nem tudnék én az itte­ni lakásokban lakni — adja az idősebbek véleményét Tóth József. — Odahaza van négy gyerek, egy kis telek gyümöl­csössel, ott jobb nekem. — Én is otthon akarok épí­teni — mondja Béri István Kékről. — Csak a tanácsnak kellene jobban segíteni, hogy­ha egy cigány rendesen dol­gozik, akkor kapjon telket, megkapaszkodhasson. Itt, a munkahelyen azt nézik, ki hogyan dolgozik. És hogy látják Budapestét? — Amit most építünk, az az igazi — mondja Gere István. — A házak mögött itt a hegy, tökéletes a panoráma. Ez lesz szép város, ahol már öröm lakni mindenkinek. Azok a fővárosiak, akik új lakásba költöznek, gondolja­nak a szabolcsi építőmunkás­ra is, aki téglával, malterral hozzájárul ahhoz, hogy való­ban modern lakásban, világ­városhoz méltó környezetben lakjanak. Lányi Batotx) Sok fiatal szakembert képeznek a HAFE nyíregyházi gyárában Domi Sándor már önállóan dolgozik a forgácsoló­gépen. (Hammel József felvétele) A korszerű termés bázisa a tevékenység nem tévesz. tendő össze a fajtabemutató parcellákkal, műtrágyázási kísérletekkel, vagy egy-egy speciális gép bemutatásával. Itt nagyüzemi árutermelésről van szó, ahol három-négy­száz holdas területen ter­mesztik a zöldséget, vagy a cukorrépát. A korszerű ag­rotechnikai eljárások (komp. lex gépesítés, kemizálás) mellett a munkaszervezés­ben, a termények tárolásá­ban, értékesítésében és a költségek alakulásában is példával kell szolgálniuk e gazdaságoknak. Itt a tapasz­talatokat sem lehet egy-egy félnapos határszemlével le­tudni. Erről a tevékenység­ről az üzemgazdászoknak és év végén a főkönyvelőknek is számot kell adni. Hogy csak példaként említsük, nem elég azt bemutatni, mi. lyen szép tiszta a vegyszer­rel kezelt kukorica. Akik ebben az úttörő munkában részt vesznek, nem kis feladatra vállalkoz­nak, de a saját hasznukat is megtalálhatják. Az mindig előnyben van, aki a fejlet­tebb technikát előbb alkal­mazza. Szükség van munká jukra, példamutatásukra a többi mezőgazdasági üzem - nek, végül a népgazdaságnak hogy minél hamarabb el­terjednek a korszerű eljá­rások. Reméljük, jövőre már megyénkből is több ilyen nagyüzemi árutermelésről számolhatunk be. Cs. B.

Next

/
Thumbnails
Contents