Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám

ww. Wf. Jogok és kötelességek egysége A PÄRTALAPSZERVEZE- TEKBEN szinte mindenütt nagy gondot fordítanak ar­ra, hogy a felvételre jelent­kezők megismerjék a párttag­sággal együtt járó jogokat és kötelességeket. Tudunk alap­szervezetekről, ahol nemcsak az ajánlók és a jelentkező munkaterületén dolgozó nárt- csoport, hanem a vezetőség va’amelyik tagja is külön fi­gyelmet szentel a kérelmező ilyen “r*»lmű előkészítésének. Sok esetben azonban meg­elégszenek a jogok és köteles­ségek tételes ismertetésével, és nem fordítanak gondot ar­ra, hogy a jövendő párttagok értsék, érezzék: jogok és köte­lességek egymásból következ­nek, elválaszthatatlanok egy­mástól. s a nártmunka gya­korlatában is szerves egysé­get képeznek. Még régi párttagok között is tapasztalni, hogy a jogok és kötelességek együvétartozása elsikkad előttük, és legfeljebb morális követéi ménvk^nt me- rül fel akkor, ha valaki pél­dául kötelességet mulasztott. Ilyenkor — helyesen — hi­vatkoznak arra, hogy az illető milyen jogokat, lehetőségeket kr -ott, és nem vagy rosszul élt azokkal. Vagy szóvá te­szik: előszeretettel élt valaki a jogaival — aktívan részt vett a döntések előkészítésé­ben, bírált, javasolt —, de az utolsók között volt a sorban, amikor a végrehajtásra került a sor. A morális felelősség fel- v-^ése m-'nden ilyen és hason­ló esetben jogos. Ám érdemes elgondolkodni azon' is: nincs-e mulasztásunk abban, hogy el­méletileg is tisztáztuk volna a tagság előtt: hogyan is függ­nek össze a jogok és köteles­ségek, miként következnek egymásból, milyen a kapcso­latuk a demokratikus centra­lizmushoz? a jogok és köteles­Sí EK mindenekelőtt szerve­sen összefüggnek a párt álta­lános helyzetével, politikájá­nak tartalmával, a pártmun­ka módszereinek fejlődésé­vel, változásaival. Gondol­junk például arra, hogy né­hány évvel ezelőtt a pártalap- szervezetek még nem élveztek olyan nagy önállóságot, mint ma, s a felsőbb pártszervek sem támaszkodtak döntéseik előkészítésében úgy az alsóbb pártszervezetekre, mint nap­jainkban. A szocialista építés igényesebb, magasabb színtű feladatai szükségszerűen megkövetelték a pártdemok­rácia fejlesztését, és ennek természetes következménye volt, hogy nagyobb, szélesebb jogokat és önállóságot kaptak az alapszerve­zetek, sőt az egyes párti-gok is. De lehet-e csak jogokat adni? Nem, hiszen a széle­sebb jogkörrel, az önállóság­gal szükségszerűen emelpi kell és emeltük is a kötelessé­gek, a felelősség mércéjét A párton belüli demokrácia fejlesztésével biztosítottuk például, hogy a párttagok jo­gai növekedjenek a bírálat­ban, sőt a szervezeti szabály­zatnak a X. kongresszuson el­fogadott módosításával bizto­sítottuk a bírálók hatásos vé­delmét is. De nem álltunk meg itt, hiszen a párttagok kötelességévé tettük — a szer­vezeti szabályzatban is — nem eevszerűen a párt politikájá­nak ismeretét, hanem annak képviseletét, védelmét is. A jogok bővülését természetsze­rűen követte tehát a köteles­ségek, a felelősség növelése. A párttagok jogai és köte­lességei tehát a párt általános helyzetével, politikájával, feladataival összefüggésben változnak, bővülnek. A jogok bővülése természetszerűen elhitt jár a kötelességek nö­vekedésével, és megfordítva: aki nagyobb kötelezettségeket vállal, azt méltán megilleti a szélesebb jogkör is. Mindez következik a demokratikus centralizmus elvéből, abból, hogy a pártban a döntést megelőző vita, a döntésekben való egyenjogú részvétel és a határozatok mindenkire egy­formán érvényes kötelező végrehajtása elválaszthatat- - lan, szerves egységet képez. nem Állítjuk persze, hogy a jogok egyoldalú gya­korlásának, a kötelességek el­mulasztásának esetén min­denkor elméleti tisztázatlan­ságról van szó. De kétségte­lenül ez is közrejátszik ab­ban, hogy sok esetben a jogok bővülésével nem tart lépést a kötelességtudaf erősödése. a pártfegye­lem megszilárdulása, hogy egvesek nem érzik: aki többet kap jogokban, annak többet, színvonalasabbat kell nyújta­ni a kötelességek teljesítése­kor is. Ilyen esetben elsősor­ban arra van szükség, hogy tanítsuk, meggyőzzük a kö­telességmulasztókat, és a gya­korlati munkában bizonyít­suk: megnőttek a jogaid, tel­jesíts többet és jobbat; részt vettél olyan döntések előké­szítésében, amelyekhez azelőtt nem volt meg a jogod, most már nem léphetsz fel „kívül­állóként”, kötelességed nem­csak elfogadni, hanem képvi­selni és védelmezi is a hsffá- roza tokát. Más a feladatunk akkor, amikor nem elvi tisztázatlan­ságról van szó, hanem a kom­munisták emberi gyöngéi mu­tatkoznak meg a jogok és kö­telességek nem megfelelő gyakorlásában. Találkozni például azzal, hogy egyesek ’azért kívánnak egyoldalúin szinte csak a párttagsággal járó jogokkal élni, mert ez így kényelmes számukra. Az első sorban vannak, amikor tet­szetős, népszerű feladatokról van szó és az utolsók a kö­telességteljesítésben, amikor a munka nehezét kell vállal­ni. Ma már aligha jelent bárki számára is anyagi, po­zícióbeli előnyt a párttagság. De akadnak még, akik erre szeretnék felhasználni funkci­ójukat, amelyből — mi taga­dás — ma még egy szolgalel­kű 'környezetben előnyöket lehet húzni. Ilyen esetekben az illető rendszerint a párt­tag jogainak képviseletében lép fel, valójában azonban visszaél azokkal, kiváltságot keres a maga számára, és en­nek semmi köze a párttagok jogaihoz. A PARTSZERVEZETEK HELYESEN TESZIK, ha időnként felülvizsgálják: lé­pést tartott-e náluk a jogok növekedésével, bővülésével az igényesebb kötelességtel­jesítés, megértették-e a párt­tagok, hogy minden jog elő­feltétele a kötelességek pél­damutató teljesítése. A jogok és kötelességek egységét, köl­csönös egymásra hatását szem előtt tartva kell elbírálni,-mi­nősíteni az egyes kommunis­ták, de a púi tcsoportok. az alapszervezetek tevékenységét is. Az ilyen önvizsgálat a leg­alkalmasabb módszer ahhoz, hogy a párttagság necsak el­méletben értse, vallja a jogok és kötelességek elválasztha- tatlanságát, hanem az ebből következő szemlélet, magatar­tás áthassa egész munkáját. <F.) 99Hoztuk a kormosokét a Hoff érből...« Munkások — falun Aki fát ültet, tovább él a fában. Diószegi Lajos nem egy, hanem 15 ezer fát ülte­tett a kis üzem területén, hogy barátságosabb, árnya­sabb legyen a munkahely környéke. Huszonnégy évi szolgálat után úgy vonul nyugdíjba, mint aki megtette a kötelességét. Nem csak a fák miatt. Élete több regény. Gépész volt Ujfehértón egy uradalmi szeszgyárban. Negyvennyolc október 22-én (vasárnap volt pontosan 24 éve!) felhivatták a Földművelésügyi Miniszté­riumba, ahol közölték vele: a párt a nagykállói gépállomás­ra küldi tógépéinek. Leuta­zott Nagykállóba, ahol nem talált gépállomást, hiszen azt többek között neki kellett megszervezni. „Hoztuk az R—35-ösöket, a kormosokét, a MÁVAtr-okat Pestről, a Hof- fer-gyárból. öten voltunk, majd minden egyes géphez megszereztük a traktoristát. Az állomásvezető Király Jó­zsef Pestről jött asztalos, a főagronómus egy császárszál­lási mezőgazdász, Tóth Imre, az írnok-mindenes Ke­nyeres Mihály volt.” Parasztfiúk nyeregben November közepére megjött 13 gép. A nyeregben volt uradalmi gépészek, gépészko­vácsok és környékbeli pa­rasztfiúk ültek, mint Boros József (most párttítkár, cso­portvezető), Majoros András. Rácz Mihály, Erdőhegyi Lász­ló és a többiek. A volt mezőgazdasági szak­iskola bejárata fölé kiírták, hogy a gépállomás a munkás­osztály falusi bázisa. Diószegi elvtárs soha nem felejti el azokat a hónapokat. Kimen­tek a Nyírj es-tanyába, azután Napkorra, hogy megmutassák, mit tud a gép, mennyivel más, ’mint a kis tehénkével vontatott eke. Beszéltek az embereknek, a 3—i holdasok­nak, engedjék meg, hogy for­duljanak vagy kettőt a föld­jükön, mit is tud a vaspari­pa. Az volt a válasz, hogy nem lehet, mert agyontapos­sa a földet meg hogy nem kell a csajka, ami a géppel jár. „Egy ember megengedte, s hónapok múltán már jöttek a többiek is kérni, szántsunk nekik is...” — mondja most a volt főgépész. Ez volt a kezdet kezdete. Ingyenmunka volt, kóstoló, mai kifejezéssel: reklám a kockázati alapból. Később már térítésért mentek a gé­pek, nagyon kevésért, a leg­többször azt is „majd meg­adom” alapon. Az egy szál adminisztrátor alig győzte ír­ni, ki mennyivel tartozik. Viharlámpa tényénél Nagy volt a gépállomás sze­repe kulturális területen is. Egy év múlva az állomás már kapott lakókocsit, volt benne viharlámpa, a különmunkák­ból szerzett pénzen vettek ze­neszerszámokat, 5—8 tagú ze­nekarral^ szín játszókkal csasz- tuskáztak, járták a környé­ket. Egy viharlámpa fényénél. Napról napra szívesebben látták őket. Kezdtek az em­berek a rémületből fel­ocsúdni. Látták, hogy a gép nem ellenség, inkább azok, akik le akarták róla .^beszél­ni őket. Ennyit a múltról. A gépál­lomásból gépjavító állomás lett. Diószegi Lajost kinevez­ték igazgatónak. Most úgy megy nyugállományba, mint a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat nagykállói gyáregy­ségének vezetője. Hogy a 13 traktor helyén ma jelentős valumenű kisüzem van — az évi termelés 60 millió! —, az- neki is. köszönhető. Az alig 160 centiméter ma­gas embec arcát beragyogja, az őszi nap fénye. Az ember ilyen: büszke arra, amit te­remtett, épp ezért nehéz a búcsú. A gyáregységben dolgozók háromnegyede 5 évnél régeb­ben van itt. Lajos bácsi aranykezűeknek titulálja őket, s azt mondja, különösen az a nagyszerű, hogy a pa­rasztgyerekek, az egyszerű szabolcsiak munkáját dicsérik Pesten a régi szakik is. És a határokon túl is. Mert ki tudja, hány országba, de a világ legalább három részé­be kerülnek el azok az Ikaru­sok, amelyeknek az oldalvázai itt készülnek. Nagykállóban, a község déli részén, a Biribe, Balkányba vezető keskeny kis bitumenút bal oldalán. Jól együtt élnek Oldalvázak a legkülönbö­zőbb típusokhoz. A Nyíregy­házán is közlekedő csuklósok­hoz, a farmotorosokhoz és a gyönyörű panorámakocsikhoz is. Az út: Nagykálló—Buda­pest. Onnan Kairó, Stock­holm, Berlin, Moszkva. S ki tudja még hová, merre? Évente 3500—4000 pár oldal­váz. Ehhez technika kellett. Van nagy teljesítményű rez- gőollójuk, hidraulikus lemez­vágó, élhajlító és a többi. És szakképzett munkaerő. Ho­gyan lett az ipari tanulóból értő szaki? Bemutatják Ba­darász Lászlót. Hét éve le­szerelt, idejött villanyszerelő­nek. Munka mellett végezte a villamosipari technikumot, most műszaki főiskolás. így. É$ Badarász László nincs egyedül ezen a téren. És kellett még öntudatos mun­kás is. Mondják, hogy ebben a 3000 négyzetméter alapterü­letű üzemben három olván üzemrész is van, amelynek a címe, sőt rangja: szocialista üzemrész. — Mit tettek ezért az ott dolgozók? — kérdezem. Ami a követelmény — válaszol ják. Tantilhak,' • társadalmi mun­kát végeznek. És hibátlanul dolgoznak, s jól együtt élnek. Dokumentálják, hogy az utóbbi két évben ebben az üzemben majdnem kizárt a fegyelmezetlenség, lazaság. Az idén kiadott fegyelmi ha­tározatok száma elenyésző, lé­nyegtelen. Két esetet említ a Gagarin szocialista üzemrész vezetője. Bojtor József. Az egyik, hogy a tavaszi hadgya­korlat idején innen is behív­tak jó néhány fiatalembert. A munkának menni kellett, az Ikarus nem állhat. Máshon­nan akartak idehozni munká­sokat. A helyiek röpgyűlésen tiltakoztak: vállalják ők a be­vonultak részét is. Rávertek és ottmaradtak még napi 3 órát. Huszonöt dolgozóval ke­vesebben 1 millió 700 ezerrel nagyobb értéket állítottak elő! Válasz a kollektívától . Még egy apró adalék az öntudathoz. Tavaly év végén 120 ezret osztottak ki a szocia­lista üzemrészek, brigádok között. Először a gyár törté­netében az emberek döntötték el, ki mennyit kapjon. Előbb attól tartottak, hogy elvész a humánum, s veszekedésbe ful­lad az osztás. Mégis megpró­bálták. Az eredmény remé­nyen felüli. Igazságos, nincs sértődöttség. Aki megkérdez­te, miért kevesebb, a kollek­tívától kapott rá választ. Hogy is fejezi ki Diószegi Lajos? „Az az ember, aki itl megmarad, az munkássá vá­lik.” Régen volt, amikor kiírtát Nagykállóban a gépállomás szót. Egy bizonyos: a mun­kásosztálynak ezzel bázisa lett falun. Kopka JáwM A Tudományos Imeretter­jesztő Társulat Szabolcs-Szat- már megyei szervezete pénte­ken délelőtt tartja hatodik küldöttértekezletét. A TIT- dolgozók mellett a „nem hi­vatásos” ismeretterjesztők százait érinti az esemény, or­vosokat, műszakiakat, közgaz­dászokat, pedagógusokat, üze­mi és vállalati ismeretterjesz­tőket. szervezőket és előadó­kat. Nyíregyházán csaknem háromszáz szakember tai-tozik az ismeretterjesztő hálózat­hoz. Közülük hármat keres­tünk fel munkahelyén, s ar­ról érdeklődtünk, mennyire függ össze, vagy különbözik az ismeretterjesztés és a mindennapi munka, mi a vé­leménye az ismeretterjesztés mai formáiról, előadó és kö­zönség kapcsolatáról. ★ Kiss József, a 12. számú iskola politechnikai szaktaná­ra. Délután szakköri foglal­kozást tartott felsős fiúknak a műhelyben. Fúrtak-farag- tak a gyerekek, léceket vág­tak. Kiss József, a mezőgazda^ sági szakember esti tagozaton szerezte szaktanári képesíté­sét. De a kötődés megmaradt, az iskola gyakorlókertjében továbbadhatja a diákoknak, amit a mezőgazdaságról meg­tanult, a TIT mezőgazdasági szakosztályának rendezvé­nyeivel pedig évek óta járja a megyét. — Nem tudnám megmonda­ni. hány előadást tartottam. Sok százat. Bentlakásos tan­folyamokon. járási székhelye­ken. tanyákon. A legjobba- ott várnak bennünket, ahol még mozi sincs. / „Nem hivatásos“ ismeretterjesztők — A leggyakoribb téma a kisállattenyésztés. Baromfi, nyúl, méhészet. Zsebbevágó dolog, érdekli a falusi em­bereket. Annyit tudnak kér­dezni például a betegségekről, hogy csak győzzünk válaszol­ni. Meg felkészülni. Legutóbb olyan kérdést kaptam, amire nem tudtam azonnal felelni, most szakkönyveket keresek hozzá, mert várják a választ. Azt kérdezték, mit tudok a nutria tenyésztéséről, érde- mes-e vele foglalkozni, mert azt hallották, megéri. — Hogyan teszem érde­kessé, vonzóvá a programo­kat? Több jó szakfilm kelle­ne. Mert az pótolhatatlan szö­veggel. Ha nem volt film, ak­kor a művelődési központ filmtáróból kölcsönöztem az előadáshoz illőt. Például a „Cimborák”-at — gyerekek­nek. Elvitték a hírét, legköze­lebb jött a papa, mama, az egész család. Még különleges feladatokra is megkérnek. Ha egy előadás az állatok beteg­ségéről szól, az idősebbek odajönnek: „Akkor tessék már ilyen gyógyszert hozni nekünk legközelebb.” Vannak esetek, amikor egy-egy köz­ségbe egy bőröndre való gyógyszert viszek ki. ★ Marina Győzőné munkája a megyei tanács egészségne­velési csoportjában szorosan összefügg az ismeretterjesz­téssel. A TIT-előadásokon ugyanarról beszél, mint ami­vel napközben foglalkozik, Egészségneveléssel és főleg' a megelőzéssel. Ebbe sok min­den tartozik. Alkohol, do­hányzás, fertőző betegségek, a szabad idő helyes felhasz­nálása. t — Öt évig tanítottam Pa- szabcsúcson. Az egyetlen ta­nítónak a kérvények kitölté­sétől az elsősegélynyújtásig mindenhez értenie kell. Búj községben három évig ci­gánygyerekek között voltam, Nem volt könnyű kiharcolni, hogy a szülők hetenként egy­szer elengedjék a gyerekeket, hogy megfüröszthessük őket. Aztán az is sikerült. Már az is olyan egészségügyi munka volt, mint a mostani. Tanács­tag voltam négy évig. Most vezették be Paszabcsúcsra azt a villanyt, amit még én kértem jó néhány évvel ez­előtt. — Egy Nyíregyháza mellet­ti bokorban vetítettük az „Egészségünkre” című fil­met. Az utat mutatta be az első pohártól a delirium tré- mensig. Á film után megkér­deztem, mi a véleményük. Az egyik férfi azt mondta: ked­vet kaptam az italokhoz. Érez­tem a kudarcot, s mit leheteti válaszolni? Tovább kérdez­tem, és ahhoz, hogy ott le­gyen ahol a film szereplője az elmeintézet gűmiszobájá ban. ahhoz nem kapott ked vet? Ahhoz nem — hangzott a válasz. — Nagyon hálásak a gyere­kek, az öregek. Szívesen tar­tok előadást szociális otthon­ban. Csak fel kell készülni, mert ők is elmondják saját kis életük minden apró ese­ményét. Nem szeretik, ha pa­pírról olvassuk fel az elő­adást. Ez talán pluszmunka, 'mert alaposabban fel kell ké­szülni, de megéri * Sárái Béla főiskolai docens a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán. Előtte magnósza­lag, beszédművelési gyakor­latokkal, színművészek hang­jával. A magnó mellett a Verses világjárás című kötet — egy ifjúsági klubba készül előadásra, amelynek az a té­mája, hogyan örökítette meg a lira a költők utazási élmé­nyeit. — Arról a klubról van szó, ahol már tartottam hasonló előadást. A megyei művelődé­si központ ifjúsági klubja egyszer felkért a líra nagy té­máinak összefoglalására. Eb­ben a tág ölelésben próbál­tam haza, természet, szerelem, < család fogalmáról beszélni. Néhányan vállalták a szöve­gek bemutatását, s így irodal­mi színpadszerűen tártuk fel, mit tud a költő érzelmeinkről, rétegeinkről. Erre a mostani­ra a múlt éjjel készültem. Át­lapozgattam a kötetet, de most nem irodalmi színpad lesz, hanem a földrajzzal kö­töm össze, térképeket viszek. — Egy keserves példát is hadd mondjak el Egy nagy­üzembe hívtak, s végig kel­lett néznem, ahogy összeszed­ték a hallgatóságot. Bezárták az ajtót; innen pedig senki el nem megy addig... Éreztem fa vibrálást a levegőben, gyor- I san befejeztem. Talán Radnóti­ról lett volna szó. Vagy egy másik eset. Vácival voltunk író-olvasó találkozón, s hogy „színesebb” legyen a prog­ram. egy gyermek fúvószene­kar a leggicsesebb operett­részleteket adta elő, tanári irányítással. — Uj formák kellenének, nem a hagyományos: az elő­adó beszél, a közönség hall­gat. Teljesen más, amikor az előadó csak mondja, mond­ja, lepermetezi a hallgatókat. Vagy a könyvankétok: „Ki­dobtuk az ablakon”. Nincs termékeny kapcsolat a műve­lődési szervek, a TIT és a könyvtárak között. Az ízlés lassú, finom rétegek egymás­ra rakodása. Nem lehet eszté­tikai előadásokkal sem emel­ni, csak a művek és a hozzá­juk kapcsolódó beszélgetések révén. Könyvbarátkörök kel­lenének. Nagy előadások he­lyett kis közösségekben zajló viták. Hogy ők is megszólal­janak. — Egészen fiatal korában lesz az ember ilyenfajta nép­művelő. Amikor a világképe * kialakul. Epilíthetném az is­meretterjesztés kezdeteit, amikor felkiabáltak a szín­padra. Vagy amikor gyalog mentünk Orosra, s hogy hétre odaérjünk, ötkor elindultunk, tizenegyre értünk haza. Akkor természetes volt, ma nein is szükséges. Valamit mégis je­lez abból. hogy így készült fel az életre akkor egy pe­dagógusgárda. Baraksó Erzsébet i *. am

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents