Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-04 / 234. szám

1972. otrióber 4. KELET-MAGY ARORS7\G S. oldal „Kell a jó konyf<4 Második helyezett: Szabo’cs-Szalmár niejjye A napraforgótermést már új tartályokban tárolják a Nyírbátori Növényolaj ipari Vállalatnál, (Elek Emil felv.) Vasotfi ségváf asxfás a Tisza menti TuVÁLL-nál „Kell a jó könyv.. mondja az a Majakovszkij­tól vett idézet, amelyet az orosz-szovjet irodalomból rendezett, egy éven át tartó vetélkedősorozat mottójául választottak, majd így foly­tatódik: .,.. .s megértjük sza­vát’'. Ennek a mottónak a jegyé­ben kezdődött beszélgetésünk a tv-vetélkedő döntőjének szabolcsi nyerteseivel. Nyer­tesek — mondjuk, s bár ez nem az első helyet jelenti, de az erős országos me­zőnyben igen előkelő máso­dik hely sem lebecsülendő. Ezt a győzteseknek járó ju­talmak is igazolják. A felkészülések egyik „tá­maszpontján”, a megyei könyvtárban Bállá Tiborné főiskolai adjunktus, a Nyír­egyházi Tanárképző Főiskola tanára, Hrubó Erzsébet fő­iskolai hallgató, Majoros Jó­zsef a jékei születésű hon­véd és a könyvtári „házigaz­da” Bory Zsolt társaságában ismét sorra vesszük a neve­zéstől a döntőig a legfonto­sabb állomásokat. Az edző szerepére a tanár­nő vállalkozott, aki eredeti­leg a tartalék lett volna. Bállá Tiborné, vagyis Tama­ra Bakuból került Nyíregy­házára, több, mint 12 évvel ezelőtt. Jelenleg a Gorkijjal kezdődő szovjet irodalom foglalkoztatja, orosz nyelvet tanít. Hogy hány órába került a felkészülés? Kiszámíthatat­lanul sokba. A szeptember 15-i döntő előtt két hónapig alig csinált egyebet szabad idejében. Bár bizonyos elő­nyökkel indult, hiszen az eredeti nyelven írott köny­vekből készült, de olyankor egyszerre mindig két köny­vet olvasott. Az orosz erede­ti mellett a magyar fordítás­sal is meg kellett ismerked­nie. Gyakran volt olyan eset, amikor egy-egy olvas­mánynál szinte elfeledkezett arról, hogy vetélkedőre ké­szül. Lekötötte, megállította egy könyv. Például Szimonov mindkét művével így járt, a Nappalok és éjszakákkal, az Élők és holtakkal is. És a többiek? Majoros Jó­zsef honvédségi KISZ-titkár arról számol be, amivel ezen a vetélkedőn gazdagodott. Azelőtt óránként százoldalas sebességgel olvasott, most nem volt elég csak olvasni; elolvasni kellett a műveket, ötven-hatvan oldalnál nem tudott többet óránként át­venni. S mindezt a szabad időből. Humorosan mondja, hogy most tanult meg olvas­ni. Neki, a katonának a Bek-könyv, a Volokalamszki országúinak az a részlete volt a legizgalmasabb, amit a szovjet katonai fegyelem megszilárdulásáról olvasott. Az, hogy miként váltak harcedzettekké, hős kato­nákká ezek az emberek. Aki végül a döntőben nem jutott a kamerák elé, de a háttérben ugyanolyan lelki­ismerettel készült, mint tár. Magas, szikár, bajuszos ember áll a bíróság előtt. A vád: emberölés kísérlete. A tárgyalóterem bejáratánál né- gyen-öten ülnek, várják, míg beszólítják őket, hogy vallo­mást tegyenek. Pár méterrel arrébb a sértett megoilincsel- ve várja, míg őt hívják. Töp­reng: valljon, vagy ne vall­jon, mert neki joga van hall­gatni. A vádlott az apja! A bilincs nem emiatt az ügy miatt van rajta, hiszen itt ő a sértett, hanem egy korábbi garázdaságért tölti bünteté­sét, azt megelőzően pedig há­rom évet töltött már börtön­ben. akkor emberölési kísér­letért. Mikor őt szólítják, megáll a bíróság előtt és bejelenti, hogy nem kíván vallomást tenni. Míg elhalad az apja előtt harag lobban a szemé­ben. Az apa visszanéz, ő nem haragszik, pedig neki is len­ne miért: ha a fia nem tá­mad neki, most nem kellene a vádlottak padján ülni. ' Az eset még a nyáron tor­sai, Hrubó Erzsébet, a tarta­lék. Végigpásztázta az összes létező könyvtárat, mégsem tudott mindent elolvasni. Az első fordulóban Poltorakot hagyta ki, a másodikban So- lohovot. A felkészüléssel egyidőben ugyanis máshol is „vizsgáznia” kellett — felvé­telizett a tanárképzőre. A csapat legfiatalabb tagja, mindig mosolygós, talán ez is magyarázza, hogy kedven­cei azok a könyvek lettek, amelyek érzelmileg kötötték le, lírai tartalmukkal. Ajtma. tov: Fehér hajója és a Bűn és bűnhödés. S aki nem tudott erre a randevúra eljönni, de akit a többiek szinte minden mondatukban emlegettek; Kaskó Sándorné demecseri tanárnő, a csapatkapitány. Rutinos versenyző; már nyert országos vetélkedőt az „Irány Szófia” döntőjében. Bállá Tiborné lakásán ta­lálkozott az egykori tanít­vány volt tanárával, három- szor-négyszer olvasták el a kötelező irodalmat. A 12 mű­vet a döntőre kérdés-felelet formában dolgozták , fel. Zoscsenko: Kék könyvéhez Kaskóné — Irénke 150 kér­dést állított össze. A többi könyvhöz is általában 30— 40 kérdés készült. Még min­dig emlegetik azt a hát­rányt, hogy a döntőn az el­ső asztalt kapták. Meg azt, hogy szinte minden csapat­nak segítettek a moziüzemi vállalatok a kötelező iroda­lomból készült filmek be­mutatásával. Jó lett volna ez a segítség a szabolcsi cso­portnak is. A győztesek jutalma — egyhetes társasutazás a Szovjetunióban. De mit nyert ebből a vetélkedőből a kö­zönség, a könyvtári olvasók? Bory Zsolt szerint sokat je­lentett az, hogy néhány „jó olvasó” segítségével vezetést adtak egy olyan irodalom megismertetéséhez, amelyet nem lehet kihagyni. Az ol. vasótábort is megmozgatta ez a vetélkedő, hiszen a ív­vel párhuzamosan írásos pá. lyázatot is hirdettek ezekből a könyvekből. A határidő október 1. volt és a be­érkezett lapokból is lát­szik, milyen nagy érdeklő­dést váltott ki a pályázat. Jó volt, hogy a vetélkedő anya­ga olyan klasszikusokkal is bővült, ami kötelező olvas­mány volt az iskolában, s amit a tapasztalatok szerint mégis a vetélkedő miatt ol­vastak el először. A legnagyobb haszna pe­dig kétségtelenül az lesz, amiről Bállá Tiborné beszélt. A tanárképzőn és Kaskó Sándorné vezetésével De- mecserben hamarosan meg­kezdik a szervezését azok­nak az irodalmi köröknek, amelyek a tv-vetélkedő min­tájára az orosz és a szovjet irodalom népszerűsítésével, megismerésével és megis­mertetésével foglalkoznak. B. E. tént. Glovács József 53 éves földműves, Nyírszőlős, Jókai telepi lakos egyik ismerősé­nél disznót vágott és mint ilyenkor falun szokás, kósto­lót vitt haza a családnak. Másnap reggel egyik ismerő­sével Dózsaszőlőbe ment réz- gálicot venni és megittak egy liter bort és egy-egy deci pá­linkát. Délre ért haza, lefe­küdt aludni. Fél három körül felébredt és a ház körüli munkák végzéséhez kezdett. Mikor befejezte, a füszerbolt- ba ment és ott hárman meg­ittak egy liter bort. Fél nyolc körül ért haza. A felesége kitette eléje a va­csorát, de Glovácsnak ném ízlett a lecsó és azt mondta, abból a hurkából kér, amit az este hozott. — Nincs hurka — mondta az asszony — mert megette a fiad. Glovács olyan mérges lett, hogy a lecsót kidobta az ud­varra. A fia, a 24 éves Glo­vács Géza éppen akkor ért A Tisza menti Tsz-ek Építőipari önálló Kö­köz Vállalat vezetőség­választó küldöttgyűlése ült össze a napokban Nyír­egyházán, a Tisza menti tsz-szövetség tanácstermében. A közös vállalat igazgatósá­gának és ellenőrző bizottsá­gának lejárt a négyéves man­dátuma, új választásra került sor. A szövetkezeti közös válla­lat négyéves munkájáról Pel- lei Sándor igazgatósági elnök tartott beszámolqt. Sikeres négy esztendőről számolt be. Utalt arra, hogy a vállalatot létrehozó 81 közös gazdaság egységes elhatározással rend­szeresen visszahagyta a válla­lati nyereségrészesedést, így mindjobban erősödött a fej­lesztési alap. Ez lehetővé tet­te, hogy eredményesen kap­csolódjék a vállalat a hús- program éoítási feladatainak megvalósításához. Termelő- szövetkezetekben a vállalat c-"knem 6000 szarvasmharhu- f érőhelyet épített meg. Kü­lönösen jelentős ilyen kivite­lezés történt Rakamazon, Ti- szalökün, Tímáron. Tisznosz- láron és Kálmán’' ,;zán. Meg­épített a vállalat 18 000 koca- és hízósertés-férőhelyet R Kor­szerű sertéstelepet valósított meg Tiszavasváriban, Tisza- lökön és Dombra dón. Meg­épített továbbá 720 vagon be- fogadóképescéTj hűtőtárolót. S míg az első teljes eszten­haza, mikor szülei a vacsora miatt veszekedtek. — Mi történt? — kérdezte a fiú. — Apád veszekszik a hur­ka miatt — válaszolt az anyja. — Miért nem jöttél haza te részeg disznó, akkor faltál volna te is — kiabált apjára a fiú. Az apát meglepte ez a hangnem, hiszen azelőtt a fia soha nem tegezte és nem is beszélt vele ilyen gorombán. Rászólt, hogy ne tegezze, mert nem ültek együtt az is­kolapadban. A fiú azonban tovább kiabált, szidta az ap­ját, aztán két kézzel úgy meglökte, hogy hanyatt esett a konyhában. A fiú tovább támadott, de az apa is véde­kezett: rugdosni próbált és míg a fiú hátrált, sikerült neki felállnia. Ekkor meg­fogta a fiát és kidobta a la­kásból, majd belülről bezárta az ajtót. Már megnyugodtak bent a kedélyek, az apa is lecsilla­dőben (1969-ben) 49 millió, az 1971. évben már 79 millió forint értékű munkát végzett a vállalat. Idén pedig 82 mil­lió forint körül várható a végzett munka értéke. Az elmúlt négy évben, a mun­kák zömét az alapító tsz-gaz- daságok részére teljesítette a vállalat. S míg az alapítás utáni első teljes évben 428 dolgozót foglalkoztattak, ma 570 ezeknek a száma. Az egy főre jutó termelési érték — hasonló vállalatokat számítva — magasabb az országos át­lagnál. A várható idei nyere­ségből mintegy másfél milliót oszthatnak ki az alapító gaz­daságok közt. A feladatok sorában elsők közt jelölte meg a referátum a kapacitás további fokozott kihasználását, az önköltség csökkentését. S nem utolsó­sorban, hogy az alapító gaz­daságok és a közös vállalat együttműködése még szoro­sabbá és bensőségesebbé vál­jék. A beszámoló feletti vita után a jelölő bizottság tette meg javaslatát, az újabb négy évre választott igazgatósági és ellenőrző bizottsági tagok­ra. Az igazgatóság elnökévé újra Pellei Sándort, elnökhe­lyettesnek Debreceni Józsefei: választották. Az ellenőrző bi­zottság elnöke Kepics Sándor lett. (ab) podott, ismét vacsorázni akart. Kenyeret akart vágni, felvette a kést az asztalról, amikor hatalmas csörömpö­léssel kihullott az ajtó üvege: a fiú törte be. a résen be­nyúlt és kinyitotta az ajtót. Ismét az apjának támadt, szidta, aztán dulakodni kezd­tek, lökdösték egymást. Az apa azt akarta elérni, hogy a fiút kitessékelje a lakásból és már annak sem volt tuda­tában, hogy a kés még min­dig a kezében van. Az udvarig lökdösték egy­mást, egyszer azonban a fiú a hasához kapott és kiment az utcára. Ott vette észre, hogy folyik a vére. A sérült Glovács Gézát a kórházba szállították, az apját, Glo­vács Józsefet pedig a rend­őrség őrizetbe vette. Pénte­ken a megyei bíróság tár­gyalta ügyüket és Glovács Józsefet hirtelen felindulás­ban elkövetett emberölés kí­sérletében mondták ki bű­nösnek és ezért 10 hónap szabadságvesztésre ítélték. Az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Másodfokon a Legfelsőbb Bíróság dönt. (balogh) A tárgyalóteremből Emberölés! kísérletért 18 íiénas) RAKTÁRGONDOK Televízió a padláson A vas-műszaki nagykeres­kedelmi vállalat nyíregyházi telepén nyolc-tíz évvel ez­előtt 200 milliós tervet telje­sítettek, ma félmilliárddal dolgoznak szinte ugyanolyan körülmények között. Raktár- fejlesztésre nagyon keveset költöttek, nem sikerült egy központi telepet kialakíta­niuk, a gépesítés a korsze­rűtlen raktárakban lehetet­len. — 1968 előtt központi ke­retből finanszírozták a nagy­kereskedelmi vállalatok be­ruházásait is — mondta Pos- gai Dezső telepigazgató. Ránk akkor nem került sor, mivel készleteinket, ha nehezen is, de el tudtuk helyezni bérelt raktárakban. Az új mechaniz­mus után már kizárólag a sa­ját erőnkre támaszkodhat­tunk. A fejlesztési alap 3 és fél millió forintja nem nagy összeg, amit ráadásul meg kell osztani a debreceni vál­lalattal is. A fennmaradó részből fedezzük a készletek növekedését. Könnyen utána lehet számolni, mi marad meg egy évben fejlesztésre. Nincs pénz, nincsenek korszerű raktárak. A Tünde utcai leendő központnak is félbe kellett maradnia. Az U-alakú épületnek csupán az egyik szára készült el, helyt adva kát 2000 négyzetméteres raktárnak, a számlalikvidá*- ciónak és néhány irodai szo­bának. Itt mór korszerűbbek a munkafeltételek — átte­kinthető az árufogadás, eme­lővillás targoncákat alkal­mazhatnak, melyekkel termé­szetesen könnyebb a munka, de a raktárakat nem lehet fűteni. Még legalább egymil­lió forint kellene ahhoz, hogy elfogadhatóan fűteni le­hessen. A másik két telephelyen — a város különböző pontján vannak — még ilyen szinten sem állnak. Pedig a műsza­ki raktárban bonyolítják az áruforgalom 50 százalékát, évente 300—400 vagont rak­nak ki. Az elhelyezés pedig — padláson vannak a televí­ziók, egymás hegvén-hátán a többi műszaki cikkek, sok­nak csak a szabad ég alatt marsd hely. 20 milliós kész­letet szükségraktárakban tá­rolnak — a Ságvári Terme­lőszövetkezet pajtáiban, légó- pincékben és egyéb bérle­ményekben. — Ilyen körülmények kö­zött egy sor feladatnak csak hiányosan tudunk eleget ten­ni — jegyezte meg Racskó Sándor igazgatóhelyettes. A forgalom az öt évvel ezelőtti-, nek a duplájára emelkedett. A termékféleségek állandóan bővülnek és ismerve az ipari termelés minőségét, nálunk is meg kellene szigorítani a he­lyi műszaki ellenőrzések'.'. Emberünk lenne, de nincse­nek műszereink. A hibákat pedig ránézéssel nem lehet megállapítani. Talán az év vége felé kapunk mérőmű­szereket és nem lesz olyan „peches” szériánk, mint a fe­hérgyarmati televízió eseté­ben — 60 készülékből 40-et vissza kellett szállítani a gyárnak. Az állandó munkaerőgon­dok, a termelékenységet csök­kentő tényezők főleg a kor­szerűtlenségből, a telepek szétszórtságából adódnak. — Idén, a 140-es létszám több, mint fele kicserélődött. Tíz év alatt 35—49 tanulót képeztünk ki. akikből ketten úgy maradtak a vállalatnál, ha irodába kerülhetnek. Ke­vés a törzsgárdatagunk, de ezt nem is csodáljuk, hiszen kik szeretnek szakmunkás lé­tükre segédmunkásként dol­gozni, vállalni a sok túlórát, vasárnap és ünnepnap nélkü­li heteket, hónapokat? Az iparvágányokon áru nem ma­radhat — éjjel-nappal üríte­ni kell a vagonokat. Mindeh­hez még hozzájárul az is, hogy hideg munkahelyen kell dolgozniuk. A műszaki cikkek áruvá­lasztéka az utóbbi időben je­lentősen megnőtt, amit bizo­nyít az is, hogy a nagykeres­kedelmi vállalat jelenleg 6—7 ezer féle cikkel foglalko­zik. Raktároznának még töb­bet is, ha lehetne. Most azon­ban inkább arra kényszerül­nek. hogy’ahol tudják, csök­kentik a termékféleségek számát. Továbbra is megol­datlan az alkatrészek tárolá­sa, megrendeléseikből például lassan „eltűnnek” a kerék­páralkatrészek. Lehet, hogy más cikknél is a visszafej­lesztés útját választják? Egy bizonyos: gyors megoldást nem tudnak találni és az is sokáig aktuális kérdés ma­rad: vajcn mikor éri utói magát a kereskedelem? Balogh Júlia Kein ••véletlen** balesetek Szomorú szemű emberek ülnek a folyosón, halkan be­szélgetnek. Csak félmondatok csereinek gazdát arról, ki mi­lyen testrészén, hol és mikor sérült meg. A mátészalkai ember azt közölte, hogy autó­jával ütközött fának, a lába több helyen eltört, a bordái is megsérültek. Megyénkben riasztóan nő a balesetek száma. Ezt ott, az Állami Biztosító orvosi ren­delőjének előterében minden héten szerdán le lehet mér­ni. Rokkantsági felülvizsgá­latra, elbírálásra minden szerdán öten-heten jelent­keznek, az egyszerű balese­tek száma hetenként 30—40 ember. Nagymértékben nőtt és növekszik a közúti balese­tek száma is. Két éve, heten­ként ha egy baleset történt, most 4—5 és mind súlyos. A balesetek többsége elke­rülhető, mert sem az ipar és mezőgazdaság fejlődése, sem pedig a magán személygép­kocsik számának rohamos növekedése nem lehet indok arra, hogy évente több szá­zan megrokkanjanak. A baj ott van, hogy a technika fej­lődéséhez mérten elmarad az emberek szakmai, elméleti felkészülése, felkészítése. Gyakran hiányzik a körülte­kintés. az emberek fegyelme­zetlenül és figyelmetlenül dolgoznak, közlekednek. Két eset a sok száz baleset­ből ezt messzemenőkig iga­zolja. Miért rokkant meg Sz. Ist­ván karbantartó lakatos, a Nyírbátori Faipari Vállalat mérőlécüzemének dolgozója. Egy húszmilliméteres lemezt fúrt és ebben a munkában egyik, villanyszerelő társa se­gítette. A lemezt nem rögzí­tették előírásszerűén, kézzel tartották. így miután a fúró áthaladt az acélszalagon, megpörgette azt és Sz. Ist­vánnak bevágta tenyerét. A baleset következtében a kar­bantartó lakatos tenyerét két­szer kellett operálni, de így is jobb kezének mutatópjja elmerevedett, elsorvadt, Sz. István rokkanttá vált. A másik baleset egy 16 éves kislánnyal történt. Az Apagyi Állami Gazdaságban dolgozott az elmúlt év őszén, s azzal bízták meg, hogy egy kiborult láda almát szedjen fel. Amíg a kislány az almát szedte, a közvetlen közelében lévő raklapokra rakott al­mát egy villástargonca fel­emelte. A ládahalmaz meg­billent és P. Magdolnára zu­hant. A súlyos ládák össze­zúzták a lányt, s jobb és baí oldali combnyaktörést szen­vedett. A balesetet szenvedettek több mint egy év távlatából úgy ítélik meg; az eset „vé­letlen” volt. Mindkét véle­ménnyel vitába lehet és kell is szállni. Sz. István esetében a felületesség volt az, ami végső soron 15 százalékos rokkantságot idézett elő. Az SZTK, az Állami Biz­tosító a balesetet szenvedett dolgozókat jogaiknak megfe­lelően igyekszik ellátni, il­letve kárpótolni. Mindez azonban a megtörtént balese­teket nem teszi semmissé. (s. e.)

Next

/
Thumbnails
Contents