Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-04 / 234. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYES ÜLJ ETEK! XXIX ÉVFOLYAM 234. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1972. OKTOBER 4, SZERDA LAPUNK TARTALMÁBÓL* Tizenöt éve Nixon—Gromiko találkozó I Kicserélték a ratifikációs okmányokat Hatályba léptek a moszkvai megállapodások Képünkön: (jobbról balra) An<* aj Gromiko Nixon elnök és William P. Rogers amerikai külügyminiszter. (Kelet-Ma. gyarország telefotó) Kedd délelőtt a Fehér Ház „keleti termében” Ni­xon elnök és Gromiko szov­jet külügyminiszter jelenlé­tében ünnepélyes külsőségek között kicserélték a rakéta­elhárító rakétarendszerek korlátozásáról kötött moszk­vai szerződés ratifikációs ok­mányait, illetve a stratégiai támadófegyverek ideiglenes korlátozásáról aláirt moszk­vai egyezmény kölcsönös jó­váhagyását megerősítő jegy­zőkönyveket. A történelmi jelentőségű aktusnál jelen voltak az amerikai kor­mány tagjai, a kongresszus vezetői, valamint a wash­ingtoni diplomáciai képvise. letek vezetői, köztük dr. Sza­bó Károly magyar nagykö­vet. Andrej Gromiko nagy tapssal fogadott beszédében a két moszkvai megállapodás -történelmi jelentőségét mél­tatta. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nagy fontosságot tulajdonít a mai nappal ér­vénybe lépő két megállapo­dásnak. amely nemcsak a két ország, hanem minden nép érdekeit szolgálja, mi­vel a béke és biztonság a világ valamennyi népének legfontosabb létérdeke. Rá. mutatott, hogy a megállapo­dások a békés egymás mel­lett élés elveinek gyakorlati érvényre juttatásával különle­gesen fontos szerepet tölte. nek be a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tainak fejlődésében. Nixon elnök rövid beszé­dének bevezetőjében köszö­netét mondott a kongresszus vezetőinek a moszkvai egyezmények kétpárti elfoga­dásáért. Hangsúlyozta, hogy a moszkvai látogatása alkal­mával aláírt és most érvény­be lépő két egyezmény az első lépés a két ország fegy­verkezési terheinek csökken­tésére és a béke esélyeinek növelésére, s egyszersmin” az első lépés a támadó fegy­verek átfogó korlátozása irányában. B"nh asszony üzonete az ENSZ-közgy üléshez Ma 15 éve, 1957. október 4-én röpítette világgá a TASZSZ hírügynökség a szenzációs eseményt: a Szov­jetunióban felbocsátották az emberiség történetének első mesterséges holdját. A szov­jet tudomány és technika eme hatalmas teljesítménye érthetően kiszorított minden más eseményt a világsajtó címoldalairól. Az első mes­terséges hold fellövéséve’ valóra váltak az „űrkutatás atyjának”, Ciolkovszkijnak zseniális meglátásai. A mesterséges hold fellő véséről Hugh Odishaw ame­rikai tudós ezt mondotta: „vi­tán felül századunk legjelen­tősebb tudományos eseménye. Az atomenergia felszabadítá­sa csupán messze ezután kö­vetkezik”. Kevés tudományos, techni­kai vállalkozás fejlődött olyan gyorsan századunkban, mint az űrkutatás. Hisz még fél évtized sem telt el az első mesterséges hold felbo­csátása után, s a szovjet tu­domány újabb, még a kezde­tinél is hatalmasabb tudo­mányos-technikai esemény­nyel lepte meg a világot: Ju- rij Gagarin űrutazásával. A szovjet űrkutatás Gaga­rin történelmi jelentőségű el­ső útja után is dinamikusan fejlődött és szinte diktálta a világűr meghódításának üte­mét. Az első nő, aki eljutott a világűrbe. Valentyina Tye- reskova volt. Az első olyan űrhajó, amelynek kabinjában 3 ember foglalt helyet, a Vosz- hod—1 és Alekszej Leonov, a Voszhod—2 utasa hajtotta végre az emberiség történe­tének első űrsétáját. Ezekhez a világraszóló sikerekhez képest már szinte „másodlagos” je­lentőségű az a tudományos­technikai szempontból hallat lanul fontos eredmény, ame­lyet a szovjet űrkutatás a Luna—9 sima Holdra szállásá­val kivívott. Az amerikai űrkutatás a legfőbb figyelmet a holdku­tatásnak szentelte. A szov­jet Luna-programmal párhu­zamosan az amerikai surve- yorok hajtottak végre több ízben sima leszállást a Hold felszínén. 1961-ben hagyták jóvá az Apollo-tervet, s en­nek erdményeként 1968. de­cember 21-én indult először emberrel a fedélzetén Apollo- űrhajó Hold körüli pálvára. Az Apollo-program leglátványo­sabb eredményét az 1969. jú­lius 16-án felbocsátott Aool­lo—11 űrhajó érte el: előbb Armstrong, majd Aldrin űr­hajósok leereszkedtek a Hold felszínére, első ízben az emberiség történetében. Az első mesterséges _ hold felbocsátása után 10 év sem telt el, s a szovjet űrkutatás már nemcsak legközvetlenebb szomszédunk, a Hold feltér­képezését tűzte ki célul. 1965. novemberében a Vénusz—2 és a Vénusz—3 felbocsátásá­val megkezdődött a hozzánk legközelebb eső bolygó rend­szeres felderítése. 1966. már­cius 1-én a Vénusz—5 elérte a bolygó felszínét. A szovjet tudósok először laboratóri­umban valósították meg a vi­lágűr körülményeit, majd a világűrben hoztak létre tu­dományos kutatólaboratóriu­mot. S időközben továbblép­tek: a szovjet tudomány és technika csúcsát jelentő űr­hajók már a Marsot ostromol­ják és a bolygótárs geológiai, hőtani adottságairól hoznak információkat. A bajkonuri űrtelepről fel- bocsátott mesterséges ..holdak tudományos laboratóriumok űrhajók mindennél kifejezőb­ben jellemzik a Szovjetunió fejlődésének ütemét, a válto- cások mértékét. Nguyen Thi Binh, a DIFK külügyminisztere üzenetben kérte fel Stanislaw Trep- czynskit, az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakának elnökét, Lengyelország külügymi­niszter-helyettesét és Elijah Mudenda zambiai külügymi­nisztert, az el nem kötele­zett országok ENSZ-csoport- jának koordinátorát, hogy befolyásukat latba vetve tá­jékoztassák a világszerveze­tet a Dél-Vietnamban kiala­kult rendkívül súlyos hely­zetről, amely a Nixon-kor- mányzat példátlanul heves háborús eszkalációjának kö­vetkezménye. Péter János külügyminisz­ter New Yorkban találkozott Rudolf Kirchschläger oszt­rák külügyminiszterrel. Egy­órás eszmecseréjükön szó volt a magyar—osztrák kap­csolatokról, az ENSZ-szel A külügyminiszter-asszony üzenetében emlékeztet kor. mánya szeptember 11-i nyi­latkozatának kulcsfontosságú pontjaira, és felkéri az ENSZ-tagállamok küldöttsé. geit, hogy a jelen ülésszakon foglaljanak állást az Egyesült Államok vietnami irtóhábo­rújának elítélése mellett, követeljék, hogy az Egyesült Államok vessen véget a há­borúnak, vonja ki csapatait Dél-Vietnamból és szüntesse meg Thieu bábkormányzatá­nak támogatását, s ezáltal "a dél-vietnami nép külföldi beavatkozás nélkül maga rendezhesse saját ügyeit. összefüggő kérdésekről, va­lamint az európai biztonsági konferencia előkészítéséről. Péter János ezt követően az iráni külügyminiszter ebéd­jén vett részt Péter János és Kirchsch äger találkozója Átadták rendeltetésének a HAFE nyíregyházi gyárát Az ünnepségen dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter mondott avatóbeszédet Kedden ünnepélyes keretek között átadták rendeltetésé­nek a Hajtómű- és Felvonó­gyár 4-es számú, nyíregyházi gyáregységének új telepét. A HAFE gyáregysége 1963-ban alakult, s akkor kezdték meg az új üzemcsarnokok telepí­tését is a város déli ipartele­pén. Az azóta eltelt közel öt esztendő során a gyáregység kétszázmilliós beruházással gazdagodott, létszáma elérte a hétszázötven főt, szakmun­kástanulóinak száma három­száz. Ebben az évben már kétszázhetvenötmilliós a ter­melési értékük, amelyből majd kétszázmilliót expor­tálnak. A gyáregység termé­keinek legnagyobb megren­delője a Szovjetunió. A közeli tervek szerint a gyáregység ezerfős létszámmal és négy­százmilliós éves termelési ér­tékkel rendelkezik majd. Az új telep nagycsarnoká­ban megrendezett gyáravatá­si ünnepséget Kovács István, a Hajtómű- és Felvonógyár vezérigazgatója nyitotta meg. Köszöntötte a gyáregység megjelent dolgozóit, az ün­nepségen részt vevő vendége­ket, közöttük dr. Horgos Gyu­lát, kohó- és gépipari minisz­tert. dr. Tar Imrét, a megyei pártbizottság első titkárát dr. Pénzes Jánost, a megyei tanács elnökét, Kanda Pált, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezető titkárát, Varga Gyulát, a nyíregyházi városi pártbizottság első tit­kárát és Bíró Lás lót, a Nyíregyházi Városi Tanács elnökét. Ezt követően dr. Horgos Gyula miniszter mél­tatta az új létesítmények je­lentőségét. A miniszter beszédében a következőket mondotta: — Ez a mai ünnepség Sza- bolcs-Szntrr.ár megve és Nyír­egyháza iparosodása, vala­mint a Hajtómű- és Felvonó­gyár fejlődése szempontjából egyaránt fontos esemény. Az új gyár létesítése egyik lánc­szeme annak a vidéki iparte­lepítési folyamatnak, amelyet pártunk és kormányunk a korábbi években hozott hatá­rozatokkal elindított. Ismeretes, hogy a felsza­badulást megelőző időkben iparról ezen a vidéken, ebben a megyében nem beszélhet­tünk. Az is köztudott, hogy a felszabadulás után is — jó ideig — hazánk ipara gyor­san, elsősorban a fővárosban és a vidéki ipari centrumok­ban fejlődött. Ugyanakkor egyes vidékeken az ipar fej­lődése még jó ideig messze elmaradt az országos átlag­tól. Ennek következtében a lassan iparosodó megyénk­ben — így Szabolcsban is — évről évre csökkent a lakos­ság száma. Sokan máshol te­lepedtek le, vagy beálltak az ingázók sorába. A párt és a kormány tudo­mányos igénnyel és alapos­sággal elemezte a kialakult helyzetet és levonta az abból adódó szükséges következte­téseket. Átgondolt határoza­tokat hozott a vidéki iparte­lepítés és fejlesztés előmoz­dítására, az ipar területi el­helyezkedésében mutatkozó aránytalanságok tervszerű felszámolására. Ezekben az intézkedésekben — túl az ésszerű, gazdaságos- sági megfontolásokon — messzemenően érvényre ju­tottak szociálpolitikai meg­fontolások is. Utalhatok ez­zel kapcsolatban olyan elvi­tathatatlan összefüggésekre, mint amilyen az iparosítás és az életszínvonal, az életkö­rülmények általános javulása között áll fenn. Az ipar je­lenléte, a keresetek növeke­dése mellett az általános és szakmai, de a politikai mű« veltség növelését is serkenti. Tanulásra buzdít, új ismere­teket ad. Az ipari munka a szemléle­tet is változtatja, a látóhatárt is kiszélesíti. Az a munkás, aki munkahelyén korszerű terméket gyárt, korszerű technikával és korunkhoz il­lő környezetben dolgozik, az otthohában is korszerűségre törekszik. Az anyagi jólét rendszeres növelésének forrása viszont a munka, mégpedig az inten­zív, az egyre termelékenyebb, a gazdaságos, a jól szervezett munka. Ennek lehetőségét társadalmi méretekben kell megszervezni és megteremte­ni. Pártunk és kormányunk erre törekszik. Ennek egyik útja a vidéki ipar dinamikus fejlesztése és ennek az útnak az egyik újabb állomása ez a mai gyáravató ünnepség is. Az iparosítási folyamat ed­digi eredményének jellemzé­séül elmondhatom, hogy itt a megyében a minisztérium felügyelete alá tartozó 10 vál­lalat rendelkezik telephel­lyel. Ezeknek a gyáraknak, gyáregységeknek termelési volumene évről évre dina­mikusan fejlődik. Az 1972. évre tervezett ösz- szes termelésük az 1971. évi­hez képest mintegy 33 száza­lékkal magasabb, a tervezett létszámuk meghaladja a 3500 fők Meggyőződésem, hogy a ma átadásra kerülő gyár is ered­ményes munkájával jelentő­sen hozzájárul a megye ipart fejlődéséhez, a megye gazda­sági struktúrájának átalaku­lásához, a lakosság foglalkoz­tatottságának megjavításá­hoz. A gyár profilja különle­ges és az országban egyedül­álló. A felületvédelmi beren­dezések és konvejorok gyár­tása nemcsak a belföldi szük­ségletek kielégítése szem­pontjából, hanem export­szempontból is igen jelentős. Külön is ki szeretném emelni az anyagmozgató be­rendezések gyártásának fon­tosságát. A belföldi piac nö­vekvő Igényei mellett a ba­ráti országok — elsősorban a Szovjetunió — igényei is hosszú távon biztosítják a szükséges piaci hátteret. Fontos, hogy a gyár dolgozói megfelelően élni is tudianak ezekkel a lehetőségekkel. A IV. ötéves tervben kitű­zött célok megvalósításának feltételei tehát adottak. Alap­vető követelmény, hogy a rendelkezésre álló anyagi esz­közöket, korszerű berendezé­seket a legcélszerűbben, a leghatékonyabban használja ki a gvár. A jövedelmezőség javítását emellett a műszaki fejlesztés meggyorsításával, a technológiai színvonal és a minőség állandó emelésével is elő kell segíteni. A terme­lés növelését elsősorban a termelékenység emelésével kell elérni. A főbb követel­ne-invek keretében külön fel kell hívnom a figyelmet az üzem- és mun^c szervezés korszerűsí*űsSre A Központi jjwMtsóg műit évi december z kormónv­■szol ''•t'rv'nh '■> ’Ti’"* ’ tériumi loooii.o'e ’? tesen megjelölték azokat a (Folytatás a 2. oidaloai Az ünnepséget követően a vendégek megtekintették az új létesítményeket. Képünkön: (balról jobbra) dr. Horgos Gyula, Kovács István, Hekmann László és dr. Tar Imre, Ifjúság, művelődés, szabad idő O. oüdaiy Olvasóink leveleiből (4. oldal) Televízió a padláson (5. oldal) Totótanácsadó (7. oldal) A tárgyalóteremből (5. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents