Kelet-Magyarország, 1972. október (32. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám

fi Mr! a! W'TtíT-M AGV AHÖ#** * mi. oKSBer ft. Kissinger visszautazott Párizsba KÖZEL KELETI HELYZETKÉP Egyiptom védelmezi a pa*eszt*nai nép jogait Srokkó rj'ciliában fi.) Magna Graecia tájain Visszautazott Párizsba Hen­ry Kissinger, az amerikai el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadója — jelentették be Washingtonban. Hozzáfűzték, hogy Kissinger még kedden találkozik Xuan Thuy-val, a párizsi Vietnam-értekezleten részt vevő VDK-küldöttség vezetőjével. A hírt a Fehér Ház jelentette be. Henry Kissinger, az ame­rikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója kedden újabb tanácskozásra ült össze Xuan Thuy-val, a párizsi Vietnam- értekezleten részt vevő VDK- küldöttség vezetőjével — je­lentette be Washingtonban Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője. Újságíróknak vá­laszolva megjegyezte: „a má­sik féllel kötött megállapodás értelmében ez idő szerint nincs más információm az önök számára”. Ziegler csu­pán annyit mondott még el, hogy Kissinger hétfőn reggel utazott el Washingtonból, s útjára — most először — töb­ben elkísérték, közöttük Wil­liam Sullivan, az amerikai külügyminisztérium államtit­kár-helyettese. A Borba, a JKSZ köz­ponti lapja, keddi számában közli Joszip Broz Tito ál­lamfő. a JKSZ elnöke záró­beszédét, amelyet a Szerb Köztársaság társadalmi és politikai aktíváinak értekez­letén mondott. Tito elnök záróbeszédében hangsúlyozta, hogy ennek az értekezletnek országos jelen­tősége van, nemcsak azért, mert a JKSZ legtöbb tagot számláló szervezetéről van szó, hanem azért is, mert Szerbia a legnagyobb köz­társaság a föderációban. Tito utalt az osztályharc kérdéseire. Hangsúlyozta, hogy a szerb pártban libe- rálisabban foglalkoztak ez­zel a kérdéssel, mint más köztársaságokban. Ez a ma­gatartás balról is, jobbról is szabad utat adott az ellen­séges nézeteknek. „Bár több esetben figyelmeztettem er­re. mégsem változott semmi abban a módban, ahogy a belgrádi sajtó tárgyalta más köztársaságok ügyeit —mon­dotta Tito elnök. — A kül­földi sajtó nagymértékben a belgrádi sajtót használta fei forrásul a Jugoszlávia-elle- nes támadásoknál. Ez a hely­zet nem segített a többi köztársaságokkal való jobb kapcsolat létrehozásában". A demokratikus centraliz­musról szólva kifejtette: „Elhanyagoltuk ezt a kér­Kissinger és Xuan Thuy találkozója a huszadik azok­nak a megbeszéléseknek a sorában, amelyeket az ameri­kai politikus folytat a VDK megbizottaival Párizsban. A UPI amerikai hírügy­nökség hangsúlyozza, hogy Washington és Hanoi hiva­talosan semmit nem nyilat­kozik a találkozók esetleges eredményeiről, nem hivatalos körökre hivatkozva olyan ér­tesüléseket közöl, amelyek szerint a párizsi megbeszélé­seken ez idő szerint „az amerikai légitámadások befe­jezését magában foglaló tűz­szünetről van szó, és arról, hogy hogyan kapcsolják ezt össze Saigon számára is el­fogadható politikai megoldás­sal”. Thieu saigoni elnök és köre a DIFK által javasolt három összetevőjű nemzeti egységkormányt nem hajlan­dó elfogadni. Saigoni jelentések szerint kedden a rezsim vezetősége minisztertanácsot tartott. Hírügynökségi tudósítók fel­tételezik, hogy a saigoni ta­nácskozáson a múlt heti pá­rizsi megbeszélések adják a témát. dést. Ez az oka az országban uralkodó jelenlegi helyzet­nek. Az eltelt időben orszá­gosan a JKSZ szerepét csak az eszmei vezetésre korlá­toztuk, ez azonban nagyon kevés volt. Ezért történt kí­sérlet arra. hogy a pártszer­vezeteket vitaklubbá változ­tassák. „Nem lehet véletlen mondotta a továbbiak során — hogy éppen most külön­böző frakciók és csoportok tevékenykednek. Ezek a je­lenségek akkor törnek fel­színre. amikor a munkáspárt elveszítette világos eszmei irányvonalát, szervezetét és akcióképességét.” Tito rész­letesen foglalkozott a káder- politika problémáival. E kérdésben elsősorban az if­júság gondiaival. Szóvá tette, hogy a KSZ szervezeteinek az egyetemeken nincs befo­lyása. Ez gyengíti az új ér­telmiséggel kapcsolatos ne­velőmunkát és lehetőséget ad az ellenséges nézetek és az értelmiségellenes irány­zat kialakulására és terjedé­sére. Ezt nem engedhetjük meg — hangsúlyozta. Tito elnök végezetül hang­súlyozta: a munkásosztály azt akarja, hogy a Szerb Köztársaságban is megkezd­ték a JKSZ végrehajtó iro­dája levelében foglaltak megvalósítását. El Zajjat egyiptomi kül­ügyminiszter az ENSZ-köz- gyúlés ülésszakáról Kairóba visszatérve hétfőn a repülő­téren adott nyilatkozatában rámutatott, hogy Egyiptom továbbra is védelmezi a Pa­lesztinái nép jogait és nem mond le az Izrael által meg­szállt arab területek egyetlen részéről sem. Bejelentette, hogy a közel-keleti válság kérdését november 21-én ve­tik fel a közgyűlés előtt. Az egyiptomi diplomácia feje ebből az alkalomból is­mét visszautazik New York­ba. Joseph Sisco, az amerikai külügyminisztérium dél­ázsiai és közel-keleti ügyek­kel foglalkozó államtitkára' Washingtonban hétfőn va­csorán vett részt az izrael: nagykövetségen és azt kö­vetően megbeszéléseket folyta­tott Jichap Rabin nagykövet­tel. Bár az eszmecsere tartal­máról hivatalos bejelentés nem történt, a Reuter hír- ügynökség értesülése szerint Sisco az amerikai kormány aggodalmát juttatta kifeje­zésre a vasárnap Szíria és Li­banon ellen végrehajtott iz­raeli támadás kapcsán. A Pravda keddi szamában a lap kairói tudósítója a Szíria és Libanon elleni va­sárnapi izraeli légitámadást kommentálva hangsúlyozza: Izrael ezúttal még azt sem tartotta szükségesnek, hogy formális ürügyet keressen a provokáció igazolására. A cikkíró emlékeztet arra, hogy az Izraellel szomszédos arab államok erőfeszítéseket tel­tek arra, hogy ne szolgáltas­sanak ürügyet Tel Aviv eset­leges provokációihoz. A Pa­lesztinái ellenállási mozga­lom egységeit például a kö­zelmúltban az Izraellel ha­táros körzetekből Libanon területének belsejébe helyez­ték át. Ily módon Tel Aviv akciói az arab országok el­leni nyílt provokációt jelen­tik, amelyek a közel-keleii konfliktus további kiélezését célozzák — hangsúlyozza a Pravda. A turisták Olaszországot el­öntő lávafolyama Nápolynál megtorpan. Az Európából in­dulók beérik az eddig meg­hódított területekkel. Hazánk fiai is alig-alig merészked­nek tovább, s nem csupán a távolságok miatt. Sok téves információ él nálunk á köz­tudatban, bizonytalanok a Szicíliára vonatkozó szemé­lyes beszámolók. Én is féllem indulás előtt. Kiderült: fölös­legesen. Az idegent délen is ugyan­olyan felkészültséggel fogad­ja a jól szervezett olasz tu­rizmus, mint bárhol másutt. Annyi a különbség, hogy az olcsó szállodák — legalábbis ősszel, szeptemberben — jó­val olcsóbbak, mint Velencé­ben vagy Rómában. Egy a kockázat ebben az évszak­ban : sirokkó lehetséges. Dionysios városa A görög és a római színház kárpótol, a kőfejtő, ahol a „Dionysios füle” nevű hatal­mas, híres barlangban baran­golhatunk. Az ókor rajongói hetekre találhatnak látniva­lót a városban es környékén. Bebörtönzött tenger A szemét és elhanyagoltság egyébként a siracusaiakat is bántja. Az egyik helyi újság, az II Gazettino di Siracusa azt panaszolja, hogy az archeológiái zóna — ahol a legtöbb műemlék található — tele van apró léggyel. S hogy ez nemcsak egészségtelen, ha­nem rossz hatással lehet a turistaforgalomra is. Az egészségügyi hivatal csak te- hetetlenkedik... A másik lap, a Siracusa di Nuova a tengerről ír igen élesen. A La Sicilia című lapból idéz, amely azt hánytorgatja „Zár­va tartott tengerpart” cím­mel, hogy a siracusaiaknak húsz kilométert keli utazniok tiszta vizű strandért. A város körül tele szeméttel a tenger, a szennyvíz is derítetlenül ömlik bele, fürödni lehetet­len. A korszerű csatornázást csak ígérgetik. A lapok eré­lyes intézkedéseket kérnek, a többi között a szemetelők megbirságolását. Nem aknázzák ki eléggé az adottságokat. A 397-ből — szintén ante Cristos — szár­mazó építmény romjai olyan lenyűgözően érdekesek, hogy habozás nélkül adtam két­száz lírát és egy doboz ciga­rettát a komoly, értelmes kis­fiúnak, aki kísért. Hadd ír­jam ide a nevét is: Osvaldo Spinoso, 15 éves és könyve­lőnek készül. A fizetség úgy látszik megfelelt, mert utá­na még virágot is kaptam. Az alapos idegenvezetés köz­ben — Osvaldo megmutatta például, hogyan szúrták le a fplypsó egyik fordulójában a belopakodó ellenséget, akiket előreyetődő árnyékuk el­árult a rejtőzködő őrségnek.-S hogyan koptatta márványsi­mára a követ a lovak háta. amint kikötve a falhoz dör- zsölődtek — ámulva kérdez­tem: — Miért nincsenek itt turisták? A Castellóban, a ra­gyogó napsütésben rajtunk kívül nem volt senki. A fiú dühösen válaszolt:-— Mert nincs propaganda. Bizonyára igaza van. És ez nagy kár. Aranybányát rejte­getnek a siracusai romok. Nem is lenne nehéz sokkal jobban kiaknázni. Osvaldo, miután kikérdezett, ki va­gyok, búcsúzóul a lelkemre kötötte- csináljak propagan­dát Euralios kastélyának. Szí­vesen megígértem. A föld alatti utak, termek, a torony vízköpő oroszlánjai, a hatal­mas Cyclops-kövekből emelt óriási falak felejthetetlenek. Meg kell nézni őket. Csontos Magda Tito beszéde az osztáiyharcról Véres zavargások Észak-lrországban Az északír főváros az el­múlt éjszakán újabb véres zavargások és pogromok színhelye volt. Szélsőséges fiatalok üzletek kirakatait zúzták be, autókat gyújtot­tak fel és lopott autóbuszok­kal száguldoztak Belfastban. Az egyik katolikus negyed­ben iskolák és templomok égtek le, bomba robbant az egyik polgárjogi vezető lá­tásán. Amikor a „biztonsági erők” megpróbáltak rendet terem­teni, a szélsőségesek eddigi támogatóik ellen fordultak és tűzfegyvereket is használtak velük szemben. Az Összetű­zésekben négy éthber vesz­tette életét. A brit hadsereg szóvivője szerint két protes­táns tüntetőt, hétfőn este egy katonai jármű gázolt halálra. Az ulsteri véderő (UDA) fél­katonai protestáns szervezet közölte, hogy ezek után ellen­ségének tekinti a brit hadse­reget és a kormányt is. Az éjszakai zavargások al­kalmából 30 személyt őrizet­be vettek, 12 brit katona megsebesült, öt polgári sze­mélyt súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba. Az UDA Londonderryben magára vállalta a felelőssé­get egy műtrágyagyárban történt robbanásért. Kínai vélemények az ENSZ-közgyűiésröl A szerdai kínai lapok az Uj Kína hírügynökség terje­delmes tudósítását közük az ENSZ-közgyülés vitájáról. A tudósítás a vitát összefoglal­va úgy igyekszik feltüntetni, mintha a közgyűlésen a fő el­lentét a „harmadik világ” és az „egy vagy két szuperha­talom” konfliktusa lett volna ás a kínai felszólalás a „har­madik világ” és a „kis és kö­zépországok álláspontját” fe­jezte volna ki. Az Uj Kína tudósítása ugyanabban a szovjetellenes szellemben — bár nem ugyanabban a hangnemben íródott, mint a három vezető lap október 1-i közös vezér­cikke. A kínai értékelés azt emeli ki, hogy a „harmadik világ országai fokozódó fon­tosságú szerepet játr ok a nemzetközi üevekben” s igye­kezett nyíltan vagy burkol­tan szovjetellenes mondato­kat idézni néhány harmadik világbeli ország küldötteinek felszólalásából. Az Uj Kína tudósításának tükrében úgy fest, mintha a közgyűlés vitá­ja teljesen a kínai álláspon­tot igazolta volna, s a nem­zetközi helyzet enyhítését és a világbéke védelmét illetően két „homlokegyenest ellen­kező” álláspont létezne. Az egyik az igaz enyhülési irány­zat. a másik a „hamis eny­hülés és igazi expanzió”, ami az Uj Kína által közös neve­zőre hozott „szuperhatalma­kat” jellemzi. A kínai hír­közlés a szerdai kommentár­tól eltekintve is idén először követte végig nagy figyelem­mel a közgyűlés általános vi­táját, a fent körvonalazott szellemben ismertetve az egyes beszédeket. Első állomásnak érdemes Siracusát kiválasztani, a Ró­mával csaknem egyidős, ősi várost. Fénykorában, az idő­számítás előtti V. században, Dionysios tirannus uralkodá­sa alatt Magna Graecia — Nagy-Görögország — főváro­sa volt egymillió lakossal, vi­rágzó kultúrával, nagy hata­lommal. Kicsit Görögországba is ér­kezik, aki bejárja Szicília ke­leti és déli partjait. Taormi­na megrendítő görög színháza — nekünk, magyaroknak Csontváry csodás festménye okán személyes közünk is van hozzá — Agrigento fen­séges templomai és számos más hely a hellén varázst közvetítik. Siracusa kivált­képp. Hajdani magja, az eredeti település. Ortigia, valójában sziget. Valaha itt állt a zsar­nok palotája,: hatalmas falak­tól őrizve, több kilométer hosszú titkos folyosók ágaz­tak szét innen. Platon is élt itt egy ideig. A későbbi, kö­zépkori város beépült a görög romok közé, ma is érintetlen arculattal. Antikvitás és a legmaibb ma természetes lé­legzetvétellel él itt együtt. Kicsit talán túlzott természe­tességgel. Talán mert megszokták, hogy nagyon gazdagok antik maradványokban, mintha nem is becsülnék eléggé. Pél­da: Apolló dór temploma az i. e. V. századból a város kö­zepén. Ahogy a prospektus mondja: Dél-Itália legrégibb antik temploma. A centrum­ban lelhető, egy festői piac mellett. így igaz. Festői a piac, de festői a szemét is, amit a dór oszlopok közé be­dobálnak. Körülkerítették, rossz vaskapu őrzi a ma is nagyon szép falakat, nem le­het bemenni. Gyerekek mász­nak át a kerítésen, a park ki­száradt fái alatt égetik a sze­metet. Zárva Archimedes barlangsírja és sok más érde­kes maradvány, elhanyagol­tan, megközelíthetetlenül. Szüts Dénes: 0ttplj-ilkötfóá#-? (t tktiiá 'Ücá&tLto II. Szóval a legképtelenebb dol­gok is elém kerültek... Hiába. Aztán kérlek, pár nap múl­va kaptam egy címet. Az ille­tőnek: volt egy aranybánya­érdekeltsége Erdélyben, amelyhez egy elszegényedett gróf révén jutott, égiszén ala­csony összegért, ö is évekig őrzött egy darab aranyat a szekrényében, kilincselt vele, de nem tudott vállalkozóra találni. Nem keseredett el. Tudta, egyszer még melléje szegődik a szerencse és akkor vége a nyomornak. Schaum- burg-Lippe herceg hirteler pénzzavarában őt kérte meg adja el horváfországi uradal­mait. A fezőr el is adta egy nagy banknak, és ezen öt-hat milliót keresett. Elmondtam a fezőrnek a bauxitügyet... Szerinte a bankoknál nincs most keresnivaló, de ajánl egy ügyes embert, dr. Tetétleni Armin ügyvédet, aki neki is nagy segítségére volt. Talán ráharap a horogra...” Szász Dániel kipipálta a le­velet, azaz átlós irányban bal felső sarkától a jobb alsó sar­káig vékony tollvonással át­húzta. Ami eddig történt, csak előcsatározás volt. A bauxit és vele együtt Balátai Jenő regénye innen kezdő­dik... Az egyetlen kvalitás — gon­dolta Szász gz ő hivatásá­ban. íóglolk'•’.áfában, ha meg­felelően tudja az alakot egy­más között és a világ többi ré­széhez fűződő viszonyát élőén ábrázolná Ám Balátai Jenő ügyénél nem elvonatkoztat­ható, költött vagy kitalált sze­mélyekről van szó, hanem élő, hús-vér figurákról, történel­mi alakokról, meghalt és élő személyekről. Balátai Jenő meghalt. Meg­halt úgy. hogv Szász még nem ismerhette, hiszen gye­rek volt, tízesztendős, 1938- ban. Nélkülöznie kell tehát a személyes benyomásait, azo­kat az oly fontos impresszió­kat, amelyeket kizárólag a megismerés személyes folya­matában nyerhetünk valaki­ről. Arra a kérdésre viszont, hogy Balátaj Jenő Öngyilkos V lett-e, vagy meggyilkolták, a teljes és tökéletes bizonyító­anyag híján csak úgy lehe’ választ adni, ha Balátai jel­lemét, emberi habitusát, a vi­lággal és az emberejgkel szembeni kapcsolatát is a leg­mélyebben ismeri. A végső következtetés utolsó aduját két dolog adhatja meg: egyik a szemtanú, aki ott volt azon a naoon, abban a lakásban és bevall valamit, másik az ál­dozat gondolkodásának isme­rete. annak felismerése, ösz- szetört-e annyira a rá neheze­dő nyomás alatt, hogy saját maga vessen véget életének, sljutott-e egy olyan végső kö­vetkeztetésre, hogy nincs le­hetősége tovább élni, s fel­adja a harcot. Szász enyhén csípős gúny­nyal állapította meg, most ő annak a detektívfelügyelőnek a helyzetében van, akinek a közvetlen környezetében, leg­alábbis a saját testületében kell a gyilkost keresni, és közben minden találatból ne­ki is kijut egy-egy szúrás. A kötelesség magasztossága len­ne a fő hajtóerő? Vagy in­kább a fájó, égető kíváncsi­ság?... Az eddig feltárt anyag elég­gé plasztikusan megmutatta Balátai Jenő jellemét, szándé­kát, emberi indítását, ha a levelek, az iratok és a tanúk hűen vallották, az igazat mondták. Ajánlatos azonban saját megfigyeléseit is felso­rakoztatni. Szász Dánielné, született Balátai Éva ugyan két ember tulajdonságait vi­seli magán, de némelyeket ap­jától prökölt. Ha saját magát is kivallat­ná, kihallgatná, mit tudna Évával való megismerkedé sükrői elmondani?... „Fiatal, kezdő újságíró ypUqn-i, egy vidám városban. A színház mellett, a Marx Károly utca 31. szám alatti földszintes házban albérletben, de csalá­dias környezetben laktam egy idős asszonynál. Egyedül él­tem, kielégítő körülmények között, jó ruhám, cipőim, megfelelő fizetésem volt. Füg­getlen voltam, mert nem sze­rettem és nem gyűlöltem túl­ságosan senkit... Egyik este, 11 óra tájban — a nyomda későn zárt, és át kellett nézni még a külpolitikái oldalt — gyalogosan sétáltam hazafelé. Ä Marx Károly utcába több kis utca vezetett, az első egy rosszul megvilágított, piros téglákkal kirakott utcácska volt. A színház épületét kö­rülvevő hatalmas fák alatti padok üresen lapultak. De­cember 28-a volt. Az újévet vártam... Közömbös dolgok­ról gondolkodtam, a mun'-.á- tól kicsit zsibbadt fejjel bal­lagtam hazafelé. A téglákkal kirakott utcácskának a sar­kán nő bukkant fel előttem... Két lépést tett, elesett... Bo­csánat — mondtam udvaria­san és a hóna alá nyúlva fel­segítettem. — Ezek a kiálló téglák... (Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents