Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-31 / 257. szám
FS7S. október 31; Wff*T-«rXOTrAH5RSE«l Életszínvonal és takarékosság AZ ÉLETSZÍNVONAL folyamatos és fokozatos emeléséért folytatott politikánk a termelésre alapozódik, a jólét alakulása a termelési lehetőségek jobb kihasználásának a függvénye. Csak azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. Mindezek mellett, sőt éppen az egyre növekvő lakossági jövedelmek következtében egyáltalán nem elhanyagolható szerepe van annak, hogy keresetünket mire költjük, nemcsak miből. hanem hogyan gazdálkodunk. Hányszor tapasztalhatjuk. hogy azonos jövedelemnagyság esetében is mekkora különbség lehet az egyes emberek vagy családok életszínvonalának. anyagi helyzetének megalapozottsá. gában. Az egyik ember „viszi valamire” (már ami a korszerűbb és kulturáltabb élethez szükséges lakás, tartós fogyasztási cikkek stb. megszerzését illeti), a másiknak — látszólag — jócskán kevesebb jut. A különbségek mindenki szerint nyilvánvalóan az egyes emberek termelésben elfoglalt helyétől, de nem utolsósorban a jövedelem-beosztásból és az egyéni takarékosság mértékéből is adódnak. Másfelől az egyéni takarékosság népgazdasági ösz- szefüggésben is kihat az életszínvonal alakulására. Ha a lakosság pénzmegtakarításainak minél nagyobb hányadát takarékpénztári betétben helyezi eb növeli az OTP hitelnyújtási lehetőségeit, e a pénz egy része így visszakerül a gazdasági élet vérkeringésébe, ösztönzőjévé válik a termelésnek és a fogyasztásnak. A VILÁG SZAMOS ORSZÁGÁNAK takarékpénztárai már 1924 óta rendeztek világtakarékossági napot, minden év októberének utolsó munkanapján. Ennek keretében hazánkban ma emlékeztetünk nyolcadszor a takarékosság egyéni és társadalmi hasznára. A gazdasági, pénzügyi szerveken kívül tái'sadalmi és tömegszervezeteink Sza- bolcs-Szatmárban eddig is sokat tettek annak a megértetésére: „...lényegesen köny- nyebben halad előre, jobban boldogul anyagilag' az, akinél szokássá vált a pénztakarékosság” — ahogyan az OTP egyik fő érvét fogalmazzák. A lakosság széles rétegeit felölelő Hazafias Népfrontmozgalom legkülönbözőbb fórumain, népes rendezvényein rendszeresen szó esett a takarékosság szükségességéről, egyéni és társadalmi hasznáról. Ezen a napon is arra kérjük minden szintű népfronttestületeinket, akti. váink népes táborát, hogy állandóan napirenden tartva a takarékosság szükségességét, továbbra is hathatós segítői legyenek közvéleményünk formálásának e tekintetben is. Miből és mire takarékoskodunk? Az igaz, hogy ma még vannak nálunk olyan, főleg sokgyermekes, alacsony jövedelmű családok, amelyek rendszeresen kevésbé tudhatnak pénzt megtakarítani, de az is igaz, hogy pártunknak az életszínvonal emeléséért, elsősorban az alacsony keresetűek jövedelmének növeléséért folytatott politikája következtében az ilyen családok száma fokozatosan csökken. Bár a megye lakosságának egy főre jutó jövedelme még mindig alacsonyabb az országosnál, de a növekedés gyorsabb üteme következtében az elmúlt években már 1100 fölé emelkedett. Ugyanakkor nálunk a nagy családlétszám, s az országostól kedvezőtlenebb kereső-eltartott arány (jelenleg a megye népességének mintegy 47—48 %-a folytat aktív kereső tevékenységet, az országos 50 százalékkal szemben) még jobban aláhúzza az életszínvonal emelésében elért eredményeink mellett a gazdasági tervek maradéktalan vég. rehajtásának, a foglalkoztatottak köre bővítésének fontosságát. A FOGYASZTÁS SZERKEZETÉNEK, vagyis annak a vizsgálata, hogy mire költjük . a pénzünket, világosan megmutatja s* takarékoskodás lehetőségeit' és tártaié-"' kait is. Országos felmérések szerint — s ebben nem lehet túlságosan eltérő a megyei helyzet sem, — a lakosság jövedelmének közel felét ételre-italra és élvezeti cikkekre, több. mint 11 százalékát ruházkodásra, mintegy 23—24 százalékát szolgáltatásokra, fűtésre, világításra, stb. költi. Tehát a jövedelem 15—20 százaléka között alakulhat az az összeg, amelyet lakásépítésre és berendezésre, valamint tartós fogyasztási cikkekre költhe- tünk. Főleg az utóbbi javaknak a megszerzése a legtöbb család takarékosságának a célja, mert ezek nagyobb kiadást igényelnek, mintsem, hogy előtakarékosság nélkül fedezhetőek lennének. Ezt jól tudják azok, akik a takarékosság hasznát már maguk is megtapasztalták. HAZÁNKBAN, MEGYÉNKBEN évről évre örvendetesen növekszik a takarékoskodók tábora és a takarékbetét-állomány ösz- szege. Saabolcs-Szatmárban jelenleg több, mint 150 ezren gyűjtik valamilyen takarékbetét-formában a pénzüket. Országosan a takarékbetétek összege elérte az 53 milliárd forintot, ebből a megyére egymilliárd 650 millió forint jut. Ebben az évben országosan 4,8 milliárd forinttal növekedtek a takarékbetétek, melyből Saabolcs-Szatmárban 138 millió forint összegű betét került az OTP-be, illetve a takarék- szövetkezetekbe. Különösen örvendetes, hogy az alig két éve bevezetett ifjúsági takarékbetétmozgalom keretében elhelyezett összegek már meghaladták a 300 millió forintot. Megyénkben 15 millió forintot tart nyilván az OTP ilyen címen. Igen népszerű a gépkocsi-nyereménybetét, ilyen céllal megyénk lakossága közel 220 millió forintot helyezett el az OTP-ben. A lakások megszerzésének, illetve építésének, valamint a tartós fogyasztási cikkek be, szerzésének fontosságát a lakosság takarékossági céljaiban az is mutatja, hogy állandóan nő a tartós betétek száma, a betétek időtartama, mert ezekre a célokra nagyobb összegeket kell megtakarítani. AZ IDEI YIL ÁGTAKARÉKOSSÁGI NAP alkalma ’oól végzett számvetés azt mutatja, hogy az okos megfontolások továbbra is tért hódítanak, s ezek újabb családi otthonokban, korszerűbben berendezett lakásokban, autókban és az életet könnyebbé, kulturáltabbá tevő anyagi javakban öltenek majd testet. Gulyás Emiim' dr„ a Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának titkára „Aratják” a kukoricát a Fehérgyarmati Állami Gazdaság sonkádi telepén. (H. J. felv.) A Szamos—Tisza-köz terve Cél: intenzív mezőgazdasággal növelni a lakosság életszínvonalát Ez év október 14. jelentős dátumként szerepel a fehérgyarmati járás életében. Ezen a napon MÉM-miniszte- ri értekezletet tartottak a járás székhelyén, amikor megtárgyalták a Szamos—Tisza- köz mezőgazdasági fejlesztésére készült koncepciótervet. A terv jelentőségéről, az elfogadott javaslatokról és a feladatokról beszélgetett munkatársunk Széles Lajossal, a tanács járási hivatalának elnökével. A beszélgetés lényegét az alábbiakban ismertetjük: Egy ilyen átfogó mezőgazdaság-fejlesztési terv készítése a területre két okból is szükségessé vált. Egyik, az 1970 évi árvíz elsősorban a Szamos’—Tisza-köz^ sújtotta. Csupán a mezőgazdaságban (közös és háztáji), keletkezett kár több. mint félmilliárd forint. Az újjáépítés során a lakosság jelentős része ugyan jobb, korszerűbb lakáshoz jutott, de ez jelentős többlet- kiadást is okoz a korábbi évekhez viszonyítva. Csak a lakástörlesztési részletre egy árvizes családnak havonta átlagosan négyszáztíz forintot kell fizetnie. Ezt az összeget és az egyéb többletkiadásokat a járás területén lakóknak itt kell megkeresniük. A másik fő ok, hogy a területen gazdálkodó termeVjsághír: Szombaton délben Fényeslitkén a Barátság II. kőolajvezeték szivattyú- állomásán került sor a vezeték szabolcsi, KlSZ-véd- nökségi munkájának befejező ünnepségére. Az ünneplők között találkoztunk olyan fiatalokkal, akiket a munkájuk köt ide, de olyanokkal is, akiket „csak” a baráti segítő szándék hozott Fényeslitkére. hogy társadalmi munkában segítsenek az építésben — Lerobbant egy gép, szóltunk a gépészeti osztályon, adtak másikat — emlékezik Mezősi István, a me. gyei építőipari vállalat mun. kahelyi főgépésze. 1— Pedig kéthetes kivárási rendszer van nálunk az elromlott gépek javítására — teszi hozzá magyarázólag. Húszéves fiatalember. Elsci munkahelye és az első próbatétel, az első nagy feladatok itt, Fényeslitkén várták.. Egyszerre kellett partnernek lennie a munkahelyi vezetőkkel és ugyanakkor irányítania a gépkezelőket, megszervezni a munkát úgy. hogy ne legyen fennakadás. — Volt, hogy éjjel két órakor kellett bejönni, nem mentek a szivattyúk, azonnal ki kellett javítani a hibát, mert reggelre elöntött volna mindent a talajvíz. Aztán sokszor előfordult az «í, hogy nem fél ötig tartott Védnökség — közelről a munkaidőm, hanem jóval tovább. Erre meg nincs túlóra, külön fizetés. Az építők elmondhatják, hogy szinte egyik napról a másikra kellett változtatni a programokon, hiszen az előre kiadott tervek mellett a beruházó mindig újabb és újabb igényekkel jelentkezett. Ráadásul a többi kivitelező vállalat, a szerelők munkája attól függött, hogy az építők mennyire készítették elő a terepet, a munkaterületet. Mezősi István: — Nem azt néztük, mi az, amit eredetileg kellett volna elvégezni, hanem azt, hogy mi segíti elő a jobb munkát. Vmeze Péter, a rozsály- pusztai KISZ-klub vezetője. — Nálunk együtt van minden, a KISZ, a klubélet, és a tanyasi fiatalok éppúgy — vagy talán még jobban — igénylik a törődést, és készek társadalmi munkát vállalni. Rozsálypusztáról mindig jöttek, amikor szóltak nekik. Ebben az évben négy alkalommal vettek részt a járási KISZ-bizottság által szervezett kommunista szombatokon, de ugyanúgy jöttek az első hívő szóra a múlt évben is. Egyszerre 115—2)1 fiatal indult útnak, markolta meg a lapát nyelét az építkezésen, ahol a tereprendezésben segítettek. — Segítünk, mert tudjuk, hogy segítséget várnak. De ez kétoldalú. Mi is elvárjuk a segítséget a KISZ-től, a járástól, ha valami problémánk van — mondják. A rozsálypusztai fiatalok munkájának egy a „titka”, ahogy Vincze Péter vallja: — Tanyán összetartóbbak az emberek. És ha belekóstoltak a közösségi életbe, a közös szórakozásba. akkor már szívesen végzik az önkéntesen vállalt munkát is, hiszen ezzel még jobban összefartozónak ismerik meg egymást. A szivattyúállomásból még jóformán semmi sem volt, csak a földmunkánál tartottak, de a Kőolajvezeték Vállalat már kinevezte az állomás leendő vezetőjét, hogy mint beruházó, gondját visel, je majdani „birodalmának”. Ugyanígy járt Orosi Antal is, a tavaly végzett olajbányász mérnök, aki a hamarosan üzemelő létesítménynél a karbantartásért, az olajszállításért fog felelni. Addig viszont Bethlendi Györggyel, a szivattyúállomás vezetőjével együtt a helyszínen felelősek a kivitelezőkért, hozzájuk fordulnak, ha valami nem sikerült, ha vita támadt valahol. — Reggel fél hétkor kijövök, aztán maradok, amíg van munka — mondja Orosi Antal. A kivitelezők pedig általában napnyugtáig dolgoznak. Az egyik szabad szombatos munkarenddel, a másik dekád rendszerben, vasárnap is, a beruházó pedig úgy alkalmazkodik mindegyik, hez, hogy mindig ott van a helyszínen. A Barátság II. kőolajvezeték is fogja viselni ezt a feliratot: „Épült KlSZ-védnök- séggel”. Egy fiatal mérnöknek pedig kétszeresen szép feladat ezért dolgozni. Egyrészt bizonyíthat, hogy a szakmában megállja a helyét, másrészt mint fiatal érezheti, hogy más is ugyanolyan lelkesedéssel, szeretettel dolgozott azon, hogy a beruházás ha. táridő előtt elkészüljön, hogy a szivattyúállomáson november 7-re elkezdődjék a próbaüzemelés. buli Bomhmí lőszövetkezetek kétharmada a kedvezőtlen adottságúak közé tartozik. Itt, a gyenge minőségű talajon a megyei átlagnál is alacsonyabb a gépesítettség foka, a felhasznált műtrágya mennyisége, kevesebb a szakember és kisebbek a jövedelmek. Javítani a termelési feltételeket Mindezek parancsolatul szabják meg, hogy a járásban javítani kell a termelési feltételeket, a kereseti lehetőségeket Az árvíz után a minisztérium felkérte a Debreceni Agrártudományi Egyetem kollektíváját, készítsen egy tervet, aminek alapján a járásban fejleszteni lehet a termelést és növekszik az ott lévők életszínvonala. Ebben a tervben első helyen szerepel a vízrendezés, a komplex talaj- javítás. Hogy erre mennyire szükség van, azt példázzák a szántóföldi növénytermelés eredményei is. A fontosabb növények közül csak a búza termésátlaga emelkedett számottevően. A termésátlagokra az erős ingadozás a jellemző. Az alacsony termelési színvonal kialakulását nagymértékben befolyásolja a térség kedvezőtlen talajadottsága. A termelés biztonságát és a munkák időben történt elvégzését a gyakran visszatérő belvízprobléma is nehezíti. A termelőszövetkezetek birtokában lévő 57 ezer hektár területből a távlati terv szerint 43 ezer hektár javításra szorul. Már a következő három évben 14 ezer hektáron vízrendezést, 6 ezer hektáron mélylazítást, és talajjavítást, valamint 4 ezer hektáron legelő-felújítást végeznek. E munkák meggyorsítására a minisztérium az átlagosnál nagyobb támogatásban részesíti a térséget. A föld racionálisabb használása végett művelési ágváltozásokat kell végrehajtani. A gyepgazdálkodás alacsony színvonalú. A gyepek jelenlegi állapotát, termőképességét elsősorban a termőhelyi viszonyok szabják meg, de befolyásolja a tápanyag hiánya is. Ezért az ésszerű földhasználat során elsősorban növelni kell az intenzív rét-, legelő- és erdőterületet. Hagyomány és korszerűség A Szamos—Tisza közén mindig nagy jelentősége volt az állattenyésztésnek. Az itt élő emberek állatszeretete, tenyésztési kedve hagyományos, amit igazolnak a jelenlegi adatok is. Különösen jellemző ez a szarvasmarha- és juhtenyésztésre. Itt 100 hektáronként 24 darab szarvasmarhával (ezenbelül 10 darab tehénnel) többet tartanak, mint az országos átlag. Az árvíz előtti szarvasmarha-állomány újra megvan, sőt a háztájiban növekedett is, A tenyésztés azonban igen extenzív, a termelési színvonal alacsony. A tervben a közgazdasági és egyéb adottságokat figyelembe véve azt javasolják, hogy itt elsősorban a húsirányű szarvasmarha- és juhtenyésztés legyen a döntő. Ezek tartásához az épületek is olcsóbbak. A háztáji gazdaságokban a kettős (tej-hús) hasznosítású szarvasmarha-tenyésztés kívánatos. A beruházásoknál az építkezéssel szemben — a műszaki,' technikai fejlődést, figyelembe véve — nagyobb arányban kell szerepeltetni a gépesítést. Az egész lakosság érdeke A Debrecen Agrártudományi Egyetem kollektívája által készített tervet kevés módosítással, korszerűsítéssel a miniszteri értekezlet elfogadta és azt a jövő év tavaszára végleges formába öntik. Erre alapozva a megyei tanács és a tsz-szövetség segítségével a járás vezetése elkészíti azokat az irányelveket, ami meghatározója* lesz a termelőszövetkezetek részletes üzemi terveinek. Az átfogó mezőgazdaság-fejlesztési terv szerint csak a jövő év őszétől gazdálkodnak majd a szövetkezetek. Egy ilyen nagy horderejű tervet azonban nem elégséges a bevezetés előtt néhány héttel ismertetni. A járás párt- és állami vezetése úgy döntött, hogy már a közeli napokban összehívja e célból az első járási tanácskozást. Ezen részt vesznek az alapszervezeti párttitkárok, községi tanácselnökök és termelőszövetkezeti elnökök. Ilyen összetételű értekezletre szükség van azért is, hogy a községben valamennyi szervben egyformán értelmezzék a tervet, egy nyelven beszéljenek, de azért is. mert a terv megvalósítása politikai, állami és gazdasági tevékenység együttes összehangoltságát feltételezi. Ezen az értekezleten nem egyszerűen a terv adatait ismertetik. Első most a politikai jelentőség megértetése. Mielőbb ismertetni tudják a lakosság körében, hogy e tervben az ő sorsukról van szó, az ő érdekükben intézkedik a párt. nyújt segítséget az állam. A tanácskozáson felmérik a jelenlegi helyzetet és amit lehet, már a terv bevezetése előtt előkészítenek, elvégeznek. Ilyen munka például a szakosított telepek sertéssel, szarvasmarhával való betelepítése, a tervben megjelölt célok szerinti végzése. Az állam 100 milliói mellé jelentős helyi forrásokat szükéges mozgósítani. Erről már most beszélni kell az érdekeltekkel. De ki nem érdekelt ebben a járásban. Közvetlenül, vagy közvetve mindenkinek érdeke, hogy ez a szép terv a kitűzött határidőre megvalósuljon. Csíkos
