Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-04 / 234. szám
Í972. oktößer I KRT-W-MAGtAftORSZAC St. ritte Ifjúság, művelődés, szabad idő Egy ház példája Kölcsönös megértéssé! könnyebb Jegyzetek Szabolcsveresmarlról SAJÁTOS ALKATÉ EMBEREK A FIATALOK — panaszkodott az egyik művelődési otthon vezetője. „Amíg nem engedtük őket a klubba, a rendezvényekre, mert nem viselkedtek il- lemtudóan, majdhogynem megostromolták a művelődési otthont. Mióta a hét bármelyik napján jöhetnek, egyszerűen megszűnt az érdeklődés. Nem jönnek...” Ez a megjegyzés jutott eszünkbe a közelmúltban, amikor egy országos fórumon a fiatalok művelődése, szabad idejük hasznos eltöltése volt a téma. A művelődési otthon vezetőjének „panasza” valójában egy gyakori visszásságot egy idejétmúlt szemléletet takar, s megerősíti a tapasztalatokat; a közműveiődési intézmények és az ifjúság kapcsolata sok helyen nem kielégítő. Néhol a megtűrtek nem éppen irigylésre méltó szerepe jut a fiataloknak, sok helyen különféle feltételekhez kötik a „beengedésüket” a művelődési házakba, klubokba. Vannak helyek, ahol úgy képzelik; egy estét átengednek az ifjúságnak, s ezzel eleget is tettek az egy., re sürgetőbb igényeknek. Nemrég a Minisztertanács foglalkozott az ifjúság kulturális ellátottságával, a problémákkal, a tennivalókkal. Aligha tekinthetjük véletlennek, hogy ilyen magas fórumon is megvitatták az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács jelentését, s javaslatokat dolgoztak ki a tennivalókra. Olyan sokrétű az ifjúság művelődésének, kulturált szórakozásának, szabad idejének probléÁllandó gondot okoz a megfelelő munkáslétszám elérése a dohánygyárakban. Ezt elsősorban az idényjellegű termelés hozza magával. A dohányfeldolgozás időszaka ugyanis csak 5, esetieg 7 hónapig tart, így kevesen vállalják ezt a munkát, hiszen az év hátralévő hónapjaiban más vállalatnál, üzemnél kell elhelyezkedniük. A munkaerőhiány gondjának megszüntetésére jelentős kísérleteket kezdtek, illetve kezdenek el a Nyíregyházi Dohány- fermentáló Vállalatnál. ^ A hevesi dohányfajta begyűjtésének megkezdésekor új technológiát vezettek be a szárításnál. Az eddigi kötözés helyett tűsorkeretbe foglalják a zöld leveleket, s így helyezik el az e célra átalakított szárítókamrákban. Ennek az új munkafolyamatnak az elvégzéséhez — a régivel szemben — jóval kevesebb dolgozóra van szükség, amit jól mutat az is, hogy mázsánként 200 forintos munkabér-megtakarítást érnek el Emellett a kötözés idejével szemben 25—30 órával kevesebb szükséges a dohánylevelek tűsorkeretbe foglalásához. Az új technológia alkalmazásával jelentősen köny- nyítik a munkát, termelésnövekedést érnek el, amely természetesen több pénzt hoz a dolgozóknak. mája. mint maga az élet. Éppúgy kötelességeket ró a művelődési otthonok, könyvtárak, klubok, filmszínházak és más intézmények dolgozóira, mint a párt, állami, tanácsi szervekre, egészen a minisztériumokig. A legnehe. zebbet, a szemlélet megváltoztatását természetesen nem lehet rendeletekkel, határozatokkal máról holnapra elérni, A dolog lényegepedig jórészt azon múlik, hogy a közművelődési intézmények ne úgy tekintsék a fiatalokat, mint akik a gondjaikat szaporítják. Vegyék végre észre: elsőrendű feladatuk a látogatók többségét kitevő fiatalok igényeinek kutatása, felkeltése, kielégítése. MEGYÉNKBEN IS ÉRVÉNYES az a megállapítás, hogy a művelődési intézmények többsége még nem látja világosan az ifjúságpolitikai tennivalókat. A programok tartalma, formái, a művelődési otthonok vezetőinek szemlélete, stílusa, a kulturális szolgáltatások alacsony színvonala miatt a művelődési házak még nem váltak az ifjúság otthonaivá. Sza- bolcs-Szatmárban külön gond az ingázók magas aránya megyén belül is. Gondolunk a záhonyi, a tuzséri a kisvárdai, nyíregyházi mun. kahelyekre, a várakozási és utazási körülmények nehezítik a fiatalok rendszeres kulturálódását. Hátrányosan befolyásolja a fiatalok művelődésének alakulását az is, hogy a kultúra támogatása általában a vállalati nyereség függvénye. Az „egy kalapban” kezelt szociális, kulturális és sportalapok egy tételben szerepelnek, s Az eddigi kísérletek biztatóak, így a vállalat vezetői úgy döntöttek: jövőre a szezon megkezdésére Szabolcs- Szatmár megye valamennyi „tizes” szárítótelepére kiterjesztik az új technológiát. A tűsorkeretek bevásárlására és a szárítókamrák átalakítására 2 millió forintot fordítanak, amely három év alatt megtérül a vállalatnak. A másik jelentős kísérlettel — melyet előreláthatólag októberben vezetnek be — a munkacsúcs, a feldolgozás idejét „húzzák szét”. Éz azt jelenti, hogy a feldolgozás 5—7 hónapos munkája helyett már egész évben munkalehetőséghez juttatnák a dolgozókat. A szárítókamrákból kikerült hevesi dohányt két részre válogatják majd, egy export- és egy gyengébb minőségűre. Az exportra alkalmas terméket azonnal feldolgozzák, míg a gyengébb minőségűt „konzerválják” — a munkanélküli hónapokra. 4—5 hónapos tárolás után áprilisban kezdenék meg a feldolgozást. Ennek a kísérletnek a másik jelentősége, hogy költségráfordítást nem igényel. Szabályozható hőmérsékletű és páratartalmú épülete van a vállalatnak, a szükséges kis kocsikat pedig az elfekvő hulladékanyagokból készítik el. <b. d.) általában a művelődésre és a tömegsportra jut a legkevesebb. Itt is a szemlélet nehezíti az előbbrejutást. De nemcsak az anyagiak elosztásánál, hanem olyan kérdéseknél is. mint a „furcsa” fiatalokra hivatkozó népművelő esetében. Vannak jól képzett, tehetséges, szorgalmas népművelők megyénkben egy sor helyen, akik képtelenek együtt dolgozni, „ötleni”, tervezni a fiatalokkal. Gyámkodni. . felügyelni szeretnének akkor is, amikor a fiatalok kollektívája már elég érett arra, hogy az önkormányzattal szervezze a klubfoglalkozásokat, a szakköri munkát, a műkedvelő művészeti csoportok rendezvényeit. Nagy hiba. ha ezt nem veszi észre a népművelő és nem bízik eléggé abban a magban, amely a fiatalok legtehetségesebb, legképzettebb csoportjából létrejön, ök tudnak vigyázni egymásra, nem borítják fel a művelődési ház megszokott rendjét, olykor jobban hallgatnak a maguk közül választott vezetőre, mint a művelődési otthon igazgatójára. Nem szabad haragudni a fiatalokra, hogy több a szabad idejük, mint a szüleiknek volt Tartalmas, változatos és fiatalos programmal ki lesiet tölteni a szabad időt, de ehhez mindenütt szükséges megteremteni a lehetőségeket is. A fiatalok, különösen az önálló keresettel nem rendelkezők, számára a művészeti alkotások megismerését, a kulturális szolgáltatások igénybevételét kedvezményekkel is elő kell segíteni. Ezért szerepel a közeljövő feladatai között a támogatás egységes rendszerének kidolgozása, amelyek alapján a fiatalok, az ifjúsági klubok kollektívái a helyi közművelődési intézményekben és országosan is igénybe vehető kedvezményeket kapnak. Az ifjúságpolitikai célok megvalósítása érdekében indokolt megvizsgálni annak a lehetőségét is, hogy az új lakótelepeken a lakáskeretek meghatározott hányada után ifjúsági-közösségi létesítmények épüljenek. SOK-SOK LÉPÉS VISZI ELŐBBRE a fiatalok művelődését, a szabad idő tartalmas. hasznos eltöltését, amelynek elősegítése, tudjuk, állami feladat. De valamennyi munkahely, intézmény társadalmi és tömegszervezet együttes kötelessége is. r. g. A gyakorlati pszichológia úgynevezett teszteket alkalmaz, melyekből a megvizsgálandó személy ösztönére, jellemzvonásaira tud következtetni. A Wartagg-teszt rajzokból következtet az egyén személyiségére, a Szondi-teszt fényképek válogatása alapján; ábrák értelmezéséből a Rorschach-teszt. Mint új módszert, kidolgoztam a Volán-tesztet, s most röviden ismertetem. Eljárásomban a vizsgálatra kerülő egyént gépkocsivezetői ülésbe ültetem, s feljegyzem, hogyan viselkedik a forgalomban. Néhány példa a Volánteszt útján kapott válaszok értékeléséhez: A zebra előtt megáll, kezével integet a gyalogosoknak, hogy menjenek: Barátkozó természetű, szívesen ismerkedik, társaságszerető. A zebra előtt óriási csikorgással fékez, int, hogy átmehetnek előtte, közben szaggatottan lélegzik: Indulatos, de fegyelmezett Izgalommal készülnek Sza- bolcsveresmarton az ifjúsági ház avatására. Szép, új otthont kap az alig kétezer lelket számláló falu fiatalsága. Dicséretes törekvést jelez ez. Példája lehet az összefogásnak másban is Veresmarton. És erre, mint hallom, nagy szükség van. Bár az egész falu érdeke volt, áldozatokkal járt és csaknem 200 ezer forintba került, mégsem „ment” simán. Sőt, vitákkal járt, ki mit és mennyit vállaljon, ki hozzon több áldozatot; a tsz, vagy a tanács. Levél és'válasz Tutkovics József, a tanács vb-titkára egy levelet említ, melyet a tsz-elnök küldött nekik még akkor, amikor szóba került az ifjúsági ház építése. — Közölte velünk — mondja —, hogy nem áll módjukban 10 ezer forinttal hozzájárulni az ifjúsági ház megépítéséhez. Kinek a részére építettük? Nem a falunak, a tsz-ben dolgozó fiataloknak? Később engedett Nagy Zoltán tsz-elnök. A közügy érdeke asztalhoz „kényszerítette”. Tárgyalt Herman József tanácselnökkel. Adták a 10 ezret építőanyagban, fuvarban. És most ki-ki a maga módján ünnepli az »ifjúsági házat. — Itt a falu közös ügyeiről van szó. Kik tárgyaljanak róla? Itt a párttitkár, a tanács vezetői, az iskola igazgatója — mondja Nagy Károly bácsi, a községi népfrontbizottság elnöke. S újabb probléma kerül terítékre. — A tanács azért hadakozik, hogy a falu ellátását. a lakosság szolgáltatását biztosítsa — mondja a tanács- titkár. — Gondolok a tüzelő- és építőanyag-szállításra az intézmények részére. Óvodánk ellátására. — Mindkettőnknek, a tanácsnak is, tsz-nek is a lakosság érdekében kell cselekednünk — így a tanácselnök. Gáncsos Zoltán, az iskola igazgatója: — Itt van például az óvoda gondja. Mivel járult hozzá a tsz? Eddig egy szem krumplit sem adott. Ötvenszemélyes az óvoda. Jelenleg 64 gyerek jár ide. Itt főznek a 40 napközis részére is. Túlnyomó többsége a tsz-tagok gyerekei. Hogyan, miből és kik lássák el? A párttitkár. — Ott a baj, hogy a tsz-ben dolgozó 5 fiatal szakember részére nem Somogyi Pál: ember, kényszeresen alkalmazkodik a társadalomhoz. Katonai, diplomáciai pályára alkalmas egyéniség. A zebra láttára hideg veríték önti el, már messziről lefékez, és csak a mögötte álló kocsik kürtölésére merészkedik át a gyalogosátkelőn: Szorongó típus, gátolt, kisebbrendűségi érzésekkel küzd. Ügyfélnek vagy vásárlónak alkalmas. Tilos jelzésre engedelmesen megáll, és megjegyzi, hogy ő minden esetben piros lámpát szokott kifogni: Depresszióra hajlamos, borúlátó, gyenge munkaerő Mindenfajta hivatali ügyintézésre alkalmas típus. Tilos jelzésre öklét rázza, biztosítják az étkezést. Ezek hová menjenek, hol ebédeljenek? Nem ide valók. Tiltják a rendelkezések ? — Tiltják a rendelkezések — érvel az iskolaigazgató. — Ha írást adnak róla, engedélyezik, semmi akadálya. Döntési joga van újabban e kérdésben a községi tanácsnak is. Engedélyezni kellene. Ez is közös ügy, a falu érdeke, a fiatal szakemberek gondján segítene. Feltétlenül meg kell találni a módját, hogy rendezzék. Hogyan is lehetne dűlőre vinni égetőbb, a falu egész lakosságát érintő problémákat, ha a kisebbek megoldásában sincs mindig megértés, együttcselekvés, összefogás. A tanács, az iskola, az óvoda és a többi közintézmény részére a télre szükséges tüzelő szállítását évek óta a dombrádi tsz végzi. — Nem vállalja a tsz-ünk — mondja a tanácstitkár. — Attól függ, mikor kérik, mert a gépjárművekre a betakarításkor nekünk is szükségünk van — így a párttitkár, A dombrádi tsz meg tudja oldani? Jobb szervezéssel nem lenne akadálya helyben sem. Tanács- és tsz-vezetők egymást okolják a rossz, kátyus, keskeny, ősszel, de különösen télen életveszélyes útszakasz miatt is, ami Szabolcsveres- .martot és Dögét köti össze. Ez 5—6 kilométer. „Nem gondoskodik a tanács a karbantartásáról, felújításáról. Emiatt kerülnek sokba a gépek, s van szükség több alkatrészre". — érvelnek a tsz-nél. „ök teszik tönkre az utakat. Mivel járulnak hozzá a javításukhoz” — válaszolják a tanácsiak. Veszélyes útszakasz Kétségtelen igaz, rossz az át. Nagy Károly bácsi még emlékszik rá, valamikor a huszas évek derekán építették. Azóta csak portalanítására került sor. Különösen a falu és a Rozsálypuszta közötti szakasz balesetveszélyes, keskeny kanyarokkal. Télen jeges, csúszós. Nem vállalják e szakaszon a vezetést az autóbuszok sofőrjei sem. Kiszállítják az utasokat. Felborult már itt kenyeret szállító gépkocsi, történt baleset, összeütközés. Ezen az úton szállítják Veresmarton termelt almát. Ha helyben minősítik, jól járnak, ha észreveszik, hogy törődött, Kisvárdán végzik. es szitkokkal árasztja el az önműködő lámpasort: Irracionális gondolkodású, magát a valóság korlátain átvető, rosszul alkalmazkodó személyiség. Előadói pályára alkalmas. A zebra előtt gázt ad, mi- miközben torkából rekedt kiáltást hallat: Kíméletlen, erősen önző, törtető típus. Hazánkban csupán virágkereskedőnek alkalmazzák. A gépkocsi nyitott ablakán át jelbeszédekkel mutogat a gyalogosan közlekedők felé: Alattomos, rosszindulatú. Önálló munkakörben nehezen állja meg a helyét. A gépkocsiból szüntelenül orditozik a gyalogosokkal és a mellette haladó járművek — Hat vagonnál, ha egy osztállyal lejjebb sorolják az almát, az nekünk 100 ezer forinttal kevesebb bevételt jelent. Tessék kiszámítani, mit jelent 70—80 vagonnál? Mert most ennyire számítunk — mondja a párttitkár. — Nem beszélve, hogy ezen az úton szállítottuk a sok paradicsomot, paprikát is. Ez is igaz. Interpellált ez ügyben a megyei tanácstag is. Évek óta kérelmezi a tanács is. Kilónyi levelezés van az útügyben. Pénz kellene. Ez viszont nincs. Herman, a tanácselnök azt a levelet mutatja, amelyet legutóbb kapott a KPM Közúti Igazgatóság igazgatójától. Közli, hogy „a negyedik ötéves tervben ennek az útnak a korszerűsítése nincs tervezve”. És ezt meg kell érteni a tsz-nek is. Nem a tanács az oka, hogy rossz az út. Közös erőfeszítéssel azonban ezen a gondon is lehet enyhíteni. Addig, amíg sor kerül az út korszerűsítésére. A tanácsiakat okolják azért is, hogy még mindig nem sikerült megoldani a gázpa- lackcsere-telep megépítését. Több, mint 200 gázfogyasztó van Szabolcsveresmarton. Kisvárdáról hordják ki a palackot. Ki ahogy tudja. Ebben is segíthetne a tsz. Egy fuvarral! Hiszen tsz-ta- gokról is szó van. így viszont a lakosoknak elég sokba kerül a fuvarköltség. S ezt kihasználják a fuvarosok. A tanács „hadakozik” a TIGÄZ- zal. Ezek a rossz útra hivatkoznak. „Életveszélyes” a gázpalackok szállítása — érvelnek. Van benne igazuk. Építeni kellene helyben telepet. Közösen a tsz-szel. Egyelőre nincs vállalkozó aki „beüzemelje”. A TIGÁZ nem vállalja. Talán a megyei kis- ker. vállalat. S, ha sikerül is, vajon nem zárkózik-e el a szállítástól a TIGÁZ? •• Összefogásra van szükség Egy falu gondja — kétezer lakos ellátása — nem lehet egyedül a tanács, vagy a tsz feladata. Csak együttes erővel, a falu politikai, társadalmi és gazdasági szerveinek az összefogásával munkálkodhatnak sikeresen Szabolcsveresmarton is ezek megoldásán. Úgy, mint végül is az ifjúsági ház létrehozásában tették. Hamarosan avatják. Most mindenki örül a sikernek. így kell cselekedniük minden olyan probléma megoldásában, ami Szabolcsveres- mart fejlődését, az itt élő emberek életviszonyainak a javítását szolgálja. Farkas Kálmán vezetőivel. Meggyőződése, hogy senki sem tud megfelelően közlekedni: Pedagógusnak alkalmas. A volán mögött mértéktelen nyugalom szállja meg. Nem vesz tudomást a jelzőtáblákról és a körültötte menő forgalomról. Előtte és utána fékek csikorognak, befordul a főútvonalra, nem áll meg a megállj jelzés előtt. Az egész forgalomnak őrá kell vigyázni, hogy baja ne történjék: Elkényeztetett, gyermeki lélek. Jószívű, könnyen befolyásolható. Szellemi fogyatékossága nyilvánvaló. Líri_ kusnak alkalmas. A volán mögött indokolatlan harag fogja el. Szája széle reszket, tekintete elhomályosul. Mindenkit ellenségnek vél. Menekülési vágy hajtja, nagyzásos. téves eszmék jelentkeznek az úton. Hatalmasnak, halhatatlan uralkodónak, hadvezérnek képzeli magát: Gépkocsivezetői pályára hivatott. Miinilisilelieiöfeég égés* él ben Hasznos kezdeményezések a munka jobb megszervezésére a dohányfermentálóban Volán-teszt
