Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-05 / 235. szám

í oldal KELET-MAG Y ARORSZÄG 1972. október 9. ♦ KOMMENTAR: Feszültség a hétezer sziget országában A fülöp-szigeti hadügyminisztérium szóvivője közölte: a katonai törvényszékek hamarosan megkezdik a rendkívüli ál­lapot bevezetése óta letartóztatott személyek ügyének tárgya­lása1 A perek az országhatárokon túl is érdeklődésre tarthat­na' zámot. A hétezer szigetből álló Fülöp-szigetek ugyanis vi látatlanul történelme egyik válságos szakaszát éli át és az ' következő hetek, hónapok sok mindent eldönthetnek. Az ország a századfordulóig spanyol, majd a második vi­lágháború végéig amerikai gyarmat volt. Az 1946-ban kibo­csátott alkotmány felhatalmazza az elnököt arra, hogy „há­ború. zendülés, vagy hasonló jellegű és nagyságrendű ese­mény” esetén felfüggesztheti a parlamentet és a polgári jogo- .kat. bevezetheti a rendkívüli állapotot. A jelenlegi köztársasági elnök, Ferdinando Marcos az el­ső államfő, aki él ezzel a lehetőséggel. Arra hivatkozik, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a merényletkísérletek és ge­rillaakciók. Emlékeztet arra a gyilkossági kísérletre, amely Enrile hadügyminiszter, ’ a rezsim második leghatalmasabb embere ellen irányult és amelynek másnapján jelentette be Marcos az ostromállapotot. Csakhogy sok beavatott tudni véli: már a meifényletkísér- let előtt készen állt a rendkívüli állapotról szóló törvény és az sem lehetetlen, hogy a miniszter elleni támadást éppen ürügyként követték el — a kormány emberei. Ez természetesen nem ellenőrizhető. Az azonban biztos, hogy az ostromállapotnak különös mellékzöngéje van. Az elnöki dekrétum után az országon végigzúduló letartóztatási hullám ugyanis jórészt Marcos elnök politikai ellenfeleit sújtotta. Az első őrizetbe vettek közötf volt Aquino szenátor, az ellenzéki liberális párt vezetője és az 1973. decemberében esedékes választások első számú jelöltje. Ezeken a választásokon Marcos a jelenlegi alkotmány ér­telmében — miután kétszer négy évet már eltöltött az elnöki tisztségben — nem indulhat. Ahhoz, hogy ezt mégis megte­hesse. vagy meg kell változtatnia az alkotmányt, vagy fenn kell tartania a rendkívüli állapotot, vagy a két lehetőség va­lamilyen kombinációjával kell élnie. Sok megfigyelő szerint ez a jelenlegi ostromállapot leg­főbb motívuma. A PRAVDA CIKKE A nemzetközi valutaalapról Támadásban a chilei jobboddal JOBBOLDALI TÁMADÄS A Cilii,El KP SZÉKHÁZ.', ELLEN. A jobboldali nemzeti párthoz és a Haza és szabadság elnevezésű szélsőjobboldali szervezethez tartozó elemek vandál támadást intéztek a Chilei- Kommunista Párt santiagói székháza ellen. A rendőrség közbelépésére a támadók vissza­vonultak. (Kelet-Magyarország telefoto) Ki mit remél ? Japán—kínai normalizálás A szerdai Pravdában A. Sztadnyicsenko kommentárt fűz a nemzetközi valutaalap nemrég Washingtonban le­zajlott közgyűléséhez. Megál­lapítja, hogy a nemzetközi valutaalap mostani közgyű­lése ismét tükrözte a valutá- ris-pénzügyi területen ható éles ellentmondásokat. A cikkíró rámutat, a nem­zetközi pénzügyi körök „szemlátomást nem képesek egyezségre jutni a valutáris reform elvi kérdéseit ille­tően, ami annyit jelent, hogy a mostani valutaválság bi­zonytalan időre még elhúzód­hat.” Sztadnyicsenko hangsú­lyozza, hogy az ülésszakot az amerikai és az európai szem­pontok küzdelme jellemezte. Az Egyesült Államok, szem­ben az európai országokkal, amelyek korlátozni kívánják az amerikai dollár negatív Szerepét, megpróbálja minél későbbre halasztani a refor­mot, a legrosszabb esetben .pedig egy olyan nemzetközi pénzügyi reformot kíván lét­rehozni, amely nem gyengí­tené lényeges mértékben az amerikai dollár helyzetét. Sztadnyicsenko emlékeztet rá, hogy az ülésszakon az Egyesült Államok képviselő­je rugalmasságot követelt az európai országoktól, sürgette a valutaárfolyamok még na­gyobb ingadozását és kifejez­te országának azt az óhaját, hogy együtt kíván működni más államokkal a valuta- rendszer megszilárdításában. Ez ellentmond az utóbbi más­fél—két évben kialakult washingtoni gyakorlatnak. Ez a metamorfózis azonban — írja a Pravda — senkit sem téveszthet meg. Az „Egyesült Államok képvise­lőjének magatartását jelentős mértékben a választási kam­pány taktikai megfontolásai határozták meg.” Ismeretes, hogy McGovern szenátor de­mokrata párti elnökjelölt vá­lasztási programjára tűzte a valutareform kérdését és ru­galmatlanság hiányával, va­lamint azzal vádolja a Ni- xon-kormányzatot, hogy eb­ben a kérdésben képtelen együttműködni más országok­kal. „A tények azt igazolják — állapítja meg végezetül a Pravda — hogy minden erre irányuló törekvés ellenére sem sikerült békítő jelleget kölcsönözni a nemzetközi valutaalap washingtoni ülésszakának, az éles ellent­mondások ugyanis nem szűn­tek meg.” A chilei főváros több pont­ján ismétlődő rendbontások­ra került sor az elmúlt 24 órában. A kereszténydemok­rata párt befolyása alatt álló Santiagói Középiskolai Diák- szövetség (FESES) jobbolda­li csoportjai, amelyekben megtalálhatók a fasiszta ha­za és szabadság szervezet tag­jai is, Santiago központjában összeütközéseket provokáltak a rendőrséggel. A • jobboldali suhancok kövekkel és vasdo­rongokkal támadtak a rend- fenntartó erőkre, autóbuszo­kat és villamosokat borítot­tak fel. A rendőrség 144 sze­mélyt őrizetbe vett. Megfigyelők szerint ezek az akciók szerves részét képezik annak a jobboldali hadjárat­nak, amelyet a reakció a né­ni egység kormányának meg­döntésére indított. Szerdán szélsőséges jobboldali diákok támadást intéztek a Chilei Kommunista Párt székháza ellen. Az akciót egyébként az Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára franciaországi látogatásának harmadik napját — mint már jelentettük — Lyonban tölti. Gierek repülőgépe szerda délelőtt tizenegy órakor érkezett meg a lyoni re­pülőtérre ahol a vendéget és kíséretét a megye prefek­tusa és Lyon katonai kor­mányzója fogadta. Edward Giereket kedves meglepetés­ben részesítették: a Francia- országban élő lengyelek tánc­együttesének képviselői üd­vözölték. Az ünnepélyes fogadtatás során Edward Gierek meg­elégedéssel nyilatkozott a francia vezetőkkel folytatott tárgyalásairól. Georges Pompidou köztár­ellenzék bosszúnak szánta amiatt, hogy a kormány 43 órára felfüggesztette a Raido Agricultúra működését. A Chilei Kommunista Párt, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Chilei Dolgo­zók Egységes Központja éle­sen elítéli a reakció erőszakos cselekedeteit, amelyek az im­perializmus érdekeinek szol­gálatában újabb kampányt indítottak a chilei népi egy­ség kormánya ellen — mon­dotta szerdán Julieta Cam- pusano asszony, a szenátus tagja Santiagóban, a kommu­nista párt székhaza előtt ren­dezett nagygyűlésén. Kijelen­tette, hogy a kommunisták nem hagyják provokáltatni magukat a fasisztáktól. A Shilei Dolgozók Egysé­ges Közpoptja.(CUT) n chilei szervezett dolgozók nevében. ítélte el a fasiszta csoporto­kat és felhívta a munkásságot az alkotmány és a törvényes­ség védelmére. sasági elnök a francia minisz ­tertanács szerdai ülésén ki­jelentette, hogy „mind az ál­lamközi, mind a személyes kapcsolatokat tekintve kitűnő körülmények között folynak megbeszélései” Edward de­rekkel, a LEMP KB első tit­kárával. A lengyel pártvezető és a francia államfő csütörtökön tartja harmadik és egyben utolsó bizalmas megbeszélé­sét. Az eszmecserét" követőer a két ország delegációja a teljes létszámban ül össze Edward Gierek ötnapos hi­vatalos franciaországi láto­gatása pénteken a két or­szág együttműködésének ál­talános elveit rögzit-5 közös nyilatkozat, valamint hosszú lejáratú kereskedelmi megál­lapodás aláírásával fejeződik be. A pekingi kínai—japán csúcstalálkozó eredménye­ként a Kínai Népköztársaság első tokiói nagykövete még az év vége előtt elfoglalhat- ' ja posztját. Mint a Time amerikai hetilap írta, Tajvan tokiói nagykövetsége közvet­lenül Tanaka útja előtt ..ha­talmas csomagolóládák? t rendelt, éppen annyit, amennyi a gyors “távozáshoz szükséges". Azt persze a taj­vani diplomaták már hóna­pok óta sejthették, hogy előbb-utóbb távozniuk kell. De bizonyos, ha valaki azt mondta volna nekik, hogy ilyen hamar, akkor „rossz tréfának” tartották volna. Változtat az USA A kínai forradalom győzel­me után Japán — amerikai partneréhez igazodva — a tajvani rezsimet támogatta. Japán, — amelyet a Tajvan védelmére is kitérj osztott biztonsági szerződés láncolt az Egyesült Államokhoz — éveken át a gazdasági ter­jeszkedést, a militarizálást elítélő heves kínai támadá­sok célpontja volt. A sziget- országot ezek után sokkha­tásként érte Nixon pekingi útja. Tokió kénytelen volt végignézni, hogyan dobja sutba az Egyesült Államok Kína elszigetelésére épülő ázsiai politikáját. Japán ko­rábban arra számított, hogy az időközben Kínával kiépült tekintélyes gazdasági kapcso­lataira támaszkodva egyszer majd normalizálhatja a poli­tikai kapcsolatot is. Amikor a kormányfői pos'zton az újíta­ni már képtelen Szatót Ta­naka váltotta fel, Peking is megváltoztatta addigi merev, ellenséges politikáját, elébe ment az új japán kormány­zatnak. így kerülhetett sor arra, hogy Tanaka, 34 év után ezúttal miniszterelnökként ismét kínai földre léphetett. Először 1938-ban, mint a megszálló hadsereg katoná­ja járt Kínában. Érthető, hogy a japán miniszterelnök a kínai kívánságnak megfe­lelően sietve fejezte ki or­szága megbánását azokért a szenvedésekért, amelyeket Kínának okozott. Kompromisszumok A Csou En-laj—Tanaka tárgj alássorozatnak a közös közleményben napvilágot látott eredményeit a realitá­sok elismeréseként értékel­hetjük. A két ázsiai hatalom a kapitalista Japán, és a S7.ocialista Kína békés egy­más mellett élése nemcsak a kontinens, hanem az egész világ érdeke. A közös közle­mény részletesebb vizsgálata rávilágít azokra a kompro­misszumokra, amelyek a tár­gyaláson születtek. Az első pont deklarálja, hogy meg­szűnik a Kínai Népköztársa­ság és Japán között fennálló nem normális viszony. Ez kínai részről feltétlenül en­gedményt jelent, hiszen Pe­king szerint mostanáig ha­diállapot állott fenn. Japán viszont már két évtizede megszűntnek tekintette azt, amikor békeszerződést kötött Tajvannal. Sőt. Peking — mint ahogy korábban Csang Kaj-sek — lemondott a há­borús jóvátétsli károkról. Cserébe Japán elismerte, hogy a pekingi kormány a kínai nép egyedüli képvise­lője és Tajvan a KNK el­idegeníthetetlen része. Ezek után Tokióra hárult a feladat, hogy semmisnek nyilvánítsa a Tajvannal kötött békeszer­ződést és megszakítsa vele a diplomáciai kapcsolatot. Ki mit remél a kapcsola­tok normalizálásától, amelvst a későbbiekben bizonyára majd a békeszerződés meg­kötése követ. Tanaka a vá­lasztások előtt a kormányzó liberális demokrata párt nép­szerűségének növekedésében bízik —•, nem alaptalanul. Külpolitikai téren Tokióban arra számítanak, hogy Kíná­val együttműködve hatéko. nyaob ázsiai politikát foly­tathatnak, végül pedig a ja­pán nagytőke fokozatosan bővülő piacra és nagy nyersanyagforrásokra szá­mít. Ami a kínai indítékokat illeti, a japán ipar termékeit tekintik változatlanul a fej. lesztés első számú külső forrásának; szükségük van valamilyen formában egyez­tetett ázsiai politikára, amely célozhatja az amerikai—ja­pán biztonsági szerződés a- zítását, a Szovjetunió és Ta- pán szorosabb együttműkö­désének megtorpedózását. Ázsiai bizlosísáj; n A közös közlemény külön ponttá foglalta, hogy a „kínai—-japán kapcsolatok normalizálása nem irányul harmadik ország ellen, s egyik ország sem törekszik hegemóniára az ázsiai—csen­des-óceáni térségben”. E passzus próbája az idő lesz. Annál is inkább, mert el­képzelhetetlen, hogy Tanaka — az ellentétek ellenére Ja­pánnak változatlanul az Egyesült Államok a fő szö­vetségese — ne egyeztette volna Kína-politikáját Hono­luluban Nixon elnökkel. Nyilván Washingtonban is kedvezően fogadnának egy szorosabb Tokió—Peking kapcsolatot. szovjetellenes éllel. Ugyanakkor Tokió számá­ra — reálpolitikai és gazda­sági megfontolásokból kiin­dulva — nem közömbös, ho­gyan alakul a viszonya a Szovjetunióhoz. Miként véle­kednek erről Tokióban, azt minden bizonnyal pontosab­ban jelzik majd a közeljövő­ben meginduló, a békeszer­ződést előkészítő szovjet— janán tárgyalások. A szovjet —japán viszony kedvező alakulása alkotórészét ké­pezné a térség konfliktusok­tól mentes fejlődésének. En­nek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió javasolta ázsiai kollektív biztonsági rendszer lehetne, amely megakadá­lyozhatná mindenfajta hege. móniára való törekvést és valamennyi ázsiai ország vi­szonyában kizárná az erő­szak alkalmazását. G!srek Ljotóan Szüts Dénes: ■ ■ C? a i. Ki lehetett Balátai Jenő gyilkosa? És egyáltalán meg­ölték-e? — töprengett Szász Dániel újságíró és lassú moz­dulattal végigsimította a :Jiomlokát. Szemét lehunyva elmerülten gondolkozott. .... 1938. március 6-án a budapesti esti lapok és más- hap az összes sajtóorgánum, sőt az ügyészség hivatalos Közleménye is öngyilkosságról írt és beszélt. Igaz, hozzátet­ték: „rejtélyes körülmények közötti öngyilkosság”... De mégis! A legközvetle­nebb élő hozzátartozót, Balá­tai Jenő anyósát háromszorjs megkérdezte: „mi történt Qn szerint 30 évvel ezelőtt?”... ★ Szász Dániel becsukta map­páját és a kissé kényelmet­len, de az elmúlt napok so­rán megszokott karosszéké­ben előre dőlve megfogta a terasz pirosra festett vaskor­látját. A jugoszláviai Brac szigete felé nézett. Szász Dá­niel feleségével és felesége nagyanyjával együtt a ju­goszláv tengerparton nyaral­tak. Kivételesen szép augusz­tus — állapította meg és az Adria mélykék hullámaira tekintett. A fehér fodrok fel­csaptak a sziklákon. Szász Dánielnek eszébe jutott fe­lesége nagyanyjának 10 nap­pal ezelőtti érkezésükkor tett elragadtatott, de kissé szín­padias megjegyzése: „Hallat­lanul merész színkombiná­ció.” Ez nyilván a tarka napozó­kosaraknak, a dús fűnek, a nyaralóhely különös ízű, mo- zaikberakásos épületeinek — az egész látványnak szólt. Ehrenburgi Bayer Olga, a Dédi, felesége egyetlen hozo­mánya, levette szemüvegét és az erős fényben a tájat, az­tán amiből összeállt — a há­zakat, a teraszokat, a tenger kicsi szigeteit, a fákat, növé­nyeket — kémlelve, kissé af- fektált orrhangon jegyezte meg — olyanok, mint Pintu- ricchio freskóin Sienában. És mögöttük a félelmetes, szinte a házak udvarából magasra törő hegyek! A Kaszinó utcai ügy!? Ezt mondta Szász Dániel újságíró magának, figyelmeztetésül. Nem szabad a témától elka­nyarodnia. Nem lehet majd a tájban gyönyörködnie, bá­mulnia a mélykék tengert, a tiszta égboltot, a halászokat, a csónakokat, vagy a sziklá­kat, mert minden más csak akkor létezhet, ha nem gyöt­ri többé a kétely, ki ölte meg, illetve hogyan halt meg apósa Balátai Jenő. Dolgozni jött, nem nyaralni. Csendre, nyu­galomra vágyott, hogy elmé­lyülhessen az iratokba. Fele­sége, Éva, elutazásuk előtt, az összecsomagolt iratköteg lát­tán, őszinte felháborodással kapott a fejéhez: — Dániel, elment az eszed? Aktákat, fényképeket, magnót, ennyi kacatot akarsz a tengerpartra cipelni? Ilyet drágám csak egy őrült tesz, aki azt hiszi, hogy a kéthetes nyaralás alatt írja meg mindazt, amire éve­kig képtelen volt. Írás? — Szász az emlék felbukkanását gúnyos fintor­ral kísérte. Hol van ő még az Írástól? Előbb rendszereznie kell az iratokat, újra hallgatni a magnófelvételeket és meg­kísérelni a valóság kitalálá­sát. Mielőtt vonatra ültek volna Magyarországon, abban reménykedett, hogy majd ha­zájától távol, Jugoszláviában egy 6x5 méteres szobában, ahol lakik, egy. parkban ahol sétál, egy szállodai tetőtera­szon a magával hozott doku­mentáció segítségével kiderít­heti, mi is történt 25—30 év­vel ezelőtt, hazájában, Horthy Magyarországán, közelebbről Budapesten a Kaszinó utcá­ban. Sok mindent ismert már és úgy érezte, hogy az idegen környezet békéjében az el­múlt napok során máris kö­zelebb került a titok nyitjá­hoz. Ám az utolsó napok tör­ténete még hiányzott. Ponto­san tudnia kell mi történt 1938. március 6-án Budapes­ten a Kaszinó utcai lakásban. A riportkönyvet enélkül nem tudja megírni, mert éppen a legfontosabb rész, az esemé­nyek utolsó felvonása +isztá- zatlan. Gyilkosság vagy ön- gyilkosság történt? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents