Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

3 oMa! MÁGYAR0RP7*« ¥973 . o«Á&* 3ft HÉTFŐ: Szovjet—japán külügyminiszteri találkozó Moszkvában. — Négyhatalmi nagyköveti . konzultáció Nyugat-Berlinben. KEDD: A laoszi haladó erők javaslata a helyzet rendezésére. — A KGST végrehajtó bizott­sági ülése a szovjet fővárosban. SZERDA: Az NDK és az NSZK államtitkárai folytat­ják tárgyalássorozatukat. — Andreotti olasz kormányfő moszkvai megbeszélései. CSÜTÖRTÖK: VDK-kormánynyilatkozat a vietnami tár­gyalások állásáról. — Katonai hatalomát­vétel a nyugat-afrikai Dahomeyban. PÉNTEK: Magyar kormánynyilatkozat támogatja a VDK és a DIFK álláspontját. — Személyi változások Kairóban, új hadügyminiszter kinevezése. SZOMBAT: A japán parlament rendkívüli ülésszaka. — További intézkedések Chilében a belső rend Ez a hét, jóllehet igazán egymást kergették a fontos események — Vietnam jegyében állo.tt. Az ame­rikai beavatkozás ti­zenkettedik esztendejében első ízben nyílt komoly remény arra, hogy helyreáll­jon a béke Indokína sokat szenvedett földjén. A drámai fejlemények ugyanakkor azt is bizonyíthatták, hogy az Egyesült Államok magatartá­sa következtében még a tár­gyalások iéiutoISÖ szákásza is veszélyes buktatókat rejt magában. A több hónapos, bizalmas tanácskozások ered­ményeképpen először „igen” hangzott Washingtonból, egy kölcsönösen elfogadható, kompromisszumos megoldás­ra, de mikor alá kellett volna írni a béke-megállapödást, vá­ratlan és logikátlan „nem” akadályozta meg. A VDK kormánynyilatkoza­ta. amelyet Kissinger is kény­telen volt korrektnek jelle­mezni, a világ elé tárta, hogy a békerendezés legfon­tosabb elvi alapjairól szóló okmányt már csütörtökön alá kellett volna írni. Az ameri­kaiak a holnaputáni keddre halasztották, majd yjabb hu­zavonába kezdtek, s egyelőre minden dátum bizonytalanná vált. Hanoi ezért törte meg a csendet, s érthetően a világ­közvéleményhez fordult. A szolidaritás mindennél erő­sebb folyama indult meg, hi­szen nem engedhető, hogy a látótávolságba került bé­kés kibontakozás belevesz- szen a mesterséges ködösítés be. A magyar kormány nyi­latkozata népünk egvöntetű véleményét és kívánságát tolmácsolja: állja szavát az Egyesült Államok, vessen vé get a háborúnak, agresszió nak. A washingtoni időhúzás alibije: a saigoni rendszer vezetőinek berzenkedése, s bizonyos részletek „tisztázá sa'\ A VDK, amely a harn határozottságát mindig páro sította a rugalmas diploma ciával, nem zárkózott el a további tárgyalások elől. ső' lehetségesnek tart efey két­szakaszos aláírást: alőször a VDK és az Egvesült Álla mok, majd-később a DIFK és a saigoniak részvételével Niíics és nem lehet indok a visszakozásra. Washingtonnak mielőbb ..kézbe kell venni a tollat” az aláírásra. A fel vetődött nehézségek ellenére bizonvo« derűlátás feltétlen'!’ jogos, a tárgvajási eredmé nyék ugvanis eddig s~m az égből pottvantak alá hanerr az amerikaiak a reális helv zet felismerésének tudatába jutnálak s ezek - körűim^ nyék a jövőben I« hatni fog nak. Aligh választható ej a éi etnami rendezéstől hogy a . i laoszi diplomácia is mozgás­ba jött. A hazafias erők négy­pontos javaslata azt indítvá­nyozta a Souvanna Phouma vezette Vientianei kormány­nak, hogy szüntessenek be minden harci cselekményt; vonják ki az amerikai csapa­tokat, s alakítsanak koalíciós kabinetet. (Ez a két szemben álló fél képviselőiből állna, a három herceg korábbi hármas megoszlása felett eljárt az idő.) Nyilatkozott a Peking- ben tartózkodó Szihanuk her­ceg is, aki viszont minden koalíciós lehetőséget kizárt Kambodzsában. Kontinensünk, Európa ugyan a második helyre, de nem a háttérbe szorult. A finn kormány most szövegezi a hivatalos meghívókat az európai biztonsági értekezlet előkészítő tanácskozásaira, amelyeket pontosan huszonöt nap múlva nyitnak meg Hel­sinkiben. Ennek jegyében megszaporodtak a kelet—nyu­gati eszmecserék, a legkülön­bözőbb formákban. (Az olasz kormányfő a Kremlben; ma­gyar—osztrák államfői talál­kozó a határon; a lengyel mi­niszterelnök Svédországban; a román államtanács elnöke Brüsszelben.) Természetesen folytatódnak a két német ál­lam megbízottainak tanács­kozásai is, s nem lenne meg­lepő, ha már a november 19-i NSZK-választások előtt kiraj­zolódnának alapszerződésük körvonalai. A nyugatnémet kormánykoalíció, miután két lényeges tartományi választá­son megerősítette helyzetét, határozottabban utasítja visz- sza a jobboldali ellenzék de­magóg támadásait. Az euró­pai párbeszéd mindenképpen második sebességre kapcsol, aminek jele a négy hatalom nagyköveteinek nyugat-ber­lini konzultációja is. Ez al­kalommal főként arról tár­gyalnak, hogy milyenek a le­hetőségek a két német állam ENSZ-felvételére. A heti közel-keleti kom­mentárok vissza-vísszatértek a szovjet—egyiptomi tárgya­lásokra s a kölcsönös, hosszú­távú érdekek érvényesülésé­nek jegyében szóltak Szídki miniszterelnök moszkvai uta­zásáról. Fontos személyi vál­tozás történt Kairóban: olyan tábornok került a hadügymi- niszteri posztra, aki a szovjet —egyiptomi kapcsolatok pozi­tív megközelítéséről ismert és elődjével ellentétben elkí­sérte az egyiptomi kormány­főt legutóbbi «moszkvai útjára is. A közel-lffeleti helyzet más vonalai változatlanul nehe­zen áttekinthetők. így a két Jemen a minapi határháború után a teljes egyesülést vette tervbe, a korábbi föderációs társak, Kairó és Khartum saj­tója pedig valóságos rágalom- özönt zúdít egymásra. A nyu­gat-afrikai Dahomeyből is je­lentés érkezett; az általános zűrzavarban egy ismerőien nevű őrnagy átvette a hatal­mat. A csaknem két és fél milliós Dahomey tizenkét éves füg­getlensége alatt ez az ötödik puccs. A legutóbbit százhúsz ejtőernyős hajtotta végre, az e hetit négy páncélos s> nincs híre annak, hogy ■ akár csak egy kutya is lett volna ve­lük... Réti Ervin Szüts Dénes: ■ ■ CnfflUkűMá#? a Aátf&W ulcá&at* 21 A főnököm, Mayer dr. ele­gáns, sötét ruhában, még dél­előtt is igazított rajta a sza­bója... A vezérigazgató úr mindent személyesen ellenőr­zött. Szabályos menetrendet Íratott velem, ki mikor léphet be a tárgyalóterembe, honnan kínálják, ki hol ül. És semmi­vel sem voP elégedett. Néha az ablakhoz lépett... — Nem jönnek. Borkai. nem jönnek! — vagy hússzor elismételte, és közben a dísz­zsebkendőjét húzogatta. Erre ízért emlékszem, mert össze­gyűrte, akkor meg azzal állt elő, hozassak másikat. — Hon­nan ilyen gyorsan, méltósá- gos uram?! Egészen bolond volt. — Vezérigazgató úr — súg­jam neki bizalmasan, mert akkor még én afféle házi ba­rátja voltam —, a pontosság csak az alsóbb nénosztályok szokása. Chorin űrtót méggem 'ehet megkövetelni... — Ide figyeljen. Borkai' tt, ebbe>- a teremben ma '■sszejön Magyarország tíz eggazdag' h embere a pénz ezérkara... Ha nem megy ■ninden... Abban a pillanatban meg­szólalt a tárgyalóterembe sze­relt külön telefon. Bárány je­lentkezett, a személyi titkára, Mayer méltóságos úr idegesen kapta fel a kagylót:... — Halló, Bárány! Mit akar? Új­ságírók vannak itt? Jelen akarnak lenni a bauxit tröszt megalakulásánál, mert Vége az RT-nek?... Honnan szima­tolták ezt meg Bárány?... Aki­nek eljár a szája, azt kirú­gom'... Ki keres? Rajniss Fe­renc? Az meg kicsoda?.. Menjen a pokolba.,. Hát még? Tetétleni?... Hogy én csaltam ki a pakettjeit? Vén svihák... Küldje el... Neki már semmi keresnivalója, követel- nivalója nincs.' Kifizette Te tétlenit, nem?... Nahát! Ho • én tízmilliót kerestem az öt­letével?... Marha! Mindenk ezzel jön, én meg koldusbotra jutok... A vendégek érkezésére hagyta abba a vezérigazgató úr a dühöngést. A tárgyalás több órán keresztül folyt. Amikor a főnököm kilépett a párnázott ajtón és láttam mo­solygós arcát, már tudtam, minden rendben van. Utasí­tott, eresszem be az újságíró­kat. Szász Dániel a híres tröszt- vezér titkárát, Borkai Sán­A FELSZABADÍTÓ ERŐK RAKÉTATÁMADÁSA DA NANG ELLEN A dél-vietnami népi fel­szabadító erők szombaton hajnalban rakétákkal lőtték a déli országrész második legnagyobb városa. Da Nang katonai célpontjait. Egy hét alatt ez volt a hazafiak má­sodik tüzérségi támadása a város ellen. Saigoni beisme­rés szerint több amerikai katona és dél-vietnami zsol­dos megsebesült. Anyagi ká­rok keletkeztek. Pleikú re­pülőterére — saigoni bejelen­tés szerint — a hazafiak négy rakétája csapódott be. Á szombat reggeli indokínai hadijelentésekből kitűnik, hogy B—52-es amerikai re­pülőerődök az éjszaka fo­lyamán Észak-Vietnam. déli részét nyolc bevetésben, Dél- Vietnam felszabadított körze­teit pedig 17 hullámban bombázták. KOREAI—MAGlfAft BARÁTSÁGI NAGYGYŰLÉS PHENJANBAN A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságban tartózkodó küldöttsé­ge tiszteletére barátsági nagy­gyűlést rendezett pénteken este a phenjani Moranbong Színházban a haza egyesíté­séért küzdő demokratikus front. A magyar és a koreai" himnusz elhangzása után Ho Riong Szűk mondott üdvözlő beszédet. Köszönetét fejezte ki a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar kormánynak, a Hazafias Népfrontnak és a testvéri magyar népnek azért, hogy aktivan támogatta a koreai nép igazságos harcát a háború idején, valamint a koreai népnek az amerikai imperia­listák Dél-Koreából való ki­űzéséért, az ország békés egyesítéséért Jelenleg Is folytatptt ,kü?delméhen. Szent- istványl Gyuláné mondott ez­után beszédet. Méltatta a két ország testvéri kapcsolatait, ismertette a szocializmus ma­gyarországi építésének ered­ményeit, majd Korea békés egyesítésének problémájával foglalkozott. A SZOVJET NÉPGAZDASÁG 50 ÉVE A Szovjetunió megalapítá­sának 50. évfordulója alkal­mából Moszkvában jubileu­mi statisztikai évkönyvet ad­tak ki, amely jellemzi a szov­jet népgazdaság ötvenévi fejlődését, A Szovjetunió nép­gazdasága 1922-től 1972-ig cí­mű statisztikai évkönyv ada­taiból kitűnik, hogy a Szov­jetunió nemzeti jövedelme fél évszázad alatt 112-szere- sére emelkedett. Az ipari ter­melés 321-szeresére, a bruttó mezőgazdasági termelés pedig 5,1-széresére nőtt. A munká­sok reáljövedelme 1913-hoz képest 8,3-szeresére, a parasz­toké pedig 12-szere=ére emel­kedett, miközben megszűnt a munkanélküliség és csökkent a munkaidő. A Szovjetunió­ban 1913-ban 32 év volt ás átlagéletkor, mg 70 esztendő. Míg 1920-ban a 9-től 49 évig terjedő korosztálynak csupán 44,1 százaléka volt az írás­tudó, arányuk jelenleg' 99,7 százalék. A Szovjetunióban az idén több mint 2 millió la­kást építettek, vagyis két­szer annyit, mint 1950-ben. TÁMADÁSBAN A CHILEI JOBBOLDAL A chilei jobboldal össze­hangolt támadása következ­tében az ország belpolitikai helyzete továbbra Is feszült. Bár a kormány szigorú in­tézkedéseket vezetett be . a sztrájkolókkal és a provoká­torokkal szemben, a rci'-.ció naponta követ el nyilvánva­lóan törvéhytelen csele­kedeteket. Nem hiányzik fegyvertárából a terror, a megfélemlítés, a zsarolás, a szabotázs, a hadsereg és a rendőrség képviselőinek tá­madása. A keresztényde­mokrata párt és a nemzeti párt szenátorai a' parlament fórumát használják fel a fegyveres erők és azok fő- parancsnoka; Carlos Prats tábornok elleni durva kiro­hanásokra. Santiago őri negyedeiben a népi egység iránt lojális magatar­tást tanúsító katonatisztek­ről terjesztenek becsmérlő röplapokat. A DAHOMEYI államcsíny FEJLEMÉNYEI A két nappal ezelőtt pucs- csal hatalomra jutott daho- meyi rendszer éjszakai kijá­rási tilalmat rendelt el s megtiltotta a politikusoknak, hogy elhagyják az ország te­rületét. A „haladás hangjá­ból” a „forradalom hangjává” avanzsált rádióállomás kafo- nazenét sugároz. A katonai rendszer mindeddig nem je­lezte, milyen társadalmi és politikai irányban óhajt ha­ladni, nem nyilatkozott nem­zet- vagy Afrika-közi elkép­zeléseiről sem. dort faggatta tovább a nagy tárgyalásról. — Ki beszélt velük? ön vagy maga a vezér? — Oh, kérem persze, hogy a vezérigazgató úr! Nagyon ünnepélyes volt. Bevezetőben ismertette azt a nagy erőfe­szítést, amif eddig az RT tett a gyors és eredményes kiak­názás érdekében... Aztán így folytatta: Uraim, a svájci Blancart Bankház nagy meg­értést tanúsít problémánk iránt. Az ország érdeke kö- ve'elt. h«»v a svájci tőke is érdekelt legven. A német Lauta Werkével felbontottuk a szerződést. Mint tudják, a svájci holdingban trieszti, ro­mániai és svéd érdekeltségek is benne vannak. A Bauxi RT tehát megszűnt, és svájci érdekeltségű trösztté alakul! át. E nehéz tevékenységünk­höz maga a kormányzó úr őfelségének kabinetirodája . is... — Kik lettek az Igazgató tanács tagjai? — ezt kérdez­ték kiabálva az újságírók. — A tröszt elnöke Schröder bankár, alelnöke Vida Jénő, a MÁK vezérigazgatója. Az el­nökség tagjai: Chorin Ferenc, Weisz Alfréd, Károlyi István gróf, herceg MontenúöVO Nándor, Andrássy Mihály... Az igazgató pedig szerénysé­gem... Hej, ekkor látta volna ön a főnököm arcát! Levette csip- tetőjét, boldogságtól piros arccal hunyorgott. Mi alkal­mazottak is örültünk, hiszen egv gazdagabb gazda keze alá kerültünk, s nyilván több lesz a fizetésünk. — Igen, ez természetes, de kérem, folytassa, milyen ter­mészetű bejelentéseket tettek még. — Úgy emlékszem, akkor jelentették ki, hogy tekintet­tel az értékesítés ideiglenes nehézségeire, a svájci tőke fe­dezetet vállal a nyersanyag­ra. Az alumínlumérc-részvé\ nyékét pedig beváltják Ba­uxit Tröszt részvényekre, s ez előnyös, mert a magyar pénzér'ékű papírok átvedle- nek frankra. Az osztalékról nem volt szó. — Értem. De magyarázza meg nekem, hogyan csúszha­tott ál Chorinék kezébe a részvénytársaság ? — Nagyon egyszerűen. A főnököm ügyes ember volt. A részvénytulajdonosakat rábe­szélte, hogy adják el részvé­nyeiket, mért — bizalmasan megsúgta nekik, he, he, he — KOMMENTAR: Egy száműzött hazalátogat Érdekes hírt röpítettek vi­lággá a távirati irodák. Az ALITÁLIA légitársaság hivatalosan megerősítette azt az értesülést, hogy Madrid­ban Peron, volt argentin el­nök munkatársai november 17-re Buenos Airesbe induló repülőgépet béreltek. Úgy tűnik tehát, hogy bekövet­kezik végre a száműzött ex- diktátor hazai látogatása. Vagy újra csak kísérlet ma- rad'? Néhány esztendeje ugyan­is Juan Domingo Peron, akit 1955-ben fosztott meg hatal. mától az akkori katonai puccs, már megpróbálkozott a hazatéréssel. Csak a fő­város, Buenos Aires repülő­teréig jutott, onnan sürgő­sen visszaküldték száműze­tése — tegyük hozzá: luxus­száműzetése — színhelyére, Madridba. Azóta atonban a helyzet alaposan megválto­zott. A Latin-Amerika második legnagyobb országában lm. már állandósult szociális fe­szültség szövetségesek kere­sésére késztette Alejandro Lanusse tábornokon, a je­lenlegi államfőt. Megbízott­jai, ugyancsak Madridban, már kapcsolatot kerestek Arturo Frondizi exelnökkel és ami ennél sokkal lénye­gesebb: több tárgyalást is folytattak Juan Peronnal. Valamiféle megállapodás­nak meg kellett születnie, mert — nyilvánvalóan a tábornok-elnök sugallatára — a Buenos Aires-t bíróság ha. tályon kívül helyezte a Pe­ront valamennyi jogától megfosztó, 1955-ös törvényt. Lanusse közben 1973 tava­szára kiírta az általános vá­lasztásokat abban az or­szágban, amelyben napiren­den vannak az emberrablá­sokkal súlyosbított gerilla- akciók, a tömegsztrájkok és nem egyszer véres össze­csapások. Kiderült, hogy még min­dig az egyik legnagyobb szervezett erő a száműzött híveinek tábora és Lanusse úgy érzi, szükség van erre a táborra, persze lehetőleg anélkül, hogy a most 77 éves vezér rontsa az ő esélyeit. Ilyen körülmények között szánta el magát Peron a hazautazásra, illetve, ahogy környezetében fogalmaznak, négy-ötnapos látogatásra. Nem veszélytelen elhatá. rözás. Ha beengedik a vá­zért, támogatói könnyen za­vargásokban törhetnek ki. Ha pedig nem engedik be, akkor ez a negatív döntés lehet nyugtalanító, talán vé - rés megmozdulások forrása. hogy a bányák már kimerü­lőben vannak. A sok tudatlan pédig eladta, és a főnököm Chorin és Vtda pénzén felvá­sárolta őket. — Érdekes. Talán még arra válaszoljon, Mayer úr adott-e ki valamilyen utasítást a fel­fedezővel, Balátai Jenővel kapcsolatban? — Hogyne. Nagyon rendes volt hozzá. Engem utasított, hogy utaljak ki neki ezer pengőt... Ötezret pedig köl­csönkért, hogy újabb zárt- ku'atmányokat tudjon kivál­tani. Azutáii kezdett el Ba­látai Jenő a Vértesben is ku-1 tatni. A főnököm szerint rá­ér visszaadni a pénzt. Ne riasszuk el, Borkai —, de a tűzhöz se engedjük közel! — ön mit csinált 1938. már­cius 6-án? — Én? De kérem, hát ho­gyan tudnék én visszaemlé­kezni. öreg, beteg vagyok már, harminc év távlatából ki tudná megmondani, egy bizonyos napon mit csinált? De már' Magyarországon vol­tam. — Köszönöm a türelmét. Bocsánat, még egy dolgot, de aztán ígérem, nem fárasztóm többé. Hol lakott ebben az időben a vezérigazgató? — Mayer méltóságos úr Bu­dán, a Városmajorban vett magának egy nagyon szép vil­lát. Nagy tekintélye volt már a tőzsdén és az üzleti körök­ben... Most már elár " atom önnek, vagyona után mérve már akkor milliomos volt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents